2018. október 5., péntek

Interjú Elizabeth Stone szerzővel

Szeretném megköszönni Elizabeth Stone szerzőnek, hogy elvállalta az interjút. Nemrég jelent meg a könyv, Mondd, hogy ez a valóság! címmel, s volt szerencsém elolvasni a történetet, és bizton állíthatom, hogy nagyon izgalmas és lebilincselő történetet kaptam. Szívből tudom ajánlani minden kedves romantikus lelkű olvasónak, és legfőképpen azoknak, akik most ismerkednek meg a meleg témával.



1. Kérlek, mesélj kicsit magadról! Honnan eredt az a gondolat, hogy meleg romantikus-erotikus történetet írj?

Mindenekelőtt köszönöm a lehetőséget!  No, és akkor magamról: túl vagyok a hatodik x-en, van két fiam és három unokám, melyből egy fogadott. Van még két kutyám is. Debrecenben élünk, huszonhat éve működik a családi vállalkozásunk, de most már nem veszek részt benne napi szinten, mostanában az írás foglalja le a mindennapjaimat. Világ életemben könyvmoly voltam, talán, ha nyolc-kilenc éves lehettem, mikor elkezdtem olvasni. Annyira stréber voltam, hogy még a kötelező olvasmányokat is szívesen olvastam, mindegy volt, csak könyv legyen a kezemben. Ennél fogva a klasszikusokon nőttem fel, mondhatni, hogy nagykanállal fogyasztottam a könyveket. Több évtizede már annak is, hogy a könnyedebb szórakoztató irodalom felé fordultam, ezen belül a romantika, ami igazán közel áll hozzám, de szeretem a jó krimiket is, főleg, ha van benne romantikus szál is. Nagyjából három éve, hogy véletlenül a kezembe került az első magyar meleg romantikus könyv, és azonnal magához vonzott. Örök hálám az írónőnek érte, mert egy olyan világot tárt fel előttem, melyről addig nem sokat tudtam, de mindig is érdekelt. Igyekeztem elolvasni, amit lehetett ebben a témában. Mindig is olvasónak tartottam magam, meg sem fordult a fejemben, hogy írjak, pedig többen is jelezték, hogy szívesen olvasnák, a kommentjeim alapján. Előolvasója is voltam íróknak.  Aztán tavaly ősszel egy hajnalon arra ébredtem, hogy látok egy jelenetet filmszerűen forogni előttem és a mindent felülíró sürgős késztetést, hogy papírra vessem. Pár napig hezitáltam rajta, igyekeztem lebeszélni magam róla, de ők voltak az erősebbek, így megadtam magam és leírtam a jelenetet. Természetesen egy meleg pár volt a főszereplője, akiket egy híres énekes pár ihletett. Annyira bizonytalan voltam, hogy felolvastam két barátnőmnek, akiknek nagyon tetszett és bíztattak a folytatásra.  Így nekiálltam és elkezdtem írni, mert szinte az egész történetet láttam magam előtt. Tehát így indult az egész írói létem.

2. Család, barátok hogyan fogadták, hogy meleg könyved jelent meg?

A családom szerintem a mai napig nem tért magához a ténytől, hogy ebben az irányban indultam el, a barátaim együtt örülnek velem és nagyon várták a könyvem megjelenését. Tekintve, hogy álnéven írok - úgymond inkognitóban voltam közel egy évig -, sokan mostanában kezdik el felfedezni, hogy ez is én vagyok.


3. Miért pont ebben a témában kezdtél el írni?

 Mert erre érzek ihletet, izgat ez a téma. Túl a romantikán, a családi, a társadalmi el és befogadásuk, megítélésük, elfogadtatásuk nagyon kényes témákat, helyzeteket teremt. Vallom, hogy minden ember egyforma, két azonos neműnek is joga van a szerelemre, boldogságra.

4. Van kedvenc jeleneted a könyvben?

Hm, ez érdekes kérdés, mert természetesen az egész könyv közel áll a szívemhez, hiszen úgymond az „elsőszülöttem”. De van két-három különösen kedvenc jelenetem.

„Meglepő módon zavarba jöttem a saját gondolataim irányától, így igyekeztem minél hamarabb befejezni a fürdést, megtörölközni, hogy még mielőtt Ward végezne, én már a hálószobában legyek, minimum egy alsóban. Éppen fordultam meg, mikor láttam kilépni az ajtón, vállán törölközővel, a haját szárítgatva, dörzsölgetve. Már nyitottam volna a számat, szólni akartam valamit, de menet közben elakadtak a szavaim, eltátottam a számat, mikor megláttam borzas haját és griberlis , mosolygó arcát.
Istentelenül jól nézett ki, olyan szexi volt, hogy úgy éreztem, menthetetlenül elsülök a gatyámba. Észrevette kínomat és még rátett egy lapáttal, megcsavarta a meztelen csípőjét és döfő mozdulatot tett, mire én gyorsan kimenekültem a szobából, hangos nevetésétől kísérve. Már csak a konyhából szóltam neki vissza, megkérdezve, hogy kér-e kávét.
Könnyen rá tudnék szokni a látványára, jelenlétére, morfondíroztam magamban, míg a kávéra vártam.”

„Reggeli után Leo javaslatára sétálni mentünk a városba, ahol meg szerette volna mutatni a kedvenc helyeit. Nem volt ellenemre, jólesett a társaságában mutatkozni. Újdonságnak számított számomra minden közös tevékenység, amit nem a lakásban, hanem az emberek között csinálhattunk.
A kocsiból kiszállva elindultunk egymás mellett, majd nem sok idő elteltével azt vettem észre, hogy megfogja a kezem és az ujjaim, közé csúsztatja az övéit. Meglepődve ránéztem és egy nagy szívdobbanással, láttam meg szépséges arcán a boldog mosolyt. El sem tudom mondani, mit éreztem, a gyomromban repkedni kezdtek a pillangók, szinte eufórikus érzés vett rajtam erőt, hogy felvállal mások előtt és kézen fogva sétáltunk, fittyet hányva arra, hogy netalán megláthatja valami ismerőse, kollégája. Madarat lehetett volna fogatni velem a boldogság, szabadság és felvállalás érzésétől, mint villám csapott belém a felismerés, hogy beleszerettem Leonardba. Valószínűleg igazi szerelem volt ez már az első pillantásra is, de igazán csak most világosodtam meg, most tudatosult bennem. Úgy éreztem, mintha nem is a földön járnék, hanem minimum ötven centivel fölötte. De azért csak megkérdeztem tőle, hogy nem fogja-e megbánni, ha meglát bennünket valami ismerőse.
– Nyugodtan lássanak meg, Howard, nem zavar. Mondtam már neked, hogy ha van kiért felvállalni magamat és egymást, akkor gondolkodás nélkül megteszem, mert így látom jónak. – Csak megszorítottam a kezét és rajongva néztem rá, szerelmesen válaszul, mert nem bírtam megszólalni sem, úgy összeszorult a torkom a meghatottságtól. Pedig legszívesebben a karomba kaptam volna és csókjaimmal árasztottam volna el.
Egész nap eufórikus állapotban voltam a boldogságtól, nekem oly mindegy volt, hogy hová megyünk, mit csinálunk, az volt a lényeg, hogy együtt lehettem a szerelmemmel, aki nyíltan felvállalt engem.
Megebédeltünk egy olasz étteremben, majd félve böktem ki, hogy be kellene néznem egy rövid időre a hotelbe. Leo teljesen megértő volt ez ügyben, felvetette, hogy megvár valahol a közelben, de ezt nem akartam, inkább magammal vittem. Kérdezte, hogy nem okoz-e ez számomra valamilyen nehézséget, de megnyugtattam, hogy nem. Ha esetleg később valaki szóvá is teszi és eljut a hír a főnökömhöz, akkor is felvállalom magunkat. Láttam, hogy neki is jól esett ez a gesztus.”




 5. Volt olyan rész, amit nehezen írtál meg?

Van legalább két olyan részlet, amelyben a karaktereimmel együtt szenvedtem, nekem is fájtak a történések, melyeket át kellett élniük. Furcsa érzés ez az írói lét, az embernek mintha többféle személyisége lenne. Mikor a bőrükbe bújik, hogy próbálja hitelesen visszaadni az adott szituációban lévő érzéseket, teljesen áthasonul, érzi mindazt az örömet és fájdalmat, ami végigmegy bennük. Bízom benne, hogy kellően élethűre sikerült. Részletet azért nem osztanék meg, mert erősen spoileres lenne.

6.  A történet szereplőit kikről mintáztad, vagy a fantáziád szüleménye?

Mikor azt a bizonyos legelső jelenetet megírtam, még az említett híres párt láttam magam előtt, de miután a történet körvonalazódott előttem, majd kibontakozott, szinte teljes egészében eltűntek. Csak a külsőségeik egy részében maradtak meg számomra, tekintve, hogy más környezetbe tettem őket, más életkorúak, ennél fogva teljesen a fantáziám szülöttei.

7. Vannak-e további terveid, ha igen melyek azok?

Továbbra is folytatom az írást, ez önkifejezés számomra, ha lehet ezt így definiálni, akkor önmegvalósítom magamat. Eddigi életemben mindig valakinek a valamije, azaz gyereke, párja, anyja, nagyanyja voltam, ez most már teljes egészében rólam szól. Szerencsémre nem hagyott el az ihlet, már jó ideje, hogy egy újabb történeten dolgozom. Néhány részletét meg is osztottam az olvasói csoportomban.



8. Várható majd tőled következő könyv?

Igen, várható majd a jövő év során. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy mihamarabb befejezzem az olvasóim kedvéért és megelégedésére.


Köszönöm!

Ha kíváncsi lettél a történetre, akkor azt itt tudod megvásárolni: