Szemüvegben temessetek
A könyvfesztiválra megjelenik!
.jpg)
Prae Kiadó, 2025
Fordította: Nemes Krisztina
Szerkesztette: Bakucz Dóra
Olvasószerkesztő: L. Varga Péter
A borítót Ana Borja fotójának felhasználásával Szabó Imola Julianna tervezte. A borítón szereplő Estellés-graffiti Valènciában készült: „nem vagyunk semmi, ha nem vagyunk nép”.
A kötetről
Vicent Andrés Estellés valènciai katalán költő életműve a mediterrán életigenlés jegyében fogant. A hazai tájhoz, nyelvhez való hűség, a legyőzöttek emlékezete, a mindennapok, a táj ugyanolyan fontos témái, mint a szenvedéllyel fűtött szerelem vagy az elmúlás. Kisnemzeti nyelven írt költeményei és nyitott, modern látásmódja miatt a Franco-diktatúra éveiben művei többnyire kiadatlanul maradtak. Csaknem 60 kötetnyi verse a demokratikus átmenet időszakától kezdve jelenhetett meg és vált kortárs klasszikussá.
Estellés a hétköznapok, a valóságos dolgok költője, aki egy hosszú és keserű történelmi helyzetben felvállalta, megőrizte, átmentette népe hangját, s költői bizonyságát adja a máig élő és élni akaró valènciai katalán kultúrának. A műveiből készült magyar nyelvű válogatás a szerző születésének centenáriuma alkalmából jelenik meg. Az antológia a Katalán Könyvtár sorozat első kötete, amely a Prae Kiadó gondozásában lát napvilágot.
A szerzőről
Vicent Andrés Estellés (Burjassot, 1924 – València, 1993) València par excellence költője. Újságíró, szerkesztő, a 20. századi katalán nyelvű irodalom egyik legfontosabb alkotója, a kortárs valènciai költőnemzedék lelki-szellemi példaképe.
Versek a kötetből:
HIVATÁS
Egész áldott nap csak sóhajtozom.
Joan Timoneda
Felmenőid hosszú sora pékekből áll,
s pék szeretnél lenni te is, mint minden ős,
fenyőgally köteget kemencébe rakni,
este kovászt készíteni, ahogyan ők,
éjfélkor lemenni tésztát dagasztani,
bevagdosni gyorsan pár késvillanással,
kemencét kisöpörni és begyújtani,
fejed tűztér lángpoklába beledugni,
ennek illatát hozta szeles reggelen
a sutba felszálló nedves, párás meleg.
Kosarakba rakni azt a ropogós és
vidám kenyeret s felfűteni újra
a kemencét, nőjön, majd lohadjon a láng.
Úgy volt, hogy pék leszel, mint minden felmenőd.
Apádtól tanultad a pékmesterséget,
nap mint nap, minden éjjel, s most hiányzik.
Élethosszig tartó keserű sóvárgás,
megjelöli melled és keresztbe vágja
a feledhetetlen késvillanással.
Legbensőbb lényed ez, innen jön minden vers,
húsodban minden heg, az ősidőkből még,
mikor fenyőgallyal raktad a kemencét.
(MERT CSAKIS A PÉLDA SZÁMÍT)
Mert csakis a példa számít
példa kell legyél mindenben,
példás, minden pillanatban,
magadról meg kell feledkezz,
hogy hozzátartozóid légy
s érezd azt, ami nekik fáj,
érezd mindenki haragját,
mert így leszel végül teljes
Isten és az ember előtt,
így leszel mindörökre nép.
Mindenki haragja s kínja,
a zsoltárok születtek így.
Most zsoltáros idők jönnek,
nem marad más, csak a zsoltár,
időkön, országokon át.
Csak a zsoltár marad veled,
s a zsoltárban megmenekülsz.
Kín és igazságtalanság,
durvaság és szomorúság,
s minden gorombaság ellen
zsoltárba fogózz, énekeld,
mert zsoltáros idők járnak.
Nincs jobb fegyver, mint a zsoltár,
leront s felemel falakat,
rombol s épít városokat,
maga a remény a zsoltár.
Megrendelhető a kiadó webáruházában
