Szeles Judit
Világatlasz
Megjelent!
Prae Kiadó
Prae Kiadó, 2025
Szerkesztette: Péczely Dóra
Borítóterv: Szabó Imola Julianna
Fülszöveg
Áfra János ismertetője: Egy térkép komplexitása az ábrázolás mikéntjének és a tematikus rétegzettségnek a függvénye. A Világatlasz azt a térképet részletezi tovább, amelyet Szeles Judit az Ilyen svéd és a Szextáns verseiben kezdett el felvázolni, iróniával mutatva rá a kultúra- és személyközi viszonyok közvetítésének megejtő bonyodalmaira. A versbeszélő és ismeretlen ismerősei némelykor hajóval, máskor vonattal, mikrobusszal, Trabanttal vagy épp Campinggel, olykor pedig repülővel szelik át a városrészek, országok, sőt, kontinensek határait. Előfordul, hogy a képzelet vagy a Google Maps erejével küzdik le a távolságokat, és nem egyszer versről versre vándorolnak. Nemcsak térben utazhatunk velük, hanem korszakokon és kultúrákon át, identitáslehetőségek és értékszemléletek között. A természeti jelenségek, a történelmi és irodalmi emlékezettel kapcsolatos információk, életesemények rétegződését figyelve beleközelítünk helyzetekbe, majd madártávlatra váltunk. Az idegennel újra meg újra szembenéző én nem nyugszik a neki kijelölt határok között, navigálatlan kalandozásait, átváltozásait látva rendre elbizonytalanodunk, meddig tart az övé, és hol kezdődik el valaki másnak a története. Na és mi vajon merre lehetünk ezen a magyar-svéd torzító tükörrel elrajzolt térképen? A vers beszélője tévelyedett el úton hazafelé, vagy pedig bennünket vezet félre, rakosgat ide-oda, akárha egy terepasztalon lennénk?
A szerzőről
A szerző portréját Martin Larsson készítette.
Szeles Judit 1969-ben született Csengerben. 2003 óta Svédországban él. Művei: Ilyen svéd (2015, FISZ), Szextáns (2018, JAK, versek), Ibsen a konyhában (2022, Prae Kiadó), Libegő (2023).
2019-ben Szextáns című verseskötetével elnyerte a Merítés-díjat.
Versek a kötetből
Betelepítés
Fókákat fogok telepíteni a Tiszába,
meg kunkori farkú garnélát,
a tájba applikálom a fjordokat,
gránitot rajzolok, hegyet Szegedre,
Debrecenbe meg Nyíregyházára,
hogy a pulyák is megtanuljanak síelni,
vitorlázni, nagy tankereket vezetni,
homárcsapdát kihelyezni a Békás-tóba,
a Sóstóba és a Tisza-tóba, bele
a vízbe a sót, besózom, mint a levest,
medúzákat rajzolok bele, fehéret, pirosat,
olyat is, amelyik csíp ezer csápjával,
megfűszerezem a magyar költészetet,
betelepítem sarki fókákkal, rókákkal,
olyan állatokkal, emberekkel, növényekkel,
amelyek egyelőre ismeretlenek,
láthatatlanok, kitapinthatatlanok,
kiszagolhatatlanok, a sorok közé
vörös áfonyát ültetek, tengeri sást,
meg olyan füveket,
amilyeneket még nem láttatok.
Egykori boltokban
A Sós bácsi boltja
a vasútállomás felé volt.
Finom cukorkákat árult,
párizsit, paprikát,
szemben a kenyérgyárral,
ahol hosszú sorokat
álltunk a friss kenyérért,
a vasútállomás felé,
ahonnan a tehenek jöttek
esténként a legelőről,
maguk után friss
tehénlepényeket hagyva.
Sose szerettem este
biciklizni, amikor
a tehenekkel találkozhattam,
mert féltem tőlük.
A kenyérvásárlásban is
csak a kifliket szerettem,
Sós bácsinál pedig
a finom cukorkákat.
A Dianás cukorka
volt a kedvencem.
Azt a trafikbn vettem,
mint később apámnak a Fecskét
vagy a Szimfóniát.
Öt ötven volt a Szimfónia.
Annyi, mint egy tubus
Globus mustár
a nagyboltban.
Onnan Emőke csokit loptam.
Volt, hogy tíz-tizenöt elfért
a piros dzsekim bélésében.
Esténként ettem meg,
amikor tejért küldtek
a szomszéd utcába.
Esténként az apámtól ellopott
Szimfóniát is szívtam.
Senki nem érezte rajtam
a cigarettaszagot.
Később a sörszagot sem.
A kertben dugtam el a sört.
Egyszer egy üveg pezsgőt
vettem a nagyboltban.
Egyszerre ittam meg
a kert végében a szalmakazalnál.
Bele is vetettem magam a szalmába,
csukást ugrottam örömömben.
A trafikban mindig ugyanaz
a néni ült.
Össze volt nőve a trafikkal,
alig fért el benne.
És tíz Dianás cukorkát adott
öt forintért.
A fagylalt gömbjét ötven fillérért vettük.
A csavaros fagyit többért.
A csavaros fagyiban a csokit
és a puncsot szerettem,
de legjobban a Dianás cukorkát.
Sós bácsinál Tibi tejcsokit lehetett kapni,
meg párizsit és paprikát,
delikátot és jaffát.
Utána sorban álltunk a kenyeres előtt.
Sokszor háztól hordtuk a tejet,
és nem a tejcsarnokból.
A tejcsarnok is a Sós bácsi
boltja mellett volt.
Meg kellett várni, hogy
a tehenek hazamenjenek,
megfejjék őket,
és elhordják a tejet a csarnokba.
Hétvégén volt, hogy
elbicikliztünk a szomszéd faluba,
hogy megmutassuk magunkat
a házak előtt álldogáló fiúknak.
Szép, hosszú combja volt
a barátnőmnek.
Neki mindig hamarabb sikerült
barátot szerezni.
Nekem maradt az uborkaszedés.
Őt elengedték szombaton
a videódiszkóba.
Hiába, két évvel idősebb volt.
Ma szappant árul,
mint valami fürdőskurva,
vagy mint Sós bácsi.
Megvásárolható a kiadó webáruházában
Prae Kiadó
