Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Mary G. Grant írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Az írónőnek, nemrég jelent meg a Könyv Guru Kiadó gondozásában két kötet, Esküvő kalamajka és Szerelem első járatra címmel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Zachárné Králik Petra vagyok, 33 éves, közgazdász. Vidéken élek a
férjemmel és a kislányunkkal. Nagyon szeretek kirándulni, sétálni, olvasni,
úszni és természetesen írni.
Az Esküvő kalamajka és Szerelem első járatra című
könyveid sok kutatómunkát igényeltek?
Meddig tartott az írás folyamata?
Az Esküvői kalamajka annyira nem igényelt nagy kutatómunkát, de
ez annak is volt köszönhető, hogy otthon voltam az esküvői témakörben, mert még
az egyetem alatt esküvőszervező szerettem volna lenni.
Ellenben a Szerelem első járatra már több kutatást igényelt,
itt alaposan utána néztem Skóciának, a helyszíneknek, a programoknak, a távolságoknak.
Illetve annak is, hogyan lehet eljutni New Yorkból Skóciába stb.
Az Esküvői kalamajkát két évig írtam, kisebb-nagyobb megszakításokkal,
utána pedig hat évig a fiókban őriztem, és csak tavaly kerestem hozzá kiadót.
A Szerelem első járatra c. regényemet idén januárban kezdtem el írni
és május végén fejeztem be, szóval mondhatjuk, hogy öt hónap alatt elkészültem
vele.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Mindkettő jelen van, bár több bennük a fantázia, mint a valóság. De
szerintem minden írónál így van, hogy sok esetben az életből, a környezetéből,
tapasztalataiból használ fel bizonyos elemeket, karaktereket, helyszíneket,
vagy akár cselekményeket. Ez nálam is így van. Az Esküvői kalamajka c.
könyvemben maga az esküvős témakör az valóság volt, mert – ahogy fentebb
említettem - esküvőszervező szerettem volna lenni, csak aztán az életem máshogy
alakult. A karaktereimhez is merítettem ihletet a közvetlen környezetemből. A
Jason-Demi kapcsolatot is valós kapcsolat ihlette, persze a könyvben én ezt már
jócskán megbonyolítottam. A Szerelem első járatra c. könyvemben már
kevesebb a valóság, több a fantázia. Például Sophie new york-i munkáját saját
tapasztalatból írtam, ugyanúgy, ahogy itt is megjelent az esküvős téma, ami lassan
már a védjegyemnek számít a könyveimben.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Már középiskolában elkapott az írás iránti szenvedély. Először csak egy
hóbortnak indult, egy énekóra alkalmával, amin helyettesítés volt, és én „unalmamban”
elkezdtem egy történetet firkálni a füzetembe a barátnőimről és magamról. Mikor
megmutattam nekik, annyira lelkesek lettek, hogy várták a folytatást. Így
kezdtem el folyamatosan írni, ez kitartott az egyetemen is, és akkor határoztam
el, hogy egyszer mindenképpen szeretnék írni egy regényt. Nos, nagyon szerencsés
vagyok, mert azóta már a második könyvem jelent meg.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Többször eljátszottam a gondolattal, hogy írhatnék krimit. De semmi
konkrét egyelőre, lehet ez csak elgondolás szintjén marad.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Talán az a legjobb kifejezés rá, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet.
Egyrészről nagyon örülök, hogy a végére értem és befejeztem a kéziratot.
Másrészről viszont elszomorít, mert írás közben nagyon a szívemhez nőnek a karakterek,
és fájdalmas a búcsú tőlük.
Miért pont ez az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem
gondolkodtál-e, hogy legyen?
Mikor el kellett döntenem, milyen nevet használok az íráshoz, mindenképpen
álnevet szerettem volna. Egyfelől azért, mert a saját nevemet túl hosszúnak
találtam. Másfelől úgy láttam, hogy sajnos az emberek többségében valamiért
berögzült, hogy nem nagyon olvasnak magyar írótól. Mindenképp olyan nevet
szerettem volna, ami hozzám kötődik. A Mary nevet a mamám tiszteletére
vettem fel, aki Mária volt és mindig biztatott, hogy írjak. A középső G.
a kislányom és a férjem nevei jelentésének kezdőbetűje. A Grant pedig az
Esküvői kalamajka férfi karakterének vezetékneve, amit azért választottam, hogy
mindig emlékeztessen arra, honnan indultam.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, én alapból egy romantikus típus vagyok, hiszek abban, hogy minden
okkal történik, és nagyon szeretem a humort, szerintem a nevetés sokszor
gyógyír. Ezért valahogy teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a
romantikus-humoros stílus az én világom.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Leírhatatlan. Már az is fantasztikus érzés, amikor elkészülök egy
kézirattal, de amikor kiadják, könyvformát ölt és a kezemben tarthatom… tényleg
nincsenek rá szavak.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Mondhatjuk, hogy is-is. Részben tudatos, hiszen mint sokan, ha ihletet
kapok én is előszedem az írói füzetem és végtelen sok oldalt körmölök le az
ötleteimmel. Utána elkezdem tudatosan felépíteni az egészet, karakterek nevei,
jellemzései, helyszínek, maga a történet kerete. Utána viszont leülök írni és írás
közben a történet sokszor magától alakul. Néha úgy, ahogy terveztem, néha úgy,
ahogy eszembe sem jutott korábban, de visz magával a lendület és mégis minden a
helyére kerül. Van, amikor újra olvasom, és utólag módosítok benne, kiveszek
egy komplett fejezetet, vagy beleírok plusz jeleneteket. Ezért azt mondanám,
hogy az elején tudatos, aztán már inkább impulzív.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Igazából minden jelenet a kedvencem. Amikor újra olvasom, simán tudok
nevetni, sírni, vagy épp halálra izgulni magam az adott jeleneteken (még így
is, hogy én tudom mi fog történni), innen tudom, hogy valószínűleg sikerült
hatásosra írnom.
Nálam mindig van egy bizonyos pont, amikor kapok egy enyhe írói blokkot.
Amikor a könyv háromnegyede már megvan, és kitaláltam már a végét is, ezen a
ponton van mindig egy megtorpanás, amikor át kell valahogy vezetnem a
történetet a háromnegyedétől a végéig. Ez a blokk változó, hogy meddig tart, az
első könyvemnél pl. három hónap volt, a mostani könyvemnél csak két hét.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Az Esküvői kalamajka esetében tervezett volt, hogy mindenképp
szeretnék írni egy olyan könyvet, amiben az esküvőszervezés a fő témakör.
A Szerelem első járatra c. regényemben viszont nem volt semmi
különösebb inspiráció. Hat évig nem írtam semmit és aztán egyik napról a
másikra hirtelen bevillant egy ötlet, egy férfi és egy női karakterről, illetve
hogy a helyszín New York és Skócia. Leültem a füzetem elé, elkezdtem írni, ami
a fejemben volt és közben sorra jöttek az ötletek. Végül tíz oldalt írtam tele
egy A5-ös füzetben ötletekkel egy délután alatt.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Magát a teljes kéziratot a bétaolvasóim láthatják először. Az ő szavukra
nagyon sokat adok. Az első regényemnél nem kértem fel senkit bétázásra,
bevallom akkor még azt sem tudtam, hogy van ilyen.
A Szerelem első járatra c. regényemnél már felkészült voltam. Azon
bloggerek közül kértem fel öt embert, akik olvasták és értékelték az első
regényemet is. Fantasztikus emberek és nagyon jó tanácsokat kaptam. Rajtuk
kívül a férjemnek szoktam mindig elmondani az ötleteimet, bizonyos részeket,
amihez a véleményét kérem, így ő a másik, aki segít nekem, ha elbizonytalanodom
egy-egy résznél, hogy hogyan lenne jobb.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Először is azt, hogy köszönöm, hogy vannak. Köszönöm, hogy bizalmat
szavaznak nekem és a könyveimnek, hogy szeretik a könyveimet és támogatnak. Arra
biztatom őket, hogy továbbra is mindig mondják el, írják meg a véleményüket a
könyveimről, mert az építő kritikákat mindig szívesen fogadom. Illetve maradt
még történet a tarsolyomban, úgyhogy továbbra is kövessenek.
Itt lehet beszerezni a könyveket:
Mary G. Grant írói oldala
Szerelem első járatra
Esküvői kalamajka
.jpg)
