2026. február 2., hétfő

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Eva L. Reeves - ("Azért az nagyon jó érzés, amikor az ember hét éves kislány azt mondja, hogy „Büszke vagyok rád.” Ezek a pillanatok adják a legtöbb erőt. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Eva L. Reeves írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek Eva L. Reeves-nek nemrég jelent meg Az időn túl című könyve NewLine Kiadó gondozásában

 


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Sziasztok! Mint a legtöbb író, én is munka mellett kezdtem el írni. Tavaly januárban még fodrászként dolgoztam, ám április végén a befejezés mellett döntöttem, hogy több időm legyen a családomra, fizikailag se robbanjak le, és segítsek a férjem munkájában, aki értékesítőként gyakorlatilag 0-24-ben dolgozik. Plusz jusson időm az írásra is. Jelenleg tehát háztartásbeliként élem mindennapjaimat Budapesten. Alapjáraton csendes, inkább introvertált embernek vallom magamat, de sokat fejlődtem kommunikáció terén az elmúlt években, és kis fős közegben már sokkal jobban megy.

Szabad időmben szeretek olvasni, sütit/tortát sütni, utazni, új helyeket felfedezni a családommal. Mostanság több lehetőségünk van színházba járni is.

Az időn túl című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a való világban játszódik, a kitalált része pedig saját kútfő, nem igényelt annyira sok kutatómunkát, mint pl. egy történelmi regény. Viszont az angol helyszíneknek, városoknak, utazási távolságoknak mind utána néztem, hogy hiteles legyen a történet, plusz a második részben vannak olyan történelmi vonatkozások is, amik több kutatómunkával jártak.

Az írás folyamata három hetet ölelt fel az első rész esetén, de az utómunka, javítás, bétázás utáni átnézés 3 hónapot.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Azt mondanám, hogy 20-80 százalék, hiszen a való világban játszódik, amihez egy párhuzamos dimenziót, és egy csipetnyi misztikumot adtam hozzá. A történet viszont maga természetesen a fantázia szülte események körül mozog, azok megfejtése és kiderítése a cél, mindamellett, hogy a főhős családi titkai is elmélyülnek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Igazság szerint középiskolás korom óta írok, akkor még kisregényeket, novellákat, rövidebb műveket alkottam, aztán a fórumos szerepjáték világa felé fordultam, ami már kitöltötte az egyetemi éveimet, és igazából azóta is tart. A fórumos szerepjáték lényegében egy közös írás, ahol rengeteg karaktert alkottam, világleírásokat, fajokat, varázslatokat, sőt sokat meséltem is a játékosoknak. Így aztán lassan huszonöt éve folyamatosan írok, de sosem volt bátorságom komolyabban foglalkozni vele, erre csak 2025. januárjában került sor.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Novellák formájában próbálgattam már a szárnyaimat krimi vonalon is, és anno régen a kisregényeim is Agatha Christie és Lőrinc L. László ihletése nyomán szintén krimik voltak. Ezen kívül több mesét is írtam már, az egyik ilyen mesém 2024. végén különdíjas lett egy pályázaton. Lényegében ez, és aztán a férjem lelkesedése adta meg a kezdőlökést Az időn túl felé. Egyelőre biztos, hogy maradok fantasy vonalon, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Izgalmas és egyben félelmetes is, mert tudom, hogy innentől jön a neheze, a javítás, a másoknak való megmutatás, véleményeztetés stb. Persze van benne egy kis fellélegzés is, hogy sikerült és tényleg összeállt a történet egy kerek egésszé.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Sokat gondolkodtam ezen, amikor belevágtam. A valódi nevem egyszerűen nem illene egy borítóra. Lehetett volna persze magyar álnevem is, de a mai napig hallok olyanokról, akik szándékosan nem olvasnak magyar íróktól. Részben e miatt is lett külföldi álnevem. A keresztnév maradt, de a családnéven sokat gondolkodtam. Szerettem volna, ha hangzatos, de nem gyakori. Egyszerű névgenerátorral dolgoztam, és ami szimpatikus volt arra rákerestem molyon, és ha találtam olyan néven harminc írót, akkor elvetettem. Amikor a Reevest dobta ki a rendszer, egyből megtetszett. Nem találtam tömegesen ilyen néven írókat, plusz Keanu Reeves az egyik kedvenc színészem. A középső L. pedig azért jött, hogy ne legyen túl rövid a név, és mindkét lányomnak ezzel a betűvel kezdődik a neve.

 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Elég sok krimit és thrillert olvasok, viszont úgy gondoltam, hogy ezeket a zsánereket nehezebb igazán jól megírni. Krimit lényegében kétszer kell megírni, egyszer magát a történetet, egyszer pedig azt, hogyan adagolja az ember úgy, hogy az hatásos legyen és végig izgalmas. Az én regényemben is vannak titkok, fordulatok, kvázi nyomozás is, de mégis úgy gondolom, hogy egy tényleg krimi, thriller nehezebb dió. Lehet, hogy egyszer lesz hozzá bátorságom, ha sokat fejlődtem.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hihetetlen! Amikor elkezdtem abban sem voltam biztos, hogy tényleg képes vagyok végig írni egy történetet. Talán egy kicsit még most sem hiszem el, hogy elindult ez a folyamat, és szeretik, amit csinálok. Sokszor én is úgy vagyok vele, mint ha jól sejtem sok író társam, hogy arra vágyom, hogy sok emberhez eljusson a regény, de ha valaki szól, hogy épp most olvassa, rendesen rettegek.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Spontán írónak vallom magamat, tehát nem tervezem meg előre az egész történet vázát, ám írás közben rá kellett jönnöm, hogy mivel folyamatosan pörög a fejemben a sztori, és folyton jönnek a miért és hogyan kérdések, muszáj vagyok jegyzetelni. Lényegében nem csak akkor írtam, amikor ténylegesen gépnél ültem, sőt akkor már ott volt a fejemben, hogy mit is akarok. Viszont az első részt úgy írtam meg, hogy akkor még csak nagyon körvonalakban volt meg bennem, hogy merre tart majd a történet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen! A kedvenceim általában már jó előre a fejemben vannak, többnyire persze alvás helyett hajnalban támadnak be és pörögnek a fejemben, mint egy film. Ilyenkor kell mindent lejegyzetelnem, párbeszédeket is, mert másnap nem tudnám már ugyanazt visszaidézni. Ennek ellenére mégis voltak olyan jelenetek, amik remeknek tűntek előző nap, aztán amikor meg kellett írnom, mégis küzdelmesebb volt, mint hittem. Ez lehet, hogy csak hangolódás kérdése volt épp akkor, de ki tudja.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nem kifejezetten. Általában csak beugrik egy ötlet, egy gondolatfoszlány, de ez bármitől lehet. Egy könyvtől, amit olvasok, egy helyzetszituáció a való életben, vagy egy film. Mindent felírok, és nem is biztos, hogy mindenből végül kerek egész történet lesz, de jó, ha vannak kiinduló lehetőségek. Jelenleg is több ötlet kavarog a fejemben, amikből egyet már elkezdtem megírni, de persze még ennél is ködös, hogy pontosan hová fog majd kifutni.  De legalább már tudom, hogy képes vagyok rá, hogy fel tudok építeni egy sztorit, és papírra vetni a hozzá szükséges rengeteg szót.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a férjemnek szoktam megmutatni, de ő mivel túl jól ismer, a hibákat is kevésbé szúrja ki. Van viszont három bétám, akiket Tiktokon ismertem meg, és ők rengeteget segítenek, mind lelkesedésben, mind inspirációban, mind ötleteikkel. Szerintem jó béták nélkül nem születhet meg egy jó történet, mert több szem többet lát. Hiába alakul az én fejemben úgy a sztori, ahogy, tudnom kell, hogy tényleg érthető, átlátható-e, ahogyan leírom.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mivel a férjem volt, aki ösztönzött, hogy végre vágjak bele, ha már olyan régóta vágyakozom rá, értelemszerűen ő a leglelkesebb támogatóm is egyben. Sokkal bátrabb, és nagydumásabb, mint én, és ennek ellenére, ha találkozom egy olvasóval pl. könyvátadás miatt, akkor a háttérbe húzódik, úgy kell odahívni, hiszen egyébként ő is ír. A lányaim is nagyon büszkék rám. Azért az nagyon jó érzés, amikor az ember hét éves kislány azt mondja, hogy „Büszke vagyok rád.” Ezek a pillanatok adják a legtöbb erőt. 

Mit üzensz az olvasóidnak? 

Olvassatok sokat magyar íróktól! Én azóta, hogy írni kezdtem, egyre több magyar írót ismerek meg személyesen is, vagy a könyveik által, és szerintem szuper történetmesélők vannak kis hazánkban. Szerintem az a jó, ha ez egy összetartó kis közösség tud lenni, ahol az írók is támogatják és segítik egymást, karöltve a lelkes olvasókkal.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kabai Krisztina - ("Szerintem egy író sosem fogja azt érezni, hogy egyszer befejezett egy regényt. Mindig benne lesz az, hogy csiszolgassa, tökéletesítse, még akkor is, ha már megjelent.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kabai Krisztina írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek az első regénye Pillangó címmel jelent meg, ami kapható e-könyvként és nyomtatott kiadásban is.

Forrás: Kabai Krisztina írói oldal

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kabai Krisztinának hívnak, de mindenki Tinának, Tinusnak vagy éppen Ginának hív (ennek van egy nagyon vagány előzménytörténete és csak a szűk baráti társaságom bátorkodik így szólítani). A Krisztát és változatait kifejezetten utálom már gyerekkorom óta, mégis nagyon sokan neveznek így, legnagyobb örömömre. Ha három dolgot kellene mondanom magamról, ami úgy közrefog és elmond rólam mindent, azok a következők: írás+olvasás, ifjúsági tanács és néptánc. Ez a három tart életben és visz végig a mindennapjaimon. A sorrend mindig más, attól függően, hogy éppen milyen projektben vagyok benne.

Partiumban, Szilágyságban élek, 2025 őszén költöztem vissza a szülőfalumba, ahol egy újonnan alakult marketingügynökségnél dolgozom, mint kommunikációs. Mindeközben évek óta benne vagyok a megyei magyar ifjúsági tanács vezetőségében és bátorkodom belemászni mindenféle magyar kulturális program szervezésébe.

2021 karácsonyában jelent meg az első regényem, a Pillangó, azóta pedig szorgosan dolgozom egy nagyobb regényen és egy rövidebb történeten is.

Pillagó című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

2016.07.07-én kezdtem el írni (szóval idén lesz 10 éves az első változata), és nagyjából 2018-ban fejeztem be, azután csak csiszolgattam, kivettem és hozzátettem, végül 2022 januárjában leadtam a végleges változatot a kiadónak.

Mivel az alapkoncepció egy rendőrségi ügy, többször is átolvastam az aktuális jogszabályokat Magyarországra vonatkozóan, hiszen a történet Debrecenben játszódik. Egyeztettem jogászokkal, különböző fórumokon kérdezősködtem a szokásokról, munkamenetekről, de folyamatában is csiszolódott a történet háttérkoncepciója.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet teljes mértékben a valóságon alapul, nincs benne fantasy elem.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2012-ben, 12 évesen egy meseíró pályázatra (egy jó jegyért) írtam egy mesét. 2014-ben már fent voltam Wattpadon és szinte sorszalagra gyártottam a fanfiction-öket különböző fiúzenekarokról és énekesekről. Valamikor 17 évesen kezdtem el fantáziálni arról, hogy egyszer majd nagy regényíró leszek. 9 év elteltével ugyanilyen álmaim vannak. Úgy érzem, a Pillangóval megtettem az első nagy lépést a cél felé, de az igazi áttörést a következő regényem fogja hozni.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Nagyon érdekel a dark romance, rengeteg ilyet olvastam már, ha írni fogok ilyet, akkor nem feltétlen a tabudöntögetős, véres fajta van tervben, hanem az egyszerűbb, mégis sötétebb, maffiás szerelem, de a lélektani történetek írására szeretnék nagy hangsúlyt fektetni. Imádom - jó mazochistához híven - azokat a regényeket, amelyek egy kicsit szétszednek belül, amik miatt elsírom az összes könnyeimet, amiktől más szemszögből látom a világot. Ezt a hatást akarom én is elérni az olvasóimnál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szerintem egy író sosem fogja azt érezni, hogy egyszer befejezett egy regényt. Mindig benne lesz az, hogy csiszolgassa, tökéletesítse, még akkor is, ha már megjelent. De amikor pontot tettem az utolsó fejezet végére, akkor úgy éreztem, végre megérkeztem oda, ahol lennem kell.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Régebben volt, de aztán egyetemen újságírás szakon voltam és alapból megosztottam az újságcikkeket, szösszeneteket, így már az egyetemi éveim elején rájöttem, hogy teljesen felesleges két identitás mögé bújnom. Úgysem írnék soha olyat, ami nem illik hozzám, vagy ami miatt más véleménnyel lesznek rólam az emberek.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, ez a kényelmes és komfortos, ebben tudok a legjobban ellazulni és jeleneteket kitalálni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Megvan az az érzés, amikor végignézel a munkádon, és azt mondod: “Na, igen! Ez igen! Ezért megérte fáradni!”? Nos, pont ilyen.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Eleinte impulzív, aztán végül tudatos folyamat.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A készülődő történet konkrétan a szívem egy darabja, nagyon sok olyan jelenet van benne, amit a való élet inspirált. A Pillangó kicsit más eset, az a kamaszkorom vágyálmaival van tele.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig változó, de általában tematikához nyúlok és elkezdek abba illő karaktereket kitalálni. Ilyen a készülődő regényem, aminek fókuszában a néptánc áll. Megnéztem a sztereotípiákat, készítettem pár perszónát, és azokat elkezdtem alakítani úgy, hogy tökéletesen át tudjam őket érezni. Innen már nem volt nehéz kitalálni a háttértörténetüket, hogy miért olyanok, amilyenek és aztán a történet adta magát.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindig keresek bétaolvasókat - most is, mindig is. Ők szokták átnézni, javasolni, szólni, ha nem elég mély, vagy ha túl van komplikálva egy-egy jelent. A bétaolvasók igazi kincsek egy író életében.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Megszokták. Mindig is csodabogár voltam, mindig valahogy másként végeztem a dolgomat, mint ahogy a kortársaim. Az osztályból egyedül jártam néptáncra, ugyanitt én voltam az első, aki úgy döntött, hogy nem a faluban folytatja a középiskolát, hanem inkább ingázik és korán kel, de olyan szakon végez, ami közelebb áll a szívéhez. Egyetemen is a megyéből csak ketten voltunk ezen a szakon, nem volt ismerős a környezetemben. Természetesen büszkék rám, édesanyám maga is nagy könyvmoly, de ez nem egy tipikus foglalkozás a hétköznapi ember számára.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Tudom, hogy egy picit nehéz velem. Az elmúlt 4-5 évben az online kommunikációm nem volt valami sziporkázó, de bízom benne, hogy hamarosan visszatérhetek közéjük és ismét meglesz az a párbeszéd, ami évekkel ezelőtt jól működött. Idén nyáron-ősszel nagyot fog robbani az új regényem, csak legyenek figyelmesek és türelmesek!

 Kabai Krisztina írói oldala

Nyomtatott

E-book