Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! K. B. Ashby - (" (...) az érzelmi szálakat kissé megkuszáltam az eredeti elképzeléseimhez képest, nem volt nehéz dolgom, sőt izgalmasabbnak találtam az új kapcsolati dinamikákat… még nagyobb lendületet adott.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem K. B. Ashby írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, nemrég jelent meg NewLine Kiadó gondozásában Vörös rengeteg című könyve, mely 18 éven felülieknek ajánlott.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Korábban már többször nekifutottam a regényírásnak. Legmesszebb ezen az úton egy ifjúsági fantasyvel jutottam, de mivel nem éreztem kereknek, félretettem. A megálmodott karaktereim azonban nem hagytak nyugodni, ezért úgy döntöttem, megpróbálkozom egy másik zsánerrel, ahová áthelyezhetem őket. Így született meg a Vörös Rengeteg, most pedig izgalommal várom, hogy megtudjam, mit szólnak hozzá az olvasók.

Kamaszéveim óta jó néhány dologba belevágtam, ám hosszú időbe telt, míg rájöttem, hogy az írás tölt fel igazán. Pontosabban az, ha a saját könyvemen dolgozhatok. Ezt azért is emelem ki, mert az újságírás és folyóiratszerkesztés – amelyekkel sokáig foglalkoztam – nem okoztak ekkora örömöt.

A Vörös rengeteg című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel volt alapom – a fent említett ifjúsági fantasy, ahol a karaktereim jellemét, világukat már kidolgoztam –, könnyebben, gyorsabban ment az írás. Bár az érzelmi szálakat kissé megkuszáltam az eredeti elképzeléseimhez képest, nem volt nehéz dolgom, sőt izgalmasabbnak találtam az új kapcsolati dinamikákat… még nagyobb lendületet adott. Ha beleszámolom az utólag hozzáírt plusz fejezeteket, a kézirat – néhány hónapos szünettel – bő fél év alatt született. Ebben az is közrejátszott, hogy sok időm felszabadult, ezért az alkotást előtérbe tudtam helyezni.

Romantikus/erotikus könyvről van szó, így nem igényelt különösebb kutatómunkát.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A fejezetek a főhősnőm, Holly gyermeki képzeletében életre kelt meséjének felnőtt átirataival, mottókkal kezdődnek, amelyek a regény egy pontján ki is csúcsosodnak. Ezek határozott célt szolgálnak; elsődleges szerepük, hogy gondolkodásra késztessék az olvasót: mit jelentenek, hová vezetnek. A könyv központi elemét azonban kapcsolatainak alakulása, átélt pillanatai, egy mély szerelem sodrása adja.

Bár szeretek olyan regényeket is olvasni, ahol az újabb és újabb csavaros fordulatokon, nagyívű eseményeken keresztül jutunk el a végkifejlethez, ilyesmire nem törekedtem. Úgy írtam meg a főhőseim történetét, hogy az ne nagyon rugaszkodjon el a hétköznapok realitásától, s határozott nyomatékot kapjanak az érzelmi vetületek. Igaz, ezzel együtt is remélem, hogy sikerül meglepetést okoznom az olvasóimnak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Talán tizenöt évesen próbálkoztam először az írással. Kezdetben csupán érzésmorzsákat, szituációkat, cselekménytöredékeket vetettem papírra vagy gépeltem le, ám ezek többnyire pillanatnyi sugallatokból születtek, egészen az első regény próbálkozásomig, ahol már munkát fektettem abba, hogy kidolgozzam a karaktereim jellemét, hátterét, a kibomló történet vonalát. A szenvedély azonban a Vörös Rengeteggel kezdődött. Nagyon megszerettem a korábban megálmodott szereplőim felnőtt énjét. Imádtam formálni a személyiségüket, cselekedeteiket, lépésről-lépésre alakítani a lezáráshoz vezető utat. Megéltem velük minden örömöt és kínt.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Igen, valamikor szívesen belevágnék egy történelmi lektűr írásába, amely teljesen más megközelítésű munkát igényelne. De továbbra is vonz a fantasy, sőt a dráma világa is. Bár szerintem a Vörös Rengeteg sem egy tiszta kategóriájú könyv – például halványan a mágikus realizmus is felfedezhető benne –, mindamellett, hogy nagyon hangsúlyos a romantikus/erotikus szál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyszerre felemelő és szorongató. Örömmel töltött el, mint bármely más alkotási folyamat lezárása, ám miután a lelkesedés hevében felütötte bennem a fejét a vágy, hogy a végeredményt megmutassam egy-két kiadónak, lassan beszivárgott a feszítő bizonytalanság is: vajon milyen fogadtatásra talál, s végső soron tetszeni fog-e az olvasóknak. Izgatottan várom a visszajelzéseket.

 Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Nem szerettem volna használni a nevem, ezért olyan álnevet kerestem, ami viszonylag ritkán fordul elő a szerzők közt. Tetszett a K. B. Ashby rövidsége, dallama, szimbolikája, végül ezért döntöttem mellette.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, de először nem hittem, hogy kilépek a regényemmel a nyilvánosság elé. Amikor belekezdtem a Vörös Rengetegbe, még nem is volt kristálytiszta célom vele. Persze szerettem volna, ha egy nap eljut az olvasókhoz, ám azon a ponton csupán megközelíthetetlen vágynak tűnt. Azért írtam, mert élveztem. Közelebbinek éreztem a romantikus/erotikus zsánert, bár okozott némi nyugtalanságot, amikor biztossá vált, hogy mások is kézbe vehetik a könyvem, elvégre az élet egy igen bensőséges rétegébe enged bepillantást. Talán egyebek mellett ezért is ragaszkodtam az álnévhez. Igaz, közben rá kellett ébrednem, nagyobb bizalmat nyerhetek, ha valamilyen szinten megmutatom magam. Ennek a módjával és mértékével még barátkozom, mert úgy voltam vele: legyen szó bármilyen szövegről, írójának személyisége, ha leheletfinoman is, de átsejlik a sorain.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

A könyv születésének több fázisában ­– mint például, amikor pozitív visszajelzést kaptam egy kiadótól – megéltem a „nem hiszem el, nem velem történik” érzést, a kirobbanó örömöt, valamint a mélyben kavargó szorongást. Később a szerkesztés során, és a nyomdába kerülésnél is hasonló hullámokat tapasztaltam. Így amikor ténylegesen megjelent a boltok polcain, már nem járt át olyan hévvel, mint eleinte. Persze rendkívül jól eső a tudat, hogy megtalálható a nagyobb könyvesboltokban.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A karaktereimet korábban már tudatosan felépítettem, felnőtt énjük átgondolásai is az volt. A történet ívét láttam magam előtt, viszont voltak ihletett részei az írás folyamatának.

A kötetedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim, sőt a könyv második fele jóval kedvesebb számomra, mint az első. Meglehet azért, mert jobban beleértem az írásba, és ezzel párhuzamosan a történet is komolyodott. Számomra a legkedvesebb rész a 21. fejezetben található, egy jelenet az Éjsötét herceggel, a pajtában… többet nem árulhatok el róla, mert spoilereznék.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hajnali három-négy körül rendszerint felébredek, és előfordul, hogy sokig nem tudok visszaaludni. Addig is a jeleneteimen merengek, a párbeszédeken, amelyek az írás során, folyamatában – mondatról-mondatra – épülnek, árnyalódnak tovább. Az érzések terén főleg a belső világomból merítek, megélt tapasztalataimhoz nyúlok vissza, azokat színesítem, vagy redukálom le. Sokszor elképzelem, hogyan gondolkodnék, viselkednék, ha más személyiséggel rendelkeznék. Ez egy nagyon jó játék, számomra rendkívül szórakoztató.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem. Ő volt az, aki elsőként olvashatta a regényem, akinek bátran meg mertem mutatni a kéziratot, mert tudtam, hogy kendőzetlenül, de a legjobb szándékkal fogja elmondani a véleményét.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Lelkesedéssel fogadták. Támogatnak és bíztatnak.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Köszönöm, hogy velem tartanak!  Ha nyitottak rá, a jövőben még több betekintést adhatok a Vörös Rengeteg karaktereinek életébe, akár külön-külön könyvek formájában.

 K. B. Ashby írói oldala

NewLine Kiadó