Hogyan határozza meg az anyák félelme a fiúk jövőjét? Avagy egy fiú három párhuzamos története

 Florence Knapp: 

Nevek

„Holnap – ha egyáltalán eljön a reggel, ha a vihar végre alábbhagy – Cora be fogja jegyeztetni a kisfia nevét. Vagy talán, és ez aggasztja igazán, épp ezzel dönti el, kivé is válik majd a gyermeke.”

Hogyan határozza meg az anyák félelme a fiúk jövőjét? Avagy egy fiú három párhuzamos története

Megjelenés: november 4.
Fordító: Csonka Ágnes
Nyomdai kivitelezés: keménytábla, védőborító, 368 oldal

Leírás

Florence Knapp Nevek című regénye az identitás, a választás és a következmények regénye. A történet három párhuzamos életutat követ – ugyanannak a fiúnak három lehetséges történetét –, amelyek egyetlen közös pontból, egy anya döntéséből ágaznak szét. Minden változatban más név, más sors, más önazonosság, és mindegyikben ugyanaz a kérdés: mit öröklünk a múltból, és mi az, amit magunknak kell kitalálnunk?

Knapp finoman szövi össze a személyes drámát a társadalmi kérdésekkel: hogyan határozza meg az anyák félelme és hallgatása a fiúk jövőjét? Hogyan lesz a név – az identitás legelső formája – a túlélés vagy a menekülés eszköze? A Nevek szerkezete emlékeztet Paul Auster 4 3 2 1 című regényére, de Knapp történetmesélése intimebb, sűrűbb, kelet-európaibb. Nem grandiózus életregényt ír, hanem mikroszkóp alá teszi a döntéseket, amelyek egy életet is átrendezhetnek.

Ez a könyv nem a válaszokról szól, hanem arról, hányféleképpen mondhatjuk ki: „én”. Az Nevek egyszerre családregény, identitásdráma és kísérlet arra, hogy megértsük: lehet-e egy név mögött több igazság is.

Fülszöveg

1987-et írunk. Egy pusztító vihar után Cora kilencéves lányával útnak indul, hogy hivatalosan is bejegyezze újszülött fia nevét. Férje ragaszkodik hozzá, hogy a családi hagyományt követve a baba az ő nevét örökölje, ahogyan már generációk óta minden elsőszülött fiú. Amikor azonban Cora a döntés pillanatához ér, meginog. A férje akaratának engedni a biztonságosabb út. De vajon helyes-e, hogy a fiuk olyan nevet kapjon, amelyet zsarnoki férfiak egész sora viselt?

A döntés, amit Cora azon a napon meghoz, mindnyájuk életét örökre megváltoztatja.

Hét évvel később a fiú neve Bear; a nővére választotta így, és a név éppoly elemi erővel formálja a sorsát, mint az a vihar, amelynek idején megszületett. Vagy talán Julian, az a név, amit anyja szívből szeretett volna adni neki, abban a reményben, hogy így lehet majd igazán önmaga. Vagy mégis Gordon, az apja után, akinek keménysége és kegyetlensége lassan rányomja bélyegét a fiúra is, de talán még nem késő megállítani ezt az örökséget.

A Nevek megrendítő és reményteli regény az identitásról, a szabad választás hatalmáról, és arról, hogyan fonódhat egyetlen döntés köré egy egész élet. Egy család története ez – és a szereteté, amely a legzordabb sors ellenére is képes tovább élni.

A szerzőről

Florence Knapp korábban egy több évszázados múltra visszatekintő steppelési technikáról írt ismeretterjesztő könyvet, valamint közreműködött egy másik kötet elkészítésében a londoni V&A Múzeum számára. Jelenleg London közelében él férjével és kutyájukkal; két gyermekük már kirepült a családi fészekből. A Nevek Florence első regénye, amelynek a kiadási jogait eddig több mint húsz nyelvterületre adták el.

Mások a kötetről

„Gyönyörűen elmesélt történet arról, hogyan alakulhat egy gyermek sorsa három különböző névvel, három különböző forgatókönyv mentén... Ne hagyd ki!” - Elin Hilderbrand

„Igazán gyönyörű, szívet kitáró történet… Nem tudtam letenni.” - Ann Napolitano

„A történetmesélés igazi mesterműve… mélyen elgondolkodtató.” - Alison Espach 

„Lebilincselve olvastam. Erőteljes, megható és gyönyörű.” - Marian Keyes

„Fenséges… Olvasd el! Igazán különleges.” - Chris Whitaker

„Finoman kimunkált… Ez a regény nagyot fog szólni.” - Jennie Godfrey

„Kísérteties és szívből jövő; teljes figyelmet követel.” - Claire Daverley

„Különleges könyv… Dühöngtem, drukkoltam, és könnyekig hatódtam.” - Elizabeth Macneal

„Merész, magával ragadó és mélyen megrendítő.” - Anne Griffin

„Szívszorító.” - Miranda Cowley Heller

„Egyedülállóan eredeti.” - Jojo Moyes

„Az utóbbi évek legjobb debütáló regénye.” - Sunday Times

Részlet a kötetből 

– Miért fontos ez? Mármint apának. Hogy ugyanaz legyen a nevük.

Cora legszívesebben azt felelné, hogy azért fontos, mert néha a nagy, erős férfiak belül kicsinek érzik magukat. Mert egyes férfiak – például Gordon apja – úgy élik le az életüket, hogy tökéletesnek hiszik magukat, és úgy gondolják, hogy a gyerekeiknek és a gyerekeik gyerekeinek is az ő nevüket kell továbbvinniük. Mert néha nagyobb szükségük van az előző nemzedékek elégedettségére, mint a következő generációk szeretetére. Cora szemében ez mellkasdöngető, törzsi viselkedésnek tűnik. De ezt nem mondja el Maiának. A lánya már így is sok mindenre felfigyel. A veszekedések utáni reggeleken, bármilyen némán is tűrt Cora, Maia mindig megáll mögötte a konyhában, a mosogató mellett, átkarolja a derekát, és megszólal: „Én kedves anyukám”, miközben az arcát Cora hátának támasztja. Cora ilyenkor látja rajta az együttérzést, a közös szomorúságot. És egy ízben a nedvességet is a ruhája hátulján, ahol Maia arca pillanatokkal korábban hozzáért.

– Van, akinek fontos a hagyomány – feleli helyette.

– De az is fontos, hogy saját neved legyen. Néha nem? Talán még apa is örült volna, ha saját neve van.

Cora elengedi a babakocsit, hogy átkarolja Maia vállát.

– Okos kislány vagy.

Megint azon töpreng, vajon helyes-e, amit tesz. Részleteiben, egészében. Hogy Gordon számára helyénvaló-e folytatni ezt a hagyományt. Talán azzal, hogy elfogadja az életet az apja és a nagyapja árnyékában, állandóvá teszi az összehasonlítást, és még súlyosabbá teszi a terhet önmaga számára. Talán felszabadulás lenne, ha a gyermeküket másképp neveznék el. Eleinte nem, de később biztosan.

És ott van Maia. Nem épp arra tanítja a lányát, hogy fontosabb a békesség, mint hogy helyesen cselekedjen? Cora azon tűnődik, vajon mit gondol róla Maia azok után, hogy beleegyezett, zsarnok férfiak generációihoz kötődő nevet ad az öccsének. És rájön, hogy bár Maia nevét eredetileg néma köteléknek szánta kettejük között, a jelentésének felfedése teher is lehet a kislány számára. Talán ezzel akaratlanul is azt sugallja neki, hogy az ő életüknek is ugyanazt a pályát kell követnie, pedig valójában abban reménykedik, hogy a gyermekei a saját útjukat járják majd.

Agave Könyvek