2021. július 29., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Garajszki Rozika : Aminah - A szokás hatalma - ("Fenomenális, pedig az elsőben, amit kézbe vehetően kinyomtattak, csak két novellám volt. De attól is nagyon boldog voltam.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Garajszki Rozika írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak 1 saját könyve jelent meg eddig Aminah - A szokás hatalma címmel és három antológiában olvasható a novellái, amiket a Holnap Magazin Kiadó oldalán lehet megrendelni. Az Aminah-A szokás hatalma című regény a Líránál is kapható.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Garajszki Istvánné vagyok, de Pitka Rozália néven születtem Kecskeméten. Kisiskolásként Lajosmizsén laktunk, az irodalom szeretete is ott ívódott belém. Ott szerettem meg a könyveket, és még elsősként a fagyipénzemen titokban iratkoztam be a könyvtárba. Később Dabasra költöztünk, de itt is minden alkalmat megragadtam, hogy verset és prózát mondhassak egy-egy versenyen, vagy csak úgy az osztálynak. Írni is elkezdtem még tinédzserként, de az élet másfelé terelt, így az első próbálkozásaim elvesztek. Pár éve kezdtem újra, mert már tudok időt szakítani az írásra.

Aminah című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Maga az írás kábé két-három hónapig tartott, de azért igényelt némi utánanézést, mert részben az arab világban kell a főszereplőnek élnie, léteznie. Ezekről egy kedves ismerősömtől is hallottam, de voltak dolgok, aminek a neten néztem utána.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Sokan mondják, hogy ez akár a valóság is lehet, mert hallottak hasonló eseteket, de azért ez mind csak fikció. Próbálom ötvözni a valóságból vett elemeket és az elképzeléseimet. Ebből kerekedik egy olyan történet, amire azt mondják, ez akár meg is történhetett volna.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tinédzserként kezdtem egy ifjúsági regénnyel, de valahogy nem tartottam jónak, és nem is vigyáztam a kéziratra, ami valóban kézirat volt, egy spirálfüzet lapjait írtam tele. Utána bekerültem a nagybetűs életbe, és az írás elmaradt, az olvasás is jóval kevesebb lett. De a fejemben azért éltek a történetek. Sőt sokszor mondtam azt egy filmre vagy könyvre, ezt én másképpen fejeztem volna be. Hát mikor újból tudtam magamra több időt szakítani, akkor ki is írtam magamból, amit lehetett.

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre a szórakoztató, romantikus írások körül mozgok, nem tervezek más zsánert. A megírt novelláim nagy része is ebbe a zsánerbe sorolható, viszont más műfajban is írok. Vannak verseim, sőt a Gyóni Géza irodalmi kör által kiírt Szárnyalj velünk pályázat felnőtt kategóriáját is sikerült megnyernem egy jövőről szóló művemmel. Azóta az irodalmi kör lapjában, az Alkotóban rendszeresen jennek meg verseim és novelláim.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először azt érzem, végre kész! Majd rájövök, még mennyi mindent kell javítanom, átírnom, hogy még jobb legyen. Az Aminah című regényem is leadtam a pályázatra, ahol 105 pályázó közül sikerült az első tízbe kerülnöm. Mikor értesítettek, hogy bekerültem a kedvezménnyel kiadható regények listájába, én addigra már kissé átírtam a könyvet. Szerencsére nem volt gond, és az átírt verziót szerkesztették meg nekem.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Végül is ez nem álnév. Garajszki Istvánné, Rozika vagyok. Az Istvánnét kihagytam, mert hát az nem igazán jó írói névként, így maradt a keresztnevem. Nem akartam álnevet, mert vállalom, amit leírok. A másik ok pedig, eleinte én is sokszor azért nem vettem meg könyveket, mert a név alapján nem tudtam, hogy magyar, én pedig a magyar szerzőket szerettem volna mindig is támogatni. Sokszor idő kellett hozzá, mire kiderítettem, ki is lapul a cifra és hangzatos írói név mögött.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Azt hiszem. Én is ezeket a könyveket szeretem olvasni. Bár mindig igyekszem komolyabb témát, valami tanulságot is belecsempészni az írásomba, de úgy, hogy ez szórakoztató legyen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Fenomenális, pedig az elsőben, amit kézbe vehetően kinyomtattak, csak két novellám volt. De attól is nagyon boldog voltam. Most, mikor az Aminah megjelent, alig vártam, hogy végre megfoghassam. Ez csak az enyém. Tejes egészében az én írásom. Már a borító készítésénél teljesen oda voltam, Mert Somogyi Deák Mercédesz olyan klasszra rajzolta. BOLDOGSÁG! Csupa nagybetűvel.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább tervezett. Már az a része, hogy minden este leülök a gépem elé, és írok. Vagy ha éppen nem vagyok jó formában, nem jönnek az ötletek, akkor javítok. Aztán van olyan, hogy javítás közben jön egy új ötlet, és törlök, majd újra írok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Is-is. Voltak olyan részek, ahol nagyon könnyen és gyorsan haladtam, de olyan is, ami elgondolkodtatott, milyen megoldást válasszak ahhoz, hogy elérjem a kitűzött célom.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Néha egy híranyag, egy érdekes cikk, vagy egy dalszöveg az, ami megragad, elgondolkodtat. Ha sokat jár rajta az agyam, már tudom, hogy ebből lesz valami. Tovább gondolom, megoldást keresek hozzá, és már írom is. Tudom mivel szeretnék kezdeni, és hová akarok eljutni. Közben viszont még annyiszor változik, átalakul.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Él egy jó barátnőm Angliába. Minden novellám és regényem neki küldöm el először. Elolvassa, véleményez, én pedig javítok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Örülnek neki. Bár a legelső regényemet elég hosszú ideig, egy évig titokban írtam. Csak az Angliában élő barátnőm tudta, min dolgozom minden áldott este, mert akkor még ő is itthon lakott. Azután, ahogy elkezdtem a novelláimat és a verseimet beküldeni a Holnap magazinhoz, és meg is jelentek, egyre inkább fény derült az esti elfoglaltságomra, és a családom is büszkén támogat. Bár azért a párom éjfél környékén már igyekszik ágyba parancsolni, mert sokszor kelek korán.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ha ez a regényem beváltja a hozzá fűzött reményeim, ha tetszeni fog az olvasóknak és jó visszajelzéseket kapok, akkor szóba jöhet még az idén újabb regény kiadása. Van miből válogatni, mert jelenleg hét kötetnyi kézirat lapul a gépemen. Párat már előolvasókhoz is eljuttattam, de nem akartam addig egyet sem megjelentetni, míg el nem érek valahol valami elismerést. Szerintem 105 műből első tízbe kerülni azért már talán jelent valamit.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Holnap Magazin

Garajszki Rozika írói oldala

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése