Mit árulnak majd el az ügynökakták – és mi az, amit biztosan nem?

 Mit árulnak majd el az ügynökakták – és mi az, amit biztosan nem?

Az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról szóló törvény újra a közbeszéd középpontjába állította a magyar történelem egyik legtovább feldolgozatlan kérdését. A döntés sokak számára régi adósság törlesztése, hiszen több mint három évtizeddel a rendszerváltás után még mindig olyan dokumentumokról beszélünk, amelyek emberek sorsát, kapcsolatokat és életutakat befolyásoltak.

 

Egy hónappal ezelőtt jelent meg Kovács Krisztián negyedik regénye, A fény magányossága, mely a hetvenes évek Magyarországán, egy csillagász történetén keresztül mutatja meg, hogyan fonódhat össze tudomány, hatalom és erkölcsi felelősség. A szerző az elmúlt időszakban számos interjúban hangsúlyozta: a regény nem kizárólag az ügynökökről, hanem hozzájuk kapcsolódóan az emberi döntésekről szól. Az aktuális fejlemény kapcsán az alábbi gondolatokat fogalmazta meg:

 

„A nyilvánosság fontos, de nem azonos a teljes igazsággal.”

 

„Mindig is szükségesnek tartottam, hogy ezek az anyagok nyilvánosságra kerüljenek. Szimbolikus jelentőségű lépésről beszélünk: egy régi adósság törlesztéséről, amely azt üzeni, hogy a magyar történelemnek vannak fejezetei, amelyeket nem lehet örökké lezáratlanul hagyni, traumák, melyekkel előbb vagy utóbbi muszáj szembenézni.

 

Ugyanakkor azt is fontos kimondani, hogy az akták nyilvánossága önmagában még nem jelenti a teljes igazságot. Egy jelentésből sokszor kiderül, hogy mi történt, az viszont jóval ritkábban, hogy az miért történt. Márpedig a történelem megértéséhez ez utóbbi legalább olyan fontos.”

 

„A legtöbb ember nem egyik napról a másikra hoz végzetes döntéseket.”

 

„Gyerekkorunkban szeretjük úgy elképzelni a múltat, hogy hősök és árulók állnak szemben egymással, és ez kényelmes gondolat épp az egyszerűségénél fogva. Csakhogy az élet ritkán ilyen egyszerű, különösen, ha a történelemről van szó.

 

A legtöbb ember ugyanis nem egyik napról a másikra hoz később végzetesnek bizonyuló döntéseket. Nem úgy kelünk fel reggel, hogy na, ma lesz a napja, amikor eláruljuk az elveinket. Minden nagy fordulatot kicsi, szinte láthatatlan kompromisszumok előznek meg. Egy hallgatás. Egy aláírás. Egy ki nem mondott gondolat.”

 

„És ez ijesztő.”

 

„Ijesztő, mert tudjuk, hogy léteznek rossz emberek, és ijesztő, hogy vélhetően mindenki belekényszeríthető egy olyan helyzetbe, amikor nem egyértelmű, mit kell tennie, és ha rosszul dönt, ő maga is rossz embernek tűnik majd. Mert mi történik, ha nemcsak a saját sorsunkról kell döntenünk, hanem a családunkról, hivatásunkról, egy egész élet munkájáról? Mi történik akkor, ha nincs is jó választás, mert mindegyik különböző súlyú veszteségekhez vezet?

 

Éppen ezért soha nem volt cél ítélőszéket állítani a regényben, és megmondani, ki volt hős, ki volt gyáva, ki volt bűnös. Egyszerűen csak érteni akartam, hogyan jut el valaki odáig, hogy meghozzon egy döntést, mely alapján az utókor könnyedén ítéli majd el. Hogy e döntésekre létezik-e feloldozás, az már egy másik kérdés.

 

A legtöbb, a könyv kapcsán adott interjúban előkerült az ügynökakták kérdése, ami nyilván a regény témáját és történetét tekintve elkerülhetetlen. Ott is elmondtam, szükségesnek tartom, hogy az anyagok nyilvánosságra kerüljenek. Szimbolikus lépés, mert régi tartozást törleszt, mert megmutatja, hogy vannak ígéretek, melyek igenis teljesíthetőek, mert a magyar kollektív emlékezetnek vannak pontjai, melyeket nem lehet örökké takargatni, és mert talán-talán közelebb visz hozzá, hogy történelmi múltunk egy részével végre őszintén szembenézzünk.”

 

„Azt azonban soha ne feledjük el, hogy a történelem nem fekete-fehér, ahogy az emberi sorsok sem, és hogy a nyilvánosság nem jelent egyet a teljes igazsággal.”

A regényről

 

A fény magányossága 1975-ben, az Apollo–Szojuz-program idején játszódik. Főhőse Kajetán Andor csillagász, a magyar tudományos élet ismert alakja, aki külföldi útjai során a katonai felderítés informátoraként is dolgozik. Egy új megbízatás azonban arra kényszeríti, hogy szembenézzen korábbi döntéseivel, és feltegye magának a kérdést: megőrizhető-e a szakmai és erkölcsi függetlenség egy olyan rendszerben, ahol a tehetség egyszerre jelent kiváltságot és kiszolgáltatottságot?

 

A regény történelmi háttérre épülő lélektani dráma, amely a tudomány, a hatalom és az emberi felelősség kapcsolatát vizsgálja.

Magnólia Kiadó

Hogyan határozza meg az anyák félelme a fiúk jövőjét? Avagy egy fiú három párhuzamos története

 Florence Knapp: 

Nevek

„Holnap – ha egyáltalán eljön a reggel, ha a vihar végre alábbhagy – Cora be fogja jegyeztetni a kisfia nevét. Vagy talán, és ez aggasztja igazán, épp ezzel dönti el, kivé is válik majd a gyermeke.”

Hogyan határozza meg az anyák félelme a fiúk jövőjét? Avagy egy fiú három párhuzamos története

Megjelenés: november 4.
Fordító: Csonka Ágnes
Nyomdai kivitelezés: keménytábla, védőborító, 368 oldal

Leírás

Florence Knapp Nevek című regénye az identitás, a választás és a következmények regénye. A történet három párhuzamos életutat követ – ugyanannak a fiúnak három lehetséges történetét –, amelyek egyetlen közös pontból, egy anya döntéséből ágaznak szét. Minden változatban más név, más sors, más önazonosság, és mindegyikben ugyanaz a kérdés: mit öröklünk a múltból, és mi az, amit magunknak kell kitalálnunk?

Knapp finoman szövi össze a személyes drámát a társadalmi kérdésekkel: hogyan határozza meg az anyák félelme és hallgatása a fiúk jövőjét? Hogyan lesz a név – az identitás legelső formája – a túlélés vagy a menekülés eszköze? A Nevek szerkezete emlékeztet Paul Auster 4 3 2 1 című regényére, de Knapp történetmesélése intimebb, sűrűbb, kelet-európaibb. Nem grandiózus életregényt ír, hanem mikroszkóp alá teszi a döntéseket, amelyek egy életet is átrendezhetnek.

Ez a könyv nem a válaszokról szól, hanem arról, hányféleképpen mondhatjuk ki: „én”. Az Nevek egyszerre családregény, identitásdráma és kísérlet arra, hogy megértsük: lehet-e egy név mögött több igazság is.

Fülszöveg

1987-et írunk. Egy pusztító vihar után Cora kilencéves lányával útnak indul, hogy hivatalosan is bejegyezze újszülött fia nevét. Férje ragaszkodik hozzá, hogy a családi hagyományt követve a baba az ő nevét örökölje, ahogyan már generációk óta minden elsőszülött fiú. Amikor azonban Cora a döntés pillanatához ér, meginog. A férje akaratának engedni a biztonságosabb út. De vajon helyes-e, hogy a fiuk olyan nevet kapjon, amelyet zsarnoki férfiak egész sora viselt?

A döntés, amit Cora azon a napon meghoz, mindnyájuk életét örökre megváltoztatja.

Hét évvel később a fiú neve Bear; a nővére választotta így, és a név éppoly elemi erővel formálja a sorsát, mint az a vihar, amelynek idején megszületett. Vagy talán Julian, az a név, amit anyja szívből szeretett volna adni neki, abban a reményben, hogy így lehet majd igazán önmaga. Vagy mégis Gordon, az apja után, akinek keménysége és kegyetlensége lassan rányomja bélyegét a fiúra is, de talán még nem késő megállítani ezt az örökséget.

A Nevek megrendítő és reményteli regény az identitásról, a szabad választás hatalmáról, és arról, hogyan fonódhat egyetlen döntés köré egy egész élet. Egy család története ez – és a szereteté, amely a legzordabb sors ellenére is képes tovább élni.

A szerzőről

Florence Knapp korábban egy több évszázados múltra visszatekintő steppelési technikáról írt ismeretterjesztő könyvet, valamint közreműködött egy másik kötet elkészítésében a londoni V&A Múzeum számára. Jelenleg London közelében él férjével és kutyájukkal; két gyermekük már kirepült a családi fészekből. A Nevek Florence első regénye, amelynek a kiadási jogait eddig több mint húsz nyelvterületre adták el.

Mások a kötetről

„Gyönyörűen elmesélt történet arról, hogyan alakulhat egy gyermek sorsa három különböző névvel, három különböző forgatókönyv mentén... Ne hagyd ki!” - Elin Hilderbrand

„Igazán gyönyörű, szívet kitáró történet… Nem tudtam letenni.” - Ann Napolitano

„A történetmesélés igazi mesterműve… mélyen elgondolkodtató.” - Alison Espach 

„Lebilincselve olvastam. Erőteljes, megható és gyönyörű.” - Marian Keyes

„Fenséges… Olvasd el! Igazán különleges.” - Chris Whitaker

„Finoman kimunkált… Ez a regény nagyot fog szólni.” - Jennie Godfrey

„Kísérteties és szívből jövő; teljes figyelmet követel.” - Claire Daverley

„Különleges könyv… Dühöngtem, drukkoltam, és könnyekig hatódtam.” - Elizabeth Macneal

„Merész, magával ragadó és mélyen megrendítő.” - Anne Griffin

„Szívszorító.” - Miranda Cowley Heller

„Egyedülállóan eredeti.” - Jojo Moyes

„Az utóbbi évek legjobb debütáló regénye.” - Sunday Times

Részlet a kötetből 

– Miért fontos ez? Mármint apának. Hogy ugyanaz legyen a nevük.

Cora legszívesebben azt felelné, hogy azért fontos, mert néha a nagy, erős férfiak belül kicsinek érzik magukat. Mert egyes férfiak – például Gordon apja – úgy élik le az életüket, hogy tökéletesnek hiszik magukat, és úgy gondolják, hogy a gyerekeiknek és a gyerekeik gyerekeinek is az ő nevüket kell továbbvinniük. Mert néha nagyobb szükségük van az előző nemzedékek elégedettségére, mint a következő generációk szeretetére. Cora szemében ez mellkasdöngető, törzsi viselkedésnek tűnik. De ezt nem mondja el Maiának. A lánya már így is sok mindenre felfigyel. A veszekedések utáni reggeleken, bármilyen némán is tűrt Cora, Maia mindig megáll mögötte a konyhában, a mosogató mellett, átkarolja a derekát, és megszólal: „Én kedves anyukám”, miközben az arcát Cora hátának támasztja. Cora ilyenkor látja rajta az együttérzést, a közös szomorúságot. És egy ízben a nedvességet is a ruhája hátulján, ahol Maia arca pillanatokkal korábban hozzáért.

– Van, akinek fontos a hagyomány – feleli helyette.

– De az is fontos, hogy saját neved legyen. Néha nem? Talán még apa is örült volna, ha saját neve van.

Cora elengedi a babakocsit, hogy átkarolja Maia vállát.

– Okos kislány vagy.

Megint azon töpreng, vajon helyes-e, amit tesz. Részleteiben, egészében. Hogy Gordon számára helyénvaló-e folytatni ezt a hagyományt. Talán azzal, hogy elfogadja az életet az apja és a nagyapja árnyékában, állandóvá teszi az összehasonlítást, és még súlyosabbá teszi a terhet önmaga számára. Talán felszabadulás lenne, ha a gyermeküket másképp neveznék el. Eleinte nem, de később biztosan.

És ott van Maia. Nem épp arra tanítja a lányát, hogy fontosabb a békesség, mint hogy helyesen cselekedjen? Cora azon tűnődik, vajon mit gondol róla Maia azok után, hogy beleegyezett, zsarnok férfiak generációihoz kötődő nevet ad az öccsének. És rájön, hogy bár Maia nevét eredetileg néma köteléknek szánta kettejük között, a jelentésének felfedése teher is lehet a kislány számára. Talán ezzel akaratlanul is azt sugallja neki, hogy az ő életüknek is ugyanazt a pályát kell követnie, pedig valójában abban reménykedik, hogy a gyermekei a saját útjukat járják majd.

Agave Könyvek

Két héttel a világpremier előtt érkezik itthon Paula Hawkins, a Lány a vonaton szerzőjének új regénye

 Paula Hawkins:

Kéksötét

„Amikor ​egy világhírű képzőművész egyik alkotásáról kiderül, hogy emberi csontot is tartalmaz, három ember élete végzetesen összefonódik a titkok és hazugságok hálójában.”

Két héttel a világpremier előtt érkezik itthon Paula Hawkins, a Lány a vonaton szerzőjének várva várt új regénye

Megjelenés: szeptember 26.

Fordító: Török Krisztina
Nyomdai kivitelezés: keménytábla, védőborító, 352 oldal

Leírás

A Lány a vonaton világhírű szerzője sötét és lebilincselő történettel tér vissza a hosszúpróza terepére. Klausztrofób pszichológiai thriller az emberi elme végtelen kreativitásáról, bűntudat és megbocsátás, szerelem és megszállottság viszonyáról, és azon múltbéli bűneinkről, melyek nem hagyják, hogy feledébe merüljenek.

Paula Hawkins új regényét óriási nemzetközi várakozás előzi meg, és egy fantasztikus hír ezzel kapcsolatban a szerző magyar rajongóinak: a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra való tekintettel, a Kéksötétet egyedülálló módon két héttel a világpremier előtt már kezükbe vehetik a hazai olvasók. Minden másról beszéljen a fülszöveg alább, és az olyanok véleménye, mint Lee Child vagy Liz Moore.

Fülszöveg

Eris aprócska szigetén egyetlen ház áll, benne egyetlen lakóval. A szigetre egyetlen úton lehet be- és kimenni, ám a dagály érkezte mindennap tizenkét órára elvágja a skót szárazföldtől.

Ezt a parányi szigetet vette meg, és itt alkotott valaha Vanessa, a híres művész. A lenyűgöző, páratlan tehetségű Vanessa, akinek hírhedten csalfa férje húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt. A ház most Grace otthona. Egy magányos, idős nőé, aki az árapályra hangolta életét, és a világtól háborítatlanul szeretne élni.

Most azonban egy váratlan látogató tart felé, kinek érkeztével nem csak Eris titkai bukhatnak a felszínre, hanem valami sokkal borzalmasabb is.

Paula Hawkins új regénye a hatalom és művészet összefüggéseit feszegeti lassan adagolt, egyre növekvő feszültségben. Kifinomult stílusával és erőteljes megoldásaival a Kéksötét napjaink egyik legemlékezetesebb thrillere.

A szerzőről

Paula Hawkins 1972-ben született Zimbabwében. 1989-ben költözött Londonba, és a tanulmányai befejeztével újságíróként dolgozott tizenöt éven át. Első pszichothrillere, a Lány a vonaton összesen 23 millió példányban kelt el, több mint ötven nyelvre lefordították, és Emily Blunt főszereplésével filmet forgattak belőle. A Kéksötét a legújabb regénye.

A könyvről mondták

„A Kéksötét oldalain éppolyan kíméletlen és leküzdhetetlen áradat ragadott magával, mint az Eris partjainál kavargó tenger.” - Val McDermid

„Félelmetes és feszes. Paula Hawkins eddigi legjobb regénye, toronymagasan.” - Lee Child

„Micsoda rabul ejtő, felvillanyozó könyv! Csodásan felépített, zseniálisan megírt.” - Donal Ryan

„A művészi alkotóerő és elhivatottság feszesen kibontott, alapos részletességgel feltárt világa.” - Charlotte Wood

„A Kéksötét egyedi hangulatú, elegáns titokdoboz jellegű pszichothriller különösen kifinomult és eredeti alapfelvetéssel. Egyébként is élek-halok a szabadulószoba-rejtélyekért – jelen esetben nevezzük szabadulósziget-rejtélynek –, és Paula Hawkins különösen zseniálisan hozta ezt össze most nekünk.” - Liz Moore

„Azt a mindenét! Paula Hawkins ismét előállt egy meghökkentő, határozottan komor és feszülten lélekboncoló thrillerrel. Teljességgel beleszédültem a Kéksötét olvasásába, egy nap alatt kivégeztem. Sokkal több egy fordulatos, izgalmakkal teli kriminél: mesterien tárja fel a megszállottság természetét, lenyűgözően írja le a művészi alkotói folyamatot és annak hagyatékát. Imádtam.” - Angie Kim

„Du Maurier utóérzés: művészet, szigetek, eltűnt házastársak… Lenyűgöző mű, letehetetlen.” - Mick Herron

„Paula Hawkins ezúttal egy művészeti hagyatékot tár fel, és azt boncolgatja, milyen hegyeket vagyunk képesek megmozgatni, csak hogy érezzük, tartozunk valakihez. A Kéksötét váratlan meglepetések útvesztőjében kanyarog velünk, ahonnan csak az utolsó pillanatban bukkanunk elő.” - Danya Kukafka

Részlet a kötetből

„Ahogy benyit az irodájába, megcsörren a vonalas készülék.

– Halló – ékeli a kagylót az álla alá, elindítja a számítógépét, oldalra fordul, átnyúl a kisasztalon álló kávéfőzőhöz, és azt is bekapcsolja.

A telefonban csend, majd tiszta, kimért hang:

– Jó reggelt! James Beckerrel beszélek?

– Igen. – Bepötyögi a jelszavát, és kibújik kabátjából.

– Remek. – Újabb csend. – Goodwin vagyok, a Tate Modernből.

A kagyló kicsúszik az álla alól, estében elkapja, és a füléhez szorítja.

– Elnézést, milyen nevet mondott?

A vonal másik végén a férfi hangosan kifújja a levegőt.

– Will Goodwin – artikulálja túl metszetten tiszta magánhangzóit. – A londoni Tate Modernből. Azért telefonálok, mert probléma adódott a Fairburn gyűjteményének részét képező egyik kiállítási darabbal.

Becker kihúzza magát, megmarkolja a telefonkagylót.

– Ó, Jézusom, csak nem esett kár benne?

– Nem, Mr. Becker – feleli tartózkodóan Goodwin. – Rendkívül elővigyázatosan bánunk a Fairburntől kölcsönzött mindhárom alkotással. Ugyanakkor kénytelenek voltunk kiemelni a kiállítás tárgyai közül az egyik szobrot. Az Egység II-t.

– Ezt hogy érti? – ül le Becker a homlokát ráncolva.

– Egy köztiszteletben álló törvényszéki antropológus a hétvégén ellátogatott a kiállításra, és e-mailben tájékoztatott bennünket, hogy az Egység II-ben egy emberi csont látható.

Becker kitörő hahotájára mélységes csend a válasz.

– Elragadtattam magamat – mondja még mindig kuncogva Becker –, csak annyira…

– Helyénvalóbb lenne elnézést kérnie – feleli indulatosan Goodwin –, ugyanis attól tartok, nem osztom a jókedvét. A maga szakmaiatlan kurátori ténykedésének eredményként váratlanul abba a kínos helyzetbe keveredtünk, a világjárványt követően és egyben az én igazgatói kinevezésem első kiállítása apropóján, hogy tudtunkon kívül emberi maradványokat teszünk közszemlére. Fel tudja mérni, milyen károkat okozhat ez intézményünknek? Az ilyen ügyek miatt törlik az embert a kultúrából.

Miután végre leteszik, Becker a monitorra mered, és várja, hogy megérkezzen az e-mail, amelyet az igazgató továbbított neki. Nyilvánvalóan badarság a reklamáció – már ha lehet így nevezni. Talán vicc? Vagy egyszerű tévedés?”

Agave Könyvek

Újrafordított Philip K. Dick, Jack Ketchum-folytatás és új Carley Fortune-kötet az Agave áprilisi újdonságai közt

Újrafordított Philip K. Dick, Jack Ketchum-folytatás és új Carley Fortune-kötet az Agave áprilisi újdonságai közt

Áprilisan több közönségkedvenc szerzőnk is visszatér végre! Lassan végéhez érünk Philip K. Dick életművének, ezúttal Pék Zoltán új fordításában jön egy klasszikus korai műve. Folytatódik Jack Ketchum tavaly nagy sikert aratott Holt idénye egy brutális folytatással. A tavalyi nyár egyik slágerkönyve volt Carley Fortune Minden elmúlt nyár című romantikus története, áprilisban pedig jön a szerző második regénye. Ugyanígy visszatér a tavaly szintén közkedvelt Egyikünk meg fog halni című thriller szerzője, Jeneva Rose is egy újabb csavaros történettel. A hónap második felében érkezik az idei első félévünk egyik kedvence, a négyszeres Oscar-díjas A víz érintése írójának, Daniel Kraus-nak az új műve, az áprilist pedig majd egy igazán varázslatos tündérdérmese első része zárja Heather Fawcett tollából.

Philip K. Dick: A kozmosz bábjai

Egy korai Philip K. Dick klasszikus Pék Zoltán új fordításában

Amikor Ted Barton egy megérzésnek engedve visszatér a szülővárosába, az álmos kis Millgate-be, döbbenten látja, hogy az teljesen megváltozott. Nemcsak minden ház és épület más, de egyetlen ismerőst sem talál.

A rejtély tovább mélyül, amikor a helyi újság régi számában azt olvassa, hogy a millgate-i Ted Barton tizennyolc éve meghalt.

Mivel már elhagyni sem tudja a várost, hiába próbálja, Barton kénytelen-kelletlen nekiáll nyomozni az itt ható titokzatos erők után, és ezzel egy olyan játszmába keveredik, amely messze nem egyetlen emberről vagy akár egy városról szól.

Noha ez az 1957-ben megjelent regény a korai művei közé tartozik, ugyanúgy a sötétség és fény, valóság és illúzió problémáját járja körül, mint ahogy azt Philip K. Dicktől megszoktuk és várjuk.

Megjelenés: április 4.

Jack Ketchum: Ivadék

Folytatódik a Holt idény története tíz évvel az előző eseményei után

Dead River seriffje azt hitte, egy évtizeddel korábban végzett a kannibál barbárok primitív, barlanglakó törzsével. Ám a klán valahogy fennmaradt. És szaporodik. És vadászik. És öl és eszik. És az elszigetelt, békés városka lakóinak, akik a civilizáció elől menekültek ide, most ismét az életükért kell küzdeniük…

Amikor már remélted, hogy sikerült elfojtani a Holt idény borzalmait, kiderül, hogy a Család még mindig él, és tagjaik évek múltán is terrorizálják Maine partvidékének lakosságát. És a családi tradíciónak megfelelően szomjazzák az életet – a te életedet is.

Megjelenés: április 9.

Carley Fortune: Várlak a tónál

Jön a Minden elmúlt nyár szerzőjének második regénye 

Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!

Fern Brookbanks felnőtt életének túl nagy részét pazarolta arra, hogy Will Baxteren agyaljon. A húszas évei elején mindössze egy napot töltött együtt a bosszantóan szívdöglesztő és idealista művésszel egy véletlen találkozásnak köszönhetően. Az időzítés rossz volt, a kémia viszont tagadhatatlan: minden titkukat és álmukat megosztották egymással, és megfogadták, egy év múlva újra találkoznak. Fern elment a megbeszélt helyre. Will nem.

Évekkel később, harminckét évesen Fern élete kicsit sem hasonlít arra, amit egykor elképzelt magának. Ahelyett, hogy meghódítaná a nagyvárost, édesanyja tóparti panzióját vezeti, hiába fogadta meg hajdanán, hogy erre soha nem kerülhet sor. Az egész hely egy káosz, ráadásul az ex-pasija a menedzser.

Fernnek szüksége van egy tervre – egy mentőövre. Meglepetésére ez épp Will képében érkezik, aki kilenc év késéssel, kezében bőrönddel toppan be, készen arra, hogy segítsen. Talán a férfi az egyetlen, aki megérti, min megy keresztül. De hogyan is bízhatna ebben a drága öltönyös látomásban, aki cseppet sem hasonlít arra a fiatal srácra, akit annyi évvel ezelőtt megismert? Will titkol valamit, és Fern már abban sem biztos, hogy tudni akarja, mit.

De tíz évvel ezelőtt Will Baxter megmentette Fern Brookbankset. Vajon képes lesz most a nő viszonozni a szívességet?

Megjelenés: április 9.

Jeneva Rose: Hiba volt idejönnöd

Érkezik az Egyikünk meg fog halni szerzőjének újabb csavaros thrillere

 

Grace ​Evans kibérel egy farmházat Wyoming közepén, hogy kiszakadjon túlhajszolt New York-i életéből. A kiruccanása ráadásul nem is kezdődhetne jobban, mivel az idilli ház tulajdonosa egy rendkívül jóképű férfi Calvin Wells személyében. Eleinte ugyan nehezen találják meg a közös hangot, mert két nagyban eltérő világból származnak, de a vidéki lét mindennapjai és szállásadója kedvessége elbűvöli Grace-t. Ám idővel észrevesz pár baljós jelet. Például, hogy nincs kiépítve a mobilhálózat. Nemrég eltűnt egy nő a környéken. És mintha a farm körül is lennének furcsaságok.

A nyugtalanító körülményeket eleinte áthidalja a kettejük közötti vonzalom és egymáshoz való lassú, de biztos közeledésük, ám ahogy érkezik a nő távozásának ideje, a dolgok súlyosan elromlanak. A könnyed flörtölésekből hamarosan hazugságok sűrű hálója szövődik: Calvin rajongása aggasztó megszállottságba csap át, ugyanakkor gyanítani kezdi, hogy Grace nem őszinte vele, kezdve azzal, hogy miért bérelte ki a házát. Eddig is tudtuk, hogy a futó kalandokban könnyen sérülhet valamelyik fél, de Grace-re és Calvinre valami sokkal szörnyűbb vár ebben a nyugtalanító, feszültséggel teli thrillerben.

Megjelenés: április 16.

Daniel Kraus: Bálnahullás

Jónás könyve-parafrázis, apa-fiú regény és kiállás a klímavédelemért 

A ​marsi és a 127 óra találkozik ebben az erőteljesen emberi és tudományos precizitással megalkotott thrillerben, melyben egy huszonnégy méteres, hatvan tonnás ámbráscet nyel magába egy búvárt, akinek csupán egyetlen órája marad a menekülésre, mielőtt elfogyna az oxigénje.

Jay Gardiner a lehetetlenre vállalkozik – meg akarja találni apja holttestének maradványait az Atlanti-óceánban Monastery Beach partjainál. Tudja, hogy kevés esély van a sikerre, de Jay azt gondolja, ez az egyetlen járható útja annak, hogy felszabaduljon a bűntudat súlya alól, melyet az apja halála óta cipel magával, aki nemrég öngyilkosságot követett el.

A merülés jól kezdődik, de egy óriáskalmár hirtelen megjelenése Jay-t komoly veszélybe sodorja, melyet aztán a végtelenségig fokoz egy táplálékért érkező ámbráscet feltűnése. Jay hamarosan a kalmár csápjai között találja magát, mely egyenesen magával rántja a bálna szájába, majd pedig a bálna első gyomrába a négy közül. Jay gyorsan ráébred, hogy csupán egyetlen órája maradt, mielőtt az oxigéntartálya kimerülne – egy óra, hogy legyőzze saját belső démonait, és kiszabaduljon a bálna gyomrából.

Daniel Kraus, A víz érintése írójának új regénye filmbe illő, lebilincselő thriller egy fiatal férfiról, aki már letett mindenről… hogy aztán életének értelmét a legveszélyesebb és legszokatlanabb helyen találja meg újra.

Megjelenés: április 16.

Heather Fawcett: Emily Wilde tündérenciklopédiája

Varázslatos izlandi tündérmese az 1900-as évek egy képzeletbeli világában

Jóllehet ​Emily Wilde professzor nem tudja, hogyan kell társaságban viselkedni – vagy egyáltalán elérni, hogy meghívják valahova –, de jó úton jár afelé, hogy a világ egyik legnevesebb drüadológusa, azaz szerzeteket tanulmányozó tudósa legyen. Épp a tudományos közösség első, mindent átfogó tündérenciklopédiáján dolgozik, amitől pályafutása felívelését várja, és már csak egy fejezet van hátra, ami a sarkköri Ljoslandon élő titokzatos rejtettekről szólna.

Ám Emily teljesen idegen terepen találja magát, amikor megérkezik Hrafnsvik csodás, de zord falujába. A külvilágtól szinte teljesen elszigetelten élő helyieknek egymásra kell hagyatkozniuk a túlélés érdekében, és Emily társas készségek hiányában hamar magára haragítja a fél falut. A dolgok tovább bonyolódnak Wendell Bambleby professzor érkezésével, aki Emily egyetemi riválisa, és szintén a rejtetteket kutatja.

Amikor a lehengerlő természetű férfi felajánlja Emilynek, hogy dolgozzanak együtt, a nő kénytelen elfogadni az ajánlatát, máskülönben fennállna a veszélye annak, hogy Bambleby kisajátítja magának az összes felfedezés érdemét. Ugyanakkor azt is tudja, hogy Wendell több annál, mint aminek látszik, és nem bízhat meg benne. Emily csakhamar azon kapja magát, hogy hiába szeretne tudományos távolságot tartani a ljoslandi szerzetektől, belekeveredik gonosz játszmáikba. Ha Wendell-lel együtt segíteni akar Hrafnsvik lakóinak, nemcsak a hőn dédelgetett tudományos objektivitását kell kockára tennie, hanem az életét is.

Heather Fawcett regénye egy varázslatos izlandi tündérmese, ami az 1900-as évek egy képzeletbeli világában játszódik, ötvözve az Ezüstfonás, A Hollókirály és a Ház az égszínkék tengernél különleges hangulatát.

Megjelenés: április 23.

A könyveket itt tudjátok beszerezni.

Agave Könyvek