Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kiss Petra írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek LittleFox Kiadónál jelent meg a King című kötete.
Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, igazán megtisztelő. Köszönöm az Első Szó kiadónak is az ajánlást. Nagyon sok mindent tudnék mesélni, de igyekszem tömöríteni a lényeget. Egy kis községben, Nagyivánon élek férjemmel és a kisfiammal. A helyi szociális intézményben idős emberek házi gondozásával foglalkozok. Nagyon szeretem a munkám, és akik kapcsolatban állnak velem ezáltal, ezt érezhetik is. A munkám mellett nagyon szeretek kertészkedni, kézműveskedni, olvasni és természetesen legnagyobb szenvedélyem az írás.
A King című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A King életem egyik olyan alkotása, ami a legtöbb kutatómunkát igényelte. Azelőtt távol állt tőlem a krimi, az élet Amerikában és persze King nyomozó betegségét is tanulmányoznom kellett a hitelesség érdekében. Külön meggyűlt a bajom az időzónákkal is. Nagyon sok időt eltöltöttem számolgatással, repülőutak hosszúságának kutatásával és az amerikai emberek szokásaival, jeles ünnepeinek időpontjainak feljegyzésével. Maga a regény megszületése kissé kacifántosan indult, ugyanis épp egy másik kéziraton dolgoztam. Tele gyilkossággal, kábítószerrel, mindenféle szaftos bűnténnyel, amikor egyszercsak megszületett a fejemben, hogy mi lenne, ha valaki beleköpne a gengszterek levesébe? Így született meg a fejemben King nyomozó, a történet főhőse, akinek eleinte csak rövid fejezeteket szántam, de egy idő után annyira a szívemhez nőtt, hogy megfeledkezve magamról már csak az ő szemszögéből írtam tovább. Ezért arra döntöttem, hogy önálló kötetet fog kapni. 2019 – ben született meg az első verzió, aztán 2020-ban abbamaradt és már majdnem letettem róla, mert olyan sok minden történt velem, hogy nem fért bele az időmbe. Azután mégiscsak úgy hozta az élet, hogy újult erővel ismét neki tudok futni. Így 2024 – ben fejeztem be.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
King személye és története teljesen fiktív, mind a város, ahova visszatér és maga az idő is (a jövőben játszódik). Sokan kérdezik, hogy valós események, valós személyek alapján írok e? A válaszom mindig egy nagy nem. Teljesen saját ötletekkel dolgozok, saját magam által kreált karakterekkel és gondolataikkal.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Az írás számomra már akkor elkezdődött, amikor még nem is ismertem a betűket. Általában rajzokkal alkottam történeteket, afféle képregények gyártásával múlattam az időt. Természetesen, amint megtanultam írni és olvasni, ömlöttek a papírra az ötletek. Rengeteg rövidke mesét, történetet írtam, később egész füzetek teltek meg egy-egy sztorival, aztán amikor megkaptam életem első számítógépét, belekóstolhattam a digitális írásba is. Attól kezdve nem volt megállás.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Eleinte romantikus zsánerben írogattam, csak úgy barátoknak, családtagoknak, vagy éppen magamnak. Mindig is szerettem a romantikus könyveket, rengeteget el is olvastam és olvasok is a mai napig. Nem kizárt, hogy visszatérek, de ízlelgettem már a horrort és jelenleg egy életrajzi drámán dolgozok.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Ha ez megtörtént, elégedetten hátradőltem, aztán még egyszer elolvastam a végét. Majd visszaugrottam az elejére. Nem, ez így nem lesz jó. Ezt még ki kell venni. Ide még be kell tenni valamit. Az igazság az, hogy egy regény soha sincs kész. Az író mindig talál benne valamit – a kiadás után is – amin még lehetne változtatni. Mai napig úgy vélem, ha egy hirtelen ötlettől fogva a kiadó meglepne azzal a lehetőséggel, hogy újra kiadja Kinget és szabadon változtassak benne bármit – boldogan élnék a lehetőséggel.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Nem, nincs írói álnevem, nem is ragaszkodok hozzá hogy legyen. Gondolkoztam már rajta, de az igazság az, hogy ragaszkodok az igazi nevemhez. Lányos családba születtem, ezt a nevet senki sem viszi tovább. Ha más nem, legalább így maradjon fenn. Ezért fontos nekem, hogy mindenhol a saját nevemen szerepeljek. Persze cseppet sem jól hangzó és manapság nagy divat külföldi álneveket generálni, talán el is riasztja az olvasót, ha meglátja a könyvemen a nevet, de én akkor is büszke vagyok arra, hogy azon a borítón ott a nevem.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Eszem ágában sem volt, hogy valaha krimit írjak. Mint már említettem, korábban romantikus történeteket írtam, mindig is azokhoz ragaszkodtam. Sosem szerettem a krimit, nem néztem filmeket, sorozatokat, nem vagyok krimirajongó sem szakértő. Aztán egy este belebotlottam egy krimisorozatba. Már az első rész magával vitt. Olyannyira, hogy úgy éreztem, ez lesz az én zsánerem.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Őszintén? Rettenetes. Földbe gyökerezett a lábam, amikor megláttam róla az első posztot a kiadónál és azonnal írni akartam nekik egy emailt, hogy vegyék le és sztornó az egész. Kellett egy kis idő, hogy megnyugodjak, hogy felfogjam, ez tényleg megtörtént. És attól kezdve nincs megállás, bár még néha most sem hiszem el, hogy az ország bármelyik pontján olvashatják a soraimat.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Érdekes ebbe belegondolni és oly sokan feltették már nekem ezt a kérdést, de sosem tudtam igazán megválaszolni. Hogy honnan jön? Miért? Nem tudom. Hiszen ezzel születtem. A kis történetek, random párbeszédek mindig is itt voltak a fejemben. Annyira természetes dolog, annyira az életem része, hogy nekem már fel sem tűnik, ha egy váratlan pillanatban elkap az ihlet. Az írás valahogy mindig itt volt és van is velem. Bárhol jártam, bármilyen helyzetben, bárkivel, bárhogyan, állandó részem, tulajdonságom.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Nagyon szerettem írni King és Burak szócsatáit. Az ő kapcsolatuk igazán különleges, ugyanakkor nagyon is emberi, mélyre ható. Úgy gondolom, a legjobban sikerült jelenetek közé tartoznak kettejük párbeszédei. A legnehezebb viszont az eleje volt, maga az indulás. Amikor elkezdtem megalkotni King karakterét, nagyon gördülékenyen haladtam. Aztán amikor úgy döntöttem, önálló kötetet kap, megakadtam. Rengeteg verzióm van az első jelenetekről, úgy éreztem, belefulladok, valami nem kerek, valami hiányzik. Amilyen könnyen indult, olyan nehézkessé vált.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A legjobban mindig is a zene volt rám inspiráló hatással. Nagyon sokféle zenei stílust szeretek, a legkülönfélébbektől kezdve, olyanokat is, amiktől a legtöbben irtóznak. Érdekes, hogy a zene mekkora hatással van rám, mennyi ötletet és energiát tudok meríteni belőle. Imádok zenére írni. Minden egyes kéziratomhoz össze tudnék állítani egy listát. Olykor a férjem a haját tépve kérdezi: miért hallgatod már harmadszorra ugyanazt a számot? Csak mosolygok rá: mert ez kellett a fejezethez.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Első és mindenkori olvasóm a barátnőm, Évi. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, nagyon hősiesen állta a sarat, akárhányszor előolvasásról volt szó. Mindig ő az első és az ő véleményére adok a legjobban. Persze vannak körülöttem lelkes írótársak, barátok, akik segítenek az előrelépésben, de a legtöbbet mégis az én türelmes és őszinte barátnőmnek köszönhetem.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
A férjem mindenben támogatott kitartóan és odaadóan. Ezért végtelenül hálás vagyok neki.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Először is minden olvasómnak meg szeretném köszönni, hogy az én könyvemet választotta időtöltésre, kikapcsolódásra. Azoknak, akik izgatottan várják a folytatást, ígérem, King története hamarosan folytatódni fog és jövök még egy-két karakter szemszögéből játszódó izgalmas fordulatokkal teli történetekkel. Az idén két nagy projektbe vágok még bele, ha minden jól megy, karácsonyra King története a fa alatt lesz. A másik projektről egyenlőre nem szeretnék nyilatkozni.
