Sokszoros díjnyertes nagyregény a javítóintézetek brutális világáról és az amerikai délről

 Tananarive Due: 

A javítóintézet

„Tapasztalta már, hogy a holtak az élők között járnak. A holtak néha segítenek repülni.”

Sokszoros díjnyertes nagyregény a javítóintézetek brutális világáról és az amerikai délről

Megjelenés: október 21.
Fordító: Neset Adrienn
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 480 oldal

Leírás

Tananarive Due A javítóintézet című regénye hideglelős pontossággal tapint rá arra, amitől ma is félünk: hogy az a rendszer, amely a „nevelés” nevében működik, valójában megtörni akar. Egy különleges iskola falai között járunk, ahol a fegyelem nem erény, hanem fegyver, és a fiatalok nemcsak a hatalom, hanem valami sötétebb, természetfeletti erő ellen is kénytelenek küzdeni. A történet szívszorítóan emberi: az elnyomás, a túlélés és az ellenállás regénye, amelyben a horror eszközei a társadalom legmélyebb sebeit világítják meg.

Due prózája pengeéles, mégis érzékeny, ott talál be, ahol a valóság már fáj. A javítóintézet nem csupán vérfagyasztó történet, hanem allegória a hatalomról, a rasszizmusról és az intézményes kegyetlenségről. Magyar olvasóként nehéz nem a jelen valóságára gondolni: miközben a regény a múlt szellemeit idézi, ijesztően ismerős a hangja. Egy könyv, amely nem enged el, mert amit mond, az túl fontos ahhoz, hogy csak fikciónak higgyük. Olvasás közben pedig ugyanaz a feszélyező érzés kerít a hatalmába, amit Colson Whitehead Pulizer-díjas A Nickel fiúk című regényénél éreztünk.

Fülszöveg

FLORIDA A JIM CROW-RENDSZER IDEJÉN, 1950

A tizenkét éves Robbie Stephens Jr.-t hat hónapra a Gracetowni Fiúiskolába küldik, miután megvédi nővérét, Gloriát – és megrúgja a város legnagyobb földbirtokosának fiát. A helyet a rossz nyelvek csak javítóintézetnek hívják, noha valójában semmit nem javít.

Robbie az anyja elvesztése óta látja a szellemeket. Gyerekkora óta vele vannak, és nem egyszer vigaszt nyújtottak neki. De ami egykor mentsvár volt, most rémületté válik: az intézet falai közt lévő szellemek ugyanis beszélni kezdenek hozzá, és borzalmas dolgokról suttognak.

Két barátja, Félvér és Kék megtanítják Robbie-nak, hogyan lehet túlélni a helyet. Odakint pedig Gloria mozgásba lendül: minden rokont és kapcsolatot felkutat Floridában, hogy még időben kiszabadítsa öccsét, mielőtt túl késő lesz. Közben a bosszúszomjas halott fiúknak is megvannak a maguk tervei.

Tananarive Due megrázó és felejthetetlen történelmi regénye 2024-ben elnyerte többek közt a Bram Stoker-, Shirley Jackson-, Ray Bradbury- és World Fantasy-díjakat, és megszerezte olyan nagyságok elismerését, mint Stephen King és S. A. Cosby.

A szerzőről

Tananarive Due tizenhat könyv írója, köztük A javítóintézeté, melyet 2024-ben díjesővel tüntettek ki, a horroroknak járó jelentős irodalmi díjakat kivétel nélkül mind megkapta. Jelenleg a fekete közösségek élményeiből táplálkozó horror és az afrofuturizmus témakörét oktatja a UCLA-n.

Mások a kötetről

„A próza mesteri; a történetvezetés lebilincselő; a helyszín szívszorító, mégis őszinte; a szereplők pedig ritkán tapasztalt mélységgel és árnyaltsággal elevenednek meg. Ez egy valódi irodalmi mestermű.” - Library Journal

„Igazi erődemonstráció ez a regény. Hallucinatív, kísérteties, félelmetes és mélyen megindító.” - S. A. Cosby, a Bűnösök vére folyjon szerzője

„Történelem és horror nagyívű találkozása. Tananarive Due minden mesterségbeli tudását megcsillogtatja: A javítóintézet ijesztő, hátborzongató, de közben tele van szeretettel is. Olyan regény, amit nemcsak elolvasni kell, hanem emlékezni is rá.” - Victor LaValle, a Bölcsőrablók szerzője

„A Moby Dick talán felforgatta Amerikát, hogy megmutassa a rothadó mélyét, A javítóintézet pedig ugyanígy néz szembe múltunk legsötétebb fejezeteivel, de közben mégis képes megérezni a szívverést a romok alatt. Ez az a regény, amire vártam. Miközben darabokra szed, valahogy mégis egyben tart.” - Stephen Graham Jones

„Tananarive Due könyvei mindig elemi erejűek, de A javítóintézet a legmegrázóbb és egyben legrémisztőbb műve mind közül.” - Vulture

„Az egyik legnagyobb élő horroríró… A javítóintézet éppolyan megrázó, mint amennyire kísérteties.” - CrimeReads

„Due minden egyes alkalommal telibe talál – és ez most sincs másként.” - Book Riot

Részlet a kötetből

„Gloria abbahagyta az iskolát, amikor a papa elment, és Robert gyakran azon kapta, hogy elmorzsol egy könnycseppet, mielőtt elindul Miss Anne Powellhez takarítani. Gloria szemében az iskola a templomnál is szentebb. Robert szerette lerúgni magáról a cipőt a pad alatt, de Gloria megmondta Mr. Harrisnek, hogy nyugodtan csapkodja meg a kezét vonalzóval, ha egyszer is mezítláb találja. A papa megírta az egyik levelében, hogy Chicagóban az égvilágon senki sem jár mezítláb, és a lány azt remélte, leszoktathatja Robertet a vidéki szokásokról, mielőtt ők is a városba költöznek.

Mert egy nap igenis csatlakozni fognak a papához Chicagóban. Gloria megígérte neki.

A földút a 166-os útra, vagyis a McCormack útra vezetett, amely átszelte az egész megyét, és többnyire fűrésztelepek között kanyargott. Gloria és ő éppen Gracetown határán kívül éltek, ezért majdnem öt kilométer gyaloglás várt rájuk a színes bőrűek részére fenntartott Frederick Douglas Iskolába Lower Spruce-on. Télen a nap még fel sem kelt, amikor elindultak. Ha Robert elkésik, Mr. Harris elnáspángolja. Eddig csak egyszer késett el, és ez az egy alkalom egy életre elégnek bizonyult. Az éles fájdalommal járó náspángolás nem bántotta annyira, mint az osztálytársak tekintete és a sutyorgás: Robert Stephens fiát elfenekelik! Szinte hallotta, hogyan számolnak majd be róla a szüleiknek. Ahogy a papa megmondta: nem mindig áldás, ha mindenki ismeri a nevedet.

Amikor elmentek McCormackék kerítése mellett, Robert hathetes kismalacok röfögését hallotta az út mellől. Négyen voltak, már vágósúlyban. A kismalacok látványára a fiú hasa megint megkordult. Azt kívánta, bár átnyúlhatna a deszkák közötti résen és elemelhetne egyet! Még csak nem is lenne lopás, amennyi pénzt McCormackék összeharácsoltak rabszolgatartóként. A kismalacok anyukáján kívül senki sem venné észre. De Robert lépkedett tovább, csak a hasa panaszkodott hangosan, miközben ő a tízparancsolatot motyogta magában: Ne lopj! Ne! Lopj!

Megígérte a mamának, hogy Istennek tetsző életet fog élni. A mama azt állította, hogy Istenen kívül nem tud neki mást adni. Pedig sokkal többet adott Robertnek: egyszer majdnem megszerezte neki Miss Anne régi zongoráját, csak nem talált senkit, aki elcipelte volna az erdőbe hozzájuk, és egyébként sem fért volna be a házba. De amikor a zongoraóráik alatt a mama játszott, Robert hallotta, hogy arról énekelt, mennyire szereti őt, bár zongorát nem tudott szerezni.”

Agave Könyvek

Grzegorz Musiał a PesText fesztivál vendége Budapesten

 Grzegorz Musiał a PesText fesztivál vendége Budapesten

Időpont: 2025. november 7. (péntek) 17 óra

Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum

Moderátor: Fiala Borcsa

A beszélgetés nyelve lengyel, magyar tolmácsolással.

Tolmácsgépet biztosítanak.

(4) PesText 2025 // Grzegorz Musiał | Facebook

Programok

Grzegorz Musiał

A PesText egyik legkülönlegesebb vendége: lengyel író, költő és orvos, akinek pályája és személyisége önmagában is regényes.

Musiał a ’70-es években indult költőként, majd fontos résztvevője lett a független lengyel irodalmi életnek. Dolgozott szerkesztőként, Fulbright-ösztöndíjasként az Egyesült Államokban is alkotott, és műveiért számos rangos díjat kapott.

Ami igazán lenyűgöző benne, az a szenvedélyes és alapos kutatói attitűd. Legutóbbi regénye, az Én, Tamara Tamara Łempicka festő életének korai éveit meséli el. Musiał ehhez nemcsak archívumokat bújt, hanem Łempicka otthonában is lakott, sőt Mexikóban is kutatott, hogy a lehető leghitelesebb képet adhassa róla.

A szerző portréját Fundacja Clarté készítette.

Érdekességek Grzegorz Musiałról 

– A lengyel kortárs irodalom „megkerülhetetlen alakja”, ugyanakkor szakvizsgázott szemészorvos is.

– Gyerekkorában műkorcsolyázó szeretett volna lenni.

– Négy irodalmi folyóirat alapítása és szerkesztése fűződik a nevéhez.

– A Lengyel PEN Club tagja, és a Lengyel Szépírók Szövetségének alapítója.

– Több alkotói ösztöndíj résztvevője volt Iowában, Washingtonban és Skóciában.

– Łempicka művészetével 1975-ben találkozott először, egy londoni metrómegálló plakátján – ez indította el benne a több évtizedes kutatást.

– Az „Én, Tamara” írása közben bejárta a festő életének minden fontos helyszínét, és Łempicka mexikói házában is élt.

– A regény különlegessége, hogy Łempicka hangja is megszólal benne – a festőnő magnószalagra mondja el életét barátjának, Pablónak, ezek a visszaemlékezések adják a könyv szívét és ritmusát.

Grzegorz Musiał

Én, Tamara

Prae Kiadó, 2024

Fordította: Mihályi Zsuzsa

Szerkesztette: Németh Gábor Dávid

Borítóterv: Imagine Creative Consulting Kft. és Szalay Miklós

Én Tamara – Prae Kiadó (praekiado.hu) 

A regényről

Tamara Łempickát mindenki ismerte, aki az 1920-as és ’30-as évek Párizsában alkotott: Picasso, André Gide, Jean Cocteau, Gertrude Stein, Coco Chanel, Marlene Dietrich. Az első női világsztár volt a művészek közt, akinek élete egy regény lapjaira kívánkozott: ezt a kötetet tartja kezében az olvasó.

Extravagáns, zseniális festő volt, és az egyik legbátrabb nő a korban. Nem tagadott meg magától semmit, az alkotást inspiráló szerelmi hódításokat, sőt a bódítószereket sem, és könnyen oldozta fel magát a bűnök alól. Függetlenségével számos sebet ejtett szerettein, művészetéért gyakorta komoly áldozatot hozott, ami olykor őt is összetörte.

Grzegorz Musiał, a lengyel irodalom megkerülhetetlen figurája végigkövette Tamara életútját. Łempicka Mexikóban, a Popocatépetl vulkán lábánál fekvő Cuernavaca településen töltötte élete utolsó évtizedét. A szerző itt kötött szoros barátságot Victor Contreras mexikói szobrásszal, aki Tamara társa volt az életben, és alkotói hagyatékának örököse. Azt is lehetővé tette, hogy Musiał a festő házában, kedves tárgyai között lakjon.

Az 1920-as, ’30-as évek Párizsa betekintést enged az ellenállhatatlan, dekadens, pezsgő művészvilágba, hogy rajta keresztül jobban megismerjük a kubista és art deco művek, valamint alkotóik belső vívódásait, vágyait és a művészetek iránti rajongásunk eredetét.

 

Idézet a regényből:

„...hogyan győzzem meg ezt a züllésben és luxusban tobzódó tömeget, amely elözönli a bulvárokat a hiúság világának fővárosában, hogy éppen nekem, a járda szélén lépkedő, mindenki számára ismeretlen lengyel nőnek, akit tizenvalahány hónapja képen törölt egy csekista, aztán megerőszakolt egy alkoholista kokainfüggő, és aki lótetemszeletet evett reggelire egy olyan városban, amelyet feldúltak a bolsevikok, akiket itt imádtak – éppen nekem van olyan tehetségem, amilyen korábban senkinek sem volt, hmmm… Artemisia Gentileschi óta?... És véghez viszem azt, amit megígértem a szép Antoniónak Firenzében: megváltoztatom ezt a kort.

Nem ők diktálják nekem a ritmust, hanem én nekik.”

Részlet a kötetből

Az első nap Párizsban

TAMARA HANGJA: Elszöktem Oroszországból, aztán egy évig rostokoltam Stockholmban és Koppenhágában, míg végül eljutottam Párizsba. Szép tavaszi délelőtt volt, a húszas évek legeleje. A lengyelek – a világ nagy örömére – seggbe rúgták a bolsevikokat Varsónál, a bolsevikok viszont felégették Grúziát, és nem sokkal később két rémség: Benito és Adolf megkezdte a menetelést, hogy átvegye a hatalmat. Vonattal mentem Londonból Párizsba, megérkeztünk a Gare du Nord peronjára, és kiszálltunk mi ketten: egy négyéves forma kislány, és a másik is fiatal még, de lélekben már öreg, Tamara, akit meggyötört az élet, és erősebbnek bizonyult nála.

Két évig tartott az utam Európán át, amely a tűz ölelte Szentpétervárról indult, és legszívesebben kitörölném az életrajzomból. Olyan volt ez a két év, mint egy kopott hanglemez, amely szinte már nem is szól, mert elakadt egy barázdában, és csak egyetlen nevet hajtogat: Tadeusz, Tadeusz… Minden gondolatom, minden lélegzetem, minden szívdobbanásom: vele, róla, érte. Az arca: szemből, félprofilból, profilból. A szeme – amikor nevet, amikor szikrát vet a fény a szempillája hegyén, vagy amikor szomorú, és a görög szobrok tekintetére emlékeztet, akik a Tirrén-tenger fölött röpködő sirályokat figyelik. A világ összes többi része csak megfakult dagerrotípia volt, vázlatos formák és hangok a múltból.

Elsőként Stockholm tűnt fel, csodaszép volt a ködben, úgy vibrált a szórt fényben és a vízben tükröződve, mint egy érzékeny Ruisdael-tájkép. Sziklákon magasodó vörös templomtornyokat láttam, nagy, masszív kőházakat, ahol vikingek laknak a marcona feleségeikkel. Ott, abban a városban, amelyhez a családomból – Maurycy bácsit leszámítva – senkit sem kötött semmi, zajlott le a családi „könny- és zsebkendőkomédia”, ahogy az ilyen fogadtatásokat nevezte Saint-Simon. Aztán amikor Malwina már jól kisírta magát a nyakamba csimpaszkodva és megcsipkedve Kizette arcocskáját, kijelentette, hogy most ideje összepakolni, és „minél gyorsabban útnak indulni Varsóba”. Izgatott volt és boldog, már bebútorozta nekünk a konstancini házat, ahol Tadeusz és én végre „megteremthetjük magunknak” (értsd: neki) „a többnemzedékes házasságot, ahogy illik”. Nem hatottak az érvek, hogy Lengyelországban véres háború dúl az éppen Varsó mellett hadakozó bolsevikok ellen, és ha ebben a csatában nem a lengyelek győznek, márpedig nincs nagy esély a győzelemre, akkor nagyon hamar olyanok lesznek Varsó és a többi lengyel város utcái, mint a szentpéterváriak. De Malwina csak ezt hajtogatta: „Nem, nem és nem! Nem akarok semmiféle Párizst, semmiféle Koppenhágát!” Döbbenten néztem rá, mert ez a bámulatos makacsság nagyobb volt mindennél, amire én ebben a pillanatban képes voltam. Csak az józanította ki, amikor ebédnél Maurycy kelletlenül odavetett néhány szót: akik most vissza akarnak térni Varsóba, ne számítsanak arra, hogy támogatni fogja őket Párizsból, ahová Stefával együtt átköltöznek… De Malwina ne aggódjon… mindig lehet pirogot sütni és pultról árulni, ahogy azt a legtöbb társaságbeli hölgy teszi Varsóban. Biztos jövedelmező lesz, mert Lengyelországban nagyra értékelik a jó konyhát.

Malwina egész napra bezárkózott, hogy kisírja magát a Gamla Stanban, Stockholm óvárosában lévő lakásunk kis szalonjában, ahol természetesen megint csak Maurycynek köszönhetően volt tető a fejünk fölött, aki a Crédit Lyonnais svéd fiókjának vendégei számára tartotta fenn ezt a szállást. Reggel Malwina komoran, némán került elő, és elkezdett csomagolni, hogy Stifterékkel tarthasson. Én úgy döntöttem, itt várok tovább, mint egy koppenhágai szirén, nézem a tengeren a kikötőbe tartó vitorlásokat és gőzhajókat, amelyekkel még mindig nem érkezett meg az én Odüsszeuszom… És imádkozom, hogy kibírjam, ne vegyek be végül valami arzénfélét. Égette az ujjaimat a svéd útlevél, gyűlöltem a nyelvet, amit itt az utcán beszéltek, és amelyen a pincérrel érintkezett a Konzul aznap este. Tudtam, hogy bélyeget égetett a szívembe az az éjszaka, ugyanolyat, amilyet rossz emberek vassal égetnek a borjak oldalába. Meg vagyok bélyegezve… a szégyennel? Így kell nevezni. Milyen lesz most az életem? A férjem oldalán? Hazudnom kell neki? Tegyek úgy, mintha hűséges feleség lennék? Vagy szembesítsem inkább a tényekkel – amit viszont nem áll ki a szerelmünk. Egyelőre semmi hírem felőle. A Konzul biztosította Maurycyt arról, hogy Oroszországban „folyik a nyomozás”, és „minden jó úton halad”, és a férjemet biztosan nem küldik valamilyen szolovki pokolba, és nem is lövik agyon. Nem hittem a Konzulnak, még kevésbé azoknak, akik őt Oroszországban „biztosították” arról, hogy „dolgoznak az ügyön”. Mennyi ideig lehet „dolgozni” az „ügyön”? Még mindig égetett a csekista összehúzott szemének pillantása, aki ott állt hosszú bőrkabátjában nyomorúságos kis szobánk közepén – szerelmünk utolsó menedékében, ahonnan úgy űztek ki minket, mint a vérző kismadarakat, hogy tébolyultan repüljünk az ismeretlenbe. A durva szívű, hazug szemű Oroszország emléke, amely a karmai között tartja a férjemet, kioltott minden reményt, és csak a rózsafüzért szorongattam azokban a pillanatokban, amikor már legszívesebben a Balti-tenger csattogó, szürke hullámokat vető mélyébe vetettem volna magam. Mert nem imádkozhattam. Mert az égiek segíthettek volna megtalálni a férjemet, de nyilván nem akartak. Istent hibáztattam, amiért csúfot űz belőlem, bár azt is be kellett vallanom, hogy sok-sok évig én sem tettem a kedvéért semmit… Akkor miért kellene törődnie velem?

És most – Párizs, egy tavaszi délelőtt.

Megvásárolható a kiadó webáruházában: 

Én Tamara – Prae Kiadó (praekiado.hu)

Előrendelhető Stella J - Fekete igazság

Napokon belül megjelenik Stella J.írónőnek az első könyve a Fekete igazság kötet.

’’Ha érdekel benneteket a gyilkosok elméje, a gondolataik vagy az inspirációjuk, akkor rendeld meg a regényemet’’

Stella J.

Fekete igazság

Tartalom

Már a születésünk pillanatában halálra ítél mindenkit az élet. A pechesebbeket, mint engem is, a bíróság ítél el.

Dawe Bronx vagyok a halálsorról.

Elég gáz bemutatkozó, igaz? A bűnözők élete nem ér véget az ítéletükkel. Én mindössze tizenhét éve várom a kivégzésem dátumát. Sajnálatot, megvetést, szánalmat nem várhatok. Nem is várok. Elfogadtam és beletörődtem a sorsomba.

Egy nap azonban levelet kaptam egy fiatal lánytól, Alexától. A csaj a történetein keresztül szépen, lassan nyitotta ki a szemem és most itt állok egy bennem már rég elveszett érzéssel. A reménnyel meg ezernyi kérdéssel.

Vajon letehetjük-e valaha azokat a terheket, amiket viselnünk kell egy életen át?

Egy ország miatt, egy nép miatt, egy bőrszín miatt, egy család miatt, egy ember miatt?

Előrendelhető

Stella J.

Őszi Könyvajánló KNW Kiadónál

Őszi könyv ajánlót hozok nektek a KNW Kiadótól. A könyvek egyik szebb, mint a másik. Igényes borító és történet. Bemutatom nektek, mely könyvek jelennek meg a kiadótól. Könyvek közül egy magyar szerző található Kőrös Andrástól érkezik a történelmi regényének a második része.

Kőrös András

A szerelmes lelkész

(Szadai történet 1.)

Tartalom

1871-et írunk. Tamássy István, a fiatal kálvinista lelkész fel van háborodva.

Az új népiskolába katolikus tanítót hívott a gróf úr!

Hogyan terelje be a kálvinista falu gyermekeit így az iskolába?

A magas, széles vállú Istvánnak nem elég bosszúság ez, még az összecsapott kaptárakkal is meggyűlik a baja. Ugyanis lelkészi hivatása mellett vállalkozó: egy méhészet társtulajdonosa.

És talán nem is az új tanító hite a legfőbb gondja.

István gyönyörű felesége, Izabella egy kiadós veszekedést követően hazautazik szüleihez. Szerelmi házasság volt az övék, de az úri viszonyokhoz szokott fiatalasszony nem találja helyét a falusi környezetben, hiába nemesi származású maga István is. A hirtelen haragú férfi és a törékeny, fiatal lány…

István mivel győzze meg, hogy térjen haza?

A szerelmes lelkész körül gyűlnek a viharfelhők. A falu életében egyre nagyobb gondot okoznak a pápista tanító, Gyurász Ferenc módszerei. A konfliktus elkerülhetetlen a két férfi között.

Vagy István mégiscsak barátra lel a bajban?

A háromkötetes regény helyszíne Szada, a gödöllői koronauradalom szomszédságában fekvő falu. A helytörténeti és életrajzi ihletésű sorozat valódi helyszíneken játszódik, alapja a szerző kutatásai során felbukkant valós személyek igaz története.

Kőrös András

A falusi tanító

(Szadai történet 2.)

Tartalom

1872-t írunk. A Kassáról érkezett fiatal tanító nem erre számított. Gyurász Ferenc árvaként nőtt föl, hamar páncélt növesztett szíve köré. Most mégis megnyílik előtte valaki: az ambícióktól fűtött lelkész, Tamássy István.

Amikor Istvánt elhagyja szép felesége, a nagydarab ember összeomlik a tanító előtt. Ferencnek nincs más választása, mint támogatni. Még akkor is, amikor István a családja összetartása helyett a falu hírnevén dolgozik: a szadai bort kívánja megismertetni Pesten, s talán a korona közelében is.

A magának való, hányattatott gyermekkorú Ferenc lelkét más is nyomja. A gyerekek száma ugyan egyre nő a falusi iskolában, és hivatásában kiteljesedhetne, ám a szigorú férfi szerelembe esik. Reménytelenül, hisz Lídia nemcsak házas, de rajong férjéért, vállalva érte a módos családjából való kitaszíttatást, megbélyegzettséget és szegénységet. Egy ilyen asszony akkor is elérhetetlen lenne, ha valami történne az urával…

A háromkötetes regény helyszíne Szada, a gödöllői koronauradalom szomszédságában fekvő falu. A helytörténeti és életrajzi ihletésű sorozat valódi helyszíneken játszódik, alapja a szerző kutatásai során felbukkant valós személyek igaz története.

Jennie Goutet

A kegyvesztett

(Clavering-krónikák 1.)

Tartalom

Selenának egy lovagra van szüksége.

Sir Luciusnak meg arra, hogy eggyel kevesebb nőszemély miatt kelljen aggódnia.

Selena Lockhart úri családból származik, de apja szerencsejáték-adósságba keveredik és önkezével véget vet életének. Selena vőlegénye is visszalép a hűségeskütől, és a lány – mint legnagyobb nővér – kénytelen társalkodónőként elhelyezkedni, hogy anyját és húgait támogathassa.

Szerencsétlensége – vagy szerencséje – a munkaadó rokon lady helyett Sir Lucius Clavering lakályos vadászházába vezeti a hóesésben. Hihetetlen helyzetben találja magát! Egy túl fiatal hölgy épp csúnya férjkerítési hadműveletet indít a férfi ellen, így Selena akaratlanul is megmenti Luciust.

A férfi biztos benne, hogy Selena is egy azok közül, akik fondorlattal akarják kicsikarni a lánykérést. Az agglegény Sir Lucius csak azt szeretné, hagyják békében. A harmincéves férfinak elege van a kegyeiért, vagyonáért, címéért versengő hölgyekből. Elege van a húga unszolásából, hogy vegyen részt bálokon és partikon. Elege van belőle, hogy kishúga és kisöccse botor hibáit folyamatosan neki kell helyrehoznia.

Selenának se hozománya, se ajánlólevele. Tisztában van vele, hogy szégyenteljes múltja miatt a magasabb társadalmi körökben megvetik. És ennek okán el kell viselnie a munkaadója és annak családtagjai szeszélyeit… és a ladyhez látogató báró, Sir Lucius gőgjét is.

Vajon a megrögzött agglegény hajlandó fellépni a kegyvesztett Selena védelmében az új közösségben, melybe a lány csöppen?

De hogyan tegye ezt meg, ha még maga a lány sem engedi?

Jennie Goutet

A páratlan

(Clavering-krónikák 2.)

Tartalom

Miss Philippa Clavering nemcsak a bátyja, George kedvenc vitaparnere, hanem George barátai is imádják. A bálok rendre Philippa okos válaszaitól és kacagásától zengenek. A lány ráadásul rögtön a báli szezon kezdetén észreveszi, hogy Susan barátnőjének nem a számára ideális férfi udvarol. Kezébe veszi hát az irányítást.

Persze van, aki erre azt mondja: beleüti az orrát.

Jack Blythefield – Susan bátyja.

Jack eljutott arra a pontra, hogy feleséget válasszon. Olyasvalakit, aki elősegíti parlamenti karrierjét, és nem nyaggatja, ha olykor a klubjában tölti az estéket. Meg is van a jelöltje, és tervezi a lánykérést… azonban a húgával, Susannel is törődnie kell, különösen, ha mindig ott tyúkanyóskodik körülötte az a szeleburdi Philippa, aki minden valamirevaló fiatalemberrel udvaroltat magának.

Hát hogy lehet az ilyen nőt kibírni?

A Clavering-krónikák következő kötete Lucius Clavering báró húgának, az elbűvölő Philippának történetét meséli el. Nem kapcsolódik szervesen sem az előző, sem a következő kötethez, egymagában is olvasható. A regény különlegessége, hogy a szerelmi történet hátterében a küszöbön álló változások formálják Anglia és a világ jövőjét: a géprombolások, gabonatörvények korában az új gazdasági rend hajnala határozza meg hőseink törekvéseit.

George Eliot

Miss Brooke és a vidéki élet szépsége

(Middlemarch 1.)

Tartalom

A bájos, fiatal Dorothea egyetlen rossz tulajdonsága, hogy talán túlságosan ájtatos. Ez nem rettenti el sem a középkorú tudóst, Mr. Casaubont, sem a jóképű Sir Jamest, hogy udvaroljon neki. Vajon a lány kit választ?

Egy eljegyzés nagy dolog az angliai kisváros, Middlemarch mindennapjaiban. Mindenkinek megvan róla a véleménye. Dorothea húgát, az érzékeny, mégis racionálisan gondolkodó Celiát bántja a lány döntése. Talán a bácsikájuk, Mr. Brooke, sem tartja remek ötletnek, ám unokahúgai nevelése helyett jobban kedveli a politikát, ezért nem akar konfliktust. Mindezek ellenére Dorothea boldogságra lel?

Közben új orvos érkezik a városba: Dr. Tertius Lydgate személye a vacsorák és találkozók beszélgetéseinek másik fő témája. Egy fiatal orvos lehet jó? Tud-e eleget? A polgármester és a bankár is őt fogja hívni a bajban? S mi következik abból, ha találkozik a középosztálybeli gyáros szőke leányával, a kissé hiú és önző Rosamonddal?

George Eliot páratlanul pontos és finom iróniával rajzolja meg az 1830-as évek társadalmának karikatúráját. A Middlemarch nyolc kötetben jelenik meg Ortutay Péter fordításában. A művelt, bújtatott humort kedvelő olvasók számára igazi csemege ennek a klasszikusnak az újrafordítása!

George Eliot

Mrs.Casaubon és a római út

(Middlemarch 2.)

Tartalom

A fiatal Fred Vincy reménytelenül szerelmes Marybe, bácsikája gondozójába. Éppen ezért életbevágóan fontos, hogy igazolhassa az öreg felé: nem, ő egyáltalán nem akart hitelt felvenni a várható örökség terhére. De vajon Marynek elég ez? Engedi majd, hogy Fred udvaroljon neki?

Közben épül a helyi kórház. A betegek lelki életével eddig Farebrother tiszteletes foglalkozott, ám az új kórház kinevezett káplánt kap, éves fizetéssel. De ki legyen a káplán? Tán Farebrother úr? Vagy a szerencsejátékot kedvelő, lepkegyűjtő tiszteletes nem elég jó ehhez?

Az új orvost, Tertius Lydgate-et a káplánválasztásnál kissé jobban foglalkoztatja a polgármester lánya, Rosamond zongorajátéka. Vajon feladja elhatározását, hogy még öt évig biztosan nem nősül?

Dorothea Rómában tölti a nászútját. Ott megtörténik közte és férje között az első összezördülés. Dorothea épp a szobájában sír, amikor Will toppan be hozzá, férje unokaöccse.

A fiatalember nem véletlenül érkezik.

Rádöbbent, hogy Dorothea nem csak szép.

A Middlemarch-sorozat nyolc különleges kötetben jelenik meg. A második, keményfedeles könyvet színezők illusztrálják!

George Eliot

Dr. Lydgate és a városi pletykák

(Middlemarch 3.)

Tartalom

„Kihívás annak eldöntése, George Eliot munkássága filozófia-e, vagy művészet” – Clare Carlisle, The Stanford Encyclopedia of Philosophy

A teológiát hallgató diák, Fred Vincy most igazán bajban van! Százhatvan fonttal tartozik egy lókupecnek, és meglehetősen gyenge tervvel rendelkezik csupán ezen óriási összeg előteremtésére. Belebetegszik az ügybe. Súlyosan.

A Vincy-rezidenciát Dr. Lydgate, az új orvos is meglátogatja. Igen gyakran. Talán nemcsak Fred, hanem a húga miatt? A szép, szőke Rosamondot nem érdemtelenül nevezik Middlemarch rózsájának…

Dorothea visszatér nászútjáról. Amint megérkezik az itáliai napsütésből az angol télbe, hírek várják. Bohó húgának, Celiának is van bejelentenivalója, ám Middlemarch polgárait Featherstone esete még ennél is jobban izgatja. A gazdag öregúr halálán van, rokonai keselyűként érkeznek, elárasztva a kisvárost.

Dorothea férje, Edgar Casaubon pedig levelet kap. Unokaöccse írt: Will meglátogatná őket. A lelkész a hír olvastán szívszélhűdést kap, kétségbeejtve Dorotheát – a fiatalasszony ugyanakkor kivirul a hálás feladattól, hogy ápolhatja férjét. Lydgate doktor ágynyugalmat rendel el.

Hanem ki válaszolja meg akkor a vonzó fiatalember levelét?

A Middlemarch-sorozat nyolc különleges kötetben jelenik meg. A harmadik, keményfedeles könyv matricaívet tartalmaz!

Jennie Goutet

 Lord a fa alatt

Tartalom

Lord Nicholas Cranleigh a húga hívására érkezik vidéki kúriájukba. A karácsonyi ünnepekre nagyszabású bált rendeznek! A vadászatot és egyéb sportokat szerető Nicholasra Julia húga az előkészületekben is számít. Télizöldgyűjtés, karácsonyi rönkvágás. A lord így egy héttel szenteste előtt érkezik. Majdnem egyidőben Julia egyik barátnőjével, Dresden kisasszonnyal. A népszerű Nicholas nem tulajdonít ennek túl nagy jelentőséget. A kotnyeles Julia már többször megpróbálta összeboronálni jóképű bátyját fiatal hölgyekkel. Ám a barátnő páratlanul bájos teremtés. És bámulatosan olvasott. És jegyben jár!

Lavinia Dresden nehéz helyzetbe került, és most bizonytalan: elárulhatja a részleteket a gáláns lordnak? Csak öt nap van hátra a karácsonyi bálig... És szenteste Lavinia jövője eldől.

Téli ablakok – 

Rendhagyó adventi kalendárium, melyben a történeteket az olvasó nyitja ki

December.

Tél és karácsony.

Hópehely, fenyőillat, mézeskalács.

A Téli ablakok nem csupán egy könyv. Ez egy adventi utazás! Minden

nap új novella ragad el, december elsejétől egészen karácsonyig.

Ez egy adventi naptár a bekuckózós téli estékre, egy fahéjízű

meglepetés! Bárhol nyitod ki, ott valódi karácsonyi csoda történik.

Egyszer krimi fogad, máskor hangulatos vers, később egy-egy

szívszorító vagy humoros novella. A kötet hol romantikus időutazásra

visz, hol különleges irodába vagy múltat idéző kávézóba. Minden lapon

új világ vár!

Nyiss ki egy ablakot reggelente, merülj el a friss történetekben, éld át a kortárs magyar írók képzeletének

karácsonyát! Szentestéig varázslatos utazások várnak rád: egy New York-i szálloda, egy londoni bál

csillogása, egy vidéki, behavazott domb, ahonnan ródlival szánkázhatsz le.

Helyezkedj el kényelmesen és engedd be a varázslatot az életedbe. Jusson eszedbe, hogy a karácsony

nem egyetlen nap, hanem a szeretet maga. Téli ablakok – amivel a hétköznapok ünnepivé válnak.

A szerzők: Bagó Tünde, Barbarics Éva, Bene Zoltán, Bondár-Andor Kata, Czank Nelli, Csepeli Veronika,

Darvas Petra, Gyukics Gábor, F. Bakó Enikő, Gáspár Virginia Olimpia, Hargitai Andrea, Hegedűs Anikó,

Horváth Orsolya, Hurubás Anna, Jánoki-Kis Viktória, Jeszenszky Zsuzsanna, Kákonyi Lucia, Kőrös András,

Margaritovits Adél, Mészáros Mariann, Nádasi Krisztina, Szakács Anna, Timár Anikó, Tóth Hajnalka,

Üveges Szilvia, Viste Sándor

Ez a különleges kötet akkor olvasható, miután a kedves olvasó a lapokat a perforáció mentén szétválasztja.

Ezt megteheti például kézzel, könyvjelzővel, levélbontó késsel. Így a könyv valóban csak akkor tár

ablakot az egyes történetekre, ha az olvasó kinyitja az adventi kalendárium napjait!

Az irodalmi adventi kalendárium perforált kiadványához kapcsolódó szerzői jogot a KNW kiadó fenntartja.

KÜLÖNLEGES ADVENTI NOVELLÁSKÖTET PERFORÁLT LAPÉLEKKEL!

A könyveket itt tudjátok beszerezni

KNW Kiadó

Új kiadó láthatáron bemutatom a Taktikai Unikornist.

Szeretném nektek bemutatni az új kiadót, tudom elsőre eléggé vicces a neve. A Kiadóval készült interjút olvashatjátok. Fogok még bejegyzést hozni a Taktika Unikornis kiadóval kapcsolatban.

Miért hozta létre a Taktikai Unikornist? Miben más ez a kezdeményezés, mint a hagyományos kiadói modellek?

Mi nem a piachoz igazítjuk a szerzőt hanem a szerzőhöz a piacot. Mikor valaki megkapja hogy nem piacképes… Nos az nem a tehetsége hiányát jelenti, hanem hogy az adott kiadó nem tud belőle mit kihozni…

A Taktikai Unikornis három pilléren áll:

1. Hagyományos kiadói modell – a legerősebb könyvek nemzetközi piacra is kerülhetnek.

2. Pályázatok – novelláskötetek, díjak, különleges titulussal.

3. Gerilla-kiadás – közös kockázatvállalással, szerzői hozzájárulással.

És ami a legfontosabb: nem adunk ki mindent. Csak azt, ami tényleg hozza a szintet.

Hogyan született az ötlet, hogy a „nem piacképesnek” bélyegzett szerzőknek adjanak lehetőséget? Van személyes tapasztalata ezzel kapcsolatban?

Persze.

A hagyományos kiadásoknál jönnek a „írd át ezt meg azt” típusú kérések, hogy piacképesebb legyen a szöveg.

Az önköltséges modelleknél pedig duplaszámlázás, irreálisan magas nyomtatási díjak – sokszor 80– 100%-kal a piaci ár fölött.

És mit tesz ilyenkor a szerző, aki örül, hogy végre kiadják? Bólogat.

A Taktikai Unikornis pont ezért jött létre: nálunk nem lesz ilyen.

Nem a szerzőből facsarjuk ki a pénzt, hanem együtt építünk értéket.

Mit jelent szerintetek a „tehetséggondozás” a könyvpiacon?  Csak a szövegcsiszolásról van szó, vagy ennél sokkal többről?

A legtöbben a szövegcsiszolást hívják „tehetséggondozásnak”. Nálunk ez sokkal több.

Elsőként: írói brand építés.

Megtanítjuk, hogyan kommunikálj az olvasóiddal, hogyan bontsd ki a saját stílusod.

Másodszor: önbizalom.

Megmutatjuk, hogy a hibáid nem tesznek rossz íróvá – épp ellenkezőleg, ezek tesznek egyedivé.

Harmadszor: kapcsolati háló.

A saját tapasztalataim alapján raktam össze egy mentorprogramot: egy 800 fős faluból indultam, útközben Black Swan elismerést kaptam, és ma már olyan zenekar, mint a Lizzy & The Triggerman, szívesen olvassa az írásaimat.

Ez a tehetséggondozás nálunk: nem csak szövegről szól, hanem arról, hogy írót építünk.

Miben különbözik a Taktikai Unikornis a nagy kiadók „biztonsági játékától”? Miért éri meg nektek kockázatot vállalni?

Nekem? Azért mert rohadtul imádok vitatko… Akarom mondani mert az igazság érzetem szerint mindenkinek megvan az olvasó közönsége és el kell őket juttatni hozzájuk. Nem hiszem hogy egy „Nem piacképes” címke akadály lenne ebben. Nézzük az én példámat. Ott a Néma Hősök Útja. Az előolvasók imádták, pedig még nem találkoztak hasonló stílussal. Pedig egyesek szerint „nem piacképes” Szóval van e joga eldönteni egy kiadónak mit ad ki? Egyértelműen van. Viszont ahhoz nincs, hogy az írókat megfossza a kreatív kontroll 90%-ától vagy duplaköltségekbe verje őket… Röviden? Ha korrekt akarsz lenni az mindig kockázatos. 

A tárgyalástechnikai tréningek szokatlanul hangzanak egy kiadó szolgáltatásai között. Hogyan kapcsolódik ez a könyvkiadáshoz, és mit ad az írónak?

A Never Split the Difference volt az, ami elindított minket: egy volt FBI-túsztárgyaló módszerei inspiráltak.

A Taktikai Unikornis tárgyalástechnikai képzése nem a sablonos „hogyan jöjjünk ki jól” trükkökről szól. Olyan eszközöket adunk az író kezébe — tactical empathy, taktikai hallgatás, mirroring — amelyek működnek extrém, akár életveszélyes helyzetekben is. Nem én mondom, hogy értek hozzá, hanem a Black Swan Group akik ex-FBI tárgyalók, pszichológusok és a módszert megalkotó Chris Voss .

Az írók nemcsak jobb szerződéseket kötnek: megtanulnak hatékonyan kommunikálni az olvasókkal, kezelni a konfliktusokat és védelmezni a kreatív kontrollt. 

Mi a filozófia a Taktikai Unikornis név mögött? Miért épp „taktikai” és miért „unikornis”?

Őszintén? Mi lehet epikusabb és menőbb szimbóluma a szabadságnak és az esélynek, mint egy flanelinges ló a fején egy hegyes bökővel?

De komolyra fordítva: a „taktikai” azt jelenti, hogy nem rohanunk fejjel a falnak, hanem stratégiával dolgozunk. Az „unikornis” pedig a ritkaság, a különlegesség, és az, hogy olyan szerzőknek adunk esélyt, akik más kiadóknak „nem léteznek”. 

Milyen típusú szerzőket keresnek? Van olyan stílus, műfaj, amely különösen közel áll hozzátok?

Bárkit, akiben ott a szikra, de eddig nem kapott lehetőséget. Az a kedvencem, amikor egy szerző először nem hisz magában, aztán amikor végül meglátja a szemében azt az elismerést, amit a saját erejéből kiharcolt – az a tűz mindent megér. És persze azok, akik mernek önmaguk lenni és lázadni a klisék és a normák ellen. Mert valljuk be: én is ilyen vagyok. Asszem. 

Hogyan képzeljük el a Taktikai Unikornisnál a megjelenést?Teljes körű kiadásról, POD-ról, közösségi kampányokról van szó?

Most abban a fázisban vagyunk, hogy befektetőket keresünk a nagytételű, hagyományos kiadásokhoz. Addig gerilla-kiadással és novelláskötetekkel kezdünk. Akik nem férnek be a fő kiadási listára, de megvan bennük az a plusz, ami miatt érdemes a Taktikai Unikornis címkét viselniük, azoknak ott a POD. Én is így kezdtem.

Még nem vagyunk teljesen kész, de pont ezért várok minden kérdést, együttműködést, lelkes támogatót – akár egy Insta-üzenet formájában. Ez most egy közös építkezés. És ha egyszer teljesen feláll a rendszer? Akkor retteghet a piac.

Hol látja a magyar könyvpiac gyenge pontját, és hogyan reagál erre a Taktikai Unikornis?Mi az, amit mások elengednek, Önök pedig felkarolnak? 

A magyar könyvpiac egyik legnagyobb gyenge pontja, hogy az írói brandépítés szinte nem létezik. Sok szerző nem tud valóban kommunikálni az olvasóival, csak kiadják a könyvet, és aztán elengedik a kezét.

Mi másképp csináljuk. Nálunk az író nem szépen csomagolt semmit kap, hanem praktikusan csomagolt arzenált: eszközöket, amikkel építheti a saját közönségét, és hosszú távon tudatosan jelen lehet a piacon. Ez a legnagyobb különbség. 

Ha 5 év múlva visszanézhetne, mi lenne az a siker, ami miatt azt mondaná: „Megérte belevágni”?

Ha öt év múlva visszanézek, és azt látom, hogy már egyetlen emberből sikerült valódi írót csinálnunk — olyat, akit mások leírtak, de mi segítettünk felépíteni — akkor azt mondom: megérte minden harc.

Ez a Taktikai Unikornis lényege: lehetőséget adni azoknak, akiket mások elutasítottak. Mert nekünk nem az számít, hogy „piacképes-e” a tehetség, hanem hogy van-e benne tűz, amit érdemes lángra lobbantani.

Instagramon