A Prae Kiadó krimipályázatának díjátadója a Művház Kávézóban június 10-én!

 A Prae Kiadó krimipályázatának díjátadója 

 

Szeretettel várjuk az érdeklődőket a Prae Kiadó krimipályázatának díjátadójára a budapesti Művház Kávézóban (Budapest XI., Bartók Béla út 33.) június 10-én, szerdán 17 órakor.

ESEMÉNY

A pályázat győztesével, Zborai Krisztinával, valamint további díjazottjaival, Nagy Judit Áfonyával és Veres Tamással a pályázatra benyújtott kéziratukról és a kortárs magyar krimiről Balogh Endre kiadóvezető és Péczely Dóra szerkesztő beszélgetnek. Az eseményen a zsüri további tagjaival is találkozhatunk.

 

A művekből felolvasnak a szerzők.

A díjazottak emléklapot kapnak, melyet Szalay Miklós grafikus készít.

 

A Prae Kiadó 2025 nyarán hirdette meg második krimipályázatát magas színvonalú regénykéziratok létrehozására. A kiadó 𝗞𝗿𝗶𝗺𝗶 𝗠𝗮 elnevezésű sorozatához kapcsolódó pályázat célja a hazai könyvpiac és a kiadó szépirodalmi igénnyel megírt krimi kínálatának bővítése.

A pályázat első körében a kiadó szerkesztői, Balogh Endre, Péczely Dóra és L. Varga Péter választotta ki azokat a pályaműveket, amelyek szerzőit felkérte a teljes kézirat megalkotására. Az elkészült pályaműveket a kiadó szerkesztői mellett a Krimi Ma sorozat szerzőivel – Bánhidi Lilla, Gráczer L. Tamás, Lichter Péter és Pintér Tibor – kiegészült zsűri értékelte.

A kiírásra 2025-ben több mint 120 pályamű érkezett.

A shortlisten 11 mű szerepelt, ezúttal első, második és harmadik helyezettet is megnevezett a zsűri:

 

1. Zʙᴏʀᴀɪ Kʀɪsᴢᴛɪɴᴀ: Eɢʏ ʜᴀ́ᴛᴠᴇ́ᴅ ɴᴇ ʟᴇɢʏᴇɴ ɢᴇɴᴛʟᴇᴍᴀɴ

A regény 1930-ban játszódik a kor újságírói, futballistái és nyomozói közt. Az MLSZ négy éve vezette be a profi szabályokat, és már senki sem tudja megmondani, tulajdonképpen mennyi pénz is van a magyar futballban. A Flora Hunniának (csak a regényben létező csapat) jó éve van, pazar idényt fut – és kapusuknak, Czirmay Ákosnak sikerül a csoda: angliai szerződést köt. Ám egy este meggyilkolt férfi holttestére bukkan Czirmay házában a fiatal újságíró, Bródy Mór.

 

2. Nᴀɢʏ Jᴜᴅɪᴛ Áғᴏɴʏᴀ: Sᴢɪʀᴇ́ɴᴇᴋ

Anikó és Gina egy ikerpár, akiket gyerekkorukban elhanyagolt az anyjuk, ami a két lány személyiségfejlődésére rányomta a bélyegét. Egyedül apai nagyszüleiknél leltek vígaszt. A lányok 14 éves korukban bentlakásos iskolába kerülnek. Felnőttként Anikó ügyvéd, aki főleg bántalmazott nőket véd büntetőperekben, Gina pedig rendőr lesz.

 

3. Vᴇʀᴇs Tᴀᴍᴀ́s: Gʏɪʟᴋᴏssᴀ́ɢ ᴀ Kᴀᴋsɪɴᴀ́ʟ

A finn bútorvállalat, a Kaksi (jelentése finnül: kettő) raktárában két gyilkosság történik. Ceglédi Tibor főfelügyelő és társa, a nőcsábász Reiner József felügyelő kapják az ügyet. Ahogy szűkíteni próbálják a gyanúsítottak listáját, egyre több lesz belőlük. Bori Boróka rendőrkapitány – egyben Ceglédi felesége – nemcsak a nyomozással, hanem a család ügyeivel is zaklatja.

 

A 𝗞𝗿𝗶𝗺𝗶 𝗠𝗮 sorozat sikerét mutatja, hogy a korábbi alkalommal nyertes Gráczer L. Tamás sorozata, A ʙᴜᴅᴀɪ ʜᴏ́ʜᴇ́ʀ a két kiadást megért A ʜᴀ́ʀᴏᴍғᴀ ʜᴏ̈ʟɢʏᴇ és Aᴢ Úʀ sᴢᴜᴋᴀ́ɪ után a tavaly megjelent Sᴢᴇɴᴛʜᴀ́ʀᴏᴍsᴀ́ɢgal trilógiává bővült, Bánhidi Lilla Sᴏʀsᴏᴅ Bᴏʀsᴏᴅ című regénye pedig krimiként egyedülálló módon a Margó-díj harmadik helyezettje lett.

Ismét krimipályázatot hirdet a Prae Kiadó!

 Ismét krimipályázatot hirdet a Prae Kiadó!

Ezúttal csak regényeket várunk.

A 2020-as pályázata után a Prae Kiadó ismét felhívást fogalmaz meg magas színvonalú krimik – regények – írására. A kiadó által gondozott Krimi Ma sorozat sikere nyomán a pályázat célja a hazai, szépirodalmi igénnyel megírt krimi kínálatának bővítése, az iránta való érdeklődés élénkítése. A pályázat nyílt.

A Prae Kiadó 2017-ben indította útjára Krimi Ma elnevezésű könyvsorozatát, amely a kortárs magyar detektív- és bűnregény műfajának megújítását, valamint rétegzettebbé tételét tűzi ki célul. Az azóta eltelt időben tizenkét regény látott napvilágot, Molnár T. Eszter Szabadesés, Mészöly Ágnes Rókabérc, haláltúra, Cserháti Éva A Sellő titka, Pintér Tibor A harmónia tébolya, Kertész Erzsi Az átutazó, Gráczer L. Tamás A háromfa hölgye (A budai hóhér / 1.), Mészöly Ágnes Megrajzolt gyilkosságok, Gráczer L. Tamás: Az Úr szukái (A budai hóhér / 2.), Bánhidi Lilla Sorsod Borsod, Kocsis Gergely A varjúszellem, Lichter Péter A detektív, aki tintahalakkal álmodott, valamint Gráczer L. Tamás Szentháromság (A budai hóhér / 3.) című művei. A magyar krimiolvasók számára külön öröm hogy a 2020-as pályázat győztese, Gráczer L. Tamás sorozata, a Mátyás király korában játszódó A budai hóhér idén már trilógiává bővült. Az kifejezetten a krimi elismerését jelzi, hogy Bánhidi Lilla – szintén a 2020-as krimipályázat díjazottja –  regénye a szépirodalmi Margó-díjon 2023-ban a harmadik helyet kapta meg úgy, hogy korábban a krimi zsáneréből származó mű még az első tízbe sem kerülhetett. Továbbá szintén a pályázatra íródott, aztán – a szerkesztés alatt elveszítve krimi jellegét – művészregényként jelent meg Weber Kristóf Keringő című könyve, amely szintén a Margó-díj tízes rövidlistáján szerepelt 2024-ben.

A népszerű és kritikailag is sikeres sorozatot a Prae Kiadó 2026-ban is folytatni kívánja.

A pályázatra érkező műveknek nincs szigorúan megkötött tematikus határa, a kiadó olyan anyagokat is szívesen fogad, amelyek a kortárs horizontra például a történelem felől tekintenek (történelmi krimi), esetleg kultúrtörténeti-művelődési téma adja a hátteret. Hasonlóképp ki lehet nyitni a krimi horizontjait más zsánerek (disztópia, horror, sci-fi, cyberpunk stb.) irányába, a legfőbb szempontok a következők: az egyedi történet és az individuális, magas színvonalú megvalósítás, valamint a magas fokú nyelvi kidolgozottság.

A Krimi Ma sorozat eddigi regényei a történelmi vonatkozásúak mellett olyan bűneseteket és nyomozásokat mutatnak be, amelyek szorosan összefüggnek a mai társadalmi problémákkal és kihívásokkal. A nagyvároshoz és a vidékhez való viszony, a társadalmi nemekhez fűződő dilemmák és más szociális kérdések legalább annyira hangsúlyosak, mint a térségi létből, a kelet- és közép-európaiságból fakadó sorskérdések.

A Prae Kiadó a regénypályázat első fordulójában egy szerzői ív (40.000 leütés szóközökkel) terjedelmű részletet vár a kész vagy a készültség előrehaladott fokán álló műből. A beküldött szemelvény minden esetben a mű elejéről származzon (első fejezet/rész). Az egy ív részlet mellé szinopszist szükséges mellékelni egy flekk (szóközökkel együtt 1800 leütés) terjedelemben, amely összefoglalja a mű fő elképzeléseit, célkitűzéseit, történetét.

A kiadó a beérkező anyagok alapján előzsűrizi a pályaműveket, és bekérik a legjobb művek teljes kéziratát. Az elbírálás második körében Péczely Dóra, Balogh Endre és L. Varga Péter, valamint a Krimi Ma sorozat szerzői, előreláthatóan Bánhidi Lilla, Gráczer L. Tamás, Lichter Péter és Pintér Tibor véleményezik a beküldött teljes  kéziratokat.

A pályázaton bárki részt vehet, aki a megfelelő terjedelmű részlettel jelentkezik, és sikeres első fordulót követően határidőre rendelkezésre tudja bocsátani a teljes, kész kéziratot.

Díjak

A pályázat esetén több díjazott lehetséges, ha a zsűri úgy dönt. A nyertesek jutalma az eladott példányszámtól független szerzői honorárium, kiadói szerződés a Prae Kiadóval, továbbá a művek megjelentetése, forgalomba hozatala.

Határidők

Az első forduló határideje: 2025. augusztus 17., vasárnap, 23:59.

A második forduló, azaz a kiválasztott (teljes terjedelmű) művek elküldési határideje: 2026. február 1., vasárnap, 23:59.

A regényrészlettel és rezümével jelentkezni a kiadó elérhetőségén lehet: praekiado@gmail.com

Lichter Péter: A detektív, aki tintahalakkal álmodott – Megjelenik június elején!

 Lichter Péter

A detektív, aki tintahalakkal álmodott

Megjelenik június elején!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2025

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

 

Fülszöveg

Lichter Péter az egyetemi oktatók akciódúsnak nem nevezhető életét éli, amikor egy napon megcsörren a telefonja. Kalandos sorsú filmes barátja, Roger titokzatos sztorival rukkol elő, hogy rábeszélje egy eltűnt színésznő utáni nyomozásra – és hát melyik kalandra vágyó, Agatha Christie-rajongó filmesztéta tudna nemet mondani arra, hogy egy szürreális krimi főszereplője legyen?

Hanna épp a premierjére készült egy különös, interaktív színházi előadásban, amikor elrabolták. A darabot, amely maga is csavaros detektívtörténet, egy fényűző svábhegyi kastélyszállóban mutatják be a város gazdag és unatkozó kiválasztottjainak, akik a színészekkel közösen, a krimiirodalom leghíresebb detektívjeinek praktikáival nyomoznak a vészjósló, rejtélyek sorát rejtő hotelben. Politikusok, oligarchák, újságírók, egy féltékeny expasi és különc krimirajongók gyűlnek össze a nem hétköznapi helyszínen, hogy a történet alakításában szerepet vállalva beteljesítsék a darab – és a színházat létrehozók – küldetését.

A két amatőr detektív váratlanul egy olyan szövevényes bűnügyben találja magát, amelyben a beszélő tintahalak jelentik a legkisebb furcsaságot.

A szerzőről

A szerző portréját Mariia Kashtanova készítette.

Lichter Péter filmrendező, filmesztéta, a PTE BTK Filmtudományi Tanszékének adjunktusa, a Prizma folyóirat szerkesztője. Korábbi kötetei: A láthatatlan birodalom (2016), Utazás a lehetetlenbe (2018), 52 kultfilm (2018), Kalandos filmtörténet (2019, Kránicz Bencével közösen), Steven Spielberg filmjei (2020), 52 hátborzongató film (2021), Kubrick-akció (2021), A hollywoodi alakváltó (2022), 52 humoros film (2022), Az amerikai film rövid története (2023), 52 érzéki film (2023), Doktor Horror (2024), Frankenstein eksztázisa (2024), A VHS gyermekei (2024)

Részlet a regényből

Rogert nem volt könnyű kiismerni. Mintha filmkarakterekből lett volna összegyúrva: igazi katasztrófa egy jungiánus analitikus számára. Amikor először találkoztam vele, olyan érzésem volt, hogy minden második mondata kamu – ami, mint később kiderült, nem volt teljesen megalapozatlan –, de ez a Münchausen bárói kisugárzás nem volt igazán zavaró, mert Roger valahogy mindennek ellenére megnyerő tudott maradni, ami valószínűleg az amerikai géneknek volt köszönhető: mintha az a nagybácsi lenne, akinek az alkoholos kipárolgás meg a nikotinsárga körmök miatt nem valami kecsegtető a közelsége, mégis, a nagycsaládos összejöveteleken a legszórakoztatóbb sztorikkal szolgál. Ezek közül például az volt a kedvenc anekdotám, amiben Roger egy mexikói forgatás során majdnem megmérgezte Klaus Kinskit, a híresen elmebeteg német színészt.

Az esetet Roger mindig olyan körítéssel és dramaturgiával mesélte, amitől a sztori egy David Lynch által rendezett Monty Python-szkeccsé állt össze a fejemben. A nyolcvanas években Roger egy Zs-kategóriás filmekre specializálódott produkciós cég gyártásvezetője volt. Ez azt jelentette, hogy a rendezésen és színészkedésen kívül gyakorlatilag mindent neki kellett csinálni, ami többek között a színészek apró-cseprő igényeinek kielégítésével volt egyenlő. Sokszorosan igaz ez volt ez a filmek „sztárjaira”. Valamikor 1984 nyara magasságában – tehát akkor, amikor én épp megszületni készültem – Roger egy olyan, kisköltségvetésű, egyenesen a VHS-piacra szánt bóvlin dolgozott, aminek Klaus Kinski volt a főszereplője. Kinski, aki egy évtizeddel korábban a Werner Herzog-filmek és egy borzalmas kései Billy Wilder-komédia révén relatív ismertségnek örvendett, a nyolcvanas évek derekára átlavírozta magát a „valaha híres volt, de mára masszívan lecsúszott” színészek kategóriájába, abba a meglehetősen szomorú gettóba, ahonnan a Zs-kategóriás garázsfilmek producerei előszeretettel szemezgettek maguknak „sztárokat”, mert egy-egy valaha ismert név és arc még mindig el tudott adni néhány ezer videókazettát. De Kinski nemcsak a sikeres művészfilmek miatt volt híres, hanem azért is, mert még a szélesebb nyilvánosságban is köztudott volt róla, hogy közveszélyes elmebeteg. A színésszel ápolt traumatikus kapcsolatáról legtürelmesebb rendezője, Werner Herzog külön dokumentumfilmet is rendezett: a szélsőségesen hisztériás, bipoláris, időnként erőszakos és megalomán Kinskivel való munka olyan lehetett, mintha valaki hamburgernek öltözve összeköltözne egy hónapra Hannibal Lecterrel.

Rogernek az volt a feladata, hogy felkutassa Tijuanában a lehető legolcsóbb helyszínt, ami passzolt a forgatókönyvhöz, amely a trashfilmek hanyagságával keverte a western és a horror alapmotívumait. Kinski egy Európából az Újvilágba menekült arisztokrata vámpírt alakított, aki a mexikói-amerikai határváros egyik lepattant hoteljét vezette: a szerep tökéletesen illett is hozzá, mert a teljes forgatás alatt válogatott módszerekkel szívta a stáb vérét. Valamiért Roger lett a színész elsőszámú céltáblája; nem teljesen világos, hogy miért pécézte ki magának az akkor harmincéves, de már erősen kopaszodó, emiatt valamiféle joviális megbízhatóságot sugárzó barátomat: talán az európai felsőbbrendűsége és zsigeri Amerika-undora volt az oka, vagy csak szimplán az a tény, hogy szociopata volt, nem tudom, de Kinski folyamatosan Rogert csesztette. Aki filmfelvételt, vagy akár csak egy fotót is látott már róla, az könnyedén el tudja képzelni, hogy milyen lehetett a színész terrorizmusának kitéve dolgozni: a megalázó utasításai, amiket mintha egy lóhoz vagy juhászkutyához intézett volna, általában Roger leüvöltésével végződtek. Kinski véreres, dülledt szemei úgy kutatták folyton Rogert a díszletben, akárha nem is emberi lényhez, hanem valami hatalmas rovarhoz tartoztak volna, ami a hálóba ragadt áldozata testnedveit készült kiszipolyozni.

Rogernél a tizedik napon telt be a pohár. A bosszú teljesen spontán jutott az eszébe – bár valójában már az első naptól kezdve ez járt a fejében –, miután Kinski az egyik éjszakai forgatás alatt elküldte vacsoráért, mivel nem volt megelégedve a stábbüfé felhozatalával.

– Hamburgert akarok! – bömbölte bele Kinski a stáb zsizsegő sötétjébe. – A jenki hozzon nekem egy burgert, de azonnal! Máshoz úgysem ért. Vagy tévedek, barátom? – mondta, majd idiotisztikus álvámpírfogait Rogerre villantotta.

Hajnali kettő volt, de Tijuana verőere, a kifőzdékkel teli Avenida Revolución még élettől lüktetett. Roger a bérelt Fordjával egy félreeső sikátorba parkolt – nem akarta megkockáztatni, hogy feltörjék a kocsit, bár az olyan szakadt volt, hogy valószínűleg még a legelkeseredettebb autótolvaj se vacakolt volna vele –, és megkereste a környék legundorítóbb büféjét. A bódé mocsoktól opálos ablakában egy kövér mexikói könyökölt, aki Rogert a helyi pankrátorokra emlékeztette, akik pasztellszínű maszkokban meg röhejes gatyácskában pózoltak a tűzfalakra ragasztott posztereken. Az ablakban tornyosodó hamburgerhúsok alsó rétegein zöldes fodrokban burjánzott a penész, a zsömléket meg bepárásodott nejlonzacskóban tárolták, de a büfé körüli levegőt leginkább a halmokban álló, lábszagú káposzta meg a poshadt jalapeño dominálta. Roger néhány gyors pillantással úgy ítélte meg, hogy az itteni menütől még egy olyasvalaki is súlyos gyomormérgezést kapna, akinek a beleit betonkeverőre cserélték. Vagyis pont megfelelő lesz Kinskinek.

Roger még időben ért vissza. Kinski a film egyik kulcsjelenetére készült; a kamerát és a fényeket már beállították, a színész pedig a setben üldögélve arra várt, hogy a partnernőjét kisminkeljék. Roger nem tudta pontosan, hogy melyik jelenetre készültek, mert csak egyszer olvasta a forgatókönyvet – amit aztán a kocsija kesztyűtartójában tárolt hasissal próbált örökre kiradírozni az agyából –, de arra tippelt, hogy ez volt az a jelenet, amiben Kinski végre elfogyasztja első áldozatát, egy szemrevaló amerikai turistacsajt, aki barátnőivel hátizsákos túrára ment Mexikóba, nem sejtve, hogy a romantikus kaland végén egy elmebeteg vérszívónak fogja önként felkínálni a nyaki ütőerét. Kinski szerencsére az ipari mennyiségben felszívott kokain és a gyorsítónak vedelt tequila miatt már egyáltalán nem érzett ízeket, ezért befalta a burgert. A szivacsos állagot talán még valamiféle helyi különlegességnek is vélhette.

A hatás gyorsasága még Rogert is meglepte. Kinski épp az ágyon fekvő, meztelen lány fölé hajolt, és hipnotikus kézmozdulattal szabaddá tette a nyakát, amikor egyszer csak megmerevedett. Senki, még a rendező sem sejtette, hogy ez a szoborszerű póz nem a játék része, hanem az első, vulkánszerű gyomorgörcs előhírnöke volt: a színész mellkasa hullámozni kezdett, a szeme értetlenkedve kidülledt, majd vöröses-kásás sugárban lehányta a partnerét. A szerencsétlen színésznő néhány másodpercig csak pislogott, aztán fülsiketítő sikoly kíséretében állcsúcson vágta Kinskit, aki hátratántorodott, fellökve a gyertyákkal kidekorált kisasztalt, ami arra volt hivatott, hogy valamiféle gótikus-erotikus hatást kölcsönözzön a háttérnek. A gumicukorszínű bolyhos plüssszőnyeg olyan gyorsan kapott lángra, mint egy dinamit gyújtózsinórja: a stáb csak akkor zökkent ki a szürreális burleszként kibontakozó eseménysor látványából, amikor már a fél díszlet lángokban állt.

Időről időre ez a történet is finom metamorfózison ment keresztül: egyik változatában, miután eloltották a tüzet, Rogert azonnal kirúgták, másikban viszont megtarthatta a munkáját, bár Kinski sejtette, hogy ő állt a mérgezés mögött. Persze engem soha nem érdekelt a sztori igazsága – ami az évtizedekkel amúgy is teljesen erodálódik –, csak maga a történet, mert Roger előadása mindig szórakoztatott. Ironikus, hogy a történetmeséléshez értett, ám amikor megismerkedtünk, akkor kísérleti filmesként volt aktív, és köztudott – legalábbis a filmbuzik buborékvilágában –, hogy a kísérleti filmesek annyira idegenkednek a történetmeséléstől, mint a macska a jeges víztől. De Roger ezen a fronton is különleges volt, ugyanis a kilencvenes években írt egy regényt, ami a mi történetünkben is kulcsszerepet játszott.

              Rogert végső soron a kísérletező kedve terelte a regényírás felé. A kilencvenes évek első felében már San Franciscóban élt, ami a felfutó ingatlanpiac és a tech-cégek révén akkoriban kezdett igazán megdrágulni, úgyhogy Rogernek szerencséje volt, sikerült egy relatíve puccos kertvárosi negyedben házat vásárolnia. Egy újabb kudarcba fulladt forgatókönyv-fejlesztés után határozta el, hogy a meg nem valósult film sztoriját átülteti regénybe: a könyv végül is jellegzetes hard boiled krimi lett, amit Roger úgy próbált vonzóvá varázsolni, hogy a hátoldalán szereplő önéletrajzát egy kissé fikcionalizálta. A fekete-fehér szerzőportré alatti szöveg szerint Roger három éven keresztül magánnyomozóként dolgozott New Yorkban, ráadásul a hetvenes évek végén, amikor a város nyakig úszott a bűnben, korrupcióban, drogban és a neonfényes romlottságban. A könyv – aminek a poétikusan csengő Villanás a csatorna felett lett a címe – egyes szám első személyben íródott, de hitelességét, vagy legalábbis amit Roger annak szánt, elsősorban nem ez, hanem az állítólagos önéletrajzi részletek adták. Teljesen véletlenül bukkantam rá az egyik kedvenc angol nyelvű antikváriumomban, a Masolitban: a könyv gerincére pillantva azt hittem, hogy egy másik Roger Deutschról van szó, de amikor levettem a polcról, és a hátoldalon megláttam a hamiskás rókamosolyt és a simlis homlokráncokat, új árnyalatokkal gazdagodott a barátságunk. Ő maga talán még jobban meg volt döbbenve, amikor másnap megmutattam neki a könyvet, hiszen a regény csak ezer példányban fogyott el (ez az amerikai piacon gyakorlatilag a radar alatti elsüllyedéssel egyenlő), és nagyon gyorsan kipörgött a boltokból. Az, hogy csaknem harminc évvel később egy budapesti könyvesboltban felbukkant belőle egy szakadt példány, Rogert szinte vallásos áhítattal töltötte el: ezután olyan lelkesen mutogatta művét a pesti művészbarátainak, mintha csak két nappal korábban jelent volna meg. Viszont, mint később kiderült, azt az információt nagyvonalúan elhallgatta, hogy a regény háttértörténete – nevezetesen a magánnyomozói praxisa – színtiszta fikció volt. Ez a mulasztás pedig a mostani eseményeket elindító első dominó volt.

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kocsis Gergely - ("Ha látok vagy hallok valami érdekeset, gyorsan jegyzetet készítek a telefonomba, nehogy elveszítsem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kocsis Gergely írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak nemrég jelent meg Prae Kiadónál, Krimi Ma keretén belül A varjúszellem című kötete.

Forrás: Kocsis Gergely Szerzői oldala

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kocsis Gergelynek hívnak, idén múltam ötven éves, mondhatni, hogy az első kötetem a legszebb születésnapi ajándék volt számomra. Nagyon más területről érkeztem az íráshoz; polgári foglalkozásomat tekintve mérnök-közgazdász vagyok, és egy adatokkal és mesterséges intelligenciával foglalkozó cég nemzetközi ügyvezetője. Van két felnőtt lányom; a kisebbik, Laura maga is író, a Menő Kiadónál jelent meg a Cseréljünk című kötete. Van egy kilenc éves fiam is. Budapesten élek egy ötgyermekes mozaikcsaládban. Nagyon szeretek utazni, sportolni és természetesen olvasni.

A varjúszellem c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A varjúszellem első kéziratát közel egy év alatt írtam meg, de utána további másfél évig csiszoltam, mire végleges lett. Végig a háttérben zajlott a kutatómunka; végigolvastam 1921 novembere és 1922 márciusa között szinte minden napilapot az Arcanumon. Nagyon kevés olyan monográfia található sajnos erről az időszakról, ami nem Trianon traumájáról szólna, így bár olvastam néhányat, nekem sokkal fontosabb volt a mindennapi emberek élete. Így találtam rá Ablonczy Balázs köteteire, akivel utána többször konzultáltam is.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez egy fiktív történet egy fiktív alföldi városban (Karattyánon), de a kort és a kötetben lévő szereplőket igyekeztem minél korhűbben megírni. A történetet egyébként Szájer József híressé vált ereszcsatornás jelenete inspirálta. Akkor úgy éreztem, hogy ebben az országban, ha a felső körökhöz tartozol, bármit megtehetsz, és nem lesznek következményei. Ez adta az alapötletet a regényhez.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2013-ban Prágába költöztem, és elkezdtem írni egy blogot a kinti kalandjaimról, leginkább saját magamnak az akkori Origó blogmotorjával. Elég gyorsan felfigyelt rá az egyik szerkesztő, és onnantól kezdve majdnem végig a címlapon szerepeltem. Ahogy hazaköltöztem, egyre inkább szerettem volna jobban megtanulni írni, ezért jelentkeztem az akkor induló Péterfy Akadémiára, és gyűjtöttem annyi bátorságot, hogy elkezdtem publikálni. Két novellám angolul is megjelent, innentől már egyenes út vezetett a regényhez.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, mindenképpen, bár hozzá kell tennem, hogy A varjúszellem is egy kevert zsánerű regény, többféle stílus is keveredik benne: történelmi krimi, misztikus regény és talán szépirodalom is. Tervezek írni egy szépirodalmi kötetet is, de előtte még A varjúszellem folytatását fejezem be.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ez nem egy könnyű kérdés, mert a kézirat a leadás pillanatáig változik; mindig találok benne javítani valót. Igazából akkor érzem a megkönnyebbülést, amikor elküldöm a szerkesztőnek, utána viszont jó ideig képtelen vagyok újra elolvasni a szöveget. Legalább fél évnek el kell telnie, hogy újra hozzá tudjak nyúlni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincsen írói álnevem, bár egyszer poénkodtunk a lányaimmal, hogy Gregory L. Kutcher megfelelő írói álnév lehetne. Az L. már nem tudom pontosan, miért kellett bele, de biztos, hogy jobban hangzott úgy. Szeretek a saját nevemben írni, és komolyan nem merült fel sosem, hogy írói álnevet használjak.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, és ahogy már korábban mondtam, igazából nem is egy zsánerben íródott a regény. Leginkább a szépirodalom vonz, de ahhoz még bőven gyűjtenem kell a muníciót.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Emlékszem egy délután, hogy telefonáltak a kiadóból, hogy ha szeretnék, bemehetek, mert estére már ott lesznek a nyomdából a könyvek. Éppen a fiammal voltam a városban, így autóba ültünk és elgurultunk a Prae Kiadó Kis Présház irodalmi kávéházába (ami sajnos nemsokára bezár), és elhoztam a szerzői tiszteletpéldányaimat. Az úton hazafelé fiam egész idő alatt azt hajtogatta, hogy ő is író lesz majd, ha felnőtt.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Én nagyon tervező író vagyok, alap végzettségem mérnöki, szóval rengeteg jegyzetet, vázlatot és táblázatot használok írás közben. Minden karaktert és helyszínt részletesen kidolgozok. Számomra a könyvírás is szigorú ütemezést igényel, tehát nagyon tudatos vagyok ebből a szempontból.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Csak egy kötetem jelent meg, és abban van egy kedvenc jelenetem, amikor Adler Arankaéknál vendégeskedik. Nagyon szerettem írni ezt a részt, és szerintem jól sikerült is. A kötet befejező nagy összecsapását viszont nem volt egyszerű elkészíteni úgy, hogy kellően izgalmas és fordulatos legyen. Sokszor átírtam és változtattam rajta.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ha látok vagy hallok valami érdekeset, gyorsan jegyzetet készítek a telefonomba, nehogy elveszítsem. Ezeket szoktam böngészni, amikor új történethez keresek kiindulási pontot. Néhány írótársammal olykor azt a módszert is alkalmazzuk, hogy bedobunk egy szót, és arról kell történetet írni, amit nagyon élvezek.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Általában először a kisebbik lányom olvassa el a kéziratot, majd egy író barátom visszajelzései alapján dolgozom rajta a véglegesítésig, amíg át nem megy az ő szűrőjén. Utána természetesen a szerkesztőm kerül sorra, de neki már érett szövegeket szoktam elküldeni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A kedvesem már akkor ismert meg, amikor már rendszeresen írtam, számára ezért nem volt ez újdonság. Ráadásul, mint korábban említettem, van még egy író a családban, így ez a téma rendszeresen szóba kerül nálunk, és része mindennapjainknak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen visszajelzéseket kapok majd. A varjúszellemról. Érdekel, hogy hogyan értékelik az olvasók a regényt. Jelenleg is dolgozom a következő köteten, amely egy évvel az előző történet után játszódik, és terveim szerint jövőre jelenik meg. Addig néhány rövidebb írást tervezek publikálni.

Kocsis Gergely Szerzői oldala

Prae Kiadó

Kocsis Gergely: A varjúszellem – Újabb regény a Krimi Ma sorozatunkban! – Megjelent!

 Kocsis Gergely

A varjúszellem

Krimi Ma sorozat

Megjelent!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2024

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Könyvbemutató Budapesten a Nyitott Műhelyben április 12-én 19 órától

Esemény

A szerzővel és Péczely Dóra szerkesztővel Rácz I. Péter beszélget.

A kötetből Mics Ildikó színművész olvas fel részleteket.

A regényről

 

„A fővárosi detektívet, akit háborús traumák kísértenek, a nagy magyar Alföld egy unalmas kisvárosába küldik felderíteni egy hétköznapinak tűnő gyilkosságot. Persze hamar kiderül, hogy a dolgok messze nem olyan egyszerűek, ahogy első pillantásra tűntek… A varjúszellem a krimi és a misztika, a történelmi regény és a fantasy finom iróniával megírt, különleges ötvözete, amely a két világháború közötti, mágiával és legendákkal teli magyar vidék sötét titkaiba kalauzolja az olvasót.”

 

Péterfy Gergely

Fülszöveg

 

Adler Vilmos, az első világháborút megjárt katona leszerelése után detektívként találja meg a helyét a világban. 1922 februárjában az álmos mezővárosba, Karattyánra utazik, hogy kiderítse, ki ölte meg a befolyásos államtitkár unokahúgát. A novemberi hideg ellenére a nőt kisestélyiben találták meg a templom mögötti parkban – megfojtották. Adlernek azonban nemcsak bonyolult és vérfagyasztó esetekkel kell szembenéznie, hanem háborús veteránként saját magával, múltjával és kísértő emlékeivel is.

A detektívet poszttraumás stressz szindróma gyötri, emlékképei túlnőnek tudatán, és beférkőznek a mindennapok eseményei közé. Valóság és képzelet összemosódik, az egyre aggasztóbb történések mellett pedig meg kell küzdenie azzal, ahogyan próbára teszi a saját tudata. Vajon képes-e kellőképpen nyitott lenni elméje, amikor minden kapaszkodó kicsúszik a kezéből? Kocsis Gergely regényében közélet és történelem, krimi és horror szálai fonódnak lidérces, felkavaró történetté, melynek legfőbb kérdése, hogy a holtak mentik meg az élőket, vagy fordítva.

A szerzőről

Kocsis Gergely 1974-ben született Budapesten. Mérnöki és közgazdász diplomával rendelkezik, és jelenleg egy adatokkal és mesterséges intelligenciával foglalkozó cég vezetője. 2013 óta aktív a blogvilágban, majd 2020-tól kezdve szépirodalmi kisprózákat publikál. Írásai szerepeltek különböző irodalmi lapokban, többek között a Kalligram online, a Szófa, a Halszájoptika és a Népszava Nyitott Mondat mellékletében. Két novellája Patrick Mullowney fordításában angolul is megjelent, a New York-i Liszt Ferenc Intézet publikálásában. Első regénye, A varjúszellem, 2024 áprilisában jelenik meg a Prae Kiadó gondozásában.

A szerző portréját Raffay Zsófia készítette.

Részlet a kötetből

 

„A detektív Borovitz főügyész előszobájában ült, négy óra múlt tíz perccel. Várakoztatták – biztos volt benne, hogy szándékosan. Előtte már vagy öt perce kijött egy hatalmas tokájú, harcsabajuszú úr. Arra gondolt, hogy a pálinkáját sem tudta meginni, amit a tárgyalóban kikészítettek, olyan gyorsan terelte be Tivadar. Éppen kérni akart még egyet, amikor megjelent egy hivatali szolga, és intett, hogy fáradjon beljebb, mert a méltóságos úr fogadja. Süppedős vörös szőnyegen vezetett az út, a falon egy ízléstelen paraszti csendélet, mindenütt aranyozott stukkók, a polcokon iratok, az asztaloknál serénykedő titkárnők.

Az alacsony, kedélyes főügyész szinte eltörpült a detektív mellett. Kerek pocakján óralánc csillogott, ősz, gondosan nyírt körszakálla felett monoklit viselt. Kicsi, puha tenyerét lagymatag kézfogásra nyújtotta.

– Borovitz Aurél. Hmm… hogy is hívják… pedig mondták, de már nem az igazi a memóriám… Ez a sok név és arc…

– Adler Vilmos, méltóságos uram, a pesti rendőrkapitányságról jöttem.

Adler egy pillanat alatt felmérte az irodát. Díszes, kerek asztalhoz ültek, rajta aprósütemények, többféle pálinka, pezsgő, Dreher konyak. A szoba közepén egy roppant íróasztal terpeszkedett, meglehetett vagy három bécsi öl. Katonás rendben akták magasodtak az egyik szélén, a kibontott posta a másikon. Alapos ember, aki szereti a rendet és a hatalmat, vonta le a következtetést a detektív.

– Á, igen, igen. Vértesy Erzsó ügyében, ugye? Sajnálatos eset, és pont a mi szeretett Karattyánunkban! Pedig milyen kedves teremtés volt ez az Erzsó, mindenkihez volt egypár kedves szava, ismeri az ilyet, nem? Igazi jelenség. Nagyon fog hiányozni, mondtam is a méltóságos államtitkár úrnak. De a méltóságos úr csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy rendes nyomozást akar, hogy a csendőrségnek nincsenek megfelelő eszközei és tapasztalata. – Közben leültek a hatalmas irodában a vörös kárpitú, súlyos karosszékekbe. – Nem értek egyet, évszázados tapasztalat van itt, és rátermett emberek.

Adler elengedte a füle mellett a főügyész szavait, nem kapott sok időt, ki kell használnia.

– Úgy tudom, maga szignálta a csendőrök nyomozati anyagát.

– Á – húzta el a száját Borovitz –, hivatalból ez a dolgom.

A főügyész kényelmetlenül fészkelődött a fotelben. Adler elővette a kopottas, zsíros tapintású fekete noteszét, és ráérősen lapozgatta.

– Nem értett talán egyet vele? – nézett fel a füzetből, Borovitznak szegezve a kérdést. A kérdezett csak meredt maga elé, és olyan arcot vágott, mintha citromba harapott volna az imént.

– Nem erről van szó – kezdte lassan. – Nem akartam, hogy a nevemet összefüggésbe hozzák ezzel a szomorú üggyel. Megérti, nem? – A főügyész idegesen töltött magának egy pálinkát. Csak miután tele volt a pohara, jutott eszébe az illem: – Bocsánat, pálinkát? Saját főzés a legjobb szilvából. Tudja, családi recept. Apáról fiúra száll. Nekem sajnos nem született gyermekem… A receptet velem temetik majd a sírba. Jöjjön, kóstolja meg! Ilyet még biztosan nem ivott.

– Csak egy keveset.

– Mi keveset nem adunk, nem veszünk semmiből itt Karatytyánban. Érti, nem? – kacagott fel vékony hangon, idegesen a főügyész. – Na, jöjjön, öcsém, ne kéresse magát!”

Megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

Kocsis Gergely: A varjúszellem – Újabb regény a Krimi Ma sorozatunkban!

 Kocsis Gergely

A varjúszellem

Krimi Ma sorozat

Megjelenik április 10-én!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2024

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Könyvbemutató Budapesten a Nyitott Műhelyben április 12-én 19 órától

Esemény

A szerzővel és Péczely Dóra szerkesztővel Rácz I. Péter beszélget.

A kötetből Mics Ildikó színművész olvas fel részleteket.

A regényről

 

„A fővárosi detektívet, akit háborús traumák kísértenek, a nagy magyar Alföld egy unalmas kisvárosába küldik felderíteni egy hétköznapinak tűnő gyilkosságot. Persze hamar kiderül, hogy a dolgok messze nem olyan egyszerűek, ahogy első pillantásra tűntek… A varjúszellem a krimi és a misztika, a történelmi regény és a fantasy finom iróniával megírt, különleges ötvözete, amely a két világháború közötti, mágiával és legendákkal teli magyar vidék sötét titkaiba kalauzolja az olvasót.”

 

Péterfy Gergely

 

Fülszöveg

 

Adler Vilmos, az első világháborút megjárt katona leszerelése után detektívként találja meg a helyét a világban. 1922 februárjában az álmos mezővárosba, Karattyánra utazik, hogy kiderítse, ki ölte meg a befolyásos államtitkár unokahúgát. A novemberi hideg ellenére a nőt kisestélyiben találták meg a templom mögötti parkban – megfojtották. Adlernek azonban nemcsak bonyolult és vérfagyasztó esetekkel kell szembenéznie, hanem háborús veteránként saját magával, múltjával és kísértő emlékeivel is.

A detektívet poszttraumás stressz szindróma gyötri, emlékképei túlnőnek tudatán, és beférkőznek a mindennapok eseményei közé. Valóság és képzelet összemosódik, az egyre aggasztóbb történések mellett pedig meg kell küzdenie azzal, ahogyan próbára teszi a saját tudata. Vajon képes-e kellőképpen nyitott lenni elméje, amikor minden kapaszkodó kicsúszik a kezéből? Kocsis Gergely regényében közélet és történelem, krimi és horror szálai fonódnak lidérces, felkavaró történetté, melynek legfőbb kérdése, hogy a holtak mentik meg az élőket, vagy fordítva.

A szerzőről

 

Kocsis Gergely 1974-ben született Budapesten. Mérnöki és közgazdász diplomával rendelkezik, és jelenleg egy adatokkal és mesterséges intelligenciával foglalkozó cég vezetője. 2013 óta aktív a blogvilágban, majd 2020-tól kezdve szépirodalmi kisprózákat publikál. Írásai szerepeltek különböző irodalmi lapokban, többek között a Kalligram online, a Szófa, a Halszájoptika és a Népszava Nyitott Mondat mellékletében. Két novellája Patrick Mullowney fordításában angolul is megjelent, a New York-i Liszt Ferenc Intézet publikálásában. Első regénye, A varjúszellem, 2024 áprilisában jelenik meg a Prae Kiadó gondozásában.

 

A szerző portréját Raffay Zsófia készítette

Részlet a kötetből

„A detektív Borovitz főügyész előszobájában ült, négy óra múlt tíz perccel. Várakoztatták – biztos volt benne, hogy szándékosan. Előtte már vagy öt perce kijött egy hatalmas tokájú, harcsabajuszú úr. Arra gondolt, hogy a pálinkáját sem tudta meginni, amit a tárgyalóban kikészítettek, olyan gyorsan terelte be Tivadar. Éppen kérni akart még egyet, amikor megjelent egy hivatali szolga, és intett, hogy fáradjon beljebb, mert a méltóságos úr fogadja. Süppedős vörös szőnyegen vezetett az út, a falon egy ízléstelen paraszti csendélet, mindenütt aranyozott stukkók, a polcokon iratok, az asztaloknál serénykedő titkárnők.

Az alacsony, kedélyes főügyész szinte eltörpült a detektív mellett. Kerek pocakján óralánc csillogott, ősz, gondosan nyírt körszakálla felett monoklit viselt. Kicsi, puha tenyerét lagymatag kézfogásra nyújtotta.

– Borovitz Aurél. Hmm… hogy is hívják… pedig mondták, de már nem az igazi a memóriám… Ez a sok név és arc…

– Adler Vilmos, méltóságos uram, a pesti rendőrkapitányságról jöttem.

Adler egy pillanat alatt felmérte az irodát. Díszes, kerek asztalhoz ültek, rajta aprósütemények, többféle pálinka, pezsgő, Dreher konyak. A szoba közepén egy roppant íróasztal terpeszkedett, meglehetett vagy három bécsi öl. Katonás rendben akták magasodtak az egyik szélén, a kibontott posta a másikon. Alapos ember, aki szereti a rendet és a hatalmat, vonta le a következtetést a detektív.

– Á, igen, igen. Vértesy Erzsó ügyében, ugye? Sajnálatos eset, és pont a mi szeretett Karattyánunkban! Pedig milyen kedves teremtés volt ez az Erzsó, mindenkihez volt egypár kedves szava, ismeri az ilyet, nem? Igazi jelenség. Nagyon fog hiányozni, mondtam is a méltóságos államtitkár úrnak. De a méltóságos úr csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy rendes nyomozást akar, hogy a csendőrségnek nincsenek megfelelő eszközei és tapasztalata. – Közben leültek a hatalmas irodában a vörös kárpitú, súlyos karosszékekbe. – Nem értek egyet, évszázados tapasztalat van itt, és rátermett emberek.

Adler elengedte a füle mellett a főügyész szavait, nem kapott sok időt, ki kell használnia.

– Úgy tudom, maga szignálta a csendőrök nyomozati anyagát.

– Á – húzta el a száját Borovitz –, hivatalból ez a dolgom.

A főügyész kényelmetlenül fészkelődött a fotelben. Adler elővette a kopottas, zsíros tapintású fekete noteszét, és ráérősen lapozgatta.

– Nem értett talán egyet vele? – nézett fel a füzetből, Borovitznak szegezve a kérdést. A kérdezett csak meredt maga elé, és olyan arcot vágott, mintha citromba harapott volna az imént.

– Nem erről van szó – kezdte lassan. – Nem akartam, hogy a nevemet összefüggésbe hozzák ezzel a szomorú üggyel. Megérti, nem? – A főügyész idegesen töltött magának egy pálinkát. Csak miután tele volt a pohara, jutott eszébe az illem: – Bocsánat, pálinkát? Saját főzés a legjobb szilvából. Tudja, családi recept. Apáról fiúra száll. Nekem sajnos nem született gyermekem… A receptet velem temetik majd a sírba. Jöjjön, kóstolja meg! Ilyet még biztosan nem ivott.

– Csak egy keveset.

– Mi keveset nem adunk, nem veszünk semmiből itt Karatytyánban. Érti, nem? – kacagott fel vékony hangon, idegesen a főügyész. – Na, jöjjön, öcsém, ne kéresse magát!”

 Előrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó