Szeretném
megköszönni Elizabeth Stone
szerzőnek, hogy elvállalta az interjút. Nemrég jelent meg a könyv, Mondd, hogy
ez a valóság! címmel, s volt szerencsém elolvasni a történetet, és bizton
állíthatom, hogy nagyon izgalmas és lebilincselő történetet kaptam. Szívből
tudom ajánlani minden kedves romantikus lelkű olvasónak, és legfőképpen
azoknak, akik most ismerkednek meg a meleg témával.
1. Kérlek, mesélj kicsit magadról! Honnan eredt az a gondolat, hogy
meleg romantikus-erotikus történetet írj?
Mindenekelőtt
köszönöm a lehetőséget! No, és akkor
magamról: túl vagyok a hatodik x-en, van két fiam és három unokám, melyből egy
fogadott. Van még két kutyám is. Debrecenben élünk, huszonhat éve működik a
családi vállalkozásunk, de most már nem veszek részt benne napi szinten,
mostanában az írás foglalja le a mindennapjaimat. Világ életemben könyvmoly
voltam, talán, ha nyolc-kilenc éves lehettem, mikor elkezdtem olvasni. Annyira
stréber voltam, hogy még a kötelező olvasmányokat is szívesen olvastam, mindegy
volt, csak könyv legyen a kezemben. Ennél fogva a klasszikusokon nőttem fel,
mondhatni, hogy nagykanállal fogyasztottam a könyveket. Több évtizede már annak
is, hogy a könnyedebb szórakoztató irodalom felé fordultam, ezen belül a
romantika, ami igazán közel áll hozzám, de szeretem a jó krimiket is, főleg, ha
van benne romantikus szál is. Nagyjából három éve, hogy véletlenül a kezembe
került az első magyar meleg romantikus könyv, és azonnal magához vonzott. Örök
hálám az írónőnek érte, mert egy olyan világot tárt fel előttem, melyről addig
nem sokat tudtam, de mindig is érdekelt. Igyekeztem elolvasni, amit lehetett
ebben a témában. Mindig is olvasónak tartottam magam, meg sem fordult a
fejemben, hogy írjak, pedig többen is jelezték, hogy szívesen olvasnák, a kommentjeim
alapján. Előolvasója is voltam íróknak.
Aztán tavaly ősszel egy hajnalon arra ébredtem, hogy látok egy jelenetet
filmszerűen forogni előttem és a mindent felülíró sürgős késztetést, hogy
papírra vessem. Pár napig hezitáltam rajta, igyekeztem lebeszélni magam róla,
de ők voltak az erősebbek, így megadtam magam és leírtam a jelenetet.
Természetesen egy meleg pár volt a főszereplője, akiket egy híres énekes pár
ihletett. Annyira bizonytalan voltam, hogy felolvastam két barátnőmnek, akiknek
nagyon tetszett és bíztattak a folytatásra.
Így nekiálltam és elkezdtem írni, mert szinte az egész történetet láttam
magam előtt. Tehát így indult az egész írói létem.
2. Család, barátok hogyan fogadták, hogy meleg könyved jelent meg?
A
családom szerintem a mai napig nem tért magához a ténytől, hogy ebben az
irányban indultam el, a barátaim együtt örülnek velem és nagyon várták a
könyvem megjelenését. Tekintve, hogy álnéven írok - úgymond inkognitóban voltam
közel egy évig -, sokan mostanában kezdik el felfedezni, hogy ez is én vagyok.
3. Miért pont ebben a témában kezdtél el írni?
Mert
erre érzek ihletet, izgat ez a téma. Túl a romantikán, a családi, a társadalmi
el és befogadásuk, megítélésük, elfogadtatásuk nagyon kényes témákat,
helyzeteket teremt. Vallom, hogy minden ember egyforma, két azonos neműnek is
joga van a szerelemre, boldogságra.
4. Van kedvenc jeleneted a könyvben?
Hm, ez érdekes kérdés, mert
természetesen az egész könyv közel áll a szívemhez, hiszen úgymond az
„elsőszülöttem”. De van két-három különösen kedvenc jelenetem.
„Meglepő módon zavarba jöttem a saját gondolataim irányától, így
igyekeztem minél hamarabb befejezni a fürdést, megtörölközni, hogy még mielőtt
Ward végezne, én már a hálószobában legyek, minimum egy alsóban. Éppen fordultam
meg, mikor láttam kilépni az ajtón, vállán törölközővel, a haját szárítgatva,
dörzsölgetve. Már nyitottam volna a számat, szólni akartam valamit, de menet
közben elakadtak a szavaim, eltátottam a számat, mikor megláttam borzas haját
és griberlis , mosolygó arcát.
Istentelenül jól nézett ki, olyan szexi volt, hogy úgy éreztem,
menthetetlenül elsülök a gatyámba. Észrevette kínomat és még rátett egy
lapáttal, megcsavarta a meztelen csípőjét és döfő mozdulatot tett, mire én
gyorsan kimenekültem a szobából, hangos nevetésétől kísérve. Már csak a
konyhából szóltam neki vissza, megkérdezve, hogy kér-e kávét.
Könnyen rá tudnék szokni a látványára, jelenlétére, morfondíroztam
magamban, míg a kávéra vártam.”
„Reggeli után Leo javaslatára sétálni mentünk a városba, ahol meg
szerette volna mutatni a kedvenc helyeit. Nem volt ellenemre, jólesett a
társaságában mutatkozni. Újdonságnak számított számomra minden közös
tevékenység, amit nem a lakásban, hanem az emberek között csinálhattunk.
A kocsiból kiszállva elindultunk egymás mellett, majd nem sok idő
elteltével azt vettem észre, hogy megfogja a kezem és az ujjaim, közé
csúsztatja az övéit. Meglepődve ránéztem és egy nagy szívdobbanással, láttam
meg szépséges arcán a boldog mosolyt. El sem tudom mondani, mit éreztem, a
gyomromban repkedni kezdtek a pillangók, szinte eufórikus érzés vett rajtam
erőt, hogy felvállal mások előtt és kézen fogva sétáltunk, fittyet hányva arra,
hogy netalán megláthatja valami ismerőse, kollégája. Madarat lehetett volna
fogatni velem a boldogság, szabadság és felvállalás érzésétől, mint villám
csapott belém a felismerés, hogy beleszerettem Leonardba. Valószínűleg igazi
szerelem volt ez már az első pillantásra is, de igazán csak most világosodtam
meg, most tudatosult bennem. Úgy éreztem, mintha nem is a földön járnék, hanem
minimum ötven centivel fölötte. De azért csak megkérdeztem tőle, hogy nem
fogja-e megbánni, ha meglát bennünket valami ismerőse.
– Nyugodtan lássanak meg, Howard, nem zavar. Mondtam már neked, hogy ha
van kiért felvállalni magamat és egymást, akkor gondolkodás nélkül megteszem,
mert így látom jónak. – Csak megszorítottam a kezét és rajongva néztem rá,
szerelmesen válaszul, mert nem bírtam megszólalni sem, úgy összeszorult a
torkom a meghatottságtól. Pedig legszívesebben a karomba kaptam volna és
csókjaimmal árasztottam volna el.
Egész nap eufórikus állapotban voltam a boldogságtól, nekem oly mindegy
volt, hogy hová megyünk, mit csinálunk, az volt a lényeg, hogy együtt lehettem
a szerelmemmel, aki nyíltan felvállalt engem.
Megebédeltünk egy olasz étteremben, majd félve böktem ki, hogy be
kellene néznem egy rövid időre a hotelbe. Leo teljesen megértő volt ez ügyben,
felvetette, hogy megvár valahol a közelben, de ezt nem akartam, inkább magammal
vittem. Kérdezte, hogy nem okoz-e ez számomra valamilyen nehézséget, de
megnyugtattam, hogy nem. Ha esetleg később valaki szóvá is teszi és eljut a hír
a főnökömhöz, akkor is felvállalom magunkat. Láttam, hogy neki is jól esett ez
a gesztus.”
Van
legalább két olyan részlet, amelyben a karaktereimmel együtt szenvedtem, nekem
is fájtak a történések, melyeket át kellett élniük. Furcsa érzés ez az írói
lét, az embernek mintha többféle személyisége lenne. Mikor a bőrükbe bújik,
hogy próbálja hitelesen visszaadni az adott szituációban lévő érzéseket,
teljesen áthasonul, érzi mindazt az örömet és fájdalmat, ami végigmegy bennük.
Bízom benne, hogy kellően élethűre sikerült. Részletet azért nem osztanék meg,
mert erősen spoileres lenne.
Mikor
azt a bizonyos legelső jelenetet megírtam, még az említett híres párt láttam
magam előtt, de miután a történet körvonalazódott előttem, majd kibontakozott,
szinte teljes egészében eltűntek. Csak a külsőségeik egy részében maradtak meg
számomra, tekintve, hogy más környezetbe tettem őket, más életkorúak, ennél
fogva teljesen a fantáziám szülöttei.
7. Vannak-e további terveid, ha igen melyek azok?
Továbbra
is folytatom az írást, ez önkifejezés számomra, ha lehet ezt így definiálni,
akkor önmegvalósítom magamat. Eddigi életemben mindig valakinek a valamije,
azaz gyereke, párja, anyja, nagyanyja voltam, ez most már teljes egészében
rólam szól. Szerencsémre nem hagyott el az ihlet, már jó ideje, hogy egy újabb
történeten dolgozom. Néhány részletét meg is osztottam az olvasói csoportomban.
8. Várható majd tőled következő könyv?
Igen,
várható majd a jövő év során. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy
mihamarabb befejezzem az olvasóim kedvéért és megelégedésére.
Köszönöm!
Ha kíváncsi lettél a történetre, akkor azt
itt tudod megvásárolni:
