Ismerjük meg közelebből a szerzőket! Claudia Collins - ("A témában rengeteg kutatómunkám volt, még egy hivatalos ördögűző papot is felkerestem egy szentmisére is elhívott.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a  Claudia Collins írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig egy kötete jelent meg Underground Kiadónál, az Alíz - Ha van jó, van rossz címmel. 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Elsőként szeretném, megköszönni a lehetőséget, hiszen ez életem első interjúja. Szerettem volna rendőr, katona, színésznő lenni, ekkor tudatosult bennem ebben a világban nem lehetek minden egyszerre. Így saját világot hoztam létre, ami nekem az írás.

Örök álmodozó művészlélek vagyok, aki csak szabad akar lenni.

Szeretek önfeledten táncolni, zenét hallgatni, könyveken-filmeken elmélkedni.

Talán leginkább ezzel a mondattal tudnám kifejezni magam:

„Akkor élek igazán, ha írok, ha nem írok, legbelül haldoklom.”

Alíz c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A témában rengeteg kutatómunkám volt, még egy hivatalos ördögűző papot is felkerestem egy szentmisére is elhívott.

Közel három év volt mire a végleges változat összeállt.

Miért pont e-könyv? Nem gondolkodtál, hogy nyomtatottan is kiad? 

Úgy gondolom a jövő az e-könyv! Természetesen lehetséges, hogy nyomtatott formátumban is megtalálható lesz majd mindenki számára.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az akkori minden rémálmomat beírtam, a valóságot olykor fájdalmas volt beilleszteni, a fantáziámat hagytam szárnyalni, úgy gondolom szárnyra kapott, száz százalékban csak én érethetem meg.

A könyv horror elemeket is tartalmaz, te magad is szereted a horrort? Van kedvenc horror filmed/sorozatod? 

Szerintem a horror részek az egész könyvnek a mozgatórugója!

Aki még nem olvasta, szól még a barátságról, családról, szerelemről és a hitről.   

A horror maga a félelem, mindenkinek az lesz a legjobb horror film-könyv, amitől ő maga a legjobban fél. Az én félelem érzetemet szinte kizárólag a szellemvilág mozgatja meg. 

Számomra akkor jó egy könyv, film sorozat, ha napokra magával tud ragadni.

Rengeteg filmet, sorozatot, könyvet szeretek.

Filmek: Fűrész, A bárányok hallgatnak, Démonok között, Álom doktor

Könyvek: A rítus, Az, Kedvencek temetője

Sorozat - a netfixen megtalálható: Marianne

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Maga az írás folyamata csupán pár éve köszöntött be hozzám, úgysem hittem volna akkor még el, hogy képes lehetek rá. A testvéremmel folyton kitalált játékokat játszottunk, ahol saját világunk volt, talán ott indult el bennem mélyen a saját történnetek létrehozása egészen kiskoromban.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

Igen, bár arra sokat kell még várni, egy romantikus történetet, majd szép koromban.

Addig viszont szeretnék a horror világában maradni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szomorú, hiszen tényleg rengeteget sírtam Aliz miatt! Egyben persze csodálatos, végre létrehoztam valamit, amit egyes egyedül én alkottam meg. Azóta is rengeteget gondolok Alizra, Bekára, Adamre, Robinra, hiszen egy életre a barátaimmá váltak.

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Vagy, ha igen miért pont azt a nevet választottad?

Ez a kedvenc kérdésem! 

Claudia valóban az igazi nevem, nagy bánatomra a Collins nevet nem vehettem fel. 

Az Éjsötét árnyék vígjáték/horrorfilmből választottam az írói vezetéknevem.

Óriási hatással volt rám az egész film, pláne Johnny Deep aki a fő vámpír-t játssza. 

Barnabas Collins 18. századbeli vámpír, aki a 20. században kiszabadul a sírjából.

Aki még nem látta volna, kötelező megnéznie! 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, igen, igen! 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Óriási szabadságot éreztem a lelkemben.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Elsőként ösztönös, mostanra már tudatos is, hiszen végre magamra találtam. Szerencsére folyamatosan úgy gondolom, jobbnál jobb ötleteim támadnak. Akár éjjelente is kirúgnak a gondolataim a melegágyból, olyankor azonnal papírt és tollad ragadok.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az első oldal a kedvencem, ahol a Pokoljárás verset megismerhetik az olvasók!

Legnehezebb rész: 

„Aliz őszinte hittel mondta végig az imát és szeméből örökre kihunyt a fény. ”

Rengeteg kedvenc részem van még, a könyv nagy része vallásomból adódóan nehéz volt, nyomasztó számomra. Azt hiszem, soha többet nem mennék bele ördögűzős történetbe.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Folyamatosan jár az agyam, nem tudom kikapcsolni. A horror filmek nézése inspirál a legjobban, hatalmas energiát ad, hogy valami egészesen újat alkossak.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába

A családom egy része, a történet kezdetekor már mesélek belőle. 

Igazából csak saját magamra hagyatkozom, úgy gondolom, tudom, mi kell az olvasóimnak. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Gondolom örültek! 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ez egy jó felület, hogy bejelentsem, Február 3-án jelenik első versem, egy antológiában. 

Több versel, biztosan készülök még, remélhetőleg egy újabb horror-thriller regény érkezik, bár teljesen más köntösben. Ezen felül közeli tervem egy gyermekeknek szóló horror mesekönyv létrehozása. A Social média felületin megtaláltok! 

Az e-könyvet itt tudjátok beszerezni:

Bookline

DiBook

Tudtad-e? P. R. Reena

Tudtad-e? rovatomban P. R. Reena írónő hét érdekességet osztott meg velünk. Írónőnek eddig két regénye Hogy a könyvborítoimat saját magam tervezem és készítem. Azért használtam többesszámot, mert a következő két regényem borítója is már készen van. meg, Megmenteni Viktóriát és Visszakapni Viktóriát címmel.

Tudtad-e? Sáfrán Judit

 Tudtad-e? rovatomban Sáfrán Judit írónő hét érdekességet osztott meg velünk. Írónőnek eddig az Örökölt királyság sorozata jelent meg NewLine Kiadónál.

Borítóleleplezés a FairBooks Kiadónál - Jud Meyrin legújabb kötete 2024-ben.

Most egy olyan könyv borítóját hoztam nektek, mely nem olyan régen volt leleplezés a kiadó oldalán. Ez pedig Jud Meyrin idei év első könyve jelenik meg, mely Vérbeli detektívek címet viseli. Még hozzá márciusban. Előrendelési linket később fogom hozni vagy kövessétek be a Kiadó oldalát, Fairbooks Kiadó vagy a csoportjába lépjetek be FairBooks olvasók csoportja. Érdemes, mert egy sor izgalmas könyvek jelennek meg, mint nyomtatottan, mint e-könyvként.

Plusz adalék, hogy exkluzív box is készül a könyvhez, mely február 10-től indul az előrendelése.

Jud Meyrin

Vérbeli detektívek

(Felföldi rejtélyek3,5) (Rózsakő rejtélyek2,5)

Tartalom:

Benjamin Burke azt hitte, tökéletes a terve. Elviszi a barátnőjét, Flórát egy régóta esedékes romantikus utazásra Skóciába, közben szimatol egy kicsit az ügyben, ami hónapok óta ébren tartja éjszakánként. Persze Ben életében soha semmi nem ilyen egyszerű, a tervei pedig hajlamosak gajra menni. Ezúttal a szokásosnál is jobban. Köszönhetően egy holttestnek, egy eltűnt lánynak, na meg Tristan Hunternek, az edinburghi zsarunak, akivel – mindkettőjük pechjére – kereszteződnek az útjaik.

Ben és Tristan azon kapják magukat, hogy őrült balhéba keverednek, ahol minden sarkon veszély les rájuk, miközben legszívesebben egymásnak is bemosnának.

Vajon sikerül összedolgozniuk és túlélniük a közös kalandot?

Jud Meyrin Rózsakői rejtélyek és Felföldi rejtélyek sorozata fonódik össze ebben a fergetegesen adrenalindús bromance-ban

Megjelenés:

2024.március. 20.

Előrendelés

2024.február 10.

Ha bírtad Cujo ámokfutását, Ken Greenhall szociapata bullterrierjét imádni fogod - megjelenés: február 20.

Ken Greenhall:

Pokolfajzat

„Szerintem csak azért váltak uralkodó fajjá, mert olyan sok van belőlük. Nincs más magyarázat.”

Ha bírtad Cujo ámokfutását, Ken Greenhall szociapata bullterrierjét imádni fogod

Megjelenés: február 21.
Fordító: Uram Tamás
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 208 oldal

Leírás

Amikor 1983-ban megjelent Stephen King új regénye, a Cujo, mindenki elhűlt a megveszett bernáthegyi borzalmas ámokfutását látva, a szerző pedig megkezdte elképesztő sikerszériáját, mely a ’80-as években végképp a legnagyobb élő horroríróvá emelte.  Üdvözölték újszerű és merész témaválasztását, holott a megvadult kutya alakja nem számított újdonságnak a zsáner piacán.

A ponyvahorrorokkal zsúfolt 70-es években, egész pontosan 1977-ben jelent meg először Ken Greenhall Pokolfajzat című regénye, azonban sajnos gyorsan el is tűnt a köztudatból.  1989-ben Baxter címen megfilmesítették ugyan az ördögi történetet, de a XXI. század fanatikus horrorkedvelőin kívül sajnos így is igen kevesen ismerik.

Ezen felbuzdulva Grady Hendrix 2017-ben célul tűzte ki maga elé, hogy az előző század kultikus horrorklasszikusait visszaépíti az irodalmi világba. Kiadta tehát a több száz címet magába foglaló Paperbacks from Hell (Ponyvák a pokolból) című ajánló jellegű könyvet. A megjelenés kapcsán azt nyilatkozta, hogy sikernek könyveli el, ha valaki miatta elolvassa a Pokolfajzatot. Egy műfajban, amit az olcsó és könnyen elérhető könyvek jellemeznek, Greenhall képes volt valami kiemelkedőt alkotni.

A Pokolfajzat egy Baxter nevű bullterrier sátáni útját meséli el a tökéletes gazdáig. Az ártatlannak tűnő blökit veszett ambíció hajtja. Betekintést kaphatunk egy szociopata házikedvenc gondolataiba, aki mindent megtesz, hogy a számára megfelelő háztartásába kerülhessen. A The Guardian egyenesen úgy fogalmazott Greenhall kapcsán, hogy ő „Shirley Jackson jéghideg és precíz prózájának örököse”

Fülszöveg

Milyen lehetőségek rejlenek a testi erőmben?

Mi lenne, ha az öregasszony egyik reggel, ahogy ott áll a lépcső tetején, hirtelen azt érezné, hogy valami meglöki a lábát hátulról? Mi lenne, ha a levegőbe markolva előreesne, és az egyik lépcsőfok peremébe verné vékony falú koponyáját? Hogyan alakulna a sorsom, miután rátalálnak mozdulatlan testére a lépcső aljában?

Ilyen gondolatok járnak a tökéletes gazdira vadászó Baxter, a szociopata bullterrier fejében, miközben első áldozata végzetét tervezgeti. Ken Greenhall idegborzoló regénye a horrorirodalom egyik elveszett klasszikusa, melyből 1989-ben Baxter címmel nagy sikerű filmadaptáció készült, nemrég pedig a Valancourt Books mutatta be ismét a műfaj mai rajongóinak.

A szerzőről

Ken Greenhall Detroitban született angol bevándorlók gyermekeként 1928-ban. Már nagyon fiatalon munkát vállalt egy lemezboltban, aztán hamar besorozták katonának, és szolgált Németországban is. Később a Wayne Állami Egyetemen szerzett diplomát, és New Yorkba költözött, ahol kézikönyveket szerkesztett, többek közt az Encyclopedia Americana és New Columbia Encyclopedia számos kiadását.

Greenhall mindig nagy rajongója volt a természetfelettinek, és idővel felhagyott a munkájával, hogy minden idejét az írásnak szentelhesse. Az első regényeit álnéven írta anyja lánykori nevét használva (Jessica Hamilton), így jelent meg 1977-ben a Pokolfajzat, ami a leghíresebb műve lett, a nyolcvanas években kultusz övezte a horror rajongói közt, és 1989-ben Baxter címmel filmet is forgattak belőle.

Greenhall 2014-ben hunyt el. Azóta több könyvét is újra kiadta a horror egyik legjelesebb amerikai kiadója, a Valancourt Books, melynek eredményeként Greenhall rajongótábora mára nagyobb, mint bármikor korábban.

 

Mások a kötetről

„A bizarr történetek mellőzött klasszikusa; ugyanaz a súlycsoport, mint a Karambol vagy A darázsgyár.” - Fright.com

„Sokkal inkább ott volna a helye a köztudatban, és nem csak „kult-klasszikus” alapműként…” - Too Much Horror Fiction

„Egy szerző, akit bűnös módon elhanyagol a mai olvasóközönség… Legfőbb ideje, hogy ünnepelni kezdjük Ken Greenhallt.” - Jonathan Janz

 

Részlet a kötetből

„Éjszakánként sokat nyugtalankodom. Néha irigylem az öregasszonyt, amiért olyan gondtalanul alszik. Észre se veszi az engem zavaró sietős lépteket, a kiáltásokat és a több tucat megmagyarázhatatlan eredetű zajt.

Először nehezemre esett elhinni, hogyan lehet egy élőlény olyan közönyös, mint ő. Csakis a legnyilvánvalóbb hangokat és szagokat érzékeli. De rengeteg időt tölt azzal, hogy mindent megbámul, és teljesen értelmetlenül és szinte folyamatosan motyog hozzám és azokhoz az emberekhez, akikkel találkozunk.

Az éjszakával viszont nem foglalkozik. Nem zavarja a sötétségben olyan magabiztosan és nesztelenül surranó, portyázó macskák gondolata. Láthatóan fogalma sincs róla, mennyire megbízhatatlanok az éjszaka teremtményei, és időnként muszáj csaholással figyelmeztetnem a körülöttünk ólálkodó idegenek veszélyes közelségére.

Lehet, hogy nyugtalanabbul aludna, ha ez a zegzugos ház nem védelmezné. Lenyűgözőnek és kényelmesnek tartom a házat, de nem tölt el biztonságérzettel. Rengeteg nyomot őriz a korábbi lakók után – olyan emberek után, akik már soha nem térnek vissza ide. Nyilvánvaló, hogy a biztonság és az állandóság a házra vonatkozik, nem a lakóira.

Esténként, mielőtt lefeküdne aludni, az öregasszony kinyitja a hátsó ajtót, és kienged az éjszakába. Feszülő húgyhólyaggal, kitágult orrlyukakkal rohangászom a szagokkal teli, gyomos udvaron. A sötétségben nem vonják el vizuális ingerek a figyelmemet. Az orromat a földhöz nyomva teljesen az illatokra összpontosítok, a gazdag sokféleségre a ház levegőjének áporodottsága után.

Először azt a helyet keresem fel, ahol gyakran találok patkányürüléket. A lábamat éppen csak megemelve otthagyom a saját illatomat. Hatalmas területet kell átvizsgálnom, és az öregasszony nagyon kevés időt hagy nekem. Bizonyos estéken, különösen, amikor valami azonosíthatatlan élőlény nyomaira bukkanok, úgy kell erőszakkal visszavinnie a házba, a nyakörvemet rángatja, és türelmetlenül sipítozik rám.

Odabent felmegyünk az emeletre. Ő bezárkózik a fürdőszobába, és elvégzi azokat a teendőit, melyeknek nem lehetek tanúja. Én közben fekszem az ágyon, és felidézem magamban a friss élményeket. Volt idő, amikor egész éjjel ezeken az emlékeken gondolkodtam. Mostanában viszont, miután az öregasszony ágyba bújik, és horkolni kezd, távozom a hálószobából. Lemegyek a földszintre, a karmom hangosan kopog a lépcső csillogó, csupasz fafelületén. Lent odamegyek az ablakhoz, és az utca túloldalán álló házat figyelem, amíg el nem sötétedik.

Utána fekszem a szófán, és a fiatal párra gondolok. Várom, hogy meghalljam a halk, fura hangokat, amiket a sötétben adnak ki magukból. Ha velük élnék, azt hiszem, nem volna olyan része a napjaiknak, amit nem láthatnék.

Visszamegyek a lépcsőn az emeletre, és leülök az öregasszony ágya mellé. Homályos alakját figyelem. Hallgatom hangos lélegzését. És várom a reggelt.”

Előrendelhető

Agave Könyvek

Utolsó regényével jelentkezik a kultikus Viharsziget és a Titokzatos folyó írója

 Dennis Lehane: 

Apró irgalmak

„BOSTON OSTROM ALATT! Csatlakozz a dél-bostoni közösség büszke tagjaihoz, valamint az aggódó szülőkhöz!”

Utolsó regényével jelentkezik a kultikus Viharsziget és a Titokzatos folyó írója

Megjelenés: február 13.
Fordító: Rusznyák Csaba
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 320 oldal

Leírás

Mi újdonságot lehet elmondani egy olyan kaliberű szerzőről, mint Dennis Lehane? Hogy a modern noir egyik megteremtője és úttörője? Hogy bűnben tapicskoló művei megmutatják miként lehet a krimi egyben szépirodalom is? Vélhetően, ha Lehane kizárólag a Titokzatos folyót és a Viharszigetet írja meg, neve már aranybetűkkel kerülne be a bűnügyi irodalom nagykönyvébe, és hollywoodi elfoglaltságai miatt egy darabig úgy tűnt, többé már nem tér vissza a prózairodalom terepére.

Szerencsénkre talált némi lyukat tetemes elfoglaltságai közt, aminek mi rajongók örülhetünk a leginkább, így elkészülhetett vélhetően Lehane regényírói pályafutásának hattyúdala, ami a tengerentúli kritikusok szerint inkább ékkő, vagy korona, és legalább olyan szépen csillog, mint a fentebb említett kultikus stand alone művei.

Az Apró irgalmak című, Lehane pályafutását megkoronázó művet 2023-ban az Amazon az év legjobb krimi/thriller regényének választotta, miközben az amerikai krimi új üdvöskéje, S. A. Cosby, az Éles tárgyak és a Holtodiglan írója, Gillian Flynn, valamint maga a horror koronázatlan királya, Stephen King is az év legjobb regényének nevezte.

A The New York Times azt írta róla: „kíméletlenül ábrázolja az ostobák fanatizmusát”, míg a Kirkus Review szerint „az emberi lélek mocskának éjsötét krónikája”, míg a National Public Radio kiemelte, milyen sokrétűen mutatja be a rasszizmus ma is túlságosan aktuális kérdéskörét. Ahogy az egy Lehane regény esetén lenni szokott, a megfilmesítés jogai persze rögtön elkeltek, a jelenlegi tervek szerint az Apple Tv+ készít majd sorozatot a műből.

Ha ez Lehane utolsó műve – tekintve, hogy lassan betölti a hatvanat, és évekre előre be van táblázva Hollywoodban – akkor bizton állíthatjuk, hogy ez a méltó lezárás, amit mindenkinek érdemes olvasnia.

 

Fülszöveg

A Viharsziget és a Titokzatos folyó világszerte ünnepelt szerzője egy új mesterművel tér vissza családi szeretetről, alattomos hatalomról, forrongó gyűlöletről és mindent elemésztő bosszúról Boston történetének egyik legviharosabb epizódjával a háttérben.

1974, a nagy nyári hőhullám idején. Egy este Mary Pat tinédzser lánya, Jules nem jön haza. Ugyanazon az estén holtan találnak egy fiatal fekete fiút, akit rejtélyes körülmények közt gázolt el a metró.

A két esemény egymástól függetlennek tűnik, Mary Pat azonban a gyermeke utáni kétségbeesett keresés közben olyan dolgokra bukkan, amelyeket jobb lett volna nem feltárni – kérdezősködése zavarja Marty Butlert, az ír maffia főnökét és a neki dolgozó embereket, akik nem nézik jó szemmel az üzletükre fenyegetést jelentő kutakodást. A háttérben pedig ott lüktet és forrong a város állami iskoláinak erőszakkitörésekhez vezető deszegregációs törekvése.

Az Apró irgalmak szenzációs thriller, a bűnözés és hatalom brutális tablója, valamint az amerikai rasszizmus sötét szívének bátor portréja. Olyan delejező és kíméletlen könyv, amilyet csak Dennis Lehane tud írni.

 

A szerzőről

Dennis Lehane, a modern noir koronázatlan királya, 1966. augusztus 4-én született Boston Dorchester negyedében. Itt nevelkedett, a regényeinek többsége is ezen a környéken játszódik. Két diplomát szerzett Floridában: az elsőt az Eckerd College-ban, a másodikat pedig a Florida International Universityn. Mielőtt főállású író lett, értelmi fogyatékos és érzelmileg sérült gyerekekkel foglalkozott, de volt pincér, parkolóőr, sofőr, rakodómunkás és könyvesbolti eladó is.

Az első regényét még az egyetemi évei alatt írta saját szórakoztatására: az Egy pohárral a háború előtt 1994-ben jelent meg, főszerepben Angie Gennaro és Patrick Kenzie magándetektívekkel. A kötet nagy kritikai elismerésben részesült, és később hatrészes sorozattá nőtte ki magát, ráadásul a negyedik, Hideg nyomon című kötetből Ben Affleck filmet forgatott.

Lehane eddigi legsikeresebb regényei mégis az önálló művei. A Titokzatos folyó 2001-ben látott napvilágot, és szinte azonnal kultikus magasságokba emelkedett. Később Clint Eastwood készített belőle Oscar-díjas filmet. Lehane ezt követően 2003-ban megírta a Viharszigetet, amit számos irodalmi díjra jelöltek, és meghatározta a következő évek trendjeit – nem csak az irodalomban. A történetből 2010-ben Martin Scorsese forgatott felejthetetlen filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével.

Lehane a 2010-es évek második felétől kevésbé aktív regények terén, az idejét Hollywoodnak szenteli. Olyan sorozatok írásában és produceri munkálataiban vett részt, mint például a Fekete madár, A kívülálló, a Mr. Mercedes, A vérvonal árnyai vagy a Boardwalk Empire – Gengszterkorzó. 2023-ban, hosszú kihagyás után új regénnyel is jelentkezett: az Apró irgalmakkal visszatért Bostonba, és a város 1970-es években kirobbant szegregációs válságának színfalai előtt játszódó, lebilincselő hatású thrillert mesél el. A kötet óriási sikert aratott a rajongók körében.

Mások a kötetről

„Gondolatébresztő, dühítő és abszolút letehetetlen.” - Stephen King

„Az Apró irgalmak Boston 1974-es, iskolai szegregációs válságának színfalai előtt játszódó, lebilincselő hatású thriller, főszerepben egy mindenre elszánt nővel, akit nem lehet semmibe venni. Gondolatébresztő, pulzáló, releváns és kompromisszummentes sztori az egyik legjobb kortárs író tollából.” - Gilliam Flynn

„Dennis Lehane egy szupernóva, új regénye pedig a naprendszer összes bolygóját rohadtul kilövi a pályájáról. Eddig is sikert sikerre halmozott, de sosem volt ennél igazabb, szívszakítóbb, fontosabb írása. Amerika faji rémálmának közepette az Apró irgalmak csakis azokat a kérdéseket teszi fel, amelyek a legjobban számítanak: „Mi fog változni? Mikor fog változni? Hol fog változni? Hogyan fog változni?” Ezt a könyvet képtelenség letenni, sötét fényei pedig sokáig veled maradnak majd.” - Junot Díaz

„Dennis Lehane úgy hámozza le karakterei rétegeit, ahogyan egy szobrász találja meg egy angyal arcát egy kőtömbben. Az Apró irgalmak egy mesteri történetmesélő csúcsteljesítménye, klasszikus Lehane. Gyönyörű, brutális, lírai és elviselhetetlenül őszinte. Kihagyhatatlan.” - S. A. Cosby

„Dennis Lehane rezzenéstelen arccal tár elénk egy sötét történetet, melyet az olvasó sosem fog elfelejteni.” - James Lee Burke

„Gyönyörű. Dennis Lehane teljesen letaglózott a számomra teljesen ismeretlen világ szívembe plántálásával. Az Apró irgalmak frenetikus és szívszorító, dühítő és felejthetetlen.” - Jacqueline Woodson

„Ez a feszes, megkapó thriller egyben önvizsgálat – az íróé és az olvasóé is.” - Kirkus Reviews

„Letaglózó és felejthetetlen… lenyűgöző regény rasszizmusról, erőszakról és szülői bosszúról.” - Library Journal

Részlet a kötetből

„Mary Pat becsukja az ajtót, és arra fordul meg, hogy a lánya a konyhaasztalon ülve pöfékel, persze az ő cigarettáját.

– Kurvára nincs áram – mondja Jules.

– Talán „jó reggelt!” – válaszolja Mary Pat. – A „jó reggelt!” is megteszi.

– Jó reggelt! – Julesnak sikerül ragyogó, mégis hűvös mosolyt rávillantania. – Le kéne zuhanyoznom, mama.

– Hát zuhanyozz.

– Hideg a víz.

– Kibaszott harminckét fok van odakint. – Mary Pat magához húzza a doboz Slimst a lánya könyökétől.

Jules a szemét forgatva beleszív a cigijébe, és hosszan, lassan kifújja a füstöt a mennyezet felé.

– Mit akart?

– Ki, Brian?

– Aha.

– Honnan ismered te Brian Shea-t? – Mary Pat meggyújtja aznapi második cigarettáját.

– Mama – nyitja tágra a szemét Jules. – Nem ismerem Brian Shea-t. Csak tudom, hogy kicsoda Brian Shea, ahogy az egész környék tudja. Mit akart?

– Tüntetni fognak. Gyűlést tartanak pénteken.

– Semmi sem fog megváltozni. – Lánya fásult, nemtörődöm hangon válaszol, de Mary Pat látja a tekintetében a félelmet, látja a sötét táskákat a szeme alatt. Mindig nagyon szép lány voltál, Jules, gondolja. Mindig is igazán szép lány. És most láthatóan öregszik. Tizenhét évesen. Aminek egynél jóval több oka lehet – például, hogy a Commonwealthben nőtt fel (nem az a hely, ami ontaná magából a szépségkirálynőket és a divatmodelleket, bármilyen szépnek szülessenek is); hogy elveszítette a testvérét; hogy a mostohaapja egy nap kisétált az ajtón, pedig már elhitte, hogy velük fog maradni. Hogy szövetségi rendeletre kénytelen az utolsó iskolaévét egy olyan környéken tölteni, amelyik nem arról híres, hogy a fehér gyerekek nyugodtan császkálhatnak arrafelé sötétedés után; nem is beszélve arról, hogy alig tizenhét éves, és ki tudja, miféle bajokba keveredik a fafejű barátaival. Mary Pat tudja, hogy az utcákat elöntötte a fű és az LSD, meg persze mindenhol ott van a pia. Southie-ban a gyerekek egy üveg Schlitzet és egy doboz Luckyt szorongatva csusszannak ki az anyjuk méhéből. És akkor még ott van a Sorscsapás – az ocsmány barna por meg a kurva tűk hozzá, amelyek alig egy év alatt hullákat vagy hullajelölteket csinálnak egészséges gyerekekből. Ha Jules megmarad a piánál meg a ciginél, esetleg néha feldobja a hangulatát egy-egy jointtal, csak a szépségét veszíti el. Ezen a környéken mindenki elveszíti a szépségét. De Isten óvja attól, hogy rákapjon a Sorscsapásra. Abba Mary Pat is belehalna.”

A könyvet itt lehet előrendelni.

Agave Könyvek

Mohai V. Lajos: A kanizsai Hidegház – Megjelent!

 Mohai V. Lajos

A kanizsai Hidegház

Megjelent!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2023

Szerkesztette: Balogh Endre

Borítóterv: Fábián István

A kötetről

 Sziszifuszi munkával összerakható egy város múltja a régészeti ásatások, levéltári anyagok, anyakönyvi kivonatok, privát levelek, családi Bibliára vagy más könyvekre írott széljegyzetek segítségével. Ugyanilyen óriási vállalás a saját múltunk tárnájába lemenni, emlékeink, családi legendáriumaink, régi térélményeink, illatok, hangok, izomemlékek megidézésével. Felmutatni az utcabeli boltost, egy renitens családtagot, egy könyvesbódét, egy zsinagógát, az iskolák világát, és még rengeteg olyan egyedit, amire, ha más is ráismer, máris általánossá változik.

A kanizsai Hidegház egy szegény család másodszülött fiának története. De ne gondoljunk arra, hogy majd király, vagy kőgazdag mágnás lesz belőle. Esterházy Péterrel szólva a főszereplő „egy ürge”, egy egyszerű ember – és éppen ez az izgalmas benne: akármelyikőnk lehetne. Talán csak a fokozott érzékenysége és irodalmi tájékozottsága különbözteti meg a szomszéd munkástól. De nem hordja magasan az orrát, egy a kanizsaiak közül. Mert a könyv Nagykanizsán játszódik, a második világháború után. Sokan ráismernek majd a város különböző részeire, még ha olyanok is vannak benne, melyekre csak régi térképeken, vagy nagyon idős emberek emlékeiben bukkanhatnánk.

A múlt nem puzzle, sosem lehet minden darabját kirakni. Minél többet tudunk, annál jobban látjuk a hiányokat. Egy irodalmi mű sem kirakós. Mohai V. Lajos a szubjektív kép intenzitásán dolgozik. Tekeredjen csak az az emlékkígyó. Összetéveszthetetlen melankóliájú sorai maguk is több irányba nyitható időkapszulák.

A szerzőről

Mohai V. Lajos, születési neve: (Venszl Lajosként Nagykanizsa, 1956. július 21.–) József Attila-díjas költő, író, esszéíró, irodalomtörténész. 2006 óta irodalmi munkáinak él; óraadó volt a Károli Gáspár Református egyetemen. Az art7.hu művészeti portál főszerkesztő-helyettese.

Wikipédia oldala

Részlet a kötetből

Nem így történt, azóta is áll az épület, ahová olykor elzarándokoltam én is, mert Nusi néném ott jutott szükséglakáshoz. Minden alkalommal ünnepélyesen készülődtem, és, utólag visszapillantva, elárulhatom, hogy a látogatásaim nem merültek ki a családi kapcsolat kötelességszerű ápolásában, amire pedig adtak a népek Kanizsán, mi is, tehát könnyű dolgom volt, magamra vállaltam a feladatot. (Én hálásnak éreztem, a szüleim kevésbé.)

Már a ház hangulata magával ragadott.

Kifeszített dróton villanykörték pislákoltak, az ereszek alól kocsonyás, szürke köd ereszkedett alá az udvarra. Az épület, a szájhagyomány szerint, Ferenc József uralkodása idején és később is sokcsillagos bordélyként szolgált; közönsége válogatott urakból állt, halk szavúakból és harsányakból, többnyire családosokból. A diszkréció háziszabály volt, elpirulni nem volt szabad, megkövetelte az intimitás. Köd előttem, köd utánam. Jó időtöltés volt ott lenni, amit ékesen bizonyított, hogy ide, a messze földön híres kanizsai kurvákhoz a Muravidékről és a régi vármegye legtávolabbi csücskéből is jöttek úrfélék, jobb módú kuncsaftok.

A könnyű vérű lányok utódai, fittyet hányva a szocialista erkölcs szabályaira, a hatvanas években ott tanyáztak délutánonként a Fölsőtemplom előtti korzón, ahol munkaidő után nyüzsgött a város. A taxik is ott várakoztak a bazaltkockás szervizúton. A kifestett nőkhöz hasonlóan ők is a város látványosságai közé tartoztak, mert az a kis oszlopra szerelt telefon, amellyel fuvarra hívták őket, időnként felberregett, ilyenkor a járókelők odasandítottak, mielőtt folytatták volna az útjukat, ahogy azokra a mutatós lányokra is odasandítottak.

Mindenki biztonságban érezhette magát.

Ló és lovas hegyre hágnak.

Hittanra menet városunknak ezen a részén láttam a legszebb körömcipőt. A nő, akinek a lábán volt, a Jézus Szíve-plébániatemplom előtti tér ékszerdobozának számító Muskátli cukrászda teraszán ült, finoman keresztbe vetett lábbal. Arcomba szaladt a vér. A cukrászdában olasz kamionsofőrök az asztal alatt árultak női harisnyát, nyugati cigarettát és a slágernek számító négerbarna orkánkabátot. Szép pénzt hozott ez a feketézőknek, az orkánkabát bizonyos presztízst jelentett.

Szeles és esős időben négerbarna színbe öltözött a város.

Visszatérve a régi bordélyvilághoz: a megyei urak állítólag rengeteg harisnyapénzt áldoztak az erotika azon mutatványaira, amelyekben részesültek. A város alsóbb köreinek megtépázott gazdasági helyzetén némileg javítottak ezzel. Mint később tudomásomra jutott, az élete egy szakaszát bordélyházi bentlakóként élő Krúdy Gyula bordélyszótára is tanúsítja, hogy az örömházi hálapénzt az elégedett ügyfelek harisnyapénzként folyósították. A boldog békeidők e dekadens nyoma élt és virult Kanizsán.

Ahogy az épület is a háborús viszontagságok ellenére megőrzött a külsejében valamennyit egykori rendeltetéséből: homályba vesző kapualjon lehetett bejutni egy jobbra és balra is elágazó, hosszanti folyosóra; a folyosók fölkövezett udvart fogtak közre, ahol az elmaradhatatlan, cserepekbe ültetett muskátlik nyíltak. Az udvar diszkrét árnyékba borult, akárcsak a lakások ablakai; a helyiségekben nappal is égett a villany. A sárgás hajópallóval lerakott kapualjban festett domborművek maradványai indázó virágminták nyomait őrizték.

A falak erotikus párát leheltek ki magukból. Tetszhetett volna Krúdynak is. Az írásaiból tudom, hogy a bordély az élet és a halál „regényes” metaforájává változott át az elmúlásra fogékony íróemberek számára. A bordélynak saját mítosza alakult ki, akárcsak a korán sötétedő őszi estéknek, amelyek a melankolikus hajlamúakat öngyilkosságba kergették.

„Megpohonyállak, ha valami rosszat hallok rólad!” – fenyegetett meg fölemelt mutatóujjával szelíden Anyám.

Kapható a Prae Kiadó webáruházában:

Prae Kiadó