Beleolvasó: Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza -("Ha Sarah most látná, hogy itt vagy, tuti kiakadna – jegyezte meg, és óvatosan megsimogatta a farkas feje búbját.")

Elnézést kérek, hogy nem szerdán, hanem ma osztom meg veletek Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza c. könyvből a részletet. Ezért ma dupla részt fogok hozni. Legközelebb szerdán lesz kitéve, és nem fogok elaludni. Igen, sajnos tegnap elaludtam és ezért nem tudtam feltenni a Beleolvasót. Így dupla részt kaptok. Ugye, milyen jó? Majd írjátok meg, hogy tetszett.

Fróna Zsófia:

A fegyverforgató – Fegyverek Háza

Tartalom:

Egy lány. 
Egy farkas. 
Egy tőr. 
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne. 
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott. 
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába. 
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon? 
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire. 
Megállja majd így a helyét? 
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett. 
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató? 
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást? 
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná

ENGEDÉLLYEL

Ha Sarah most látná, hogy itt vagy, tuti kiakadna – jegyezte meg, és óvatosan megsimogatta a farkas feje búbját.
Visszafészkelte magát az ágyába, majd lehunyta a szemét. Várta, hogy az állat jelenléte megnyugtassa, de a szíve olyan hevesen vert, hogy úgy érezte, soha nem fog már elaludni.
A farkas tett pár kört a szobában, majd megállt az ágy mellett, és oldalra billentett fejjel merőn nézte a lányt.
Megaira visszatartotta a levegőt, amikor az állat óvatosan felrakta az egyik mancsát a matracra. Hatalmas, szőrös mancs volt, erős, kés élére emlékeztető karmokkal. Besüppedt a matrac, ahogy a farkas ráhelyezte a testsúlyát, aztán megjelent a másik is, és végül az egész állat.
Az egyszerű, de masszív faágy keservesen felnyögött, amikor a farkas a lány mellé ugrott. Megaira döbbenten figyelte, ahogy a farkas lassan lefeküdt, aztán megszimatolta az arcát. Óvatosan kinyújtotta a kezét és megvakargatta az állat füle tövét, majd közelebb bújt hozzá, belefúrva arcát a bundájába. Elöntötte a nyugodtság érzete, ahogy hallgatta az állat szívverését.
Úgy aludt végül el, hogy a betörőről egészen megfeledkezett.
Nancy hangjára riadt fel. A nő az előszobából kiáltott fel neki, jelezve, hogy megérkeztek. Szombat reggel volt, pontosabban délelőtt.
– Ezek meg mi a fenét keresnek itt? – kérdezte a lány suttogva, miközben a farkas vállára támaszkodva megnézte az órát az állat mögött lévő kis asztalon. Tíz óra múlt; Megaira meg mert volna esküdni rá, hogy Nancy vasárnap tervezett hazajönni, nem pedig szombaton.
Közben a farkas halkat morgott, mire a lány villámgyorsan elengedte.
– Ki kell csempésszelek – jegyezte meg.
A farkas leugrott a padlóra, Megaira pedig követte. Az ajtóhoz sietett.
Nem hallott arra utaló neszeket, hogy valaki felfelé igyekezne, márpedig annak mindig hangja van, köszönhetően a nyekergő lépcsőfokoknak. Még a legcsendesebb léptű ember se tudna hangtalanul felosonni rajtuk.
Épp csak annyira nyitotta ki az ajtót, hogy kileshessen rajta. Innen rálátott a bejárati ajtóra, ami előtt éppen Sarah vette le a cipőjét. Mintha csak érezte volna, hogy figyelik, felkapta a fejét. Amint megneszelte, hogy Megaira leskelődik, hatalmas vigyorra húzta a száját, és hevesen integetni kezdett. Már épp szólt volna, de Megaira lepisszegte.
Amikor a farkas feje megjelent az ajtóban Megaira mellett, Sarah álla leesett a döbbenettől.
– Megaira? – hallatszott Nancy hangja a konyhából, de a lány nem válaszolt neki. – Sarah, felmész Meghez? Nem hiszem el, hogy nem hallja, hogy hazaértünk. A fülén ül ez a lány?
– Máris megyek, anyu – kiabálta vissza Sarah, és már szaladt is fel a lépcsőn.
– Te meg mi a fenét művelsz? – kérdezte, alighogy felért, de a lépcső utolsó fokán megállt.
Hiába tudott a farkas létezéséről, sőt messziről már látta is az állatot, tartott tőle.
– Most nem igazán alkalmas, hogy elmagyarázzam – suttogta Megaira. – Egyébként is, nem úgy volt, hogy vasárnap jöttök?
– De, csak anyu meggondolta magát. Tudod, milyen.
– Hát most marhára rosszul időzített. – Megaira összehúzta a szemöldökét. – Segítened kell. Tereld el a figyelmét, amíg én kiviszem a farkast!
Sarah vetett még egy pillantást az állatra, majd megadóan felsóhajtott, és lement anyjához a konyhába.


Megaira várt egy darabig, aztán amikor hallotta, hogy Nancy és Sarah beszélgetnek, elindult, de a lépcső láttán nyelt egy nagyot. Biztos volt benne, hogy ezen nem jut le hangtalanul. Még alatta is nyekeregne, nemhogy a nála sokkal nehezebb farkas alatt.
Nem volt más választása, vett egy mély levegőt, majd jelzett az állatnak, hogy kövesse.
Nancy azonnal meghallotta a lépcső nyikorgását.
– Megaira, kincsem! Csakhogy végre lejössz!
– Igen, Nancy, mindjárt megyek! – kiabálta, miközben a farkast a nappali felé terelte.
Fürgén és nesztelenül nyitotta ki a kertbe vezető üvegajtót, de az állat nem mozdult, csak nézte őt.
– Na, mi lesz? Menj már ki, az isten szerelmére! – motyogta az orra alatt.
A farkas egy másodpercig még bámult rá, majd egyszer csak, mintegy varázsütésre, megindult, aztán meglepő sebességgel el is tűnt a kert végében.
– Te meg mit csinálsz? – hallatszott Nancy hangja a háta mögül.
A lány riadtan perdült meg. Kellett neki egy pillanat, hogy mosolyra rendezze arcvonásait.
– Miben mesterkedsz? – kérdezte Nancy gyanakodva.
– Mégis mire készülnék?
– Nem tudom, ezért kérdem! Ahelyett, hogy odajöttél volna hozzánk, inkább ide osontál és… tárva-nyitva van az ajtó! – A gyanakvás helyett huncut öröm ült ki az arcára, ahogy folytatta. – Csak nem egy fiút csempésztél ki?
Megaira a döbbenettől hirtelen megmukkanni sem bírt.
Sarah szinte állandóan nyaggatta, hogy nem pasizik, és hogy biztosan valami baj van vele, de nem gondolta volna, hogy ez már Nancyt is érdekli. Ami azt illeti, fiú volt, gondolta, de kétlem, hogy te ilyen jellegű fiúra céloztál.
– Dehogyis, Nancy. Este nyitva felejtettem és most jutott eszembe. Gondoltam, még azelőtt be tudom zárni, hogy észrevennéd…
Nancy finoman felhúzta az orrát. Megaira lélegzetvisszafojtva várt – tudta, mit jelent, ha Nancy felhúzza az orrát: ilyenkor kapcsol be a hazugságvizsgálója.
– Már milliószor elmondtam, hogy ne hagyd nyitva! – mondta a nő, mire Megaira megengedett magának egy megkönnyebbült sóhajt.
– Tudom. Bocsi.
– Na, gyere ide! – Nancy nem bírt sokáig haragudni, sőt igazán haragudni se tudott. Ölelésre tárta karjait; Megaira hálásan bele is omlott. Bár Nancy nem az édesanyja volt, mindig is úgy tekintett rá, mintha az lett volna. És ki tudja, talán jobb is volt így, hogy Megaira nem ismerte a szüleit. A szüleit, akik képesek voltak Nancynél hagyni egy ötéves csöppséget mindenféle magyarázat nélkül.
Sarah harmadik helyezést ért el a tornaversenyen, és borzasztó büszke volt magára. Volt is rá oka. Megaira titkon irigyelte kissé a hajlékonyságáért, kecses mozgásáért. Az ő képességei arra voltak elegek, hogy testnevelésórán békén hagyja őt a tanár… Persze ezt sem bánta különösebben, csak tetszett neki, ahogy Sarah mozog.
– Gratulálok! – mondta éppen húgának, miközben a lábával lökött egyet a hintaágyon, amelyben ültek. – Szép kacat – vigyorgott, és visszaadta Sarah-nak a harmadik helyezésért járó érmet.
– Na ja – Sarah gondosan a zsebébe csúsztatta a díját. – És miért is volt a szobánkban az a dög? – kérdezte, és a nővérére függesztette a tekintetét.


– Úgyse hinnéd el, ha elmondanám.
– Tégy próbára! Tudod, már elég rég rájöttem, hogy veled olyan dolgok történnek, amilyenek másokkal soha.
Megaira a húgára mosolygott. Persze nem voltak édestestvérek, de ez a kapcsolatukban vajmi keveset számított. Sarah csak egy évvel volt nála fiatalabb, de bizonyos témákban sokkal érettebb volt, például az emberi kapcsolatok terén. Mindenkivel szót tudott érteni, ha akart. Még amikor nem állt szándékában, akkor is sikerült a társaság középpontjává válnia, és természetesen minden fiú őutána epekedett. Megaira szerint a baj csak az volt, hogy többnyire végül mind meg is kapták…
Sarah egyetlen hiányossága ugyanis az erkölcs volt, az nem sok szorult bele.
Pedig azt senki nem állíthatta, hogy rossz példát látott volna.
Megaira mindig is úgy gondolt Sarah ezen tulajdonságára, mint az apja rossz örökségére. Többnyire amire nem tudtak magyarázatot adni, azt a lány apjára kenték. Így tűnt egyszerűnek és logikusnak, mivel nem ismerték a férfit. Nancy soha nem titkolózott a lányok biológiai szüleivel kapcsolatban, de beszélni sem beszélt róla, ha a gyerekei nem firtatták. Megaira időnként megtette, és furcsállta, hogy Sarah nem érdeklődik az apja iránt, de sok minden másban is különböztek, így ezt is elfogadta.
Megaira vett egy mély levegőt és elmesélt mindent, ami előző éjjel történt. Sarah nem szakította félbe; szájtátva figyelte. Aztán mikor Megaira befejezte, magára erőltette a lehető legkomolyabb arcát, amire csak képes volt.
– Szóval nem szóltál a rendőröknek – jegyezte meg a végén.
– Nem.
– És ha újra megpróbál betörni?
– Ezt erősen kétlem.
– Miért?
– Mert szerintem meggyőződése, hogy mi egy farkast tartunk itthon házi kedvencként. Nem hiszem, hogy megkockáztatná, hogy legközelebb a torkát harapja át a keze helyett.
– Ez logikusnak hangzik – mondta megkönnyebbülten.
Megaira tudta, hogy a farkastól Sarah-t épp annyira kirázta a hideg, mint a betörő gondolatától, de a nővérében feltétel nélkül bízott, ő pedig a farkasban, így hümmögve vette tudomásul, hogy Megaira őrangyala bejáratos lett a házba.
A bejárati ajtó záródásának hangjára mindketten felfigyeltek. Mivel úgy tudták, hogy Nancy a barátnőivel van a könyvklubban, így kizárásos alapon csak egy személy lehetett, aki megérkezett.
– Szia, Szvetlána! – kiabálta Megaira, de nem kapott választ.
– Te tudod, hol volt? – kérdezte Sarah suttogva.
– Nem, de mit számít? A lényeg, hogy most itthon van.
Megaira a teraszajtóra pillantott.
A nyitott tolóajtóban egy magas, vékony lány állt karba tett kézzel. Felnyírt hollófekete hajába belekapott a szél.
Szvetlána tekintete éles volt és hideg, amit sötét sminkje csak fokozott.
Megaira tízéves volt, Sarah kilenc, amikor Nancy magához vette a zárkózott tinédzsert. Szvetlána tizenöt évesen épp annyira mogorva volt, mint most, meg sem próbált beilleszkedni a családba – amibe egy idő után mind belefáradtak.
 

A könyvet itt tudjátok beszerezni.

NewLine Kiadó

Fróna Zsófia hivatalos szerzői oldala