Láng Orsolyával a Személyes okok
című verses kötetéről Mohácsi Balázs, Pintér Tiborral a
Hangok és szavak erdeje című zenei tanulmánykötetéről Wéber
Kristóf beszélget.
Sajtóesemény, interjúkészítés a Kis Présházban: május
11., szerda
Illusztrációk, borító: Horváth Anna Annabies
Szerkesztette: Balogh Endre
Prae Kiadó, 2022
56 színes illusztrált oldal, műnyomó, cérnafűzés, 3490 Ft
Fülszöveg
Milyen hatalmas a puszta! Mennyi állat és növény lakja! Árkus, a kíváncsi vadlócsikó már alig várja, hogy legjobb barátjával, Varázzsal felfedezőútra induljon.
Vajon ki halászik a patakparton, és ki énekel a nádasban? A kis kalandorokra sok veszély leselkedik, de ha felnőnek, nagy jövő vár rájuk. Ökomese a Hortobágyról és a kipusztulástól megmentett vadlovakról.
A könyvet a Török Zoltán rendezte, Molnár T. Eszter által írt Vadlovak. Hortobágyi mese című film ihlette.
A szerzőkről
Molnár T. Eszter író, biológus Budapesten él. Ifjúsági regényekei, mesekönyvei a Pagonynál,
felnőtteknek írt regényei a Prae Kiadónál jelentek meg.
Kollár Betti, A vonzás törvénye-sorozat szerzője,
első két kötetével,
A vonzás törvényével és A vonzás szépségével
pillanatok alatt belopta magát az olvasók szívébe: hatalmas szakmai- és
közönségsikert aratott.Első regényéért
elnyerte a Dugonics András Irodalmi Díjat.
Legújabb könyvében időutazásról és az új lehetőségek
megragadásáról ír, a már jól ismert humoros és romantikus stílusában.
„Betti könyvei húztak ki az
olvasói válságomból. Mikor megtaláltam a könyveit, egyből el akartam olvasni
őket. A könyvei csodálatosak, szeretni való szereplőkkel. Imádtam őket, és
várom a többit.”– sipiisdead,
moly.hu
Reverie Tempest élete totál csőd. Szülei válását követően két évet
halasztott az egyetemen, megszakította baráti kapcsolatait, felhagyott a
szenvedélyével, és most elbukta a mester védését. Egyre lejjebb csúszik
azon a bizonyos lejtőn, és lassan teljesen elveszíti önmagát. De mi van, ha tényleg létezik második esély?
Revy
ugyanis álmában utazik az időben: véletlenszerűen visszatér gimnáziumi
éveinek egy- egy napjára, melyet éjszaka, felnőttként a saját tinédzser
testébe szorulva él újra át. Az már csak hab a tortán, hogy a jelek
szerint gimis szerelme, Sawyer, szintén álom-időutazó.
Vajon sikerül Revynek ismét egyenesbe jönnie, vagy az időutazás csak még jobban összekuszál mindent?
Ajánlások
„Amit a betűkkel művel, az valami tündérporral meghintett csoda. Remek szóhasználata van, kiváló humora és nagyon aranyos történetei. Minőségi kikapcsolódás, mindemellett mindig van egy kis apró – olykor nem is olyan kicsi – mondanivaló a könyvében.” – Bethany, moly.hu
„Elképesztő stílusban ír, engem nagyon megfogott!” – Detty77, moly.hu
„Amikor már azon gondolkodnál, hogy kire hasonlít az írása, egyszerűen nem tudsz senkit se mondani. Ő a fiatal, letehetetlen könyveket írni tudó, Kollár Betti. Nincs hozzá hasonló!” – nemettamaraaa, moly.hu
„A szerző fantasztikusan ír, szuper gördülékeny, abszolút követhető és a legfontosabb, hogy élvezni is lehet, amit olvasunk.” – amy_air_s_book, moly.hu
A szerzőről
1998-ban született Budapesten, szociológiából szerzett diplomát. 2015-ben indította el blogját, melyen fiataloknak szóló romantikus történeteket tesz közzé mind a mai napig. Első regénye, A vonzás törvénye elnyerte a Dugonics András Irodalmi Díjat.
„Azt
mondják, sokszor akkor talál ránk valami jó, mikor a legkevésbé számítunk rá.
Én is így voltam az írással. 10 év versenyszerű kosarazás után megsérültem, és
elveszítettem a legnagyobb szenvedélyemet. Akkoriban azt hittem, sosem találok
másikat, de aztán elkezdtem írni. Először kíváncsiságból és öngyógyítás
céljából, aztán egyre jobban megtaláltam önmagam ebben a tevékenységben. Az
írás számomra egyszerre hobbi, szenvedély és munka. Segít lazítani, segít
megbirkózni a nehéz helyzetekkel és folyamatosan fejlődésre sarkall.Mindig erőt ad, ha írhatok az aktuális
problémáimról, amikkel éppen küzdök, és ezek mind-mind helyet és szerepet
kapnak az írásaimban, így minden történetemben ott vagyok én és egy darabka
belőlem. A történeteimmel az a célom, hogy szórakoztassam az olvasóimat,
segítsek nekik kikapcsolódni, illetve olyan problémákat jelenítsek meg, ami
foglalkoztatja őket, hogy aztán találhassanak bennük olyan apró tanulságokat,
ami a hasznukra válhat, vagy amit el tudnak raktározni és esetleg később alkalmazni.”
Idézetek a regényből
„Mert annyi éven át övé volt a szívem, és még nem állok készen rá, hogy
beismerjem, még mindig az övé, és soha nem is volt másé.”
„– Te
mitől félsz, Szélvész? – emeli rám a tekintetét. Sebezhetőnek látszik,
mint egy kisgyermek, aki megerősítésre vágyik, hogy tudja, nincs
egyedül. Szeretnék felhorkantani, és elütni a kérdést egy „mitől nem?” vállrándítással, de mégsem teszem. – A kötődéstől. Az elválástól. A változástól. – És tőled.”
„De
a valóság ennél sokkal szürkébb és csalódásokkal teli. Talán nem lehet
mindig a miénk, akire a leginkább vágyunk. Talán mi sosem találkozunk
össze, hiába haladunk ugyanazon az úton.”
„Ez nem lehet igaz. Tényleg időutazunk? Az
időutazás tuti benne lenne a top hármas listámban arról, hogy mi az,
ami tényleg soha, de soha nem történhet meg az emberrel. Ami egyszerűen
nem létezik. Persze, mellé a vámpírrá változást és a szuperhősként
öntudatra ébredést tenném, szóval nem mondanám, hogy komolyan
gondolkodtam eddig a leghihetetlenebb természetfeletti átváltozásokról. Ez nem lehet normális. Ez nem valóságos. Ilyen egyszerűen nincs.”
„Mindig
is zavart, ha valaki a vesémbe lát. Nincs félelmetesebb és bosszantóbb
annál, mint mikor valaki könnyedén átlát a viselkedésemen és simán,
erőfeszítés nélkül kiismer. Mert ettől olyan lecsupaszítottnak,
gyengének és törékenynek érzem magam. De hasonló helyzetben, azt hiszem,
mindenki besokallna. Ha valami ennyire természetfelettiben lenne része…
Mindenki, kivéve persze Sawyert. És a jelek szerint pont azzal hozott
össze a sors egy kis természetfeletti kiruccanásra, aki nemcsak hogy nem
retten meg tőle, de még a fejembe is belelát.”
„Megint arra
gondolok, mennyire rosszul kezelem a változásokat és a konfliktusokat,
hisz rendszerint csak menekülni akarok. És nem elég, hogy itt van ez az
időutazás-dolog, ami elől nemcsak hogy megszökni sem tudok, de még
egészen apró ráhatásom sincs. A hab a tortán pedig maga Sawyer.
Ahányszor ránézek, ahányszor kiderít valami apróságot az életemből vagy
rólam, süt a tekintetéből, hogy belém lát. Fokozatosan rakja össze a
képet, hol csalódik bennem, amiért nem az vagyok, aki régen voltam, hol
reménykedik, amiért felfedez valamit a gimis Szélvészből. Nem
akarom, hogy rájöjjön a gondolataimra és az érzéseimre. Ez egyszerűen
nem fair. Az ember azért nem mondja el bizonyos érzéseit vagy titkait
másoknak, mert nem akarja, hogy tudjanak róluk. Nem akarja, hogy
sajnálják, szánják, vagy csak szomorúan tudomásul vegyék, hogy amit
benne keresnek, az talán már nincs is ott. És főleg nem akarja, hogy
pont azok szembesüljenek ezzel, akik szemében nem akar egyre kisebbnek
és kisebbnek látszani.”
„– Tudod te, milyen nagy dolog, hogy
utazunk az időben? Szerinted ez hány embernek adatik meg? – Rám pillant,
de én csak összezavarodva meredek vissza rá. – Erre most tudnom
kéne a választ? Simán lehet, hogy mindenki tud utazni az időben, csak
senki nem meri bevallani másoknak, mert attól fél, hogy elmebetegnek
gondolnák! Azt kell hogy mondjam, néha saját magamat is kicsit annak
gondolom. – Kizárt, hogy mindenki tudna utazni az időben – jelenti ki Sawyer. – Talán a jelenben is megkérdezgetted a barátaidat, hogy képesek-e rá? – érdeklődöm. – Nem erről van szó. Egyszerűen csak szerintem ez nem olyasmi, ami mindenkinek jár, oké? Ez egy adottság. Egy esély. – Esély? Ugyan mire? – horkantok fel. – A változásra.”
Kedvezménnyel előrendelhető a kiadó webáruházában!
Kim Stanley Robinson, a science fiction
egyik legnagyobb ma élő óriása ebben a regényben a klímaváltozás olyan vízióját
mutatja be, amilyet eddig elképzelni sem tudtunk.
A Jövő Minisztériuma óriási sikert aratott az irodalmi világban, többek
közt Barack Obama az egyik kedvenc könyvének választotta.
Robinson tudományos körökben is rengeteg
elismerést kapott, például tavaly novemberben részt vehetett előadóként az ENSZ
éghajlatváltozási konferenciáján (COP) Glasgow-ban.
„Robinson
olyan kérdésekkel is őszintén szembenéz, melyekre ma még nem szeretünk
gondolni, de hamarosan a mindennapjaink része lehet.” Horváth Bence, 444.hu
„Ha rávehetném a törvényhozókat és a lakosságot világszerte, hogy csak
egy könyvet olvassanak el ebben az évben, az A Jövő Minisztériuma lenne
Kim Stanley Robinsontól.” Ezra Klein (Vox)
A
szerző korábbi könyveiben is foglalkozott a klímaváltozással:
a
2017-es New York 2140-ben az amerikai város életét mutatja be, amelyet
az emelkedő víz elárasztott és megváltoztatott.
Robinson
gyakori vendégelőadó amerikai egyetemeken tudományos, gazdasági és politikai
témákban, több előadása is megtekinthető a Youtube-on.
Co-ordinating
Response to Changing Climate:
An
Evening with George R.R. Martin and Kim Stanley Robinson:
Ezek
mellett számos esszéje és publikációja jelent meg olyan szaklapokban, mint az IEEE
Spectrum, a Wired vagy a New Scientist.
A
Párizsi Egyezményt aláíró országok kongresszusa egy új szervezetet
alapít 2025-ben. Célja az eljövendő nemzedékek érdek képviselete és az
összes élőlény védelme a jelenben és a jövőben. Hamarosan mindenki a
Jövő Minisztériuma néven kezdi emlegetni.
A teljes egészében
fiktív szemtanúk által elmesélt történet arról szól, hogy milyen
hatással lesz az emberiségre a klímaváltozás a következő évtizedekben.
Az egyes fejezetek nem egy kihalt, posztapokaliptikus világban
játszódnak, hanem a közvetlen jövőnkben – amelyben még az is
előfordulhat, hogy legyőzzük az előttünk álló rendkívüli kihívásokat.
Az
olvasó egy kétségbeesett felütésű, ám reményteli üzenetekkel teli
regényt tart a kezében; a legeredetibbet és legerőteljesebbet, amit
valaha a klímaváltozásról.
Ajánlások
„Robinson
mesterien integrálja a környezeti katasztrófák és geomérnöki projektek
gyakorlati részleteit annak magával ragadó, optimista leírásába, hogy
mekkora összefogásra képes az emberiség, ha minden kötél szakad. Ez a
szívből jövő, kőkemény sci-fi kötelező olvasmány mindenkinek, aki
aggódik a bolygónk jövőjéért.” Publishers Weekly
„A legjobb ismeretterjesztő sci-fi, amit valaha olvastam.” Jonathan Lethem
„A
Jövő Minisztériuma akkorát szólt, mint egy kalapács a gongon, és egész
évben visszhangokat keltett. Ijesztő, engesztelhetetlen, de ugyanakkor
reménykeltő. Robinson a nemzedékünk SF-szerzője, ez pedig az egyik
legjobb műve.” Locus
„Azt reméljük, hogy ezt a
könyvet széles körben elolvassák majd – hogy Robinson eleve jelentős
méretű közönsége még egy nagyságrenddel megnő. Mert a könyveinek az a
lényege, hogy beindítsák a képzeletet.” New York Review of Books
„Ha
valamelyik könyv szíven ütött idén, az A Jövő Minisztériuma volt Kim
Stanley Robinsontól. Egy magával ragadó eposz a klímaváltozásról és az
emberiség kísérleteiről arra, hogy fordítson a sorsán, mielőtt túl késő
lesz.” Polygon
„Kim Stanley Robinson, a sci-fi látnoka amellett érvel, hogy kvantitatív módon kellene kimásznunk a bolygópusztulásból.” Bloomberg Green
„Az
eddigi legjobb leírása annak, hogy milyenné válhat a világunk, Kim
Stanley Robinsontól származik. Ő azoknak az örömöknek az ábrázolására
specializálódott, amelyeket egy olyan világ tartogathat számunkra, ami
komolyan veszi a ránk leselkedő veszélyeket.” The New Yorker
A szerzőről
Kim
Stanley Robinson (1952–) a modern sci-fi egyik legismertebb és legtöbb
díjjal kitüntetett alakja. Irodalomból szerezte az első diplomáját a
Kaliforniai Egyetemen 1974-ben, egy évvel később pedig angol szakon
végezte el a mesterképzést a Bostoni Egyetemen. 1982-ben PhD-zett,
doktorijának a címe Philip K. Dick regényei volt, a disszertáció
1984-ben nyomtatásba is került.
Robinson mára három trilógia, tizenkét önálló regény és több
novelláskötet szerzője. Több mint tíz irodalmi díjat kapott: kétszer
tüntették ki a rangos Hugóval, háromszor pedig a Nebulával, ezek mellett
egy World Fantasy-díj, egy John W. Campbell-díj és hat Locus-díj
köthető még a nevéhez. Eddigi legutolsó regénye 2020-ban jelent meg A
Jövő Minisztériuma címmel, és a klímaváltozásról szól. A szakírók
egyhangúan az elmúlt évek egyik megkerülhetetlen sci-fijeként tartják
számon, de rengetegen idézik gazdasági és politikai körökben is, például
Barack Obama az egyik legfontosabb olvasmányának nevezte a
megjelenésekor. Robinson jelenleg a kaliforniai Davisben él.
Előrendelhető kedvezménnyel a kiadó webáruházában!
Szeretném megköszönni Marysol Könyvkiadónak, hogy lehetőségem
adódott elolvasni Adriana Tanner: Öt nap
L. A.-ben című könyvét. Ami számomra nagy kedvenc lett. Igazi nyári
olvasmány, amit szívből merem ajánlani romantikus lelkű olvasóimnak.
Adriana Tanner: Öt nap L.A.-ben
Tartalom:
Sarah Flanner egy átlagos, harmincas évei végén
járó nő. A koronavírus-járvány alatti karanténban könyvet ír, amivel
óriási sikert arat világszerte. Az unalmas, monoton hétköznapokból
kiszakadva turnéba kezd, majd Los Angelesig jut, ahol a véletlenek
összjátékának köszönhetően belebotlik abba a filmsztárba, akiről könyve
főhősét mintázta.
A nő öt csodás napot tölt L.A.-ben a sztárral, és eközben forró
viszony alakul ki közöttük. A fantasztikus élményekben, romantikában és
szexben gazdag hét azonban véget ér, és jön a fájó búcsú.
De vajon végleg el kell szakadniuk egymástól?
Öt nap alatt megváltozhat minden az életükben?
A történet két szemszögből mutat be egy szerelmi viszonyt.
Beleláthatunk egy nő és egy férfi gondolataiba is, és átélhetjük, mi jár
a fejükben.
18 éven felüliek számára! Erotikus tartalom!
Véleményem 5/5
Végre nem egy sorozatféle
romantikus könyvet olvastam. Igazán szenvedélyes, izgalmas egy történet.
Tetszett, hogy egyik fele nő szemszögéből olvasható, másik feléből, a férfiből.
Ez nagyon tetszik, ilyen formában máskor is olvasnék az írónőtől.
Alig tudtam letenni, annyira,
hogy majdnem elfelejtettem leszállni a vonatról. Szóval legközelebb óvatosan
fogok olvasni.
Eleje kicsit lassan indult be,
bár ez nálam nem újdonság, sajnos mindig így van nálam. Döccenősen, de kivárom,
mikor indul be, hiszen sosem tudhatom, milyen fordulatokkal teli történetet
olvashatok majd.
Ráadásul alig valamit tudtam
erről a könyvről. Sőt, az írónőről is semmit sem tudtam, nem ismertem, nem
olvastam sehol róla. Merész lépés volt részemről belevágni, de nem először
tettem már. Jól döntöttem. Izgalmas, igazi romantikus, változatos cselekményt
kaptam. Sosem tudtam mi lesz a következő percben.
Igazi nyári olvasmány, mely szívből
ajánlok, romantikus történet, kikapcsol, észre sem veszed a külvilágot.Ki gondolná az ember, hogy világ másik felén
találja meg az igaz szerelmet. Ugye? A sors nem hiába kifürkészhetetlen, ahogy
sokan mondanák.
Engem megfogott, egy igazi élmény
volt elolvasni. Ráadásul végre nem sorozat része ez a történet. Ne értsetek félre,
szeretem a sorozatokat is, de valahogy üdítően hatott rám, hogy be van fejezve
a történet, nem kell várnom a következőre.
Egyébként meg, szívesen olvasnék
még az írónőtől, reménykedem nem ez lesz az utolsó kötete.
Köszönöm Elena Honoria írónőnek és Smaragd Kiadónak, hogy elolvashattam kisregényét Cukorfalat címmel. Őszintén megmondom, olvastam volna még. Ez az én bajom a rövid történetekkel. Folyton elképzelem, hogy még 200 oldalon mi minden történhetne.
Elena Honoria Cukorfalat
Tartalom:
Viktória élete gyökeresen megváltozik, amikor életébe berobban Tamás.
Szerelem első látásra. Ám idővel rá kell ébrednie, hogy a boldogságnak
előbb vagy utóbb vége szakad. Mit tehet egy nő, aki közben anya lett és
az idő sem bánt vele kíméletesen? Ráadásul felmerül a gyanú, hogy a
férje félrelép.
Vélemény
5/5
Egy fiatal lány, aki szerelmes lesz. Egy fickó aki elvesz egy gazdag lányt, mi rossz történhetne velük. Ugye? Aztán minden megváltozik. Privátban már elmondtam Elenának, ha ilyen jól ír, milyen lehet a nagy regény? Így kíváncsian várom, mit fog alkotni.
Nagyon tetszett, elgondolkodtató történet. Az ember amikor kicsi korában fogadkozik, hogy nem lesz olyan mint a felnőttek, de sajnos miután felnő az ígéretek, fogadkozások mit sem érnek később. Hisz később szerelmes lesz, süket és vak lesz mindenre. Óhatatlanul elfelejtjük az ígéreteket, fogadkozásokat.
Tetszett a váltott szemszög, hogy nem egy személy által olvasható a történet, hanem három ember történetét lehetett olvasni. Így megtudható ki mit érez, gondol a másikról, helyzetről. Bár tudtam, hogy rövid, de szívesen olvastam volna még. Sokszor a rövid történetekkel az a bajom, hogy tovább gondolom, elképzelem mi lett volna ha... Így néha, mikor vége szinte rosszul esik, hogy nincs tovább. Cukorfalattal is így volt. Ebben a történetben nem voltak kedvenc karaktereim, viszont sajnálni se tudtam a másikat. Hiszen egyiknél sem tartottak fegyvert a fejükhöz.
Mindenesetre én nagyon várom Elena következő történetét, hogy mit fog alkotni, mi kerül ki a kezei közül. Még egyszer hálásan köszönöm a lehetőségért.
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Pfeiffer Gábor írót, hogy meséljen
kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az
interjúfelkérésemet. Az írónak Lábnyomok
a sárban c. könyve jelent meg eddig, amit a Szülőföld Kiadó oldalán lehet megrendelni
Íme az interjú, fogadjátok
szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Önéletrajz
1967. december 16-án születtem, tudtommal száz százalékig sváb családba.
Legalábbis a nagyszülőkig visszamenőleg. A dédszüleimet nem ismertem. Igaz az
egyik nagyapámat sem, mert ő korán meghalt egy bányaomlásban. Mindig is
Csolnokon éltem, a bányászhagyományokkal rendelkező sváb faluban. Nálunk az
emberek, több mint százötven évig a bányából éltek. Az általános iskolát Csolnokon
végeztem, ahol végig tanultunk németül, de már előtte az óvodában is. A bátyám
1963-ban született, de ő csak az óvodában tanult meg magyarul, mert otthon
szinte csak svábul beszéltünk. Középiskolába Esztergomba jártam, ahol vezetékes
távközléstechnikai műszerész szakmát szereztem. Ekkoriban kezdtem el zenélni,
de már gyermekkoromban nagyon szerettem a zenét. Azokban az időkben írtam
néhány dalszöveget, novellakezdeményt. 1987-ben vonultam be katonának, ekkor a
zenélés abbamaradt, és több mint húsz évig alig volt a kezemben hangszer. De a
zene szeretete mindig megmaradt. 1986-től 1990-ig egy szénbányában dolgoztam,
majd több mint 22 évig egy hulladékégetőben. 2012-től 2018-ig Ausztriában
dolgoztam heti ingázással, majd 2018 őszén hazajöttem és egy autóipari cégnél
helyezkedtem el. 1990-ben megnősültem és két fiam született. A kisebbikkel
együtt zenélek. A nagyobbik grafikus. A feleségem nem német nemzetiségű, így az
én családom már nem tiszta sváb. Az irodalomhoz a zenén keresztül kerültem
közel.
A Hobo Blues Band szeretette meg velem a verseket. Gyermekkoromban többnyire
Delfin és Sirály könyveket olvastam. Középiskolában, érdekes módon nem a
magyar, hanem az orosz tanárnőm ajánlott nekem jó könyveket.Mostani kedvenceim, akik hatással vannak rám,
Kosztolányi, Márai, Harmos Ilona, Tar Sándor, Háy János, Móra Ferenc.
Legközelebb az életrajzi regények állnak hozzám. Viszonylag későn, a negyvenes
éveim végén kezdtem el írni. Tavaly nyáron megjelent Lábnyomok a sárban című
regényemmel szeretnék emléket állítani a családom tragikus sorsú tagjainak és a
szüleimnek. Szeretnék mesélni a sváb hagyományokról, hétköznapokról. Fontosnak
tartom, hogy a ma embere is megismerje az akkor történteket. Népünk kevéssé
kibeszélt fejezetei ezek. Hiszem, hogy hiánypótló lehet a könyvem. Bár korábban
nem foglalkoztam a témával, ahogy korosodom, úgy lesz ez egyre fontosabb nekem.
Tervezem a regény folytatását. Két másik rokonról szól majd. Bele is kezdtem,
de még sok kutatás vár rám. Fel kell keresnem az apai nagyapám öccsének fiát
Németországban, hogy anyagot gyűjtsek. Sajnos egyre kevesebb ember van már
köztünk, akiktől ezekről a dolgokról lehetne kérdezni. A második kötet témája
szintén a második világháború, és 1956 lesz. Különösen érdekes lehet, hogy az
utolsó rabtábor Csolnokon egy bányában üzemelt az ötvenes években. 1956
októberében szabadult fel. Elkezdtem egy másik regényt is írni, ami inkább
napló. A címe Emigráns blues. Az Ausztriában vendégmunkásként velem történt
kalandokról mesélek benne, korábbi verseimmel, novelláimmal megtűzdelve.
Lábnyomok a sárban című könyved sok kutatómunkát igényelt?
Meddig tartott az írás folyamata?
Több, mint három évig írtam a könyvet. Sokat kutattam, de szerencsére
ma már ha nem is mindent, de sok információ meg lehet találni az interneten.
Egyébként nem csak ezért tartott ilyen sokáig az írás. Nem vagyok túl
termékeny, csak akkor írok, ha van kedvem és van mit. A második könyvemet is
már két éve írom, igaz, lassan elkészül.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Az elsőregényemben mindkettő jelen van. Sok információm volt a
történtekről, de mivel nyolcvan-száz évvel ezelőtt játszódik kutattam is, de
amit végképp nem leltem azt kitaláltam. Úgy érzem azok a részek, amik a
fantáziám szülöttei, talán jobbak is, mint a valóságosak. Sokan nem tudják mi
fikció a könyvben. Úgy tűnik sikerült hihetően megírnom ezeket a jeleneteket
is.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Tinédzser koromban már írtam pár
dalszöveget, novellakezdeményt, de komolyabban csak 48-50 éves korom körül
merültem bele az irodalomba. A bemutatkozómban már említettem, mi az oka ennek
a szenvedélynek. A zene felől érkeztem.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Az első regényem inkább családregény, életrajz, a második inkább naplószerű.
Tehát, igen. De sci-fit, horrort biztosan nem fogok írni.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Jó, de kicsit sajnálom is, hogy vége. Egy regény igazából sosincs kész.
Bármeddig lehetne írni. Viszont nagyon élvezem a tisztázást, javítást is.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem
gondolkodtál még ezen?
Sosem gondolkodtam álnéven. Nem
látom értelmét, indokát.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Engem valahogy mindig is a valós
történetek érdekeltek, hogy legalábbis olyanok legyenek, amik megtörténhettek,
megtörténhetnek.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Nehezen hittem el. Sosem gondoltam, hogy nekem az életben lesz egy könyvem.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Ha már írok, akkor igen, mert sok
mindennek utánanézek, de sokszor csak leülök és jön. De például novellákat egy-egy
benyomás alapján írok. Vagy verset úgy, hogy csak elkezdek játszani a
szavakkal. Nem tervezem meg előre miről fog szólni.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Persze vannak. Például Teréz és
Georg búcsúja, vagy Tánya és Georg nászéjszakája, vagy a brnoi kimenő. A másik
fejezetben Rosa és Josef első találkozása, illetve Évike születésnapja, vagy a
randevújuk. Ebben a regényben nem volt olyan, ami nehezemre esett volna. Az új
könyvben van, lesz, ezt meg is jegyzem annál a fejezetnél.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Az első regény speciális, mert mint írtam,
voltak információim, forrásom, de nagyon sok mindent írás közben találtam ki. Eszembe
jutott egy régi sváb szó, és kerekítettem egy történetet köré.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Van néhány író barátom, esetleg
nekik megmutatom, de ritkán engedek beleszólni. Mondjuk a Lábnyomokban volt egy
rész, amit külön megszavaztattam, hogy hogyan legyen. Részleteket viszont
folyamatosan közlök az írói oldalamon.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Természetesen örültek neki, de
szerintem ők sem hitték miközben írtam, hogy valóban meg is fog jelenni.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Ha minden igaz nyáron megjelenik
az új könyvem, az Emigráns blues. Hat évig Ausztriában dolgoztam, az ottani
tapasztalataimat szeretném megosztani szórakoztató formában. A könyvben
szerepelni fognak az akkori írásaim, versek, novellák és sok Hobo idézet, ami
valamiképpen kapcsolódik majd az aktuális jelenethez.
Remélem ezt is annyian olvassák
majd, mint az előzőt!
A könyvet itt tudod beszerezni (jelenleg 15 db van az írónál)
