A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költészet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: költészet. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. június 7., szombat

Mohai V. Lajos: Matricák a költészet falára – Megjelent!

 Mohai V. Lajos

Matricák a költészet falára

Megjelent!


Prae Kiadó



Prae Kiadó, 2025

Borítóterv: Fábián István


Fülszöveg


Porlepte versek?

Úgy esett, hogy a pókhálószerűen rebbenő emlékezet valamelyik szálán, a hajdani nevesincs kisvárosban, ott is talán egy padlásfeljáró rejtekén heverő ócska kacatok, porlepte lim-lomok, kiszuperált tárgyak egyszer csak verssé szublimálódtak, innentől fogva ők beszélnek. Egymás közt sustorogva idővel eldöntöttek: auctort, igazmondót kerítenek maguknak, legyen, aki szavukat hallatja az odakinti világban.

A porlepte versek – híven megőrizve az avítt kacatok üzenetét – így születtek meg, és így születnek azóta is. Mohai írói életművében egyetlen költemény íródik versben és prózában, amióta csak az eszemet tudom, fél évszázada legalább. Valahányszor, amikor a pókháló megrebben, szavak gyülekeznek és emlékek tolulnak elő, miközben alakul-formálódik a Mohai-féle magánmitológiai is, ne feledkezzünk meg róla: nem csupán költő, hanem mithográfus is az, akinek a verseit morzsolgatjuk.

Ez a privát mitológia nem hasonlít sem a zsidó, sem a keresztény világ ősi nyelvi eresztékeihez, és a görög mitológiához sem, bár Mohai szenvedélyesen vonzódik a halál, az őszi hervadás kultuszához. Úgy érzem, az a hajdani kisváros, amely útjára bocsátotta, nagyon távoli rokona annak a galíciai stetlnek, ahonnan az ugyancsak távoli író-rokon Bruno Schulz származott. Semmi egyéb, mint a semmivé foszlott történelmi múlt hiányzik igazam bizonyításához. Csekélység, mindazt, ami nincs, az irodalom úgyis létezővé álmodja, mi több, a lim-lomok álmairól is tudni akar. Ilyesfajta féléber állapotban vonulnak el előttünk Mohai különös, mitikus lényei: félszeg angyalok, Hádész imbolygó árnyai, és a hozzájuk tartozó világ; Róma szökőkútjai és a nagy előd, Ingeborg Bachmann megváltatlan tűz-halála, vagy éppen az élet-képek: kisvárosok sivár alkonyatai,

múlhatatlan késő ősszel.

Jól látható azonban a meg-megrebbenő pókháló nem csak emlékekből, hanem rezignációból is szövődik, s minden bizonnyal ez a rezignáció a konok elhatározással íródó egyetlen költemény egyik legfőbb alkotóeleme is. A többi már a mindenfajta emlékezet alanti világának, a nyelvnek az akaratától függ: ezt üzenik a lim-lomok

megrendelésére íródó porlepte versek.

Rugási Gyula


Versek a kötetből


CSITRI LÁNYOK

Naplósorok a gyerekkor elmúltáról

Néztem a csitri lányokat a Templom-téren; pántlikákkal a kezükben várakoztak és magán-énekpróbát végeztek, talán a tanítójukra várva, valami iskolai föllépésük előtt. Vidám süldőgyerekhad lubickolt az élet örömében; a nostalgia érzése tört a lelkemre! Mennyire szerettem a gyerekkori búgó-kereső világot, érdekes sajátosságai mennyire elválnak mostani asszonysorsomtól; panaszszavam erre sem lehet, de a gyerekkor hiánytalansága bódít elmúltával is.


MI A HÁZAT LAKJUK

Decemberre a szelek megerősödnek a messzi hegyek szirtjei felöl, és mint

az összepöndörödött, lehullott levél, száguldanak át a völgyeken, tisztásokon; a sötét is hamar szétnyújtózik, és hosszan meglapul az ég alatt; alig látszik a nappal, csak ha a hó megjön, világít a Hold alatt a dermedt táj. Minden csöndbe takarózik, de ha fagy, és megkeményedik a kérge, akkor ropog kint a világ. A madarak közül a varjak maradtak velünk, ott feketéllnek a fenyők ágain, békés nyugalommal a szemünknek.

Mi a nagy házat lakjuk, és a kályha melegénél élünk, magunkba húzódva; ha a zord hidegben magason süvölt a szél és dönög a kémény a huzattól, szeretjük hallgatni moraját. Imbolyog, sivít, sipol az áradó hang, olykor minha egy láthatatlan óriás fuldokolna, érezzük ilyenkor. A szél megcsörget mindent, mi útjába kerül, görgeti a gallyakat a zsindelyeken, a falakon is átfúj, pedig párnákat teszünk az ablakok közeibe, és vékony csíkkal tapasztjuk, gyömöszöljük be-be az ablakok réseit; a vándor mégis betér hozzánk, és követelődzik, megdézsmálja a meleget.

És hétmérföld csizmájával átvonul rajtunk.

Ha csöndesen havazni kezd, galambtollak szállnak, óriás pelyhek; könnyedén kiszaladunk, hogy az első hó az arcunkat érintse, simogassa, ajkunk szomjúságát csitítjuk általa gyerekes örömben. Aztán a nagy hóeséskor elüldögélünk az ablak előtt, melegben, megcsodálva a vakító fehér tájat.

Az udvari nép mindenben a segítségünkre van, viszik a dolgukat szorgalmasan a téli teendőkkel; ellátásunk nem szenvedi kárát a cudar világnak, és a falusi mulatságok is elérnek hozzánk, s mi is részt kérünk olykor belőlük. Szívesen tesszük ezt. Így telnek lassan a napok, csúszik egyik a másikba, várat egyik nap a másik után. 

Az ünnepi órákhoz közeledve, fordul egyet a világ, készülődünk, hogy a Kisjézus megszülessen, és az új esztendő első hava eljöjjön hozzánk, békében és egészségben megéljük.


FELNÖVŐBEN

A világ összegabalyodik körülöttem, mint a figyelmetlenül fölgombolyított fonal. Serdülök, felnövőben az életem. Nem mindig az történik velem, amit a szívem óhajt. Körülöttem sokféle kedv, messze már az anyaöl, hogy védelmet nyújtson. Esténként visszahúzódva magamba, próbálom kibogozni az összeakadt szálakat; vesződségemet nem sajnálom. Végigjárom aznapomat ártatlanul, mintha nem is én lennék. Igazság, nem igazság? Nehéz még kiigazodnom mindenen, talán sokat is gondolok el erről-arról. Labirintus, mondják nyájasan a költő-urak a könyveikben.

Majd megpróbálom én is a lírikus dalt.

Megnyugszom ezzel, aztán belesimulok az álomba.


UTÓHANG AZ INGEBORG BACHMANN-NAK ÍROTT VERSEKHEZ

„Szemekbe könny tolul. Süllyednek évek.

Ifjú szemöldököt fehér ceruza fest.

Csontvázak másznak elő dögkutakból

sok száraz virággal beírt kereszt.”

(Ingeborg Bachmann: Egy országról, egy folyóról és a tavakról)

 

Az ázott kert a végső üzenet,

a gyümölcs alvadt vérfolt, holdfogyatkozás.

A nyár szerelme betemetődött,

római éjképbe vésődött halál.

 

A tujákat hátrahagyja: árnyait

karcolja az emlékek kútjára még,

gyermekkori meszesgödör világít,

sóvár vággyal, utolsó útibeszéd.

 

Fenevadak Róma díszes őrzői,

mozdulatlan kövek és tankönyv-lapok;

mindkettő egyszerre, távolodni is

a holt betűk hírével tudhatok,

 

s a kövekre folyt napfény szagával –

ez a Rózsa utca virágsövénye,

a kerti padnál a föld sebe éget,

egy ráncos kéz megsárgult öröksége.

 

A falikutakhoz kakas szólít,

rozsda virágzik az álomhelyeken.

Szolgák viskója; jeges palotában

bukott angyalsereg van jelen.

 

Ott rekedtek; a kiszáradt parton

halál parádézik, a pusztulás

követ nyomon. A hét domb kísértete;

süllyednek az évek. Elmaradozom.

 

Ki ne mondd mégse; a szerelem zátony,

és bántatlanul nem marad senki sem.

A szív burkára rajzolt hieroglif,

halott madárraj diólevélerezeten.

 

Az éveink gyilkosan fölfalnak;

a természet biztos sorrendet tart.

Hordókba gyűjtjük az esővizet,

s állócsillag parázslik talpunk alatt.


FINÁLÉ

Krúdy éjszakája

Szélkakasok körül pára

kéklik Krúdy éjszakája

halottmosók rekviemje

gyúl a hullaházi csendbe

vízbefúltak korhadt nyája

holtak kamrájába zárva

belek, kitekert végtagok

imposztorkarcolatok

 

Mind elhervadtak réges-rég

a Szindbád-álmok tetején

prüszköl a bérkocsik lova

pattog Cupido ostora

Visztula Bella az éjben

fátyol ring a hóesésen

ha Vénusz dühe elapad

a nimfák nyelve tagad

 

A jergliben alvó sötét

ott lelte lelke örömét

Harras Rudolf közkatona

nyerített a bolond lova

meszelt, sárga cellafalon

vésve az írás közvagyon:

It vót Ferencz Józsep és

Örzsébet királyné. Jó vót.

 

A bolondot kivetették

ha nyerített, kinevették

a szelelőlyukon át

megnyílt a csukott világ

a bástyasétány csupa konty

sűrűn zabigyerek-poronty

lassan besüppedt a nappal

partot ért az alkonyattal.

 

Szindbád legeltette szemét

porcelánarcú nőszemélyt

figyelt, megmentőre várva

kelyhe és kombiné-pántja

méz volt, szemlátomásra

szüzek kiszakított-lánca

illett a jergli falára:

Itt volt Szindbád, a hajós

és jegyese, Andimandi. Jó volt.

 

Még egy nap tolvajgyönyör

börtönlevegőn osonva

a szent hazának konca

Nyírségből fölbuzogva

akasztott ember-isten

helyettesítő halottja:

It vót Krúdy Gyula

hajadonföt imbolyogva. Jó vót.


Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó


2022. március 15., kedd

Legéndy Jácint – FBI: Maffiaszólam. MEGJELENT! - ("Legéndy Jácint új verseskötete a rendszerváltás utáni évek lírai szempontból idáig teljesen érintetlen jelenségét, az olajmaffia és a diszkómaffia világát mutatja be valós szereplők elmondásai, illetve a költő saját élményei alapján.")


"Hogy is tartja a mondás? Az alvilágnak nincs romantikája.

Tényleg nincs. De Legéndy Jácint révén immár van költészete.”


– Dezső András
 

Legéndy Jácint  

FBI: Maffiaszólam

 

Legéndy Jácint új verseskötete a rendszerváltás utáni évek lírai szempontból idáig teljesen érintetlen jelenségét, az olajmaffia és a diszkómaffia világát mutatja be valós szereplők elmondásai, illetve a költő saját élményei alapján.

 

Megjelent! 

Prae Kiadó




Prae Kiadó - 72 oldal - füles, kartonált

Illusztrációk: Legéndy Jácint önarcképei és kollázsai

 

A kötetről

A könyv egyéni és újszerű felépítéséből adódóan hagyományos verseskötetként, s mellesleg oratorikus verseskötetként ugyancsak olvasható. További érdekességei közé tartozik, hogy a borítót a képzőművész gyanánt is alkotó Legéndy Jácint avantgárd önarcképeinek és kollázsainak felhasználásával maga tervezte, s a belíveket szintén a költő kollázsai illusztrálják. Tehát a kiadvány lírai és vizuális értelemben egyaránt a szerző munkája, így Legéndy Jácint korábbi versesköteteihez hasonlóan művészkönyvnek is tekinthető. Költészeti, vizuális és könyvészeti szempontból rendkívül izgalmas darab: a gyűjtők számára kihagyhatatlan alkotás. Az oratórium elemeiként szolgáló, s ugyancsak Legéndy Jácint sajátos formai és nyelvi leleményeként ismert hasábverseket már folyóiratbeli megjelenésük alkalmával az év legfigyelemreméltóbb versei közt emlegették olyan jó nevű kritikusok, mint Mohácsi Balázs, vagy éppen Sánta Miriam. Ráadásul a versekben szereplő történetek és karakterek hitelességét is igazolva a téma hazai szakértője, az immár Pulitzer-díjas Dezső András (Maffiózók mackónadrágban, Magyar Kóla) írt a kötethez, úgymond stílszerűen, versértékű fülszöveget.

A könyvben megjelenő események nagyrészt a valóságon alapulnak, a szereplők pedig az olajmaffiához és a diszkómaffiához kötődő ugyancsak valós személyek, akikkel a rendszerváltás utáni évek folyamán Legéndy Jácint az éjszakában, illetve más helyeken összefutott vagy alkalmilag kapcsolatban állt. Ők spontán beszéltek ezekről az eseményekről, amikor még senki sem gondolta, hogy az elmondottak és a történtek alapján valamikor verseskötet születhet. E visszacsillogó spontaneitás és a hozzá kötődő érzelmi töltöttség alapján is látható: a versek a maffia ösztönös poétikáját ragadják meg. Érdekes, ahogy a történések emberi háttere kirajzolódik: a maffiafeleség, a maffiavezető, vagy éppen a börtönben vallásilag becsavarodott verőlegény kapcsolati, illetve személyes drámája megjelenik, s közben a rendszerváltás utáni időszak szinte napjainkig húzódó társadalmi viszonyrendszerei is értelmeződnek. Néhány szöveghez kötődően a sajtó nyilvánossága előtt zajló pereikről ismert maffiavezérek alakja is felidézhető. Mellesleg két szubkultúra, a zenei underground és a maffia vonatkozású alvilág is találkozik a verseken belül, sajátos hangulatot adva a kötetnek.

Fülszöveg 

 

A tartozást behajtják. S a költészetnek volt egy komoly tartozása, amit most Legéndy Jácint fizet ki, hiszen versekbe foglalta a rendszerváltás utáni évek éjszakáinak világát. A sztorit, a nagy korszakot, amit már sokan megénekeltek, de úgy, ahogy ő, idáig senki sem. Tehát az oratóriumban felbukkanó karakterek jórészt valós szereplők. Emberek, akik dumálgattak, nem sejtve, hogy a történeteik egyszer majd versekben kelnek életre. A maffiafeleség, a maffiafőnök, vagy éppen a börtönben becsavarodott verőlegény drámái ezek. Olyan drámák, amiket a brutalitás, illetve az esendőség keretez, mindaz, amit a rendszerváltás utáni káosz kreált. Dolgok, amelyek az évek múltával szerethetőbbé váltak. Hogy is tartja a mondás? Az alvilágnak nincs romantikája. Tényleg nincs. De Legéndy Jácint révén immár van költészete.



– Dezső András

 

Legéndy Jácint


Legéndy Jácint avantgárd költő, performer, képzőművész. Verseit az elmúlt évek folyamán számos irodalmi lap (Árgus, Jelenkor, Liget,Parnasszus, Kulter, Új Forrás, Műhely, Litera, Prae, Műút, Kalligram, Osservatorio Letterario, Tiszatáj, Élet és Irodalom, Spanyolnátha, Hévíz, Palócföld, Reflections of Darkness, Kortárs, Népszava, Alföld, Vasárnapi Hírek) publikálta. Központi Zóna című verseskötete a 2006-os könyvhétre jelent meg a Balassi Kiadónál, RAF: Búcsúszimfónia című könyve pedig 2009-ben a Kalligramnál (kísérőesszé: Tamás Gáspár Miklós). Utóbbi felhasználásával készült A Baader-Meinhof csoport című film (Oscar-jelölés, BAFTA-jelölés) magyar szinkronja. Több írása bekerült Az év versei gyűjteménybe, a Légyott antológiába és olasz antológiákba. Könyvei régóta megtalálhatók a Library of Congress, a Harvard Library és a British Library kortárs magyar irodalommal foglalkozó gyűjteményében. Külföldi viszonylatban is újszerű nyomólemez installációi és kollázsai legutóbb az ARTE Galériában (megnyitotta: Paksi Endre Lehel), a Magyar Műhely Galériában (megnyitotta: Gulyás Gábor), valamint a Kassák Múzeumban kerültek bemutatásra. Olykor underground klubokban, például a ZegZugban és a 101 Klubban ad elő avantgárd, táncos performanszokat. Fellépéseivel nem hivatalosan, de Budapestről egyedüliként a német fővárosban is képviselte Magyarországot a Berlini Fal leomlásának 30. évfordulója alkalmából. Földalatti Oltár című verseskötete 2019 tavaszán jelent meg a Kalligram Kiadónál. Videoklipszerűen összekapcsolódó képekből felépülő verseiben sajátos módon keveredik az avantgárd és a klasszikus esztétika, illetve az alanyi és a tárgyias költészet.

 

Részletek a kötetből

MINT SZÜRKEPATKÁNY

cellavers

végül a szerb gengszterfiú köpött
be minket pedig aligha gondoltuk
róla hogy megteszi kigyúrt volt s
betonkemény akár egy akcióhős
de három éj után mint szürkepatkány 
vonaglott precízen az előzetesben 
s kaparta szét cellája zöld
falát megzuhant a bezártságtól így
örömmel jelentkezett majd kezdett
pofázni habár évekig a múmiavékony
 tulajdonosra orroltunk noha
őt hiába vallatták s fenyítették egy
mafla szót nem húztak belőle ki
önbetörés érted a legnagyobb poén 
csak bemész a megbízó üzletébe
s az árus végtagjait összeszíjazod
olyan személyleírást ad rólad hogy
voltaképp anyád se ismerne fel a
biztosító pedig fizet mint ásványvízért
 nyitásnál a drogos hülyegyerek


FÖLDSZINTI BÁRBAN
parancsvers

egy tömbházat is szerezzél
a nagykörút legyen miénk
tizenhármastól a tizenhetes
számig s az épület pincerendszerében óhatatlanul szülessen
meg a posztmodern alvilág
akárcsak élet az idők
legelső kezdetén probléma
zérus a maffia lelke ott lebeg
már a szürkés betonpadlózatok
felett jobb oldalon kupleráj
teremtődik épp a semmiből
középen csilingelne majd
a diszkó baloldalt pedig egy
játékterem nőjön varázslatossá
alattuk újabb pincerendszeren
keresztül suhanhatsz
mint őskeresztény hívő az
underground járatokban s
persze a bevételt összegyűjheted
viszont gondoskodj róla
hogy a földszinti bárban a
lányok masszírozni is tudjanak


HORGANYCSÖVÖN PÖRÖGVE
mixvers

lehetséges hogy szakadt nadrágban
jövök úgy lengetőzik mintha egy rinocérosz bőrét viselném tudod radiátort kell cserélnem az underground
helyen ahol dolgozom a tulaj volt
maffiózó nem egyszer kívánták őt betonba de szimplán az arca lett betonkemény ha elszenderül s ráijesztesz
aktatáska záraként fordul át mind a
két szeme bizony a rendszerváltás
után havasföldön is kurvákkal üzletelt nem jutott pénz krómozott rudakra ezért a lányok méhtelepről szerzett horganycsövön pörögtek mint
grillcsirkék a sütőben egy vasárnap kilencven fokkal elforgatott képen


 

Megvásárolható a kiadó webshopjában!

Prae Kiadó oldalán