Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Mary G. Grant - ("Arra biztatom őket, hogy továbbra is mindig mondják el, írják meg a véleményüket a könyveimről, mert az építő kritikákat mindig szívesen fogadom. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Mary G. Grant írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Az írónőnek, nemrég jelent meg a Könyv Guru Kiadó gondozásában két kötet, Esküvő kalamajka és Szerelem első járatra címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Zachárné Králik Petra vagyok, 33 éves, közgazdász. Vidéken élek a férjemmel és a kislányunkkal. Nagyon szeretek kirándulni, sétálni, olvasni, úszni és természetesen írni.

Az Esküvő kalamajka és Szerelem első járatra című könyveid sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata?

Az Esküvői kalamajka annyira nem igényelt nagy kutatómunkát, de ez annak is volt köszönhető, hogy otthon voltam az esküvői témakörben, mert még az egyetem alatt esküvőszervező szerettem volna lenni.

Ellenben a Szerelem első járatra már több kutatást igényelt, itt alaposan utána néztem Skóciának, a helyszíneknek, a programoknak, a távolságoknak. Illetve annak is, hogyan lehet eljutni New Yorkból Skóciába stb.

Az Esküvői kalamajkát két évig írtam, kisebb-nagyobb megszakításokkal, utána pedig hat évig a fiókban őriztem, és csak tavaly kerestem hozzá kiadót.

A Szerelem első járatra c. regényemet idén januárban kezdtem el írni és május végén fejeztem be, szóval mondhatjuk, hogy öt hónap alatt elkészültem vele.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkettő jelen van, bár több bennük a fantázia, mint a valóság. De szerintem minden írónál így van, hogy sok esetben az életből, a környezetéből, tapasztalataiból használ fel bizonyos elemeket, karaktereket, helyszíneket, vagy akár cselekményeket. Ez nálam is így van. Az Esküvői kalamajka c. könyvemben maga az esküvős témakör az valóság volt, mert – ahogy fentebb említettem - esküvőszervező szerettem volna lenni, csak aztán az életem máshogy alakult. A karaktereimhez is merítettem ihletet a közvetlen környezetemből. A Jason-Demi kapcsolatot is valós kapcsolat ihlette, persze a könyvben én ezt már jócskán megbonyolítottam. A Szerelem első járatra c. könyvemben már kevesebb a valóság, több a fantázia. Például Sophie new york-i munkáját saját tapasztalatból írtam, ugyanúgy, ahogy itt is megjelent az esküvős téma, ami lassan már a védjegyemnek számít a könyveimben.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már középiskolában elkapott az írás iránti szenvedély. Először csak egy hóbortnak indult, egy énekóra alkalmával, amin helyettesítés volt, és én „unalmamban” elkezdtem egy történetet firkálni a füzetembe a barátnőimről és magamról. Mikor megmutattam nekik, annyira lelkesek lettek, hogy várták a folytatást. Így kezdtem el folyamatosan írni, ez kitartott az egyetemen is, és akkor határoztam el, hogy egyszer mindenképpen szeretnék írni egy regényt. Nos, nagyon szerencsés vagyok, mert azóta már a második könyvem jelent meg.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Többször eljátszottam a gondolattal, hogy írhatnék krimit. De semmi konkrét egyelőre, lehet ez csak elgondolás szintjén marad.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Talán az a legjobb kifejezés rá, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészről nagyon örülök, hogy a végére értem és befejeztem a kéziratot. Másrészről viszont elszomorít, mert írás közben nagyon a szívemhez nőnek a karakterek, és fájdalmas a búcsú tőlük.

Miért pont ez az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Mikor el kellett döntenem, milyen nevet használok az íráshoz, mindenképpen álnevet szerettem volna. Egyfelől azért, mert a saját nevemet túl hosszúnak találtam. Másfelől úgy láttam, hogy sajnos az emberek többségében valamiért berögzült, hogy nem nagyon olvasnak magyar írótól. Mindenképp olyan nevet szerettem volna, ami hozzám kötődik. A Mary nevet a mamám tiszteletére vettem fel, aki Mária volt és mindig biztatott, hogy írjak. A középső G. a kislányom és a férjem nevei jelentésének kezdőbetűje. A Grant pedig az Esküvői kalamajka férfi karakterének vezetékneve, amit azért választottam, hogy mindig emlékeztessen arra, honnan indultam.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, én alapból egy romantikus típus vagyok, hiszek abban, hogy minden okkal történik, és nagyon szeretem a humort, szerintem a nevetés sokszor gyógyír. Ezért valahogy teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a romantikus-humoros stílus az én világom.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan. Már az is fantasztikus érzés, amikor elkészülök egy kézirattal, de amikor kiadják, könyvformát ölt és a kezemben tarthatom… tényleg nincsenek rá szavak.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mondhatjuk, hogy is-is. Részben tudatos, hiszen mint sokan, ha ihletet kapok én is előszedem az írói füzetem és végtelen sok oldalt körmölök le az ötleteimmel. Utána elkezdem tudatosan felépíteni az egészet, karakterek nevei, jellemzései, helyszínek, maga a történet kerete. Utána viszont leülök írni és írás közben a történet sokszor magától alakul. Néha úgy, ahogy terveztem, néha úgy, ahogy eszembe sem jutott korábban, de visz magával a lendület és mégis minden a helyére kerül. Van, amikor újra olvasom, és utólag módosítok benne, kiveszek egy komplett fejezetet, vagy beleírok plusz jeleneteket. Ezért azt mondanám, hogy az elején tudatos, aztán már inkább impulzív.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igazából minden jelenet a kedvencem. Amikor újra olvasom, simán tudok nevetni, sírni, vagy épp halálra izgulni magam az adott jeleneteken (még így is, hogy én tudom mi fog történni), innen tudom, hogy valószínűleg sikerült hatásosra írnom.

Nálam mindig van egy bizonyos pont, amikor kapok egy enyhe írói blokkot. Amikor a könyv háromnegyede már megvan, és kitaláltam már a végét is, ezen a ponton van mindig egy megtorpanás, amikor át kell valahogy vezetnem a történetet a háromnegyedétől a végéig. Ez a blokk változó, hogy meddig tart, az első könyvemnél pl. három hónap volt, a mostani könyvemnél csak két hét.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az Esküvői kalamajka esetében tervezett volt, hogy mindenképp szeretnék írni egy olyan könyvet, amiben az esküvőszervezés a fő témakör.

A Szerelem első járatra c. regényemben viszont nem volt semmi különösebb inspiráció. Hat évig nem írtam semmit és aztán egyik napról a másikra hirtelen bevillant egy ötlet, egy férfi és egy női karakterről, illetve hogy a helyszín New York és Skócia. Leültem a füzetem elé, elkezdtem írni, ami a fejemben volt és közben sorra jöttek az ötletek. Végül tíz oldalt írtam tele egy A5-ös füzetben ötletekkel egy délután alatt.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Magát a teljes kéziratot a bétaolvasóim láthatják először. Az ő szavukra nagyon sokat adok. Az első regényemnél nem kértem fel senkit bétázásra, bevallom akkor még azt sem tudtam, hogy van ilyen.

A Szerelem első járatra c. regényemnél már felkészült voltam. Azon bloggerek közül kértem fel öt embert, akik olvasták és értékelték az első regényemet is. Fantasztikus emberek és nagyon jó tanácsokat kaptam. Rajtuk kívül a férjemnek szoktam mindig elmondani az ötleteimet, bizonyos részeket, amihez a véleményét kérem, így ő a másik, aki segít nekem, ha elbizonytalanodom egy-egy résznél, hogy hogyan lenne jobb.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Először is azt, hogy köszönöm, hogy vannak. Köszönöm, hogy bizalmat szavaznak nekem és a könyveimnek, hogy szeretik a könyveimet és támogatnak. Arra biztatom őket, hogy továbbra is mindig mondják el, írják meg a véleményüket a könyveimről, mert az építő kritikákat mindig szívesen fogadom. Illetve maradt még történet a tarsolyomban, úgyhogy továbbra is kövessenek.

Itt lehet beszerezni a könyveket:

Mary G. Grant írói oldala

Szerelem első járatra

Esküvői kalamajka