Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lione Stanislav - ("Az egész élet maga az ihlet. Ha valamit látok, hallok, olvasok, azt az agyam elraktározza. Később előjön ötletként, és beépítem a történetbe. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Lione Stanislav írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig a Csillagom című könyve jelent meg, mely Vision Spring Kiadó gondozásában jelent meg. A könyvet FairBooks Kiadónál vehető meg. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Lione vagyok, web-programozó, és hobbi szinten mindenféle művészetekkel foglalkozom.Tanultam rajzolni, zenélni, énekelni és írni is, mert valamiért zsigeri vágyam van aközlésre. Már tinikoromban is Wordben, később Netscape Composerben weblapokat eszkábáltam, és olyan 17 éves korom óta blogolgatok kisebb-nagyobb megszakításokkal. A jelenlegi blogom a Megvalósítás alatt 2013 óta működik.

Csillagom c. kötet sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nagyon szeretek olvasni, új ismereteket szerezni, tudományos előadásokra járni. Amennyiben mindez kutatómunkának nevezhető, akkor igen, sok kutatómunkát igényelt. De szerintem nagyrészükkel akkor is foglalkoztam volna, ha nem írom meg a Csillagomat.Igaz, a lőtt sebek természetének nem biztos, hogy utánanézek, ha nem írok róla. A helység- és tájnevek kitalálásakor is igyekeztem kerülni, hogy olyat alkossak, ami már létezik. Nem vagyok benne biztos, hogy ez teljes mértékben sikerült, hiába bújtam a magyar településnevek listáját. Az ötlettől a kiadásig összesen nyolc év telt el. De az ötletet olyan öt-hat évig nem vettem komolyan, csak magamnak küldözgettem a történet egyes jeleneteit egy e-mail folyamban. Néhány éve nem hittem volna, hogy valaha ebből tényleg könyv lesz.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ezt nehéz meghatározni. Ugyanis könnyen lehet, hogy a Csillagom varázsrendszerének egyes elemei egy materialista személynek teljes mértékben fantasy, míg egy spirituális személy lehet, hogy mindezt majdhogynem kőkemény valóságnak éli meg. Hogy én mennyit hiszek el abból, amit leírtam, az maradjon az én titkom. Annyit elárulok, hogy az én spiritualitásom alaposan át van szőve szkepticizmussal. De Csillagom alapjául szolgáló filozófiák sem állítják, hogy vakon el kell hinnünk mindent, amit elénk raknak. Kételkedj, vizsgálódj és tapasztalj! – javasolják.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Fogalmam sincs, mióta göngyölgetek történeteket a fejemben. Azt hiszem, talán egyfajta megküzdési stratégia volt, hogy kiléptem a kegyetlen valóságból, és csak testben voltam jelen, míg az elmémben különböző világokban jártam. Szerettem a nyelvtan és fogalmazás órákat. Olvasásból nem voltam annyira jó, bár sosem diagnosztizáltak nálam diszlexiát, ettől még nagyon szép anagrammákat tudok gépelni, kézírásban meg kihagyok vagy megduplázok betűket, ha nem koncentrálok eléggé. Engem persze ez sosem nem zavart, a töri jegyzeteimet például általában rövidítések és piktogramok tették ki. No, de a lényeg, hogy sokszor nekifutottam a regényírásnak, tini koromban is, meg később is, de sosem voltam elégedett, kidobtam, újrakezdtem, ésatöbbi. Pár éve elkezdtem tudatosabban foglalkozni az írással, így született meg az első tanuló-kéziratom, ami egyelőre a fiókban nyugszik, aztán nekiláttam összeállítani a Salim-jegyzeteimet regénnyé. Így született meg a Csillagom.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Van egy sci-fi novellám, a Tianguo, ami harmadik helyezett lett a Sci-firől Nőktől Nőknek pályázatán, ezt szeretném folytatni. Illetve valamikor a tanuló-kéziratomat is szeretném kipofozni, ami egy zenés-romantikus történet, vélhetően duológia lesz. Egy dolog viszont közös minden írásomban: a lélektani vonal.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A művészetemet az jellemzi, hogy nincsen befejezett mű, csak abbahagyott. A mai napig tudnám pofozgatni a szöveget, de megálljt kellett parancsolnom a tökéletesítgetésnek, különben sosem adom ki. Szóval egy ponton azt mondtam, elég. Szerkesztő, korrektor, tördelés, nyomda, és kész. De sejtem, hogy be fogok áldozni egy példányt csak arra, hogy ceruzával bejelölgessem benne a hibákat, legyen az tördelési, gépelési vagy stilisztikai. Csak azért, hogy a kis perfekcionista lelkem megnyugodjon.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A Lione név már tini korom óta velem van. Nem gondoltam akkoriban, hogy ez egy létező név. Naivan úgy hittem, hogy én most kitaláltam valami újat. Aztán néhány év múlva mindenki azt kérdezte, hogy Fabio Lione miatt lett-e ez a nevem. Így ismertem meg a Rhapsody zenekart. A Stanislav név édesanyám leánykori vezetéknevéből jött. Apáink nevét örököljük hivatalosan. Művészként viszont miért ne viselhetném anyám nevét? Jut is, marad is.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ha azokat a történeteket nézem, amiket gyerekkoromban fűzögettem, egyértelműen igen. Azt sem tudtam, mi az a portal fantasy, mégis így visszatekintve egyértelműen portal fantasy történetekkel szórakoztattam magam. Arról álmodoztam, hogy ki lehet lépni a valóságból egy másik világba. Később rájöttem, hogy tényleg létezik ilyen portál: könyvnek hívják.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Kettős érzés. Egyszerre van bennem az, hogy „Ezt nem hiszem el, ez valaki más, nem én!”, és közben az, hogy „Jó, és? Nem nagy cucc.” Mindkettő érzés szerintem az imposztor-szindrómám különböző aspektusaiból származik.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Sajnos nem vagyok azon a szinten, hogy az elmém parancsra képes legyen kapcsolódni a „nagy közöshöz”. Akkor írok, amikor a történet, az ötlet, a jelenet maga jelentkezik nálam, hogy le akar íródni. A Csillagom alapjeleneteit megálmodtam egy éjjel, majd siettem be a munkahelyemre, hogy megnyissam a G-mailt, és lekörmöljem, mielőtt elfelejtem. Így nyolc év távlatából már talán bevallhatom, hogy nem sokat dolgoztam aznap. Varázslatos flowba kerültem, hihetetlenül felemelő érzés volt.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mind a gyakorló kéziratommal, mind a Tianguóvalel vagyok most akadva, ahogy a Csillagom folytatásával is. De azt hiszem, ez természetes. Most a marketingen van a hangsúly. Tavaly ilyenkor még nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni. Nem könnyű, de valójában ez is egy kreatív alkotófolyamat. A Csillagomból a két kedvenc jelenetem a 8. fejezetben található. Az egyik ezek közül le is tölthető a weboldalamról beleolvasóként.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az egész élet maga az ihlet. Ha valamit látok, hallok, olvasok, azt az agyam elraktározza. Később előjön ötletként, és beépítem a történetbe. Van, hogy el is felejtem, honnan jött, és csak utólag döbbenek rá összefüggésekre. Ilyen döbbenet volt például, amikor felismertem, honnan szedhettem a Csillagom zsoldosait. A kapcsolat laza, én mégis látom, mi a közös bennük és Vavyan Fable zsoldosaiban. De ez csak most tűnt föl, hogy húsz év után újra elolvastam az Álomhajszát. Nos, így működik az emberi elme, legalábbis az enyém biztosan.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem, a kiadómat képviselő barátnőm, és egy szerkesztő voltak az első bétáim. Mindhármukat megemlítettem a köszönetnyilvánításban.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőledaz idén?

Az élet mostanában nagyon képlékeny, folyamatos újratervezést igényel, ezért csak néhány „apróságot” említenék. Egy nyereményjáték még biztosan lesz. Továbbá ott leszek a Könyvfesztiválon is Julie V. Scott standjánál. De még az is lehet, hogy sikerül szerveznünk egy könyvbemutatót is.Szorítsatok! És olvassatok sokat!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

FairBooks Kiadó

Lione Stanislav írói oldala