A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fróna Zsófia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fróna Zsófia. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. január 4., kedd

Fróna Zsófia: Baljós szövetségek (A fegyverforgató 3.) - ("Elképesztő roham tempóban haladt a történet. Alig bírtam a tempót, kapkodtam a fejem, mi minden történik és még mindig csak a felszínt, kapirgáljuk. ")

Szeretném megköszönni Fróna Zsófinak és NewLine Kiadónak,hogy még karácsonykor le lehetett tölteni ingyen a A fegyverforgató sorozatát. A Baljós szövetség című könyvét olvastam  A fegyverforgató harmadik részét. Ezek után nagyon várom a negyedik részt. Nagyon magasra tette a mércét az írónő. Szerintem ez a rész lett a legjobb.

Fróna Zsófia:
Baljós szövetség

(A fegyverforgató 3.)

 Tartalom:

Megaira ​épphogy átvészelte a támadást a múzeumban, máris a korábbiaknál sokkal súlyosabb problémával kell szembesülnie. Feleszmélni sincs ideje, és a Legfelső Tanács színe előtt találja magát.
Vajon milyen ítélet vár rá?
Megtarthatja az emlékeit és Setan mellette maradhat?
A történések viharában nem várt társat sodor mellé a sors, a kétes szándékú démonnal veszélyes szövetséget köt. Míg a baljós alak egyre sötétebb eseményeket vonz, a lány olyan feladatot kap, mely könnyen a vesztét okozhatja.
A bonyodalmat tovább fokozza egy titok napfényre kerülése, mely képes ismét minden szálat összekuszálni…
A Fegyverek Háza egésze veszélybe kerül; Megairának versenyt kell futnia az idővel, ha meg akarja menteni a barátait.
A siker érdekében mindent megtesz, drasztikus döntéseket hoz, melyeknek köszönhetően üldözőből üldözötté válik.
Mindeközben a démon is felfedi igazi valóját, a szövetségük pedig mázsás súlyként nehezedik Megaira vállára.
Sikerülhet kimásznia kilátástalan helyzetéből, vagy ezúttal végleg elbukik?
Végül egy múltban tett ígéret mindent megváltoztat…

Véleményem

5/5

Letaglózó, idegfeszítő, letehetetlen, humorosan jó könyv. Az első kettőhöz képest ez nagyon ott van, sőt durván jó lett. Elképesztő roham tempóban haladt a történet. Alig bírtam a tempót, kapkodtam a fejem, mi minden történik és még mindig csak a felszínt, kapirgáljuk. Annyi mindenről nem esett szó. Annyi titok van, ami nem derült még ki.

Írónő nagyon tudd titkot tartani. Hiába oldott fel párat az utolsó oldalakon, de még így is akadt pár. Sok kérdésem van ezzel kapcsolatban, de nem írom ki, mert erősen spoiler lenne.Démon, hát imádom. Annyira lökött, a beszólásain vigyorogtam. Egy kicsit az volt az, érzésem, mintha Venomot olvasnám. Ezért is csodálkoztam a borítóra. Eleinte őszintén nem tetszett, de így hogy elolvastam, már értem. Tökéletesen passzol hozzá.

„- Ha elutasítanak, akkor felfalhatom őket?

- Nem! – förmedt rá Megaira. – Senkit nem falhatsz fel.

- Éhes vagyok – morogta démon.”

Nagyon megörültem, hogy ingyen lehetett letölteni az ünnepekben a három kötetét. Amint meg lesz a negyedik is, tuti újraolvasós lesz számomra. Mert ez a kötet, sorozatot érdemes újra egyben az egészet elolvasni. Azt kell, hogy mondjam, egyre jobban fejlődik Fróna Zsófi. Kidolgozott, humoros történetet kaptam. Ezután már csak az a kérdésem, hogy ha vége lesz tud-e majd újat mutatni, át tudja-e ugrani azt a mércét, amit ez a sorozat váltott ki. Már alig várom, hogy a következőt elolvashassam.

Lukaszt és a többieket jó volt olvasni. Örülök, hogy Lukasz kicsit többet volt a történetben. Valahogy őt elhanyagolt karakternek véltem. Szvetlánát továbbra se tudom kedvelni.

„A bandzsa királylányt őrző sánta sárkány köpjön le a tüzes nyálával, te lány! Mi a jó istenért csináltad ezt?” 

Setan hiányzott nagyon, vártam, hogy végre megjelenjen. Üde színfoltja volt amikor ő megjelent. De a vége, kiakasztott, de rendesen.  Már csak ezért is megérte várni.

„Művészi szintre emelted önmagad bajba keverését.”

Összevetve ez egy nagyon szórakoztató, letehetetlen regényt kaptam. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy olvassátok el mind a hármat. Nagyon megéri.

 

A könyvet itt tudjátok megvenni:

NewLine Kiadó

Fróna Zsófia hivatalos szerzői oldala 

2021. január 24., vasárnap

Előolvasás: Fróna Zsófia: Démonok közt (Fegyverforgató 2.) - ("Úgy tűnik a második tanév is tartogat meglepetéseket mint iskolán belül, és kívül is. Egy percet sem unatkoztam, vártam, hogy mi jöhet még.")

 ~~~ Előolvasás~~~ 

Szeretném megköszönni Fróna Zsófia írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam a kedvenc könyvet a Démonok közt címmel, Fegyverforgató 2. részét. A második résszel csak még izgalmasabb és félelmetesen jó volt. Mire megkaptam a válaszaimat az első rész után, most még több kérdésem lett a második rész elolvasása után. Enyje… Igencsak erős függővéggel lett vége a történetnek. Már tegnapra várom a következőt. Mindenesetre nagyon köszönöm a lehetőséget.  

Fróna Zsófia:
Démonok közt

(Fegyverforgató 2.) 


Tartalom:

A Fegyverek Házában lezárult az első tanév, Megaira azonban nem lélegezhet fel.
Sötét fellegek gyülekeznek a fegyverforgatók feje fölött, a gonosz beférkőzött közéjük és újabb áldozatokat szed.
Ezt már a Legfelső Tanács sem nézheti tétlenül, és Megaira legnagyobb meglepetésére az ő segítségét kérik a nyomozáshoz.
Minden jel arra mutat, hogy az elkövetőnek köze van Edwarhoz.
Megairának fel kell nőnie a feladathoz, és harcossá kell válnia, ha szembe akar szállni a véreskezű gyilkossal. Ehhez szüksége van a tőrére, Setan Koberre is, de megbízhat a fegyverében, aki sötét titkokat őriz?
A lánynak olyan döntéseket kell meghoznia, melyek következtében démonok közt találja magát. Vajon ezek a lények tényleg olyanok, mint a fegyverforgatók történeteiben?
Megaira az életét kockáztatva kerül közelebb a válaszhoz, miközben a tanév végéhez közeledve újabb, nem várt események kavarják fel életét és teszik kérdésessé vizsgái sikerességét.
Ha elbukik, már nem csupán az ő sorsa kerül veszélybe…

Véleményem

5/5

Atyagatya!!!! EZ MESTERMŰ! És még hol a vége! Te jó isten! A vége meg... Azt hittem ott helyben kapok infarktust. Így ilyen erős függővéget írni... Nem szívbajos az írónő az egyszer biztos!

Viszont meg kell, hogy köszönjem kicsit kihúzott a válságból.
Ugyanis hónapok óta küszködök az olvasással, noha sok könyvet olvastam, de lehetett volna több is. Most végre hangulatom is kezd visszajönni, és nincs meló sem.
Szóval kanyarodjunk vissza a könyvre. Chris és Meg. Nem semmi egy páros. Annyira imádom őket, második részben sem kellett nélkülözni a szópárbajt. Ami az első részben voltak kérdéseim részben megkaptam a második részben, de jöttek újak is, sajnos. Így viszont várnom kell a következő kötetre.

Igazán meglepett és fordulatos történetet hozott össze az írónő. Nem gondoltam, hogy lesznek húzásai a karakterek kiiktatására, illetve újakat behozni a történetben.
Lukasz és Szvetlana páros lepett meg. Érdekes volt erről az érzelmes oldaláról olvasni. Ugyanígy Szvetlanáról, mert végig azt hittem szívtelen, nincsenek érzelmei, vagy csak szimplán elfojtja. S ráadásul emiatt, kicsit ferdén is néztem rá.

Úgy tűnik a második tanév is tartogat meglepetéseket mint iskolán belül, és kívül is. Egy percet sem unatkoztam, vártam, hogy mi jöhet még.
Voltak benne kedvenc jeleneteim, ezt meg is említettem az írónőnek. Az egyik havas rész, a másik, pedig amikor Chris eléggé zavarba jön. Ezeket nagyon szerettem. Remélem, lesznek még ilyen jelenetek.

Kiváncsian várom, hogy harmadik résszel mennyire fogja tudni überelni a másodikat. Jó, tudom elvileg az elsővel, kellene, de nekem a második kötet volt számomra a legjobb, izgalmasabb rész. Hisz teljesen a legvégéig nem tudni ki az a Démon, aki iskola falai belül mozog. Szvetlanára tippeltem, de buktam, rendesen. Köszönöm Zsófia! Igencsak fájdalmas volt.(mosolygok.)

Emellett jó volt megismerni Setant, Meg szüleiről, Szvetlanáról és Lukászról is. Sok mindent tudok, de még többet szeretnék. Pl Edward-ról lehetett volna kicsit több, de gondolom majd a következő kötetekből, többet lehet majd tudni.

Egy szóval kicsit adott is, de el is vett az írónő. Brenda és Brandon esete, a tanuló az iskolából, Megaira szövetsége a démonokkal. Mind-mind érdekes adalék a Fegyverforgatók életéből. Szívből ajánlom nektek, ha szeretnétek valami izgalmasat olvasni. Letehetetlen volt számomra ez a könyv. 

 

A könyvet itt tudjátok előjegyezni. 

Megjelenés.: 2021.Febr.5.

Fróna Zsófia hivatalos oldala

2020. augusztus 28., péntek

Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza - ("– Félórája várok – jegyezte meg Megaira, amikor a fiú végre mellétoppant. Tony az órájára pillantott. – Csak tizenöt percet késtem.")

Elnézést kérek, megint késve hozom nektek a Beleolvasót. Sajnos tegnap  nem volt internetem, így ma egy hosszabb részletet fogok hozni  Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza c. kötetéből.

Fróna Zsófia:
Fegyverforgató – Fegyverek Háza
(Fegyverek Háza 1.)



Tartalom:

Egy lány. 
Egy farkas. 
Egy tőr. 
Egy történet…
A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne. 
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott. 
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába. 
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon? 
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire. 
Megállja majd így a helyét? 
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett. 
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató? 
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást? 
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?
A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…


ENGEDÉLLYEL


– Félórája várok – jegyezte meg Megaira, amikor a fiú végre mellétoppant.
Tony az órájára pillantott.
– Csak tizenöt percet késtem.
– Attól én még félórája várok – vigyorgott.
Tony mosolyogva csóválta meg a fejét.
– Készen állsz?
Az utca végén parkoló fekete Audihoz sétáltak; a volán mögött egy szőke, cingár fiú ült, akit Tony úgy mutatott be, mint a család sofőrjét. A srác odamorgott nekik valamit, ami akár köszönés is lehetett, de ezen kívül nem szólt hozzájuk.
A lőtér kívül esett a lakott területen, és úgy alakították ki, hogy még véletlenül se tévedhetett ki egy golyó sem.
A bejáratnál Tony elővette az engedélyét, majd elővett pár fontot a pénztárcájából.
– A lány a vendégem – jegyezte meg a pult mögött ácsorgó nőnek, közben Megaira felé biccentve. – Egy napijegyet szeretnék neki.
A nő az előtte elhelyezett monitor felé fordult, és kattintott néhányat.
– Tudok neki vendégjegyet adni, de ezzel nem lőhet.
– Ó, higgye el, nem akarok lőni – mentegetőzött Megaira.
Az öltözőben mind a ketten golyóálló mellénybe bújtak, majd a felszíni lőtér felé vették az irányt.
– Nem szeretek zárt terekben lövöldözni – magyarázta Tony, miután észrevette, hogy Megaira vissza-visszapillantgat a termek felé.
Gyönyörűen sütött a nap, beragyogva a fűvel benőtt, rétre emlékeztető teret. Nem ők voltak az egyedüliek, akik itt gyakoroltak. A tér épület felőli oldalán húsz lövészfülke sorakozott egymás mellett – ezekből nyolc foglalt volt.
Tony Megaira kezébe nyomott egy fülvédőt.
– Ezt vedd fel! – mondta, közben a sajátjával bíbelődött, aztán beállt a hozzájuk legközelebb eső fülkébe.
Megaira a fiú fegyvereit figyelte – mert kettő is volt neki. Mintha egymás tökéletes másai lettek volna, úgy nézett ki a két Smith&Wesson. Az ezüstszínű, forgótárcsás hatlövetűek ragyogtak a napfényben, fekete bőrmarkolatuk pontosan Tony tenyeréhez idomult. Megaira már többször látta őket képeken, de csak most vette észre, hogy mindkét pisztoly csövére egy-egy szót véstek, bár most sem tudta kivenni a betűket.
Tony rutinosan kifordította a tárcsákat, töltött, aztán a pálya másik felén felállított táblákra célzott, mely mögött három méter magas golyóálló – és bizonyára hangszigetelt – fal állt.
Az első lövésnél Megaira összerezzent; hiába készítette fel magát, a lövésnek komolyabb hangereje volt, mint amire számított.
Tony pontosan eltalálta a céltábla közepét.
– Azt tudtam, hogy tudsz lőni – mondta a lány –, de nem gondoltam volna, hogy ennyire jól!
– Ez semmi nem volt – legyintett a fiú. – Még van hova fejlődnöm.
– Hát én nem értek hozzá, de kétlem, hogy ennél van hova tovább fejlődni.
Tony nem válaszolt, csak vállat vont, majd ismét felvette a lövéshez szükséges pozíciót.
Még pár tárat kilőtt, Megaira pedig hiába kereste a hibákat, nem járt sikerrel. Minden lövés célba talált.
– Megfoghatom? – kérdezte a lány a fegyverek felé nyúlva.
Tony riadtan rántotta el őket.
– Inkább ne!
– Nem akarok lőni!

– Véletlenül is elsülhetnek. Nagyon érzékeny a ravaszuk.
– Rendben – sóhajtott Megaira csalódottan.
Miután Tony az utolsó tárat is kiürítette, összecsomagolt.
– Nagyon ügyes vagy – lelkendezett Megaira, miközben kibújt a golyóálló mellényből. Boldogan csacsogott, hiszen végre részese lehetett Tony életének azon részének is, amelyet eddig nem ismert.
A fiú zavartan túrt bele félhosszú barna hajába és elővette a telefonját, azt nyomkodta, amíg ki nem értek az épület elé.
Phil, a sofőr, éppen akkor kanyarodott oda.
– Haza? – kérdezte.
– Nem, Phil, elég a belvárosig.
A bögre ölelése nevű kávézónál tette ki őket. A csupa üveg, krémszínű székekkel berendezett kávézó egy tágas térről nyílt; népszerű helynek számított a fiatalok körében.
– Emlékszel, mennyit jártunk ide? – kérdezte Tony.
– Ha akarnám, sem tudnám elfelejteni. Gyakorlatilag itt lettünk barátok.
– Ha arra gondolsz, hogy teljesen beborítottál egy nagy adag capuccinóval, amin extra nagy adag tejszínhab volt, akkor mindenképp.
– Nem tagadhatod, hogy az a pillanat megalapozta a kapcsolatunkat – nevetett Megaira.
– Igaz, bár abban a pillanatban nem épp erre gondoltam. Az ölembe hullottál a kávéddal együtt. Szó szerint…
– Tehetek róla, hogy olyan nyeszlett voltál? Mondjuk vastagabb éppenséggel nem lettél azóta sem.
Tony szusszant egyet.
– Te elgáncsoltad saját magadat!
– A legjobbakkal is megesik – vont vállat Megaira.
Tony szája mosolyra húzódott. Az órájára nézett, majd ismét az épületre.
– Megiszunk egy kávét? – kérdezte.
– Persze.
– De most ne borítsd rám!
– Nem ígérek semmit – vigyorgott a lány.
Nancy csak késő este ért haza, Megaira hallotta, ahogy ledobja a kulcsait az erre a célra fenntartott tálba. Felkönyökölt az ágyában és az ajtó felé nézett.
– Miért kerülöd? – szólalt meg Sarah, mire Megaira felkapcsolta a kislámpáját és a húgára nézett.
– Nem kerülöm.
– Jaj, Meg, ne szórakozz már! Hisz’ látom!
Megaira visszadőlt a párnájára.
– Így, hogy vége a giminek… – kezdte, de Sarah közbevágott.
– Ezért kerülöd? Elég nagy marhaság lenne, tekintve, hogy mindenből kiváló lettél.
– Nem az a bajom, hogy vége a giminek.
– Akkor mi? – kérdezte Sarah és felült, hogy jobban lássa a nővérét.
– Az a baj, hogy nem jelentkeztem sehová, mert gőzöm sincs, hogyan tovább.

Sarah levegőért kapkodott.
– Én azt hittem, beadtad a jelentkezésed egy csomó egyetemre…
– Igen, Nancy is ezt hiszi, és jobb lenne, ha ez így is maradna.
– Baromi csalódott lesz, ha ezt megtudja.
– Igen, Sarah, tudom, ezért nem kellene megtudnia, legalább addig, amíg ki nem találok valamit.
– És miért nem jelentkeztél sehova?
– Mert semmi nem érdekel úgy igazán és nem látom értelmét, hogy olyat tanuljak, ami nem érdekel.
– Akkor legyél egyszerűen őszinte vele. Állj elé és mondd meg neki.
– Ritkán vannak ennyire pocsék ötleteid – sóhajtott Meg, és visszafeküdt a párnájára. – Majd kitalálok valamit szeptemberig, csak ne szólj neki. Rendben?
– A szeptember egykettőre itt van.
– Rendben? – kérdezte Megaira kicsit erélyesebben.
– Rendben – sóhajtott Sarah megadóan és visszafeküdt.
Megaira lekapcsolta a lámpát, de még sokáig csak feküdt a sötétben és gondolkodott. Aztán egyszer csak a nappaliban megcsörrent a telefon.
– Sarah, ébren vagy? – kérdezte, de válasz gyanánt csak tompa hortyogás érkezett.
Nesztelenül a szobaajtóhoz osont és résnyire kinyitotta – de mielőtt kiléphetett volna, Nancy felvette a telefont és beleköszönt.
– Jól vagyunk. Igen, ő is jól van – mondta Nancy kis késéssel, nyilván arra a kérdésre, hogy vannak, bár azt nem értette, hogy valaki miért lett külön kiemelve.
– Igen, tudom, hogy abban a korban van, de ne merészelj idejönni – folytatta a nő sziszegve. – Nem érdekel! Ne gyere ide, és hagyd békén Megairát! Nem kérünk sem belőled, sem a többiekből. Jegyezd meg, ő soha nem lesz olyan, mint ti! – Ezzel a nő lecsapta a telefont, olyan erővel, hogy még az asztal is belereccsent.
Megaira lélegzete elakadt.
Róla beszéltek.
Sőt, Nancyt életében először hallotta úgy istenigazából dühösnek. A hideg futkosott a hátán, és az a kevés álom is kiszállt a szeméből, ami benne volt. Óvatosan, hogy Sarah-t ne ébressze föl, visszacsukta az ajtót, aztán leült a földre és nekidőlt.
Az ablak most éppen vele szemben volt. Az éjszakai égbolt kristálytisztán terült a táj fölé, lehetett látni az összes csillagot, még a legapróbbat, leghaloványabbat is.
Érezte, ahogy egyre nagyobbra nyílik a szeme, és csak bámult ki az ablakon. Egyetlenegy gondolat zakatolt a fejében.
Mit titkol előle Nancy?

A könvet itt tudjátok megrendelni:

2020. augusztus 19., szerda

Beleolvasó: Fróna Zsófia: Fegyverforgató - Fegyverek Háza - ("Megaira a teraszajtóra pillantott. A nyitott tolóajtóban egy magas, vékony lány állt karba tett kézzel. Felnyírt hollófekete hajába belekapott a szél.")

Szerdai nappal nem is mással kezdhetném, mint a kedvenc könyvemből hozok részletet, Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza c. kötetéből. Előző héten dupla résszel érkeztem, ma pedig egy kis rövidke részt hozok nektek.

Fróna Zsófia:
A fegyverforgató – Fegyverek Háza


Tartalom:
Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…
A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?
A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná


ENGEDÉLLYEL

Megaira a teraszajtóra pillantott.  A nyitott tolóajtóban egy magas, vékony lány állt karba tett kézzel. Felnyírt hollófekete hajába belekapott a szél.  Szvetlána tekintete éles volt és hideg, amit sötét sminkje csak fokozott. Megaira tízéves volt, Sarah kilenc, amikor Nancy magához vette a zárkózott tinédzsert. Szvetlána tizenöt évesen épp annyira mogorva volt, mint most, meg sem próbált beilleszkedni a családba – amibe egy idő után mind belefáradtak. Megaira feszültté vált, ahogy ott ült és meredten bámulta a nővérét. Utálta az ilyen pillanatokat. – Valamelyikőtök igazán elvonszolhatta volna a seggét a boltba. Nem tűnt fel, hogy nincs itthon semmi? – csattant fel Szvetlána, aztán morgott valamit oroszul és bemasírozott a házba.  Megaira másnap találkozott Tonyval. A fiú a legjobb barátja volt, és mióta befejezték az iskolát, most jelentkezett először: meghívta Megairát, kísérje el az edzésre Tony már évek óta eljárt a város szélén található lőtérre. Állítása szerint ifjúsági versenyeken is részt vett, de Megairát egyikre sem hívta meg, sőt korábban azt sem engedte, hogy elkísérje őt a lőtérre, pedig Megaira szívesen vele tartott volna. A lány tudott a fiú hobbijáról, időről időre szóba került köztük, de amikor a téma komolyabbra fordult volna, Tony mindig más irányba terelte a szót. Megaira lelkesen igyekezett a piactérre, ami nem volt messze a városközponttól. Tízre beszélték meg a találkát, de ő már háromnegyedre odaért. Nem szeretett késni. Nyugodtabb volt, ha neki kellett várnia és nem rá vártak. Hétfőn nem volt piac. A vasasztalok ridegen és pucéran pihentek a napsütésben. Megaira a sarki kioszknál vett egy kávét, és a piac bejáratánál állt meg a papírpohárral a kezében. A szél minduntalan az arcába fújta hosszú gesztenyebarna haját, így amint megitta a kávét, összefogta zabolátlan tincseit. Tonynak még semmi nyoma nem volt. A lánnyal ellentétben Tonyt sosem zavarta, ha késett, amiből egyenesen következett, hogy gyakorlatilag soha sehova nem érkezett meg időben.  – Félórája várok – jegyezte meg Megaira, amikor a fiú végre mellétoppant.

A könyvet itt tudjátok beszerezni.


2020. augusztus 13., csütörtök

Beleolvasó: Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza -("Ha Sarah most látná, hogy itt vagy, tuti kiakadna – jegyezte meg, és óvatosan megsimogatta a farkas feje búbját.")

Elnézést kérek, hogy nem szerdán, hanem ma osztom meg veletek Fróna Zsófia: FegyverforgatóFegyverek Háza c. könyvből a részletet. Ezért ma dupla részt fogok hozni. Legközelebb szerdán lesz kitéve, és nem fogok elaludni. Igen, sajnos tegnap elaludtam és ezért nem tudtam feltenni a Beleolvasót. Így dupla részt kaptok. Ugye, milyen jó? Majd írjátok meg, hogy tetszett.



Fróna Zsófia:
A fegyverforgató – Fegyverek Háza



Tartalom:
Egy lány. 
Egy farkas. 
Egy tőr. 
Egy történet…
A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne. 
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott. 
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába. 
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon? 
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire. 
Megállja majd így a helyét? 
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett. 
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató? 
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást? 
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?
A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná



ENGEDÉLLYEL

Ha Sarah most látná, hogy itt vagy, tuti kiakadna – jegyezte meg, és óvatosan megsimogatta a farkas feje búbját.
Visszafészkelte magát az ágyába, majd lehunyta a szemét. Várta, hogy az állat jelenléte megnyugtassa, de a szíve olyan hevesen vert, hogy úgy érezte, soha nem fog már elaludni.
A farkas tett pár kört a szobában, majd megállt az ágy mellett, és oldalra billentett fejjel merőn nézte a lányt.
Megaira visszatartotta a levegőt, amikor az állat óvatosan felrakta az egyik mancsát a matracra. Hatalmas, szőrös mancs volt, erős, kés élére emlékeztető karmokkal. Besüppedt a matrac, ahogy a farkas ráhelyezte a testsúlyát, aztán megjelent a másik is, és végül az egész állat.
Az egyszerű, de masszív faágy keservesen felnyögött, amikor a farkas a lány mellé ugrott. Megaira döbbenten figyelte, ahogy a farkas lassan lefeküdt, aztán megszimatolta az arcát. Óvatosan kinyújtotta a kezét és megvakargatta az állat füle tövét, majd közelebb bújt hozzá, belefúrva arcát a bundájába. Elöntötte a nyugodtság érzete, ahogy hallgatta az állat szívverését.
Úgy aludt végül el, hogy a betörőről egészen megfeledkezett.
Nancy hangjára riadt fel. A nő az előszobából kiáltott fel neki, jelezve, hogy megérkeztek. Szombat reggel volt, pontosabban délelőtt.
– Ezek meg mi a fenét keresnek itt? – kérdezte a lány suttogva, miközben a farkas vállára támaszkodva megnézte az órát az állat mögött lévő kis asztalon. Tíz óra múlt; Megaira meg mert volna esküdni rá, hogy Nancy vasárnap tervezett hazajönni, nem pedig szombaton.
Közben a farkas halkat morgott, mire a lány villámgyorsan elengedte.
– Ki kell csempésszelek – jegyezte meg.
A farkas leugrott a padlóra, Megaira pedig követte. Az ajtóhoz sietett.
Nem hallott arra utaló neszeket, hogy valaki felfelé igyekezne, márpedig annak mindig hangja van, köszönhetően a nyekergő lépcsőfokoknak. Még a legcsendesebb léptű ember se tudna hangtalanul felosonni rajtuk.
Épp csak annyira nyitotta ki az ajtót, hogy kileshessen rajta. Innen rálátott a bejárati ajtóra, ami előtt éppen Sarah vette le a cipőjét. Mintha csak érezte volna, hogy figyelik, felkapta a fejét. Amint megneszelte, hogy Megaira leskelődik, hatalmas vigyorra húzta a száját, és hevesen integetni kezdett. Már épp szólt volna, de Megaira lepisszegte.
Amikor a farkas feje megjelent az ajtóban Megaira mellett, Sarah álla leesett a döbbenettől.
– Megaira? – hallatszott Nancy hangja a konyhából, de a lány nem válaszolt neki. – Sarah, felmész Meghez? Nem hiszem el, hogy nem hallja, hogy hazaértünk. A fülén ül ez a lány?
– Máris megyek, anyu – kiabálta vissza Sarah, és már szaladt is fel a lépcsőn.
– Te meg mi a fenét művelsz? – kérdezte, alighogy felért, de a lépcső utolsó fokán megállt.
Hiába tudott a farkas létezéséről, sőt messziről már látta is az állatot, tartott tőle.
– Most nem igazán alkalmas, hogy elmagyarázzam – suttogta Megaira. – Egyébként is, nem úgy volt, hogy vasárnap jöttök?
– De, csak anyu meggondolta magát. Tudod, milyen.
– Hát most marhára rosszul időzített. – Megaira összehúzta a szemöldökét. – Segítened kell. Tereld el a figyelmét, amíg én kiviszem a farkast!
Sarah vetett még egy pillantást az állatra, majd megadóan felsóhajtott, és lement anyjához a konyhába.


Megaira várt egy darabig, aztán amikor hallotta, hogy Nancy és Sarah beszélgetnek, elindult, de a lépcső láttán nyelt egy nagyot. Biztos volt benne, hogy ezen nem jut le hangtalanul. Még alatta is nyekeregne, nemhogy a nála sokkal nehezebb farkas alatt.
Nem volt más választása, vett egy mély levegőt, majd jelzett az állatnak, hogy kövesse.
Nancy azonnal meghallotta a lépcső nyikorgását.
– Megaira, kincsem! Csakhogy végre lejössz!
– Igen, Nancy, mindjárt megyek! – kiabálta, miközben a farkast a nappali felé terelte.
Fürgén és nesztelenül nyitotta ki a kertbe vezető üvegajtót, de az állat nem mozdult, csak nézte őt.
– Na, mi lesz? Menj már ki, az isten szerelmére! – motyogta az orra alatt.
A farkas egy másodpercig még bámult rá, majd egyszer csak, mintegy varázsütésre, megindult, aztán meglepő sebességgel el is tűnt a kert végében.
– Te meg mit csinálsz? – hallatszott Nancy hangja a háta mögül.
A lány riadtan perdült meg. Kellett neki egy pillanat, hogy mosolyra rendezze arcvonásait.
– Miben mesterkedsz? – kérdezte Nancy gyanakodva.
– Mégis mire készülnék?
– Nem tudom, ezért kérdem! Ahelyett, hogy odajöttél volna hozzánk, inkább ide osontál és… tárva-nyitva van az ajtó! – A gyanakvás helyett huncut öröm ült ki az arcára, ahogy folytatta. – Csak nem egy fiút csempésztél ki?
Megaira a döbbenettől hirtelen megmukkanni sem bírt.
Sarah szinte állandóan nyaggatta, hogy nem pasizik, és hogy biztosan valami baj van vele, de nem gondolta volna, hogy ez már Nancyt is érdekli. Ami azt illeti, fiú volt, gondolta, de kétlem, hogy te ilyen jellegű fiúra céloztál.
– Dehogyis, Nancy. Este nyitva felejtettem és most jutott eszembe. Gondoltam, még azelőtt be tudom zárni, hogy észrevennéd…
Nancy finoman felhúzta az orrát. Megaira lélegzetvisszafojtva várt – tudta, mit jelent, ha Nancy felhúzza az orrát: ilyenkor kapcsol be a hazugságvizsgálója.
– Már milliószor elmondtam, hogy ne hagyd nyitva! – mondta a nő, mire Megaira megengedett magának egy megkönnyebbült sóhajt.
– Tudom. Bocsi.
– Na, gyere ide! – Nancy nem bírt sokáig haragudni, sőt igazán haragudni se tudott. Ölelésre tárta karjait; Megaira hálásan bele is omlott. Bár Nancy nem az édesanyja volt, mindig is úgy tekintett rá, mintha az lett volna. És ki tudja, talán jobb is volt így, hogy Megaira nem ismerte a szüleit. A szüleit, akik képesek voltak Nancynél hagyni egy ötéves csöppséget mindenféle magyarázat nélkül.
Sarah harmadik helyezést ért el a tornaversenyen, és borzasztó büszke volt magára. Volt is rá oka. Megaira titkon irigyelte kissé a hajlékonyságáért, kecses mozgásáért. Az ő képességei arra voltak elegek, hogy testnevelésórán békén hagyja őt a tanár… Persze ezt sem bánta különösebben, csak tetszett neki, ahogy Sarah mozog.
– Gratulálok! – mondta éppen húgának, miközben a lábával lökött egyet a hintaágyon, amelyben ültek. – Szép kacat – vigyorgott, és visszaadta Sarah-nak a harmadik helyezésért járó érmet.
– Na ja – Sarah gondosan a zsebébe csúsztatta a díját. – És miért is volt a szobánkban az a dög? – kérdezte, és a nővérére függesztette a tekintetét.


– Úgyse hinnéd el, ha elmondanám.
– Tégy próbára! Tudod, már elég rég rájöttem, hogy veled olyan dolgok történnek, amilyenek másokkal soha.
Megaira a húgára mosolygott. Persze nem voltak édestestvérek, de ez a kapcsolatukban vajmi keveset számított. Sarah csak egy évvel volt nála fiatalabb, de bizonyos témákban sokkal érettebb volt, például az emberi kapcsolatok terén. Mindenkivel szót tudott érteni, ha akart. Még amikor nem állt szándékában, akkor is sikerült a társaság középpontjává válnia, és természetesen minden fiú őutána epekedett. Megaira szerint a baj csak az volt, hogy többnyire végül mind meg is kapták…
Sarah egyetlen hiányossága ugyanis az erkölcs volt, az nem sok szorult bele.
Pedig azt senki nem állíthatta, hogy rossz példát látott volna.
Megaira mindig is úgy gondolt Sarah ezen tulajdonságára, mint az apja rossz örökségére. Többnyire amire nem tudtak magyarázatot adni, azt a lány apjára kenték. Így tűnt egyszerűnek és logikusnak, mivel nem ismerték a férfit. Nancy soha nem titkolózott a lányok biológiai szüleivel kapcsolatban, de beszélni sem beszélt róla, ha a gyerekei nem firtatták. Megaira időnként megtette, és furcsállta, hogy Sarah nem érdeklődik az apja iránt, de sok minden másban is különböztek, így ezt is elfogadta.
Megaira vett egy mély levegőt és elmesélt mindent, ami előző éjjel történt. Sarah nem szakította félbe; szájtátva figyelte. Aztán mikor Megaira befejezte, magára erőltette a lehető legkomolyabb arcát, amire csak képes volt.
– Szóval nem szóltál a rendőröknek – jegyezte meg a végén.
– Nem.
– És ha újra megpróbál betörni?
– Ezt erősen kétlem.
– Miért?
– Mert szerintem meggyőződése, hogy mi egy farkast tartunk itthon házi kedvencként. Nem hiszem, hogy megkockáztatná, hogy legközelebb a torkát harapja át a keze helyett.
– Ez logikusnak hangzik – mondta megkönnyebbülten.
Megaira tudta, hogy a farkastól Sarah-t épp annyira kirázta a hideg, mint a betörő gondolatától, de a nővérében feltétel nélkül bízott, ő pedig a farkasban, így hümmögve vette tudomásul, hogy Megaira őrangyala bejáratos lett a házba.
A bejárati ajtó záródásának hangjára mindketten felfigyeltek. Mivel úgy tudták, hogy Nancy a barátnőivel van a könyvklubban, így kizárásos alapon csak egy személy lehetett, aki megérkezett.
– Szia, Szvetlána! – kiabálta Megaira, de nem kapott választ.
– Te tudod, hol volt? – kérdezte Sarah suttogva.
– Nem, de mit számít? A lényeg, hogy most itthon van.
Megaira a teraszajtóra pillantott.
A nyitott tolóajtóban egy magas, vékony lány állt karba tett kézzel. Felnyírt hollófekete hajába belekapott a szél.
Szvetlána tekintete éles volt és hideg, amit sötét sminkje csak fokozott.
Megaira tízéves volt, Sarah kilenc, amikor Nancy magához vette a zárkózott tinédzsert. Szvetlána tizenöt évesen épp annyira mogorva volt, mint most, meg sem próbált beilleszkedni a családba – amibe egy idő után mind belefáradtak.
 
A könyvet itt tudjátok beszerezni.

2020. augusztus 5., szerda

Beleolvasó: Fróna Zsófia: Fegyverforgatók - Fegyverek Háza - ("Nyirkos leheletet érzett az arcán – az állat orra volt, őt szimatolta.")

Újabb beleolvasót hoztam blogomra nektek szerdai napra, Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza c. kötetéből. Vajon mi történhetett Megaira-val? Ki menti meg a lányt a veszélyes helyzetből? Vajon mit fog tenni? Hiszen a titkáról csak a húga tudja. 


Fróna Zsófia:
A fegyverforgató – Fegyverek Háza


Tartalom:
Egy lány. 
Egy farkas. 
Egy tőr. 
Egy történet…
A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne. 
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott. 
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába. 
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon? 
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire. 
Megállja majd így a helyét? 
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett. 
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató? 
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást? 
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?
A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…


ENGEDÉLLYEL

Most ő lett az a valaki más, ahogy ott ült a nappali padlóján, a nyitott üvegajtó előtt. Már nem számított kívülállónak – áldozat lett belőle.
Kintről kellemes, kora nyári szellő kúszott be és simogatta meg a hátát, neki pedig egyre csak azon járt az agya, hogy rajtakapott egy betörőt. Pontosabban a farkas volt az.
Nyirkos leheletet érzett az arcán – az állat orra volt, őt szimatolta. Bizonyára így próbált meggyőződni róla, hogy a lány jól van.
– Asszem, megint megmentetted az életem – mondta Megaira, és elmosolyodott.
Lassan kitisztult a feje és ráeszmélt, hogy értesítenie kellene a rendőrséget. Feltápászkodott és a telefonhoz ment. Már felemelte a kagylót és tárcsázni kezdett, amikor az ujja megállt a levegőben.
Számításba vette az összes kérdést, amit feltehetnek neki. Amikor ahhoz ért, hogy és mesélje el pontosan, hogyan vette észre, hogy betörtek, összerezzent, és lassan a farkasra pillantott, aki békésen ült mellette és várt. 
Senki nem tudott az állat létezéséről, csak a húga, és szerette volna, hogy ez így is maradjon. Egy darabig még nézte a telefont a kezében, aztán vett egy mély levegőt és visszatette a helyére. Végül is nem tűnt el semmi, gondolta magában a gyors terepszemle után, és nem is sérült meg senki, a betörőt leszámítva, de ő magára vessen.
Kiszaladt a folyosóra, hogy bezárja a bejárati ajtót, aztán visszatérve megállt a nappali ajtajában, és csípőre tett kézzel töprengett.
Hol az állatot nézte, hol meg a dulakodás nyomait. A férfi vére nyomot hagyott a padlón, pár könyv leesett a polcról, és egy váza is összetört. 
– Remek! Most takaríthatok az éjszaka közepén – pufogta. Visszapakolta a lehullott könyveket és a váza maradványait is összeszedegette, majd tisztítószerekért indult. 
Próbálta elnyomni a félelmet, ami még mindig görcsösen nyilallt bele a mellkasába, és nem hagyta nyugodni: élete során keveredett már galibába párszor, valamilyen érthetetlen oknál fogva vonzotta őt a baj, de eddig egyik esetben sem állt még ilyen közel ahhoz, hogy valaki megtámadja. Még sosem érzett halálfélelmet, és ahogy ott guggolt a takarítószeres szekrény előtt, egyre csak azon járt az agya, hogy soha többé nem is akar.
Nem köszönte meg az állatnak, amit érte tett; nem azért, mert nem volt hálás, hanem azért, mert a farkas csöppet sem igényelte ezt. Az első pár alkalommal nem győzött hálát rebegni neki, de az állat minden alkalommal rámorrant, aztán otthagyta. Most pedig egyáltalán nem vágyott rá, hogy egyedül hagyja… ezek után. Még mindig reszketett minden porcikája, és a farkas jelenléte megnyugtatta őt. 
Félórán át súrolta a padlót. A kést is fertőtlenítette. Miután végzett, visszament, hogy a kertre nyíló üvegajtót is bezárja – azért hagyta nyitva, hogy ha az állat távozni szeretne, megtehesse. De a farkas még mindig békésen feküdt a padlón.
Megaira egy pillanatig csak állt ott és nézte az állatot. Gyönyörű, zömök példány volt. A bundája a hátán és a fején sötétebb szürke, az állán, a hasán és a lábain pedig világosabb, és ami igazán különlegessé tette, hogy az egész testén csigavonalak futottak a bundájában; ahol sötétebb volt, ott egy árnyalattal világosabban, ahol meg világos, ott egy árnyalattal sötétebben.
– Rendes tőled, hogy nem hagysz magamra – mondta, és leguggolt az állat mellé. A farkas csak most emelte fel a fejét, amit eddig a mancsán pihentetett. Hatalmas busa feje volt, a szemében vad tűz lobogott, de Megaira már megtanulta, hogy mindez őt védi. – Velem jönnél? – kérte, de az állat nem válaszolt. A lány felállt és megindult a lépcső felé – a farkas követte.
A szobán Sarah-val osztoztak, és ahogy Megairának eszébe jutott a húga, elmosolyodott.

A könyvet itt tudjátok beszerezni.
NewLine Kiadó
Fróna Zsófia hivatalos szerzői oldala