Lapis József
Túl a fedélen
Tanulmányok és kritikák a gyerekirodalomról
Megjelenik szeptember végén!
Prae Kiadó, 2025
Szerkesztette: L. Varga Péter
Borítóterv: Szabó Imola Julianna
Fülszöveg
Lapis József csaknem két évtizede foglalkozik aktívan gyerek- és ifjúsági irodalommal kutatóként, oktatóként és kritikusként – jelen gyűjtemény e folyamatos munka dokumentuma, illetve eredményeinek összegzése, a szerző gyerekirodalmi gondolkodásának és személetmódjának lenyomata. A bevezető tanulmányok és esszék a gyermeki befogadásnak, a gyerekirodalmi művek megértésének, illetve kritikai megközelítésének lehetőségeit, módozatait firtatják: arra kíváncsiak, mi minden van túl a fedélen, a szavak, hangok és képek hallatlanul gazdag világában. A könyv súlypontját minden bizonnyal a gyereklíra olvasásának elméleti és – kortárs szemszögű – hagyománytörténeti feldolgozása jelenti, de a műértelmezésekben és kritikai szövegekben a gyerek- és ifjúsági próza olvasásához is kapunk fogódzókat. A kritikai írások közlésének egyik célja, hogy a gyerekkönyvkritikusi gyakorlat láthatóvá váljon azok számára, akik érdeklődést mutatnak a tárgykör iránt, de a gyerekirodalom hagyományos fórumai kevésbé voltak/vannak jelen szemhatárukon, illetőleg módszertani ötleteket, támpontokat adhat azoknak, akik maguk is kedvet éreznek a gyerekirodalom-kritika művelésére.
Weöres Sándor Rongyszőnyeg-ciklusának 150. darabja az egysíkú, ezért vak látás helyett a többspektrumú gyermeki világra tekintés előnyben részesítését fogalmazza meg: „Egy-egy irányba mutatnak, / ezért mondom őket vaknak; / mint a gyermek, nézzél szerte, / máris nem vagy vakság-verte.” A kötet írásainak gyújtópontja az a szemlélet, amely a gyermekiként azonosítható hangot, nézőpontot és világérzékelést mint a megszokott mintázatokat megbontani képes teremtőerőt, mint felforgató lehetőséget tartja számon, és amely a konvencionálistól eltérő értelemhez juttathat, különös tapasztalatokban részesíthet másokat is. A gyerekirodalom ennek a tapasztalatnak az egyik legizgalmasabb közvetítőrendszere.
A szerzőről
Lapis József 1981-ben született Sárospatakon, hosszabb debreceni életvitel után jelenleg is ott él, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem teológiai szakkönyvtárát vezeti. Kritikus, irodalomtörténész, az Alföld, a Prae és a Sárospataki Füzetek folyóiratok szerkesztője. Elsősorban modern és kortárs magyar irodalommal, illetve gyerekirodalommal kapcsolatos tanulmányokat, recenziókat publikál.
A szerző portréját Nagy Péter készítette.
Szakkönyvek:
Az elmúlás poétikája (2014)
Líra 2.0. Közelítések a kortárs magyar költészethez (2014)
Elég. Közelítések a kortárs irodalomkritikához (2022)
Verseskönyvek:
Beszédtöredékek a halálról (2024).
Részlet a szerző előszavából:
A kötet e majd két évtizedes kutatás és kritikusi munka dokumentuma, illetve eredményeinek összegzése – tudományos szempontból legkiterjedtebben minden bizonnyal a gyereklíra olvasásának elméleti és – kortárs szemszögű – hagyománytörténeti feldolgozása jelenti a könyv súlypontját. Mivel bizonyos kérdésköröket és belátásokat újra és újra szóba kellett hoznom az esszék és tanulmányok eredeti közreadása során, ezért – bár az alapvető ismétlődések közül többet kiküszöböltünk a szerkesztési munkafolyamat során, kis mértékben belenyúlva az eredeti tanulmányok struktúrájába is – visszatérő mintázatokra, részletekre is számíthat az olvasó. Bár a gyerekirodalom kutatása az utóbbi két évtizedben jelentős előrelépésre tett szert magyar nyelvterületen, a kanonikusabb, és talán nem tévedés így fogalmazni, nagyobb legitimitással bíró egyéb diszciplínákhoz képest a gyerekirodalmi befogadás tudományos megalapozása érdekében hasznosnak, célszerűnek látszott és látszik bizonyos ismereteket, tudásformákat, attitűdöket, történeti képződményeket nem adottnak venni, hanem didaktikus módon újra és újra diskurzus tárgyává tenni – adott esetben a kutatómunka során folyamatosan szélesedő perspektívából beszélni róluk. Az esszék, tanulmányok és kritikák ismétlődő, illetőleg iteratív alakzatai elsősorban ennek a háttérintenciónak tulajdoníthatók.
A válogatás, összerendezés műveletei során a valamelyik korábbi kötetembe már fölvett írások közül megkerülhetetlennek tűnt a gyerekkönyvkritikáról szóló ÉS-beli esszé (A jéghegy csúcsa alatt) itteni közlése, ugyanis a jelen könyv egyik célja az, hogy a gyerekirodalom kritikai művelésével kapcsolatos tapasztalataimat is átadjam, a kritikai praxisom dokumentumait egyben láthatóvá tegyem azok számára, akik érdeklődést mutatnak a tárgykör iránt, de a gyerekirodalom hagyományos fórumai kevésbé voltak/vannak jelen szemhatárukon; illetőleg azok számára, akik maguk is kedvet éreznek a gyerekirodalom-kritika művelésére. A Weöres Sándor költészetéről szóló korábbi tanulmányaimnak ugyanakkor leginkább a történeti és elméleti relevanciájú tanulságai kerültek bele a mostani gyűjteménybe, viszont a kortárs gyereklíra tendenciáiról, hagyományvonulatairól szóló dolgozatnak – a Mesebeszéd-kötet számára készített – kompakt változata szintén nem látszott kihagyhatónak, kihagyandónak, hiszen e nélkül számos utalás és ismeret jóval kevésbé volna érthető, hatékonyan mozgósítható. A szerkesztési folyamat során az írások alapvetően megőrizték eredeti formájukat és gondolatmenetüket, kisebb nyelvi-stiláris módosításokat, a gondolatmenet gördülékenységét segítő változtatások eszközlését, a jelen távlatából már irreleváns időbeli indexelések eltüntetését leszámítva. Némely esetben azonban hasznosnak éreztem kisebb kiegészítéseket fűzni a szövegekhez, amelyeket jellemzően lábjegyzetben, szögletes zárójelben tettem meg. Sok közölt szöveg ekként azonban nem tekinthető identikusnak az eredeti közlésváltozattal – a recenziók esetében törekedtem viszont arra, hogy megmaradjanak elsőközléses állapotukban, hiszen ezeknek nem pusztán ismeretátadó funkciójuk van, hanem egy aktuális kontextus és kritikai beállítódás lenyomatait is jelentik (az esetleges, utólag sem korrigálandó tévedéseikkel együtt).
Köszönettel és hálával tartozom minden intézményvezetőnek és szerkesztőnek a támogatásért és a fölkérésekért, illetve hogy lehetőséget biztosítottak e kritikai és kutatómunka gyakorlására, kikísérletezésére és megmutatkozására. Köszönetem fejezem ki továbbá azoknak az egykori és mostani mestereimnek, tanítványaimnak, munkatársaimnak, barátaimnak, akik segítségével a beszélgetések, műhelymunkák és közös merengések során formálni tudtam és tudom egyébként csapongó és sok eseteben bizonytalan gondolataim, reflexióim – bízom benne, hogy magukra ismernek e sorokból. És mindenen túl köszönöm a gyermekeknek.
Megrendelhető a kiadó webáruházából
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése