2021. március 27., szombat

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Aurora Lewis Turner - ("Ez szerintem nem elhatározás kérdése, hanem annak függvénye, hogy milyen sztorik kavarognak az elmémben.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Aurora Lewis Turnert, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Névtelenek (Bolygókeringő trilógia 1.) című könyve jelent meg eddig, amit többek között az Olvasni Menő Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is nagyon köszönöm a lehetőséget a bemutatkozásra. Civilben doktorandusz vagyok, nyelvészettel, és azon belül pszicholingivisztika nyelvelsajátítás területével foglalkozom. Fiatal kutatóként dolgozom, így azon szerencsés emberek közé tartozom, aki elmondhatja magáról, hogy a hivatása egyben a hobbija is. Ezenkívül férjezett vagyok, a férjem egyben a legjobb barátom is. Nagyjából egy a baráti társaságunk, az érdeklődési körünk, és még a hobbink is összeegyeztethető. Amíg ő pecázik, addig én írok.

A Névtelenek című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel ez egy fantasy regény, túl sok kutatómunkát nem igényelt. Némi csillagászati alaptudás azért szükséges volt hozzá, hiszen a szereplőink bolygók között utaznak, a történet pedig a távoli jövőben játszódik. Engem mindig is érdekelt a csillagászat, bár alapvetően humán beállítottságú embernek tartom magam. A regényhez szükséges alaptudást abszolút laikusként az évek során sikerült összeszednem cikkekből, dokumentumfilmekből. Maga a trilógia megírása három hónapot vett igénybe. Előtte már a történet váza megvolt a fejemben, ez alatt a három hónap alatt pedig csak úgy kirobbant belőlem a sztori. Az akkori kézirat távoli viszonyban áll csupán a végleges változattal, hiszen ekkor jött igazán a munka oroszlánrésze; sok javítás, felesleges jelenetek törlése, más jelenetek hozzáadása stb. Szeretem úgy továbbadni a kéziratot a szakembereknek, hogy az már kerek, egész történet.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A fantázia nagyobb részben van jelen a könyveimben, mint a valóság. De nagyon sok készülő és elkészült művem a valóságban gyökeredzik. Az írás egyfajta szócső, amivel burkoltan felhívhatom az emberek figyelmét világunk hibáira, amin még talán nem késő változtatni. Persze nem titok, hogy egy-egy jelenet megtörtént eseményekből táplálkozik. De ezt sem kell szó szerint érteni. Mondok egy példát. A Névtelenekben van egy rész, ami arról szól, hogy a főszereplő férfi (Lloyd) nem tud aludni a másik főszereplő (Auróra) miatt. Ez azért van, mivel bizonyos okokból kifolyólag egy szobába zárták őket, és ott is kell maradniuk. Lloyd barátunk a lánnyal meg minden mást csinálna, csak nem aludna… Ezért főszereplő pasink nekiáll fekvőtámaszokat végezni, hogy kicsit lenyugtassa magát. Ez a jelenet megtörtént eseményen alapszik, mivel a férjem nagyon rossz alvó, és volt már, hogy arra ébredtem, hogy az éjszaka közepén fekvőtámaszokat végez, hátha ettől könnyebben elalszik. Szóval ilyen szinten van jelen a valóság minden regényemben.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

14 éves voltam, amikor A gyűrűk ura hatására belekezdtem egy fan-fictionbe. Ezt a kéziratot megmutattam anyukámnak, aki addig nem állt le, amíg a kézirat el nem jutott egy igen neves magyar kiadóhoz. Ott azt a tanácsot kaptam – mivel érthető okokból kifolyólag nem lehetett megjelentetni –, hogy amennyiben tényleg írással akarok foglalkozni, menjek magyar szakra. Így kötöttem ki ezen a szakon, és innentől kezdve nem volt megállás a PhD-ig.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, vannak terveim, de többnyire nem a zsáner, hanem maga a történet az, ami megszólít. A fejemben van már egy krimi és egy sci-fi történet is. De főként azért fantasy zsánerű sztorik környékeznek, kavarognak bennem.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod? 

Ó, szerintem még most sem igazán fejeztem be! Akárhányszor újra elolvasom a kiadott regényt, mindig látok benne valami javítanivalót, vagy olyan részt, amit átírnék. De ha eleget tennék vágyaimnak, akkor egyetlen kész, kiadott művem se keletkezett volna. Amúgy egyrészt felemelő érzés a kezemben tartani a kész könyvet, másrészt pedig stresszes, hiszen ezek után is fontos dolgok következnek; kiadókeresés, megfelelő szakemberek találása, és hát a marketing, mindannyiunk kryptonitja.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ennek is van egy sztorija. Először a főszereplőm kapta az Aurora Turner nevet, aztán rájöttem, hogy a civil életem és a tudományos publikációk miatt nem ártana írói álnevet viselnem. Viszont nagyon rossz vagyok név- és címadásból, ezért kézenfekvőnek bizonyult a karakterem neve. Persze nem titkolom, hogy tudok azonosulni ezzel a szereplőmmel, de ez nem azt jelenti, hogy ő én, én pedig ő vagyok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ez szerintem nem elhatározás kérdése, hanem annak függvénye, hogy milyen sztorik kavarognak az elmémben. És igen, többnyire fantasy témájú történetek környékeznek meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem akarok később más műfajban írni, egyszerűen azok a történetek szólítanak meg, amelyekben a fantasy műfaj elemei találhatók meg.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Körülbelül olyan, mint a kéziratot a kezemben tartani. Egyrészt felemelő, hihetetlen érzés, hogy „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.” (Madách Imre: Az ember tragédiája – a szerk.). De ez nem így működik! Az „alkotó” sosem pihen, mert a könyv megjelenésével másfajta munka kezdődik. És nem is akármilyen munka! Nem könnyű út, amíg eljut a könyv az írótól az olvasóig. De azt kell, hogy mondjam, megéri. Nagy örömömre szolgál olvasni a véleményeket, értékeléseket, és még a negatívabb hangvételű kritikákat is, hiszen abból sokat tanul az ember! Íróként ez egyfajta életút, amit bejárunk. Számomra ez harc önmagammal, hiszen már rég nem a tökéletességre törekszem, hanem arra, hogy magamhoz képest egyre jobb és jobb legyek.


Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább impulzív. Nálam úgy működik, hogy fejben olyan 60-70%-ban megvan, hogy mit akarok írni, aztán amikor ténylegesen leülök írni, akkor a történet alakítja önmagát. Sosem készítek a regényeimhez vázlatot, mert úgysem az lesz, amit előre eltervezek. Az első kézirat megírása tehát nálam inkább impulzív, majd a javítás, ami tízszer több időt is igénybe vehet, mint maga a regény megírása, na, az a tudatos folyamat.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen vannak kedvenc jeleneteim, és olyanok is, amiket annyira nem szeretek, de nem húztam ki őket, mivel kell a történet továbblendítéséhez. Azt tapasztalom, hogy az olvasók ezt ösztönösen megérzik. Ha beszélgetek velük, nagyjából azokat a jeleneteket emelik ki, amiket én is nagyon szeretek. Ezt a kevésbé szeretett jeleneteknél nem tapasztalom. Talán túl udvariasak az olvasóim.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hogy születik egy gyerek? A biológiai folyamatokat persze tudjuk, le tudjuk őket írni, de az már kevésbé magyarázható, hogy miért van az, hogy vannak családok, ahol mondjuk, minden stimmel, de nem jön a gólya, más családoknál pedig reménytelen a helyzet és mégis lesz kisbaba. Kicsit sarkított példa, de nagyjából ez a helyzet velem és a könyvekkel. Nem tudom megmondani, hogy mi az a pont, amikor megfogan egy ötlet, és könyv lesz belőle. Egyszer csak azon kapom magam, hogy ülök és írok. Inspiráció meg bármi lehet; zene, film, egy beszélgetés, egy álom, bármi! Egyszer csak jön egy ötlet, ami kisördögként nem hagy nyugodni, állandóan a fejemben motoszkál, amíg le nem ülök megírni. Onnantól kezdve meg már nemcsak a fejemben létezik, hanem papíron is.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első és legnagyobb kritikusom a férjem. A diszlexiája miatt lassan olvas, és nála az olvasás kedv kérdése is (többnyire nincs kedve, csak az én könyveimet olvassa el). Éppen ezért becsülöm őt e téren, mert mindig érdeklődik, olvassa a születő irományaimat, és nem átall kritikát is mondani róluk. Máskor tanácsot ad, hogy miként lehetne továbbvinni a cselekményt stb. Szóval ő az elsőszámú kritikusom. Az utóbbi időben pedig nagyon sok fantasztikus embert, barátot ismertem meg különböző írós csoportok révén, akik szívesen olvassák a készülő irományaimat, és a férjemhez hasonlóan kritikát is mondanak róluk, amiért nagyon hálás vagyok. Ők azok, akik először láthatják a könyveimet.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mivel édesanyám a kezdetektől fogva támogatott, ezért nagyjából az volt az első kérdésük, hogy „Már megint, lányom?” Szóval nem volt nagy meglepetés a számukra. Anyu olvasta, apu kicsit másabb beállítottságú, ami nem is gond, hiszen ciki lenne vele a vasárnapi ebéd fölött mondjuk szex- vagy éppen vértől tocsogó jelentekről beszélgetni. A férjem és az ő családja is büszke rám, ők is olvasták a könyvemet, úgyhogy nagyon hálás vagyok azért, mert ilyen támogatók. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Azt üzenem, hogy kössék fel azt a bizonyos gatyát, mert idén lesz mit olvasniuk! Komolyra fordítva a szót, heteken belül kijön a Bolygókeringő trilógia második része a Hetedik Bolygó, emellett egy korábbi interaktív történetem is napvilágot lát A hatalom köve címen. Egy újabb interaktív történetbe kezdtem, ami nem kizárt, hogy még az idén megjelenik. Adódik a kérdés, mitől interaktív az interaktív történet. A csoportomban hétről hétre megszavaztatom a történet következő fejezetének alakulását. Azt a folytatási lehetőséget írom meg, amire a legtöbben szavaztak. Szóval dolgos tavasz várható a részemről, jövőre pedig jön a Bolygókeringő befejező része Lepkeszárnyak címen. Nem fogok unatkozni, annyi szent.

 

Aurora Lewis Turner

 

 

Köszönöm a szuper kérdéseket, és az interjúlehetőséget.

Ági: Én köszönöm, hogy a lehetőséget.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.