- Főoldal
- Csatornáim
- Kapcsolat-Támogatóim
- Magyar Szerzők
- Book Tag
- A külföldi szerzők
- Amiket el szeretnék olvasni
- Véleményem a könyvről
- Előolvasás
- Könyvtrailer
- Borítóleleplezés
- Kiadómustra
- Idézetek
- Beleolvasó
- BookTrailer
- Ismerjük meg közelebbről a szerzőket
- Bookmate ajánlói
- Tudtad-e?
- Könyvbemutató
- Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!
- Interjúk
- Hogyan készül a könyv,történet?
- Meleg regények
- Maradj otthon!
- Mit olvassak?
- Emberek a borítók mögött!
- Szerzők/Írók csatornái
- Téma
- Wattpad írók
- Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat!
- Könyvjelzők
- Ingyen könyv? Naná! Tudok neked ajánlani.
- Top 3
2023. április 28., péntek
Mesterházy Balázs: A szétcsúszás alakzatai – Hamarosan megjelenik!
Amiket el szeretnék olvasni 3.rész - ("Egyik kedvenc zsánerem,krimi,thriller könyvek.")
Újra hoztam nektek, Amiket el szeretnék olvasni rovatom harmadik részét. Most krimi, thriller könyveket válogattam össze, amiket majd szeretnék beszerezni. Ezt a rovatot igyekszem majd frissíteni, új ajánlót hozni.
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Koncz Péter - ("Mivel a jelenetek nagyrészt valóságon alapulnak, ezért mindegyikhez van valamennyi kiinduló pont, de rendszeresen bújom a szinonima szótárakat, mert sokszor nem egyszerű máshogy kifejezni ugyanazt."
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Nehéz ilyen kérdésre válaszolni. Alapjáraton nagyon szeretek alkotni és építeni. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember megtalálja azt a bizonyos flow élményt. Úgy érzem én most megtaláltam, elindult sok minden, műsor, könyv, stb. Szeretnék egyfajta politikamentes, mégis fontos témákkal, kérdésekkel foglalkozó produktumokat adni az embereknek, amik olvasása, hallgatása közben kicsit kiszakadhatnak a megszokott embertelenül emberi világból!
Becky c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Nem annyira mondanám kutatómunkának. Inkább sokat merítettem azokból, amiket olvastam és figyeltem az embereket. A Becky ha jól emlékszem 2 hónap alatt lett kész.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Maguk a történetek kitaláltak, viszont az inspirációik sajnos nagyon is valóságosak. Rengeteg hasonló dologról hallani, mint ami például a Beckyben megjelenik, és még több van, amiről semmit sem tudunk.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Gyerekkori dolog nálam az írás. 10-11 évesen már írogattam, de azok nem maradtak fenn, amit nem bánok. Mindig élveztem, hogy felépíthetek karaktereket, kapcsolatokat és szituációkat.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Abszolút! Meg van a vázlata egy komédiának is, illetve drámát is szívesen írnék, de valószínűleg mindig a thriller fog a legközelebb állni a szívemhez.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Megkönnyebbültem, mert láttam, hogy képes vagyok befejezni egy komplett történetet. Korábban sokat elkezdtem, de egy idő után elment a motiváció, ami nagyon bántott. A Becky ilyen szempontból új kapukat nyitott meg.
Nem gondolkodtál még írói álnéven?
Ezt meglepően sokan kérdezték, de nem érzem szükségesnek. Szerintem sokkal hitelesebb valami, ha a szerző eredeti neve van feltüntetve…vagy ha akár van név feltüntetve.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Stephen Kingen nőttem fel és ebben a világban találtam meg szerintem a hangom. Szóval a kézenfekvő válasz az, hogy igen. Azonban szeretnék majd más stílusokat is kipróbálni, esetleg keverni.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Egyfajta célba érés volt. Nagyon meghatott, amikor jött az e-mail a kiadótól és amikor először láttam meg a boltban.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Abszolút tervezett! Szerencsére fut több egyéb projekt is, amikben részt veszek, tehát nem tudok bármikor leülni, írni. De igyekszem tudatosan és folyamatosan csinálni.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Ezek általában akkor jönnek elő, amikor visszaolvasom egy kis idő elteltével. Kell egy kis idő, hogy elfelejtsem az apró részleteket és ilyenkor szoktam érezni, hogy na ez jól sikerült. Mivel a jelenetek nagyrészt valóságon alapulnak, ezért mindegyikhez van valamennyi kiinduló pont, de rendszeresen bújom a szinonima szótárakat, mert sokszor nem egyszerű máshogy kifejezni ugyanazt.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Rengeteget beszélgetek és figyelek az emberekre. Semmi sem jobb alap egy történethez vagy akárcsak egy jelenethez, mint a valóság, mert akkor nem kell túlgondolni és természetesnek fog hatni. Ha természetes, akkor nyert ügyünk van, mert az emberek át tudják majd érezni!
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A Beckyt a szüleim olvasták először. Szerintem viszonylag makacs vagyok a történetek illetően, a fejemben megvan mindennek a helye és a magyarázata, de igyekszem megfogadni a konstruktív tanácsokat.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Azzal tisztában voltak, hogy próbálkozok és abszolút támogatóak voltak végig a folyamat során. Azt hiszem mindenki együtt örült a könyvnek.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Könyvet is
tervezek, viszont májusban egy egészen más területen fogunk elindulni a
csapattal. Nagyon izgalmas műsort készítünk az érdeklődőknek, úgyhogy májustól
érdemes lesz figyelni a Standard youtube csatornáját, illetve twitchen már most
is élőben vagyunk sokszor!
Könyvet itt tudjátok beszerezni:
2023. április 19., szerda
Különleges gyerekek, modern mitológiák Joe Hill által ajánlott viktoriánus rémregényben - megjelenés: május 9.
„A csillagok kitartóan keringtek a pályájukon, majd keleten kivilágosodott az ég alja, de a lángok csak faltak és faltak, s nem hunytak ki.”
Különleges gyerekek, modern mitológiák e Joe Hill által ajánlott viktoriánus rémregényben
Megjelenés: május 9.
Fordító: Bosnyák Edit
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 608 oldal
Leírás
J. M. Miro nagy fába vágta a fejszéjét, és monumentális, mondhatni eposzi léptékű gótikus horror-fantasyt alkotott, mely nagyszerűen használja fel az nagy elődök, Lovecraft, Stephen King vagy épp Joe Hill hatását. A Hétköznapi szörnyetegek amellett, hogy fordulatos, saját idővonalán előszeretettel ugráló, akciódús történet, tulajdonképpen egy klasszikus coming-of-age regény is, melyben a főszereplőink, Charlie, Marlowe Komako, Ribs és a többiek, miközben birtokba veszik és megtanulják használni saját különleges képességeiket, megteszik első lépéseiket a felnőtté válás és a teljes felelősségvállalás felé is.
Miro művének másik fontos motívuma a mitológiaépítés, ahogy megkísérel szembe menni a horrorirodalom megszokott túlvilágábrázolásaival, valamint olyan képességeket, és lényeket teremt, vagy inkább teremt újra, melyekkel egy gyakorlott olvasó ugyan találkozott már, ám a szerző ezúttal új perspektívát kölcsönöz nekik.
A Hétköznapi szörnyetegek bátran ajánlható Stephen King, Joe Hill vagy épp Dan Simmons rajongóinak, de vélhetően V. E. Schwab, sőt Veres Attila olvasói is megtalálhatják majd vele a számításaikat.
Fülszöveg
„A Hétköznapi szörnyetegek kiemelkedő alkotás: a vad találékonyság, a dickensi különcség, a természetfeletti horror és a lebilincselő feszültség káprázatos keveréke. Vigyázzatok… ha egyszer beléptek a rémregények rémregényébe, sosem akartok majd távozni innen!” - Joe Hill
1882-t írunk. Edinburgh-tól északra, egy elszigetelt tó szélén található a Cairndale Intézet magányos kőépületeivel, ahol egy különös doktor természetfeletti képességekkel rendelkező árváknak nyújt otthont. Hamarosan két új gyerek érkezésére számít Londonból, azonban egy veszedelmes figura vadászni kezd rájuk – egy férfi, akiből korom és sötétség árad.
A tizenhat éves Charlie Ovid kegyetlen és erőszakkal teli gyermekkora során fedezte fel, hogy a teste magától meggyógyul, ha akarja, ha nem, míg Marlowe-ra egy tehervagonban találtak rá, és furcsa, kék színű fénnyel ragyog, ráadásul képes megolvasztani az eleven húst.
Két tapasztalt nyomozó feladata lesz biztonságos helyre vinni a fiúkat, ám hamarosan mindannyian a legszörnyűbb borzalmakkal kénytelenek szembenézni. Élők és holtak világa kerül összeütközésbe egymással, és miközben mélyen eltemetett titkokra derül fény, Charlie, Marlowe és a többi árva megismeri képességük valódi természetét – ráadásul nem csak arra jönnek rá, hogy mi fenyegeti őket, hanem, hogy a legádázabb szörnyetegek olykor a legkáprázatosabb ajándékokkal érkeznek.
A szerzőről
J. M. Miro az álneve Steven Price kanadai költőnek és regényírónak. Price 2000-ben végzett a Victoria Egyetemen, jelenleg ugyanott angol irodalmat és költészetet tanít. Több szépirodalmi regény és verseskötet szerzője, műveiért 2007-ben elnyerte a Gerald Lampert-díjat, 2013-ban pedig költészetéért átvehette a ReLit-díjat. Feleségével, a szintén prózaíró Esi Edugyannal a Brit Columbia állambeli Victoriában nevelik két gyermeküket. A Hétköznapi szörnyetegek az első szórakoztatóirodalmi munkája, egy nagyszabású trilógia nyitódarabja.
Mások a kötetről
„A Hétköznapi szörnyetegek kiemelkedő alkotás: a vad találékonyság, a dickensi különcség, a természetfeletti horror és a lebilincselő feszültség káprázatos keveréke. Vigyázzatok… ha egyszer beléptek a rémregények rémregényébe, sosem akartok majd távozni innen!” - Joe Hill
„A Hétköznapi szörnyetegek szerteágazó cselekménye lenyűgöző helyszíneken játszódik, viktoriánus világa magával ragadó. Mocskos, mégis ragyogó; varázslatos, mégis halálos; változatos és elbűvölő szereplői pedig mintha a modern kor emberei lennének.” - Cari Thomas
„Felejthetetlen, burjánzó és gondolatébresztő – egy lendületes és részletesen kidolgozott gázlámpás fantasy, ami hihetetlen utazásra hívja az olvasókat. Mirónak köszönhetően belemerülünk az élet mocskába, és elhisszük, hogy mind a szörnyek, mind a csodák lehetségesek.” - A. C. Wise
„Kísérteties, feszültséggel teli és eget rengető. A mágia és iszonyat letehetetlen keveréke.” - Tamora Pierce
Idézetek a kötetből
„Komako tudta, hogy ezek az emberek babonásak. Hisznek a démonokban meg a gonosz szellemekben, és attól félnek, hogy a kolera azért csapott le rájuk, mert boszorkányok vannak közöttük. Azt is tudta, hogy mindig gyanakvóan méregették Tesit, és félt. Egyik karjával védelmezőn átölelte a húga vállát.”
„Amikor Charlie először látta a fekete kocsit, már csaknem két hete volt az intézetben, és rosszul aludt. Kiderült, hogy ekkor pillantotta meg a másik Cairndale-t, az intézet láthatatlan ikertestvérét, ami pontosan úgy nézett ki, mint a folyosókon lógó, poros akvarellek, de vészjósló volt, mintha sötét szándékokkal lett volna tele. Ezután kezdett el azon töprengeni, hogy vajon mi folyik itt valójában, és mennyi mindent titkoltak el előtte.”
„Charlie hallotta, amint Ribs odamegy a nagy irattartó szekrényhez, és a zárral babrál. Egyszer csak egy dossziékkal teli rekesz kicsúszott a levegőbe, bizonytalanul ingott, végül remegve földet ért. Persze, hisz nem látta a lányt, csak a mappák tömegét. Most egy akta a levegőbe siklott, és kitárult. Nem volt benne semmi. A mappa visszalebegett a helyére, majd kinyílt egy második – az is üres volt.”
„Negyedórával később, a sűrű ködben, ahogy Alice hallgatta a csizmája csikorgását a macskaköveken, a szomorú, mogorva hang a koporsókat megjelölő krétát juttatta eszébe. Feszülten hallgatózott, hátha más zaj is megüti a fülét. Nyugtalanság, sőt aggodalom gyötörte. Mrs. Harrogate lehajtott fejjel, elgondolkodva lépdelt mellette. A két fémkulcs az özvegy táskájában lapult, de nem azok aggasztották. Alice néhány méterenként hátranézett a válla fölött, a tarkóján felborzolódtak a pihék. Valami követte őket.”
„Valóban Londonban voltak, de mégsem. Charlie ebben teljesen biztos volt. Mindenfelé zöld gyomokat, csöpögő vizet és bokáig érő, mérgező pocsolyákat látott. Mindent elborított a fehér köd, olyan sűrű volt, mint egy fal. Charlie-nak eszébe jutott, hogy Berghast azt mondta, a köd a holtak lelke, és behúzta Marlowe-t a kapualjba. A némaságtól, az emberek, a lovak és a patkányok hiányától kellemetlen érzés kerítette hatalmába. Charlie nyelt egy nagyot. Felpillantott a barna homokkövekre, a zöld színű, bársonyos ablakkeretekre és a rothadó, síkos, fekete gerendákra. Az volt a legfurcsább az egészben, hogy a városnak nem volt szaga.”
„Évekkel később, jóval azután, hogy megszűnt létezni annak, ami volt; miután az orzin mögötti szürke szobákban állt, gőzölgő bőrrel, és a gyászos tekintetű jelenések összegyűltek az üdvözlésére; igen, miután az lett belőle, amivé a sorsa elrendelte, a draugr kiterjesztése, és úgy növekedett benne a por, mint az izzó sötétség, amíg végül már a saját nevére sem emlékezett; miután megölte azt a két gyereket a folyónál, és ettől alapvetően megváltozott, s abban a pillanatban világossá vált számára, hogy az intézetben elárulták és hazudtak neki; de legfőképp azután, hogy vadászni kezdett a Cairndale-ben arra a csecsemőre, a ragyogó fiúra – mindezek után is, a szíve mélyén lévő, bezárt kis szobában Jacob emlékezett erre a napra, az indulásra és az azt követő útra. Mert számára ez volt a második kezdet.”
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Elena Honoria - ("A valóság pedig mennyire van jelen nálam? Amikor egy-egy történetet életre keltek, mindig beleteszek valami apró személyes dolgot az életemből. ")
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
A könyvek iránti szeretetem általános iskola felső tagozatában robbant be az életembe, méghozzá egy romantikus történet olvasásakor. Heather Graham; A hódító viking című könyve annyira elvarázsolt, hogy együltő helyemben kiolvastam. Addig a napig, nem is gondoltam, hogy egy könyv annyira magába tud szippantani, hogy teljesen elfelejtem a körülöttem lévő világot. Onnantól pedig nem volt megállás. Az írónő összes könyvét, amit csak meg lehetett kapni, kiolvastam. Évekig csak a romantikus zsánert részesítettem előnyben. Egy nap azonban kölcsön kaptam Stephen King; Tortúra című regényét, és egy új világ tárult elém, ami szintén nagy hatással volt rám. Innentől pedig szintén nem volt megállás, jöttek az újabb és újabb zsánerben íródott könyvek. Én pedig imádtam mindegyiket, éppen milyen kedvem volt, annak megfelelően választottam történetet. Számomra a fülszöveg és a borító együttes hatása adja meg a végső döntést, hogy egymásra találunk-e.
A könyvek mellett a másik nagy szenvedély az életemben sokáig a balett volt. Közel 10 évig táncoltam egy amatőr társulatban. Rengeteg fellépés, versenyek, nyári közösségi programok színesítették azokat az éveimet.
Cukorfalat és A Varázslónő c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Cukorfalat e-bookom egy rövidebb írásom. Ez a művem nem igényelt sok kutatómunkát. Amikor összeállt bennem a történet, egy rövid vázlat után azonnal nekiálltam a megírásának. Annyira beszippantott a három főszereplő gondolat és érzelemvilága, hogy néhány hét alatt elkészült a nyers kézirat.
A Varázslónővel már egészen más volt a helyzet. Mivel
itt egy regényről van szó, ráadásul nekem ez az első könyvem, így sokkal több
időt vett igénybe az alkotómunka, mint az előzőekben, amikor novellákat írtam.
Az elején nagyon lassan haladtam, főleg amíg részletesen kitaláltam a
karaktereket, helyszíneket. A Varázslónő
kezdetben novellának indult, egy rövid történetnek szántam csupán. Néhány részt
követően fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ebből akár több is lehet.
Ekkor újra terveztem mindent és ténylegesen elindult az a folyamat, aminek a
végén megszületett a regény. Nagyjából egy fél évet mondanék, mire a nyers
kézirat összeállt.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Nagyon nagy százalékban a fantáziámra hagyatkozom, de ahhoz, hogy megszülethessen bennem egy történet alapja, kell hozzá egy gondolatcsíra. Valami apróság, ami felkelti az figyelmemet, hogy tovább tudjam szőni a cselekményeket, karaktereket, amiket aztán életre keltek a papíron. Ilyenkor amint lehet lejegyzetelek mindent, nehogy elfelejtsem őket. Sajnos jártam már úgy, hogy nem volt nálam semmi, amibe bele tudtam volna írni, mire hazaértem, addigra meg már elszállt az ihlet.
A valóság pedig mennyire van jelen nálam? Amikor egy-egy történetet életre keltek, mindig beleteszek valami apró személyes dolgot az életemből. Személyek, helyszínek, események, amik számomra sokat jelentnek, és ezzel emléket állítok nekik. Apróságok, ami az olvasónak nem tűnik fel, de engem boldoggá tesz, hogy látom a történetben megelevenedni.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
2020 augusztusában kezdődött írói pályafutásam. Addig leginkább a fióknak írtam a történeteimet, amik rövidebb novellákban öltöttek alakot. Azon a bizonyos nyár végi napon, az egyik barátnőm felvetette, mi lenne, ha nemcsak a családomnak mutatnám meg az írásaimat, hanem létrehoznék egy Facebook oldalt. Napokig álmatlanul forgolódtam, amikor azt mondtam „Miért ne!”. Ha nem próbálom meg, sosem derül ki, mennyire működne ez nekem.
Nagy lelkesedéssel és izgalommal aztán 2020.szeptember 5-én létrehoztam Elena Honoria írói oldalát. Kezdetben döcögősen indult, nem ismertem még ezt a világot. Úgy éreztem, nem elég, ha kirakom egy-egy írásom, a marketingre is nagy szükség van. Hiszen enélkül nem találom meg azt a közönséget, aki szívesen olvasná a történeteimet. Az első fél év volt az igazán tanuló időszak. Sajnos belefutottam egy-két rossz döntésbe. Nem jó helyen jelentek meg írásaim, így sajnos megtapasztaltam azt is, milyen, amikor a sárga földig lehordják az embert. Hetekig magam alatt voltam, annyi bántó kritikát kaptam. Egyszerűen felfoghatatlan volt számomra, hogy mivel érdemeltem ezt ki. Aztán rájöttem, talán csak annyi történt, hogy rossz helyen lettek publikálva.
Sejtésem beigazolódott, mert nem sokkal később rátaláltam különféle írócsoportokra/közösségekre, és ott már barátságos és segítőkész emberekkel hozott össze a sors. Azóta nagyon jó irányt vett az írói életem, mert egyre több olvasóhoz jutnak el a webes novelláim, történeteim és verseim. Tavaly a Smaragd Kiadó jóvoltából kiadtam Cukorfalat e-bookomat, idén Valentin-napon pedig megjelent A Varázslónő.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Egyelőre maradok a romantikus vonalnál. Bár az e-bookomat és a regényemet nagyon különbözőnek látom, annak ellenére, hogy mind a kettő romantikusnak számít. A Cukorfalat egy házasságba enged betekintést, míg A Varázslónő egy romantikus mese felnőtteknek, fantasy elemekkel. Széles a skála ebben a zsánerben, úgyhogy igyekszem még ezt a területet boncolgatni.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Leírhatatlan. Egyszerűen elöntött a teljesség érzése, amikor leütöm az utolsó pontot a billentyűzeten. Bár ekkor még közel sem vagyok kész a kézirattal, hiszen még előttem áll a szerkesztés, korrektúra és nyomdai előkészítés. A mai napig viszont ez a legmeghatározóbb pillanat számomra.
Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved? Te miért döntöttél úgy, hogy mégsem saját néven jelenjenek meg az írásaid?
Sosem szerettem volna a civil nevemen írni. Nem mintha bajom lenne vele, nagyon is szeretem. Ahogy a történeteimben is szeretek a fantáziámra hagyatkozni, úgy döntöttem írói létemben is arra hagyatkozom. Az írás számomra egy teljesen más világ. Ebben a világban csak az alkotásra fókuszálok. A soron következő könyvre, novellára vagy versre. Éppen ezért nem szerettem volna egybemosni a privát életemet az alkotói énemmel. Amennyire lehet elválasztottam a kettőt egymástól.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Ösztönösen jött, hogy a romantikus zsánerben kezdjem az alkotást. Sokan azt mondják, hogy mást nem is tudtak volna hozzám elképzelni. Fiatalkorom első és legmeghatározóbb könyve megadta az alapot ahhoz, hogy a romantika legyen az én irányvonalam.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Nagyon boldog voltam, hogy eljutottam egy fontos mérföldkőhöz, ahol kézzelfoghatóvá vált az álmom. Sosem felejtem el az első találkozást a regényemmel. Amikor megláttam a nyomdában a raklapra rendezett gyönyörű példányokat, annyira elérzékenyültem, hogy örömömben elsírtam magam. Fantasztikus érzés volt végigsimítani a könyveken.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Mivel eléggé sűrűek a napjaim, így próbálom tudatosan megtervezni a feladataimat. Az írásra is próbálok külön időpontokat kijelölni, de többször belefutottam, hogy az ideálisnak tűnő pillanatban vagy nem jött az ihlet, vagy túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy egy épkézláb mondatot leírjak. Máskor meg előfordult, hogy várakozás közben egy zsúfolt, hangos helyen bevillant egy jelenet, akkor gyorsan előkaptam a mobilom és amennyire tudtam lejegyzeteltem az ötletemet. Úgyhogy a tudatosság mellett, van hogy impulzívan alkotok.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
A Cukorfalatban nincs kedvenc jelenetem, egyben az egész a kedvencem. Mind a három karaktert izgalmas volt megírni. Maga a történet is hamar teljessé vált, gördülékenyen ment a munka végig.
A Varázslónő már egy kicsit összetettebb. Ebben a regényben már vannak kedvenc jeleneteim, de senkit sem szeretnék befolyásolni, így nem mennék bele a részletekbe.
Szerencsére itt sem emlékszem olyan fejezetre vagy történetszálra, amit nehezen írtam volna meg.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Nagyon gyorsan ki tud bennem bontakozni egy-egy történet, ha rátalálok egy gondolatmorzsára. Ennek elindítója lehet egy film, zene, könyv vagy egy beszélgetés. Sosem erőltetem az ötleteket, hagyom, hogy kószáljon bennem a téma. Aztán ha jónak, izgalmasnak ítélem és szívesen foglalkoznék vele részletesebben, akkor nem engedem el. Előkapom a jegyzetfüzetem vagy a telefonom, és néhány mondatban felvázolom az alapját.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A kéziratomat először a szerkesztőm és a kiadóvezetőm látják. A munkafolyamat alatt is csak velük beszélek át egy-egy fontosabb kérdést, amennyiben szükségét érzem ennek. Olvasni is ők olvassák először, a véleményük nagyon fontos számomra, ők az első szűrő a kézirat életében. A szerkesztőm csak javasolni szokott változásokat, a gördülékenyebb történetvezetés vagy a hatásfokozás miatt. Ilyenkor átgondolom vagy átbeszéljük és ezek után javítom a kéziratot.
Amikor túlvagyok a szerkesztés/korrektúra körön indul a nyomdai előkészítés. Ebbe a folyamatba néhány barátomat és családtagomat is bevonom. Amellett, hogy segítenek az előforduló helyesírási, gépelési hibákat kiszűrni, a történetet is véleményezik.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Nyitottak és támogatóak. Örülnek nagyon, hogy megtaláltam azt a területet, amiben kiteljesedhetek.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Nagyon sok történetötlet van a fejemben, ami arra vár, hogy kidolgozzam őket. Idén még készülök egy megjelenéssel, de ennek részleteit majd kicsit később osztom meg az olvasókkal. Az írás egy gyönyörű kreatív alkotás. Az olvasás pedig egy nagyszerű módja annak, hogy kiszakadjunk a hétköznapok szürkeségéből. Minden könyv hozzánk tesz valamit, akár íróként, akár olvasóként vagyunk jelen a könyv életében.
A könyveket itt tudjátok beszerezni:
2023. április 15., szombat
Szollár Bence: Otthagyod a fogad - ("Végre egy izgalmas krimiről lehet olvasni, nyomozásról, gyilkosságokról, a tettesről és legfőképpen a nyomozópárosról. Ez az igazi krimi! Ilyen egy hazai krimi történet.")
~~~ Recenzió ~~~
Tartalom:
Megölte őket. A fogaikért…
Robert Wilson nyomozót sztárként ünnepli a média,
miután kézre kerítette a Fogtündér nevű rettegett sorozatgyilkost, ám ő a
hajszából semmire sem emlékszik a tettessel vívott küzdelem során szerzett
fejsérülése miatt. Fiatal társa, Morton nyomozó a titkosított akták
segítségével igyekszik feleleveníteni Robert emlékeit. Miközben a hősként
tisztelt zsaru szembenéz a múlt szörnyűségeivel, újabb rejtélyes bűntények
történnek a kórház falai között…
Vajon a kegyetlen gyilkos visszatért a halálból?
Ki állhat a rémtettek mögött? Vajon miért tépte ki a gyilkos az áldozatok
fogait?
A válaszok sokkal rémisztőbbek, mint azt bárki
gondolná…
Jesszuskám, micsoda történet ez, alig másfél nap alatt olvastam ki. Ezúton is nagyon köszönöm az írónak, hogy megírta és számomra, kedvencem lett! A legjobb krimi, az első helyen van nálam.
Egyszerű, letisztult sallangoktól mentes történetet kaptam, amire azt mondhatom, hogy igen ez újra olvasós lesz. Semmi üresjárat, unalmas rész nem volt benne, sőt inkább még jobban fokozta azt, hogy vajon mire fog emlékezhet a rendőr, aki elfogta világ legelvetemültebb gyilkosát.
Engem először a borító fogott meg, aztán a történet. Te jó ég! Akarok még, többet. Nagyon kevés volt ez a 230 oldal, elbírt volna még 100-at is. Mindenestre ez egy ütős krimi, s remélem, innen folytatja is tovább. Bízom benne, van még ötlete a tarsolyában.
Szeretem a krimiket, kevés olyan könyv van, ami ilyen rövid idő alatt kiolvastam volna. S még kevés, amiért oda meg vissza vagyok ettől. Eltudnék képzelni egy sorozatot a páros nyomozókról Wilson és Morton történetei vagy valami ehhez hasonló.
A vége jó nagy csattanó volt számomra. Nem is számítottam ilyen végre. Pont ez a jó, hogy nem számítunk erre. Végre egy izgalmas krimiről lehet olvasni, nyomozásról, gyilkosságokról, a tettesről és legfőképpen a nyomozópárosról. Ez az igazi krimi! Ilyen egy hazai krimi történet.
Szóval Bence, írj minél több krimit.
Kellenek az ilyen krimik a könyves piacon! Várom a következőt, tuti elolvasom.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
2023. április 13., csütörtök
Mészáros Dorka: Filter nélkül - ("Szívből ajánlom minden fiatalnak a Filter nélkült, ne szégyelljük segítséget kérni. Beszélgessetek a problémátokról. Ezt a könyvet minden iskolai könyvtárba betetetném és papír zsebkendőt mellé, én bizony végére sírtam is. Annyira megfogott érzelmileg ez a történet.")
Tartalom:
Nagyon elgondolkodtató volt a történet. Eleinte nehezen
indult ez a történet, valahol a 10. vagy a 11. fejezetnél durrant be nagyon,
onnantól kezdve faltam a betűket, magával ragadt a történet. Nagyon együtt
tudtam érezni Írisszel. Annyira sajnáltam, sokszor éreztem azt, hogy át ölelném
őt. A szépség relatív kérdés. Miért ne lehetne szép, aki okos és sikeres? A
szépségnek belülről kell, hogy fakadjon. Sokan nem tudják, nem értik meg, hogy
aki szép az okos is lehet. Butácskának gondolják, holott valójában okosak. Ez a
történet iskolapéldája annak, hogy egyes emberek miként viselkednek a másikkal.
A történetben sok mindent felsorakoztat, ami mai korunkban, világban előfordul.
Nem eleget beszélünk róluk, sajnos.
Számomra ez a kötet sokat jelentett, mert tudom miken ment keresztül
Írisz, bár én nem a szépségemmel voltak gondjaim, inkább más jellegű, de a
helyzet ismerős volt. Az előítéletnek nagyon sok féle van, mindig ítélkezünk,
holott, ha volna 5 percünk arra, hogy megismerjük a másikat, máris szebb lenne
a világ. Ki tudja, mi lehet közös a másikban.
Sajnáltam, hogy vége lett az olvasásnak, szívesen olvastam
volna még. Esetleg elbírt volna pl:5 évvel későbbi történetnek a végén. Kíváncsi
lettem volna, mi lett velük később. Mindenestre nagyon tetszett. Szerintem
Dorkától nem ez lesz az utolsó olvasásom. Írónőtől meg van másik kötete Nem
biztos, hogy visszajövök címmel. Azt hiszem, elkezdem olvasni.
Szívből ajánlom minden fiatalnak a Filter nélkült, ne szégyelljük
segítséget kérni. Beszélgessetek a problémátokról. Ezt a könyvet minden iskolai könyvtárba betetetném
és papír zsebkendőt mellé, én bizony végére sírtam is. Annyira megfogott
érzelmileg ez a történet.
Köszönöm Dorka az élmény!
A könyvet itt tudjátok beszerezni: