Történelem és szerelem a Bodeni-tó mellett.
„Miközben végigsimította a lábfejét, felnézett. A vár felől a másodperc töredékéig fény csillant meg, aztán ismét elborította a környéket az esti szürkület. A fiatal nő hosszasanfigyelte a hegyet, hátha ismét felvillan ott valami. Furcsállta, hiszen már jó ideje senki nem mehetett fel a várhoz. Martha asszonytól úgy hallotta, lezárták, amikor kitört a háború.”
„Ella a városból egyenesen a várhoz vezető, meredek utat választotta. Eleinte a szőlőtőkék között, majd a meggyűrődött vulkanikus szikla tövében futó erdei úton bandukolt a sötétben. Nála volt apja amerikai zseblámpája, de a sötétedő égbolton egyre fényesebben ragyogó hold sugarai adtak neki annyi világosságot, hogy biztonsággal gyalogoljon felfelé. Amikor elérte az elővárnál a Karl-bástyát, hangokat hallott, majd úgy tűnt, mintha két árny közeledne felé.”
„Lukas legszívesebben utánarohant volna. Ha felkapná és elfutna vele, ki a háborúból, akkor talán újra láthatná mosolyogni a feleségét. De ezt most nem teheti. Hozott egy döntést, ami mellett ki kell tartania, remélve, hogy Ella egyszer majd megbocsát neki.”
„Ella megérintette a nedves kőfalat. Salétromos lett a keze. Ujjai hegyével a finom porszerű anyagot dörzsölgette, kapaszkodó után tapogatott, tégláról téglára, de egy férfi húzta magával. Csak a csontos ujjait látta, amelyekkel rámarkolt a csuklójára. Ruhája vizes volt, testét rázta a hideg. Átázott a cipője, a harisnyája, lába egyre jobban fázott,már a térdénél járt a fagyos zsibbadás.”
„Ella fölnézett az arcára. Kimerültsége álmában is barázdákat húzott a szája mellé. Ajkai görcsös fogságban tartották összeszorított fogait, a szemhéja remegett, alatta a szemgolyóide-oda cikázott, mintha a férfi ki nem mondott gondolatai a menekülési utat keresnék álmában, de karjával még ekkor is szorosan ölelte a feleségét. A gyertya fénye aranyszínű kupolát vont föléjük, felmelegítette a szobát, és megnyugtatta Ellát. Teste elnehezült, majd álomba süllyedt, mint mézbe a kanál.”
„A
nő kinyúlt a férfi felé, és egy pillanatra megszorította a karját. Aztán
Felixszel a nyomában továbbindult a sötét erdei úton. Elérték a vár alatti
szőlőt, ahonnan már látszott a kórház. Itt-ott fény szűrődött ki az ablakokból,
messziről úgy tűnt, mintha hatalmas szentjánosbogarak repdesnének a parkban.”
Széljegyzet egy regény margójára
A határátlépés
A szerzőről
Bagó Tünde 1974-ben született Békés megyében, Vésztőn. Történelemtanár és művelődésszervező, majd jogász végzettséget szerzett. Újságíró, utazóblogger. Az Élet sója blog szerzőjeként 2017-ben jelentette meg a Bodeni-tó – Több mint útikönyv című élménykönyvét, amelyben lakóhelye, Dél-Németország legnagyobb turisztikai régióját mutatja be a szomszédos osztrák és svájci tóparti látnivalókkal. Férjével 2012 óta élnek a tó mellett. Számos történettel, szokással, kulináris érdekességgel ismerkedett meg, amelyek regényeiben is szerepet játszanak. Novelláit irodalmi lapokban (Élet és Irodalom, Helyőrség, Magyar Napló, ÚjNautilus, Librarius) és szerzői oldalán publikálja.
.png)
.png)
.png)
.png)
