2020. augusztus 3., hétfő

Beleolvasó: Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok - ("Visszadőlök az ágyba, mert nem hagy nyugodni a gondolat. Egy próbát megérne azért, ha Peter felébredne… úgyis fél órával korábbra állítottam az ébresztőt, egy jó ideje elegem lett a szundigomb nyomkodásából, tehát még bele is férne.")

És elérkeztük az utolsó részlethez Fodor Zsana: Elhúztam, Anyátok c. könyvéből. Eddig, hogy tetszett? Ebben a részben ott folytatódik, ahol múltkor abba maradt, egy kicsi Clarissa rész jön és utána már Peter szemszögéből, olvashatunk egy kicsi részt. Ha tetszett a kis történet, akkor a bejegyzés alatt találhatod a linkeket.

Fodor Zsana:
Elhúztam, Anyátok



Tartalom:

Clarissa ​néhány napja úgy érzi, valami gond van vele. Méghozzá éppen éjszaka törnek rá viharos vágyak. Így, közel a negyvenhez, tippelgetni kezd: ugyan mi lehet a gondjai hátterében? Ilyen az, amikor a kapuzárási pánik beköszön? Vagy talán máris a menopauza szórakozik vele? Tanácstalan: mi a jó nyavalya fészkelhette be magát az álmaiba, felborítva lelki egyensúlyát, mígnem barátnője, Rose ki nem rángatja otthonról, és el nem viszi egy beachbuliba. Ott aztán minden világossá válik számára… Berlin zártkörű bulijaiba keveredni olyan kalandokat jelent, melyekről eddig álmodni sem mert. Vagyis de. Pont ez a baj… Peter nem veszi észre az előjeleket, ugyanis felesége, Clarissa nagyon jól titkolja gondjait. Egy nap azonban, az éjszaka közepén, ott találja magát a közepében. Felesége olyat mutat neki, amitől tátva marad szeme-szája. Ettől kezdve fenekestül felfordul addigi nyugodt életük. Peter nem győzi kapkodni a fejét. Támogatja ugyan Clarissa döntéseit, ám olyan lapokat dob elé az élet, melyek megingatják hitében. Még az is lehet, hogy enged a csábításnak. Csak egyszer. Talán megérné kipróbálni, milyen szolgáltatást nyújt Sisy, az eszkortlány, aki nem mellesleg Clarissa barátnője, ráadásul Peter barátja, Carl eszkortcsaja. Mi lesz ebből…?

ENGEDÉLLYEL

Visszadőlök az ágyba, mert nem hagy nyugodni a gondolat. Egy próbát megérne azért, ha Peter felébredne… úgyis fél órával korábbra állítottam az ébresztőt, egy jó ideje elegem lett a szundigomb nyomkodásából, tehát még bele is férne. Az oldalához simulok, hogy jobban kézre essen…
De mit látok a szemem sarkából? Dean bekukucskál a szobaajtónkon. Felülök az ágyban.
– Jó reggelt, kicsi fiam! – mosolyodom el. – Szaladj a fürdőbe, Dean! Mindjárt kel a bátyád is.
Felkelek és kiteszem az ágyneműt a teraszon lévő napozóágyra. Olyan jól esik ez a friss levegő! Imádok itt lakni! A vidék való nekünk, nem az a rohadt zajos belváros. Álldogálok egy kicsit a teraszajtóban, érzem, ahogy feltölt a csend és a közeli fenyves illata. Az ajtófélfának támaszkodom, egy enyhébb széllökés belekap a hálóingem szélébe. Jól esik, ahogy a hűvös anyag csapkod a combomon.

Peter

Az ellenfény minden hajlatot kihangsúlyoz a vékony hálóingén keresztül. Ahogy az ajtóban áll, és játszadozik a lába között az a fehér selyem… Felkúszik az anyag lábszárán, aztán a széllökés felcsapja egészen a fenekéig… Máris tettre késznek érzem magam, de tudom, hogy, nem tisztességes meglesni őt a félig zárt szemhéjam alól. Mondjuk, most már feleslegesen töröm a fejem a szexen, Dean elintézte, hogy ne jöjjön össze a ma reggel.
Pedig az előbb úgy tűnt, Clarissa kapható lenne rá. Az éjszaka biztosan felizgatta és folytatásra vágyik. Még össze is jött volna: már majdnem hozzám ért, én pedig csukott szemmel szépen kiélveztem volna, nincs is ennél jobb félálomban. Basszus! Mindjárt berántom az ágyba, álmodozott már eleget abban az ajtóban, Dean tuti nem jön vissza egy ideig. Agyam felvillantja az éjszakai félhomály képeit. Halkan felhörgök, de köhögést mímelek. Nem fog beleférni, itt a hálóban esélytelen, a gyerekek kiszámíthatatlanok, bármikor ránk törhetnek. De a fürdőben például, kiválóan folytatódhatna a dolog. Na, nincs ez még veszve! Újra eltölt a remény. A tus alatt… Ő a hideg csempének dől, míg én megemelem a csípőjét… Ekkor észreveszem, hogy bugyi most sincs rajta, ahogyan éjszaka sem volt. Meg is lepett vele, eddig nem volt ez divatban. A nyár, mondjuk, igazi kérdőjel e téren, dörzsölöm meg borostás államat egy ásítás után. Ez bugyitlanság többször is feltűnt, ha napközben hazaugrottam egy-egy ebédre a nyári szünet alatt. A fehér ruhái alatt legtöbbször semmi nem volt, nemhogy bikini, de melltartó és bugyi sem. Azt is észrevettem, hogy amikor leült a medence széléhez tolt nyugágyra egy könyvvel a kezében, és felhúzott lábai enyhén szétnyíltak: ott aztán tuti nem volt semmi, csak csupasz önmaga. Nem firtattam a dolgot, a meleg lehetett az oka. Kinek mutogatta volna magát? Ha egyáltalán ez az. A szomszédok szinte egész nyárra elutaztak. A két kertészfiún kívül, akik locsolni meg gazolni jártak a szomszédokhoz, egy lélek se mutatkozott. Róluk meg messziről süt, hogy melegek. De ki tudja, napközben mi mehetett itthon. Á, rázom meg a fejem, a gyerekek úgyis beszámoltak volna róla, ha nem stimmel valami. Folyton kint lebzseltek az udvaron, vagy a tabletjüket nyomogatták a fák árnyékában, vagy a medencében ugráltak, hogy elcsapják valamivel a szabadidejüket.
Most gömbölyű fenekén időzik a szemem. Legalább nem veszett kárba az a sok fitnesz, amire akkora hévvel ráállt mostanság, állapítom meg. Készülök felkelni, alig bírom kitaposni magam az ágyból, mikor a folyosóról bekiált Sean:
– Apa, még nem keltél fel? Ki visz suliba, ha csak fekszel bele a világba? – Hangja kizökkent a gondolataimból. Már csak nagyjából két lépés választ el attól, hogy megragadjam Clarissát, és bevigyem a fürdőbe, de már Sean is felkelt, nem fog ez így menni.
– Fogd vissza az arcod, Sean! – kiáltok ki a szobából. – Nekem öt perc az öltözés, te meg még mindig pizsamában vagy, ugye?
Clarissa hátranéz, arcát a friss levegő kivasalta. Felém fordul. Ez az! Arcát azonban elönti a neheztelés. Sarkon fordul és kimegy.
– Hé! Mi van? Hova mész? – szólok utána. Felpattanok az ágyból, és utánaeredek. Mire azonban a fürdőhöz érek, a fürdőszoba ajtaja becsapódik előttem, és a kulcs elfordul a zárban.
– Hé, mi van már? – Csapok az ajtóra dühömben.
A gyerekek szobájából fiókhúzogatás hallatszik. Dörömbölök még egy ideig, hogy nyissa már ki az ajtót, de hallom, hogy már a vízsugár a tusoló kőpadlóját veri. Hirtelen csend lesz.
– Igaza van Seannak! – kiált ki. – Csak fekszel az ágyban. Képtelen vagy mozdulni. – Újra megnyitja a csapot, ennyivel le is zárta a beszélgetést.
–Mi? Mi van? – hebegek meglepetten. – Fogalmad sincs róla!


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.