Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca
Gyimesi Emese új kötetének bemutatója a Tavaszi Margón
Időpont: Április. 5., szombat 16.30
Helyszín: Kristály Színtér, Margitsziget, Hajó
A szerzővel Szabó T. Anna beszélget.
Esemény
Margó Fesztivál
Az ifjúság és szerelem korában / Rózsákkal hintett pályatér helyett / Én a tövises ösvényt választám” – így vall az irodalom nehéz útjáról Szendrey Júlia, az első modern író-páros női tagja. Aki ma szenvedélyesen olvas és ír, annak jó, ha van kihez viszonyulnia és van hová visszanyúlnia, ám a magyar irodalomtörténet szinte csak férfi alkotókat kanonizált, az alkotó nők legfeljebb csak múzsák lehetnek mellettük. Emiatt egyre fontosabb lesz, hogy az olvasók elé lassanként ismét oda- vagy visszakerüljenek azok a névről épp hogy ismert, vagy teljesen elfeledett női szerzők, akik jelentős életművet hagytak hátra, és/vagy különleges életpályát futottak be. Gyimesi Emese irodalomtörténészi érdeklődésének homlokterében elsősorban a tizenkilencedik századi írónők és különösen Szendrey Júlia írásai állnak, úgyhogy jól ismeri a korabeli „tövises ösvény” szúrásait, nehézségeit, az akár máig húzódó-ismétlődő irodalmi és társadalmi vitákat. Szabó T. Anna alkotóként a mai író nők által élt kihívásokat éli, de intenzíven foglalkoztatja a női irodalmi hagyomány története és az újabb kori írópárok dinamikája is. Kettejük beszélgetése a szövegek és szerepek újraértelmezésére és újbóli átélésére hív, és miközben a mindenkit érintő problémákról szól, ismeretlen területekre is elkalauzol, tanulságos és izgalmas kalandozásra hív a tüskés-illatos irodalmi rózsalugasba.
Szabó T. Anna
A kötetről
Szendrey Júlia-kutatás, Budapest, 2024
Lektorálta: Margócsy István
Felelős szerkesztő: Gy. Gömöri Ilona Edit
Borítóterv és a kötet grafikai terve: Tóth Tamás
A tudományos és a népszerű ismeretterjesztés határán
Ez a könyv elsőként vállalkozik arra, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének történetét a reformkor grandiózus társadalmi változásainak fényében vizsgálja. Úgy világít rá a főszereplők gondolkodásmódjának újdonságára, döntéseik súlyára és bátorságára, hogy az őket körülvevő társadalmi közeg sajátosságaira helyezi a hangsúlyt, miközben bevezet a korabeli Szatmár vármegye világában kibontakozó szerelem kulisszái közé.
Kevesen feszegették olyan vad erővel és olyan megalkuvást nem tűrő határozottsággal személyes mozgásterük kereteit, mint ez a huszonhárom éves fiú és ez a tizennyolc éves lány. Döntéseik, világképük és kapcsolatuk elemzése a rendi társadalom polgári társadalommá alakulásának folyamatát sajátos perspektívából képes megmutatni. A könyv középpontjában ez a változás áll: két különleges személyiség formálódása egy gyökeres átalakulások előtt álló, forrongó korban.
Gyönyörű képekkel illusztrált kötet naplóbejegyzésekkel, sok szép verssel, kortársak visszaemlékezéseivel – a tudományos és a népszerű ismeretterjesztés határán.
Gyimesi Emese a kötetről
„Egészen más történészként megírni egy szerelem történetét, mint fikciós szerzőként. Szendrey Júlia és Petőfi Sándor alakja az írók, költők, drámaírók fantáziáját már jó néhányszor megmozgatta, de még soha nem született a kapcsolatukról olyan könyv, amely az eredeti forrásokból kiindulva, hitelességre törekedve, a korabeli társadalmi közegek sajátosságait elemezve mutatta volna be a történetüket. Nekem ez volt a célom.
A szerelemről sokan hajlamosak úgy gondolkodni, mint ami örök érvényű, változatlan, de engem kutatóként elsősorban az érdekelt benne, ami korspecifikus. A szerelem megélését ugyanis mélyen befolyásolja az, hogy miként gondolkodunk róla, hogyan értelmezzük a saját érzéseinket, milyen a világképünk. Ilyen szempontból a szerelem sosem csupán két ember magánügye. Rengeteget elárul egy korszak társadalmáról az, hogy miként kezeli az érzelmeket, hogyan tekint a szerelemre és mit tart a házasság lényegének.
A reformkorban mindez épp változóban volt, és ez tetten is érhető Szendrey Júlia vívódásainak hátterében.”
(Részlet Both Gabi a WMN.hu-n megjelent interjújából.)
Ajánlások
„Hogyan tudhatjuk megközelíteni egy több mint százötven évvel ezelőtti szerelem történetének rejtelmeit? Szendrey Júlia és Petőfi Sándor kapcsolatáról az elmúlt időben számos szentimentális és előítéletes kitaláció látott napvilágot, így ideje volt, hogy megszülessék a nagy kísérlet: a korábbi pszichologizáló feltételezéseken túllépve a kor társadalmi viszonyai közé illesszük be a kapcsolatot – s ne érzelmesen, hanem megértően kezeljük a különleges esetet. Gyimesi Emese társadalomtörténeti vizsgálata sok tanulsággal jár – a kort is jobban megismerhetjük, s új dolgokat is gondolhatunk a jól ismert szerelmespárról."
(Margócsy István irodalomtörténész, a könyv lektora)
A magyar irodalom talán leghíresebb varázslata. Egy irodalomtörténész nem írhat le ilyet. De ő is tudja, hogy mindenki érti, miről beszél.
(Szálinger Balázs költő)
Korrajz és szerelem
Még nem született olyan mű, amely Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének történetét a kultikus és a pszichologizáló megközelítéseken felülemelkedve a reformkor társadalomtörténetének szempontjából vizsgálja.
Ha belépünk ebbe a világba, megismerhetjük a Károlyi grófok alkalmazásában álló jószágigazgatók családjainak életmódját, a városi leánynevelő intézet után szatmári közegüket szűknek érző úrikisasszonyok világképét, a vidéki társaséletet, az egymást követő bálokat, valamint a korabeli politikai kultúra jellegzetes szereplőit és eseményeit. Szendrey Júlia és Petőfi Sándor írásai pedig egészen egyedülállóan érzékeltetik, milyen volt átélni a szerelmük kibontakozásának fázisait. Mindez lehetőséget ad arra, hogy – a kultikus megközelítések csapdáit elkerülve, a lezárt, szoborrá merevedett történet helyett – a megismerkedés pillanatától kezdve a házasságkötésig és a nászútig úgy tekintsük végig a szerelmi szabadságharc sodró fordulatait, hogy érzékeljük az egyes helyzetek képlékenységét, a gyötrő kétséget, bizonytalanságot, a várakozás és a vágyakozás feszült izgalmát, a felfokozott érzelmek hullámzását és a döntések tétjét.
Szerelmi szabadságharc(ok)
A küzdelem nem csupán a látványos frontokon, az egymástól különböző karakterrel, de egyaránt erős személyiséggel rendelkező szereplők (a jószágigazgató apa, Szendrey Ignác és az ifjú szerelmesek) között zajlott, a fiataloknak saját belső csatáikat is meg kellett vívniuk. A szerelmi szabadságharc első és leghosszabb szakasza az a belső küzdelem, amely Szendrey Júlia számára még az apjának és a társadalmi elvárásoknak való látványos ellenszegülésnél is nagyobb megpróbáltatást jelentett, hiszen egyszerre volt tépelődő alkat és szenvedélyes személyiség. Júlia naplófeljegyzéseit és leveleit olvasva, a költő 1846 szeptemberében tett, első erdődi látogatásától nyomon követhetjük, a lány hogyan jutott el a dilemmáktól a sorsfordítóan bátor döntésig, a Petőfivel kötött házasságig.
A szerelmi szabadságharc második szakasza a nyílt összecsapás Szendrey Ignáccal, vagyis a leánykérés időszaka, amikor eldőlt, hogy bármilyen nyomást is gyakorolnak rá, Szendrey Júlia gyökeresen más életet választ, mint ami társadalmi helyzete, neveltetése és apja szándékai szerint várna rá. Házasságkötése által nem a vidéki középnemességhez, hanem a pesti polgárság értelmiségi köréhez csatlakozott. Így nem a rendi társadalom logikája szerint lépett előre, hanem a kialakulóban lévő polgári társadalom világképének megfelelően.
A szerelmi szabadságharc arra az imázsra is utal, amelyet a fiatal házaspár önmagáról felépített a korabeli sajtóban, arra a folyamatra, amelyben lépegetve az olvasóközönség számára jól „fogyasztható” mesévé formálták szerelmi történetüket.
A koltói nászút idején Szendrey Júlia nem csupán feleséggé vált, hanem a saját útját kereső alkotóvá is. Az Életképekben és a győri Hazánkban megjelent naplópublikációi miatt hamarosan „szellemdús” írónőként emlegették a korabeli lapok. Két hónappal később megjelent, Ábránd című művében pedig bátran hirdette a szerelmi házasság eszméjét, és büszkén vallotta: „sorsom megáldott boldog szerelemmel.” A könyv a megismerkedés pillanatától a szerelmi házasság eszméjét hirdető publikációk megjelenéséig követi nyomon az eseményeket.
Gyimesi Emese gazdag képanyaggal illusztrált kötetében a történetmesélés élményszerűségét a társadalomtörténeti elemzés pontosságával párosítja.
A szerzőről
Gyimesi Emese (1990) irodalom- és társadalomtörténész, Szendrey Júlia-kutató, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa.
Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán, valamint a prágai Károly Egyetem és a szicíliai Universitá degli Studi di Catania közös mesterképzésén végezte. Doktori fokozatát 2019-ben irodalomtudományból, 2022-ben történelemtudományból szerezte. Feltárta és sajtó alá rendezte Szendrey Júlia összes versét, elbeszélését és meséjét, valamint gyermekeinek levelezését és más családi dokumentumait is. Szendrey Júlia pályafutását elemző monográfiájáért Artisjus Irodalmi Díjat kapott. A koltói Teleki-kastély 2023-ban megnyílt állandó kiállításának („Sorsom megáldott boldog szerelemmel" Szendrey Júlia és Petőfi Sándor koltói mézeshetei) kurátora volt.
.jpeg)
Gyimesi Emese portréját Éberling András készítette.
Korábbi kötetei:
Szendrey Júlia összes verse (2018)
Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában (2019)
Szendrey Júlia irodalmi pályafutása. Társadalomtörténeti kontextusok (2021)
Szendrey Júlia elbeszélései és meséi (2021)
Részlet a kötetből
Petőfi csüggedtségét az okozhatta, hogy Szendrey Júlia nem adott egyértelmű visszajelzést arra vonatkozóan, viszonozza-e az érzelmeit. Az előző találkozásuk alkalmával írt Kinn a kertben voltunk… még nem lokalizálta pontosan, hol üldögélt egymás mellett a két fiatal a hatalmas kerten belül. Ezúttal azonban a tó közepén található kicsiny sziget vált a második találkozás után születő vers központi terévé, amelynek egyetlen szomorúfűzfája „elégséges volt, lehajló ágaival sátort képezni az egész hely fölé s még legvégső ágait a karfán túl le a vízbe mártani”.
A napra pontosan két évvel később, 1848. szeptember 27-én született Tudod, midőn először ültünk… így idézte fel a találkozás emlékét:
„Tudod, midőn először ültünk
E tó fölött e fák alatt?
Röpűl a gyors idő fölöttünk,
Azóta két év elhaladt.
Ily ősz volt akkor is, ilyen szép
Mosolygó őszi délután,
Szelíd fuvalmak így rezgették
A sárga lombokat a fán.
Igy tükrözé vissza a tónak
Vize a tiszta kék eget,
Igy ringatózott ama csónak
Ábrándosan a víz felett.
De akkor még csak gondolatban
Élveztem mennyországomat,
Mert akkor még nem csókolhattam,
Mint mostan, édes ajkadat.”
Kerényi Ferenc a költemény alapján azt feltételezte, hogy Szendrey Júlia még nem az első, csak a második találkozás alkalmával vitte el Petőfit kedvenc rejtekhelyére, a tó magas töltéspartján elhelyezkedő, évszázados tölgyfákhoz és az ezek egyike alatt megbúvó, vadrózsabokrokkal körülvett falócához. A versből csak akkor lehet ezt a következtetést levonni, ha egyben azt is feltételezzük, hogy a költő nem csupán hónapra, hanem valóban napra pontosan utalt vissza a két évvel korábbi eseményekre. Erre a Septemb. 27. 1846. címmel megjelentetett Költői ábránd volt, mit eddig érzék… alapján komoly esély van, amely a dátumot helyezte a figyelem középpontjába, így Petőfi feltehetően később is kitüntetett jelentőséget tulajdonított neki.
A Homoród patak által táplált tó partján zajló találkozás során emlékezetes eszmecsere
folyhatott, amely feltehetően még az udvarló gesztusokkal teli bemutatkozó látogatásnál is elmélyültebb volt. Petőfi egyre szomjasabban sóvárogta a viszonzást, Szendrey Júlia azonban ekkor még kételkedett a költő érzelmeinek mélységében. A külső szemlélők mindebből csak a lány tartózkodását és a fiú hiábavalónak tűnő küzdelmét látták. Sass Károly így idézte fel a találkozások hangulatát:
„…Szathmárban több helyeken tett utazgatásai közben idönként meg-megjelent Erdődön. De magával Juliával is még ebben az időben nem volt sehogy. A leánynak Petőfi jelenléte kellemesnek látszott, társaságában jól érezte magát, de sem erősebb hajlamot nem árult el a költő iránt, sem olyan magaviseletet nem mutatott, mi Petőfit határozott reményekre jogositotta volna.”
A kortársak visszaemlékezései mellett a 20. századi írók, költők és újságírók, a Nyugatosok művei, de még a Petőfi-kutató irodalomtörténészek is előszeretettel rótták fel Szendrey Júliának, hogy bizonytalanságban tartotta a hevesen udvarló, őszinte érzelmű Petőfit. Hatvany Lajos 1919-ben egyenesen ambiciózus femme fatale-ként tüntette őt fel, aki a nagykárolyi megyebál előtt „néhány tökéletes technikával lövelt” pillantással elintézte, hogy a szegény költő „sose térjen többé magához”, utána pedig egy pillanatig sem vette komolyan: „Petőfi szeretett, Júlia flirtölt; ami Petőfinek kín volt, Juliának mulatság.” Szendrey Júlia naplófeljegyzései azonban korántsem egy ravasz és hódítani vágyó nő portréját rajzolják elénk, hanem egy önmagát mélyen elemző, sokat gyötrődő, a szerelmi csalódástól szinte végletesen rettegő fiatal lány képét. 1846 júniusában – vagyis három hónappal Petőfivel való megismerkedése előtt – a „sziv életét és történetét”, valamint a „külső felületes életet” állította egymással szembe naplójában egy képzeletbeli lány példáján keresztül, aki súlyos szerelmi csalódása után rendkívüli fájdalmat él át, de egyszersmind könnyelműnek is tűnik a külvilág szemében, mivel sorra fogadja a széptevő udvarlók bókoló szavait, amelyeknek már úgysem tud hinni:
„De ő szeretni kezd, szeretni igazán és lángolón; ábrándozva csügg egész valója az ifjun,
ki szerelmét tán csak időtöltésbül, vagy más mellékes érdekekből éleszti, mig ráúnván,
könnyelmüen elhagyja, midőn képe és e szerelem már olly erős gyökeret vert a szegény lány szívében, mellyet, midőn szerelme kijátszását látja, vérezve szakit ki belőle […] Mi csoda, ha midőn látja, hogy belső tiszta boldogsága tán örökre elenyészett, erővel dönti magát a világ zajába, s mohón és kapkodva kutat fel és élvez minden gyönyört, mit csak helyzetében a világ képes adni, s könnyelmüen hallgatja a csapodár ifjakat szerelmet regélni…” voltunk… még nem lokalizálta pontosan, hol üldögélt egymás mellett a két fiatal a hatalmas kerten belül. Ezúttal azonban a tó közepén található kicsiny sziget vált a második találkozásután születő vers központi terévé, amelynek egyetlen szomorúfűzfája „elégséges volt, lehajló ágaival sátort képezni az egész hely fölé s még legvégső ágait a karfán túl le a vízbe mártani”.
A kötet a fesztiválon megvásárolható a Bookline standján:
.png)
.png)
.png)
.png)
.jpeg)
.jpeg)
.jpeg)
.jpeg)
.jpeg)