2023. február 25., szombat

Beleolvasó: Lana V. Asol: A folyó túloldalán - ("– Zsebmetsző, tolvaj – soroltam. – Szentséges Marine! Tolvaj? – hüledezett. – Igen, tudja, aki elveszi mások tulajdonát. – Tudom, hogy mit jelent az, hogy tolvaj. De itt ettől a rossz szokásodtól meg kell válnod! ")

Megint jócskán lemaradtam a beleolvasóval, ezért egy újabb hosszabb részletet hozok nektek, Lana V. Asol: A folyó túloldalán című könyvből.

Lana V. Asol
A folyó túloldalán

Tartalom:

Az Urvi-folyóról – amely a másvilágot választja el tőlünk – azt tartják, hogy bűvös, veszélyes dolgok ólálkodnak a sűrű köd mögött, ami a folyó vízén ül. Több ezer éve senki nem látta a túloldalt, a halhatatlan démonokat, akikről a gyerekmesék születtek. Csupán Stella, a fiatal és ügyes tolvaj, akit világéletében vonzott a különös víz.
Stella, aki azt gondolta, ismeri a múltját. Egy lány, aki átjutott az Urvin túlra, pedig ott – emberként – egy percig sem tartózkodhatna. Egy lány, aki az Urvi-folyó túlpartján, az elvinek világában rádöbbent arra, hogy eddig semmit sem tudott magáról és a képességeiről. Sosem gondolta volna, mekkora ösztönös erő lakozik benne. Már csak az a kérdés, hogy vajon a búvópatakként elrejtett képességeit időben előhívhatja-e magából? Ugyanis az idő, és az elvinek tanácsa ellene dolgozik. Stellának versenyt kell futnia az életben maradásáért. De nemcsak a saját maga, hanem a szerettei életéért is meg kell küzdenie, egy számára teljesen idegen környezetben. Vajon sikerül-e a küldetése? Vajon egy keserű véletlennek köszönheti, hogy a démonok legfelsőbb uralkodójának fogságába került, vagy az elkerülhetetlen végzet sodorta ebbe a varázslatos világba? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a könyv, amely egy képzeletbeli mindenségbe kalauzol minket, Olvasókat.


Részlet

Engedéllyel

Összeráncolta a homlokát, az ő szótárában ehhez a kifejezéshez nem társult semmi. Nem úgy, mint nekem. Az életem volt, a testvéreim, barátaim, árulóim...
– Zsebmetsző, tolvaj – soroltam.
– Szentséges Marine! Tolvaj? – hüledezett.
– Igen, tudja, aki elveszi mások tulajdonát.
– Tudom, hogy mit jelent az, hogy tolvaj. De itt ettől a rossz szokásodtól meg kell válnod! – jelentette ki szigorúan.
Felhörrentem.
– Rossz szokást mondott?! Azt hiszi, ez rossz szokás volt? Ez volt a megélhetésem, és higgye el, jobb, mint a bordélyban széttenni a lábamat! – Emerald arca elvörösödött, nem tudom, hogy a méregtől, vagy azért, mert zavarba hoztam, netalán csak meghökkentettem. – Egy árva lánynak nem sok egyéb választása van az életben. Nem mindenki születik ezüstkanállal a szájában! – mondtam ingerülten.
– Sajnálom, nem tudtam, hogy... hogy mit rejtett a múltad.
– Nem kell sajnálnia. Megvoltam – feleltem rá egy tétova vállrándítással.
– És a nyílvessző? Azt kitől kaptad?
– Egy olyan valakitől, akit a testvéremnek hittem – egészen biztos, hogy nem Timoth lőtt rám, de ő árult el, úgyhogy végérvényben neki köszönhetem.
Csak ő lehet ilyen ostoba... Ezzel a húzásával magát is kinyírta. Ha Ben megúszta és rájön, márpedig rájön, akkor Timoth-nak is lőttek. Az a barom...
De Ben miatt jobban aggódtam, mint miatta. Bíztam a kapcsolataiban, hogy végül csak megúszta!
– Miért akart megölni?
Tanácstalanul megráztam a fejem.
– Jól van leány, aludj, holnap sétálunk egyet!
– Rendben. Jó éjt, Emerald!
– Jó éjt, Stella! – búcsúzott mosolyogva.
Az álom könnyen jött, a folyamatos hideg ellenére. Talán túl könnyen is. Reggel az első dolog, amit megéreztem, az a szomjúság volt, utána pedig a napgyümölcs finom illata. Az ágy melletti kis asztalkán állt. A héját úgy húzták le, mintha négy virág szirma volna, a közepén pedig ott volt maga a gyümölcs, kis cikkekben körberakva.
Olyan erős és csábító volt az illata, hogy rögtön rávetettem magam. Az addig kínzó szomjúság szőrén, szálán eltűnt. Lédús volt ugyan, de lehetetlen, hogy az összes szomjúságomat kioltsa.
Emerald hamarosan megérkezett a reggelimmel, és az aznapi ruhámon is elvégezte az átalakítást. A hajamat kifésülte és feltűzte. Legutóbb kislány koromból emlékszem ilyesmire, a Liliomban nem törődtem vele.
– Köszönöm – néztem rá hálásan. – Azt is, hogy ellátta a sérülésemet, és a gyümölcsöt is.
– Nagyon szívesen, de a gyümölcs nem tőlem volt.
– Akkor kitől? – szeppentem meg, tudatosítva, hogy ezek szerint a szobámba nem csak Emeraldnak van bejárása.
Az elvin megingatta a fejét, hogy ő bizony nem tud a dologról.
Lekísért a kertbe, és séta közben beszélgettünk. Azonban a figyelmemet nem kerülhette el, hogy a többi elvin feszengett a közelemben. Úgy méregettek, mint egy betolakodót, és őszintén az is voltam.
– Elkezdhetném ma a tanulást? Szeretném megismerni a nyelvüket.
– Már ma? – kérdezte meglepetten.
Minél előbb szerettem volna elfoglalni magam valamivel. Eddig minden napomnak megvolt az üteme, és most szörnyen haszontalannak éreztem magam. És aki haszontalan, az meghal. Az emberi világban ez volt a törvény, és kétlem, hogy az elvin birodalomra más szabályok vonatkoznának. A nyelv elsajátítása volt az első és legsürgetőbb feladatom. Ahhoz, hogy hozzáférjek a többi könyvhöz, a kultúrájukhoz, ezt kellett megismernem. A szüleim halála óta magamért voltam felelős. Irena és a fiúk is törődtek velem, de önámítás lett volna azt hinni, hogy önzetlenül tették. Irena azért nevelgetett, hogy keressen rajtam. Nem úgy, ahogy ő gondolta, de végül pénzt vittem a házhoz.
Ben is keresett rajtam, és ő szerelmet is remélt. Így vagy úgy, de mindig csak magamra számíthattam. Itt is egyedül kell kitalálnom, hogyan boldoguljak.
De féltem tőle, hogy ez most nehezebb lesz, mint eddig bármikor. Idegen voltam ebben a világban, és nem láttak szívesen.
Emerald könyveket és írószert hozott, majd elkezdett magyarázni. Figyeltem és jegyzeteltem mindent, amit mondott.
– Árva gyerek létedre okos diák vagy – dicsért meg.
– Attól, hogy valaki elveszti a szüleit, még nem lesz ostoba – feleltem, mert bántónak éreztem, amit mondott.
– Nem így értettem, csak kevés lehet az olyan árva, aki írástudó.
– Az édesanyám tanítónő volt a faluban, ahol éltem – mondtam, és fájó szívvel gondoltam arra a gondtalan időszakra.
Emerald megértően bólintott. Az első hét után magányosabb voltam, mint valaha. Tanultam, és azt hiszem, jól haladtam, de beszélgetni egyedül Emerald volt hajlandó velem.
Az elvinek külsőre nem sokban különböztek az emberektől, de ami egyértelmű ismertető jelük volt, az a szemük színének elevensége. Én az egyszerű barna szemeimmel, ha akartam, se tudtam volna elvegyülni közöttük. Bejárhattam a könyvtárba, és Emerald a falakon belül szabad mozgásteret adott. Nem haladtam olyan jól, hogy olvasni tudjak, de sok könyvben voltak képek, azokat tanulmányoztam. Néhányszor sétálgattam a palotában, de mindenki elkerült. Erről a szokásról akkor tettem le, amikor belefutottam az uralkodóba, aki olyan szemekkel mért végig, hogy rájöttem, csak egy megtűrt vendég vagyok. Nem vártam el senkitől, hogy örüljön nekem, de a hideg közönyük megsebzett. Ebben a világban minden olyan hideg volt, nekem pedig hiányzott a sajátom. A nevetés, a barátok, a Liliom hölgyei, akik mind olyan életrevalóak voltak.
A sérülésem már a harmadik napra teljesen begyógyult, ami két okból is örvendetes volt: az egyik, hogy a kezemet teljes értékűen tudtam használni, a másik, hogy végre vehettem egy forró fürdőt. Az eredmény lohasztó volt, mert úgy tűnt, az elvin birodalomban semmi sem tud egy kis melegséget okozni. Minden, ami szembekerült velem, csak azt harsogta, hogy nem vagyok idevaló.
Emerald kedves volt hozzám, de hétről hétre úgy éreztem, sorvadok. Nem fizikailag, hiszen a testem kigömbölyödött, legalábbis már nem voltam olyan csontos; viszont a lelkem éhes volt. Itt nem lehettek vágyaim, de vágyak nélkül semmi sem vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az utcára vágyom vissza, de most, ha eszembe jutott, hogy mennyire szabad, és a magam ura voltam, fájdalmas görcsbe rándult a gyomrom.
A napjaim a szobám és a könyvtár közötti ingázásokra szűkültek, és azokra a sétákra, amiket a kertben Emeralddal tettem meg. A palotán kívül nem mentem, és habár az idős elvin azt mondta, hogy nem vagyok fogoly, ez mégis eléggé hasonlított ahhoz.
De vagy ez, vagy a semmi.
A könyvtár felé indultam, beburkolózva egy vállkendőbe, amikor a sarkon megtorpantam, mert meghallottam az uralkodót. Ha csak lehetett, kerültem, mert a kevés találkozásnál, amikor véletlenül belefutottam, már olyan ellenszenvesen pillantott rám, hogy a térdeim is elgyengültek. Nem tartottam magamat egy gyenge nőnek, de ahol mágia van, ott az én erőm semmit sem ér.
– Nem érdekel Em, fogd rövidebb pórázra a halandó kis kedvencedet! Nem akarom, hogy a folyosókon csatangoljon, bárkivel összetalálkozhat! – hallottam Razel ideges és erőteljes hangját. Nem volt kérdés, ki az a kis kedvenc, akiről beszélt. A gyomrom görcsbe rándult és egy lépést elhátráltam.
– Már így sem megy sehová! Mit akarsz, hogy a szobájába zárjam?! – csattant fel Emerald.
Nem akartam hallani a sorsom, inkább visszafordultam, és a kihalt folyosón visszamentem a szobámba. Felhúzott lábakkal kuporodtam össze az ágyon.
– Mit csináljak most? Tényleg bezárnak? – vívódtam a gondolataimmal.
Most fogant meg először az a gondolat, hogy bármilyen rövid élet is várjon rám, talán mégis vissza kellene mennem. Csak egy kis napfényért, mert itt mindig borús volt az idő, és a tavasz ellenére itt a napfény ritka vendég volt. A sétáink alkalmával már felmértem a kertet, s most már biztosra vettem, hogy ki tudnék szökni.
Emerald viharosan lépett a szobámba, és annyira feldúlt volt, hogy a kopogásról is megfeledkezett.
Felemeltem a térdemről a fejem, az elvin pedig egy pár pillanatig csak elgondolkozva nézett.
– Már tudod, igaz?
– A szobafogságot? – kérdeztem vissza. – Igen – sóhajtottam, és úgy éreztem, összetörök. Soha életemben nem voltam ennyit bezárva a négy fal közé, most pedig még az életteremet is elvették.
– Ez nem szobafogság, Stella – ült mellém az ágyra, és gyengéden megfogta a kezemet. – És nem is fog sokáig tartani – most Emerald sóhajtott. – Razel nem akar bezárni.
– Nem, persze! Azért beszél rólam úgy, mint egy háziállatról! – vágtam vissza hidegen.
Emerald arcán sötét árnyék suhant át, nem volt kibékülve a helyzettel. De az uralkodó szava négy birodalomban is parancs volt.
– Tudom, hogy ez nehéz neked, Kedvesem. Beszélek még azzal a csökönyös szamárral. – Meglepett, hogy úgy beszél az uralkodójáról, mintha csak egy kölyök volna. – A napokban vendégek érkeznek a másik három birodalomból, és bizonyos okokból nem volna ildomos, ha Razel közelében egy halandót találnának. Feszült most ő is, de meglásd, ha lezajlik a tárgyalás, engedékenyebb lesz! Kibírod ezt a pár napot, ugye?
Bólintottam.
– Az ablakon keresztül sem fogsz szökéssel próbálkozni, ugye?
– Nem – mondtam, de titkon pont ezen gondolkoztam. – Ha a terhére vagyok, elmegyek. Tudom, hogy ki nem állhat engem.
– Ezt ő mondta? – kérdezte döbbenten az elvin.
– Nem, sosem szólt még hozzám, csak a megvető pillantása ezt sugallja. Jól ismerem az embereket, észreveszem, ha valaki ki nem állhat.
– Az embereket talán, de nem az elvineket! És hova mennél? Emlékeztetlek, hogy az emberek világában számodra már nincs hely.
Magam elé bámultam, és el kellett ismernem, hogy erre a kérdésére nem tudtam, mit feleljek.
– Ott és itt sincs hely... – leheltem magam elé.
Emerald szótlanul bámult egy percig. Ennyi időt adott az önsajnálatra.
– Na, elég volt. Nincs időnk a búbánatra. Aki átlőtt vállal lemászott a palota falán, az pár napot a szobájában is kibír! Gondoskodom róla, hogy ne unatkozz. Jöjj, lányom, gyakoroljunk!
Felkeltem és szót fogadtam, jobb ötletem úgysem volt.
Aztán éjszaka gondoltam egy merészet! Olyankor az elvinek is aludtak, a folyosók némák és üresek voltak. Ilyenkor kedvemre járhattam. Nem kószáltam el messzire, csak a könyvtár felé mentem, legalább ott akartam egy kicsit szabadon lenni, figyelő szemek nélkül.
Számon széles mosollyal lépkedtem tolvajhoz méltó, hangtalan léptekkel, és élveztem, hogy csak én járok a sötét ablakok mellett.
Hát, tévedtem.
Az arcomra fagyott a mosoly, amikor tőlem két méterre a könyvtárból Razel lépett ki, kezében egy könyvvel. Megdermedtem, hogy rajtakaptak, és pont ő, az uralkodó. A szeme a holdfényben jéghidegen villant, én pedig szinte remegtem attól az erőtől, amit sugárzott. Nem a testi ereje rémisztett meg, habár széles vállai a fekete felöltő alatt is edzett, izmos testet sejtettek. A többi elvinnel ellentétben az uralkodóból áradt a mágia. Nem volt látható jele, de a közelében egészen megváltozott a levegő, szinte rezgett, vibrált, talán most az eddiginél is jobban. Tudtam miért. Dühös volt rám. Joggal.
Határozott léptekkel indult felém, én pedig kitértem előle, s a falhoz hátráltam. Általában könnyen fel tudtam mérni az erőviszonyokat, de Razel mellett ehhez még csak gondolkoznom sem kellett. Mellette egy jelentéktelen kis semmi voltam, és a legtöbb, amit tehettem, hogy csendben meghúzom magam, hátha szemet huny a vétkem felett.
De ő nem sétált tovább, egyenesen előttem állt meg. Olyan fenyegetően, mint egy éhes párduc.
– Nekem végem... – lehajtottam a fejemet, nem mertem ránézni, de az udvari etikett egyébként is azt diktálta, hogy az uralkodó előtt fejet hajtsak.
– Minek köszönhetem ezt a kis éjszakai sétát? – mondta fagyosan. Minden szóból kiérződött, hogy visszafogja magát, de erőlködik, én pedig addig hátráltam, míg a hátam a falnak nem ütközött. Razel felém lépett, és olyan közel hajolt, hogy az már bizalmaskodó volt. De engem ez is csak még jobban megrémisztett. – Csak nem önként akarta felmelegíteni az ágyamat? – kérdezte, miközben kezét a falnak támasztotta, s engem a sarokba szorított.
A pulzusom felszökött, és amellett, hogy rettenetesen féltem, dühös is lettem. Az arcom elvörösödött, és most először, amióta IrHierben voltam, melegem lett.

A könyvet itt tudjátok beszerzeni:

A lírai hang túloldalai József Attila-olvasatok megjelenés és könyvbemutató - ("Jelen tanulmánykötet József Attila életművének fontos csomópontjait elsősorban nyelvi-poétikai szempontból vizsgálja, kitérve költészettörténeti és nyelvszemléleti kérdésekre is. ")

A lírai hang túloldalai
József Attila-olvasatok
Megjelenik márciusban!



Szerkesztette: Halász Hajnalka – Lőrincz Csongor

Prae Kiadó, 2023

508 oldal, 4990 Forint


Fülszöveg


Jelen tanulmánykötet József Attila életművének fontos csomópontjait elsősorban nyelvi-poétikai szempontból vizsgálja, kitérve költészettörténeti és nyelvszemléleti kérdésekre is. A tanulmányok szerzői a József Attila-szövegek mint szövegek olvasására vállalkoznak, természetesen korántsem előzmények nélkül, mindez azonban olyan tartalmi és módszertani koncentrációban jut érvényre, ami korábban aligha valósulhatott meg ilyen mértékben. A gyűjtemény ugyanakkor nem pusztán az életmű bizonyos interpretációs kérdéseire összpontosít, de általános irodalomtudományi horizonton is alapkutatási és lehetőség szerint problémamegoldási innovációt kísérel meg egyes, igencsak aktuális kultúratudományos kihívásokkal szemközt. Mindegyik tanulmányt vagy József Attila művének átfogóbb kérdései, vagy ezzel együtt, de akár ezen túl szisztematikus kultúra-, nyelv- és szubjektumelméleti problémák foglalkoztatják (például a „biopoétika” kontextusában). A kötet ezzel új vagy más (túl)oldalait világítja meg a József Attila-lírának számos bevett értelmezési kódhoz képest, továbbra is nyugtalanítóan frissnek és provokatívnak mutatva e költészet megszólító erejét.

 

A kötet szerzői: Ágoston Enikő Anna, Bónus Tibor, Halász Hajnalka, Horváth Kornélia, Horváth Péter, Kulcsár-Szabó Zoltán, Lénárt Tamás, Lőrincz Csongor, Mezei Gábor, Osztroluczky Sarolta, Pataky Adrienn, Simon Gábor, Smid Róbert, Szabó Csaba, Szabó Marcell, Tátrai Szilárd, Török Sándor Mátyás


A kötet bemutatóját

 

március 9-én este 6 órakor tartjuk az ELTE BTK kari tanácstermében. A könyről Molnár Gábor Tamás irodalomtörténész, az ELTE oktatója beszélget Halász Hajnalka szerkesztővel és Bónus Tibor szerzővel.

 

Esemény


Idézet a kötetből

 

„A kötet tanulmányai nemcsak hatástörténeti, irodalom- és költészettörténeti távlatban vizsgálják József Attila életművét (a korai pályaszakasztól kezdve az avantgárd hatásokon át a kései versekig), hanem olyan interdiszciplináris értelmezési lehetőségeit is felvázolják, amelyek a recepció korábbi irányvonalaihoz képest új szempontokkal járulhatnak hozzá e versek értelmezéséhez. Ennek kapcsán elsősorban azokat a kérdésirányokat kell kiemelni, amelyek az elmúlt években a legmarkánsabb módon formálták át az irodalom- és kultúratudományok kontextusát. A természet, a környezet, az élő szervezet és egyáltalán az élet (mibenlétének, fennállásának, fennmaradásának) a kérdése, amely ma – nemcsak a romantikához, a klasszikus és a későmodernséghez, de már az ezredfordulóhoz képest is – lényegileg másképp, új és egyre sürgetőbb módon jelentkezik, nemcsak az ezekkel hagyományosan foglalkozó tudományágakat, például a biológiát és az ökológiát állította új kihívások elé, hanem azokat a humán tudományokat is, amelyek ezeket a kérdéseket már mindig is az emberhez, a nyelvhez vagy a kultúrához való viszonyukban vizsgálták.”

 

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában!


Prae Kiadó


A horrorirodalom legrangosabb díjára jelölték Veres Attilát - ("Veres Attila először a Valancourt Books A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról című antológiájában mutatkozott be angolszász nyelvterületen a Méltósággal viselt című novellával (a kiadvány március 7-én megjelenik magyarul is!)")

 A Horror Writers Association (HWA) magyar idő szerint péntek reggel jelentette be a horrorirodalom legrangosabb elismerése, a Bram Stoker-díj jelöltjeit, melynek legjobb novellásköteteket tömörítő ötös listáján Veres Attila is szerepel a tavaly ősszel a Valancourt Books gondozásában megjelent The Black Maybe című gyűjteménnyel. A kiadvány Attila két novelláskötetéből, az Éjféli iskolákból és A valóság helyreállításából mutat be tíz történetet az amerikai olvasóknak.

A magyar szórakoztatóirodalom történetében eddig példanélküli esemény ez, Veres Attila lett az első hazai SFF-szerző, akit méltónak találtak a jelölésre. A Bram Stoker-díjat novelláskötet kategóriában olyan nagyságok nyerték el eddig korábban, mint Stephen King, Ray Bradbury vagy Joe Hill. Az idei nyertesek bejelentése és a díjátadó június 17-én lesz Pittsburgh-ben a StokerConon.


Veres Attila először a Valancourt Books A sötétség szavai–Rémtörténetek a világ minden tájáról című antológiájában mutatkozott be angolszász nyelvterületen a Méltósággal viselt című novellával (a kiadvány március 7-én megjelenik magyarul is!). Ezt követte tavaly ősszel a The Black Maybe című önálló gyűjtemény (Karafiáth Luca fordításában), melyet a horror legnagyobb nevei méltattak, például írt hozzá ajánlást Brian Evenson, Laird Barron és Nathan Ballingrud is, miközben a nemzetközi könyvszakmában fontos Publishers Weekly szaklap elismerő kritikát közölt róla.

A forgatókönyvíróként idehaza és külföldön egyaránt foglalkoztatott Veres Attila 2017-ben mutatkozott be prózaíróként a magyar közönség előtt. Odakint sötétebb című regénye hamar a műfaj kultikus darabjává vált, akárcsak az egy évvel később megjelent Éjféli iskolák című novelláskötet.

Attila tavaly ősszel jelentkezett második novelláskötetével, A valóság helyreállításával. A könyv hatalmas olvasói és kritikai sikert aratott, a Tranzisztor című novellát jelölték a héten a Zsoldos Péter-díjra.

A gyűjtemény exkluzív, premier előtti bemutatóját moderáló publicista, Csepelyi Adrienn úgy fogalmazott Attila hiánypótló művészete kapcsán: „Lenyűgöz Veres Attila világa, és nem csupán azért, mert rendkívüli leleményességgel alakítja a történeteit, hanem, mert prózája a horror műfaji kereteit megújítva a szépirodalom határait feszegeti – vagy már át is törte azokat (…) brutálisan nehéz történeteit olyan fokú érzékenységgel írja le, hogy a jelenlegi magyar közbeszédet tekintve tulajdonképpen nem a témái számítanak a legutópisztikusabbnak, hanem ez az odafigyelés és empátia.”

Tóth Edu, a Dumaszínház tagja szintén Veres Attila nagy rajongója, az Éjféli iskolák kapcsán azt írta: „Pozitívumként a meglepő fordulatokat, a váratlan megoldásokat, a mesteri fokozásokat és az elegáns fordulatokat tudnám említeni, valamint azt, hogy amikor valamelyik Veres Attila szereplő súrol egy fadeszkát, hallom a hangját, érzem a szagát, ha lefekszik a hóba, fázni kezdek. A negatívum az Éjféli iskolákkal kapcsolatban pedig az, hogy még az olyan olvasók (például én) is hájpolják, akik nem szeretik, ha hájpolnak nekik egy könyvet.”



A jelöltek teljes listáját IDE kattintva érheted el!

2023. február 22., szerda

Aux Eliza: Ózonőrök - ("Eliza könyve pedig nagy élmény volt elolvasni, remélem, nem fogja abbahagyni az írást. Remélem, hogy fog még ilyen hasonló történetet írni.")

Recenzió

Szeretném megköszönni Könyvmolyképző Kiadónak és Aux Eliza írónőnek, hogy elolvashattam a nem mindennapi történetet az Ózonőrök címmel. Nagyon szerettem olvasni, nemcsak szórakoztató volt, de tanulságos és elgondolkodtató volt számomra.

Aux Eliza
Ózonőrök

Tartalom:

 Veszélyben a világ… és csak együtt menthetik meg!

Líviusz az ózonőrök mindennapi életét éli, már amennyire hétköznapi dolognak számít varázserővel felügyelni a természetet. Ám az ózonőrök egy nem várt akadályba ütköznek: a környezetszennyezés miatt a Föld irányíthatatlanná vált, és teljes a káosz. Líviusz nyomozásba lendül, hogy rájöjjön a megoldásra.

Melánia egész életében a testvérei árnyékában élt. Mindig mindenben jobbak voltak nála, és ami talán a legfontosabb: nekik volt szupererejük. De amikor kiderül, hogy közeledik a világvége, a lánynak esélye nyílik bizonyítani a rátermettségét. Ha meg tudná menteni a bolygót, végre őt is elismernék.

Lehet, hogy több minden van a háttérben, mint pár eldobott műanyag palack? Vajon sikerül megmenteni a bolygót, mielőtt túl késő lesz?

A Regényes Természet pályázat különdíjasa.

Fedezd fel a titkait!



Véleményem
5/5

Őszintén megmondom, nagyon meglepődtem mikor Eliza rám írt, hogy nem-e lenne kedvem elolvasni a megjelent könyvét. Szégyen ide, szégyen oda, nem tudtam, hogy megjelent a könyve. Holott ezer éve követem Eliza bejegyzéseit az fb-n. Gondolom ti is tapasztaljátok, hogy nem minden bejegyzés ér el hozzátok, így hozzám se nagyon. Ezért számomra külön meglepetés és megtisztelő egyben, hogy rám gondolt, igent mondtam, mert már a címe is figyelemfelkeltő volt számomra. Meg aztán nagyon kevés ifjúsági regényt van szerencsém olvasni. Eliza könyve pedig nagy élmény volt elolvasni, remélem, nem fogja abbahagyni az írást. Fog még ilyen hasonló történetet írni.

Ózonőrök nem egy szokványos ifjúsági könyv, hanem nagyon tanulságos történet. Az emberek nemtörődömsége, a testvérek egymáshoz viszonyulása, titkok lelepleződése, megoldások mind-mind hozzájárultak, ahhoz hogy tökéletes olvasmányt kapjunk.

A korhatárt nyugodtan lejjebb lehet vinni, sőt le is lehet venni. Hiszen semmi olyan nincs, ami egy 7-10 éves gyermek ne tudna elolvasni. Sőt kötelezővé tenném minden iskolás számára ezt a könyvet. Mert szerintem ők jobban megtudnák érteni, mit jelent, hogy a bolygónkat védeni kell.

Talán érdemes lenne felnőtteket is megcélozni… Bár ki tudja, vajon megértenék, mi történik a világban, hiszen nem is fikció ez a történet. Nagyszerűen valóságosan Világosan leírta, hogy mi emberek miben vagyunk hibásak.

Igazából nincs kedvencem ebben, történetben, mindegyik testvért kedvelem a maguk módján. Kicsit sajnálom, hogy ennyire rövid lett a történet, szívem szerint olvastam volna még. Tetszett az egész történet, kikapcsolt, elgondolkodtatott. Szeretem, ha történetben nemcsak fikció az egész, hanem valós események, történetek íródnak. Ilyen pl a környezet, klíma változás. Igazi valós események zajlanak a világban, nemcsak a könyvben.

Egyszóval nekem nagyon tetszett ez a történet, ráadásul sok jó idézetet ki tudtam mazsolázgatni a könyvből. Hálásan köszönöm Elizának, hogy elolvashattam. Nagyon elgondolkodtam, hogy mit, hogyan kellene változtatni a világhoz, a bolygónkhoz való viszonyán.

Érdemes elolvasni ezt a könyvet. Szívből ajánlom nektek! Eliza pedig, folytasd tovább, több van benned, mint gondolnád. Gratulálok!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Március 7-én az Agave Könyvek gondozásában J. D. Barker & James Patterson:  A fekete özvegy halála

J. D. Barker & James Patterson:
A fekete özvegy halála

„Walter a botjára támaszkodva kibicegett a kereszteződés közepére, nehézkesen letérdelt, és maga mellé fektette a botját. Mire a járőrkocsi lefékezett mellette, a feje fölé emelte a kezét. Már nem számított, hogy mit akar. Egy óra múlva halott lesz.”


J. D. Barker és James Patterson harmadik közös regénye ezúttal egyszerre idézi meg a True Detective és az X-akták hangulatát.



Leírás

J. D. Barker az elmúlt tíz-tizenöt év egyik nagy felfedezettje, ami a krimi és a thriller műfaját illeti: 4MGy-trilógiája idehaza is töretlenül népszerű, jelen művében – az utolsó James Pattersonnal közös regényben – pedig épp e sorozathoz igyekszik közelíteni, ugyanakkor megidézi a Szíve helyén sötétség misztikumát is, amiből egy egészen különleges műfaji egyveleg születik.

A főszereplő, Walter O’Brian története a férfi vadászösztön csapdáját jeleníti meg, a fiatal rendőrt, aki tettre kész és bizonyítani akar, de ugyanakkor aki hűen követi a megérzéseit. O’Brian a lapokon a szemünk előtt válik újonc közrendőrből kitaszított zsoldossá, miközben Barker és Patterson váltott nézőpontban tárja elénk a különböző idősíkok össze-összecsengő borzalmait. A fekete özvegy halála ennek mentén az őrülettel vegyes megszállottság regénye, melyben folyton megkérdőjeleződik, hol húzódik a határ a valóság és ködös legendákban ismert természetfeletti közt.

Patterson és Barker harmadik közös történetében éppúgy jelen van a True Detective első évadának időkezelésre vonatkozó narratív technikája, ugyanakkor természetfeletti motívumaiban, az igazság és a valóság megkérdőjelezésében egyértelműen a 90-es évek egyik legnépszerűbb sorozatát, az X-aktákat idézi, miközben megtartja a Barkerre jól jellemzően pergő és csavaros cselekményszövést.

Fülszöveg

1986-ban​a 22 éves közrendőr, Walter O’Brian borzalmas tetthelyre érkezik Detroit egyik lepusztult negyedében. Egy fürdőszobában megbilincselt, sokkos állapotban lévő lány várja őt, aki egy óvatlan pillanatban önvédelemből végzett az erőszaktevőjével. Mielőtt azonban kihallgathatnák, a lány furcsa módon a kórházba szállítás közben megszökik, és nyomtalanul eltűnik.

Hat évvel később Walter O’Brian, mint a Detroiti Rendőrség egyik legfiatalabb nyomozója egy kegyetlen sorozatgyilkos nyomában jár. Az áldozatokban nem csupán hiányzó ujjaik közösek, de a halálnem is: az orvosszakértői jelentések szerint mindannyian természetes úton vesztették életüket. Walter nem hisz a véletlenekben: az a bizonyos 1986-os este azóta is kísérti, erre a lány épp az első holttest megtalálása előtt tűnik fel ismét az életében. Ráadásul mintha egyetlen napot sem öregedett volna.

James Patterson és J.D. Barker harmadik közös regénye egyszerre idézi meg a True Detective és az X-akták hangulatát, miközben elmosódik a határ valóság és fantázia, szenvedély és megszállottság közt.

A szerzőkről

James Patterson a világ egyik legnépszerűbb szerzője, Alex Cross megalkotója. A kortárs írók közül az általa létrehozott képzeletbeli hősök bizonyultak a legmaradandóbbnak. Floridában él a családjával.

J.D. Barker számos könyv, például a Dracul és A negyedik majom-trilógia szerzője. A regényeit két tucat nyelvre lefordították, és elkeltek a megfilmesítési jogaik is. Barker a New Hampshire-i tengerparton lakik feleségével, Daynával, és lányukkal, Emberrel.

Mások a kötetről és J. D. Barkerről

Patterson és Barker valami egészen egyedit alkotott, számos műfaj hibridjét, ami mégis minden ízében működik.” – Book Reporter

Készülj fel az év legkiválóbb és legsötétebb thrillerére, a Patterson-Barker All-Star csapat legújabb regényére!” – Unseen Library

Elragadó elméjű, sötét tehetség.” – Jeffrey Deaver

J. D. Barker arra született, hogy mesteri thrillereket írjon.” – The Real Book Spy

„J. D. Barker a thriller műfaj Mozartja.” – Goodreads

J. D. Barker nem más, mint Thomas Harris második reinkarnációja. – Book Reporter

Idézetek a kötetből

„Walter a botjára támaszkodva kibicegett a kereszteződés közepére, nehézkesen letérdelt, és maga mellé fektette a botját. Mire a járőrkocsi lefékezett mellette, a feje fölé emelte a kezét. Már nem számított, hogy mit akar. Egy óra múlva halott lesz.”

„A sikátor végében lévő téglafalnál a nő megállt, megfordult, és kihívóan rámosolygott. A hátát a falnak támasztotta, és intett, hogy menjen közelebb. O’Brien engedelmeskedett, nem törődve a következményekkel. Megcsókolta a nő vállát, a nyakát és a fülét. Érezte, hogy átfogja a derekát az egyik lábával. – Nem akarsz megismerni engem, Walter. Nem vagyok hozzád való.”

„Brayman a tábla előtt állt a gyilkossági csoport irodájában. Walter az asztalánál ült, a székét megfordította, és a karja a háttámlán pihent összekulcsolva. Egy óra alatt csak két olyan következtetésre jutottak, amivel mind a ketten egyetértettek. Az első az volt, hogy a három áldozatban csupán a furcsa kéz-, illetve ujjlenyomatok közösek. A második pedig, hogy a boncolás eredménye szerint természetes úton haltak meg, nem csak látszólag.”

„Mindig megbízott az ösztöneiben, és még sohasem bánta meg. A tények alátámasztották az elméletét. Turgenyev. A prostituáltak hálózata. A holttestek közötti hasonlóság. Neki volt igaza. A többiek tévedtek.”

„A nő megfogta a kezét. Vagy ő fogta meg a nőét? Nem tudta biztosan, de az ujjaik összekulcsolódtak, érezte a testéből áradó meleget, és a néhány centis távolság hatalmas szakadéknak tűnt. Valószínűleg a nő is ezt érezte, mert közelebb húzódott hozzá, és a vállára hajtotta a fejét. Egy darabig így ültek egymás mellett, de a nőnek végül hamiskásan megcsillant a szeme, és rámosolygott.”

A könyvet itt tudjátok előjegyezni:

Agave Könyvek 


2023. február 19., vasárnap

Apákról, magunkról – Haász János és Légrádi Gergely beszélgetés a Spinoza Színházban

Apákról, magunkról

– Haász János és Légrádi Gergely beszélgetés a Spinoza Színházban

Időpont:február 21., kedd 18.00–19.30          

Helyszín: Spinoza Színház (Budapest VII., Dob u. 15.)


Az est témái 

• Apa-fiú viszony és megjelenése a két szerző szövegeiben, többek közt Légrádi Gergely Alkalomadtán című regényében.
• A hiány és annak feldolgozása.
• Szimbólumok megjelenése, átjárása és áthallása.
• Az írás, az alkotás folyamata és fázisai.
• A két szerző készülő regényei.

A szerzők szövegeket olvasnak fel megjelent és készülő regényeikből.

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött: EMAIL

A helyszínen kedvezménnyel megvásárolhatóak Haász János és Légrádi Gergelykötetei. A szerzők dedikálják is műveiket.

Haász János

Haász János író, újságíró. Az első novelláskötete Apám óriás lesz címmel jelent meg a 21. Század Kiadónál2022-ben. A kötet a megjelenése évébenfelkerült a Margó-díj shortlistjére.

Haász János Szerzői oldala


Légrádi Gergely
Alkalomadtán

Légrádi Gergely új regénye egy feszültséggel teli családtörténet, amelyben a család legfiatalabb tagjának kell szembenéznie a feldolgozatlanul hagyott múlt örökségével.

LIBRI


Pesti Kalligram

Műfaj: regény

Terjedelem: 272 oldal 

Kötészet: Keménytábla, védőborító


A kötetről

Az Alkalomadtána mindent felemésztő hallgatás története, egy magába forduló, csorbult családfa rajza, melynek ágai meghajlanak a generációs traumák és a kimondatlanul maradt szavak súlya alatt. A regény négy szólamban, a fiú, az apa, az anya és a nagyapa hangján szólal meg, ahol ki-ki a saját történetét meséli – míg észre nem vesszük, hogy mind ugyanarról beszélnek. Szereplői együtt- és egyet álmodnak, együtt-hallgatnak, együtt-olvasnak és nem utolsó sorban végérvényesen együtt kovászolódnak egy lezárt csatosüvegben.

 

Felolvasások

 

Részlet a kötetből Rudolf Péter tolmácsolásában 


Részlet a kötetből Máté Gábortól


Részlet a kötetből Fullajtár Andrea tolmácsolásában


Részlet a kötetből Schmied Zoltán előadásában

Részletek a kötetből

„Soha nem láttam egyetlen tárgyiasult bizonyítékot sem, amely igazolná a nagyszüleim kilétét. Se egy fénykép, se egy gyűrű, se egy irat. Nincs egy ábrázat, egy tekintet, amely előtt elmerenghetnék. Csupán néhány kurta mondat. Az is csak akkor, ha megfogalmazom és kimondom. Ezek az emlékek, emlékeknek képzelt foszlányok belőlem jönnek elő. Belőlem táplálkoznak és belőlem állnak össze. Önmagukba fordulnak. Nincs viszonyítási pont. A felmenőimet csend veszi körül. Csend és arctalanság.”

„Elindultam a lépcsőn, felfelé. A fordulóban hátrasandítottam. Ott jött mögöttem. Nem nézett fel, a lépcsőfokokra koncentrált. Mintha számolta volna. Akárcsak én. Mindig, ha felszaladtam vagy lementem, számoltam a fokokat. Nekem úgy tűnt, hogy egy idő után már nem is a lábammal veszem a lépcsőket, hanem a számokkal. Ahogy eljutok tizenhatig, benne a fordulóval, megteszek egy emeletet. Ha tizenhatig számolok, lejutok, ha újra tizenhatig, a szobám előtt állok. Ha az anyám leküld valamiért, hogy hozzam fel, az egyenlő harminckettővel.”

„Azt mondják, a legfontosabb dolgok csendben történnek. Nem a pillanat művei. Csend és idő kell, hogy létrejöjjenek, megfoganjanak. Ez talán szép és igaz. De azok, akik ezt mondják, elfeledkeznek arról (vagy magától értetődőnek tartják), hogy csak valamihez képest lehet csendről beszélni. Ráadásul ez a valami teszi a csendet értékessé és értékteremtővé. De ha ez a valami nem vagy csak alig létezik a csend ellenpontjaként, akkor a csend üres, süket és fénytelen tér-idő, amely rátelepszik az emberre. Rátelepszik és rágja, mint egy ostoba, kitartó féreg.”

A szerzőről

Légrádi Gergely ügyvéd, író.

Rövidprózáit antológiákban, irodalmi folyóiratokban, napilapokban publikálja. Mesterei Radnóti Zsuzsa és Háy János.



Korábbi kötetei:

Titokfa (Partvonal, 2007)

Szemben (Napkút, 2016)

Nélkülem (Napkút, 2018)

Napfénytető (Jaffa, 2019)

Nélkülem – Nélküled (Jaffa, 2020)

 



Mesteri thriller a tanár-diák viszony viszontagságairól - megjelenés: március 7. - ("Mesteri thriller az iskolai közösségek és a tanár-diák viszony viszontagságos működéséről az Elbűvölő feleségem szerzőjétől.")

Samantha Downing:
A saját érdekedben


„Este, amikor egyedül van otthon, lemegy a pincébe. A kémcsövek az asztalon vannak, mind a három félig teli, és bedugaszolva. Felemeli azt, amelyiknek a címkéjén egy S betű áll. S mint Sonia.Az anyag, amit a kávéjába tett, új recept szerint készült. Elég régóta kísérletezik és játszadozik vele.”

Mesteri thriller az iskolai közösségek és a tanár-diák viszony viszontagságos működéséről az Elbűvölő feleségem szerzőjétől.


Megjelenés: március 7.
Fordító:Bosnyák Edit
Nyomdai kivitelezés:puhatáblás, 386 oldal


Leírás

Samantha Downing eddig megjelent mindhárom kötete megjárta a The New York Times bestsellerlistáját. Sikerének titka, hogy kiváló arányérzékkel használja a krimi és thriller eszköztárát, azonban mindig ad a történetnek egy narratív csavart, és olyan emlékezete szereplőket teremt, akiken keresztül a sztori képes túlmutatni a választott műfaj keretein. Downing célkitűzése, hogy a szórakoztatóirodalmat használva fontos társadalmi, szociológiai vagy pszichológiai folyamatokat tárjon fel. Az Ő kezdte című kötetben a testvéri viszonyok törékenységét, a családi örökség témakörét járta körbe. Az Elbűvölő feleségem a házastársi viszony rendhagyó kulisszái közé vezette az olvasót, most pedig A saját érdekedben című regényben a tanár-diák viszonyokról és az iskolai közösséges viszontagságos napjairól állít fel tablót.

Downing a krimi-thriller írók új generációjának jeles képviselője: nagyban épít a nagy elődök hagyatékára, ugyanakkor bátran kísérletezik új narratív megközelítésekkel, mindezt forgatókönyvszerűen pergő stílusban, logikus és jól felépített fordulatok mentén, ahol nem feltétlenül az a lényeg, ki a tettes, hanem, hogy mi áll a bűn hétterében A saját érdekedben kiváló példa arra, miként válunk bűnössé saját önző érdekeink mentén, ugyanakkor arra is utat mutat, miként oldható fel a bűn utáni elkárhozás.

Fülszöveg

Teddy Crutcher elkötelezett oktatója a neves Belmont Akadémiának. Ugyan szigorú, de mindig következetes, és kizárólag diákjai érdekeit tartja szem előtt. Nem véletlenül nyerte el az Év Tanára-díjat sem. Ám Teddy szemlélete némileg eltér a megszokottól, különösen a tekintetben, hogy mit lehet, és mit szükséges megtenni, hogy tanulóit a helyes útra terelje. Teddynek ugyanígy megvan a maga nézőpontja arról is, miként kellene működnie a tanári karnak, és a maga részéről készen áll rá, hogy a legteljesebb titokban, a saját akarata szerint formálja át hőn szeretett iskolája sok évtizedes tradícióit.
Amikor egy napon Teddy egyik diákjának édesanyja holtan rogy össze egy iskolai ünnepségen, kezdetben senki sem gyanakszik, ám a jelek egyre inkább afelé mutatnak, hogy a munkaközösség elnökének halála nem szerencsétlen véletlen volt csupán, az események pedig olyan titkokat csalnak a felszínre, melyek végleg felborítják az iskola és az egész város életét.

Samantha Downing 2019-ben robbant be a köztudatba Elbűvölő feleségem című regényével, melyben mesteri thrillert szőtt a házastársi viszony nehézségei köré. A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok

A szerzőről



Samantha Downing New Orleansban él. Az Elbűvölő feleségem című első regénye több országban bestsellerré vált, díjakra jelölték és Nicole Kidman produkciós cége tervez sorozatot készíteni belőle. Downing azóta folyamatosan ír a rajongók nagy örömére, és minden egyes műve nagy sikert arat. A legújabb regénye A saját érdekedben címmel jelent meg, és egy neves magániskolában történő, rejtélyes gyilkosságsorozatról szól.



Mások a kötetről

Szellemes és izgalmas.” – Caroline Kepnes

Nem tudtam letenni: alig vártam, hogy kiderüljön, hogy mi lesz a vége.” – B.A. Paris

Samantha Downing sötét és fordulatokban gazdag thrillerevégigvezeti az olvasót a Belmont Akadémia folyosóin. Itt sohasem lehet tudni, hogy kiben lehet megbízni, és kitől kell félni.” – Megan Miranda

Lenyűgöző és rendkívül eredeti. Egyszerűen ellenállhatatlan.” – J.P.Delaney

Samantha Downing nagyszerű író. Szerintem ez a könyve még az Elbűvölő feleségemen is túltesz.” – Sarah Pinborough

Samantha Downing fordulatos regénye egy magániskolában játszódik, ahol a gyilkosságok mögött izgalmas összeesküvések rejlenek, és mindenki hazudik. Ezek után mindig gyanakodva fogom méregetni a kávémat.” – GillyMacmillan

Ez a könyv egyszerűen letehetetlen, és alig várom, hogy újra elolvashassam. Szerintem még a Belmont Akadémia minden hájjal megkent irodalomtanára, TeddyCrutcher is csillagos ötöst adna rá.” – Chandler Baker

Downing hajmeresztő iramot diktál ebben a fordulatos és izgalmas krimiben.” – Lisa Unger


Idézetek a kötetből 

„Este, amikor egyedül van otthon, lemegy a pincébe. A kémcsövek az asztalon vannak, mind a három félig teli, és bedugaszolva. Felemeli azt, amelyiknek a címkéjén egy S betű áll. S mint Sonia. Az anyag, amit a kávéjába tett, új recept szerint készült. Elég régóta kísérletezik és játszadozik vele.” 

„A gyerek mindig is seggnyaló volt. Ezért nézi el neki mindenki a pimaszságát. Karácsonykor például rendre megajándékozza a tanárait. Teddynek még nem adott semmit, mert csak idén kezdett az osztályban, decemberben viszont ő is számíthat valamire. Tavaly Zach egy Montblanc tollal lepte meg a tanárait, amibe belegravíroztatta a nevüket.Crutcher látta őket a tanáriban, és határozottan emlékszik rá, hogy Sonia megjegyezte, még egyetlen diákjától sem kapott ilyen szép és figyelmes ajándékot, ami nem kis dolog, mert a belmontos diákok igazán nem spórolnak.Soniával ellentétben őt nem hatják meg az effélék. Nem fog megváltozni a véleménye Zachről, bármit is ajándékoz neki.” 

„A harmadik óra után Zach a telefonjára néz. Folyamatosan keringenek a pletykák, és nem lehet tudni, mi igaz belőlük, és mi nem. Csak az biztos, hogy Mrs. B.-t meggyilkolták.” 

„Az elbeszélgetést követő estét Teddy olvasással tölti. Nem kapcsolja be a tévét, sem a számítógépet, hanem előveszi Henry Miller Ráktérítő című regényét, és iszik hozzá egy pohár hideg tejet. Amikor Allison még otthon lakott, rendszeresen így töltötte az estéit, de az már régen volt.A nő úgy kúszik be a gondolataiba, ahogy a férgek a gyomrába.” 

„Vesz egy mély lélegzetet, és amikor kifújja, látja a leheletét. Ezt megismétli újra és újra. A párafelhő látványától egészen megnyugszik. Gyerekkorában is ezt csinálta a buszra várva. Egyik télen, amikor kilencéves volt, elromlott a házukban a kazán, és nem volt pénzük megjavíttatni. Odabent is látta a leheletét, és néha úgy tett, mintha cigarettát tartana a kezében, és dohányozna.Az anyja azt mondta, hogy a fázás csak egy tudatállapot. Pokrócokba csavarta őt, és azt tanácsolta neki, tegyen úgy, mintha a tengerparton lenne a forró napsütésben. Néha annyira fázott, hogy fizikai fájdalmai voltak.Most már felnőtt, fel van öltözve, és nem fáj a hideg. Kifejezetten jólesik. És remélhetőleg a gyomrában morajló férgeket is elpusztítja.”


A könyvet itt tudjátok előjegyezni: