Két év kihagyás után végre folytatódik Richard Osman Csütörtöki nyomozóklub-sorozata

 Richard Osman: 

Oltári vagyon

„A netről meg lehet tanulni bombát gyártani. Már ha tudod, hol keresd hozzá az infót. Elmondják, mit vegyél, és azt is, honnan. És aztán hogyan rakd össze az egészet. Még videók is vannak. Símaszkos fickók csavarhúzóval a kezükben. Drótokat forrasztgatnak betongarázsokban pofás kis munkapadokon. A kockázatokról már kevesebb szó esik.”

Két év kihagyás után végre folytatódik Richard Osman Csütörtöki nyomozóklub-sorozata

Megjelenés: november 11.
Fordító: Orosz Anna
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás és puhatáblás kiadás is, 352 oldal

Leírás

Richard Osman új regénye, az Oltári vagyon ismét bizonyítja, miért vált a Csütörtöki nyomozóklub-sorozat a kortárs brit krimi egyik legnagyobb sikertörténetévé. A szerethető, idős amatőr nyomozók ezúttal sem tudnak nyugodtan pihenni: egy elegáns esküvőn elhangzó, ártatlannak tűnő üzenet újabb, veszélyekkel teli kalandba sodorja őket, ezúttal a digitális vagyon, a rejtett kódok és a modern bűnözés világában. Osman ezúttal is hibátlanul keveri a fanyar humort a mély emberismerettel: miközben hősei a rejtély után kutatnak, valójában a gyász, a barátság és az újrakezdés kérdéseivel is szembenéznek.

Az Oltári vagyon nem csupán szellemes, több rétegű krimi, hanem finoman megírt, érzelmileg is gazdag történet arról, hogyan lehet méltósággal, kíváncsisággal és derűvel élni, még akkor is, ha a világ körülöttünk folyamatosan és nem épp kívánalmainknak megfelelően változik. Intelligens, emberi és mélyen szórakoztató, ráadásul kötetre-kötetre egyre jobb.

Fülszöveg

Kinek van ideje gyilkosságokra, ha egy esküvőt kell megtervezni?

Csendesen telik az év a csütörtöki nyomozóklub tagjainál. Joyce-t lefoglalják az ültetési rendek és a nyitótáncok. Elizabeth gyászol. Ronnál családi gondok vannak, Ibrahim pedig továbbra is a kedvenc bűnözője terapeutája.

Ám amikor Elizabethtől segítséget kér egy esküvői vendég, akinek az életére törnek, a csütörtöki nyomozóklub tagjait újra megcsapja a hajsza szele. Egy gonosztevőnek egy megfejthetetlen kódra fáj a foga, és addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi.

A banda egy minden eddiginél robbanékonyabb nyomozás kellős közepébe csöppen. Vajon képesek lesznek időben megfejteni a kódot és a gyilkossági ügyet?

A szerzőről

Richard Osman író, producer és televíziós műsorvezető. A csütörtöki nyomozóklub-regényei világszerte több millió példányban keltek el, és számos könyveladási rekordot megdöntöttek. Az Oltári vagyon a sorozat ötödik, legújabb része, míg az első kötetből készült filmadaptáció már megtekinthető a Netflixen. Osman tavaly Gyilkosokra utazunk címmel egy új történetbe is belekezdett, főszerepben egy detektívtrióval, amit ugyancsak kirobbanó sikerrel fogadtak a rajongók világszerte. Mindkét sorozatból várhatóak újabb könyvek. Osman jelenleg Londonban él feleségével, Ingriddel és macskáikkal, Liesllel és Lottie-val.

Mások a kötetről

“A szerzőre jellemző megnyerő stílus az utolsó oldalig.” - Lee Child

“Szívet melengető, bölcs és rafinált.” - Val McDermid

“Osman egyre jobb.” - Shari Lapena

“Izgalmas, megható történet, amin hangosan nevettem.” - Mark Billingham

“Fantasztikus élmény!” - The Guardian

“Egyszerre humoros és lélekmelengető.” - Harlan Coben

“Annyira izgalmas, amennyire szellemes.” - Evening Standard

“Rafinált, emberséges, szívet melengető, megható és NAGYON vicces.” - Marian Keyes

Részlet a kötetből

„Igen, igen, egy ideje nem írtam. Bocsika.

Biztos el sem tudták képzelni, merre járhatok. Talán megfordult a fejükben, hogy elszöktem a Bahamákra egy rendőrkutya-kiképzővel. Igazság szerint a minap épp erről álmodtam. Aztán felriadtam Alan ugatására, aki meglátott egy mókust az ablakban.

Csupán annyi történt, hogy teljesen lefoglalt az esküvő, még gondolkodni sem jutott időm semmiről. Minden olyan gyorsan történt.

Ott voltak a virágok, az esküvői torta… mondják, hogyan lehet egy torta ennyire drága? Csak tojás, cukor meg egy kis margarin, nem? Tudom, szép díszítéssel, de akkor is. Aztán a ruha, na, az jó kis muri volt, Mimóza koktélt ittunk. Sőt, még körmösnél is jártam. Persze láttam már ilyen szalonokat kívülről, de idegenkedtem tőlük. Végül nagyon kedvesek voltak, talán megyek máskor is, esetleg egy következő esküvőre készülve.

Holnap lesz a nagy nap. Csütörtöki menyegző? Ne is mondják! Miért kell nálunk mindig mindennek csütörtökön történnie?

Nem mindennap megy férjhez az ember egyetlen gyermeke. Az itt lakók között egyeseknek már az unokái házasodnak, Joanna viszont kivárt, és azt hiszem, jól tette. Bár éveken át az ellenkezőjét hajtogattam. Ha belegondolok, hogy tavaly ilyenkor még a fociklub elnökével járt…

Paul előtt.

Vele az interneten ismerkedtek meg. Gyakran hallom az emberektől – na jó, Rontól –, hogy nekem is így kellene randiznom, de aggaszt, hogy mindenkit csak a hitelkártyaadataim érdekelnének. Ibrahim a lelkemre kötötte: soha ne áruljam el senkinek a kutyám nevét, mert megszerzik a jelszavamat. Hiába mondtam neki, hogy egyetlen jelszavamban se szerepel Alan, kötötte az ebet a karóhoz. Szóval ha az emberek megkérdezik, hogy hívják Alant, azt válaszolom: Joyce-nak. És ha aztán az én nevemet kérdezik, udvariasan elköszönök.

Említettem a virágokat, a tortát, a ruhát meg a többit, azt viszont nem, hogy Joannával ezeken mind hajba kaptunk, sőt sok minden máson is. Például azon, hogy nászinduló helyett csak Backstreet Boys lesz. Odáig jutottunk, hogy azt kellett mondanom: „Ha nem akarod, hogy segítsek, szólj”, mire ezt felelte: „Anyu, nem akarom, hogy segíts”, amin elsírtam magam, erre ő is, és azt mondta, természetesen szeretné, hogy segítsek, én pedig azt, hogy tudom én jól, hogy beleártom magam a dolgába. Szegény Ibrahim pedig pont a jelenet kellős közepén lépett a szobába, aztán szép nyugodtan ki is hátrált. Mondtam már, hogy nem hülye, kivéve kutyák és jelszavak ügyében.”

Puhatáblás

Keménytáblás

Bemutatkozik Legendárium Kiadó - ("Aki szeretne jelentkezni hozzánk, az minden évben decemberig tud jelentkezni. ")

Most egy újabb kiadót szeretnék bemutatni nektek, Legendárium Kiadót. A kiadónál néhány kötet fog megjelenni napokban, hetekben. A kiadót az instagram és tiktok oldalon található. 

Mikor alakult a Legendárium Kiadó?

A kiadó 2025. júniusában indult, azóta már nagyon sokat fejlődtünk kiadási téren (beleértve: szerkesztés, korrektúra, tördelés…) A kiadó elsősorban hagyományos kiadási formával dolgozik, de a nyomtatott könyveknél majd lesz magánkiadásos része is a kiadásnak. 

Milyen zsánerben mozogtok?

Igazából minden zsánerben otthon vagyunk, kezdve a romantikusoktól, a fantasy regényekig. Aki szeretne nálunk könyvet kiadni bármilyen műfajú kézirattal kereshet minket. 

Idén, illetve 2026-os évre milyen könyvek várhatóak? 

A tervek már körvonalazódtak a 2026-os évre. Az biztos, hogy kiadónk januárban nem fog megjelenéssel érkezni. De, februártól újult erővel vágunk bele a kiadásba!

Milyen kiadóként van jelen? Hagyományos, szerzői vagy hibrid vagyis, ha valaki szeretne jelentkezni hozzátok, mit kell tudni?

Kiadónk hagyományos kiadással foglalkozik, ahol az írónak nem kell fizetnie a könyvkiadásért. Aki szeretne jelentkezni hozzánk, az minden évben decemberig tud jelentkezni. 

Lesznek ingyen letölthető kötetek, vagy esetleg valamikor lesz nyomtatott példány? 

Lesznek e-bookok is, de a 2026-os év a nyomtatást is tartogatja magában. Tehát, lesznek nyomtatott könyvek is!

Milyen zsánerű könyveket vár a kiadó?

Elsősorban a fantasy, romantikus kéziratokat várunk, de nyitottak vagyunk más műfajokra is, mint krimi vagy dark romance.

A kiadót itt tudjátok megtalálni

Instagram

Email

Legendárium Kiadó weboldal

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Emily Grace Raven - ("Az írás azóta az életem része, amióta az eszemet tudom, nem is tudom elképzelni az életemet úgy, hogy nem dolgozom éppen egy regényen. Az írás a szenvedélyem, kikapcsol és megnyugtat; (...) )

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Emily Grace Raven írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek nemrég jelent meg egy fantasy regénye a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában, A Hatalom Kristálya (A Valmaryn Rend lovagjai 1.) címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Dorottya vagyok, huszonhat éves, végzettségem szerint filozófus. Nagyon szeretem A Gyűrűk Ura, a Star Wars és a Narnia Krónikái világát, íróként inspirációs forrást is jelentenek számomra. Mesterszakos diplomadolgozatomat is az említett művek filozófiai és erkölcsi vonatkozásaiból írtam.

Az írás azóta az életem része, amióta az eszemet tudom, nem is tudom elképzelni az életemet úgy, hogy nem dolgozom éppen egy regényen. Az írás a szenvedélyem, kikapcsol és megnyugtat; a regényem világában legalább annyira otthon érzem magamat, mint a saját életemben, a szereplőim pedig a második családom és erősen kötődöm hozzájuk. Az íráson kívül szenvedélyem még az olvasás, az akvarellfestés és a kézműveskedés is. Debrecenben élek családommal, és a kutyusunkkal, Daisy-vel.

A Hatalom Kristálya című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a regényem fantasy és nem a mi világunkban játszódik, így az írási folyamat viszonylag kevéssé épült kutatómunkára, inkább az inspirációszerzésen, az ötletelésen, illetve az ihlet elkapásán volt a hangsúly az írási folyamat során. Az írással kapcsolatban nagyon fontos számomra, hogy olyankor álljak neki, amikor éppen rá vagyok hangolódva az adott jelenetre, hiszen ilyenkor a szavak és a mondatok maguktól öltenek testet a fejemben, nekem pedig nem kell mást tennem, mint leírni, ilyenkor születnek mindig a legjobb jeleneteim, fejezeteim, ezért, ha ráleltem az ihletre, kész vagyok csapot-papot otthagyni, hogy gyorsan lejegyezzem, mielőtt elillanna. Ha nem vagyok ráhangolódva a történtre és úgy érzem, hogy sokat rágódom a mondatokon, nem jönnek maguktól, olyankor inkább félreteszem az írást és egy megfelelőbb pillanatban folytatom. Mivel sokszor várok a megfelelő pillanatra, egy regény megírása viszonylag lassú folyamat a számomra, hiszen nem minden nap írok, és ha mégis, akkor sem szoktam egyszerre hosszú szakaszokat egyben megírni, így a regényem megírása nagyjából két évet vett igénybe, majd ismét majdnem egy évet, mire a kéziratom könyvként láthatott napvilágot.

Hány részesre tervezed A Valmaryn Rend lovagjai történetet?

Jelenleg egy trilógia kiadása a célom, a második és a harmadik rész megírása már folyamatban van. Ezt követően is vannak már megírt részeim, illetve sok-sok ötletem a folytatásra, de mindezek kiadása nagyban függ A Hatalom Kristálya fogadtatásától.

A trilógia cselekményéről egyelőre nem szeretnék sok mindent mondani, de annyit elárulhatok, hogy míg az első kötet (A Hatalom Kristálya) egy konkrét küldetés és egy veszedelmes ereklye köré épül, addig a második rész nagyobb hangsúlyt helyez a szereplők sorsára, végzetes titkok kiderülésére, veszteségekre, vívódásokra és a sötétség előretörésére, a záró kötet középpontjában pedig egy valószerűtlen és veszélyes szövetség áll. Remélem, az első kötet fogadtatása lehetővé teszi majd, hogy ezek az izgalmas, sötét és sorsdöntő eseményekkel teli kötetek is kiadásra kerülhessenek!

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Történetemet alapvetően a fantázia határozza meg, de olykor valós események, élmények és helyek is inspirálnak engem egy-egy személy, hely vagy cselekmény megalkotásakor.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Amióta az eszemet tudom történeteket találok ki és mindig legfőbb vágyam volt, hogy író lehessek, ez az, amiben a legjobban megtalálom magamat. Már egészen kicsi koromban, 5-6 évesen elkezdtem rövid történeteket kitalálni. Ekkoriban még nem tudtam őket önállóan megírni, így anyukám írta le helyettem, amit mondtam, én pedig rajzoltam hozzá. Kilenc-tíz évesen volt egy versíró korszakom, ezalatt háttérbe szorultak a történetek, de később újra visszatértem hozzájuk. A regényeim az évek során egyre hosszabbak, komplexebbek és jobbak lettek, ahogyan egyre idősebbé váltam és ahogyan egyre több mindenre jöttem rá írás közben. Ezzel kapcsolatban mindig más regények, vagy filmek, sorozatok voltak a példáim.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Az átmeneti versíró korszakom után elköteleztem magam a regény műfaja mellett, ezen belül most évek óta a fantasy világa az, ami a legjobban érdekel a világteremtés, a fordulatos cselekmény illletve a sorsdöntő helyzetek, dilemmák miatt, amelyek mindig próba elé állítják a szereplőket és felfedik, ki milyen is valójában. Amit igazán szeretek a fantasy műfajában, hogy a szereplők a mi mindennapi világunkkal, életünkkel összehasonlítva sokkal élesebb helyzetekbe kerülnek, amiben vagy hőssé válnak, vagy elbuknak a nyomás alatt.

Más műfajok közül korábban krimit írtam még és esetleg a történelmi romantikus az, amit szívesen kipróbálnék egyszer, Jane Austen regényeinek hangulatából, stílusából kiindulva.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Éppen olyan, mint befejezni egy szeretett regény olvasását vagy egy kedvenc sorozat nézését. Egyrészt imádok finálét írni és előrevinni a szereplők sorsát, de amikor befejezem, rám tör egyfajta üresség, hogy vége, és hiányzik. Ezért is írok sorozatot, mert így nem kell a regény végeztével elbúcsúznom szeretett szereplőimtől, hanem a következő regényben folytathatom a sorsukat, ameddig csak akarom.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Mindig tudtam, hogy szeretnék írói álnevet, csupán az okozott némi fejtörést, hogy pontosan mit is válasszak azon belül, hogy mindenképpen angol/amerikai nevet szerettem volna. Végül azért döntöttem az Emily Grace Raven mellett, mert egyrészt sokkal jobban tetszik a hangzása, mint a saját nevemé, másrészt az angolos névvel azt is szerettem volna kifejezni, hogy az angol-amerikai fantasy történetekhez szeretnék csatlakozni stílus és hangulat szempontjából. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Korábban több zsánert is kipróbáltam, például a kalandregényt és a krimit is, az aktuális érdeklődési körömtől függően, végül az utóbbi években a fantasy képében megtaláltam az igazán hozzám illő zsánert, amelyben egyszerre jeleníthetek meg epikus harcokat, párbajokat és a szereplők komplex lelkivilágát, érzelmeit, érzéseit és vívódásait is.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Lényegében az írással együtt, képességeimet folyamatosan csiszolgatva nőttem fel és minden álmom volt, hogy egy nap valódi író lehessek. Csodálatos érzés volt, amikor ez végül valóban megtörtént és kezembe foghattam az első saját regényemet! Fantasztikus élmény volt a Könyvfesztiválon való írói részvételem is, és az olvasók érdeklődése a regényem iránt! Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek az érdeklődést és a támogatást! Hiszen a regényem most már nem csupán a magam szórakoztatására, hanem az olvasókért is létezik és kívánom, hogy minél többen örömöteket leljétek majd az olvasásában!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A cselekményötleteim rendszerint valamilyen ihletből származnak, de végül tudatosan is megtervezem őket, mielőtt leülnék megírni az adott szakaszt. Úgy sosem ülök le megírni egy fejezetet, hogy legalább 90%-ban ne terveztem volna meg előtte a cselekményt, ugyanakkor mindig van körülbelül 10%, olyan apróbb részletek, amelyek a konkrét írási folyamat során alakulnak ki. Arra viszont részemről nem hagyatkoznék, hogy maga a cselekmény ilyen spontán módon bontakozzon ki, azt mindenképpen szeretem előre felépíteni, hogy biztosan meglegyen a történet-és karakterív, az ilyesmit fontosnak tartom ahhoz, hogy működjön a regény.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ó, igen, mindenképpen! Nem tudom, hogy más írók is így vannak-e vele, de én íróként lényegében aszerint írok, hogy saját magam, rajongóként mit látnék szívesen. Hasonlóan ahhoz, mint amikor az ember a kedvenc regénye, sorozata közben azon agyal, hogy mi történhetne a jövőbeli cselekményszálakban, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben valóban rajtam áll, mi fog történni. Attól a körülménytől eltekintve, hogy maguk a szereplők is beleszólnak a cselekmény menetébe, hiszen mégiscsak róluk szól. Íráskor én mindig arra törekszem, hogy a szereplőim jelleme, motivációi lehető legkidolgozottabbak legyenek, így valójában nem én írom meg, hogy mit csináljanak, hanem csupán helyzeteket teremtek és ők maguk hozzák meg a saját döntéseiket, ez az én írói módszerem.

A kedvenc jeleneteim mindig a hatásos belépők, epikus párbajok, szívmelengető pillanatok, vicces megszólalások, sorsdöntő események és szívszorító momentumok. Szeretek belehelyezkedni a szereplők érzéseibe és átérezni, amit ők, különösen a legnagyobb fájdalmaik, kétségbeeséseik pillanatában. Izgalmas írói kihívás számomra, hogy hűen és a lehető legátérezhetőbben adjam vissza a szereplők pillanatnyi lelkiállapotát.

Amit kevésbé, nehezebben írok meg, azok a nagyjelentőségű fejezetek közötti úgymond átvezető fejezetek, amikor előkészítés történik, amiben nincs semmi eget rengető, így az ilyen fejezetek kevésbé izgalmasak számomra íróként, bár szükség van rájuk, mert szükség van egy kis pihenőre is a nagy pillanatok között.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Alapvetően igen, a történetem főbb elemei mindig valamilyen inspiráció hatására alakulnak ki. Nagyon sok minden meg tud ihletni. A fő cselekmény esetében főleg könyvek, filmek vagy sorozatok, de a helyszínekkel kapcsolatban valós helyek is, ahol személyesen jártam, a szereplők érzéseivel kapcsolatban pedig személyes gondolatok, érzések és élmények is.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Anyukám az első olvasóm, aki látja a kéziratot. Ő elmondja, hogy tetszett neki, illetve javaslatokat tesz és együtt javítjuk is a szöveget. Ezúton is köszönöm a lelkes segítségét és sok munkát, amit arra szán, hogy a kéziratom a lehető legjobb formáját hozza, amikor beküldöm a kiadónak!

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az, hogy regényt írok és végül A Hatalom Kristálya megjelenésével hivatalosan is íróvá váltam, azt hiszem, senkit sem ért igazán váratlanul, mivel egész életemben történeteket írtam. Azt hiszem, szerencsés vagyok, hiszen a családom sosem próbált lebeszélni az írásról, hanem a kezdetektől fogva támogatták az íróvá válásomat, amiért hálás vagyok nekik, a segítségük nélkül nem boldogultam volna!

Mit üzensz az olvasóidnak?

Azt üzenem, hogy ne adják föl az álmaikat, azt, amit igazán szeretnek, és amiben megtalálhatják önmagukat és kikapcsolódhatnak. Nem biztos, hogy végül ez lesz a munkájuk, nem biztos, hogy valaha is megélhetnek belőle, de akkor se adják fel, ne mondjanak le róla, mert mindenkinek jár egy olyan hobbi, amiben igazán magára találhat és kibontakozhat akár csak a saját szórakozására!

A könyvet itt tudod beszerezni

Emily Grace Raven írói oldala

Gyémántfelhő Kiadó

Előolvasás:Judy Thorne: Fekete Levendula (Fantomkrónikák 1.) .("Nem elég ez nekem. Úgy, de úgy olvasnám.")

 ~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Judy Thorne írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam Fekete Levendula (Fantomkrónikák 1.) című urban fantasy könyvét. Egy élmény volt számomra és várom a folytatását is. Ezúton is várom a folytatását.

Judy Thorne

Fekete Levendula

(Fantomkrónikák 1.)

 

Tartalom

Annie Lewis anyja halála után képtelen gyászolni – kapcsolatuk sosem volt szeretetteljes. Ám egy jótékonysági bálon találkozik Thomas Kresley-vel, egy titokzatos idegennel, aki úgy ismerte a nőt, ahogyan ő sohasem. De mit akarhat tőle a férfi, akinek a közelsége megmagyarázhatatlan félelemmel tölti el? Miért válaszol hazugsággal minden kérdésére? És milyen sötét titkok kötik össze a Kresley családot és Westbreaket az édesanyjával?

Míg Annie válaszok után kutat, Westbreaket brutális gyilkosságok rázzák meg, melyek az Árnyvilág lényeihez köthetők. Egyetlen cél hajtja őket: megtalálni az ősi amulettet, amely képes megtörni a halhatatlanok átkát. Annie egyre inkább a mágikus világ középpontjába sodródik, ahol vámpírok, boszorkányok és fantomok küzdenek a túlélésért és a hatalomért. De miközben ők egymással harcolnak, olyan veszély közeledik, amit talán még együtt sem tudnak legyőzni.

Annie-nek rá kell ébrednie, hogy a mágikus világ és anyja titkai egymástól és a sorsától is elválaszthatatlanok. Fel kell készülnie arra is, hogy elfojtott érzései veszedelmesebbek az Árnyvilág lényeinél – és ha felszínre törnek, mindent elpusztíthatnak.

Véleményem

5/5

Ahogy a mini ajánlómban is írtam az instán, év egyik kedvence lett. Első betűtől az utolsókig nagyon vitt. Igyekeztem olyan lassan olvasni, ahogy tudtam. De így is időben befejeztem. 

Nagy kár!

Nem elég ez nekem. Úgy, de úgy olvasnám. Ben és Kyle nem semmi fickók. Olyanok voltak, mint Stefan és Damon. Egyszerre gyűlölik, és mégis valahol szeretik. De inkább most a gyűlölet dominál. Azért bízom benne, hogy megtudnak változni. Kyle-nál érzem. Nem látványosan, nem ordít róla, hogy változna, de érezhető. Ahogy Annie-nél is olvasás alatt. Az egész történet Annie édesanyja titkaival indul, és ezután kerül képben Thomas családja és az misztikus titkai.

Ben meg, nem tudok eligazodni rajta, rejtélyes. Nagyon.  S pont ez tetszik benne. Mindent mond, és semmit se. Maga a történet nagyon érdekes, boszik, vámpírok nem új keletűek, viszont mégis tudod új dolgokat mutatni az írónő. A fantomokat, vagyok mit fog tudni kihozni a második kötetben.

Eléggé függővéges volt, nekem legalábbis az. Szóval adott az első rész és számtalan megválaszolt és megválaszolatlan kérdésekkel. Mi lesz most? Hogyan tovább? Mi lesz most Ben-nel, Kyle-al, Thomas-al és Annie-vel? Hova fog kifutni ez az egész?

Az biztos, hogy nem egy szokványos fantasy történet ez, nem csap bele a közepében, hanem lassan, de biztosan a végére ér. Menetközben nem fog unatkozni az olvasó, az egyszer biztos.

Személyes véleményem, hogy jól tette, hogy nem rögtön akarta kiadni ezt a történetet, hanem várt az alkalomra, amikor eljön az ő történetének az ideje. Ajánlom, azoknak, akik szeretik az fantasy történeteket, és a vámpírokat, boszikat.

Előjegyezhető

DiBook

Amiket el szeretnék olvasni! 6.rész (Válogatás a hazánk íróink háza táján!)

Újabb könyveket válogattam össze ebben az Amiket el szeretnék olvasni! rovatom 6. részében, vegyes zsánerekben a hazai szerzőktől. Lesz mit válogatni belőlük. Dark Romance, romantasy, fantasy stb.

Egyes könyveknék (E) jelzés van, ami azt jelenti, hogy előjegyezhetőek.

Emma ZR

Lidérc

(E)

Tartalom

Szellem

Egy sikoly növekszik bennem, amely nem tud kiszabadulni. Pedig sikítani szeretnék, hogy végre széttörjön körülöttem a világ. Csupán egy ugrás a sínekre, és mindennek vége lehetne…Nincs senki, akit érdekelne, ha eldobnám az életem.Vagyis… Valaki észrevett. Követ a sötétben. Betör az otthonomba. A nyomomban van. És élvezi, hogy rettegek.Vagy mindezt csak képzelem? Csak azt akarom, hogy valakinek fontos legyek?

Lidérc

Amikor először megpillantom, a világ megáll egy csodálatos pillanatra. Érzem, szüksége van rám, hiszen minden mozdulata szenvedésről árulkodik. Édes szürkeség, kínzó tompaság, amelynek a mélyén ott lappang egy fenséges szikra. Fel kell szabadítanom. Ő sokkal többre teremtetett.Meg kell mutatnom neki, mi is rejtőzik benne, és milyen a világ rácsai nélkül, szabadon. Mindörökké velem.

Holy Evans és Renáta W. Müller

Árnyak rabjai

(E)

Tartalom

Különleges kiadványt tartasz a kezedben.

A történet adott, de mi nem tudtuk hogyan érjen véget. Így a döntés most a TE kezedben van…

Dorian Blackmoor – öntörvényű festő és galériatulajdonos. Kiszámíthatatlan, szenvedélyes, veszélyes. Nem szeret, hanem birtokol. Extravagáns festményei mögött feldolgozatlan traumák lüktetnek, és még mindig az igazi múzsáját keresi.

Avery Mitchell – fiatal pszichológushallgató, aki nappal átlagos egyetemista, éjjel azonban egy elit escort ügynökség lányaként dolgozik, hogy gondoskodhasson magáról és autista öccséről. Amikor találkoznak, kettejük között minden határ leomlik. Szenvedély, birtoklás, kísértés és pusztulás – mindent elsöprő kötelék fonódik köréjük.

De meddig lehet hinni abban, hogy a legsötétebb lélek is megszelídíthető? A történet vége most rajtad múlik. Csak lapoznod kell, és eldöntened milyen fokú sötétséget választasz. Fehér, szürke, vagy fekete árnyalatban szeretnéd meghatározni, mi történjen a szereplőkkel…

April Faye

Leláncolva

(E)

Tartalom

Dawen eget karcoló palánkfala, labirintusszerűen kanyargó utcái és zárt spalettái nem kedveznek a tolvajoknak. Erre Gus is csak akkor ébred rá, amikor egy félresikerült akció után egyetlen nyitott ablakot talál az egész nyomorult városban, és az is a világ legbosszantóbb kurtizánjának hálószobájába nyílik.

Joshnak legalább olyan éles a nyelve, mint amilyen szép az arca, és nem riad vissza semmitől, ami kijuttathatja a börtönszerű bordélyból. Talán, ha segít a tolvajnak, visszakaphatja a szabadságát. Azonban a fiú súlyos titkokat őrizget, és Gusnak fogalma sincs róla, hogy az életébe is kerülhet, ha szövetkezik vele.

Eközben Dawen városát egy rém tartja rettegésben, amely éjszakánként csap le, és az áldozataiból csak cafatokat hagy hátra. Vajon miféle szörnyeteg fenyegeti a lakosokat, és hogy lehet, hogy még az évtizedek óta tartó kijárási tilalom sem volt elég ahhoz, hogy kézre kerítsék?

Hátborzongató titkok tárulnak fel, ahogy a múlt összefonódik a jelennel ebben az erotikában és erőszakban bővelkedő new adult BL regényben. Kövesd a hősöket a bordély buja vörös termein és a fekete tudósok titkos laborjain át a szabadság felé!

Alma Kent

Death ín The Mirror

Tükörben a halál

(E)

Tartalom

Mi lenne, ha a tükör nem csak azt mutatná, amit látsz?Hanem valami mást… valami sokkal sötétebbet.Egy másik énedet.És bár az arcvonások és a mosolyod ugyanazok… mégis el vannak torzulva.A tükör túloldalán valami lélegzik.Valami figyel.Minden mozdulatod, minden lélegzeted magáévá teszi.El akar venni tőled mindent, ami te vagy.Ha egyszer áttörte a tükröt, nincs visszaút.Neki a tested már csak egy porhüvely. Egy kényelmes álca.Te pedig csupán egy elnyomott emlék maradsz…Éppen ezért… Sose nézz bele a tükörbe!Ne válaszolj, ha megszólít!És ha egyszer látod magad mosolyogni, miközben te mégsem teszed…FUSS!!!

Juhász Zoltán

A Megjövendölt

Tartalom

Egy boldog birodalom (Mereldólia) egy varázslatos világban, ahol mágikus lények is élnek, a tündékkel, törpökkel és az emberekkel együtt.Egy gonosz vérmágus (Rimadar), aki a háttérből ügyesen és furmányosan mozgatja a szálakat, ezzel homályt hintve a birodalom népeire.Egy főhős, egy ifjú mágus (Leonas), aki tündék közt nevelkedik, s megkísérti a sötét oldal.Egy jóslat, amitől mindenki fél, ám a sötétség minden követ megmozgat, hogy beteljesítse azt.

Kőrös András

A falusi tanitó

(Szadai történet 2.)

Tartalom

1872-t írunk. A Kassáról érkezett fiatal tanító nem erre számított. Gyurász Ferenc árvaként nőtt föl, hamar páncélt növesztett szíve köré. Most mégis megnyílik előtte valaki: az ambícióktól fűtött lelkész, Tamássy István.Amikor Istvánt elhagyja szép felesége, a nagydarab ember összeomlik a tanító előtt. Ferencnek nincs más választása, mint támogatni. Még akkor is, amikor István a családja összetartása helyett a falu hírnevén dolgozik: a szadai bort kívánja megismertetni Pesten, s talán a korona közelében is.A magának való, hányattatott gyermekkorú Ferenc lelkét más is nyomja. A gyerekek száma ugyan egyre nő a falusi iskolában, és hivatásában kiteljesedhetne, ám a szigorú férfi szerelembe esik. Reménytelenül, hisz Lídia nemcsak házas, de rajong férjéért, vállalva érte a módos családjából való kitaszíttatást, megbélyegzettséget és szegénységet. Egy ilyen asszony akkor is elérhetetlen lenne, ha valami történne az urával…

J. K. Smith

Sold

(E)

Tartalom

Amikor a sors kétszer is ugyanazt a férfit küldi… jobb, ha kitárod a szíved.”Carol Sold mindig is tudta, mit akar: sikeres karriert, biztos jövőt, szőke hajú gyerekeket és egy tökéletesen kiszámítható kapcsolatot. Egy váratlan baleset és egy meghiúsult lánykérés azonban rádöbbenti, hogy talán mégsem olyan tökéletes minden, ahogy hitte. A rózsaszín szemüveg megfakul – és ekkor érkezik egy levél, amely kiutat jelenthet.Néhány nap múlva már a fagyos Alaszkában találja magát, ahol olyan titkok kerülnek napvilágra, amelyekre sosem számított… és újra felbukkan egy férfi, akiről azt hitte, örökre eltűnt az életéből.Vajon képes lesz ez a fiatal nő megbirkózni a folyamatos nyomással, és kitárni a szívét az igaz szerelemnek, vagy visszamenekül a városba, hogy folytassa nyugodt, kiszámítható életét?

Sara Stekler

Layers ​of Struggle – A küzdelem mélysége

 (Chronicles of Sealed Powers 1.)

Tartalom

Thalia szolgál, tűr, túlél. A Gil’mellin Birodalomban a hibridek nyakörvvel élnek: a mágia csak emlék, a szabadság tiltott szó számukra. A rendet a király kegyetlen katonái, a káoszűzők biztosítják. A szökés az egyetlen megoldás, de Thalia tudja, hogy a veszélyes vállalkozás nemcsak a saját, hanem a szerettei életébe is kerülhet. Ráadásul a legrosszabb rémálmában sem gondolta volna, hogy ebben egy káoszűző segítségére szorul, aki meg akarta ölni. Most mégis egymásra utalva kell harcolniuk… és a gyűlölet lassan valami egészen mássá formálódik.

Khion koronahercegként nőtt fel – most mégsem ő a trón várományosa. Hiába küzd a király elismeréséért és a mágiája ébredéséért, a reményeit porrá zúzták. Választania kell: marad a palota árnyékában, vagy hátrahagyja apja állandó rosszallását, hogy megtalálja azt, aki elvette tőle az uralkodás lehetőségét.

Khion nem pont így képzelte a jövőt. Thalia nem pont így képzelte a szövetségeseket. De talán pontosan ezen az úton kell végigmenniük, hogy elérjék, amire mindennél jobban vágynak.

Sara Stekler

Layers ​of Adventure – A kaland mélységei 

(Chronicles of Sealed Powers 2.)

Tartalom

Thalia végre megszökött. A vágyott szabadság azonban egyelőre csak távoli álom, hiszen a nyakörv elfojtja a mágiáját. Ráadásul a baj továbbra is a nyomában jár: a magával hozott mágikus táskából előkerül a koronaherceg, aki egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetét.

A menekülés azonban nem a vég, hanem a kezdet: útjuk egy titkos hibrid birodalomba vezet, ahol a kitaszítottak királynője uralkodik, akit különleges kapcsolat fűz Thalia múltjához. Ezáltal pedig a lány veszélyesen közel kerül a trónhoz.

Khion sosem akart láncokat.

Most mégis egy láthatatlan kötelék bilincseli Thaliához, aki mellett kénytelen bujdosóként élni, miközben ő maga semmi mást nem akar, csak a trónt, amiért egész életében küzdött. És miközben egyre messzebb kerül a koronától, de közelebb ehhez a szedett-vedett bagázshoz, akiknek eszük ágában sincs hősnek lenni, lassan ráébred az igazságra: a hibridek talán nem szörnyetegek… csak a körülöttük lévő világ az.

A lázadó és a herceg közti bizalom törékeny és titkokkal terhelt, de ami összekapcsolja őket, erősebb lehet, mint bármilyen hatalom.

Miközben mágia, politika és rejtélyes viharok sodorják őket az útjukon, Thalia kénytelen elfogadni a sorsát: hogy megvédje az övéit – és végre önmagát is –, azzá a vezetővé kell válnia, aki harcol az elnyomás ellen.

Egy fantasy, ahol a hősök nem tökéletesek – csak elég makacsok ahhoz, hogy túléljenek.

Vér, szabadság és szarkazmus.

A Chronicles of Sealed Powers második kötete végre megérkezett! Ha szereted a D&D világát, imádni fogod ezt a csapatot!

Dr. Zacher Gábor nyugdíjba megy, és vadonatúj könyvével búcsúzik a mentőszolgálattól

 Dr. Zacher Gábor & Kálmán Norbert

Zacher 3.0 –

Az én mentőszolgálatom

„Az ember értékét az adja, mennyit tud tenni másokért.”

Dr. Zacher Gábor nyugdíjba megy, és vadonatúj könyvével búcsúzik a mentőszolgálattól

Megjelenés: november 28.
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás, 320 oldal

Leírás

Mi tartja fogva az egészségügyi dolgozó lelkét? Az érzet, hogy életmentő segítséget nyújthat annak, aki erejét vesztve támaszra szorul. A néma készenlét feszülő csendje, amit sokszor a kék villogó hangosít fel, miközben mindenki próbál kitérni az útjából – ez az, ami megbabonázza a mentősök szívét is.

Az átlagember, ha szerencsés, akkor csak messziről szemléli, ahogy elsuhan mellette a vibráló fényjelzés, de ha igazán szerencsés valaki, akkor minél hamarabb ott villog mellette az életmentő segítség. Nagyvonalakban talán ez minden, amit a legtöbben tudnak az életmentőkről, akik a nagyvárosok átsuhanó mentőangyalai: jönnek, ha baj van, csak a páciensre figyelnek, és már mennek is tovább. Villanásnyit vannak jelen a hétköznap forgatagában, az a villanás viszont sokszor az életet jelenti.

De vajon kik ezek az emberek, hogy működnek és mit látnak a vészhelyzetek, tragédiák és megdöbbentő emberi sorsok mélyére utazva, és hogyan tudnak józanok maradni, annyi traumatikus élményt látva naponta, amennyi másoknak egy egész életre nem jut.

Ez a könyv azért született, hogy bemutassa az élet és halál határán dolgozókat, és azt a rendszert, ami az utolsó pillanatokban nyújt kapaszkodót az elesett embernek. Mindezt az ország legismertebb orvosa, Dr. Zacher Gábor megélt tapasztalatain keresztül, aki több mint negyven év után zár le egy korszakot és lassan elköszön élete nagy szerelmétől, a mentőorvosi hivatástól, amely egész szakmai életét végig kísérte. Az ország toxikológusa évtizedek óta a magyar egészségügy meghatározó arca, akit valószínűleg mindenki látott már híradókban, újságokban, podcastokban, aki képes szót érteni a huszonévesekkel és akinek neve garancia a szakmai hitelességre.

Zacher Gábor mellett megszólalnak közvetlen kollégák is – többek közt Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője is –, történeteikből pedig kiviláglik, hogy mentősnek lenni nem munka, hanem küldetés, életforma, ahol nincsenek kollégák. Bajtársak vannak, és ahogy ők mondják: „ha a bajtársammal leülök az asztalhoz, és nekem van egy kiflim, akkor kettőnknek van egy-egy fél kiflije.”

Fülszöveg

Dr. Zacher Gábor neve a legtöbbek számára összeforrt a sürgősségi ellátással, a toxikológiával és a közéleti szereplésekkel. Kevesebben tudják azonban, hogy több mint négy évtizeden át rohammentősként is szolgált – csendben, rendületlenül, amolyan zacheresen. Nyugdíjas korba lépve elérkezettnek látta az időt, hogy őszintén meséljen erről.

Ebben a kötetben a tőle megszokott könnyedséggel és humorral teli, ugyanakkor kőkemény életigazságoktól sem mentes történeteket idéz fel az Országos Mentőszolgálatnál eltöltött idejéből az 1980-as évek elejétől a rendszerváltáson és ezredfordulón át egészen a mai napig. A különböző visszaemlékezésekben olyan kérdések kerülnek terítékre, amelyekről ritkán beszélünk nyíltan: mi történik akkor, amikor emberélet a tét? Hogyan lehet együtt élni a halál napi közelségével? Milyen arcát mutatja a budapesti éjszaka, ha kék villogóval érkezik az ember? És mi köze mindennek a függőségekhez, a kiégéshez, a túléléshez?

A kötet nemcsak Zacher életének fontos pillanataiból épül, hanem megszólalnak benne egykori és máig aktív bajtársak és kollégák, akik velőig ható történeteikkel adnak képet arról, mit is jelent mentősnek lenni – nem hivatásként, hanem életformaként.

A szerzőkről

Dr. Zacher Gábor főorvos, oxyológus, mentőorvos, címzetes egyetemi docens. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerzett diplomát 1986-ban. 1998-ban került a Korányi Intézetbe, ahonnan megszervezte az országos toxikológiai ellátást és 2013-ig a Péterfy Sándor Utcai Kórház klinikai toxikológiai osztályának főorvosa volt. 2014 és 2018 között a Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Centrumának vezetője. Klinikai toxikológiát oktat a Semmelweis Egyetemen, a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetemen, 2002 óta orvosi toxikológus igazságügyi szakértőként tevékenykedik. Több mint négy évtizeden át szolgált mentőorvosként.

Kálmán Norbert újságíró, rádiós szerkesztő. A Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, tizenöt éve a Szlovák Közszolgálati Rádió magyar adásának munkatársa. Pályafutása során az egészségügyi ellátórendszer és a szociográfiai valóság kérdéseire összpontosít, a frontvonalban dolgozók terheit és tapasztalatait állítva vizsgálódása középpontjába.

Idézetek a kötetből

„Előbb-utóbb minden ember életében eljön a pillanat, amikor el kell engedni bizonyos dolgokat. Ha csak megnézzük az alapellátásban dolgozó orvosok átlagéletkorát, gyakorlatilag a hatvanat közelíti. Én magam is gyakran találkozom olyan háziorvossal, aki már a nyolcvanas éveit tapossa. Ilyenkor mindig elgondolkodom: kell-e ennyi idősen még dolgozni? Előttem van édesapám példája. Háziorvos volt, és hetvennégy–hetvenöt évesen még praktizált – igaz, már nem körzetben, hanem magánpraxisban, lent Dömsödön. A bátyámmal, aki szintén orvos, ekkoriban már mondogattuk neki: ebben a korban talán nem kellene erőltetni. Ilyenkor az ember agya már nem feltétlenül jár olyan gyorsan, és nincs szükség arra, hogy – ne adj’ Isten – hibázzon, mert ha hibázik, a végén még meghurcolják miatta. Próbáltunk hatni rá, kértük, hogy inkább pihenjen. Végül elfogadta, és abbahagyta a munkát. Fél év múlva meghalt. Nem volt komoly betegsége, nem vitte el szívinfarktus, tüdőembólia, daganat – semmi olyan, amire az ember azt mondaná, hogy abba bele lehet halni. Egyszerűen csak… elfogyott belőle az életerő. Lemerültek a tartalékai, és elment.”

„A mentőknél határt kell szabni. El kell érni a falig. Ha egészségileg rendben maradok, ha nem történik velem semmi különös – szóval ha minden jól alakul –, lehet, hogy még egy évre meghosszabbítom. Igen, én is érzem, hogy itt már egyre több a „ha”. De ha úgy érzem majd, hogy még rendben vagyok, akkor talán még egy év belefér, azt viszont már nem mondom biztosra. Azonban, ha mégis, és eljutok oda, hogy betöltöm a 67-et, leteszem a lantot. A mentőzés… akkorra már nem való. Az, hogy felmegyünk egy lakásba, megnézek valakit, megvizsgálom, tanácsot adok – az még rendben van. Ez már inkább háziorvosi jellegű. Sok esetben tulajdonképpen az is: megnézed a beteget, adsz egy javaslatot, vagy beviszed a kórházba. Elkíséred, tolókocsin leviszitek. De hogy bemászni egy roncsba? Egy vonat alá? Egy metrószerelvény alá? Sötét pincében botladozni? Na, azt már nem kell csinálni ebben a korban. Jöjjenek a fiatalok – övék a jövő.”

Előrendelhető

Agave Könyvek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Török Roland - ("Azoknak szól, akik szeretik Kon Satoshi (Paprika, Millennium Actress) nem szokványos történetmesélését; a Rick and Morty morbid, de tudományos, filozófia humorát; a Family Guys véletlenszerű poénjait.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Török Roland írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak egy fantasy könyve jelent meg nemrég In Focus: Rix című kötete.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Üdvözlök mindenkit,
Török Roland vagyok, és rengeteg mindennel foglalkozom. Újságírás, játékfejlesztés, grafika, illusztráció, filmkészítés, tartalomkészítés és még sorolhatnám. A kreatív dolgok nagy általánosságban közel állnak hozzám, így nem is szeretem beskatulyázni magam.

Mindezek mellett jelenleg japán szakos egyetemi hallgató vagyok, az idei nyári szünetemet pedig a könyvkészítésnek szenteltem.

Az In Focus: Rix címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Rix az In Focus történeteim második könyves változata. Az első könyv, a Gáisz rengeteg kutatómunkát igényelt, rengeteg leírást és ismeretterjesztő anyagot fűztem bele az akkori történetbe, hogy hihető, érdekes világot alkothassak. Ezzel szemben a Rix egy eltérő párhuzamos világban játszódik, ahol, bár az univerzum szabályai hasonlóak, nincs annyi leírás és a könnyed hangulata miatt nincs is rá szükség.

Ezek mellett azonban igyekeztem következetes maradni, hogy a két In Focus történet ne üsse egymást.

Miről és kinek szól ez a kötet?

Ez egy felnőtteknek szóló fantasy paródia, „szitcom” elemekkel.

Azoknak szól, akik szeretik Kon Satoshi (Paprika, Millennium Actress) nem szokványos történetmesélését; a Rick and Morty morbid, de tudományos, filozófia humorát; a Family Guys véletlenszerű poénjait.

A fantasy körítés ellenére több „sci-fi” elem is található az írásban, ami az aktuális időutazás és párhuzamos világ elméletekre épít. Az alapok azonban filozófiai, vallásfilozófiai, társadalmi és egyéb gondolatébresztő elemek, amiket sokszor polgárpukkasztó köntösbe csomagoltam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Maga a könyv egy klasszikus fantázia világban játszódik, mely világnak az alapjait a mitológiai istenek adják. A Föld és a Rixben bemutatott Ichoriel nevű világ részben kapcsolatban áll egymással.

Az In Focus világ szabályai például nem kérdőjelezik meg a tudományt és a világ elemi felépítését, viszont igyekszik a meglévő világba beépíteni az isteneket. Például Hermész egy olyan isten, aki a háttérből irányítja a dolgokat, mégsem szegi meg a természet törvényeit.

Gáiszban és Rixben bemutatott bolygó viszont annyiban tér el a Földtől, hogy az ottani istenek nem olyan passzív szemlélők, mint az olimposziak így sokszor nyíltan játszadoznak a halandókkal.

A Gáisz esetében ez egy hatalmi háború, a Rix esetében viszont egy félistenné vált mágus képében jelenik meg.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Világéletemben rossz voltam nyelvtanból, középiskola előtt a magyar nyelv és irodalom tantárgyaimmal a bukás szélén egyensúlyoztam. Szerintem van valamilyenfajta nem diagnosztizált diszlexiám (felnőtt korban már nem nagyon lehet ezt megállapítani), illetve a később diagnosztizált autizmusom  is rá tehetett erre.

Nagyjából a gimi után kezdtem el megtanulni írni, először rajongói hírportálok cikkeinek írásával, majd blogolással. Ez az évek alatt újságírássá nőtte ki magát, ám még ebben az időben írtam meg az első fantasy regényem, ami azóta is a fiókom mélyére van elásva. Ezután jött pár narratív írás, egy-két novella, vagy visual novel játék története.

A Gáisz viszont a szomszédunkban kirobbanó háború miatt születhetett meg. Sajnos a hír eléggé mélyre vitte az általános hangulatomat, így a Gáisz segített abban, hogy ki tudjak mászni a gödörből. Talán emiatt is lett rendkívül sötét, kegyetlen könyv, bár még így is eltörpül a való világ borzalmaitól.

Ezzel szemben a Rix esetében a szórakozás vitt előre. A Gáisszal sikerült pár lelkes olvasót szereznem, akik a barátaim is lettek. Először velük osztottam meg a novellás írásoknak induló Rixet, de annyi pozitív visszajelzést adtak a történettel és a karakterekkel kapcsolatban, hogy még jobban belemélyedtem az írásba. A novella először kisregénnyé nőtt, majd végül teljes értékű regénnyé vált.

Végül ők lettek a szerkesztőim is, így végtelen hálával tartozom nekik és a türelmüknek.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

A fiókomnak több sci-fi novellát is írtam már, illetve sci-fi témájú rövid animációs filmet is rendeztem, ez az Anubis: ERROR. Ez utóbbit egyszer szeretném kibővíteni egy teljes értékű sci-fi világgá, akár regény formájában.

Szerintem azonban a humor a legnehezebb műfaj, nehéz újat mutatni benne, ráadásul eléggé rétegei is a társadalmat. Sose gondoltam volna, hogy akár csak megpróbálok majd vicces sztorit írni, de a Rix esetében szerintem jól sikerült elkapnom a fonalat.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először féltem, hogy nem tudom rendesen befejezni, de végül meglett az ihlet, és szépen haladtam.

Valahol természetesen hiányérzete van az embernek, hogy elengedi a karaktereit, de másrészről meg örültem neki, hogy megint elértem valamit az életben, amit be is fejeztem.

Viszont ez csak a kezdet volt.

Maga a kézirat egy hónap alatt megszületett, aztán még két hónap arra ment el, hogy könyv formájában megjelenhessen. A szerkesztőim segítettek abban, hogy kigyomláljuk a hibákat a szövegben, de nekem emellett rengeteg új feladatom is lett.

A szöveg többszöri átnézése után jöhetett a tördelés. Nem a kedvenc elfoglaltságom, de a Gáisszal létrehozott sablonom szerencsére tudtam újrahasznosítani. Ezután jöhettek az illusztrációk és a borítók. Ezeket mind meg kellett rajzolom, ráadásul nem is mindent sikerült elsőre jól illusztrálnom, emiatt egy-egy kép akár több napig is készült.

Aztán jöhetett a nyomdakeresés. Árajánlatokat bekérni, ki mennyiért és milyen minőségben dolgozik.

Emellett viszont én szeretek adni egyéb dolgokat a könyveimhez. Ezúttal elhatároztam, hogy akril kulcstartót, áttetsző és holografikus képeket is adok a vásárlóknak. Ezeket is meg kellett tervezni, gyártót találni hozzájuk és hasonlók.

Aztán ott van a mumus feladat, a marketing. Enélkül nem lehet könyvet eladni. Egyszerűen, ha nincs marketing vagy valamilyen önpromóciós képessége az embernek, akkor senki nem fog tudni a történeted létezéséről. Nagy a zaj a világban, én pedig nem vagyok jó a figyelemfelhívásban. Próbálok időt szánni rá, de sikertelen vagyok ebben, így szerintem ezen fog elcsúszni a folyamat. Nagyon rossz vagyok önpromócióból, sajnos ez a vesztem az élet több területén is. Itt meg is szeretném köszönni a lehetőséget, hogy megjelenhetek nálad.

A kézirat befejezése tehát jó érzés volt, de az én esetemben nem volt pihenésre lehetőség.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A saját nevemet használom, bár valószínűleg azért, mert nincs marketingérzékem. Ha valami idegen nyelvű valaki lennék, lehet, érdekesebb lennék az olvasóknak is.

Másrészről, szerintem nem gond, ha vállalom a nevem, mivel ez az én munkám gyümölcse.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A Star Wars  az örök kedvenc, én azt a fantasy-ba sorolom, nem a sci-fibe. A Dragon Age: Origins című videojáték óta szeretem a „klasszikus” értelemben vett fantasy világokat, emiatt a cím miatt kezdtem el a fiókba került könyvemet írni. A sci-fi vonalon a Csillagkapu volt meghatározó az életemben, 2010 óta viszont rengeteg animét nézek, felsorolni se tudnám, hogy hány kedvencet találtam az évek alatt.

Ezek mind-mind befolyásolták azt, hogy milyen zsánerben szeretnék írni, így a fantasy/sci-fi tengelyen szívesen mozgolódok, szeretek ugyanis saját világokban történeteket kitalálni és valamennyire elrugaszkodni a valóságtól.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az az érdekes, hogy én inkább a dolgok előtt tudom elképzelni a dolgokat, hogy vajon mennyire fogok örülni majd. Ez szerintem az egyik autista vonásom, hogy elképzelem, mennyire meghatódom majd az adott szituációban, elérzékenyülök meg minden. Viszont amikor megtörténik a nagyon jó dolog az életemben, pl. a kezembe kerül a könyv, akkor én magam sem értem, hogy mit érzek vagy hogyan kéne reagálnom. Általában ilyenkor jön a közelemben lévő személytől a kérdés felém, hogy nem örülsz? Én meg válaszolom, hogy de igen, csak nem látszik. Meg én se nagyon értem, de tudom, hogy most öröm van. Valahogy az aktuális esemény közben sokkal racionálisabb vagyok, mint ami előtt elképzelem a dolgokat.

Előzetesen viszont nagyon boldog vagyok, meg is hatódom, csak a pillanat hevében ott és akkor nem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Részben tudatos. Elkezdeni írni, a legelején impulzív, utána viszont azért tudatos. Ha nem vinném bele a tudatosságot, akkor sajnos, ahogy sok más projektem is, ez is félbemaradna. Ilyenkor egyfajta napi rutinná kell tennem az írást, hogy bizonyos feladatok után ezt csinálom.

Ennek az a hátránya, hogy nagyon rosszul viselem, ha valamiért mégsem tudom azt csinálni, mint amit elterveztem az adott napra. Szerencsére az egyetemi nyári szünet sokat segített abban, hogy ne terelődjön el a figyelmem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak szerencsére igen. Van pár humoros jelenet, amire büszke vagyok. Soknak az alapja valamilyen trash reality műsor, mint a Mónika Show, vagy más legendás magyar mémek.

A fordulatokra is büszke vagyok, hogy egy-egy jelenetet sikerült valami olyan agygörccsel lezárnom, amire én se számítottam volna.

Mindezeket pedig megfűszereztem a magyar nyelv szépségeivel. Olyan harminc éves koromig nem káromkodtam, de az utóbbi években tudatosan, egyre többször. Szerintem a magyar nyelvnek az egyik szépsége az, hogy ilyen változatosan lehet benne csúnyán beszélni, nem hiszem, hogy van még egy nyelv, amiben lehetséges azt a bizonyos B betűs szót az összes igekötővel összekötni, ami létezik, mégis mindegyik változat mást jelent.

Úgy hallottam, hogy a magyar könyvolvasók nem szeretnek csúnya szavakat látni egy-egy irományban, viszont én a magyar valóságnak megfelelő mennyiségű káromkodást simán belevittem a könyvbe.

Nehéz rész viszont talán nem volt, inkább a sztoriív kitalálása volt nehezebb feladat, és az, hogy ne váljon a humor unalmassá, mégis mém szintjén újra és újra előkerülhessen egy-egy momentum.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Jelen esetben Kon Satoshi Paprikája volt az, ami miatt már nem bírtam magammal és nekiugrottam az írásnak, de már előtte nagyon bennem volt, hogy kell valami új sztori.

Viszont nem sikerült volna a történetet megírnom Rix, a főszereplő nélkül. Valahogy sikerült rátalálnom a karakterre, és rezonálnom vele. A célja, hogy végre elérje a halandóságot egy olyan filozófiai téma, ami önmagában szerintem érdekes, így az inspirációt maga Rix és

a történet elején hozzácsatlakozó Karonisz adta nekem. Ez a két főhős olyan szinten megnyert magának, hogy öröm volt őket követni az úton, így ők maguk inspiráltak.

A fantázia világon túl viszont a szerkesztőim lelkesedése volt az, ami előre vitt. Nélkülük nehezen fejeztem volna be. De olyan jó történeteket írtak arról, hogy a vonaton vagy a munkahelyen hülyének nézték őket azért, mert sírva kacagtak, hogy muszáj volt befejeznem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőim. A Gáisz óta követik a munkásságom és ők maguk mondták azt, hogy ha bármikor írok valamit megint, azonnal szóljak nekik, hogy segíthessenek benne. Viszont több ismerősömnek is elküldtem a könyvet.

A csúnya beszéd miatt nem mindenki egyformán lelkes miatta, mások még nem jutottak el addig, hogy olvassák.

Ez a hozzáállásom szöges ellentétben áll azzal, mint amit a Gáisz esetében csináltam. Azt a könyvet senkinek nem mutattam meg, rajtam kívül csak a nyomdászok látták a megjelenése előtt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Édesanyám a Gáisz esetében onnan tudta meg, hogy írok, hogy szóltam neki, le kéne jönnie segíteni egy kicsit pakolni, mert jött egy teherautó. Ott szembesült vele, hogy a két kötetes, 648 oldalas könyvet írtam, és még csak nem is tudott róla. Szóval ugyanígy, más családtagom és rokonom se értesült a dologról, egészen addig, amíg publikusan be nem jelentettem a dolgot.

A Rix esetében már nem titkolóztam, sőt, igyekszem a korai fázisa óta terjeszteni is a hírét, hogy hamarosan megjelenik.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled?

Megmondom őszintén, a Gáisz után azt hittem, többet nem is fogok könyvet írni.

A Rix esetében is hasonló a helyzet. Egy megnyugtató lezárás, amit ígérhetek, így bátran bele lehet kezdeni a történet olvasásába, ami remélem, hogy szórakoztató kikapcsolódást fog nyújtani.

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyvem, akkor személyesen vedd fel velem a kapcsolatot a In Focus Universe  oldalon, vagy keress engem az őszi Mondoconon, ahol debütálni fog a könyv  

A vaníliás pufi legyen veletek!