2022. június 19., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gáspár Virginia Olimpia - ("Nem én hiszek a történetemben, hanem a történet hisz bennem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gáspár Virginia Olimpia írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A dühös tűz fellángolása c. könyve jelent meg eddig, a NewLine Kiadó gondozásában, amit megrendelni kiadónál lehet, illetve elérhető a nagyobb terjesztőknél is. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Gáspár Virginia Olimpia (Gina) vagyok, egy örök optimista, igazi mosolygós természet. Férjemmel Budapesten, Újpalotán élünk, lakásunkat két macskával osztjuk meg. Magyar-kommunikáció szakon végeztem, tanári diplomát szereztem, de az élet más pályára sodort, történetesen az ügyfélszolgálat felé. Talán nem meglepő, hogy szeretek olvasni, zenét hallgatni, barátokkal társasjátékozni, néha pedig elmerülök a színezők világában is.
Mindig is érdekeltek az ifjúságot érintő témák, mint az olvasóvá nevelés, gyermekvédelem. Darvas Petrával ezért is álmodtuk meg, és hoztuk létre a Zsebkönyvbatik blogot.

 A dühös tűz fellángolása c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első kötet megírása nem igényelt nehéz kutatómunkát, de tanulást írástechnika terén annál inkább. Emiatt a tanulási folyamat miatt az első rész megírása elég hosszú idő volt, összességében talán tíz év is. Remélem, Nádasi Krisz is egyetért velem abban, hogy sokat fejlődtem írástechnikailag a szárnyai alatt. A történet rengeteget változott, és ért a fejemben, ahogy a szereplők is egyre kiforrottabbak lettek. Hosszú utat tettünk meg együtt, mire eljutottunk a kiadásig. Főszereplőjét, Holdát már tizenhárom évesen megalkottam a fejemben, mégis csak mostanra kerekedett ki a varázslatok világa bennem. 


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A helyszínek, az iskolai élet a valóságot tükrözik. A mágia világának kiépítésekor a wicca kultúrát és a rúnákat vetem figyelembe, tehát annak is van létező alapja. A többi már a fantázia, és inkább ez kap fő hangsúlyt a könyvben.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás kiskamaszkorom óta fontos szerepet töltött be az életemben, de már ovisként is ismert, vagy saját mesékkel szórakoztattam a nagyérdeműt bárhol, bármikor. Metrón, boltban kérés nélkül is. Főleg verseket fabrikáltam, de született egy befejezetlen regény is, amin érződtek a kor sorozatainak hatásai. Utólag vicces visszaolvasni. Valahol ott kezdtem el úgy érezni, hogy talán az írás az a tevékenység, amiben jó lehetek, amikor általános iskolai tanító nénim egyik fogalmazásomra annyit mondott: ez olyan Ginás fogalmazás. Megkezdtem szárnypróbálgatásaimat az írásban, és nem volt megállás. Először versek, aztán a regény. Mostanában gyakorlom a novellaírást is.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen. Már van több ötletem, amit a sorozat után dolgozok ki alaposabban. Ezek között már van olyan, ami nem az ifjúságnak szól. Egy kis misztikus szál mindig akad majd a műveimben, ezt képtelen leszek szerintem kihagyni, de meglátjuk, hogy milyen ötleteim lesznek még.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nagyon örültem, egy kicsit büszke is voltam magamra. Az összes író barátomnak rögtön meg is írtam. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ott az a bizonyos utolsó mondat. Később pedig azon töprengtem, jó, de akkor most mit fogok csinálni? A válasz nyilván az, hogy írom a második részt, de annak elkezdéshez még túl izgatott voltam.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs írói álnevem. Gondolkodtam különböző neveken, de valahogy mindig megmaradtam a saját nevemnél. Szeretem, talán mert kiskorom óta dicsérik, vagy csak tetszik, hogy a nővéreim húzták ki egy kalapból. Egyáltalán nem bánom, hogy saját néven írok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Azt hiszem igen, mindig is vonzott a fantasy világa. Bár az első regény, amit kamaszként kezdtem el, de soha nem fejeztem be, inkább a korabeli szappanoperákra hajazott. A Lélekboszorka krónikák világa az első, amit igyekeztem alaposan kidolgozni, és ez az első pillanattól kezdve fantasy volt.  

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Fantasztikus érzés. Elsőre. Aztán egy kicsit ijesztő. Már bárki elolvashatja, amit írtál. Nincs megállás, felvállaltad (ön)magad. Az olvasói visszajelzéseket éppen olyan izgatottan vártam, mint az értékeléseket a molyon. Még akkor is, ha az olvasása közben már kaptam pozitív visszajelzést az olvasótól. A könyvesboltba bemenni és látni a saját könyved kirakva valami elképesztő érzés. Pláne, ha egy olvasó küld róla képet neked. Remélem, sok fiatalhoz eljut, és szeretni fogják Holdáék történetét.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Tudatos, abban az értelemben, hogy reggel korán kelek, és igyekszem a készülő könyvvel foglalkozni. Ha nem is konkrét jelenetet írok meg, ötletelek, árnyalok egy szereplőn, esetleg átnézem az eddig megírt jeleneteket. Impulzív, hiszen ha eszembe jut valami, akkor rögtön kapom elő a lepkés füzetet, vagy ha nem otthon vagyok, a telefont, és leírom az ötletet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, vannak kedvenceim. Például Holda első utazása az égi sztrádán, vagy Laura harca a démonnal. Több kedvenc is köthető Holdához és Áronhoz, de Kevinhez és Tamarához is. Látod, nehéz egy-egy jelenetet kiragadnom, mert valahogy a kerek egész nőtt a szívemhez.Legnehezebben Laura elrablásának jelenetét írtam meg. Nem volt könnyű úgy összerakni, hogy érthető és izgalmas is legyen. 

Fotó:Darvas Petra

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A mindennapok, ha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni. Egy szó, mondatfoszlány, egy rovar, ami ki akar jutni a buszból, de akár egy félrehallás is beindíthatja a fantáziámat. A zenét is sokszor használom ihletforrásként, és az írótársakkal folytatott beszélgetések, ötletelések is rengeteget segítenek. Biztos vagyok abban is, hogy sokszor nem is tudatosan használom fel azt, ami inspirált.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Először a béták (főként írótársak) és Krisz látják teljes egészében a történetet. Az ő javaslataik nyomán megyek tovább. Az írás közben felmerülő kérdéseimet általában hozzám közel álló barátokkal beszélem meg, akik szintén írók.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Támogattak, bátorítottak, és úgy érzem, nagyon büszkék rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Szeretnék író-olvasó találkozókat, a Zsebkönyvbatik is előkelő helyen szerepel a fontossági listán. Írói facebook, instagram oldalamat rendszeres tartalommal megtölteni, valamint költői facebook és instagram oldalamon is igyekszem aktív lenni, már csak azért is, mert a NewLine Kiadó gondozásában két verseskötetem is megjelent ebook formában. Az érdeklődők keressenek meg a közösségi oldalakon, de szívesen válaszolok üzenetben feltett kérdésekre is.    

NewLine Kiadó

Gáspár Virginia Olimpia szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Farkas Anita, akinek Rólunk szól c. verses kötete jelent meg - ("Először nem hittem el, beletellett némi időbe, hogy tudatosodjon bennem. Utána nagyon örültem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Farkas Anitát, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Anitának Rólunk szól c. verses könyve jelent meg eddig, amit magánkiadásban adott ki.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Farkas Anita vagyok, első könyves szerző, emellett pedig a Lendület Magazin egyik szerkesztője és cikkírója. Szabadidőmben írok, olvasok, utazom, és sorozatokat nézek.

 Rólunk szól c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ha a kutatómunkát úgy érted, hogy a lelkem legmélyéig le kellett mennem, akkor igen. Körülbelül négy-öt évig írtam a könyvecském.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Hosszabb sztorik eddig a novelláim voltak, amik fiktívek, de elég sokat merítettem hozzájuk a saját életemből.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tinédzserként kezdtem írni, először csak naplót, és nagyon szerettem a suliban a fogalmazásokat, esszéket papírra vetni. A véleményközlő műfaj mai napig közel áll a szívemhez. A magazinban gyakran alkotok például az egész társadalmunkat érintő témákban cikkeket.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, a versek, és a novellák után jelenleg az első regényem írom.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Boldogság, nagyon felemelő érzés.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nekem nincs írói álnevem, és a jövőben sem szeretnék váltani.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, igazából a legtávolabb áll tőlem. Sokáig úgy gondoltam, nem vagyok képes rá. Viszont örülök, hogy nem adtam fel, és született egy verses kötetem.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Először nem hittem el, beletellett némi időbe, hogy tudatosodjon bennem. Utána nagyon örültem.


 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Sokat gondolkozom egy adott témán, és igyekszem fejben összerakni (szerencsére jó a memóriám), hogy amikor leülök ténylegesen írni, azért legyen sorrend, és érthető legyen az olvasók számára. Olyan is van, hogy egyszerűen csak hagyom, hogy szabadon áramoljanak a papírra a gondolataim, és utána rendezgetem, szerkesztem a végső formájáig a szöveget. Ezért szeretek kézzel is írni, mert bele tudok rajzolgatni magamnak.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kedvenc verset nem tudnék választani, mert mindegyik az én „gyerekem”, egyformán fontosak. Sok erőszakot éltem át, és ezeknek, a részeknek a papírra vetése nagyon megizzasztott. Gondoltam arra, hogy finomabban fogalmazom meg a történteket, de a hitelesség számomra nagyon fontos, így nem kozmetikáztam.

 Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ahogy mondani szokták a téma az utcán, hever, mindig lehet találni valamit, amihez az ember nyúlhat. Ahogy minden történet, az enyémek is a „Mi lenne ha…” helyzetből indulnak ki, emellett, ahogy fentebb is megfogalmaztam, sokat merítek velem történt eseményekből, amiket aztán egy-egy saját írásban feldolgozok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A legelsők, akik láthatják, szerkesztőm, Máté Brigitta és tördelő-borítótervezőm, Németh Balázs. Tartalmi és formai szempontból építő jellegű tanácsokat leginkább tőlük fogadok el. Mellettük pedig már az első könyvemnél segítségemre voltak előolvasók, Albert Tímea és Lovász Szilárd személyében. Mindannyiuknak végtelenül hálás vagyok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkék rám, és örültek, ugyanakkor segítenek két lábbal a földön maradnom, nehogy túlságosan elszálljak a sikertől. Köszönöm a támogatásukat.

 Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Még idén tervezem kiadni az első regényem, továbbá folyamatosan olvashatnak tőlem friss cikkeket, jelen vagyok egyre több közösségi felületen, és elkészült a honlapom is. Igyekszem minél több olvasnivalót és egyéb tartalmat alkotni.

Farkas Anita szerzői oldala

2022. június 18., szombat

Beleolvasó:M. Z Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) - ("– Esküszöm, Léo, a sors akarta, hogy összefussunk! Hihetetlen, pont ma gondoltam rá, hogy felhívlak… sejtettem, hogy a temetés után hazajössz. Aztán beugrott, hogy még a számodat sem tudom. ")

M. Z Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) c. könyvéből második részletet hoztam el nektek. A könyv június 27-én fog megjelenni a Művelt Nép kiadó gondozásában.
Íme a kis részlet a könyvből. Jó olvasását. 

 

M. Z Chapelle:
Párizstól keletre

(Velünk kezdődött)


Tartalom:

A ​múltat nem lehet elég mélyre temetni. Miután Léo édesanyja rejtélyes körülmények között meghal, a fiú tíz év után visszatér Thaiföldre. Nem csupán a háztól akar szabadulni, de saját belső démonjaitól is, amik annak idején egészen Párizsig üldözték. Ám korántsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezte. A fájdalmas emlékek egyszeriben testet öltenek, amikor eltűnik egy kisfiú, Amphawa utcáin pedig ismét megjelenik a rettegés.
A helyi rendőr ráadásul nem más, mint Than, aki már gyerekként is Léo idegeire ment az állandó szabálykövetésével.
Than és Léo között sosem volt felhőtlen a viszony, a viszontlátás azonban a régi sérelmek mellett új, eddig ismeretlen érzéseket is felszínre hoz a fiúban.
Szenvedély, ármány, fájdalom és vágy örvényében találja magát, neki pedig döntenie kell, hogy tovább menekül-e.
Vajon Than képes lesz megtalálni az összefüggést a tíz évvel ezelőtti bűntény és a mostani eset között?
És képes a szerelem begyógyítani a sebeket, amiket egy életen át magunkkal hordozunk?
A ThanLéo Story lenyűgözően izgalmas és romantikus regény a BL rajongóinak.

 

ENGEDÉLLYEL

RÉSZLET A KÖNYVBŐL:

Habár annak idején is meglepte egyszer, amikor ismeretségük elején megvédte őt néhány idősebb fiútól, most mégis egészen másképp festett.
Egy csapat turista masírozott el mellettük, és telefonjaikkal fényképezve forgolódtak a folyót átszelő vékony aljú csónakok felé. Egyikük majdnem lesodorta Léo válláról a táskát.
– Van kedved később összefutni? – fordult Senihez sürgetőn. – Most muszáj ezeket lepakolnom a házban.
– Ha már így alakult, elkísérlek – ajánlkozott a fiú, miközben arrább terelte Léót. – Úgysincs mára semmi dolgom. Még mindig hihetetlen, hogy itt vagy, úgy örülök!
Léo bólintott, majd előhalászta kulacsát a hátizsákjából, és nagyot kortyolt az időközben megmelegedett vízből. Seni kikapta az egyik táskát a kezéből, és vigyorogva intett, hogy kövesse. Ahogy elhaladtak néhány gyümölcsösbódé előtt, Léo fejcsóválva vette tudomásul, hogy itt tényleg semmi sem változott. Az ismerősnek tűnő árusok előtt ugyanúgy illatozott a szúrós kinézetű durian, a fehér húsú farang, vagy a nassolni való, fügére emlékeztető longkong. A folyón fel-le haladó hajók rendezetlen sora törékeny összhangot alkotott a napfényes utcákat rovó embertömegekkel. Mintha mindnyájan ugyanazt a ritmust követnék. Léo nehezen bírta elképzelni, hogy egykor ő is része volt a szimfóniának, most kívülállóként szemlélte az egészet.
Örült neki, hogy akadt idegenvezetője, így legalább nem kellett a GPS-szel bajlódnia, kedvére nézelődhetett. A nosztalgikus illatok ellenére hamar rájött, hogy gyerekként valahogy egészen máshogy festettek az utcák. Tíz év elégnek bizonyult ahhoz, hogy térkép nélkül simán eltévedne még ő is. Miközben elszlalomoztak a part mentén egymást túlkiabáló árusok közt, Seniből kitört a szóáradat:
– Esküszöm, Léo, a sors akarta, hogy összefussunk! Hihetetlen, pont ma gondoltam rá, hogy felhívlak… sejtettem, hogy a temetés után hazajössz. Aztán beugrott, hogy még a számodat sem tudom. Haha! A Facebook-profilod meg olyan sivár, akár a Daw Bar itallapja. Próbálkoztam, de semmit sem tudtam kideríteni rólad az internetről.
Az utolsó szavakat követve kérdőn pillantott a másikra. Léo elmosolyodott, számított arra, hogy kérdések garmadája zúdul majd rá, ha visszatér. Szerencsére a szűk körben megtartott temetés utáni napok nyugodtan teltek, de sejthette volna: a régi otthonuk környékén hamar elterjed majd a hír, hogy hazajött. Vajon mit mondanak majd a szomszédok, amikor meglátják? Biztosan még mindig emlékeznek, miért is ment el. Az ampavai öregasszonyok emlékezete, akár az elefántoké, legalábbis az anyja mindig így mondta.
– Nem igazán használom a Facebookot – válaszolt Seni kérdésére.


A könyvet itt tudjátok előrendelni:

Művelt Nép Kiadó

Libri

2022. június 17., péntek

Előolvasás: : Abby Winter-Veda Sylver: Miami ál(ar)ca - ("Szívből ajánlom minden olyan olvasónak, akik vágynak egy kikapcsolódásra, keresnek letehetetlen, izgalmas krimi könyvet, mely szenvedéllyel, titkokkal teli történet van benne. Számomra ez a könyv a legjobb, mehet is többi közé az év legjobbjai közé, mert ez a kötet az. ")

~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Abby Winter és Veda Sylver írónőnek, hogy elolvashattam megjelenés előtt a közös könyvüket, a Miami ál(ar)ca címmel.Mikor olvastam, hogy közösen neki fognak egy történetet írni, akkor még nem tudtam, hogy ez a kötet nagy kedvenc lesz. Szintén e kötet olvasását is megcsúszva olvastam el, de hamar ki is végeztem.Hogy mit gondolok róla? Alább olvashatod a véleményemet

 Abby Winter - Veda Sylver
Miami ál(ar)ca

Tartalom:

Lisbet Spencer élete maga az amerikai álom. Hegedűművész anyjával és sorozatsztár apjával a háta mögött mindene megvan, amire mások csak vágyakoznak. Aztán az eddig tökéletesnek hitt világa egyik pillanatról a másikra kártyavárként omlik össze, míg végül már saját magában is kételkedni kezd.
A kriminálpszichológus, Craig Wilson az FBI profilozójaként, híres kimért távolságtartásáról és hűvös profizmusáról. A munkája a szenvedélye. S bár minden esete más és más, még soha nem vallott kudarcot. Legújabb megbízása azonban olyan megpróbáltatások elé állítja, amire nem készült fel. Mit tesz, ha az igaz érzelmek – amiket régóta kizár az életéből – most kíméletlenül lecsapnak rá?
Mi történik, ha Miami álarca lehull és olyan mocskos dolgok látnak napvilágot, amik mindenkit térdre kényszerítenek?

Abby Winter és Veda Sylver közös regényéből minden kiderül.

 

Véleményem
5/5

Ahogy az oldalamon írtam, nem is tudom miért nem hamarabb, kezdtem el olvasni. Talán azért, mert két kedvenc írónőm írt közös könyvet, kicsit féltem milyen lesz.
De kár volt félnem! Elképesztő, fenomenális egy könyvet tettek le. Egy este alatt olvastam ki, alig bírtam letenni, még a vacsimat is kihagytam, nem tudtam letenni.
Tudni akartam mi történt Lisbettel, és hogy halad a nyomozás Craig-el és Greta-val, ők FBI ügynökök. Gretát, de megtudtam volna tépni. Még így sosem éreztem egy karakter iránt. Utáltam, na.

Craig, hát igen őt imádom. Ki ne imádná. Ugye? Ahogy olvasgattam, eszembe jutott egy sorozat ott is FBI-osok a szereplők kriminálpszichológusok. Van egy színész, akire illene rá Craig karaktere, Daniel Henney színész. Végig ő rá gondoltam. Nem is lenne rossz ötlet, ha meg is filmesítenék a történetet.

Igazából nem is tudom, hol kezdődik Abby és Veda írása, és hol fejeződik be. Pedig olvastam mindkettőjüktől könyvet. Ez a történet annyira megfogott, imádtam minden sorát. Izgalmas, szenvedélyes, de ugyanakkor tele van csavarokkal, és kibogozhatatlan rejtéllyel, ami csak végére nyer értelmet az egész. Egészen addig nem lehetett tudni ki a tettes, amíg, az utolsó oldalakig el nem jutottam. Pörgős, letehetetlen, filmszerű cselekmény. Igazi vérbeli krimi-psziho történet. Senki sem az aki! Történet vége sem piskóta ám. Az egyszer biztos. Rejtélyes az egész ügy. Tuti egy csomó sorozatot, filmet néztek az írónők... Innen a jó történet.

Az tetszett, hogy végig fenntartotta a figyelmemet, izgultam mi lesz a az egésszel, mik fognak kiderülni még, hogyan lesz vége.
Ráadásul nem volt elnyújtva a veszekedés, és a "nem szólok hozzá"rész sem. Pont annyi, amennyi kell. Sehol nem volt unalmas részek, tartogatott némi meglepetéseket.
Ebben a kötetben finoman belefért a romantika és egy kis erotika is, lassan, szépen csúszott bele a történetben. Észrevétlenül azt veszed észre, nem is a nyomozás szálai érdekel már, hanem a páros.
Ahogy fentebb írtam Gretát nagyon utáltam, annyira karrierista, Fernando kissé dinka, Mollyt egyenesen imádom, igaz jó barát, ahogy a családja is. Bajban ismerszik meg ki az igaz barát, tartja a mondást.

Szívből ajánlom minden olyan olvasónak, akik vágynak egy kikapcsolódásra, keresnek letehetetlen, izgalmas krimi könyvet, mely szenvedéllyel, titkokkal teli történet van benne. Számomra ez a könyv a legjobb, mehet is többi közé az év legjobbjai közé, mert ez a kötet az. 


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Abby Winter Szerzői oldala 

Veda Sylver Szerzői oldala

2022. június 14., kedd

Beleolvasó: M. Z. Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) - ("Léo mosolyt erőltetett magára, tekintete akaratlanul a kávézó üvegajtajára vándorolt, de gyorsan el is kapta onnan. Az ijedt arcú, behúzott vállú szőke srác egyáltalán nem az a tükörkép volt, amit megszokott magától.")

Most egy olyan beleolvasót hozok, mely hamarosan megjelenik heteken belül Művelt Nép kiadó gondozásában M. Z. Chapelle: Párizstól keletre (Velünk kezdődött) c. kötete. Három részletet fogok hozni nektek, hogy megismerhessétek a történetet, én már előrendeltem a könyvet, nagyon várom, hogy elolvashassam. A könyv 2022. június 27-én fog megjelenni, addigra mind a három részlet ki fog kerülni a blogomra.

Ha netán BL rajongó lennél, akkor neked való történet.


M. Z. Chapelle:
Párizstól keletre

(Velünk kezdődött)

Tartalom:

A ​múltat nem lehet elég mélyre temetni. Miután Léo édesanyja rejtélyes körülmények között meghal, a fiú tíz év után visszatér Thaiföldre. Nem csupán a háztól akar szabadulni, de saját belső démonjaitól is, amik annak idején egészen Párizsig üldözték. Ám korántsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezte. A fájdalmas emlékek egyszeriben testet öltenek, amikor eltűnik egy kisfiú, Amphawa utcáin pedig ismét megjelenik a rettegés.
A helyi rendőr ráadásul nem más, mint Than, aki már gyerekként is Léo idegeire ment az állandó szabálykövetésével.
Than és Léo között sosem volt felhőtlen a viszony, a viszontlátás azonban a régi sérelmek mellett új, eddig ismeretlen érzéseket is felszínre hoz a fiúban.
Szenvedély, ármány, fájdalom és vágy örvényében találja magát, neki pedig döntenie kell, hogy tovább menekül-e.
Vajon Than képes lesz megtalálni az összefüggést a tíz évvel ezelőtti bűntény és a mostani eset között?
És képes a szerelem begyógyítani a sebeket, amiket egy életen át magunkkal hordozunk?
A ThanLéo Story lenyűgözően izgalmas és romantikus regény a BL rajongóinak.

 

ENGEDÉLLYEL

RÉSZLET A KÖNYVBŐL:

A Meklong partjának haltól és fűszerillattól nehéz levegője felkavarodott, a szél Léo Traivut farmerba bújtatott lábának sodort egy eldobott újságot. Rápillantott, és a szeme rögtön megakadt az aznapi dátumon. Hogy is felejthette el? A gyomra egy csapásra összeugrott, a hőség ellenére jéghideg veríték futott végig a hátán. Nyelt egyet, miközben arrább araszolt a papírtól, mintha ezzel az óvatoskodó mozdulattal saját múltjától is biztonságos távolságba kerülhetne.
A folyón átívelő keskeny, fehér hídon összekapaszkodó párok, kisgyerekes kirándulók sereglettek, vadul fényképezgetve az előttük elterülő úszó piacot. Léo is odapillantott, de most nem érezte azt a varázslatot, mint régen. Hosszú ideje annak, hogy itt nevelkedett az anyja ampavai házában; mintha egy másik élet lett volna, amiben nem értékelte igazán a mindennapok színeit. Csak miután elhagyni kényszerült ezt a helyet, akkor fogta fel, mit is jelent a honvágy igazából. Akár a fiók alján megsárgult régi fényképek, úgy váltak egyre színtelenebbé, részletüket vesztették a fejében élő emlékek. Most, hogy újra ezeket az utcákat rótta, megelevenedtek a múlt árnyai, mint azok a háromdimenziós képeskönyvek, amiket kiskorában lapozgatott az ágyban. Ebben a percben Léónak valamennyi érzékét egyszerre támadta meg a thaiföldi nyár vibrálása.
Megállt az egyik kávézó napernyője alatt, ait meglibbentett a szél. Vajon mi vár rá, ha odaér a házukhoz? Az a hely az anyjához kötődött. Talán, hogy ő már nincs köztük, a régi otthona helyén sem talál semmit. Talán egy letarolt, törmelékekkel telített rom vár rá csupán, vagy egy sötét kráter, két lakóház közé ékelődve, mint a pokol tornáca. Az ő poklának tornáca, ahonnan csak a mélységbe vetődhet.
Léo majdnem felkiáltott ijedtében, amikor a színes forgatagban egyszer csak valaki vállon ragadta, egy csapásra kizökkentve zaklatott gondolatai közül.
– Ezt nem hiszem el! Léo! Mikor érkeztél?
Az ismerős hang hallatán némileg megnyugodott. Gyerekkori barátja, Seni Praves állt előtte. Laza mozdulattal feltolta a napszemüvegét, és ölelésre tárta a karját. Léo azonban hátralépett, zavartan köhintett, majd meglóbálta a kezében tartott csomagokat.
– Épp az imént jöttem Bangkokból.
– Micsoda véletlen! Alig változtál valamit – hunyorgott rá vigyorogva Seni. – Na jó, sikerült leköröznöd magasságban, igaza lett anyukádnak!
Léo mosolyt erőltetett magára, tekintete akaratlanul a kávézó üvegajtajára vándorolt, de gyorsan el is kapta onnan. Az ijedt arcú, behúzott vállú szőke srác egyáltalán nem az a tükörkép volt, amit megszokott magától. Senire nézett. Alig ismert rá az egykor félszeg és visszahúzódó barátjára ebben a magabiztosságot sugárzó, karakán kiállású fiatalemberben.

 

A könyvet itt tudjátok előrendelni:

Művelt Nép Kiadó

Libri

Líra

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gráczer L. Tamás - ("Mindig szerettem olvasni és sokszor megfordult a fejemben, hogy olyan könyvet én is tudnék írni, mint amit éppen a kezemben tartok. A húszas éveimben kezdtem írogatni, magamnak, főleg krimi novellákat, amiket aztán annak rendje-módja szerint vissza is dobtak a kiadók, ahová beküldtem őket próba-szerencse alapon.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Gráczer L. Tamás írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A háromfa hölgye című könyve az elmúlt hetekben jelent meg a Prae Kiadó gondozásában, megvásárolható a kiadó weboldalán. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

Prae Kiadó

Kérem, meséljen magáról, mivel foglalkozik, amikor nem regényeket ír?

Korábban történelemtanárként dolgoztam, jelenleg egy vidéki gimnáziumban vagyok iskolai könyvtáros, bár a történelem iránti érdeklődésem töretlen (mint a megjelent könyv is tanúsítja). Székesfehérváron élek, 1978-ban születtem, de ennél többet nem szeretnék mondani magamról.

A háromfa hölgye című könyve sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nagyjából egy évet vett igénybe a teljes folyamat, az ötlet születésétől a kézirat befejezéséig. „Besegítettek” a Covid miatti lezásársok, mert így több időm volt foglalkozni vele. Nem sokkal azután futottam bele a „Krimi ma” pályázatba, amikor nekifogtam az írásnak, és mivel oda első körben nagyjából egy fejezetnyi anyagot kellett beküldeni, leginkább arra koncentráltam. Aztán amikor kiderült, hogy tovább jutottam, bele kellett húznom, hogy az egész könyv elkészüljön időre.

Magával a korszakkal kapcsolatban bőven voltak előismereteim, de az interneten hatalmas mennyiségű forrásmunka található (akár 100+ évesek, de igen frissek is). Csak tudni kell keresni, és aki keres, könnyen talál. Természetesen a könyvtári kutatást így sem úsztam meg, sok mindennek kellett ott utánanéznem. Összességében olyan 60-70 cikket, tanulmányt, könyvet olvastam át. A kutatómunka és az írás jórészt párhuzamosan folyt. Ez felgyorsította a folyamatot.

Prae Kiadó

Történeteiben hogyan kapcsolódik a fantázia és a valóság?

Igyekszem létező, vagy egykor létezett környezetben játszódó történeteket írni. Ezért törekszem a minél pontosabb történelmi-földrajzi háttér megteremtésére, néha talán túlzottan is. Ahol fehér foltok vannak (nincs valamiről hiteles leírás, feljegyzés, dokumentum) ott a korabeli analógiák alapján a fantáziámra hagyatkozom, akárcsak a cselekmény esetében – akkor is, ha beemelek oda valós elemeket (történelmi személyeket, eseményeket).

Mikor kezdett el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mindig szerettem olvasni és sokszor megfordult a fejemben, hogy olyan könyvet én is tudnék írni, mint amit éppen a kezemben tartok. A húszas éveimben kezdtem írogatni, magamnak, főleg krimi novellákat, amiket aztán annak rendje-módja szerint vissza is dobtak a kiadók, ahová beküldtem őket próba-szerencse alapon. 2013-ban jelent meg álnéven az első könyvem, ami szintén pályázatra született (Germánia, Kossuth Kiadó). Itt több regényem is kiadásra került (szintén álnév alatt), aztán pár évig (több okból kifolyólag) nem írtam semmit. Egészen A háromfa hölgyéig. Mondhatni ekkor talált meg újra az ihlet.

Más műfajok is érdeklik, vagy inkább a krimit kedveli?

A történelmi szakirodalom és a krimi minden fajtája (könnyedebb, véresebb) mellett kedvelem a horrort (Lovecraft, King), és az alternatív történelmi regényeket is, ahol a mi lett volna, ha… kérdését járják körül. A Germánia is egy ilyen világban játszódik (győztek a nácik). Történelmi regényeket is olvasok hébe-hóba, de azok, érdekes módon, kevésbé kötnek le, hacsak nincs bennük krimis szál.

Milyen érzés Ön számára, amikor befejezi valamelyik kéziratát, vagy egy könyve megjelenik?

Szomorú és örömteli egyszerre. Örülök, mert kész van, kézbe vehetem. Szomorú, mert véget ért számomra egy kaland. Ilyenkor egy darabig nem is tudok nekifogni semmi újnak.  


Tervezett és tudatos folyamat Ön számára az írás, vagy impulzív?

Mindkettő egyszerre. Van egy történetváz, egyfajta sorvezető, ami mentén elkezdek írni, de menet közben rengeteg minden változik: akár mert egy korábbi ötletről kiderül, hogy hülyeség, vagy bizonyos szereplők fontossága nő vagy csökken a tervezetthez képest. Vagy éppen olvasok valami új információt, ami beépíthető a történetbe. Nincs tehát előre megírva semmi: a kezdő meg a végpont között leginkább „önmagát alakítja” a történet, és ezt nekem is izgalmas végigkövetnem. Sokszor változnak a nevek, helyszínek, míg elégedett nem leszek velük. Alkalmasint egészen máshogy jutok el a sztori végére, mint azt eredetileg elképzeltem.

A háromfa hölgyénél maradva Marcus itt eredetileg mellékszereplő lett volna – fontos mellékszereplő, de csak az. Próbáltam olyan főhőst találni, akinek hihető motivációi és lehetőségei vannak arra, hogy az igazság nyomába eredjen, míg rá nem jöttem, hogy a hóhérnál izgalmasabb alakot keresve sem találhatnék erre a feladatra. Így lett Marcus a történet központi alakja, aki hivatásból öl, múltja és munkája miatt többet tud az emberi testről másoknál, és nem csak az emberi, hanem az isteni törvényt is képviseli – ami a korszakban igen fontos volt mindenki számára. Sokkal fontosabb, mint manapság.

A köteteiben vannak kedvenc jelenetei? Van közöttük olyan, amelyet nehéz volt megírni?

Ebben a könyvben Marcus és Regina összes közös jelenete kedvenc. A leíró részek azok, amikkel sokat vacakolok (gondolok itt városrészekre, épületekre, szokásokra), mert itt amennyire lehet, igyekszem ragaszkodni a valósághoz, és részletekbe menően bemutatni ezeket – a korfestő hangulat miatt is, meg hogy a lehető leghitelesebb, színes-szagos (jelen esetben szó szerint) legyen az események hátteréül szolgáló világ.

Hogyan születik meg egy-egy történet? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúl?

Ez teljesen változó. Időnként megragadja egy-egy téma a figyelmemet, amiről hallok-olvasok, és amitől beindul a fantáziám, hogy milyen könyvet lehetne írni erről.  Persze jó, ha tíz ilyen elképzelésből egy megvalósul. De ihletet jelenthetnek személyek is, akiket aztán valamilyen szinten beleírok az adott könyvbe, vagy egyenesen köréje kanyarítok történetet (pl. Regina vagy Marcus alakjában is sok a valós elem).

Mielőtt A háromfa hölgyét írni kezdtem, sokat olvasgattam Mátyás uralkodásának első éveiről (akkor éppen ez iránt érdeklődtem jobban). Ennek kapcsán ötlött fel bennem, hogy milyen jó színtere lenne ez az időszak (magyar helyszín, magyar szereplőkkel) egy történelmi kriminek, ahol a korszak ismert személyiségei kissé más oldalukról mutatkoznak be, mint ahogy azt ismerjük-tanultuk; a főbb szerepeket pedig olyanok játsszák, akik társadalmi helyzetük miatt kitaszítottak, lenézettek, megvetettek, de szükség van rájuk, hisz szó szerint a piszkos munkát végzik nap mint nap Budán. A felakasztott nő rejtélyének ötlete született meg elsőként, aztán már „csak” köré kellett írni a történetet, hóhérostól, Reginástól, mindenestől.   

 
Kik láthatják először a kéziratát? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít? Van olyan segítsége, aki beleszólhat a szöveg, történet alakulásába?

A kész kéziratot most először mutattam meg másoknak, mielőtt beküldtem a kiadóhoz. Három ismerősnek küldtem el, közülük egy olvasta végig és véleményezte, olvasói szemszögből (ezer köszönet innen is érte, Emese!). Egyébként egyedül dolgozom, nem szoktam írás közben bevonni másokat a munkába. Zavarna. Amikor kész van, elfogadják, és szerkesztésre kerül, akkor az már természetesen más. Olyankor sor kerül javításokra, bizonyos részek törlésére, átírására, pontosításra, stb. De maga a történet marad olyan, amilyennek kitaláltam. 

A családja miként fogadta a hírt, hogy könyvet ír, sőt meg is jelent?

Nem igazán reklámoztam a dolgot, már csak babonából sem. Akkor szóltam róla, amikor nyertem, ami őszintén szólva engem is meglepett. Természetesen nagy volt az öröm.

Mit üzen az olvasóinak: számíthatnak újabb regényre a közeli jövőben Öntől?

Ahogy az időm és a munkám engedi, a sorozat következő kötetén dolgozom, de még nagyon az elején járok. Ha sikeres lesz az első rész, Marcus és Regina kalandjai biztosan folytatódnak. A középkori, fénykorát élő Budának még sok bemutatásra váró helyszíne van, ahol megfordulhatnak, és sok híres személyisége, akivel találkozhatnak.


 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Prae Kiadó

Libri 

Líra