Amiket el szeretnék olvasni! 5.rész - ("Válogatás a hazai szerzők tollából!")

Amiket el szeretnék olvasni! rovatom 5. részét hoztam el. Ezúttal, most vegyes hazai szerző könyveit fogom összeválogatni, vegyes zsánerben.
Ezeket a könyvet szeretném egyszer elolvasni. Jelzés lesz megint,  (E), azt jelenti előjegyezhető.

Mező Szabolcs

Gyilkos hagyaték

(Farkas hagyaték 1.)

Tartalom

Mikor Farkas Róbert főügyészségi ügyészt és Szűcs Gábor rendőr főhadnagyot egy bizarr körülmények között elkövetett gyilkossághoz riasztják, még csak halványan kísérti őket a gondolat, hogy mindez olyan, mintha egy detektívregény lapjaira keveredtek volna.Miután azonban a szálak az évekkel korábban tisztázatlan körülmények között meghalt, excentrikus krimiíróhoz és annak nem kevésbé különös családjához vezetnek, egyre jobban kezd elmosódni a határ a múlt és a jelen titkai, a kitalált és a valódi bűntettek között.Az ügyész és a nyomozó mindössze két dologban lehet biztos: ha a rejtély végére akarnak járni, egy olyan ember cselszövéseit kell leleplezniük, aki már évek óta nincs az élők sorában.És hogy az első gyilkosság csak a kezdet volt.

Vörös Viktória

Hét perc

Tartalom

Egy elmélet szerint, életünk végén hét percet kapunk, hogy újra átéljük a legszebb pillanatainkat. De vajon ez tényleg igaz?

Chloe Langford Életem egyik legnagyobb tragédiája után döntöttem úgy, hogy pszichológia szakon fogok továbbtanulni. Azt hittem, hogy segít majd kiismerni az embereket, de aztán szembesültem a ténnyel, hogy a barátom megcsalt, ami egyáltalán nem tett jót az önbizalmamnak. Ám ha nem történt volna meg azon a bizonyos estén a szakítás, talán sosem találkozom azzal a fiúval, aki nemcsak segít visszanyerni a valódi énem, de második esélyt is ad, hogy egy múltbeli hibámat kijavítsam.

Lance BlackburnA család fekete bárányának lenni szívás. A hétköznapjaim szürkék; általában családi vitákat hallgatok, amik rendszerint miattam robbannak ki, mivel nem vagyok olyan szorgalmas, mint az öcsém. Mi több, a kudarc tökéletes példája vagyok, aki a filozófiaórái helyett inkább a városban motorozik. Nincsenek hosszú távú céljaim, elképzelni sem tudom az öt évvel későbbi énem. A sebesség az egyetlen menedékem, ami kitisztítja a fejem, és ami nélkül nem ismertem volna meg azt a lányt, aki színt hoz a sivár életembe. Talán a sors nem véletlenül sodor egymás mellé két embert.

Vörös Viktória

Futótűz

(Hidegháború 2.)

(E)

Tartalom

Öt év. Öt év telt el azóta, hogy Nancy Williams könnyáztatta arccal kisétált a St. Eliott Gimnázium elit falai közül, maga mögött hagyva Christopher Burnst. Azóta megbékélt az édesanyjával, elkezdte az egyetemet és még egy boldog párkapcsolat is megadatott neki. Felülkerekedett viharos érzelmein, és kialakított magának egy olyan életet, ami nyugalmat és biztonságot nyújt számára. A nagybetűs Sors általi gúnynak véli, amikor egy tragédiának köszönhetően újra összekényszerül Christopher Burns feledhetetlen személyével, az meg egyenesen csak hab a tortán, hogy a férfi pont olyan káoszt hoz magával és csábító ajkaival, ami kifejezetten élvezi, hogy tönkreteheti Nancy összeszedett életét. Ahogyan újra belegabalyodik tüzes kapcsolatuk hálójába, úgy csúszik ki a lábai alól a talaj – de hiába. Mert a futótűz olthatatlanul ég, és minden egyes csók olajat önt a lángokra…

Sanna Peth

Csak Mi

(Csak 1.)

(E)

Tartalom

Mi van akkor, ha szíved épp annak kell aki összetörte? Grace nem kereste a szerelmet – csak egy új esélyt önmagának. De amikor a turné és egy jól ismert DJ belép az életébe, a múlt és a jelen között egyetlen pillanat alatt elmosódik a határ.

Ez egy történet a második esélyekről, hibákról, bátorságról – és arról, hogyan tanulunk meg nevetni ott is, ahol régen csak sírtunk. „Nem vagyok drámai, csak kreatívan pánikolok. Ez már majdnem szuperképesség."

Vicces. Őszinte. Szívszorító. Csak Mi

Sanna Peth

Csak Ő

(Csak 2.)

(E)

Tartalom

Mi történik, ha a szíved két világ között szakad szét?Amikor a múlt árnyai és a jövő ígérete egyszerre hívnak, a döntésed nemcsak a boldogságodról, hanem a túlélésedről is szól. Grace története arról mesél, hogy a szerelem nem mindig menedék– néha maga a legnagyobb próbatétel.

Sanna Peth

Csak Én

(Csak 3.)

(E)

Tartalom

A szerelem sosem tiszta ruha. Koszos összegyűrt és néha a sötétbe lökött. De aki képes felemelni belőle a másikat, azzal együtt lép ki a fényre. Grace és Mason története most végleg lezárul– de vajon a múlt árnyai végleg elengednek?Ez a befejezés, amit sosem fogsz elfelejteni.

Mészáros István

Hadisten felemelkedése

Tartalom

Egy testvérpár

Egy férj és feleség

Három igazi istenség

Egyetlen birodalom

Emellett a nép milliónyinak száma, mely a legborzalmasabb nyomorban és kilátástalanságban tengeti rövid életét. Csak a Hadisten jelentheti számukra a reményt. A Hadisten, aki egész életét csatatereken töltötte bízva abban, hogy a világon élők számára megteremtheti a békés aranykort. Évezredek telnek el, mire rádöbben áldozatvállalásának hiábavalóságára. Hosszú évszázadokon keresztül manipulálták és egy hosszú, évezredesre nyúló álom után szembesül a borzalmas igazsággal.

Minden tudását és vagyonát latba vetve a nyomorban élők élére áll, de a változás, melyet az emberek életében elhozni kíván, lepattan mindazokról, kiknek hatalmát köszönheti. Évezredekre nyúló élete során mindenkit elveszített, és az általa tervezett reformok megmaradt szeretteinek torz másán keresztül vezet kik, minden eszközzel céljainak bukására, majd életére törnek. A Hadisten fogyatkozó táborával, lelkiismeretével küzdve mégis felveszi a harcot valamennyi ellenségével. Értelmének és erejének alkonyán szembeszáll a változás ellenségeivel, fivérével és reménytelenül szeretett hitvesével, akik mögött a birodalom legszervezettebb hadseregei állnak.

Heroikus történet egy korát meghaladó államférfiról, aki esélyei ellenére mégis az elesettek élére áll egy szabadabb és élhetőbb világ megteremtésének soha nem múló álmáért.

Gyarmati-Paor Zoltán

Vér/Vonal

Tartalom

Gyarmati-Paor Zoltán bravúros krimijében a rejtelmes magyar középkor vérszomjas lovagokkal és kínzó enigmákkal tör be hazánk jelenébe.

Egymás után érik támadások az ország legfőbb genetikai intézeteit, s nem tudni, mi a bűncselekmény-sorozat oka. Egyetlen szál köti össze a középkori módon és kegyetlenséggel végrehajtott rémtetteket: a laborok legutóbbi nagyszabású vizsgálatai hajdani csontminták genetikai rekonstrukciójára irányultak.

Amikor Herczeg Roland hadtörténész bekopogtat az egyetem laborvezető kutatónőjéhez, Emmához, egyik pillanatról a másikra egy szédítő és végeláthatatlannak tűnő hajsza kellős közepén találják magukat, amely a Szent Korona és az Árpád-ház egyetlen ma élő leszármazottja körül forog.

A szerző bámulatosan egyensúlyoz a hiteles történelmi ismeretek, a legfrissebb kutatási eredmények és a legvadabb fikciók között. Ennek köszönhetően a dicső magyar múlt és nemzettudat nem porlepte fóliánsok penészes lapjairól ásítozik ránk, hanem a főhősökkel együtt kíméletlenül belezuhanunk a titkoktól, ármányoktól és tévhitektől terhes középkor útvesztőjébe, amelyben még a legfelkészültebb történészek is elveszítik a fonalat, kétségbeesve keresve a tudományos magyarázatot jelentő kijárat felé vezető nyomok egyre halványuló maradványait. Szimultán nyomozás zajlik jelenben és múltban, s mivel bármelyik pillanatban megsemmisülhet, vagy talán már meg is semmisült a magyarság legféltettebb kincse, és halálos veszély fenyegeti az Árpád-házi királyok rendkívüli erőfeszítések árán megtalált trónörökösét, a főszereplők egy másodpercre sem pihenhetnek meg. Miközben egy akciófilm lendületével és érzékletességével váltják egymást a fordulatokban gazdag események, a szerző szakszerűen és élvezetesen avatja be az olvasókat a magyar középkor legrejtettebb mélységeibe.

GYARMATI-PAOR ZOLTÁN jogász, filmrendező, operatőr, fotós és grafikus. Emellett fekete öves kardvívó, okleveles természetgyógyász és improvizatív jazz-zongorista.

A “Vonal-ciklus” kezdő kötete a szerző első szépirodalmi műve, amelyet több éves kutatómunka, valamint a hazai tudományos élet élvonalbeli képviselőivel – történészekkel, régészekkel, genetikusokkal, orvosokkal, nyelvészekkel, irodalmárokkal, harcművészekkel és nyomozókkal – való közös munka alapozott meg. A sorozat készülő további részei várhatóan újabb meghökkentő ismeretekkel és izgalmakkal fognak szolgálni a magyarság feledésbe merült titkait és hihetetlenül gazdag történelmét illetően.

Császár Dudi

Mindig hozzád visz az út

(E)

Tartalom

Ha senki nem akar egy nős pasiba szerelmes lenni, akkor hogyan történhet meg újra és újra? A mérleg egyik nyelvén amit az oltár előtt ígértél, a másikon a szeretőd kísértése. Meg kell menteni a házasságodat, össze kell tartani a családodat, bármi legyen is az ára?Érzékeket felajzó, lángoló szerelmi négyszög, vad, szenvedélyes flörtök, a pornográf határát súroló, eszeveszett szexelések. Sosem a szerető miatt bomlik fel a házasság, ámde a felbukkanása a kapcsolódás kudarcának csalhatatlan jele.

Mondd csak, TE kibe vagy szerelmes?

B. J. Alexandra

Kelet madara, nyugat virága

(Kelet madara, nyugat virága 2.)

Tartalom

A titkokban megbújik az igazság

Alig telt el pár hónap, hogy Theodore Bloom csatlakozott a Déli Kirendeltséghez, már elvesztette egy társát, kis híján meghal, és még elzárást is kapott! Ha ez önmagában nem lenne elég rossz, a várost máslények hada készül megtámadni, miközben a háttérben Theo ellenségei szépen lassan mozgásba lendülnek, hogy az eseményeket a saját ízlésük szerint alakítsák. És mindennek tetejében a Japán Kirendeltség vezetői is feltűnnek, akik igényt tartanának a Mindenség Szemének képességére. Míg Theo egyik nap még máslényekkel hadakozik, másnap már Japánban nyomoz egy olyan ügyben, aminek az égvilágon semmi köze a küldetéséhez. Vagy mégis?

Eközben Hibiya és Catherine kisasszony esküvője egyre elkerülhetetlenebbnek látszik, Rokumo nagy bánatára. Vajon miért ragaszkodik még mindig Hibiyához, mikor a férfi látszólag ki nem állhatja őt? És hogyan fog hármójuk kapcsolata gyökereiben megváltozni, miután Rokumo kis híján életét veszti a várost érő más lény támadás után? Mi köti össze valójában hármójukat? Mit titkolnak a múltjukból?

Lapis József: Túl a fedélen – Tanulmányok és kritikák a gyerekirodalomról

 Lapis József

Túl a fedélen 

Tanulmányok és kritikák a gyerekirodalomról

Megjelenik szeptember végén!

Prae Kiadó

 Prae Kiadó, 2025

Szerkesztette: L. Varga Péter

Borítóterv: Szabó Imola Julianna 

Fülszöveg

Lapis József csaknem két évtizede foglalkozik aktívan gyerek- és ifjúsági irodalommal kutatóként, oktatóként és kritikusként – jelen gyűjtemény e folyamatos munka dokumentuma, illetve eredményeinek összegzése, a szerző gyerekirodalmi gondolkodásának és személetmódjának lenyomata. A bevezető tanulmányok és esszék a gyermeki befogadásnak, a gyerekirodalmi művek megértésének, illetve kritikai megközelítésének lehetőségeit, módozatait firtatják: arra kíváncsiak, mi minden van túl a fedélen, a szavak, hangok és képek hallatlanul gazdag világában. A könyv súlypontját minden bizonnyal a gyereklíra olvasásának elméleti és – kortárs szemszögű – hagyománytörténeti feldolgozása jelenti, de a műértelmezésekben és kritikai szövegekben a gyerek- és ifjúsági próza olvasásához is kapunk fogódzókat. A kritikai írások közlésének egyik célja, hogy a gyerekkönyvkritikusi gyakorlat láthatóvá váljon azok számára, akik érdeklődést mutatnak a tárgykör iránt, de a gyerekirodalom hagyományos fórumai kevésbé voltak/vannak jelen szemhatárukon, illetőleg módszertani ötleteket, támpontokat adhat azoknak, akik maguk is kedvet éreznek a gyerekirodalom-kritika művelésére. 

Weöres Sándor Rongyszőnyeg-ciklusának 150. darabja az egysíkú, ezért vak látás helyett a többspektrumú gyermeki világra tekintés előnyben részesítését fogalmazza meg: „Egy-egy irányba mutatnak, / ezért mondom őket vaknak; / mint a gyermek, nézzél szerte, / máris nem vagy vakság-verte.” A kötet írásainak gyújtópontja az a szemlélet, amely a gyermekiként azonosítható hangot, nézőpontot és világérzékelést mint a megszokott mintázatokat megbontani képes teremtőerőt, mint felforgató lehetőséget tartja számon, és amely a konvencionálistól eltérő értelemhez juttathat, különös tapasztalatokban részesíthet másokat is. A gyerekirodalom ennek a tapasztalatnak az egyik legizgalmasabb közvetítőrendszere.

A szerzőről

Lapis József 1981-ben született Sárospatakon, hosszabb debreceni életvitel után jelenleg is ott él, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem teológiai szakkönyvtárát vezeti. Kritikus, irodalomtörténész, az Alföld, a Prae és a Sárospataki Füzetek folyóiratok szerkesztője. Elsősorban modern és kortárs magyar irodalommal, illetve gyerekirodalommal kapcsolatos tanulmányokat, recenziókat publikál.

A szerző portréját Nagy Péter készítette.

Szakkönyvek:

Az elmúlás poétikája (2014)

Líra 2.0. Közelítések a kortárs magyar költészethez (2014)

Elég. Közelítések a kortárs irodalomkritikához (2022)

Verseskönyvek:

Beszédtöredékek a halálról (2024).

Részlet a szerző előszavából:

A kötet e majd két évtizedes kutatás és kritikusi munka dokumentuma, illetve eredményeinek összegzése – tudományos szempontból legkiterjedtebben minden bizonnyal a gyereklíra olvasásának elméleti és – kortárs szemszögű – hagyománytörténeti feldolgozása jelenti a könyv súlypontját. Mivel bizonyos kérdésköröket és belátásokat újra és újra szóba kellett hoznom az esszék és tanulmányok eredeti közreadása során, ezért – bár az alapvető ismétlődések közül többet kiküszöböltünk a szerkesztési munkafolyamat során, kis mértékben belenyúlva az eredeti tanulmányok struktúrájába is – visszatérő mintázatokra, részletekre is számíthat az olvasó. Bár a gyerekirodalom kutatása az utóbbi két évtizedben jelentős előrelépésre tett szert magyar nyelvterületen, a kanonikusabb, és talán nem tévedés így fogalmazni, nagyobb legitimitással bíró egyéb diszciplínákhoz képest a gyerekirodalmi befogadás tudományos megalapozása érdekében hasznosnak, célszerűnek látszott és látszik bizonyos ismereteket, tudásformákat, attitűdöket, történeti képződményeket nem adottnak venni, hanem didaktikus módon újra és újra diskurzus tárgyává tenni – adott esetben a kutatómunka során folyamatosan szélesedő perspektívából beszélni róluk. Az esszék, tanulmányok és kritikák ismétlődő, illetőleg iteratív alakzatai elsősorban ennek a háttérintenciónak tulajdoníthatók.

A válogatás, összerendezés műveletei során a valamelyik korábbi kötetembe már fölvett írások közül megkerülhetetlennek tűnt a gyerekkönyvkritikáról szóló ÉS-beli esszé (A jéghegy csúcsa alatt) itteni közlése, ugyanis a jelen könyv egyik célja az, hogy a gyerekirodalom kritikai művelésével kapcsolatos tapasztalataimat is átadjam, a kritikai praxisom dokumentumait egyben láthatóvá tegyem azok számára, akik érdeklődést mutatnak a tárgykör iránt, de a gyerekirodalom hagyományos fórumai kevésbé voltak/vannak jelen szemhatárukon; illetőleg azok számára, akik maguk is kedvet éreznek a gyerekirodalom-kritika művelésére. A Weöres Sándor költészetéről szóló korábbi tanulmányaimnak ugyanakkor leginkább a történeti és elméleti relevanciájú tanulságai kerültek bele a mostani gyűjteménybe, viszont a kortárs gyereklíra tendenciáiról, hagyományvonulatairól szóló dolgozatnak – a Mesebeszéd-kötet számára készített – kompakt változata szintén nem látszott kihagyhatónak, kihagyandónak, hiszen e nélkül számos utalás és ismeret jóval kevésbé volna érthető, hatékonyan mozgósítható. A szerkesztési folyamat során az írások alapvetően megőrizték eredeti formájukat és gondolatmenetüket, kisebb nyelvi-stiláris módosításokat, a gondolatmenet gördülékenységét segítő változtatások eszközlését, a jelen távlatából már irreleváns időbeli indexelések eltüntetését leszámítva. Némely esetben azonban hasznosnak éreztem kisebb kiegészítéseket fűzni a szövegekhez, amelyeket jellemzően lábjegyzetben, szögletes zárójelben tettem meg. Sok közölt szöveg ekként azonban nem tekinthető identikusnak az eredeti közlésváltozattal – a recenziók esetében törekedtem viszont arra, hogy megmaradjanak elsőközléses állapotukban, hiszen ezeknek nem pusztán ismeretátadó funkciójuk van, hanem egy aktuális kontextus és kritikai beállítódás lenyomatait is jelentik (az esetleges, utólag sem korrigálandó tévedéseikkel együtt).

Köszönettel és hálával tartozom minden intézményvezetőnek és szerkesztőnek a támogatásért és a fölkérésekért, illetve hogy lehetőséget biztosítottak e kritikai és kutatómunka gyakorlására, kikísérletezésére és megmutatkozására. Köszönetem fejezem ki továbbá azoknak az egykori és mostani mestereimnek, tanítványaimnak, munkatársaimnak, barátaimnak, akik segítségével a beszélgetések, műhelymunkák és közös merengések során formálni tudtam és tudom egyébként csapongó és sok eseteben bizonytalan gondolataim, reflexióim – bízom benne, hogy magukra ismernek e sorokból. És mindenen túl köszönöm a gyermekeknek.

Megrendelhető a kiadó webáruházából

Prae Kiadó

Mit olvassak? 4.rész (Két befejezett regény, egy olvasás alatt.)

Mit olvassak? rovatom 4.részét hoztam el nektek. Jó régóta nem hoztam nektek ajánlót. Most három olyan könyvet hozok, mely nem rég olvastam el és szívből merem ajánlani nektek. Két befejezett regény, egy van amit még olvasom, de mindenképp szerettem volna ajánlani nektek.

 

Darvas Petra

Figyelek rád

Tartalom

ALVIN FIGYELEMZAVAROS ÉS UTÁLJA A MATEKOT.

Végzős egy budapesti gimiben, egy zűrös osztályban. Szeptemberben új matektanár érkezik hozzájuk Sólyom Szabolcs személyében. A kapcsolatuk Alvinnal nem indul zökkenőmentesen.

LEXI MATEKTAGOZATOS ÉS FIGYELEMRE VÁGYIK.

Ő a matektanár lánya. Tizenegyedikbe jár két legjobb barátnőjével, de egy új osztálytárs befurakodik közéjük, így a lányok barátsága veszélybe kerül.

És akkor még a családja is bonyolult. Lexi egyik kisöccse ADHD-s, és dobolni tanul. Mivel gyerekkorában Alvin is dobolt, Sólyom tanár úr felkéri őt, hogy gyakoroljon a kisfiával. A család gyorsan megkedveli a vadóc külsejű, ám barátságos srácot.

AZONBAN LEXINEK NEM TETSZIK, HOGY A FURA ALVIN MOST KI-BE JÁRKÁL NÁLUK.

Ráadásul a céltudatos lánynak mostanában semmi nem jön össze. Amikor a várva várt fellépése a táncos eseményen meghiúsul, Alvin vigasztalja meg. Ekkor a fiú fejében már óriási a káosz, mert Lexi tölti ki a gondolatait, és minden mást hanyagol.

A lány mégis attól fél, hogy az ADHD-ja miatt Alvin lelkesedése hamar elmúlik. Szép szavakra vágyik, a fiúnak viszont ez az egyik legnagyobb nehézsége.

ALVIN ALKALMATLANNAK ÉRZI MAGÁT A SZERELEMRE – ÉS ÚGY ÁLTALÁBAN AZ ÉLETRE.

Lexi meg akarja őt érteni, de ezúttal nem engedhet a vágyaiból.

Lehetséges, hogy valójában ugyanarra van szükségük?

Chris Carter

Keresztes gyilkos

(Robert Hunter 1.)

Tartalom

Los Angeles egyik elhagyatott házában egy kegyetlenül meggyilkolt fiatal nő holttestére bukkannak. A két fakaróhoz kötözött meztelen áldozat arcáról lenyúzták a bőrt – miközben még élt. Tarkójába különös kettős keresztet véstek – ez a keresztes gyilkosként ismertté vált pszichopata jele.
Pedig ez lehetetlen, hiszen a keresztes gyilkost két éve elfogták és kivégezték. Talán az egyik követője tette? Vagy Robert Hunter gyilkossági nyomozó kénytelen szembenézni az elképzelhetetlennel? Lehet, hogy az igazi keresztes gyilkos még mindig odakint ólálkodik, és gúnyt űz Hunterből, aki képtelen elkapni?
Robert Hunter és zöldfülű társa egy minden képzeletet felülmúló rémálomban találja magát…

Kőrös András

A szerelmes lelkész

(Szadai történetek 1.)

Tartalom

„A szerelmes lelkész történetét a valóság ihlette, Kőrös András kiváló érzékkel keveri benne a történelmi hűséget az érzelmekkel, a személyes érintettséget a regényes fantáziával. A lebilincselő história nemcsak egy helytörténeti anekdota. Annál sokkal több: hitről, barátságról, veszteségről, szerelemről szól.” – Bauer Barbara

1871-et írunk. Tamássy István, a fiatal kálvinista lelkész fel van háborodva.

Az új népiskolába katolikus tanítót hívott a gróf úr!

Hogyan terelje be a kálvinista falu gyermekeit így az iskolába?

A magas, széles vállú Istvánnak nem elég bosszúság ez, még az összecsapott kaptárakkal is meggyűlik a baja. Ugyanis lelkészi hivatása mellett vállalkozó: egy méhészet társtulajdonosa.

És talán nem is az új tanító hite a legfőbb gondja.

István gyönyörű felesége, Izabella egy kiadós veszekedést követően hazautazik szüleihez. Szerelmi házasság volt az övék, de az úri viszonyokhoz szokott fiatalasszony nem találja helyét a falusi környezetben, hiába nemesi származású maga István is. A hirtelen haragú férfi és a törékeny, fiatal lány…

István mivel győzze meg, hogy térjen haza?

A szerelmes lelkész körül gyűlnek a viharfelhők. A falu életében egyre nagyobb gondot okoznak a pápista tanító, Gyurász Ferenc módszerei. A konfliktus elkerülhetetlen a két férfi között.

Vagy István mégiscsak barátra lel a bajban?

A háromkötetes regény helyszíne Szada, a gödöllői koronauradalom szomszédságában fekvő falu. A helytörténeti és életrajzi ihletésű sorozat valódi helyszíneken játszódik, alapja a szerző kutatásai során felbukkant valós személyek igaz története.

Beleolvasó:. Brett O'Conor: Azután-Fej vagy Írás (Azután 1.)

Brett O’Conor:   Azután - Fej vagy Írás című könyvéből hozok nektek egy hosszabb beleolvasót, akkor hozni fogok többet is. A sorozat Azután 1.részéből olvasható a részlet.

Egy kis morális okfejtésbe kezdted a csapat.

Jó olvasást!

Brett O’Conor

Azután – Fej vagy írás

(Azután 1.)

Tartalom

Helyszín: A földrész, amelyet valaha Európának hívtak.

Miután elszabadult egy biológiai fegyver, a kialakult pánikban, a vezetők tehetetlensége és tenni nem akarása miatt polgárháborúk, illetve nemzetközi konfliktusok sora robbant ki, amely alig fél év alatt szinte teljesen elpusztította a civilizációt.

Nincs szervezett kormányzás, nincsenek nemzetek, nincsenek frontvonalak, csak anarchia, kegyetlen érdekcsoportok és az egyre fogyó, maradék lakosság.

A Zónának nevezett félországnyi területen, katonai szakértők egy csoportja próbálja visszaállítani a rendet és újra felépíteni egy élhető életet. Céljaik nemesek, de a lehetőségeket tekintve, talán csak illúziók.

A szűkös erőforrásokat a végletekig kiaknázva, egy maroknyi válogatott elit katona próbálja keresztülverekedni magát az állati szintre süllyedt háborús övezeten, hogy megakadályozza-nak egy újabb támadást, amely elpusztíthatja a civilizáció utolsó bástyáját.

A mindenre elszánt kommandó versenyt fut az idővel. Nyomukban a halál jár, előttük az arctalan, ismeretlen számú ellenség. Ha elbuknak, az élet minden bizonnyal véget ér a Földön és az emberiség inkább előbb mint utóbb, kipusztul.

De nem bukhatnak el!

– Akkor? – kérdezte John. – Megint fej vagy írást játszunk?

– A kedvenc játékom. – bólintott az őrnagy.

Paul előbb kinézett a mocskos ablakon, majd végigtekintett társain.

– Akár fej, akár írás, mindenképpen megszívjuk… Úgyhogy ezúttal legyen írás!

Gunny kihívóan felvonta a vállát és elhúzta a száját, mintha csak azt mondaná: Csapjunk bele!

A parancsnok helyettesére nézett. Az Őrült elszánt arcot vágott.

– Mire várunk? Törjünk ki!

ENGEDÉLLYEL

Jeff nem felelt, csak egy amolyan „Mit lehet tenni?” grimaszt vágott.

- Tulajdonképpen – kezdett bele Paul egy újabb monológba. –, ha jól meggondoljuk, amiben most élünk, az katonai diktatúra. Úgy értem, ha a régi világ rendszereit vesszük alapul. Katonai vezetés van, a hadsereg dönt mindenről, az tartja fent a rendet és az osztja el az erőforrásokat, saját érdekei szerint.

- Chico, nem ittál te valamit? – kérdezte Ray.

- Nem, nem, nem! Gondold csak át hadnagy! A mostani helyzet, olyan, mint mondjuk Észak-Korea volt. Ha alaposan megnézzük, egy ember, a főparancsnok kezében van minden hatalom. Ha például úgy dönt, hogy holnaptól csak a fele fejadagot kapjuk, akkor fele fejadagot fogunk kapni. Ez katonai diktatúra! Te mit gondolsz, főnök?

Jeff nem felelt azonnal. Alaposan megrágta, hogyan fogalmazza meg a fejében kavargó gondolatokat és nézeteket.

- Lehet, hogy az, de igazából nincs jelentősége. Annak meg végképp nincs, hogy én mit gondolok róla. Ez van és nincs jobb helyette! De ha már az ember mindenképpen moralizálni akar, érdemesebb azt fejtegetni, mi lenne, ha ez sem lenne?!

- Hogy-hogy? – kérdezte Paul őszinte csodálkozással. – Hát..., gondolom polgári kormányzás.

- Aha! És az jó lenne? Nézz körbe és láthatod, mi lett a polgári kormányzás eredménye! A polgári kormányzás miatt van és kell most katonai diktatúra.

- Mondjuk, ebben van valami! És gondolod, hogy az elcseszett kormányzásból egyenesen következik, hogy katonai vezetésre van szükség?

Jeff gondolkodott egy darabig, mielőtt válaszolt volna. Alárendeltjei köz‍közben feszülten figyelték. Kíváncsiak voltak a válaszra, mert nagyon is érdekelte őket, hogy parancsnokuk mit gondol erről és a jelen helyzetről, úgy általában.

- Nem könnyű erre válaszolni. Több okból sem. Az egyik mindjárt az, hogy én is katona vagyok. – megint hallgatott pár másodpercig. – Láttam a politikai képmutatást és mondhatom, elegem is lett belőle! Kapzsiság, tehetetlenség, tenni nem akarás és hazudozás. Amikor döntéseket kellett volna hozni, inkább csak sunnyogtak és a pofájukat jártatták. Eszükbe sem jutott, hogy a sok évtizedes szájtépés és agymosás hová juttatta a társadalmat, mert soha nem voltak olyan közel az emberekhez, hogy lássák, mit tettek. Az erkölcsi hanyatlás minden réteget elért. Aki lent volt, felfelé anyázott, aki fent volt, lefelé szart, közben pedig szétesett az emberekben a tartás. Csak az én volt fontos és ez szépen elő is tört, amikor a járvány terjedni kezdett.

A pusztulás borítékolható volt, a vírus csak felgyorsította azt. A háború pedig tovább mélyítette a válságot. De azt hiszem, ezt nem kell részleteznem, ti is láttátok a saját szemetekkel.

- De azért az emberek tanultak belőle. Vagy nem? – kérdezte most Vitória.

- Úgy látod?

- Igen! Te nem?

- Nem! Számomra döbbenetes, hogy az emberek milyen gyorsan elfogadták ezt a mostani világot és helyzetet. Nem érdekli őket, hogy hányan haltak meg egy rohad biológiai fegyver miatt, amit emberek találtak ki és a régi polgári kormányzás kedvéért teremtettek meg. És ha nem szabadul el, akkor inkább előbb, mint utóbb, be is vetették volna. Bár így sem vagyok meggyőződve róla, hogy nem szándékos volt. És a polgárháború? És a háborúk? Mintha nem is lettek volna. Nem számít semmi, csak, hogy élnek. És ha lesz még háború, akkor majd mások megvívják helyettük, a lényeg, hogy ők éljenek! Nincs bennük harag, nincs bennük szándék a megelőzésre, mintha semmi sem történt volna. Nem gondolnak rá, hogy ez megtörténhet újra. A fejadag kevés, ez mindig jó téma. De, hogy mi vezetett oda, hogy fejadagok legyenek és főleg ilyen kicsi fejadagok, az már senkit nem érdekel. A katonai vezetés szakértői a nap huszonnégy órájában számolnak, hogy mindenkinek meglegyen a betevője, de aki megkapja a csomagot, az leszarja, hogy az hogy került hozzá és mennyi munka és fáradtság van mögötte. Amikor szidja a főparancsnokságot, hogy megint csak egy szelet húst kapott, arra nem gondol, hogy közben Johnra a fal mentén, megint rálőtt valami eszement barom, akinek még ennyi sincs, de eszébe sem jut, hogy kérjen, hanem elvenni akar. És közben, lehet, hogy John-nak még egy szelet hús sem jut aznap. Nem tudom, mi kell hozzá, hogy az embereket felrázza, de amikor bekövetkezik, az nagyon fog nekik fájni. Csak félő, hogy akkor már végképp késő lesz.

Szótlanul meredtek maguk elé. Mindegyikük úgy érezte, a parancsnok végre kimondta, ami őket is nyomasztotta valahol mélyen, De még így sem hitték teljesen.

- Ez így elég radikális, de miért gondolod, hogy az emberek olyanok maradtak, amilyennek most gondolod őket?

- Nincs rá okom, hogy mást higgyek. Nézd meg Paul-t! Emlékszel még mit mondott az imént?

- Mire gondolsz?

- Azt mondta, amióta úgy tudja, hogy van vendéglő Saint-Omer-ben, azóta oda akart menni. Miért? Mi változott volna, ha van egy vendéglő és egyszer kap egy engedélyt, hogy oda menjen? Akkor másnap már nem lődöztek volna be a Zónába? Akkor kevesebb lett volna az esély, hogy valaki megtámad minket holnapután és egy új háborúban megölnek minket?

- Értem, amit mondasz, de nem értem hová akarsz kilyukadni?!

- Pedig egyszerű! Min változtat egy vendéglőben megevett étel?

- Semmin! De az ember egy kicsit kikapcsolhat és elfelejtheti, hogy milyen a világ most és emlékezhet, milyen volt régen.

- Pont ez a lényeg! Ha elfelejtjük, hogy milyen a világ, mert eléggé becsapjuk magunkat ahhoz, hogy elfelejthessük, akkor nyugodtan jöhet egy következő háború, vagy járvány, vagy korrupt politikai rendszer, mert az mutatja majd meg, hogy semmit nem tanultunk az előzményekből. A járványt megelőző évek és évtizedek elkényelmesedése vezetett oda, hogy ezt megtehette néhány gennyes szemétláda. Kényelem, ami elég volt ahhoz, hogy az emberek befogják a szemüket és a fülüket. Hiába kongattuk a vészharangot éveken át, nem hallgatott ránk senki. Meglett az eredménye!

- Ebben a kérdésben teljesen egyetértek az őrnaggyal! – szólalt meg most Madox is. – A háború előtti elbaszott társadalom egyszerűen képtelen volt a túlélésre és ez csak az miatt kurva pénz miatt volt. Mert azon vásároltak maguknak kényelmet. Nem érdekelte őket más és el is korcsosultak rendesen. Az emberi értékek egyszerűen elveztették a jelentőségüket és én azt már rettenetesen rühellettem! Egy kisvárosban születtem, Minnesotában. Kis város volt, de az emberek figyeltek egymásra és segítettek egymásnak, ha kellett. Ott nem volt olyan, hogy bárki fedél nélkül maradt, ha leégett a háza, mert valaki biztosan befogadta, míg a város, közös erővel felépítette az otthonukat. Ott nem volt olyan, hogy valaki hotelben aludt, ha felújította a saját házát, mert bárkinél ellakhatott, amíg elkészültek. És azt is lefogadom, hogy túlélték ezt az egész szart, mert még tudták mi az összefogás és az összetartás. Maradtak emberi értékeik.

Mikor befejezte, megint hallgattak egy darabig. Aki nem ismerte és szinte senki nem ismerte igazán, nem is gondolta volna, hogy a mogorva óriásban ennyi emberiesség lakozik.

- És tudjátok – vette át a szót Ray. –, mindehhez még hozzájön az is, hogy ahogy a szegény szegényebb, a gazdag gazdagabb lett a civilizáció utolsó tíz évében és a húsosfazék mellől kiszorult politikai elit mesterségesen feltüzelte a faji kérdéseket is. Ezt nem, mint fekete mondom, hanem, mint ember. Senki nem jött rá, hogy mindenkit hergeltek mindenki ellen, mert ha faji alapon történik valami, az nagyobb visszhangot kap, mintha egyszerűen gazdasági okokat vagdalnának egymás fejéhez. Nem volt elég, hogy mekkora szargödör lett a világból, ezt a kártyát is elő kellett húzni. Én azt hiszem, sosem számított, hogy valójában fekete, kék, zsidó, vagy muszlim, a lényeg az volt, hogy jól össze lehetett őket ugrasztani és közben halászni abban a kurva zavarosban. Persze, hogy robbant az egész, mikor a vírus elkezdett tarolni. Okádni kellett már tőle!

- Igazad van! – szólalt most meg Vitória is, társai meglepetésére, mert az eddigi viselkedése alapján nem gondolták volna, hogy lány belefolyik ebbe a beszélgetésbe és Jeff magában behúzott egy jó pontot a lánynak. – Én nem értem és sosem értettem ezt a faji kérdést, de az biztos, hogy nem magától fajult el ennyire. Sem az én hazámban…, volt hazámban, sem másutt. A kormányok szépen elhárították magukról a felelősséget és elintézték azzal, hogy ilyenek az emberek. Pedig ez mind hazugság volt, az egész képmutatás és a félelem leplezése. Jó hangosan lehetett üvöltözni és öklöt rázni, de, hogy bármelyik kimondta volna, hogy elcseszték?! Na, azt már nem! Bármennyire utáltam a politikát, ami csak arra volt jó, hogy betakarják vele az emberek szemét, nem vonhattam ki magam belőle, mert a rohadtsága átjárt mindent. Én, a magam részéről örülök, hogy a Zóna katonai irányítás alatt áll. Szerintem csak így maradhatunk életben. Csak így maradhat fent az emberiség!

- Gondolod, hogy csak mi maradtunk? – kérdezte John.

- Szerintem csak mi maradtunk, akik még szervezetten élnek.

- Értem!

Egy darabig a tűzbe bámultak, aztán John szólalt meg.

- Tudjátok, érdekes amit a politikusokról és a kormányokról mondtatok. Lehet, hogy kinevettek ezért, de én hittem a kormányok erejében és jónak, szükségesnek tartottam a civil ellenőrzést a rendvédelmi szervek és a hadsereg fölött. Hittem abban is, hogy egy szavazás a politikai akart kinyilvánítása és kényszerítő eszköz a társadalom kezében. Én 2002-ben szavazhattam először és onnantól kezdve, minden szavazáson részt vettem. A válság első napjáig hittem benne, hogy számít, mit gondolok, hogy mi mellett teszem le a voksom.

- És mi változott? – kérdezte Ray.

John hallgatott egy ideig.

- Amikor a balhé kitört, sokáig nem tudtunk semmit. Egy közös hadgyakorlaton vettünk részt az osztrák és a német hadsereggel. Mikor a mieink elértek bennünket, azonnal visszarendeltek. A parancsunk szerint az egyik gépesített lövészdandárunk laktanyájába kellett volna visszatérnünk. Ez úgy ötven kilométerre volt a fővárosunktól. A szállítógépünket már nem értük volna el, ezt a németek közölték velünk, úgyhogy ott álltunk a farkunkkal a kezünkben és nem tudtuk, mi legyen?! A századosom már azon gondolkodott, hogy kérünk egy teherautót, de az osztrák parancsnok felajánlotta, hogy a helikopterükkel elvisznek minket Bécsig. Rádióztunk a szárazföldi csapataink parancsnokságára és akkor már azt mondták, hogy a dandár megindult a főváros védelmére, úgyhogy ott kell hozzájuk csatlakoznunk. A parancsnokom azt is elmondta, hogy a miniszterelnököt evakuálták. Hittük is, nem is, de, hogy a csalódott hívei, esetleg más elől mentették ki, vagy egyszerűen csak elmenekült, azt nem tudtuk meg. De akkor már mindegy volt! Ma pedig már teljesen mindegy…! Csak azt tudtuk, kurva nagy szar van otthon és mielőbb haza kell érnünk. Elindultunk, de a helikopterünket lelőtték. Hogy a németek, a csehek, vagy kik és főleg, miért, ezt a mai napig nem tudom, de lehet, hogy már nincs is jelentősége. A lényeg, hogy mindenki meghalt a gépen, én pedig a kórházban tértem magamhoz. Mikor már magamnál voltam és képes voltam beszélni, az egyik katonaorvos átadott pár nekünk, úgy értem az egységemnek szóló rádióüzenetet. Az elsőben sürgettek, hogy azonnal térjünk vissza a parancs szerint. A másodikban értesítettek, hogy a dandár harcban áll és a főváros alatt kell csatlakoznunk hozzájuk. A harmadik, hét órával későbbi volt és azonnali hatállyal a vezérkar védelmére rendelt minket, illetve utasított, hogy az eredeti parancsban meghatározott dandárt ellenségnek kell tekinteni, mert fellázadt és az ország ellen fordult. Hogy ez mit jelentett? Hát ezt sem tudom! A negyedik üzenet arról értesített, hogy a honvédelmi miniszter irányít, mert a kormány már nem létezik. Továbbá utasítottak minket, hogy lázadás miatt a rendőrség alakulatait is tekintsük ellenségnek. Miért? Szintén passz! Az ötödik, utolsó üzenet arról szólt, hogy ha sikerül hazatérnünk, döntsünk belátásunk szerint, mert már nincs biztos információ arról, hogy ki áll az állam szolgálatában és ki fordult ellene. Harminc óra. Ennyi idő telt el a visszahívásunk és az utolsó rádióüzenet között. Szerintetek, hogy fordulhatott ekkorát a világ harminc óra alatt? Én nem tudom és nem értem! De ez a harminc óra elég volt hozzá, hogy tudjam, többé nem bízhatok meg a civilizáció erejében.

- De legalább rájöttél. – szólat meg Jeff. – Jobb későn, mint soha!

- Persze! De nézzük meg mi lett Afganisztánnal, Szíriával, Irakkal, miután odamentünk! Ott voltam Irakban, láttam mindent és még akkor is elhittem, hogy jót teszünk.

- Azok már azelőtt is szarfészkek voltak! – mordult fel Madox.

- Lehet, de mi még jobban szétkúrtuk! Húsz évig szórakoztunk a politikai érdekből kirobbantott háborúkban, utána meg hagytuk megrohadni az egészet. Ott voltál te is, őrnagy! Láttad.

- Láttam! – bólintott Jeff.

- Otthagytuk Afganisztánt is és nagyobb szart csináltunk vele, mint az egész háborúsdival. Ha bent maradunk…

- Ha bent maradunk, akkor ott haltunk volna meg. – vágott közbe Jeff. – Ennyi lett volna a különbség. Szerinted, mit kezdtünk volna ott a vírussal és a polgárháborúkkal? Bár nem tudjuk, hogy valójában mi történt!

- Igen, igazad van! De az biztos, hogy semmi értelme nem volt az egésznek! És csak azt akarom mondani ezzel, hogy nekem még ott sem nyílt ki a szemem.

- Szerintem kár ezen agyalnod! – mondta megfontoltan Jeff. – Tenni már nem tudsz ellene, megváltoztatni sem, akkor meg miért rágod?

- Csak elmondtam a véleményem.

- Azt meg jól tetted!

- Mind a kettőtöknek igaza van! – mondta most Gunny. – Minél több oldaláról ismerjük meg a dolgot, annál inkább megerősödik az emberben a gondolat, hogy szar volt, de magunkon kívül senkit nem okolhatunk miatta. Mi hagytuk! Nem mi katonák, hanem mi emberek, akik tehettünk volna ellene, de évekig a homokba dugtuk a fejünket. Mentegethetjük magunkat azzal, hogy naivak voltunk, vagy egyszerűen csak érdektelenek, mert a közönyünk segített kimenekülni a politikai szarkavarás fárasztásából. Elhittük, ha van valamink, akkor már vagyunk is valakik. De azért azt döbbenet volt látni, hogy mikor már folyt a vér és az utcán hullák hevertek, sokan még akkor is a vagyonukat mentették. Láttam olyan férfit Amszterdamban, aki a laptopjával a kezében lépett át a szomszédja holttestén, mögötte meg a síró gyereke totyogott és hátra sem fordult, csak vitte a motyót az autójához. Ez a kép öröke beleégett az agyamba. És dögöljek meg, ha hagyom, hogy még egyszer megtörténjen, akár diktatúra az ára, akár nem! Pedig mint tudjátok, a káosz elejéről, mi lemaradtunk!

Ha érdekel a könyv több könyv áruházban is beszerezhető ekönyvként illetve Brett O’Conor webshopjában is.

Brett O' Conor webshop

Interjú velem, kérdező Blogger Közösség.

Szeretném megköszönni a Blogger Közösségnek, hogy interjút készített velem. Mivel az interjú az instagram oldalon lett megosztva, arra gondoltam, hogy akinek nincs instagram oldala, itt a blogomon megosztom veletek. Ha van instád, kövessd be Blogger Közösséget és engem is. 

Kovács Ági
Magyar Szerzők Könyvei Blog
Bloggere

Mi volt a legmeglepőbb könyvélményed idén? (amit nem vártál, de nagyon tetszett)

Darvas Petra: Figyelek rád című könyve. Az ADHD-ról szólt, amiről nem tudtam igazán semmit se. Tök jó, hogy valaki felvállal egy ilyet és történetet írt eköré. Remélem több hasonló is lesz. Meg egy krimi thriller A Vérengzők sorozata. 

Van olyan könyv, amit szívesen látnál film vagy sorozat formájában?

Igen, Brett O'Conortól A Vérengzők sorozatát és esetleg az Azutánt. Filmszerűen pörögnek az események, izgalmasak. Inkább sorozatként nézném meg. 

Milyen környezetben szeretsz a legjobban olvasni? (pl. kávézóban, otthon, vonaton)

Otthon, este az ágyamban. Vonaton,buszon is szoktam olvasni. Bár volt, hogy elfelejtettem leszállni, mert annyira jó volt a könyv. Volt olyan is, hogy átmentem egyik városból, másikba és ott fejeztem be a könyvet. 

Volt olyan könyv, amit abbahagytál, majd később újra elővettél és megszeretted?

Igen, volt egy pár. Kellett egy kis szünet és később amikor folytattam, akkor éreztem, hogy ez jó könyv lesz. Jól esik félretenni, hogy más szemmel olvashassam a történetet.

Melyik könyves idézet van rád a legnagyobb hatással?

Nagyon sok van, mindegyik hatással vannak rám. Talán ez, Péntek Tünde egyik könyvéből van Hóesésben találkoztunk. 

"Izlandon a könyv igazi érték: személyes, érzelemmel teli értékes ajándéknak számít."

Ha ajándékba adsz könyvet, mi alapján választod ki?

Ha ajándékba adnék, akkor megnézném mit szeret olvasni, mert nem biztos, hogy amit én szeretek, másik is olvassa. Kutakodom, érdeklődöm. Vagy esetleg adnék utalványt, válasszon ő maga. Így nem lesz bukta..

Mit gondolsz, hogyan lehet a fiatalabb generációval (pl. gyerekekkel, tinikkel) megszerettetni az olvasást?

Ha a kötelezők mellé, lehetne választási lehetőségük olvasni. Pl Egri csillagok mellé, lehetne Harry Potter esetleg. Könnyebben lecsúszna a kötelezők.

Instagram oldalam

Blogger Közösség

Sarah Hornsley: Bűnös vér - Megjelenik szeptember 15-én!

 Mit tennél, ha a kamaszkori szerelmedet gyilkossággal vádolnák?

 

Sarah Hornsley

Bűnös vér

Megjelenik szeptember 15-én!

Multiverzum Kiadó

 

Multiverzum Kiadó, 2025

 

Fordította: Kéri Andrea

Szerkesztette: Botos Kitti

Borítóterv: Botos Kitti

 

Fülszöveg

 

A titkaid elől elfuthatsz.

De előbb-utóbb utolérnek.

 

Justine Stone tizennyolc éve elhagyta szülővárosát, az essexi Maldont, és azóta sem nézett vissza. Férje, Noah oldalán él egy gyönyörű házban, és sikeres ügyvédként ragyogó karriert futott be. Volt barátjára, Jake-re alig-alig gondol már.

Egészen addig, amíg meg nem kapja élete első emberölési ügyét – és a vádlott aktájából Jake arca néz vissza rá. Kettős gyilkosság brutális kegyetlenséggel, és Jake az első számú gyanúsított.

Justine biztos benne, hogy az a fiú, akit valaha szeretett, sosem bántana senkit. De ahogy egyre több bizonyíték kerül napvilágra, szembe kell néznie a kérdéssel: talán sosem ismerte igazán Jake-et. És miközben a múlt és a jelen határai elmosódnak, Justine gondosan felépített élete darabjaira hullik.

Ajánlások:

 

„Kifinomult, okos thriller.”

– Jennie Godfrey

 

„Hihetetlenül magával ragadó. Valódi diadal.”

– Claire Douglas

 

„Sötét, csavaros thriller, magával ragadó, új hang. Részben tárgyalótermi dráma, részben pszichológiai családtörténet – ez a regény mindent tud, amit egy letehetetlen könyvtől elvárok, sőt, még többet is. Igazi telitalálat!”

– Russ Thomas

 

„Kitűnő debütáló pszichológiai-jogi thriller. Hibátlan szerkezet, feszes, intelligens és hátborzongatóan lebilincselő. Imádtam a kintsugiemlítéseket, a levélformában elmesélt részleteket és az ügyvédek életének pontos ábrázolását. ZSENIÁLIS.”

– Will Dean

 

„Gyönyörűen megírt, atmoszferikus thriller egy gyilkos csavarral – imádtam.”

– Catherine Cooper

 

„Kellően összetett, csavaros és torz thriller, amely teljesen váratlan irányokba visz. Sarah mesterien rajzolja meg szereplőit, és olyan érzéke van a feszültség adagolásához, ami sok tapasztalt írót is zavarba hozna – nemhogy egy elsőkönyvest.”

– James Oswald

 

A szerzőről

Sarah Hornsley a könyvkiadásban, az Orion Booksnál kezdte karrierjét 2012-ben, majd rövid ideig a forgatókönyv-fejlesztéssel foglalkozott, mielőtt 2015-ben irodalmi ügynökké vált. 2021-ben csatlakozott a Peters Fraser and Dunlophoz. 2019-ben beválasztották a The Bookseller Rising Star listájára. Essexben él a családjával, és az ügynöki munka mellett ír. A Bűnös vér az első regénye.  Több országban megjelent, és a televíziós adaptációs jogokat is megvásárolták.

 

Részlet a regényből

 

Hétéves voltam, amikor megtanultam, hogy az égési sérülések leghatásosabb ellenszere az aloe vera. Anyámat figyeltem a konyha küszöbéről, ahogy egy késsel felszeli a növényt, majd kikaparja a nedves húsát, és rákeni a karja bőrére. Közel három hétig tartott, mire begyógyult a seb; először a közepén piszkos sárgára váltott, majd egy tökéletes kör alakú heget hagyott hátra, ami minden nyáron felbukkant a karján. Sosem hoztam szóba. Gyorsan elkotródtam szem elől, mielőtt elfordult a konyhapulttól. Hát innen tudom, hogy a vádlott hazudik arról a sérülésről. Gyorsan lefirkantom egy cetlire, és odacsúsztatom Charles Cole-nak, aki épp a keresztkérdései közepén jár. A papírra néz, aztán rám. Látom, hogy nem érti, de bízik bennem. Elvégre én vagyok a legújabb üdvöskéje, így hát pillanatnyi mérlegelés után jelzi, hogy álljak fel, ő pedig visszatér a pulpitushoz.

Felkínálja nekem a tárgyalótermet, a színpadunkat.

– Mr. Jackson! – A vádlottra mosolygok, bár nincs benne semmi barátságos. Farkas vagyok egy ügyvéd talárjában. – Álljunk itt meg egy percre, és menjünk végig újra az imént a bíróságnak tett kijelentésein! – Az esküdtek felé intek; nyomatékosítani akarom bennük, hogy ez a férfi az imént hazudott nekik. Azt akarom, hogy személyes legyen. – Múlt év november huszonkettedikén számított rá, hogy Peter Taylor az otthonában tartózkodik, amikor behatolt az épületbe?

– Nem számítottam rá. – A fejét rázza, és látom rajta, hogy fogalma sincs, hova akarok kilyukadni. Azt hiszi, hogy vakon tapogatózom és csak az időt húzom.

– Amikor kiderült, hogy Peter mégis otthon van, és kérdőre vonta magát, el tudná mondani ismét a bíróságnak, mi történt pontosan a konyhában?

– Természetesen. – Vállat von. – Megtámadott.

– Le tudná írni a támadást?

– Levitt a földre, egy darabig dulakodtunk, el akarta kapni a nyakamat, de sikerült meglógnom. Az ajtó felé rohantam, háttal neki, amikor felkapta

8

a vasalót a falnál álló deszkáról. A következő, amire emlékszem, hogy égető

fájdalom hasít a bal vállamba.

– Megégette magát a vasalóval?

– Igen.

– De nem ütötte le vele? Elég súlyos tárgyról beszélünk. – Mielőtt felelne, látom, ahogy egy pillanatra a védőügyvédjére, Rose Ballardra villan a tekintete. Ezekre a kérdésekre nem készítette fel őt.

– Hát, már elég messze jártam tőle. El akartam menekülni. Valószínűleg megdobott vele és eltalált.

– És azután mi történt.

– Megpördültem. A nyomomban volt. A feje fölé emelte a vasalót, mint aki újra készül lecsapni vele.

– Elmondaná, mi járt a fejében, amikor tudatosult önben, hogy megégette és még mindig a kezében fogja a vasalót.

– Attól féltem, meg fog ölni – suttogja és közben az esküdtszékre néz, szomorú bociszemekkel. Csak épp azt nem tudja, hogy éppen erre a válaszra vártam.

– És maga egész pontosan hogyan is reagált erre?

– Leszúrtam.

– Hányszor?

– Ötször. De önvédelem volt. Elhallgatok, hagyom, hogy felfogják a szavak súlyát. Nem egyszer, ötször.

– Értem. Tehát mondhatjuk, hogy azért szúrta meg Mr. Taylort, mert az megégette magát a vasalóval?

– Így van. Háttal álltam és indulni készültem. Én mondom, ő támadott ám.  Igyekszem elharapni egy mosolyt és magamnál tartani az ütőkártyámat, ha csak egy kis időre is.

– Szerzett bármilyen sérülést Mr. Taylor tettei nyomán?

– Hiszen már elmondtam. – Nagyot sóhajt, láthatóan fárasztják a kérdéseim. Helyes. A vádlottak minél frusztráltabbak, annál könnyebben ejtenek hibát. Le kell fárasztani őket.

– Az én kedvemért – mondom színpadias kézmozdulattal, mire néhány esküdt felkuncog.

– Van egy seb hátul a vállamon.

– És ez a seb már akkor is megvolt, amikor a rendőrség letartóztatta magát egy héttel azután, hogy Peter Taylort holtan találták a konyhájában. Igaz?

– Igen. Fotók is készültek róla meg minden. Nem hazudok. – Felvonom a szemöldököm. Kezd izzadni.

– Tehát olyan csúnyán eltalálta a vasaló, hogy sebet ejtett magán. És a szóban forgó égési seb mindössze egyetlen hét alatt begyógyult, a rendőrség így a letartóztatása során elkészíthette a tárgyaláson is bemutatott fényképeket?

– Ööö.

– Csak válaszoljon a kérdésre, kérem! Egyszerű igennel vagy nemmel.

– Igen.

– Az incidens és a letartóztatása közti egy hétben kapott bármilyen orvosi ellátást vagy tanácsot? Rákeresett a neten, hogyan kell kezelni egy égési sérülést? Tett bármit a gyorsabb gyógyulás érdekében?

– Nem emlékszem ilyesmire.

– Az a helyzet, Mr. Jackson, hogy egy másodfokú égési sérülésnek melyet a fotón látható heg alapján maga elszenvedett, legalább két-három hét a gyógyulási ideje, és ez is csak az elérhető legjobb kezeléssel.

– Hát nekem nem – jelenti ki határozottan, és korábbi bociszeme valami sokkal fenyegetőbbre vált. Pontosan, te kis szarházi, a sarkadban vagyok. Elárasztja az ereimet az adrenalin. Addiktív egy érzés

– Felteszem, hogy a vállán lévő égési sérülés pontosan a szokásos két-három hét alatt gyógyult be. Ez nem keletkezhetett a Mr. Taylor által elkövetett állítólagos bántalmazás során, sőt, valószínűleg már jóval azelőtt történt, hogy maga egyáltalán betette volna a lábát abba a házba, különben a letartóztatásakor még mindig nyílt seb tátongott volna a hátán. Csak hogy tisztázzuk: bármi okozta is a sérülését, az legalább – ismétlem, legalább

– egy héttel az incidens előtt történt, amiért jelenleg bíróság előtt áll. Mi több, mivel ez a heg az egyetlen sérülés, amit a Mr. Taylorral való dulakodás következményeként felmutathat, meggyőződésem, hogy egyáltalán nem is történt semmiféle támadás az áldozat részéről. Maga egyszerűen megölte őt az otthonában, anélkül, hogy provokálták volna. Fontos megjegyezni, hogy nem önvédelemből követte el a bűncselekményt, hanem pusztán azért, mert megtehette. – A pasas erre nem szól semmit, csak tátog, mint a partra vetett hal. – Mr. Jackson! – Felemelem a hangomat.

– Igazam van? A kérdéses éjszaka előtt szerezte azt a sérülést? Figyelem, ahogy az arcát dörgöli, piros ujjnyomok követik a keze útját. A szemem előtt törik meg. Győzni fogunk.

 

 

Előrendelhető a kiadó webáruházában:

Multiverzm Kiadó