Megjelenik Philip K. Dick: Vulcanus kalapácsa (Vulcan's Hammer) c.könyve az Agave Könyvek Kiadónál január 25-én. ("Philip K. Dick korai regénye először jelenik meg magyarul. Egyrészt a totalitárius rendszert, másrészt ember és gép kapcsolatát vizsgálja ma is érvényes módon. A regényből film készül Francis Lawrence rendezésében.")

 Philip K. Dick: Vulcanus kalapácsa
(Vulcan's Hammer)

A huszadik század pusztító háborúi után a világ kormányai egyetlen szervezetbe tömörülnek, hogy mindenáron megőrizzék a békét a bolygón. Az összes fontos döntést a Vulcanus 3 nevű szuperszámítógépre bízzák.

Philip K. Dick korai regénye először jelenik meg magyarul.
Egyrészt a totalitárius rendszert, másrészt ember és gép kapcsolatát vizsgálja ma is érvényes módon.
A regényből film készül Francis Lawrence rendezésében.

Megjelenik január 25-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Pék Zoltán

Fülszöveg

A huszadik század pusztító háborúi után a világ kormányai egyetlen szervezetbe tömörülnek, hogy mindenáron megőrizzék a békét a bolygón. A béke biztosítása érdekében az összes fontos döntést a Vulcanus 3 nevű szuperszámítógépre bízzák.

Vannak azonban olyanok, akik nem örülnek annak, hogy kihagyják őket a döntéshozásból, másoknak pedig az nem tetszik, hogy a Vulcanus 3 istent játszik. Mindeközben a szuperszámítógépnek megvannak a maga tervei is, amelyekben egyáltalán nem szerepelnek az emberek. Nem csoda tehát, hogy amikor a Vulcanus 3 kezdi elveszíteni az irányítást egy gyorsan erősödő vallásos mozgalom miatt, az egész világon kitör a pokol.

Philip K. Dick korai regénye egyrészt a totalitárius rendszert, másrészt ember és gép kapcsolatát vizsgálja oly módon, amely ma is érvényes. 

 

Beleolvasó:

EGY

Arthur Pitt rögtön felfigyelt a csőcselékre, amint kilépett az Egység irodájából, és átvágott az utca szemközti oldalára. A sarkon parkoló autójához érve megállt, és cigarettára gyújtott. Kinyitotta az autót, majd az aktatáskáját szorosan fogva felmérte a kompániát.
Ötvenen-hatvanan lehettek: helybéli munkások és kereskedők, eladók acélkeretes szemüvegben. Autószerelők és teherautósofőrök, gazdák, háziasszonyok, egy fehér kötényes kisboltos. A szokásos alsó középosztály. Mindig ugyanazok.
Pitt becsusszant a kocsijába, felkattintotta a műszerfali mikrofont, és hívta a legmagasabb rangú felettesét, a dél-amerikai igazgatót. A tömeg immár gyorsabban mozgott, egész széltében betöltötte az utcát, és némán feléje tódult. Nyilván felismerték a T osztályú ruhájáról: fehér ing, nyakkendő, szürke öltöny, filckalap. Meg az aktatáska. A fényes fekete cipő. A kabátja mellzsebében megcsillanó sugárceruza. Ki is húzta onnan az aranycsövet, és kézbe fogta.
– Vészhelyzet – mondta a mikrofonba.
– Itt Taubmann igazgató beszél – hallatszott a műszerfali hangszóróból. – Hol van? – Egy olyan ember szenvtelen, hivatalos hangja volt, aki messze-messze felette áll.
– Még mindig az alabamai Cedar Grovesban. Körülvettek. Azt hiszem, elzárták az utat is. Ránézésre az összes helybéli itt van.
– Van köztük Gyógyító?

Oldalt a járdán állt egy öregember, jókora fején rövidre nyírt hajjal. Némán állt az egyhangú, barna köntösében, amit a derekán megcsomózott kötél fogott össze, a lábán pedig szandált viselt.
– Egy – mondta Pitt.
– Próbáljon meg felvételt készíteni Vulcanus 3-nak.
– Megpróbálom.
A tömeg már teljesen körbevette az autót. Pitt hallotta, ahogy bökdösik tapogatják a járművet, ahogy óvatosan, nyugodt hatékonysággal vizsgálgatják. Hátradőlt, és bezárta az ajtókat. Az ablakok fel voltak húzva, a motorháztető szorosan lecsukva. Beindította a motort, ami aktiválta az autóba épített védelmi felszerelést. A rendszer halkan zümmögött alatta és körülötte, ahogy kereste az autó páncéljának gyenge pontjait.
A barna köntösös öreg nem mozdult a járdán. Pár másik emberrel együtt ácsorgott, akik egyszerű hétköznapi ruhát viseltek. Pitt elővette és felemelte a kamerát.
Hirtelen egy kő találta el az autó oldalát az ablak alatt. A jármű megrázkódott; Pitt majdnem elejtette a kamerát. Aztán egy másik kő ezúttal már az ablakot találta el, amin pókhálórepedés futott szét.
Pitt ledobta a kamerát.
– Segítségre lesz szükségem. Komolyan gondolják.
– Már úton van egy csapat. Próbáljon meg jobb felvételt csinálni a Gyógyítóról. Nem volt tiszta a kép.
– Azt nem csodálom – mondta Pitt mérgesen –, meglátták a micsodát a kezemben, és szándékosan megdobáltak kővel. – Betört a hátsó szélvédő, vakon tapogató kezek nyúltak be. – Ki kell innen jutnom, Taubmann.

A szerzőről

Philip K. Dick 1928-ban született Chicagóban. A modern science fiction történetének egyik legmeghatározóbb alakjaként hatalmas életművet hagyott maga után, amikor 1982-ben elhunyt. A könyvei számos elismerésben részesültek. 1963-ban Az ember a fellegvárban megkapta a sci-fi műfajának legnagyobb elismeréseként számontartott Hugo-díjat. Két alkalommal ítélték neki a neves Brit SF-díjat: 1967-ben a Palmer Eldritch három stigmája és 1979-ben a Kamera által homályosan című regényért. 1975-ben pedig a Csordulj, könnyem, mondta a rendőr kapta meg a tekintélyes John W. Campbell emlékdíjat.

Dick számos nagysikerű film alapjául szolgáló novella és regény szerzője. Az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című művéből forgatta Ridley Scott a Szárnyas fejvadászt. A We Can Remember it for You Wholesale szolgált alapul Paul Verhoeven Az emlékmásának, Steven Spielberg pedig a Minority Reportból készítette a Különvéleményt. John Woo rendezte A felejtés bérét; 2006-ban a Kamera által homályosant Richard Linklater vitte vászonra, 2007-ben pedig Lee Tamahori a Nextet.

John Alan Simon kisebb költségvetésből dolgozott a Szabad Albemuth Rádión, amelyben többek közt Alanis Morissette is szerepel, miközben George Nolfi a Helyreigazító Csoport című novella alapján forgatta a Sorsügynökséget. 2012-ben bemutatták Az emlékmás új változatát, 2015-ben az Amazon elkészítette Az ember a fellegvárban sorozat verzióját, majd 2018-ban szintén az Amazon antológia-sorozatot indított Elektronikus álmok címmel, amelyben válogatott novelláit vitték vászonra.

Előrendelhető kedvezménnyel 

Agave Könyvek Kiadó

A szerző további kötetei az Agave Kiadónál

Philip K. Dick

K.D.Niki-F. Ivett: Megvettem ezt a nőt - ("Nos, a héten kiolvastam, egy este alatt. Nagyon jól szórakoztam, csak azt sajnáltam, hogy rövidek volt ezek a szócsaták. Én még olvasgattam volna tovább.")

Szeretném megköszönni, K.D Nikinek és F.Ivettnek, hogy lehetőségem nyílt elolvasni Megvettem ezt a nőt című könyvet.
Szórakoztató, fordulatos és letehetetlen regény. Egy este alatt kiolvastam, hálásan köszönöm, hogy elolvashattam. Nagyon megérte kivárni.

 K.D.Niki – F.Ivett:
Megvettem ezt a nőt

Tartalom:

Szerelmesen az ember hajlamos olyan dolgokat gondolni, amitől azt érzi, minden úgy tökéletes, ahogy van, és ez az érzés sosem múlik el.
Csakhogy, ez nem így van… Egyszer minden véget ér.
Így történt ez velem is, amikor apám közölte a nagy hírt, hogy férjhez adott. De akkor még nem sejtettem, hogy akihez hozzá kell mennem az nem az a személy, akiért kihagy egy ütemet a szívem, hanem egy cinikus, arrogáns férfi, aki fizetett értem…

Vajon Vanna beletörődik apja tettébe, és lemond a szerelméről, Nate-ről?
Alex képes lesz megküzdeni egy makacs lány szeszélyeivel, hogy a nagyapja akaratán felülkerekedjen?
Meg tudnak birkózni az érzéseikkel, amikor úgy tűnik, mindenki összeesküdött ellenük?
Nate feladja a Vanna iránt érzett szerelmét, vagy a fájdalma túlnő rajta és annak árt, akit eddig a legjobban szeretett?
Tarts velünk és minden kérdésre választ találsz.

Csalódás, kétely és szerelem egy történetben…

 

Véleményem
5/5

A nemjóját neki... Ez igen!! Hát megérte kicsit várnom az olvasással. Mert, ha rögtön elkezdem nem biztos, hogy tetszeni fog. Még tavaly ősz környékén kaptam felkérést, hogy nem-e lenne kedvem elolvasni. Naná, hogy van.Meg is kaptam.

Nos, a héten kiolvastam, egy este alatt. Nagyon jól szórakoztam, csak azt sajnáltam, hogy rövidek volt ezek a szócsaták. Én még olvasgattam volna tovább. Nem hiába mondják a szerelem és a gyűlölet nagyon vékony határ. Nem mondom eleinte felbosszantott Alex viselkedése semmi mentsége nincsen. Főleg, ahogy nagyapjával viselkedett. De az öreget sem kell ám félteni. Őrült feltételeket, csapot hozzá. Vicces ez az öreg.

Ivanna a kedvencem. Nem egy hunyászkodó üres fejű nő. Csak nem igazán mutatja ki, hogy ő okos nő. Viszont ha kell, tudd harcolni, és nem csak dísznek vannak karmai, karmol is rendesen. Imádtam, ahogy vitázott Alex-el. Jól beolvas neki.

Csak egy picit túl gyorsnak találom, hogy egymásra találtak. Lehetett volna húzni még a civakodást. Tetszett ez a rész is. Sok minden kiderült a történet másik felében. Fordulatos, cselekményekben gazdag. Tele érzelmekkel, titkokkal... Hmm ezt szeretem. Összességében sajnáltam, hogy hamar kiolvastam, számomra igencsak rövid volt ez a történet. A másik reménykedem, hogy nyomtatottan is meg lesz. Szívesen tenném az írónő másik könyv mellé ezt is. Őszintén nagyon várom a következő regényét, bízom benne, hogy folytatja. Bár igaz, sokára fogtam neki, de ez nem baj. Hiszen nem tudnék jó szívvel véleményt írni, s azt nem szeretném. Ez a történet nagyon ott van. Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik, ha a főszereplők szócsatáznak, nem esnek egyből szerelemben. Hanem később, lassan döbbennek rá. 

Ui: Ivett,Niki Dominicról írnátok külön történetet? Nagyon szeretnék róla is olvasni külön történetet.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

K.D.Niki - Szerzői oldala

Újfajta nőtípus van születőben! Eduardo Sacheri: Így szerettelek (Lo Mucho Que Te Amé) - ("Ajánljuk Elena Ferrante kedvelőinek. Megjelenik január 25-én!")

 Újfajta nőtípus van születőben!

Eduardo Sacheri: Így szerettelek

(Lo Mucho Que Te Amé)

Eduardo Sacheri új könyvében a nemi szerepek, a szerelembe esés, a szerelem kizárólagossága, a házasság, a fájdalom, a titok, a sors és a belső szabadság kérdéseit feszegeti.

A Szemekbe zárt titkok szerzőjének új regénye.

Ajánljuk Elena Ferrante kedvelőinek.

Megjelenik január 25-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Smid Bernadett

Fülszöveg

Ofelia Fernández Mollé boldog lány, aki házasodni készül, ám élete váratlanul egymással ellentétes érzelmek pókhálójává válik: az élvezet, a nyugtalanság, a boldogság, a bizonytalanság, a félelem és rengeteg bűntudat lesz a sajátja. Nagy lelki vívódások és nehéz döntések árán válik felnőtt nővé, aki sajátos módon néz szembe a körülményekkel.

Ofelia az 1950-es és 1960-as években sok nőtársához hasonlóan, látványos botránysorozat nélkül szakít a családi és a társadalmi elvárásokkal. Nem akar kizárólag háziasszony lenni, nem dolgozik az apja mellett és nem menekül el a szerelmi bonyodalmak elől sem.

Eduardo Sacheri új regényében a nemi szerepek, a szerelembe esés, a szerelem kizárólagossága, a házasság, a fájdalom, a titok, a sors és a belső szabadság kérdéseit feszegeti. Hősnője pedig méltó minden olyan korszakhoz, amikor az erkölcsi rend alapjai meglazulnak és egy újfajta nőtípus van születőben.

A szerzőről

Eduardo Sacheri 1967-ben született Buenos Airesben. Az 1990-es évek közepén kezdett novellákat, később regényeket írni, amelyek idővel Argentínában és Spanyolországban is rendre a bestsellerlisták élére kerültek. A munkásságát 2016-ban az egyik legnagyobb spanyol irodalmi díjjal, az Alfaguarával honorálták.

Több művét is megfilmesítették: a Szemekbe zárt titkokból Juan José Campanella forgatott felejthetetlen filmet, amely 2010-ben számos kitüntetés mellett megkapta a legjobb idegen nyelvű alkotásnak járó Oscar-díjat, majd 2015-ben Billy Ray készítette el az amerikai adaptációját Julia Roberts, Nicole Kidman és Chiwetel Ejiofor főszereplésével. Legutóbb a Lúzerek éjszakáját mutatták be Argentínában 2019-ben Balekok a pácban címmel.

 

BELEOLVASÓ

1

Pontban délután ötkor megszólal a csengő, Delfina felpattan a székéből, és tapsikolva ugrándozni kezd a nappaliban. Mama, Rosa és én próbál- juk jelezni neki, hogy ne viselkedjen már ilyen botrányosan.
– Még meghallja a vőlegényed! – figyelmezteti a mama.
Mabel rosszallóan csóválja a fejét, csak hogy ellentmondhasson:
– És mi lesz, ha meghallja a vőlegénye?
– Totál hülyének fogja nézni, hugi – feleli Rosa.
– Miért nézné hülyének? Mert örül? Ernesto közbeszól.
– Te is tapsikoltál, amikor én csengettem?
A kérdést Rosának, a feleségének szánja, aki elvörösödik, és rám néz, mintha tőlem remélne segítséget.
– Természetesen – válaszol helyette Mabel. – Nem látod, hogy még most is lángra gyúl az arca a szerelemtől a hangod hallatán?
– Fogd be, hugi! – Rosa igyekszik rendre inteni Mabelt az elsőszülött nővér jogán.
– Ácsi, ácsi! – szól közbe a papa. Elég ez a két szó, és ettől fogva néma csendben várakozunk.
Delfina a vőlegénye kíséretében tér vissza a kapuból. Rosával és Ma- bellel elég csak futólag összenéznünk, hogy értsük egymást. Tényleg magas, pont, ahogy mondta. Igen, jóképű, még annál is jobb, mint ami- lyennek elképzeltük, amikor mesélt róla. Igen, szimpatikus fiú, persze azért nem fogjuk megkönnyíteni a dolgát.
– Jó napot, uram! Manuel Rosales vagyok, örülök, hogy megismer- hetem – mutatkozik be a frissen érkezett vendég, miközben kezet nyújt a papának.

– José Fernández Mollé, örvendek – mondja a papa, miután feláll, hogy kezet rázzon. – Bemutatom a feleségemet, Luisát. A lányaim: Rosa, Mabel és Ofelia.
Mind a négyen előrébb lépünk, és kezet fogunk a hódolóval. A papa ezt a kifejezést használta: „hódoló”. A múlt vasárnapi ebéd alatt (és a rá következő héten) javarészt azon vitatkoztunk, hogy Delfinának az ebéd vagy a délutáni tea alkalmával kellene-e bemutatnia a vőlegényét. Rosa és a mama azon a véleményen voltak, hogy jöjjön ebédidőben. Mabel és én ellenben valóságos tortúrának láttuk, ha azt a szegény párát idejekorán kínvallatásnak vetjük alá. Terítsük ki, mint egy békát a boncasztalon a laborban, csak azért, hogy kényünk-kedvünk szerint tanulmányozhassuk? Azért ezt túlzásnak éreztük. Ha viszont csak öt- re érkezne, nem tartana tovább két, két és fél óránál a kínszenvedése. Ahogy lenni szokott, a parttalan vitánk ezúttal is külső segítséggel ért véget. A papa megmondta, hogy szeretné zavartalanul eltölteni a sziesz- táját, és rögtön utána, kipihenten szembenézni a „legújabb hódolóval”. Ahogy Delfina meghallotta ezeket a szavakat, kikerekedtek a szemei, bár ha utólag jobban belegondolok, akkor nem is a „hódoló”, hanem a „legújabb” kifejezés miatt. A legújabb szóval a papa nem arra utalt, hogy Delfinának sok barátja lett volna. Épp ellenkezőleg. Manuel az első hivatalos udvarlója, akit bemutat. Azért a „legújabb”, mert ő az utolsó közöttünk. A legfiatalabb.
És mi, Fernández Mollé lányok tudjuk, mi a rend. Szigorúan szü- letési sorrendben lettünk menyasszonyok. Először Rosa, aztán Mabel, végül én. És mindnyájunknak az első udvarlója volt az egyetlen. Rosa bemutatta Ernestót, aztán összeházasodtak. Mabel bemutatta Pedrót, és a történetük ugyanígy folytatódott, bár Mabelt illetőleg tehetnénk néhány megjegyzést, mert az ő életük nem volt olyan zökkenőmentes, mint a miénk. De ez igazából nem tartozik a tárgyhoz. Én bemutattam Juan Carlost, és hozzá fogok menni. Az egyetlen egyedi mozzanat, amit megengedtem magamnak, az volt, hogy a nővéreimtől eltérően mi meg is ünnepeltük az eljegyzésünket. De nem azért tettük, hogy felvágjunk. A helyzet az, hogy még mindketten diploma előtt állunk, de a papa erősködött, hogy „illene már” jelét adni, hogy komolyak a szándékaink. Máskülönben nem jöttek rosszul az ajándékok sem, legalább átgondolja az ember, mire is lehet szükség egy háztartásban.
Gondolom, Delfinával ugyanez történik majd. Mármint ő is addig halogatja a házasságot, amíg be nem fejezi a tanulmányait. A papa épp ebben a pillanatban kezdi faggatni erről Manuelt. Elmeséli, hogy ötödéves építészhallgató, és a Nemzeti Hitelbanknál dolgozik. A hitel- osztályon. Szeretne is ott maradni. Karriert építeni. Delfina melle dagad a büszkeségtől, a mama pedig csillogó szemekkel fordul felé. Mabel in- gatja a fejét, mintha kissé besokallt volna ettől a konvencionális csevejtől vagy a kisstílű vágyainktól. Vagy mindkettőtől. Mabel néha kész rejtély!
– Ernestito! – kiált fel hirtelen Rosa, majd a papa és a mama háló- szobája felé iramodik, ahol a kisfia alszik.
– Fel nem foghatom, hogy képes meghallani – mondja Ernesto a fotelben kényelmesen hátradőlve.
– Anyák… – mondja a mama, mintha ez az egyetlen főnév mindent megmagyarázna.
– Az életben fontos, hogy rendszerezett legyen az ember – jelenti ki a papa, aki szeretné, ha a társalgás visszakanyarodna az őt érdeklő témákhoz, ahelyett hogy az anyák kivételes hallásáról és a gyerekek sírásáról fecsegnénk.
De még mennyire, gondolom magamban, és elmosolyodom. Mi ma- gunk és a család is, aminek tagjai vagyunk, mintha egy türelmes és részletes terv eredményei lennénk, akárcsak azok a bútorok, amiket a papa először megtervez, majd később, a gyárban elkészít.
Elsőként Rosát, azután Mabelt. A két rangidőst, akik eredetileg az egyedüli gyerekei lettek volna. A papa akkoriban asztalos volt. Jól is ment neki, és amellett, hogy szépen dolgozott, nem akart felelőt- len módon több gyereket vállalni és tönkretenni egy egész famíliát.
 

A kötet kedvezménnyel előrendelhető! 

Agave Könyvek Kiadó

 A szerző magyarul megjelent, korábbi művei

Eduardo Sacheri

Előrendelhető a Platon Karataev – Balla Gergely PARTÉRT KIÁLTÓ című könyve ("A Tolsztoj-karakterről elnevezett Platon Karataev már 2016-os feltűnésekor erős dalokkal jelentkezett. Az eddigi két nagylemez, a telt házas koncertek, a sikeres hazai és külföldi turnék, valamint a sokmilliós Spotify-hallgatottság igazolta a várakozásokat.")

ELŐRENDELHETŐ A PLATON KARATAEV – BALLA GERGELY PARTÉRT KIÁLTÓ CÍMŰ KÖNYVE

Megjelenés 2022. január végén, a Prae Kiadónál

A Partért kiáltó Balla Gergely szövegeit tartalmazza, melyeket a Platon Karataev zenekar dalaihoz készített: az azonos című, és szintén január végén bemutatásra kerülő új lemezének dalszövegeit.

 

„de te maradj ha idáig eljöttél,
siet, ki gyorsabb az erdőnél”

„Siet, ki gyorsabb az erdőnél” – írja Balla Gergely a Partért kiáltó című dal szövegében, és már itt megállhatnék, ennél az egy sornál. Letáborozni egy sor mellett, sátrat verni, vizet hozni a forrásról, tüzet rakni. Eltölteni egy éjszakát a tűznél, a lassan elmozduló csillagképek alatt. A Platon Karataev világától amúgy sem állna távol egy ilyen erdei éjszaka. Főleg az új lemez, a Partért kiáltó tűnik olyannak, mintha egy ilyen hosszú éjszakát beszélne el. Valaki ül egy erdei tisztáson és nézi a csillagokat. Ilyen egyszerű ez. Végül is minden ilyen egyszerű.

(Győrffy Ákos)

Prae Kiadó 

 

Az illusztrációkat, a szövegképeket és a borítót Dobos Emőke tervezte. A záró szöveget Győrffy Ákos írta. Fülszöveg: Vecsei H. Miklós. A szerkesztő Péczely Dóra, a szövegeket L. Varga Péter gondozta. Könyvmenedzser: Balogh Franciska.

A Tolsztoj-karakterről elnevezett Platon Karataev már 2016-os feltűnésekor erős dalokkal jelentkezett. Az eddigi két nagylemez, a telt házas koncertek, a sikeres hazai és külföldi turnék, valamint a sokmilliós Spotify-hallgatottság igazolta a várakozásokat. Mint 2021. december 30-án a közösségi médiában írták, mozgalmas év áll mögöttük: „A nyáron felléptünk a kedvenc fesztiváljainkon (Fishing, Bánkitó, Campus, Ördögkatlan, Kolorádó, Strand, Művészetek Völgye, BudaörsFeszt, Gyulai Várszínház, stb), és telt házas koncerten mutatkozunk be a MÜPÁ-ban, egymás után kétszer is megtöltöttük az a38 Hajót, és a Kobuciban is rengetegen voltunk. Játszottunk Szegeden, valamint a csodálatos Elefánttal Debrecenben, Pécsett és Kecskeméten, az őszt egy csonka német turnéval zártuk, ami után az év vége kifelé kicsit csendesebbnek tűnhet, de a háttérben rengeteg izgalmas dolog készülődik! Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában velünk tartott ebben az évben, reméljük, találkozunk jövőre is!”

Januárban érkezik a Platon Karataev harmadik nagylemeze, a Partért kiáltó, mely a zenekar első, teljesen magyar nyelvű anyaga lesz. A dalok a létezés magját járják körül, módosult tudatállapotokon, önmagunkkal és elmúlással való szembenézésen keresztül.

Lemezbemutató: 2022. január 28., péntek, 19:00

Fróna Zsófia: Baljós szövetségek (A fegyverforgató 3.) - ("Elképesztő roham tempóban haladt a történet. Alig bírtam a tempót, kapkodtam a fejem, mi minden történik és még mindig csak a felszínt, kapirgáljuk. ")

Szeretném megköszönni Fróna Zsófinak és NewLine Kiadónak,hogy még karácsonykor le lehetett tölteni ingyen a A fegyverforgató sorozatát. A Baljós szövetség című könyvét olvastam  A fegyverforgató harmadik részét. Ezek után nagyon várom a negyedik részt. Nagyon magasra tette a mércét az írónő. Szerintem ez a rész lett a legjobb.

Fróna Zsófia:
Baljós szövetség
(A fegyverforgató 3.)

 Tartalom:

Megaira ​épphogy átvészelte a támadást a múzeumban, máris a korábbiaknál sokkal súlyosabb problémával kell szembesülnie. Feleszmélni sincs ideje, és a Legfelső Tanács színe előtt találja magát.
Vajon milyen ítélet vár rá?
Megtarthatja az emlékeit és Setan mellette maradhat?
A történések viharában nem várt társat sodor mellé a sors, a kétes szándékú démonnal veszélyes szövetséget köt. Míg a baljós alak egyre sötétebb eseményeket vonz, a lány olyan feladatot kap, mely könnyen a vesztét okozhatja.
A bonyodalmat tovább fokozza egy titok napfényre kerülése, mely képes ismét minden szálat összekuszálni…
A Fegyverek Háza egésze veszélybe kerül; Megairának versenyt kell futnia az idővel, ha meg akarja menteni a barátait.
A siker érdekében mindent megtesz, drasztikus döntéseket hoz, melyeknek köszönhetően üldözőből üldözötté válik.
Mindeközben a démon is felfedi igazi valóját, a szövetségük pedig mázsás súlyként nehezedik Megaira vállára.
Sikerülhet kimásznia kilátástalan helyzetéből, vagy ezúttal végleg elbukik?
Végül egy múltban tett ígéret mindent megváltoztat…

Véleményem

5/5

Letaglózó, idegfeszítő, letehetetlen, humorosan jó könyv. Az első kettőhöz képest ez nagyon ott van, sőt durván jó lett. Elképesztő roham tempóban haladt a történet. Alig bírtam a tempót, kapkodtam a fejem, mi minden történik és még mindig csak a felszínt, kapirgáljuk. Annyi mindenről nem esett szó. Annyi titok van, ami nem derült még ki.

Írónő nagyon tudd titkot tartani. Hiába oldott fel párat az utolsó oldalakon, de még így is akadt pár. Sok kérdésem van ezzel kapcsolatban, de nem írom ki, mert erősen spoiler lenne.Démon, hát imádom. Annyira lökött, a beszólásain vigyorogtam. Egy kicsit az volt az, érzésem, mintha Venomot olvasnám. Ezért is csodálkoztam a borítóra. Eleinte őszintén nem tetszett, de így hogy elolvastam, már értem. Tökéletesen passzol hozzá.

„- Ha elutasítanak, akkor felfalhatom őket?

- Nem! – förmedt rá Megaira. – Senkit nem falhatsz fel.

- Éhes vagyok – morogta démon.”

Nagyon megörültem, hogy ingyen lehetett letölteni az ünnepekben a három kötetét. Amint meg lesz a negyedik is, tuti újraolvasós lesz számomra. Mert ez a kötet, sorozatot érdemes újra egyben az egészet elolvasni. Azt kell, hogy mondjam, egyre jobban fejlődik Fróna Zsófi. Kidolgozott, humoros történetet kaptam. Ezután már csak az a kérdésem, hogy ha vége lesz tud-e majd újat mutatni, át tudja-e ugrani azt a mércét, amit ez a sorozat váltott ki. Már alig várom, hogy a következőt elolvashassam.

Lukaszt és a többieket jó volt olvasni. Örülök, hogy Lukasz kicsit többet volt a történetben. Valahogy őt elhanyagolt karakternek véltem. Szvetlánát továbbra se tudom kedvelni.

„A bandzsa királylányt őrző sánta sárkány köpjön le a tüzes nyálával, te lány! Mi a jó istenért csináltad ezt?” 

Setan hiányzott nagyon, vártam, hogy végre megjelenjen. Üde színfoltja volt amikor ő megjelent. De a vége, kiakasztott, de rendesen.  Már csak ezért is megérte várni.

„Művészi szintre emelted önmagad bajba keverését.”

Összevetve ez egy nagyon szórakoztató, letehetetlen regényt kaptam. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy olvassátok el mind a hármat. Nagyon megéri.

 

A könyvet itt tudjátok megvenni:

NewLine Kiadó

Fróna Zsófia hivatalos szerzői oldala 

Kirándulás Budapestre, Agave Könyvek és Kávézó felé. - ("Bízom benne, hogy legközelebb is fel tudok menni, és újabb képeket tudok nektek közölni, itt a blogomon.")

Még novemberben eldöntöttem, hogy még egyszer utoljára felmegyek Budapestre. Kitűzött célom volt, hogy eljussak Agave Könyvek és Kávézóhoz, és ha már ott vagyok, igyak forró csokit és vehessek könyvet. De természetesen fotózni is szerettem volna. Ehhez meg is kaptam az engedélyt. Ugyebár engedély nélkül semmit se fogok tenni. Bízom benne, hogy legközelebb is fel tudok menni, és újabb képeket tudok nektek közölni, itt a blogomon. Kérlek, ha tudtok kövessétek be a kávézót, menjetek igyatok és vegyetek könyvet.

Amikor eldöntöttem, hogy elindulok utána kellett járnom, hogy merre is lehet a kávézó. Pest melyik oldalán van, hiszen nem ismerem annyira jól a várost. Így kellett egy térkép (amit utólag kiderült, nem jól használtam.) Egy kis útbaigazítás, ezzel meg az volt a bajom, hogy többször kikötöttem Oktongra. Szóval, elsőre nem ment. Sosem ment nekem elsőre, de legalább sétáltam nagyokat. Ez is valami. Ugye?

Végül megtaláltam, kerülővel, sok sétával és szűk kis utcákkal. Ami meglepő volt számomra, hogy mennyire szűkek voltak. Majdnem sikátorok voltak. S ami meglepő volt számomra, hogy egyik épületen mintha golyó nyomok lettek volna. Nem fotóztam le, mert nem mertem, de legközelebb mindenképpen megteszem.

Jó sokat kellett gyalogolnom, mire megtaláltam a kávézót. Kicsit hosszú volt, lévén, hogy hajlamos vagyok eltévedni. Végül sok tekergés után megpillantottam.

Íme a bejárat:

Beléptem, egyből megszólítottam az ott dolgozó srácot. Elmondtam, miért jöttem, s belement, hogy fotózhatok. Kértem egy forró csokit, ami nagyon finom volt. Jól le is forráztam a nyelvem. Na, akkor ez is meg volt, nem csak eltévedtem, de le is forráztam a nyelvem. Sajnos mire észbe kaptam, hogy le kellene fotózni, addig megkavartam a forró csokit.

Aztán tovább nézelődtem, nagyon szép helyiség volt, egyik oldalán kávézó pult volt a másik oldalon könyves polcok, tele szuper könyvekkel. Sajnos csak kettőt tudtam venni, szívem szerint megvettem volna mindent. Egyébként szerettem volna William Gibson díszdobozos trilógiát beszerezni, de nem álltam jól anyagilag. Majd legközelebb. 

 Ezt a könyvet vettem James DeWitt: A beteg és Kollár Betti: A vonzás törvénye.

 William Gibson: Sprawl-Trilógia

Tetszik az egész kávézó, amikor fotózgattam, az jutott eszembe, hogy nekem így megérni rendelnem könyvet és oda kérni. Igaz 80 km-re vagyok Budapesttől, de még így is olcsóbb számomra. Főleg, hogy most már tudom, merre van. Hálásan köszönöm Agave Könyvek és Kávézónak, hogy megengedte a fotózást és Tegyi Tímeának, pedig az engedélyt. További képeket a bejegyzés alatt találhatjátok. Nem sok kép, de ez mindent elmond, hogy milyen a kávézó. Tetszik nagyon, és jövőre mindenképpen felmegyek újra. 

 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lexie King - ("Élem az életemet egyik percről a másikra, aztán jön egy főhős, aki belecsöppen egy adott szituációba, amit leírok.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Lexie Kinget, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Élet vár és Királylány című könyve jelent meg eddig, amiket a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is meg szeretném köszönni a lehetőséget, mert kicsit furán fog hangzani, de még nem gondolom magamat írónak, attól függetlenül, hogy novemberben megjelent a második könyvem.  Azért is, mert én teljesen másképp látom ezt a folyamatot, számomra ez a tevékenység, mármint az írás: szórakozás, kikapcsolódás, feltöltődés, öröm és boldogság. (Remélem ezzel nem ijesztettem el senkit a könyveimtől, de úgy érzem, hogy van még mit tanulnom.) Romantikus-erotikus zsánerben íródnak a könyveim, immár a harmadik is.

Nehéz pár sorban bemutatkozni, de azért megpróbálom…

A hétköznapokban egy „idegesítő” és szerető feleség, egy folytonosan aggodalmaskodó édesanya, de ha a két kutyusomról van szó, akkor egy gond nélküli gyerek vagyok.

Élet vár és a Királylány című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? 

Az első regényemnél, ami három hónap alatt készült el, sok kutatómunkát végeztem, ugyanis szerepel benne egy afrikai utazás. Ezt leszámítva nem sok időt töltök kutatómunkával. Rákeresek a helyszínekre, nézegetek róluk képeket, olvasok róluk fórumokat, de csak miután megírtam az aktuális jelenetet, mert elveszi a kedvemet a rengeteg böngészés. Én általában mindent fordítva csinálok: hátulról haladok előre…  Az újságokkal is ez a helyzet: az utolsó oldaltól lapozok visszafelé. Fura szokásom.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

99% fantázia, azonban akad benne 1% valóság is.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Én is azoknak az embereknek a táborát erősítem, akik falják a romantikus-erotikus könyveket. És 2020 tavaszán jött egy gondolat mi lenne, ha…? Aztán ez a ha röpke három hónap alatt megírta az első regényemet: Élet vár címmel. Fiatalabb éveimben nem gondolkoztam az íráson. Nem volt a fiókomban semmi, amihez nyúlhattam volna, mert nem éreztem azt a bizonyos írói vénát, amit mint mondtam: még a mai napig keresek. Egyébként örök álmodozó vagyok, aki szeret az elméje szárnyain kalandozni… Talán ezért is vonzott magához az írás, aminek mára már szenvedélyesen a rabja lettem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre határozottan azt mondom, hogy nem.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az első érzésem az öröm, szinte körbe tudnám táncolni a Földet, nem lehet letörölni a mosolyomat az arcomról. Majd jön a második érzés, ami már nem is olyan felhőtlen, ugyanis elkezdek azon gondolkodni, hogy jól és jót írtam-e?! Hogy minőségileg kielégíti-e az olvasót? Vegyes érzések felváltva kavarognak bennem addig, amíg nem olvasok róla egy-két véleményt, legyen az pozitív vagy negatív.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Egyszerű kérdés, egyszerű válasz: megtetszett, amikor azon gondolkoztam, hogy vajon mit is választhatnék.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Szerintem a mai napig nem tudatosult bennem, hogy azt tényleg én írtam… Számomra még mindig hihetetlen, hogy írok.

Öröm és felüdülés olvasni. Mindig kellemes érzéssel tölt el, hogy egy szerző képes teremteni egy világot, amely a lapokon életre kel… Ezt érzem írás közben is, azzal a különbséggel, hogy ott már én terelgethetem a főhősöket.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Lassan egy éve írok… Káros szenvedélynek nevezem, mert nem tudom abbahagyni, és ha abba kell hagynom valami miatt, akkor elvonási tüneteim vannak… De általában egy oldal ki tud rángatni abból az állapotból.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen vannak könnyebb és nehezebb fejezetek, részek, részletek. Előfordul, hogy a nehezebb részt átugrom, és időt hagyok neki, hogy kiforrja magát.

Igen, vannak kedvenc jeleneteim is. Az Élet vár c. regényemből Afrikát tudnám kiemelni, mert egyszer el szeretnék oda utazni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Élem az életemet egyik percről a másikra, aztán jön egy főhős, aki belecsöppen egy adott szituációba, amit leírok. Ezután bevetem az álmodozói énem, aki tovább folytatja képzeletben a főhős útját. Nem keresem a karaktereimet, ők találnak meg engem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Van egy igazgyöngy bétaolvasóm, akivel most is együtt dolgozok. Ő láthatja elsőnek rajtam kívül a kéziratot. Miután vele megbeszéltem a legapróbb információt is, azután küldöm át neked, kedves Ágnes.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Meglepődtek, örültek. Nem könyvmolyok, úgyhogy nem igazán tudták átérezni ezeket, az eseményeket.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén már semmi. De 2022-ben a szívek lesznek terítéken, ugyanis egy igazán pikáns, mégis szívet szaggató történetet írok éppen. Remélem, hogy annyira szeretni fogják a kedves olvasóim, mint amennyire én szeretem mesélni nekik a történetet. Címe: Ha összetörik a szív (Fekete szív 1)

A könyveket itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Lexie King írói oldala