A helyemen ülsz
Válogatott filmkritikák
Megjelenik novemberben!
16:9 Könyvműhely, Prae Kiadó, 2025
Borítóterv: Szabó Imola Julianna Markó Luca képének felhasználásával
Kettős könyvbemutató a Kelet Kávézóban december 8-án 18 órától
Kránicz Bence A helyemen ülsz – Válogatott filmkritikák és Lichter Péter Hogyan tesznek boldoggá a kísérleti filmek? – Esszék és tanulmányok című könyvének bemutatója.
A szerzőkkel Nemes Z. Márió költő, az ELTE BTK Esztétika Tanszékének oktatója beszélget.
A két kötet az eseményen kedvezménnyel megvásárolható.
Fülszöveg
A filmkritika a pillanat műfaja, nem? Új film érkezik a mozikba vagy a streamingcsatornákra, a többé-kevésbé hozzáértő kritikus, ez a professzionális néző megnézi, és útba igazít, hogy olvasójának érdemes-e rászánnia az időt arra a filmre. A kritikus tájékoztat, értékel, orientál. Véleményt szolgáltat; ha szerencsénk van, megalapozott és érvekkel alátámasztott véleményt.
Ez a könyv abból a reményből, sőt hitből született, hogy ennél többről lehet szó. A filmkritika, amelynek létjogosultságát manapság, a nyilvánosan megismerhető vélemények soha nem látott bőségében, sokan vitatják, valójában nem piócája vagy cselédje a mozgóképnek.
A szerzőről
A szerző portréját Markó Luca készítette.
Kránicz Bence az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet munkatársa, a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág rovatvezetője.
Korábbi könyvei: Kalandos filmtörténet – Szerzők, műfajok és irányzatok (2019), Láthatatlan emberek – Magyar filmkritikai párbeszédek a kezdetektől 1944-ig (2024).
Részlet a kötetből
Előszó
Nevezetes trashfilmje, A szoba egyik jelenetében az író-rendező-főszereplő, Tommy Wiseau a karakterére jellemző, nyafogó tónusban kiabálja: „Miért, Lisa? Miért?”
Ilyen szenvedéllyel kérdezhetnék tőlem azt is, miért van értelme gyűjteményes kötetet összeállítani korábban megjelent filmkritikákból. Elvégre a filmkritika a pillanat műfaja, nem? Új film érkezik a mozikba vagy a streamingcsatornákra, a többé-kevésbé hozzáértő kritikus, ez a professzionális néző megnézi, és útba igazít, hogy olvasójának érdemes-e rászánnia az időt arra a filmre. A kritikus tájékoztat, értékel, orientál. Véleményt szolgáltat; ha szerencsénk van, megalapozott és érvekkel alátámasztott véleményt.
Ez a könyv abból a reményből, sőt hitből született, hogy ennél többről lehet szó. A filmkritika, amelynek létjogosultságát manapság, a nyilvánosan megismerhető vélemények soha nem látott bőségében, sokan vitatják, valójában nem piócája vagy cselédje a mozgóképnek. A kritikusnak, azon túl, hogy ráhangolja olvasóját az esti filmnézésre, lehetőségében áll önálló, gazdag, szórakoztató szöveget alkotni – filmkritikát a filmkritika kedvéért. Igaz, hogy a jó filmkritika bizonyos értelemben idomul a tárgyalt film stílusához, mert a kritikus átszűri magán a látott film világát. De az is ugyanennyire igaz, hogy a filmkritika akár a film nélkül is érdekes lehet, ha tehetséges, biztos ízlésű szerző írja, akivel olvasóként szívesen beszélgetünk filmekről, vagy csak filmek örvén.
Másnak kell megítélnie, hogy az itt olvasható filmkritikák között találni-e olyat, amely megfelel ennek az elképzelésnek. De a könyvalak lehetőséget teremt rá, hogy a kritika olvasmánnyá váljon, ne pillanatok alatt átlapozott vagy végiggörgetett betűhalommá egy rendőrségi és egy bulvárhír között. Ebben a formában ráadásul kirajzolódik valamilyen – óhatatlanul esetleges és töredékes, a magyar filmforgalmazással összefüggő – kép tíz év filmkultúrájáról. Arról a 2015 és 2025 közötti időszakról, amelybe a koronavírus-járvány hozott cezúrát, elbizonytalanítva az amúgy is egyre népszerűtlenebb mozik helyét a filmbefogadásban, és más szempontból is átalakítva, mit, hogyan és hol nézünk. A könyvben olvasható cikkek döntően mozikritikák. Nemcsak a kritika műfaja, hanem a mozi intézménye melletti elköteleződésemet is szerettem volna általuk kifejezni.
Amikor gondolkodni kezdtem a kötet összeállításán, kiderült, egyáltalán nem magától értetődő, hogy a néhány évvel korábban megjelent szövegek még elérhetőek. Könnyebb volt megkeresni, ami nyomtatásban jelent meg. De az internet, amelyről sokáig azt hihettük, mindent megőriz, valójában a tegnapi újság néma és közönyös temetőjévé dermedt. Ebben közrejátszott a magyar internetes sajtó kiszolgáltatottsága is a politikai és a gazdasági érdekeknek. Médiatulajdonosok tudatos döntése vagy egyszerű feledékenysége miatt teljes újságok, archívumok hullottak a semmibe, komoly újságírói teljesítmények váltak láthatatlanná. Nem a könnyebb műfajokra, a kulturális produktumokról szóló cikkekre gondolok elsősorban, de ezeknek a szerzőit ugyanolyan mély csalódással töltheti el a sajtó törékenysége, mint a közéleti újságírókat. Részben ezek a folyamatok is indokolják, hogy néhány újságcikket – ebben a könyvben éppenséggel filmkritikákat – más felületen is megőrizzünk. Kisebb stiláris hibák, egy-két tárgyi tévedés javításától eltekintve a szövegeken nem változtattam, és végképp nem módosítottam értékítéleteimen. Ha a kritikus hülye, amint azt sokan alapvetésnek tekintik, maradjon is nyoma annak, hogy az. Elhagytam viszont az írások eredeti címét, mert ezek – különösen a nagy, internetes híroldalakon adott címek, amelyeknek versenyezniük kellett az olvasók figyelméért a közéleti eseményekről tudósító, tényszerűségük ellenére is fantasztikus és abszurd minőségeket magukba sűrítő címekkel – óhatatlanul nevetségesnek és értelmetlennek hatottak volna a könyvváltozatban.
A válogatás legfontosabb szempontja mégiscsak a minőség volt. Vannak-e olyan cikkeim, amelyeket öt, tíz, tizenöt évvel a megírásuk után is frappánsnak, élvezhetőnek találok? Akármilyen szórakoztató is volt tizennyolc évesen elmenni a kétezres évek egyik legrosszabb magyar filmje – pedig erős a mezőny! –, az Álom.net plázapremierjére, és utána fölényeskedő, megsemmisítő kritikát írni róla, utólag az ilyesmit azért nem feltétlenül szükséges újra a köz elé tárni. Mindazonáltal magyar filmekről szóló kritikákból arányaiban többet válogattam be a könyvbe, mert azokhoz a magyar kritikusnak mégiscsak több köze van. Dédelgeti és félti őket – kivéve a saját elmarasztaló ítéletétől, ha úgy alakul.
Az Álom.netről az évekkel ezelőtt megszűnt Mozinet Magazinba írtam, de nem csak a Mozinet szerkesztőinek, Böszörményi Gábornak és Szalóky Bálintnak tartozom köszönettel, amiért közölték gimnazistaként és egyetemistaként írt (és ebből a könyvből végül kimaradt) szövegeimet, hanem minden szerkesztőnek, aki az évek során filmkritikáim útját egyengette. Nekik: Schubert Gusztáv (1955–2024), Varró Attila és Pápai Zsolt (Filmvilág); Bujdosó Bori, Puskár Krisztián és Bordás Gábor (VS.hu), Vándor Éva (Unikornis.hu) és a Prizma filmművészeti folyóirat teljes csapata. A válogatás túlnyomó része a 24.hu-n megjelent kritikákból áll, mert azokat tartom a legsikerültebbeknek. A kultúra rovatot vezető Inkei Bence és Jankovics Márton, illetve Pető Péter főszerkesztő segítségéért külön hálás vagyok.
És köszönök mindent Markó Lucának, aki kénytelen volt a görnyedt hátamat nézni, amíg e kritikák java részét írtam.
Megvásárolható a kiadó webáruházában
