Egy regény Richard Osman olvasóinak, amíg az új Csütörtöki nyomozóklubra várunk

 Bob Mortimer: 

A Szacuma-rejtély

„Ha véletlenül belém botlanál az utcán, valószínűleg a filléres szürke öltönyömet viselem fehér inggel és nyakkendővel (munkanapokon) vagy a barna kordbársony dzsekimet farmerrel és pólóval (szabadnapokon).”

Mintha Salvador Dalí írt volna forgatókönyvet egy Hitchcock-filmhez

Megjelenés: március 12.
Fordító: Kéri Andrea
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 256 oldal

Leírás

Richard Osman kétségkívül divatot teremtett. Noha A csütörtöki nyomozóklub és folytatásai alapvetően P. G. Wodehouse és még inkább Tom Sharpe regényeinek nyomvonalán haladtak, mégis fordulatos cselekményükkel és szerethető karaktereikkel önálló stílust teremtettek. Nem véletlen, hogy Benjamin Stevenson tavalyi A családomban mindenki gyilkos című kötete is nagy sikert aratott a hazai olvasók körében, most pedig itt van a népszerű angol humorista, Bob Mortimer bemutatkozó regénye.

Mortimer pár évvel ezelőtt döntött úgy, hogy ír egy regényt, mely megidézi Haruki Murakami munkásságát... majd rájött, hogy nem tud írni. Később aztán a keze ügyébe került Spike Milligan egyik könyve, amiből viszont rájött, hogy mi is lehet a valódi célja az írással, ugyanaz, mint a stand uppal: megnevettetni a közönséget. Így aztán 2021-ben megírta a memoárját, melynek fogadtatása egyértelműen meggyőzte arról, hogy az emberek értékelik, amikor nem a tévé képernyőjén mond, hanem egy könyvben ír vicces gegeket. Ezt követően döntötte el, hogy végre belekezd abba a regénybe, amit már oly régóta tervezgetett.

Mortimer szerint A Szacuma-rejtély egy magányos emberekről szóló metatörténet, tipikus, mókás szerelmi regény pár jól sikerült bűnügyi csavarral… és néhány beszélő mókussal. Mortimer persze nem hazudtolja meg önmagát: stand up fellépései alapvetése is az önkritika, nem véletlenül a főhős, Gary alakjában ott lapul Mortimer saját fiatalsága is. Egy könyv a humor és a krimi szerelmeseinek.

Fülszöveg

A bestselleríró és humorista Bob Mortimer briliánsan vicces első regénye garantáltan egy új kedvenc A csütörtöki nyomozóklub rajongóinak!

Gary Thorn beül egy sörre Brendannal, akit munkából ismer. Miután Brendan hirtelen lelép, Gary találkozik egy lánnyal is a kocsmában. A nevét ugyan nem tudja, mégis beleszeret, ahogyan kell. Miután viszont a lány is hirtelen távozik, Garynek csak a könyv marad emlékül, amit a kezében látott: A Szacuma-rejtély.

Nem sokkal később Brendannek végleg nyoma vész, ami Garynek jó apropó arra, hogy felkutassa a lányt, akit magában immár csak Szacumaként emleget, hátha ő segíthet kideríteni, mi történt a férfival. Pláne, hogy azóta már más, elég gyanúsan kinéző alakok is nagyon szeretnék megtalálni. Hamarosan őrült nyomozás veszi kezdetét Dél-London utcáit bejárva ebben a képtelen történetben, mely telis-tele van felejthetetlen szereplőkkel, a humoráról nem beszélve.

A szerzőről

Bob Mortimer angol humorista, író, televíziós személyiség és színész. Eredetileg jogászként diplomázott, a punk mozgalom csúcsán a saját maga által alapított Dog Dirt nevű zenekar frontembere volt, de írt dalt Chris Reának is. Az igazi hírnevet a Vic Reeves-el közösen 1986-ban megalapított és azóta is futó Vic & Bob című szkeccsműsor hozta meg a számára. Első regénye, A Szacuma-rejtély rögtön a sikerlistán élén debütált.

A sorozat korábbi köteteiről írták

„Imádni fogod!” - INDEPENDENT

„Vicces, okos és elragadó” - SUNDAY TIMES

„Fergeteges” - DAILY MAIL

„Spike Milliganhez hasonlóan Mortimernek is sikerül megcsillogtatnia páratlan humorérzékét egy regény keretei között.” - DAILY TELEGRAPH

„A közkedvelt humoristának a noir fikcióhoz is van érzéke; első regényét szürrealista humora teszi egészen különlegessé.” - OBSERVER

„Egy nem mindennapi romantikus thriller; mintha Salvador Dalí írt volna forgatókönyvet egy Hitchcock-filmhez.” - DAILY MIRROR

„A komikus-legenda Bob Mortimer első regénye épp olyan vicces, sajátos és mókusbarát, mint amit tőle elvárhatunk. Emellett egész jó is.” - HEAT

Részlet a kötetből

„A nevem Gary. Harmincéves jogi asszisztens vagyok egy londoni ügyvédi irodánál. Egyedül élek egy egyszobás lakásban egy hatvanas évekbeli önkormányzati lakótelepen, Peckhamben. A lakásom mindössze ötperces sétára van a munkahelyemtől, és ez a tény rendkívül boldoggá tud tenni, amikor éppen kedvem tartja. Az átlagosnál is alacsonyabb vagyok, az orrom ellenben már-már komikusan nagy.

Ha véletlenül belém botlanál az utcán, valószínűleg a filléres szürke öltönyömet viselem fehér inggel és nyakkendővel (munkanapokon) vagy a barna kordbársony dzsekimet farmerrel és pólóval (szabadnapokon). Bár előbb vennéd észre az orromat, mint a ruhámat. A hajam ápolt és rendezett, hátul és oldalt rövidre nyírva, oldalsó választékkal és magasra tupírozva, hogy afféle pompadúrfrizurát formázzon. Mandulavágású barna szememet nevezték már szomorúnak és barátságosnak is mindössze huszonnégy óra leforgása alatt. Senkinek titulálni engem igazságtalan lenne, de egy futó ismeretségnél több ritkaságszámba menne.

Az egyetlen igaz barátom Londonban az egyik lakótelepi szomszédom. A múlt héten sikerült egész jó kapcsolatba kerülnöm egy lánnyal, de ma reggel alaposan befürödtem, és pofára estem. Azt hittem, ő is kedvel, de kiderült, hogy nagyot tévedtem. Szerintem szerelmes voltam belé, vagyis biztos vagyok benne, és ha őszinte akarok lenni, még mindig az vagyok. Életemben először rendesen összetörték a szívemet.

Anyám mindig azt mondta, hogy elég jó képzelőerővel vagyok megáldva, és a javamra kellene fordítanom – hogy ne unatkozzam, és némi örömöt és célt vigyek az életembe. Olyasmit magyarázott, hogy ha képes vagy elképzelni valamit, ami még sosem történt meg veled, aztán pont abban a helyzetben találod magad, már felkészültebben tudsz szembenézni a dologgal. Jobban megbecsülöd, ugyanakkor könnyebben megbirkózol vele. Sajnos a képzelőerőm e pillanatban nem igazán válik a javamra, habár anya mentségére legyen mondva, máskor rendszerint igen.

Egyesek egész nap az okostelefonjukat bújják. Hát én nem. Én sok-sok éve ugyanazt az egyszerű Nokia telefont használom, és sosem pazaroltam az időmet a közösségi oldalakra meg hasonlókra. Nem látom értelmét, pont elég idegen van az életemben. Így ha kimozdulok, nem szegem le a fejem, és az elmém megtelik az engem körülvevő látvánnyal és hangzavarral: vitatkozó szomszédok (úgy sejtem, a mosógép szűrőjének cseréje okán), egy betört ablak (azt hiszem, egy felnőtt méretű létrával töketlenkedő gyerek zúzta be), elhagyatott autók sárvédőit borító rozsda (úgy hiszem, a kocsit egy megtébolyodott borkereskedő hagyta sorsára), egy tócsa iránt különös érdeklődést mutató kutyák (véleményem szerint a kutyákat Aktatáska Zaknek és Hosszúkás Paszternáknak hívják).

Ha ezek a látványosságok és gondolatok mégsem bizonyulnak elég serkentőnek, hagyom, hogy a képzeletem magasabb fokozatra kapcsoljon.”

R. F. Kuang szépirodalmi thrillerében írónak lenni igazi horror

R. F. Kuang:

Sárga

„Aznap este, amikor végignézem Athena Liu halálát, épp a Netflixszel kötött szerződését ünnepeljük.”

R. F. Kuang szépirodalmi thrillerében az amerikai könyvszakma maga a horror

Megjelenés: november 14.
Fordító: Tót Barbara
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 352 oldal

Leírás

R. F. Kuang legújabb, és első nem fantasy témájú regényének felütése banális is lehetne. Két rivális író, két barátnő, egy ellopott kézirat. Ugyanakkor Kuang e történetben átfogó képet fest az alkotás morális viszonyairól és árnyoldalairól, az irodalmi rivalizálás mélységeiről, és mindenekelőtt a teljes amerikai könyvpiac olykor ellentmondásos működéséről, a közösségi média karaktergyilkossági kísérleteiről, valamint a többség és kisebbség viszonyának alakulásáról.

A Sárga ennek fényében meglehetősen nehézkesen kategorizálható: éppúgy megállja magát szépirodalomként, mint identitásthrillerként, nem hiába olyan rajongókat gyűjtött magának, mint Stephen King, aki közösségi oldalain dicsérte a kötetet, és vált Kuang feltétlen hívévé, az Oscar-díjas Reese Witherspoon pedig kiválasztotta könyvklubja nyári olvasmánylistájának élére.

Kuang e regénnyel még az elsöprő sikerű Bábel szintjét is meglépte: bemutatta, miként lehet tökéletesen ötvözni a szépirodalmat és a zsánerirodalmat olyan formában, melyet nem csupán a közönség, de a szakma is a keblére ölel. Világosan hisszük, hogy az elkövetkező évek egyik legszárnyalóbb csillaga R. F. Kuang lesz.

Fülszöveg

Két ​írónő, June Hayward és Athena Liu sorsa két sikertörténet lehetett volna: ugyanakkor jártak a Yale-re, és ugyanabban az évben jelent meg mindkettejük első könyve. De míg Athena sikere műfajokon át ívelt, addig June műve az utánnyomásig sem jutott el. June utólag úgy véli, hogy manapság senkit nem érdekelnek a hétköznapi, fehér lányokról szóló történetek.

Amikor June szemtanúja lesz Athena furcsa balesetben bekövetkezett halálának, ösztönösen cselekszik: ellopja barátnője frissen befejezett és nagy titokban tartott kéziratát, egy merész, kísérletező stílusban megírt regényt kínai munkások elfeledett történeteiről, akik az első világháborúban a britek és franciák oldalán szolgáltak.

Mert hát mi rossz történhet, ha June átszerkeszti Athena regényét, és saját alkotásaként küldi el az ügynökének? Mi rossz történhet, ha hagyja, hogy kiadója újrapozicionálja az írói pályáját a Juniper Song álnévvel és olyan szerzői fotókkal, amelyekbe akár még bele is láthatóak nem létező ázsiai gyökerei? Hát nem érdemli meg ez a történet, hogy elmeséljék, bárki is legyen a mesélője? June legalábbis így gondolja, és a New York Times bestsellerlistája, valamint az ezzel járó anyagi siker hamarosan alá is támasztja ebben.

A lopott státusz azonban hamar veszélybe kerül. És miközben June a titkait védelmezi, felfedezi, hogy meddig hajlandó elmenni mindazért, amiért állítólag vért verejtékezve megdolgozott.

A számtalan irodalmi díjjal kitüntetett R. F. Kuang legújabb regénye időszerű és tűéles képet nyújt a modern könyvkiadás kellemetlen oldaláról. A Sárga a megjelenését követően egyből a sikerlistákon nyitott, és komoly párbeszédeket generált, ismételten jelezve, hogy szerzője a kortárs irodalom egyik legerősebb hangja.

A szerzőről

Rebecca F. Kuang 1996-ban született Kantonban, a szüleivel 2000-ben telepedtek le az USA-ban. A Georgetown Egyetemen nemzetközi történelemből diplomázott, a Cambridge-i Egyetemen Kína hadászatáról, háborúiról és történelmi traumáiról végezte tanulmányait, majd a Yale-en vett részt PhD-képzésben kelet-ázsiai nyelvekből. Az első, Mákháború című fantasyje a megjelenését követően elnyerte a Crawford- és Compton Crook-díjakat, valamint jelölték a Nebula-, World Fantasy-, British Fantasy- és Locus-díjakra. Egy évvel később, 2020-ban Kuang elnyerte a legjobb új szerzőnek járó Astounding-díjat, a trilógiának pedig elkeltek a megfilmesítési jogai. Az ezt követő, Bábel című regénye az amerikai nemzeti eladási lista és a New York Times sikerlista első helyén nyitott, később pedig kitüntették a Nebula- és British Book-díjakkal. Kuang legújabb regénye, a Sárga az első nem fantasy műve: a napjainkban játszódó, szépirodalmi stílusban írt történet a modern könyvkiadás kellemetlen világába nyújt bepillantást. A megjelenését követően egyből a sikerlistákon nyitott, és komoly párbeszédeket generált.

Mások a kötetről

“Kiváló szatíra identitásról és a fehérek kiváltságairól.” - The Guardian

“Erről a thrillerről mindenki beszélni fog.” - Grazia

“Borotvaéles.” - Time

“Kemény menet.” - Stylist

“Lebilincselő.” - ELLE

“Szatirikus és humoros.” - Cosmopolitan

“Fenemód okos, letehetetlen könyv.” - Gal-Dem

“Kuang egy fantasztikus karrier kapujában áll.” - Observer

Részlet a kötetből

„Aznap este, amikor végignézem Athena Liu halálát, épp a Netflixszel kötött szerződését ünnepeljük. Hogy megértsd ezt a történetet, két dolgot kell tudnod Athenáról.

Először is, neki minden az ölébe hullott: kapásból a főiskola után több kötetre szóló szerződést kapott egy nagy kiadótól, művészeti mesteroklevelet szerzett az írókurzuson, amiről már mindenki hallott, az életrajzában egymást érik az ösztöndíjak, és a felsorolás, ami a jelöléseit mutatja mindenféle díjakra, hosszabb, mint az én bevásárlólistám. Huszonhét éves korára már kiadott három regényt: egyik sikeresebb volt, mint a másik. Athena számára a Netflix-szerződés nem számított sorsfordító eseménynek: csupán egy újabb strigula a dicsőségfalon, kényelmes hely a belső sávban a sztársághoz vezető úton, amin már a lediplomázása óta száguld.

Másodszor, valószínűleg az előbbiek miatt, nem igazán vannak barátai. A korunkbeli írók – fiatal, ambiciózus, feltörekvő tehetségek éppen innen a harmincon – általában falkákba tömörülnek. A közösségimédia-felületeken könnyedén rálelsz ezekre a klikkekre – ahogy ömlengenek egymás kiadatlan kéziratairól (ELDOBOM AZ AGYAM, PEDIG MÉG KÉSZ SINCS!), visonganak a bemutatott borítótervektől (OLYAN SZÉP, HOGY BELEHALOK!!!), és a világ minden táján lőnek egy szelfit az irodalmi találkozókon. Athena Instagram-oldalán azonban nem találsz senki mást. Rendszeresen tweetel hetvenezer követőjének a karrierje legújabb állomásairól, néha fura vicceket is kiír, de nagyon ritkán jelöl meg másokat. Nem említi meg senki nevét, nem ír recenziót vagy ajánlót a kollégái könyveiről, és nem osztogat nyilvánosan buksisimit azon a kérkedő és kétségbeesett módon, ahogy a többi kezdő író teszi. Amióta ismerem, egyszer sem említette egyetlen közelebbi barátját sem, leszámítva engem.

Régen azt hittem, hogy csak nagyon zárkózott. Athena annyira röhejesen sikeres, hogy teljesen jogos, ha nem akar egyszerű földi halandók közé vegyülni. Valószínűleg kizárólag celebekkel meg a többi bestsellerszerzővel csetelget, akik a modern társadalomról kialakított kifinomult véleményükkel szórakoztatják őt. Athena nem ér rá prolikkal foglalkozni.

De ahogy teltek az évek, rájöttem, hogy Athenát mindenki más is éppolyan elviselhetetlennek találja, mint én. Végül is, tényleg nem egyszerű olyan emberrel barátkozni, aki mindenben jobb nálad. Talán azért nem kedvelik Athenát, mert ha összehasonlítják magukat vele, mindig ők jönnek ki rosszabbul. Talán én is csak azért maradtam vele, mert ennyire szánalmas vagyok.

Ezen az estén tehát csak Athena és én vagyunk itt egy georgetowni, szörnyen túlárazott tetőbárban. Úgy nyakalja a koktélt, mintha kötelessége lenne jól éreznie magát, én meg azért iszom, hogy végre elhallgattassam a szemét hangot magamban, amelyik folyton azt kívánja, bárcsak Athena halott lenne.”

 Agave Könyvek

R. F. Kuang, Richard Osman, V. E. Schwab - Nemzetközi bestsellerek az Agave Könyvek novemberi újdonságai közt

 R. F. Kuang, Richard Osman, V. E. Schwab - Nemzetközi bestsellerek az Agave Könyvek novemberi újdonságai közt

Túlzás nélkül kijelenthetjük, ez lesz az egyik legerősebb novemberünk: csupa-csupa sikerkönyv, mind az Agave Könyvek, mind a Magnólia Kiadó égisz alatt. Érkezik a negyedik Richard Osman-kötet, a kultikus magyar horrorantológia legújabb száma, de itt lesz V. E. Schwab trilógianyitó regénye, és R. F. Kuang nemzetközi bestsellere is, valamint egy igazi különlegesség, az immáron a Google alá tartozó DeepMind alapítójának kötete, mely megjósolja, miként változtatja meg életünket a mesterséges intelligencia.

 

Richard Osman: Az utolsó ördög

Érkezik kedvenc nyugdíjas nyomozócsoportunk negyedik kalandja

Karácsony napján veszélyes szállítmány érkezik Angliába, és amikor köddé válik, a csütörtöki nyomozóklub sokkoló hírt kap: valaki megölte egy barátjukat.

A banda a gyilkos nyomába ered. Műkincshamisítók, internetes csalók és drogdílerek keresztezik útjukat, ráadásul a halottak száma is egyre nő, de az eltűnt csomagnak továbbra is hűlt helye.

Vészesen fogy az idő, egy gyilkos tart Coopers Chase felé, a csütörtöki nyomozóklubnak pedig fel kell tennie a kérdést: végül mégiscsak kifogytak a szerencséből?

És vajon ki lesz az, aki utoljára marad?

Tomasics József & Nagy Viktória (szerk.): Black Aether - Ébredés

Első ízben jelenik meg az Agave Könyvek gondozásában a kultikus hazai horror antológia

A napugrók szektája kozmikus sötétségbe taszítja a világot; egy fiatal bioinformatikus önmaga százezer valóját látja fraktálokba zárva; Hísz szarvasa visszaköveteli ellopott lábát; a testvalóság rítusa a világmindenség zenéjére válaszol; a fekete éter kultistái ébredeznek…

A The Black Aether novellapályázatának válogatott írásai megidézik a weird- és horrorirodalom évszázados múltjának és jelenének sokszínűségét. Az antológia tizennégy novellájában a műfaj ismert és feltörekvő hazai szerzői tárják fel előttünk a létezés hiábavalóságának titkait. Valóságon túli utazásra hívják az olvasót téren és időn át az emberiség mélyén gyökerező rettenet forrásához.

R. F. Kuang: Sárga

A Mákháború és a Bábel szerzőjének első szépirodalmi thrillere az idei év egy legnagyobb nemzetközi sikerkönyve

Két ​írónő, June Hayward és Athena Liu sorsa két sikertörténet lehetett volna: ugyanakkor jártak a Yale-re, és ugyanabban az évben jelent meg mindkettejük első könyve. De míg Athena sikere műfajokon át ívelt, addig June műve az utánnyomásig sem jutott el. June utólag úgy véli, hogy manapság senkit nem érdekelnek a hétköznapi, fehér lányokról szóló történetek.

Amikor June szemtanúja lesz Athena furcsa balesetben bekövetkezett halálának, ösztönösen cselekszik: ellopja barátnője frissen befejezett és nagy titokban tartott kéziratát, egy merész, kísérletező stílusban megírt regényt kínai munkások elfeledett történeteiről, akik az első világháborúban a britek és franciák oldalán szolgáltak.

Mert hát mi rossz történhet, ha June átszerkeszti Athena regényét, és saját alkotásaként küldi el az ügynökének? Mi rossz történhet, ha hagyja, hogy kiadója újrapozicionálja az írói pályáját a Juniper Song álnévvel és olyan szerzői fotókkal, amelyekbe akár még bele is láthatóak nem létező ázsiai gyökerei? Hát nem érdemli meg ez a történet, hogy elmeséljék, bárki is legyen a mesélője? June legalábbis így gondolja, és a New York Times bestsellerlistája, valamint az ezzel járó anyagi siker hamarosan alá is támasztja ebben.

A lopott státusz azonban hamar veszélybe kerül. És miközben June a titkait védelmezi, felfedezi, hogy meddig hajlandó elmenni mindazért, amiért állítólag vért verejtékezve megdolgozott.

A számtalan irodalmi díjjal kitüntetett R. F. Kuang legújabb regénye időszerű és tűéles képet nyújt a modern könyvkiadás kellemetlen oldaláról. A Sárga a megjelenését követően egyből a sikerlistákon nyitott, és komoly párbeszédeket generált, ismételten jelezve, hogy szerzője a kortárs irodalom egyik legerősebb hangja.

Mustapha Suleyman & Michael Bhaskar: A következő hullám

Mesterséges intelligencia, technológia, hatalom és a 21. század legnagyobb kihívása

Fajunk történelmének kritikus fordulópontja felé közeledünk. Most minden a változásról szól. Hamarosan MI-k fognak körülvenni minket. Azok fogják megszervezni az életünket, működésben tartani a vállalkozásunkat és biztosítani az alapvető állami szolgáltatásokat. Nemsokára a DNS-nyomtatók és kvantumszámítógépek, mesterséges kórokozók és autonóm fegyverek, robotasszisztensek és a korlátlan energia világában fogjuk találni magunkat. De egyikünk sincs felkészülve erre.

Mustafa Suleyman egy úttörő MI-fejlesztő vállalkozás, az immár a Google alá tartozó DeepMind egyik alapítójaként közvetlen közelről láthatja ezt a forradalmat. Ő úgy gondolja, hogy az előttünk álló évszázadot ezeknek a nagy erejű, exponenciálisan terjedő új technológiáknak a hulláma fogja meghatározni.

A következő hullámban Suleyman azt mutatja be, hogyan teremtenek majd ezek az erők elképesztő jómódot, ugyanakkor hogyan sodorják veszélybe ezzel egy időben a nemzetállamot, ami eddig világrendünk alapját jelentette. Miközben az eleve ingatag helyzetben lévő kormányaink alvajáróként andalognak a katasztrófa felé, minket egyik oldalról korábban nem tapasztalt ártalmak fenyegetnek, a másikról az önkényuralmi kontroll. Képesek leszünk megmaradni azon a keskeny ösvényen, ami a katasztrófa és a disztópia között kanyarog?

Az MI egyik legbennfentesebb ismerőjének könyve úgy mutatja be a „kordában tartás problémáját” – a rendkívül hatékony technológiák feletti irányítás fenntartását –, mint korunk legalapvetőbb kihívását.

Laurell K. Hamilton: Izzás

Érkezik Anita Blake, a vámpírvadász 29. vérfagyasztó története

A ​vámpírvadász Anita Blake számára nincs abban semmi újszerű, hogy szörnyetegeket pusztítson el, elvégre természetfeletti rendőrbíró, ez a munkája. Most azonban olyan veszedelemmel találja magát szemben, amivel még az ő hatalmas tapasztalatával sem egyszerű boldogulni; ez a valami ugyanis azt akarja megsemmisíteni, ami és akik a legdrágábbak a szívének.

Közeledik az esküvő, amikor Anita hozzámegy vőlegényéhez, Amerika minden vámpírjának királyához, Jean-Claude-hoz. A halandó emberek azt rebesgetik, hogy már ő maga is a szörnyetegek közé tartozik – a vámpírok pedig attól tartanak, hogy új királyukat minden idők leghatalmasabb nekromantája babonázta meg.

Az esküvői előkészületek közepette – éppen Edward, avagy Ted Forrester szövetségi rendőrbíró ruhapróbája alatt – a helyi rendőrség egy brutális gyilkossághoz hívja Anitát, mivel a szakértelme nélkül nem boldogulnak: ez már a sokadik esete az úgynevezett Napsütéses gyilkosságoknak, amelyben országszerte számtalan vámpír és halandó ember is életét vesztette már.

És ha a sorozatgyilkosság nem lenne elég: egy ősidőkből származó gonosz lény ver tanyát St. Louis-ban, hogy élet-halálra szóló párbajra hívja Jean-Claude-ot a koronáért, Anitáért és a boldogságukért. Az új királysággal szerzett erők és hatalom, sőt Anita nekromanciája sem elég a kihívó ősi erejével szemben; ha nem teljesítik ki triumvirátusukat, a minden fényt megelőző sötétség elárasztja az országot, megszállja a vámpírokat és embereket egyaránt. Jean-Claude-nak és Anitának nincs más választása, mint bizonyítani, hogy a szerelem mindent, még az ősgonoszt is képes legyőzni.

V. E. Schwab: A hatalom törékeny szálai

V. E. Schwab, az Addie LaRue láthatatlan élete szerzőjének új könyve káprázatos és izgalmas epikus fantasy, amely visszatér A mágia árnyalatai világába, de az előzmények ismerete nélkül is tökéletesen olvasható.

Egykor ​négy világ létezett, és úgy simultak egymásra, mint egy könyv lapjai. Mindegyiket átjárta a csodálatos hatalom, miközben egyetlen város kötötte össze őket: London. A mágia azonban túl gyorsan burjánzott, a világok pedig önvédelemből rákényszerültek, hogy bezárják a kapuikat egymás előtt. Az idők során aztán megritkult azon mágusok száma is, akik még képesek voltak kinyitni ezeket a kapukat.

Napjainkban már csak háromról van tudomásunk: Kell Mareshről Vörös Londonból, Szelina Bardról Szürke Londonból, és Holland Vosijkről Fehér Londonból. Megjelenik azonban Fehér Londonban egy új mágus, Kosika, és váratlanul elfoglalja a trónt. A fiatal királynő hajlandó vérrel táplálni a városát – még a sajátjával is –, ám ezzel olyan óriási erőt szabadít fel, amely felett nem biztos, hogy képes uralkodni.

Eközben Vörös London királyi családjának életét lázadók fenyegetik, akik a királyság intézményének ledöntésével akarják kiegyenlíteni a hatalmi viszonyokat. A régi barátok és új ellenségek szövedékében ráadásul felbukkan egy lány, aki egy rejtélyes szerkezet birtokába jut. A lányt Tesnek hívják, és szokatlan képességével az összes világot veszélybe sodorhatja.

Novemberben érkezik Richard Osman világhírű Csütörtöki nyomozóklubjának negyedik része.

Richard Osman:

Az utolsó ördög

„Azt hiszem, most innom kellene valamire, úgyhogy igyunk a gyilkosságmentes új évre!”

Negyedszer térnek vissza kedvenc nyugdíjas nyomozóink Richard Osman világhírű sorozatában

Megjelenés: november 7.
Fordító: Orosz Anna
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás és keménytáblás, 368 oldal

Leírás

Mikor boltokba került Richard Osman A csütörtöki nyomozóklub című kötete, a siker azonnali volt, ám az ezt övező felhangok egyetértettek abban, hogy ahogy minden nagyobb könyvsiker, ez a sorozat sem fogja tudni megtartani az olvasóbázisát. A tévésből és producerből lett író azonban kétségkívül eltalált valamit nyugdíjas és önkéntes nyomozócsoportjának kalandjaival, a széria további kötetei ugyanis éppen hogy növelték az egyes epizódok olvasóbázisát.

A széria eddigi első három kötete immáron több mint 150 hetet töltött a brit sikerlistákon, és világszerte összesen 9,5 millió példányban talált gazdára, már a tavaly megjelent harmadik epizód, Az eltévedt golyó is átlépte a milliós eladási határt, és minden idők egyik leggyorsabban fogyó felnőtteknek szánt könyve lett.

Természetesen a negyedik kötet, Az utolsó ördög is a brit és nemzetközi listák élén nyitott, és azóta is kimozdíthatatlan onnan, ráadásul a kritikák szerint Osman történetei egyre-egyre jobbak, és ebben a magyar olvasók is egyetértenek a nemzetközi véleményekkel. Hogy mi a gigászi siker titka? Osman a WMN.hu újságírójának, Fiala Borcsának adott interjújában két évvel ezelőtt így fogalmazott: „Azt hiszem, az, hogy olykor megnevettet, máskor megkönnyezed, és van benne rejtély. És mivel a főhősök mind elmúltak hetvenévesek, azaz egy olyan generáció tagjai, amit gyakran nem vesznek számításba, vagy egyenesen alábecsülnek, az olvasók szerették ezeket a szereplőket. Talán arra gondoltak, „amikor megöregszem, én is ilyen szeretnék lenni! Én is lehetnék egy ilyen banda tagja, készen új kalandokra.” Úgy hiszem, a könyvem optimizmusra buzdítja az olvasót, arra pedig nagy szükségünk van mostanában.”

Fülszöveg

Karácsony napján veszélyes szállítmány érkezik Angliába, és amikor köddé válik, a csütörtöki nyomozóklub sokkoló hírt kap: valaki megölte egy barátjukat.

A banda a gyilkos nyomába ered. Műkincshamisítók, internetes csalók és drogdílerek keresztezik útjukat, ráadásul a halottak száma is egyre nő, de az eltűnt csomagnak továbbra is hűlt helye.

Vészesen fogy az idő, egy gyilkos tart Coopers Chase felé, a csütörtöki nyomozóklubnak pedig fel kell tennie a kérdést: végül mégiscsak kifogytak a szerencséből?

És vajon ki lesz az, aki utoljára marad?

A szerzőről

Richard Osman író, producer és televíziós műsorvezető. Az első három regénye, A csütörtöki nyomozóklub, A férfi, aki kétszer halt meg és Az eltévedt golyó világszerte több millió példányban kelt el, és több könyveladási rekordot is megdöntött. Az utolsó ördög a negyedik könyve, mely folytatja kedvenc nyugdíjas nyomozóink történetét. Osman jelenleg Londonban él a barátnőjével és Liesllel, a macskával.

Mások a kötetről

“Rafinált, emberséges, szívet melengető, megható és NAGYON vicces.” - Marian Keyes

“Izgalmas, megható történet, amin hangosan nevettem.” - Mark Billingham

“Egyszerre humoros és megható.” - Harlan Coben

“Igazán szórakoztató.” - Kate Atkinson

“Szívet melengető, bölcs és rafinált.” - Val McDermid

“A szerzőre jellemző megnyerő stílus az utolsó oldalig.” - Lee Child

“Zseniálisan csavaros.” - Jeffery Deaver

“Letehetetlenül jó.” - Ian Rankin

Részlet a kötetből

„Az áldozat egy Kuldesh Sharma nevű férfi, akinek a holtteste egy ideje már itt volt. A pasas régiségkereskedő Brightonból. Reggel fél hét körül találta meg a kocsiját egy helybeli férfi kutyasétáltatás közben. A sötétben sétáltatta a kutyáját újév napján? Aha, na persze, ha te mondod, haver. De ez nem Chris problémája. Neki most a hullával kell foglalkoznia.

Ezért vannak most itt. Szinte már szép a kilátás, gondolja Chris, akinek látni a leheletét a csípős hajnali levegőben.

Mély göröngyökkel teli, keskeny út hatol keresztül a ködbe burkolózó kenti erdőn, és egy fakerítésnél ér véget, amely a birkák téli lakhelyét fogja körbe. Generációk óta sértetlen, évszázados életkép. Ezüstfehér ágak nyújtóznak felfelé, berácsozva az égszínkék eget.

Karácsonyi képeslapra illő látvány, ha nem rondítana bele a brutális kegyetlenség.

Chris pár napig szabadságon volt karácsonykor. Patrice lejött Londonból, Chris pulykát készített neki, ami túl nagy volt, és túl sokáig tartott megsütni, mégis nagyon jó fogadtatásban részesült. Ha jól emlékszik, A muzsika hangja alatt, amikor Patrice-nek potyogtak a könnyei, Christ kis időre elfogta a kísértés, hogy megkéri a kezét, de az utolsó pillanatban visszakozott. Mi van, ha Patrice nevetségesnek találja? Ha túl korai? A gyűrű ezért továbbra is a kabátzsebében lapul, otthon. Kéznél lesz majd, ha Chris összeszedte a bátorságát.

Donna viszont dolgozott karácsonykor. Igaz, a karácsony elég szórakoztató szokott lenni az őrsön. Süti, néha egy-két letartóztatás, dupla fizetés. Este mentek át Chrishez és Patrice-hez Bogdannal. Chris hirtelen bepánikolt, hátha Bogdan megkérte Donna kezét. És ha még a gyűrű is szebb? Nem, ez tényleg túl korai lenne.

Chris lába alatt ropog a dér.

Ha a madarakat megzavarta is az eldördülő pisztoly, riadalmuk réges-rég elfelejtődött, és most vidám csivitelésük visszhangzik odafentről. Még a birkák is tették tovább a dolgukat. Minden nyugodt és békés, a helyszínelők hófehér overallja ragyog a derengő téli napfényben. Chris és Donna átbújnak a rendőrségi szalag alatt, és a duci kis autóhoz sétálnak, ami szedervörösen virított ebben az idilli zugban.

A földút egy olyan sövénnyel szegélyezett útról nyílik, amely lustán és békésen kanyarog egy kenti faluban. Annyira gyönyörű volt ez a falu, hogy Chris egész végig a Rightmove-ot böngészte, amíg oda nem értek a bűntett helyszínéhez. 1,8 millió font egy parasztházért. A falut úgy jellemezték, hogy „nyugodt”.

Még a legkiválóbb kenti ingatlanügynök se merte volna ezt állítani ma.”

A könyvet itt tudjátok előjegyezni:

Agave Könyvek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Markovics Botond, akinek idén jelent meg saját nevén Felfalt kozmosz címmel. - ("Alapvetően regényíró vagyok, és már javában a következő regényen dolgozom, így másra nagyon nem volt időm idén.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a  Markovics Botond írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről.  Az író Brandon Hackett-ként ismerhetitek, akinek számos nagyszerű könyvek jelentek meg az Agave Könyveknél. Idén saját nevén jelentette meg Felfalt kozmosz címmel. Markovics Botond Zsoldos Péter díjjal tüntették ki.

Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. 

A Felfalt kozmosz sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Történettől függően viszonylag sok kutatást végzek a regény jegyzetelése alatt is, és az írás közben is, részben azért is, mert az adott témákhoz kapcsolódó ismeretterjesztő könyvek, tudományos cikkek egyben újabb és újabb ötleteket, irányokat is tudnak adni. Viszont ami talán az egyik legnehezebb része is számomra az írásnak, hogy mindez nem mehet a történet, megértés kárára, ezért arra törekszem, hogy bármilyen tudományos részlet is kerül elő, azt mindig le tudjam képezni irodalmilag, érthető, befogadható formában. Ha ez sikerül, akkor többnyire azok számára is érthető, akik még sosem találkoztak az adott témával, miközben, aki mélyebben ismer egy adott tudományterületet, az pedig megtalálja azokat az apró morzsákat, ami alapján esetleg látja a mélyebb összefüggéseket.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Is-is. A regényeim alapvetően a jövőben játszódnak, kitalált vagy valószínűleg idővel majd megjelenő technológiák, meglévő vagy tovább gondolt, néha fiktív tudományos elméletek, jelenségek közepette. Azonban minden a jelenből indul ki, és a szöveg többnyire reagál, visszahat is jelenünkre a spekulatív fikció eszközei segítségével.

Pl. a Xeno című regényemben több idegen civilizáció és kultúra keveredik egymással, ami lehetőséget adott arra, hogy körüljárjam a rasszizmus, idegengyűlölet témakörét, és közben próbáltam egyedi idegen fajokat bemutatni, eljátszani a nyelvek és a megértés nehézségeivel, valamint azzal, hogy létezhet-e értelmes élet rajtunk kívül, és ha igen, miért nem találkoztunk még velük.

Míg a most megjelenő Felfalt kozmoszban egy más fizikai törvényeknek engedelmeskedő környezetet akartam megteremteni, ami részben fantázia, részben viszont az ismert fizikai törvények egy-egy elemének megváltoztatásából ered. Eközben pedig egy nem létező, fantáziámból táplálkozó fizikai jelenség kapcsán pl. a szabad akarat létezésének kérdését tudtam boncolgatni a történet és a szereplők sorsán keresztül.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nyolc éves koromban írtam le az első történeteimet, szóval, hosszú út vezetett idáig. Akkortájt már aktívan olvastam, képregényeket, és könyveket is, és rájöttem, hogy én is szeretek történeteket kitalálni, bármilyen formában. Próbálkoztam képregényrajzolással is, de aztán az írás mellett döntöttem, így tudtam a legjobban elmondani azokat a történeteket, amelyeket szerettem volna.

Eddig Brandon Hackett-ként ismertek az olvasók, idén saját neveden adod ki a Felfalt kozmosz könyved. Miért változtattad meg?

Amikor elkezdtem publikálni (2002-ben), a spekulatív fikciós zsánerekben (science fiction, fantasy, weird, horror) még mélyen élt az angolszász álnév használata, még az olvasók is szinte igényelték, és egy álneves könyv sokkal jobban fogyott még évekig, mint egy magyar írói névvel fémjelzett kötet. Ez még a 90-es évek eleji rendszerváltásból eredt, amikor betört hazánkba az angolszász zsánerirodalom, és a magyar íróknak muszáj volt angol álnevek mögé rejtőzniük, mert erre volt igény.

Ez mostanra már teljesen megváltozott. Régóta gondolkodtam már a váltáson, de egy időben úgy voltam vele, hogy talán már késő, az írói álnév túlságosan hozzám nőtt. Az utóbbi 4-5 évben viszont egyre többször kaptam olyan beszélgetésbe meghívást, vagy novella felkérést, ahol zavarni kezdett az álnév, több helyen el is hagytam inkább. Most pedig, ennél a regénynél már megszületett bennem a döntés, hogy ezt saját néven szeretném, és szerencsére az Agave kiadó is pont ugyanígy gondolkodott, kb. egyszerre dobtuk be az ötletet, szóval, ez egy gyors, közös elhatározás volt.

Persze, a Brandon Hackettet egyelőre még azért ott hagytuk a borítón, de idővel, néhány év múlva majd az is eltűnik.

A Felfalt kozmosz könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze, van egy sor jelenet, amit nagyon szerettem, rögtön például az első két fejezet, amely felvezeti a regény fő konfliktusát, fenyegetését, ami egyúttal oda vezet, hogy a három főszereplő testvér egy komoly személyes drámába csöppen. Szerettem a másik univerzumban játszódó részeket is, amelyeket azonban nehéz is volt megírni, és szerettem az apró karakterpillanatokat is, amikor a főhősök éppen nem a világ problémáinak megoldásán dolgoztak, hanem csak úgy éltek.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a páromnak adom oda, aki szintén író, és vele aktívan beszélgetünk egymás szövegeiről írás közben is. Aztán van pár barát, ismerős, akinek adok a véleményére, és szerencsére meg is mondják kendőzetlenül, ha kell. És mivel a regényem első változatai még nem az igaziak, kellenek ezek a visszajelzések, hogy a lehető legjobbra csiszoljam a szöveget.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Alapvetően regényíró vagyok, és már javában a következő regényen dolgozom, így másra nagyon nem volt időm idén. Azonban azért az év első felében írtam két novellát, az egyik a Hévízben jelent meg, és Neumann Jánosról és mesterséges intelligenciákról szól egy alternatív múltban, a másik pedig a Continental Magazine-ban olvasható, de az egyelőre csak angolul.

De akár még az is elképzelhető, hogy jövőre érkezik valami, novellánál hosszabb lélegzetű írás.

Margaret Atwood társadalomkritikája, Stephen King borzalmai - Noah Hawley lerombolja az amerikai kultúrát

Noah Hawley:

Himnusz

„Az emberek rászoktak, hogy keresztet vessenek, akárhányszor a gyerekük kiment a szobából.”

Margaret Atwood társadalomkritikája, Stephen King borzalmai, avagy a regény, melyben Noah Hawley lerombolja az amerikai kultúrát

Megjelenés: október 31.
Fordító: Sepsi László
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 464 oldal

Leírás

Aki kedveli Hawley televíziós munkásságát, az pontosan fel tudja idézni lelki szemei előtt a történeteket meghatározó melankolikus, baljós hangulatot, a nagyszerű, élő-lélegző karaktereket, és nem utolsósorban a maró társadalomkritikát: a szerző szemén át a világ legtöbbször gonosznak, kicsinyesnek, és kizsákmányolónak tűnik. Mindazonáltal talán még sosem merészkedett olyan messzire, mint legújabb regényében, a Himnuszban.

Itt ugyanis fogja jelenkorunk egzisztenciális szorongásait, nyakon önti napjaink gazdasági, politikai eseményeinek hatásaival, amiből aztán egy meglehetősen erőszakos, apokaliptikus disztópiát teremt, mely esetében a legborzalmasabb, hogy olvasás közben úgy érezzük, csupán egyetlen lépésre vagyunk attól, hogy mindez valósággá váljon.

Hawley új regénye egyfajta segélykiáltás az egyszerű ember felé: tégy valamit! Tedd jobbá! Vagy álld útját a rossznak! Hogy miért van erre szükség? A gyermekeink kedvéért, akikre örökül hagyjuk az általunk tönkretett világot. A Himnusz orwelli világa nem csupán előremutató olvasmány, de mintegy tökéletes lenyomata annak a szürreális kornak, amelyben élünk.

Fülszöveg

Az ​opioid-válság idején, a klímakatasztrófa egyre fenyegetőbb árnyékában egyszer csak megszűnik a táborok közti politikai konszenzus, és Amerika-szerte eluralkodik a káosz. A viták heves erőszakba csapnak át, felfegyverkezett, a vélt igazság nevében cselekvő csőcselék járja az utcákat. Eközben a tinédzserek előbb csak Amerikában, majd a világ többi részén is sorra öngyilkosok lesznek, és olyan mém-üzeneteket hagynak hátra, amelyeket csak ők képesek értelmezni.

A piacokat nem érintik a vérengzések: az olyan szupergazdagok, mint Ty Oliver, továbbra is élvezik az életüket magángépeiken a lángok felett. Miután elveszíti a lányát, Ty beadja a fiát, Simont, a Lebegj Szorongáskezelő Központba, hogy ott dolgozza fel nővére tragikus halálát. Simon itt találkozik a Próféta nevű fiúval, aki halaszthatatlan, rejtélyes küldetésre hívja: egy fiatal lány megmentésére, akit egy milliárdos tart fogva. Simon hamarosan fura bajtársakkal körülvéve találja magát, és lehetetlent nem ismerő útjuk az egész nemzetre hatással lehet.

Noah Hawley regénye nagyívű szépirodalmi thriller korunk Amerikájáról, ami a legsötétebb zugokban is rátalál a kiolthatatlan fényre. Felejthetetlen, életteli szereplői és szélesvásznú mozifilmként pörgő, vonneguti cselekménye időtlen művé teszi a Himnuszt.

A szerzőről

A díjnyertes Noah Hawley sikeres és sokoldalú szerző, aki a regényírás mellett televíziós sorozatokon és mozifilmeken is dolgozik, nevéhez köthető többek közt a Dr. Csont, vagy épp a több Emmy-díjjal kitüntetett Fargo, jelenleg pedig az Alien-franchise számára fejleszt televíziós szériát. Több mint húszéves pályája során számtalan elismerést begyűjtött regényíróként, forgatókönyvíróként, tévésorozatok alkotójaként, producereként és rendezőként, mint például az Emmy-, a Golden Globe-, az Edgar-, a PEN-, a Kritikusok Díja és a Peabody-díj. Sikerszerzőként Hawley-nak öt korábbi regénye jelent meg: az A Conspiracy of Tall Men, az Other People’s Weddings, a The Punch, a The Good Father és a magyarul is olvasható Zuhanás előtt.

Mások a kötetről

„Hawley egy hátborzongatóan valószerű disztópiát teremtett, amelyet csak még hihetőbbé tesz tárgyilagos fogalmazásmódja. Vállalkozását azáltal viszi sikerre, hogy Margaret Atwood regényeinek társadalomkritikáját vegyíti a Stephen Kingtől megszokott borzalmakkal.” - Publishers Weekly

„A Himnusz viharos korunk nagy amerikai regénye – provokatív mű, amely a dolgok mélyére ás, kiszűri a zajt, és felteszi a kérdést: „Hogyan változtathatunk, mielőtt túl késő lenne?” - Esquire

„Hawley az egzisztenciális szorongásainkból merít ihletet, és vaskos, de letehetetlen regényében ad formát nekik, műve egyszerre rémisztő, apokaliptikus és olykor furcsamód szórakoztató.” - New York Times Book Review

Részlet a kötetből

„A wisconsini Madisonban élő Carpenter család esete keltett először feltűnést. Május 15-én a tizenhat éves Brad Carpenter hurkot kötött egy hosszabbítókábelből, és felakasztotta magát a háromszintes Edward korabeli ház padlásán, amelyet szülei hat évvel korábban újítottak fel. Az anyja talált rá a kötélen himbálózva, a nő kezében egy halom alsónemű, kimosva és összehajtogatva. Két nappal később a tizenhét éves Todd Billings, a sícsapat kapitánya nejlonzacskót húzott a fejére pontosan abban a pillanatban, amikor a tizenöt éves Tim O’Malley, matematikaversenyek állandó résztvevője, felvágta az egyik vénáját, majd még egyet, és elvérzett a fürdőszobai mosdókagyló felett. Mind elsőszülött fiúk. Mind saját használt kocsival jártak. Todd fogszabályzóban halt meg. Brad végül azt bánta, hogy nem érheti meg pattanásainak elmúlását.

Valahol a haláluk helyszínének közelében mind felírták a szimbólumot: S.

Mit jelent? Mire véljük ezt a betűt?

Madisonban az ezt követő nyolc napban még három tizenéves vetett véget önkezével az életének – a környékbeli szülők aggodalma pánikká fajult. A wisconsiniak rászoktak, hogy figyeljék alvó gyermekeiket. A kisebbeknek azt tanácsolták, bilizzenek nyitott ajtónál. Három megyével arrébb az iskolai bálkirálynő bevett egy üveg gyógyszert, majd vodkával és Red Bull-lal öblítette le. Az állam délnyugati csücskében öt lány az úszócsapatból megegyezett, hogy öngyilkosok lesznek, majd leugrottak a városháza óratornyából.

A CNN figyelmet szentelt a témának. A New York Times tényfeltáró cikket közölt. Mentálhigiénés szakemberek tartottak sebtében összehívott gyűléseket a városházán, és válaszoltak az összeterelt tizenévesek és szüleik kérdéseire. Az emberek rászoktak, hogy keresztet vessenek, akárhányszor a gyerekük kiment a szobából.”

A könyvet itt szerezhetitek be

Agave Könyvek