Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Sanna Peth írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Az írónőnek, nemrég jelent meg Csak sorozata kötetei a Csak Mi (Csak 1), Csak Ő (Csak 2.) és Csak Én (Csak 3.).
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Harmincnyolc éves vagyok, három fiúgyermek büszke anyukája és egy csodás férj felesége.
Ócsán élek, jelenleg a legkisebb kisfiammal vagyok még itthon, mellette az Óbudai Egyetemre járok Mérnök Menedzser szakra. Eredeti szakmám fotós, abban is dolgoztam hat évig, de a Covid ideje alatt abba hagytam már csak hobbiból fotózom.
A Csak sorozatod sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A világ több pontjára is utaznak a szereplők, így ezek után alaposan utána kellett járnom, hogy mennyi idő az út egy-egy turné utazásaiba, mennyi minden tud beleférni ezekbe a napokba. Helyszínek, repülőterek, kávézók, klubbok után kellett nyomozni, hogy mi az, ami úgy néz ki, mint a történetben és belefér az útvonalakban, de komolyabb kutatómunkát nem kellett végeznem.
Az írás folyamatát nehéz megjelölnöm, ugyanis négy éve kezdtem el. Akkor már az alapsztori a fejembe volt, de sok kérdés merült fel bennem akkoriban, és be kell valljam talán a gyávaságom volt ami visszatartott. Most Februárban viszont kaptam egy ijesztő egészségügyi eredményt, amitől nem kétségbe esést éreztem, ellenkezőleg… Azt éreztem, hogy neki kell állnom és most meg kell csinálnom. Érdekes volt az egész folyamat, nem akadtam el, nem volt több kérdés, csak jött. Az első részt három hét alatt írtam meg, sőt ha jól emlékszem, akkor már a másodikba is belekezdtem egyből. Azt hozzátenném, hogy nagyon keveset aludtam, nem nagyon ettem, csak írtam.
.png)
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Az első részből vannak el-el vétve személyesebb információk rólam. Az első rész befejezése és a Csak Ő fele viszont saját élmény alapján íródott.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Írni már gyerekként is szerettem, akkoriban verseket leginkább, és mint nagyon sok gyermeknek, nekem is a naplóm volt a legjobb barátom.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Ez egy nagyon jó kérdés, pont most beszéltem erről a marketingessel. Nagyon jó sztorik vannak benne a fejembe, de úgy gondolom, ha más zsánerben írnék, az már nem én lennék. A romantikához ragaszkodom, viszont más zsáner elemeket, ahogy a Csak Én-be is megtettem, írni fogok, igen.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Ez volt a felszabadulás… A történet írása igazi érzelmi hullámvasút volt. Talán a harmadik rész végére tanultam meg az íráshoz tartozó fontos tulajdonságokat. Türelem, alázat és az érzelmek kontrollálása, ezek azok, amik elégethetetlenek egy írónak, hisz amikor írunk, egy másik világba vagyunk, átvesszük a szereplők érzelmeit, az események hangulatát. Sírunk, nevetünk, összeroppanunk közben. Hihetetlen érzés volt, és sajnos nagyon nehéz volt elválasztani a két életet, sok idő kellett, amíg megtanultam. A történet végén, szomorú is voltam, hogy itt a vége, de még mindig dolgozom Gracel és Masonnal csak már másirányba megyünk tovább.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Ez egy vicces történet. Mikor megírtam a kéziratot Béta olvasókat kerestem egy Facebook csoportban. Gondoltam, ha vizuálisan is látják a könyv jellegét, könnyeben kedvet kapnak az olvasásra. A Chat GP-nek leírtam milyen borítót szeretnék és olyat csinált, mint amit megálmodtam. Nem volt kérdés megtartom, viszont elírta a nevem. Úgy voltam vele, nem baj ez csak egy Béta csoport nem a nevem nézik… A csoporttagok pedig sorra elkezdték dicsérni milyen jó, így az is megmaradt.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen, én egy örök romantikus, nagy gyerek vagyok. Az a fajta, aki képes még a tini filmeken is sírni. Ezen sokan meglepődnek, mert a természetem viszont nem romantikus.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Ő az én gyermek, úgyhogy nagyon boldog voltam és meg is ígértem neki, hogy végig fogom a kezét vagy lapját és elkísérem teljesen a célig.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Is - Is. Az íráshoz meg kell lennie annak az el nem mondható érzésnek, hogy teljesen át tud adni magad. Ha például ideges vagy, vagy nem tudsz ráhangolódni, akkor szerintem nem
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Nem tudok külön kedvenc jeleneteket kihangsúlyozni, mert én velük voltam, azt éreztem, amit ők. Még a legjelentéktelenebbnek tűnő részek is nagy hatással voltak rám. Viszont a 3. részt nem is nehéznek mondanám inkább nagyon félve írtam meg. Egyik ok, hogy a történet első két részét Grace meséli el, amíg a harmadikat már Mason. Elmeséli azt is, hogy ő hogy élte meg az első két rész tartalmát és hát a férfiak nem úgy gondolkodnak, mint a nők és a hangjuk is más. Ráadásul ez rész tartalmaz egy elég komoly témát. Ezért voltak is félelmeim.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A történetek úgy születnek, hogy ha egyszer beindul egy sztori nem bírok leállni, sokszor még az ágyban is ezen agyalok, ülve a vonaton, zenét hallgatva, látom magam előtt a nappaliba de sokat segítenek a filmek és a zene. Én személy szerint nem vagyok könyvmoly, azokat a könyveket olvastam ki, amiket megnéztem már filmben is. A történelmi könyvek vagy a dokumentarista könyveket nem veszem hozzá, azokat alapból szeretem. Őszinte leszek, nem is könyvnek szántam. Mikor megírtam azt mondtam 4 év múlva a Netflixen fogom látni. Nem ér nevetni…! Persze ez egy nagyon nagy álom, de igyekszem dolgozni ezen.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A kéziratot először Bétákkal olvastattam, fontos volt számomra hogy idegen legyen, egyáltalán ne ismerjük egymást és figyeltem arra, hogy szeresse ezt a műfajt. Szerintem, aki írásra adja a fejét, hasonlóképpen válassza ki az első olvasókat. Egy barát, családtag nem fog olyan őszinte lenni, mint egy idegen. A véleményüket összevetettem és igyekeztem megkeresni az arany középutat. Persze lássuk be olyan könyv nincs, ami mindenkinek tetszeni fog, de alázattal kell fogadni minden véleményt és tanulni kell belőle.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
A családom fogadtatása érdekes volt. A férjemnek az írás folyamata nehéz lehetett, a hangulatingadozásaim néha már nekem is sok volt. Tudta, hogy írok, de mint mondtam volt már, hogy elkezdtem, csak annyiba maradt. Ő nem vette addig komolyan, míg nem kerestek meg kiadók. Édesanyám és a nővéreim meglepődtek, mert ők már a kiadásnál szembesültek a dolgokkal. Az unokahúgommal beszéltem mikor elkezdtem írni, azt hitte viccelek és meg is jegyezte, hogy ha megírtam ajánljam neki, így a Csak Mi valóban neki lett ajánlva.
Mit üzensz az olvasóknak?
Az olvasóimnak azt üzenem, hogy fogják Grace és Mason kezét és éljenek meg minden pillanatot a történetben, legyen az szenvedélyes, vicces vagy épp nagyon fájdalmas és utazzanak velünk ebbe a csodás világba. Nem tökéletes világ, ahogy ez sem, de remélem, azt élik meg, amit én mikor írtam.
A jel mondatom pedig magához az élethez: ,, Az álmok valóra válhatnak” és ezt komolyan gondolom. Mindent, amit ki akarnak próbálni, el akarnak élni, még ha lehetetlennek is tűnik, meg kell próbálni elérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése