Hétvége, akkor beleolvasó jön, Claire Robins: Sorsok tükre (Vystera Árnyai) c. kötetéből hozom az újabb részletet. Hogy tetszett az előző rész? Kíváncsi vagytok, mi történhetnek a szereplőkkel?
Claire Robins:
Sorsok tükre
(Vystera Árnyai)
Tartalom:
“Sokféle legenda terjengett a Hiúzról és az Árnyakról. Azt mondják, a Hiúz a sivatagi városokat járja vörös csuklyás köpenyében, és gyerekeket ragad el magával. Őket aztán a titkos táborába viszi, és ott mindenféle rituálékkal és főzetekkel halálosztókat nevel belőlük, akik aztán éjszakánként Árnyakként gyilkolják a rosszakat. Ez persze csak rémtörténet volt, amivel a rossz gyerekeket riogatták. Itt azonban, a nyomornegyedben mindenki tudta, kik ők valójában. A Hiúz valóban a sivatagi városokat járta, azonban nem rabolt el egyetlen gyereket sem. Az árvák és szegények közül választotta ki azokat, akiknek elég jó képességeik voltak. Gyorsaság, ügyesség, kitartás… Elég sokan választották a Hiúzt a nyomornegyed helyett. Ő aztán kitanította őket. Igazi Árnyakat nevelt belőlük.”
Az Árnyak évszázadok óta küzdenek a nemesek kapzsisága és zsarnoksága ellen, ám ezúttal sokkal fenyegetőbb veszéllyel kerültek szembe. Ötszáz év telt el, mióta a rejtélyes eredetű varázskönyvnek nyoma veszett, ám most újra előkerült. Azt suttogják, egy másik világból származik, s ördög tudja, miféle szörnyűségeket lehet véghez vinni a segítségével. Kik állnak a titokzatos szertartások mögött, hogyan találtak rá a könyvre, és mi céljuk vele? És mi köze ehhez egy fiatal lánynak, az Árnyak első nemesi származású tagjának? A sorsok tükre minden titkot felfed. Addig is az Árnyak elsődleges célja, hogy megakadályozzák, hogy az összeesküvők használhassák a könyvet, és megóvják Vystera-t más, idegen világok mágiájától.
ENGEDÉLLYEL
BELEOLVASÓ
- Tudom, Oliver.
A fiú zavara végre enyhült, s ő is visszamosolygott. Bár Nash-nek sosem volt igazán testvére, Oliver mégis olyan volt neki, mintha a kisöccse lett volna – s vele együtt a kis csapatuk minden tagjának. Mégsem becsülték le soha a tudását, teljesen egyenrangú volt velük mindenben.
- Nem véletlen az sem, hogy te vagy itt velem. – kacsintott rá Nash – Mi a terved?
Oliver végre egészen összeszedte magát, s kimászott a tető szélére. Meglehetősen közel voltak a célpontjuk villájához, innen egészen ráláttak. Nash követte, s figyelt minden apró részletre.
- Nos, szerencsére az illető olyannyira a mulatságaira költheti minden pénzét, hogy a villa tervezésénél nem erőltette meg magát. Klasszikus stílusban épült, amivel minden városban találkoztunk már. Fényűző, díszes udvar, középen hatalmas hall, nyilván itt folynak a találkozók is; két oldalsó szárny, és egy külön épület a rabszolgáknak. A kéményekből ítélve a keleti szárny a cselédeké, a nyugati az úré és a vendégeké. Minden bizonnyal az a hatalmas, kertre néző erkély tartozik Moneth szobájához.
- Pf… Ezek a fennhéjázó nemesek mind egyformák. – forgatta a szemét Nash, de aztán ismét Olivernek szentelte a figyelmét.
- A legegyszerűbben ott az erkélynél tudsz bejutni.
- Én és az egyszerűség? – vigyorgott féloldalasan a lány, Oliver csak sóhajtott egyet.
- Kérlek, ne akard túlcifrázni. Így sem lesz egyszerű, mert meg kell várnod, hogy egyedül legyen, az pedig meglehet, hogy csak reggel lesz, mikor elküldi a kurtizánokat.
- Remek. Szóval még hallgatózhatok is. Másra sem vágytam. – sóhajtott Nash, Oliver pedig elmosolyodott.
Ismerte már. Nash olyan volt, akár a tűz, képtelen volt nyugton megmaradni, ha tehette volna, mindig pörgött volna. Nem tudott tétlenül várakozni küldetés közben sem, ha csak tehette, mindent gyorsan és hatékonyan elintézett. Igazából irigyelte a lendületéért, mindig is csodálta miatta.
- Megpróbálhatsz korábban is bejutni, de akkor is ki kell várnod, hogy egyedül legyen. Nem…
- Tudom, nem láthatnak meg. Kár, hogy a kis nemesünk ennyire szereti a fényűző mulatságokat.
- Még mindig kiadhatod magad kurtizánnak. – vigyorodott el Oliver, de már csak heccelte a lányt.
- Nem leszek kurtizán! – nevetett Nash, s összeborzolta Oliver haját, de aztán felrántotta a csuklyáját, s elindult lefelé a tetőről.
Kezdett sötétedni. Oliver követte a példáját, majd utána ugrott.* Késő éjszakára járt, s a villában a mulatság a tetőfokára hágott. Nash émelygett, ahogy megérezte a mindenféle élvezeti szerek illatát, ezúttal a szája elé is kendőt kötött, hogy kevésbé érezhesse. Nem lenne szerencsés, ha ő is elbódulna. Moneth erkélye alatt, az árnyékban rejtőzve vártak Oliverrel. Idáig gyerekjáték volt bejutni, a villát védő őrök java is csatlakozott a szórakozáshoz. Az egész birtok harsogott a zenétől és a mulatozó emberek kacajaitól és kiáltozásaitól. Több órája nem lankadt a hangulat, Nash-nek pedig kezdett elege lenni a várakozásból.
- Nem várok itt tovább, bemegyek, megkeresem Moneth-et. – súgta oda Olivernek, s a fiú beleegyezőleg bólintott. Nash összeszedte magát, s a fal kiszögelléseit és egy futónövény indáit használva felmászott az erkélyre. Első szabály: sose hagyd, hogy bármilyen futónövény telepedjen meg a faladon, futott át az agyán, s magában kuncogott. Milyen felelőtlen ez a Raymond Moneth… Így megkönnyíteni a dolgát… Amint felért, a falhoz lapult, s hallgatózni kezdett. Úgy tűnt, még nem jutott el a szobákig a mulatozás, az emeletről ugyanis semmilyen hangot nem hallott. Helyes. Lesz lehetősége körülnézni. Mielőtt elindult volna, utoljára leellenőrizte a felszereléseit: a két alkarvédőjén a csatokat, s az alájuk rejtett parányi pengéket, az övtáskáiban a mérgeket, kötszert és füstbombákat, a derekára erősített ikertőröket, a combjára szíjazott keskeny tőrt, s a csizmájába rejtett kést. Megmozgatta a kezeit, hogy a vére egyenletesen áramoljon, s kisimította az arcából a haját, ami kibomlott a szoros fonatokból.
Folyt.köv.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése