Renáta W.Müller: Pusztító tűz (Éden sorozat 1.) - ("Egy igényes, kikapcsolódó, szórakoztató történet felnőtteknek.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Marysol Könvkiadónak és Renáta W. Müller írónőnek, hogy elolvashattam Pusztító tűz (Éden sorozat 1.) című könyvét. Egyszerűen imádtam minden sorát.  A könyvet az idei Ünnepi Könyvhéten kaptam kézhez. Amit ezúton is nagyon köszönöm a lehetőséget és a bizalmat.

Renáta W. Müller

Pusztító tűz

(Éden sorozat 1.)

Tartalom

Mit ér az éden, ha nem oszthatod meg azzal, akire mindennél jobban vágysz?

Lord Azrael Olsen vállát nehéz teher, a két világ közötti titkos átjáró őrzőjének súlyos felelőssége nyomja. A zord természetű, megközelíthetetlen és kiábrándult szeráf szívét régóta jéghideg páncél borítja. Ám Avalon Bloom tiszta lélekkel harcol azért, amit akar, még akkor is, ha a szerelem veszélyes és tiltott ösvényekre vezeti.

Mi történhet, ha a sóvárgás a legszentebb ígéreted megszegésére csábít?

Létezik-e igaz út a kínzó vágy, és egy halott testvérnek tett eskü között?

Az Éden sorozat két elválasztott világ, Thetorisz és Terra Argosz fantáziavilágában játszódó felnőtt mese, tiltott vágyról, szerelemről, barátságról, hűségről, árulásról és hatalomvágyról.

+18 Erotikus tartalom

Véleményem

5/5

Nem az első könyve volt számomra az írónőtől, amit olvastam. Testvér sorozatát régen volt kezemben, de már akkor tudtam, hogy nagy tehetség rejtőzik benne. S igazam lett, hisz azóta számos könyve jelent már meg. Az Éden sorozatot egyik bejegyzésben láttam. Akkor igazán a borító fogott meg, de az nagyon. Imádom az aranyt és az ezüst szín, s ezzel kombinálva egy gyönyörű mintával, mindent visz. Pedig nem is tudtam miről szólt a könyv, de egyből felkeltette a kíváncsiságomat.

Őszintén nem is számítottam, hogy recenzióként meg is kapom a könyvhéten. El kell, hogy mondjam csodálatos világot épített fel az írónő. Két világ és mégis különböző. Törvények, titkok, szerelmek, két világ mi kellhet még?

Azrael és Avalon párost pedig a kedvencem, mellette Azra húga is, Carys. Nem bánnám, ha lenne külön története, nagyon bírom. Igazi egyéniség, szókimondó. Sokat megmosolyogtatott.  Biztos vagyok benne, hogy lenne miről írni Renátának Cars-ról, van benne mély érzései, érzem, hogy kitörni készül belőle.

Sokszor elgondolkodtam, hogy egyes írók/szerzők, hogy tudnak ilyen csodálatos, fantasztikus világot felépíteni. Olyannyira, hogy mi olvasók elhisszük, hogy valós, létező világok.  Sokat volt eszembe, hogy az ilyen fantasy történeteknek, mint ez a könyv Pusztitó tűznek, miért nincs fanartok? Tudjátok, rajzok, képek, stb. Ami ilyenkor szokott lenni. Ide haza miért nem szerveznek Comic Cont a fantasy történeteknek, amin be lehetne öltözni egyes könyves karaktereknek.

Kíváncsi lennék, ki hogyan képzelte el Azraelt és Avalont. Már a neveik is különlegesek, a helyekre, ahol ők vannak. S azt veszem észre, hogy egyre több igényes fantasy könyvek jelennek, mint ahogy ez a kötet is. 

Másik érdekes karakter a Szürke, a farkas. Azt vártam mind végig, mi lesz belőle. Számomra nagy kérdőjel, noha volt szó róla mi is ő, vagy ki volt számára gazdája.

Egyszer szeretném majd az összes eddig megjelent köteteit beszerezni, egúttal ennek a könyvnek a folytatását is naggyon várom. Érdemes mindkettőt beszerezni.

Egy szóval ez a történet, izgalmas, szenvedélyes, erotikával fűszerezett olvasmány, ajánlom, akik már olvastak Renátától, vagy olvasni készülnek tőle valamit. Szívből merem ajánlani. Remélem, ezt a zsánert nem fogja elhagyni, nagyon megérné folytatni. Egy igényes, kikapcsolódó, szórakoztató mese felnőtteknek.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Marysol Könvkiadó

Renáta W. Müller

Holy Evans: Ahol az elefántok sírnak ajánló, hamarosan megjelenik Marysol Könyvkiadó gondozásában.

Most egy olyan könyv részletét hozom nektek, mely nemrég előolvastam, és hamarosan megjelenik. Ez pedig Holy Evans: Ahol az elefántok sírnak címmel. Szívből ajánlom, akik szeretik a szép, igényes romantikus történeteket. Nekem ez év egyik kedvence, és alig várom, hogy kezembe tarthassam. Blogomban  most 5 idézetet hozok, mely ezek megtalálhatok facebookon az írói oldalon, ahol még több infót tudhattok meg.

Ezúton is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy lehetőséget adott elolvasnom megjelenés előtt a könyvet.

Holy Evans

Ahol az elefántok sírnak

Tartalom:

Hayley Davisnek, a híres újságírónőnek megvolt mindene: szerelem, karrier, boldogság, tervek…

Ám egy nap mindent elveszít. Amikor azt hiszi, már nem lehet rosszabb, újabb kegyetlen

pofont kap az élettől.

Hogy magára találjon egészen Afrikáig menekül. Egy elefántrezervátumban keres menedéket a gondolatai, a lelkiismerete és sajgó szíve elől.

Liam tökéletes úriember; egy túlhajszolt milliomos, aki gyógyszerfüggőségén próbál túllépni és új életet kezdeni.

Hayley és Liam, a két megtört szív mágnesként vonzza egymást. De vajon sikerül boldogságra lelniük? Megsebzett lelkük tiszta kapcsolatot ígér, vagy egy újabb függőségbe menekülnek egymás karjaiban?

Holy Evans szívszorongató története a szerelemről, a megaláztatásról, a múlt démonjairól, az újrakezdésről és a feltétel nélküli szeretetről.

Ha szereted az elgondolkodtató romantikus, regényeket, ez a te könyved lesz!

Erotikus-romantikus kötet felső korhatár nélkül

Vigyázat! Spontán lélekfejlődést okozhat!

Idézet

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Holy Evans írói oldala

Marysol Könyvkiadó

Előolvasás: Holy Evans: Ahol az elefántok sírnak - ("Ez év egyik legszebb romantikus könyve. Imádom. ")

Szeretném megköszönni Holy Evans írónőnek és Marysol Könyvkiadónak, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam megjelenés előtt álló könyvet Ahol az elefántok sírnak címmel. Számomra ez a könyv sokat adott, ez a történet nem mindennapi, az egyszer biztos.

Holy Evans

Ahol az elefántok sírnak

Tartalom

Hayley Davisnek, a híres újságírónőnek megvolt mindene: szerelem, karrier, boldogság, tervek…

Ám egy nap mindent elveszített. Amikor azt hitte, már nem lehet rosszabb, újabb kegyetlen pofont kap az élettől.

Hogy magára találjon egészen Afrikáig menekül. Egy elefántrezervátumban keres menedéket a gondolatai, a lelkiismerete és sajgó szíve elől.

Liam tökéletes úriember; egy túlhajszolt milliomos, aki gyógyszerfüggőségén próbál túllépni és új életet kezdeni.

Holy Evans szívszorongató története a szerelemről, a megaláztatásról, a múlt démonjairól, az újrakezdésről és a feltétel nélküli szeretetről.

Véleményem

5/5

Amikor elkezdtem olvasni nem gondoltam, hogy ez a történet mennyit fog adni számomra. Hogy elgondolkodtat, mély érzéseket ad nekem. Hayley a történet főszereplője szerelmes lesz, hogy aztán végén megtapasztalja szerelme halálát, elvesztését, majd a sötét titkai felszínre kerülnek. Ebben történeten az írónő nagyszerűen írta meg a gyász folyamatát. Milyen amikor pokol aljára kerül az ember, milyen amikor a titkok felszínre kerülnek és még mélyebbre nyomja az embert.

Szinte éreztem Hayley érzéseit, annyira elevenek voltak számomra. Azt mondják, hogy gyásznak 5 fázisa van. Hayley ezeken mind keresztül ment, míg egyszer csak telefonálni nem kezd egy lelki segély szolgálatnak. S talán megtalálta az alagút végén fényt, Liam személyében.

Ahogy Hayley, Liam is szenved és ez a két ember különbözőbb már nem is lehetnének, s talán emiatt kerülnek közel egymáshoz. Ezt a történetet nagyon szerettem olvasni, igazi mély érzelmekkel teli mese a talpra állásról, egy új élet kezdésről, új szerelemről, és arról, hogy hogyan lehet szembe nézni a veszteséggel és a fájdalommal.

Liam élete sem könnyű, de talán Hayley lesz igazi, aki segíteni tud neki, aki mellette tud lenni. És esetleg boldogságot tud csempészni a fakó, megfáradt lelkének.

Holy Evans-től szívesen olvasnék még ilyen hasonló történeteket. Igazából nem is lehetne úgy elolvasni ezt, hogy ne legyen érzelmeink a történet főszereplői iránt. S egyébként is mostanában, teljesen oda vagyok, hogy egy-egy történetet meg lehetne filmesíteni. Szóval szívből ajánlom, akik szeretnének olyan romantikus könyvet olvasni, ahol az érzelem a fő szempont, hogy hogyan tudunk talpra állni, milyen nehézségekbe kerül az új élet.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Holy Evans Author

Marysol Könyvkiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Adriana Tanner - ("Nem tervezett, csak akkor írok, amikor jön az ihlet. Egy látomás, egy álom formájában szokott érkezni a sugallat.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Adriana Tanner írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Öt nap L. A.-ben c. könyve jelent meg eddig, amit  a Marysol Könyvkiadó oldalán lehet megrendelni.

 Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

A polgári nevem Monostoriné Tanyik Adrienn. A családommal Nyíregyházán élek, vállalkozó vagyok. Van két kislányom, 7 és 11 évesek. Imádom a filmeket, szeretek sütiket sütni a gyerekekkel, van egy cicánk Drazsé, így éldegélünk öten.

Öt nap L. A. –ben c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az alaptörténetet egy hét alatt írtam meg, de aztán persze még foltozgattam hetekig, mire elküldtem a kiadónak. A történet nem bonyolult, ezért nem igényelt sok kutatómunkát. Los Angelesről kellett információt gyűjtenem, ezt történetesen úgy, hogy még soha nem jártam ott. Képeket, videókat néztem, beszámolókat olvasgattam, így tudtam viszonylag valós képet festeni a városról és a tájról. De nagyon szeretném majd személyesen is lecsekkolni. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkettő erősen jelen van. A történet teljesen kitalált, az a rész színtiszta mese. A szereplők között viszont van olyan, akit egy létező személyről mintáztam. Leopold Percyt, a hotel inasának karakterét egy bácsi ihlette, akivel egy lépcsőházban laktunk.  Sarah személyisége pedig nagyon hasonlít az enyémre, talán őt kicsit a saját képemre formáltam; én is sokszor ügyetlen vagyok, nagyon szeretek nevetni, imádom a szép tájakat, tudok értékelni minden apróságot, amit az élettől kapok.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás igazából még 10-11 éves koromban kezdődött, akkoriban forgatókönyveket próbáltam írni, filmezni akartam volna. Mindig is szerettem ábrándozni, álmodozni. Elképzeltem, hogy „mi lenne ha.......” Aztán persze sosem az lett, amit akartam.

A főiskolán újságírást tanultam, persze az egy egészen más műfaj. Azután jött egy jó nagy szünet, majd berobbant az életünkbe a covid. Az első hullám alatt kezdtem el újra írni. Akkor írtam meg az első kéziratomat, a Szorongást, majd rá egy évre elkészült az 5 nap L.A.-ben. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Az első kéziratom a Szorongás, egy teljesen más műfaj. Krimi-thriller egyveleg, nem egy könnyű téma, egy csonkításos gyilkossággal indul a sztori. De úgy érzem, jobban megy nekem a romantikázás, úgyhogy maradok ezen az úton.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Úgy érzem, sosincs befejezve. Mindig eszembe jut valami, amivel még ki lehetne egészíteni. Az 5 nap már a nyomdában van, de még most is van olyan, amit bánok, hogy nem írtam bele. De természetesen egy nagyon szívmelengető és izgalmas érzés, amikor végleg lemented és átküldöd a kiadónak a kéziratot.

Miért pont ez az írói álneved?

Egy nagy dédelgetett álmom, hogy egyszer talán angolul is megjelenhet az 5 nap L.A.-ben, így egy olyan nevet akartam kitalálni, ami hangzásra hasonlít a sajátomra kicsit, de mégis könnyen kimondható angolul.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem tudatosan választom a műfajt, inkább sodor magával az ihlet. Minden történet egy ötlettel kezdődik, látok egy jelenetet filmszerűen magam előtt, amikor ez a bumm bekövetkezik, elkezd az ujjam önálló életet élni és járni kezd a billentyűzeten.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvem épp a napokban fog megjelenni, május 20-án. Borzongatóan izgalmas érzés. Kíváncsi vagyok a fogadtatásra, remélem, hogy tetszik majd az olvasóknak. Úgy gondolom, hogy egy nagyon kedves, könnyed történetet sikerült papírra vetni, ami igazán kellemes kikapcsolódást jelenthet a feszültséggel és stresszel teli hétköznapokban. Mindenkinek kell egy kis „énidő”, amikor elengedjük a gondokat, és csak lebegünk a gondtalanságban. Az 5 nap tökéletes eszköz ehhez.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nem tervezett, csak akkor írok, amikor jön az ihlet. Egy látomás, egy álom formájában szokott érkezni a sugallat. Ebből indulok ki, és e köré fonom a cselekmény szálait. Minden jelenetet elképzelek, és filmszerűen látok magam előtt, aztán már csak el kell mesélnem, amit látok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nagyon sok kedvenc jelenetem van az 5 napban. De nem akarom elmondani őket, mert akkor lelövöm a poént, inkább válassza ki mindenki a saját kedvencét. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig egy jelenetet látok meg először, álom vagy afféle látomásszerű kép formájában, ez az egy jelenet bevésődik az agyamba, és nem akar eltűnni. Innen kezdem el írni a történetet és haladok előre, vagy szükség esetén időrendben visszafelé is. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A legjobb barátnőm és anyukám szokták elolvasni először. De az 5 napot anyukámnak még nem mertem odaadni. Nem tudom mit fog szólni a sok szerelmes jelenethez, mondtam neki, hogy bejelölöm a pikánsabbakat és azokon az oldalakon majd lapozzon tovább. Szívesen fogadok minden jó tanácsot. Sokszor kívülről sokkal objektívebben látják az emberek a dolgokat, ezért elfogadok minden segítő javaslatot. Lehet, hogy én észre sem veszem a hibát, egy külső szemlélő viszont azonnal kiszúrja.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindenki nagyon pozitívan állt hozzá. A szüleim és a testvérem nagyon büszkék, a férjem és a lányok mindenben támogatnak és segítenek az utamon. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen fantasztikus családom van.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is hálásan köszönöm, ha megveszik, olvassák a könyvemet. Remélem, okozok vele néhány kellemes pillanatot. Bízom benne, hogy sok példány elfogy majd az 5 napból, mert a laptopomon már ott várakozik a második része, és nagyon-nagyon szeretném azt is megjelentetni, talán még jobban szeretem, mint az első részt. Szóval köszönöm, ha megveszitek és ajánljátok másoknak a könyvemet! Mindenkinek szép nyarat, szerelmet, boldogságot kívánok!

 Adriana Tanner írói oldala

Marysol Könyvkiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! K. A. Varsson - ("...kint leszek a Könyvhéten, szóval, aki odajön személyesen faggatózni, biztos nem tudok minden titkot magamban tartani.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a K. A. Varsson írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Kirakós c. könyve jelent meg eddig, amit Marysol Könyvkiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mindig is nehezemre esett magamról beszélni vagy rövid bemutatkozókat írni. Felsorolásszerűen elég sok olyan dolgot említhetnék, ami azt a látszatot kelti, milyen érdekes ember vagyok: középiskolás koromban műfordítóként és tolmácsként dolgoztam (többek között az ecuadori konzul mellett); válogatott sportoló voltam, megjártam két junior és egy felnőtt Európa bajnokságot; később biológusnak tanultam, PhD fokozatot szereztem, és számos elismerést kaptam, akadémiai díjban részesültem, nemzetközi kutatási projekteket vezettem; ezen kívül büszke családanya is vagyok. De talán többet elárul rólam, hogy mindezeket kényelmetlen leírnom, mert így egyszerűen felsorolva beképzeltségnek hat, ami az én szememben nagy bűn. Jelenleg nagyon élvezek elsőkönyves szerzőnek lenni, ebben a kontextusban szerénykedés nélkül nevezhetem magam kis kezdőnek, és a tavaly óta folyamatosan érkező pozitív visszajelzéseken felbuzdulva dolgozhatok a második köteten.

Kirakós c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Körülbelül egy év telt el az első betű leütésétől a megjelenésig, ami azt hiszem, gyorsnak mondható, még úgy is, hogy egy viszonylag rövid, alig 300 oldalas könyvről van szó. Azt persze hozzá kell tenni, a kutatómunka java megelőzte az írást, rengeteget olvastam, mielőtt bármihez is hozzákezdtem volna.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Kirakós és a folytatása is teljes egészében egy kitalált történet. Ettől persze még vannak bennük valós elemek; ez már csak a skandináv krimi műfajából is adódik, aminek szerves részét képezik társadalmi és pszichológiai problémák. Én úgy gondolom, az a jó, ha az olvasó azonosulni tud a történettel, meglát benne olyasmit, ami a való életben körülvesz minket, de a fő cselekmény ettől még ugyanúgy kitalált.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mindig is szerettem történeteket kitalálni, már egész kicsi gyerekként is írtam meséket, amik persze most visszaolvasva már nevetségesen hatnak. Az írás, mint szenvedély, inkább korszakokban tört rám, és mindig más és más műfajban alkottam – ezidáig leginkább az asztalfióknak vagy szűkebb közösségeknek. Amatőr színjátszó társulatoknak írtam és rendeztem színi jeleneteket, egy-két novellámmal nyertem kisebb díjakat, egy időszakban internetes fantasy – fanfiction oldalakon alkottam aktívan, később írtam kalandtörténeteket szabadtéri kincskereső játékokhoz… most pedig az interaktív krimi a szenvedélyem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Most egy darabig egészen biztosan maradok ennél az interaktív krimi zsánernél, amiben a Kirakós íródott. Ez a műfaj egyébként nagyjából annyit teszt, hogy egy bűnügyi elbeszélésben az olvasó is aktív szerephez jut, mert feladványok megoldásával saját maga is részt vesz a történet előre mozdításában. Nevezhetném krimi × szabadulószoba könyvhibridnek is. És ugyanennyire fontos, hogy a krimi zsáneren belül pszicho-krimi, vagy ha úgy tetszik, skandináv krimi, a maga jellegzetesen emberi oldalával. Egyelőre ez az a műfaj, amin belül mozgok, a tavaly megjelent első kötet után már elkészült a folytatás kézirata, és még egy harmadik történet motoszkál a fejemben, amit mindenképp meg szeretnék írni. Hogy utána merre tovább, azt nem tudom, könnyen lehet, megint valami újat fogok kipróbálni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Erre azért nehéz válaszolni, mert nincs egy jól definiálható időpillanat, amikor a kézirat be van fejezve. Mikor kész az első teljes verzió, és elküldöm a kiadónak, az inkább „csak” egy új munkaszakasz kezdete. Éppen a napokban tettem ezt meg a második könyv kéziratával, szóval itt még frissek az élmények: leginkább várakozást érzek, nagyon kíváncsi vagyok, hol mit fogunk még tudni alakítani, előző alkalommal nagyon izgalmasnak találtam a közös munkát. Aztán van az a pillanat, amikor már a korrektúra és a tördelés után tényleg „kész” a kézirat és megy a nyomdába; ez meg hát nem is tudom… az első könyvnél legalábbis különösebben nem éreztem semmit. Azt hiszem, ezen a ponton elengedtem azt a történetet, és nekikezdtem a következőnek. Ez viszont csodálatos érzés, imádom, amikor egy új krimi indul, előttem bontakoznak ki a karakterek, és teljesen magával ragad a cselekmény, én szinte csak leírom, ami történik, miközben ugyanúgy, ha nem jobban élvezem, mintha akkor olvasnám először. Szóval azt hiszem a kézirat elkezdése erősebb érzelem, mint a befejezése, bár jobban belegondolva az se egy pontszerű pillanat, csak valahogy jobban megragad bennem.

Miért pont ez az írói álneved?

A skandináv krimikhez szerettem volna egy skandináv hangzású nevet. Megtévesztőnek tartottam volna, ha valaki megvesz a boltban egy magyar könyvet, és kiderül, valójában egy idegen országban játszódik. Persze soha nem titkoltam, hogy magyar vagyok, és valójában nem is tudom, az olvasók mekkora hányada emeli csak úgy le a polcról a könyvet, anélkül, hogy előtte utánanézne, mi is ez. A „K.A.” egyébként a valós monogramom. Nem szerettem volna női néven írni, mert, féltem akkor csak nők veszik meg a könyvet, viszont férfi nevet se akartam választani, hisz nem vagyok férfi, minek hazudjak, maradt a rövidítés. Nagyjából ezekből a megfontolásokból keletkezett az írói nevem; egyébként viszonylag hirtelen indíttatású döntés volt, nem gondolkoztam rajta sokat.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Rég óta vonz a krimi műfaja, és próbálkoztam is vele korábban, de azért túlzás lenne azt állítani, hogy világéletemben erre készültem. Főleg így a skandináv krimi és az interaktív nyomozás gondolata gyakorlatilag mostanra érett meg bennem, mikor az első könyvemet írtam, korábban nem találkoztam konkrétan ezzel a zsánerrel még olvasóként sem.

 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Maga a megjelenés is igazából több különböző időpillanat. Mikor a Marysol kiadó visszaírt, és eldőlt, hogy meg fog jelenni a Kirakós, akkor kicsit hitetlenkedve álltam a dologhoz. Túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen. Aztán felkerült a könyv a honlapra, megnyílt az előrendelés, majd kaptam képeket a nyomdából, és igazából ezek mind olyan momentumok voltak, amikor már igazán elhihettem volna, de mégis csak óvatosan mertem örülni. Utána elmentem a kiadóba, hogy az előrendelt könyveket dedikáljam, akkor láttam először nyomtatásban, amit írtam. Emlékszem, nagyon zavarban voltam, nem igazán értettem, hogy ez bárkinek érték lehet, amint én belefirkálok egy könyvbe, és egyáltalán mit írjak? Egyszerű lenne azt mondani, hogy persze nagyon boldog voltam, mikor megjelent a könyvem – ami nyilván igaz is –, de ennél azért összetettebb a dolog, és legalább annyi félelem volt bennem, mint öröm.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő, nagyjából egyforma arányban. A Kirakós-ban a három fő cselekményszálat és az ezt összefogó nyomozást illetően tudatosan törekedtem a kiegyensúlyozottságra, külön táblázatban vezettem, miként viszonyulnak egymáshoz időben az egyes helyszíneken zajló események. Ugyanakkor a konkrét leírásokat, párbeszédeket illetően többnyire csak írtam, ami történt. Hozzá kell tennem, én nagyon jól ismerem minden egyes szereplőmet, és sokkal többet tudok a hátterükről, mint amennyi a könyvben szerepel. Szóval mikor belecsöppennek egy-egy helyzetbe, számomra nem kérdés, mit fognak reagálni, mert ez a karakterükből adódik. Persze az események ettől még bőven tartogatnak meglepő fordulatokat, de nekem írás közben nem kellett erőlködnöm rajta ki, és mit csináljon, ment a dolog magától.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Emlékszem, akadt több olyan konkrét mondat is, ami nehezen működött, többszöri átírás után sem akart a helyére kerülni, oda-vissza toporogtam, de csak nem lett jó. És aztán a szerkesztés során mintegy varázsütésre a helyére billent, ezek felejthetetlen „klikk” élmények voltak. Kedvenc jelenetem több is van, nehéz lenne ezekről spoiler nélkül mesélni. Én leginkább azt szeretem, mikor egy-egy szereplő olyan helyzetbe kerül, amilyet korábban még nem élt át, nem csak a könyv lapjain, de soha máskor sem. Ilyenkor a karakterük egy új oldala jelenik meg, és nagyon jó látni, ahogy ők saját maguk lereagálják ezt a felismerést. Ezek nem feltétlen a könyv cselekménye szempontjából sorsdöntő jelenetek, de még csak nem is a legizgalmasabb, legakciódúsabb oldalak, mégis nagyon szeretem őket.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Inspiráció természetesen mindig van, leginkább a való életből és az engem körülvevő világból, a lehető legtágabban értelmezve. De utána a történet önálló életre kel, és megvallom, én magam se tudnám tudatosan felsorolni pontosan, mi ihlette, amit írtam, még a legfőbb mozzanatokat illetően sem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A Kirakós-t édesanyámnak írtam ajándékba, igazából először rajta kívül nem is akartam senkinek megmutatni, de végül az ő javaslatára elküldtem kiadóknak. Szóval mondhatjuk, hogy ebben az esetben az ő szava számított. Ezt követően a Marysol kiadó vezetője volt a következő, aki érdemben beszélt velem a kéziratról, és természetesen innentől kezdve ez egy olyan közös munka volt, ahol nagyon is számított minden, amit mondtak; ennek a folyamatnak a során már ténylegesen is alakult a szöveg. És azt kell mondanom, a megjelenés után is fontosak és tanulságosak a vélemények, több részletes visszajelzést is kaptunk előolvasóktól, kritikusoktól, bloggerektől, ezekben szinte mindig vannak olyan fontos javaslatok, ami segít fejlődni. A most készülő második kötethez nagy segítséget nyújtott az előző fogadtatása, mi működött jól, és mi működött kevésbé, ezekből is sokat tanultam.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Általánosságban örültek és büszkék voltak. Persze a családom sok emberből áll, akikhez mind más és más viszony fűz, és akik az általuk kedvelt olvasmányokat / műfajokat illetően is nagyon különbözőek. Nagymamám például már pusztán a könyv megjelenésének a tényére nagyon büszke volt, és becsülettel végig is olvasta, holott egyáltalán nem szereti a krimit, és ez sem tetszett neki. Ezzel szemben édesapám például sok krimit olvas, és tudta reálisan értékelni, hogy az egy kifejezetten jó könyv, még ha olvasott is már jobbat életében. A kisfiam pedig már csak életkorából adódóan sem olvas még ilyesmit, ő egyszerűen tudja, hogy van otthon egy könyv, amit én írtam, és kész. Folytathatnám még a felsorolást, de nagyjából ezen a spektrumon mozog.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Jön a második rész, a Kirakós folytatása. A konkrét cselekmény mibenléte még hétpecsétes titok, de kint leszek a Könyvhéten, szóval, aki odajön személyesen faggatózni, biztos nem tudok minden titkot magamban tartani. Ez a kötet is szintén interaktív, bár ezúttal némileg másképp, mint az első. Túl sokat nem árulhatok el belőle, de ezúttal Finnországra fogunk fókuszálni, és az ott megismert szereplők közül többen is velünk maradnak, bár arra ügyeltem, hogy a könyv az előzmény ismerete nélkül is olvasható legyen. Most is lesznek feladványok, de ezek mellett még olyan döntési pontok is szerepelnek a regényben, amikor az olvasón múlik, mivel folytatja. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy bizonyos részeket ki-ki eltérő sorrendben fog olvasni, ami írástechnikailag nagyon izgalmas kihívásnak bizonyult, de elégedett vagyok az eredménnyel. Nincs jó és rossz választás olvasás közben, és végeredményben mindenki mindent elolvas, senki nem fog félúton elakadni. Úgy is mondhatnám, hogy különböző utakon, de mindenki ugyanahhoz a végkövetkeztetéshez fog eljutni.

 A könyvet itt tudod beszerezni:

K.A.Varsson írói oldala

Marysol könyvkiadó

Előolvasás: Adriana Tanner: Öt nap L.A.-ben - ("Igazi nyári olvasmány, mely szívből ajánlok, romantikus történet, kikapcsol, észre sem veszed a külvilágot. ")

 ~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Marysol Könyvkiadónak, hogy lehetőségem adódott elolvasni Adriana Tanner: Öt nap L. A.-ben című könyvét. Ami számomra nagy kedvenc lett. Igazi nyári olvasmány, amit szívből merem ajánlani romantikus lelkű olvasóimnak.

Adriana Tanner:
Öt nap L.A.-ben 

 

Tartalom:

Sarah Flanner egy átlagos, harmincas évei végén járó nő. A koronavírus-járvány alatti karanténban könyvet ír, amivel óriási sikert arat világszerte. Az unalmas, monoton hétköznapokból kiszakadva turnéba kezd, majd Los Angelesig jut, ahol a véletlenek összjátékának köszönhetően belebotlik abba a filmsztárba, akiről könyve főhősét mintázta.

A nő öt csodás napot tölt L.A.-ben a sztárral, és eközben forró viszony alakul ki közöttük. A fantasztikus élményekben, romantikában és szexben gazdag hét azonban véget ér, és jön a fájó búcsú.

De vajon végleg el kell szakadniuk egymástól?

Öt nap alatt megváltozhat minden az életükben?

A történet két szemszögből mutat be egy szerelmi viszonyt. Beleláthatunk egy nő és egy férfi gondolataiba is, és átélhetjük, mi jár a fejükben.

18 éven felüliek számára! Erotikus tartalom!

Véleményem
5/5

Végre nem egy sorozatféle romantikus könyvet olvastam. Igazán szenvedélyes, izgalmas egy történet. Tetszett, hogy egyik fele nő szemszögéből olvasható, másik feléből, a férfiből. Ez nagyon tetszik, ilyen formában máskor is olvasnék az írónőtől.

Alig tudtam letenni, annyira, hogy majdnem elfelejtettem leszállni a vonatról. Szóval legközelebb óvatosan fogok olvasni.

Eleje kicsit lassan indult be, bár ez nálam nem újdonság, sajnos mindig így van nálam. Döccenősen, de kivárom, mikor indul be, hiszen sosem tudhatom, milyen fordulatokkal teli történetet olvashatok majd.

Ráadásul alig valamit tudtam erről a könyvről. Sőt, az írónőről is semmit sem tudtam, nem ismertem, nem olvastam sehol róla. Merész lépés volt részemről belevágni, de nem először tettem már. Jól döntöttem. Izgalmas, igazi romantikus, változatos cselekményt kaptam. Sosem tudtam mi lesz a következő percben.

Igazi nyári olvasmány, mely szívből ajánlok, romantikus történet, kikapcsol, észre sem veszed a külvilágot.  Ki gondolná az ember, hogy világ másik felén találja meg az igaz szerelmet. Ugye? A sors nem hiába kifürkészhetetlen, ahogy sokan mondanák.

Engem megfogott, egy igazi élmény volt elolvasni. Ráadásul végre nem sorozat része ez a történet. Ne értsetek félre, szeretem a sorozatokat is, de valahogy üdítően hatott rám, hogy be van fejezve a történet, nem kell várnom a következőre.

Egyébként meg, szívesen olvasnék még az írónőtől, reménykedem nem ez lesz az utolsó kötete.

 

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Marysol Könyvkiadó

Adriana Tanner írói oldala

 

Előolvasás: Holdfénytánc Antológia 2021 legjobb amatőr novellistái-(" Rengeteg novellista írt rövidebb, hosszabb történeteket, és némelyik tetszettek is.")

Szeretném megköszönni Marysol Könyvkiadónak, hogy elolvashattam Holdfénytánc című antológia könyvet, mely számos gyönyörű novella szerepel benne. A kötet október 29-én fog megjelenni a bejegyzés alatt fogjátok megtalálni az előjegyezhető linkeket. Köszönöm, hogy megjelenés előtt elolvashattam.
Szívből gratulálok minden novellista íróknak, hogy bekerültek az Antológiában, kívánok további sok sikert nekik.

 Holdfénytánc Antológia
2021 legjobb amatőr novellistái

Holdfénytánc. 2021 év legjobb amatőr novellistái. Ez az antológia egy színes betűkavalkád, hol szerelmes, hol tragikus, tele nevetéssel, könnyekkel - akárcsak maga az élet. Az alkotók száma és életkori szórása is pont ennyire széleskörű - csaknem hetven novellista írása...

 Véleményem
5/5

Nemrég fejeztem be Holdfény antológiát, mely a Marysol Könyvkiadó által jelent meg. Ritkán olvasok novellás történeteket. Nem, azért mert nem szeretem, hanem azért, mert én némelyiket tovább is gondolnám az adott történetet. Itt sem volt másként. Rengeteg novellista írt rövidebb, hosszabb történeteket, és némelyik tetszettek is. Ki emelem mely voltak számomra legérdekesebb, legjobbak és főleg melyek voltak, amit egy regény formájában el tudnék képzelni.

 

Gyurkovics Anikó: Holdfény leánya

Radics Péter: Hazavárlak

Flament Krisztina: Időfonál

Kontra Belovai Nikolett: Padon

Barbara Nagyová: Jó kutya

Vágó Béla: Kerékpárbalesetem-egy kicsit kiszínezett-igaz története

Rapi Alexandra: Vallomás

Hegyi Brigitta: Utolsó érintés

Tiara-Sziara Álmos Bogát: A világító gyümölcs

Bálint János: Interjú Istennel

Harka Sára: Suhancom

Ez a 11 történet tetszett jobban. Úgy érzem ezekből, lehetne szerintem egy regény formájában megjelentetve. A többi történet sajnos nem igazán fogott meg, volt olyan is amit nem értettem igazán miről is szólt. Nem számítottam, hogy igazi gyöngyszemre találok, még hozzá 11 történetet. Mindenesetre tetszett, gyorsan olvasható, könnyű, rövid kis történetek voltak, hamar ki lehet olvasni. Ha szereted az antológiát, akkor szívből ajánlom nektek.

 

Itt lehet előjegyezni:

Líra

Marysolbooks