Kun Péter - Az eltépett húr - Szabó Ákos könyve megjelenik június 2-án! Bemutató Június 10-én lesz.

 „…mindig többet akart, mindig feljebb, mindig magasabbra…”

 

Szabó Ákos

Kun Péter – Az eltépett húr

 

Megjelenik június 2-án!

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2024

 

Szerkesztette: Tarcsa Zoltán

Borítóterv: Bukodi Attila

 

Fülszöveg

Kun Péter az Edda korszakos jelentőségű gitárosa volt – fiatalon robbant be a magyar rockéletbe, és ugyanilyen fiatalon távozott is közülünk. Tragikus balesete örökre félbeszakított egy rendkívül ígéretes pályát, ám az általa játszott dallamok és a róla őrzött emlékek megmaradtak mindazokban, akik ismerték, hallgatták, szerették.

 

Szabó Ákos könyve nemcsak tisztelgés egy különleges tehetség előtt, hanem egy hiánypótló portré is. A szerző mélyinterjúkra, korabeli dokumentumokra és saját kutatásaira építve rajzolja meg Kun Péter életútját, zenei világát és emberi arcát. A gazdag képanyag – ritka fotók, relikviák, személyes emlékek – segít visszarepíteni az olvasót egy különleges korszakba, amikor a rockzene még életforma volt, és minden akkord mögött sorsok húzódtak.

 

Könyvbemutató Százhalombattán a Barátság Kulturális Központban június 10-én, 18 órától

Esemény

Helyszín: Barátság Kulturális Központ, Kamaraterem – Százhalombatta, Szent István tér 5.

Résztvevők: Szabó Ákos, a kötet szerzője, Kun Szilárd, Kun Péter testvére és Tarcsa Zoltán, a Multiverzum Kiadó vezetője

A bemutatón korábban nem látott, archív képeket vetítünk.

 

A belépés díjtalan, de előzetes jegyfoglalás szükséges.

A rendezvényre ingyenes belépőjegyek átvehetők személyesen a Barátság Kulturális Központ jegypénztárában nyitvatartási időben, valamint az érdeklődők e-mailen is leadhatják foglalásukat a email címen. Az emailen lefoglalt jegyeket június 10-én 17.45-ig tartjuk.

 

Rövid részlet a kötetből

„Kunos hirtelen lassítani kezdett, mintha a hajnali szél egyszerre tisztábbra mosta volna az ünneplésben megfáradt, tompa elméjét, majd úgy döntött, visszafordul. Hajnal volt, a nap első sugarai épphogy feltűntek a keleti horizonton, amikor Agárd irányából egy autó motorjának mély hangja hallatszódott a csendben. Kunos döntött: megfordul és visszatér a Vikingbe, ahonnan jó negyedórával korábban elindult. Ekkor két, hirtelen közeledő fényszórót pillantott meg, amelyek pászmájának origójában pontosan a gitáros versenymotorja – ahogy korábban nevezte „a másik szerelme” – állt. Ebben a pillanatban lelassult minden, mint amikor lassított felvételt lát a néző: a száz kilométeres óránkénti sebességet jóval túllépő kisbusz a pillanatok tört része alatt a motorhoz ért. A helyzet drámaiságát érzékelő sofőr ekkor hirtelen elrántotta a kormányt, kétségbeesve megpróbálta kikerülni az út közepén forduló manővert végző motorost, ám késő volt: a busz pont a motort és utasát találta el. Kun Péter azonnal meghalt.”

 

A szerzőről

Szabó Ákos, író-történész-szerkesztő, 1979-ben született Budapesten. 1979-ben született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán és a Lublini Katolikus Egyetemen végezte. Kutatási területei közé tartozik a XX. századi Magyarország második felének történelme, a korszak kultúrájának, művészetének, zenei életének mélyreható vizsgálata. Határokon átívelő kutatásai az egykori Csehszlovákia és Lengyelország filmművészetének, zenei életének, kultúrájának számos aspektusát vizsgálta. Dolgozott a Magyar Távirati Iroda kiemelt szerkesztőjeként, tevékenyen részt vett kulturális projektek megvalósításában, zenei témájú írások, interjúk szerkesztésében.

 

Tudományos tevékenysége mellett régóta érdekli a rockzene. Hosszú évek óta foglalkoztatja a tragikus sorsú gitárzseni, Kun Péter biográfiája, munkássága. 

Szabó Ákos a kötetről

Egy szikár tényeken alapuló biográfiát tart a kezében az olvasó, amely a tragikus sorsú gitárzseni, Kun Péter életétútját mutatja be. A könyvből kiolvasható a történészi alapossággal végzett kutatómunka eredménye, amely tényfeltáró jelleggel mutatja be Kunos életének minden fontosabb mozzanatát, a Tritontól az Eddán át egészen utolsó, tragikus órájáig. A sosem látott fényképekkel, érdekes – eddig sehol sem publikált – interjúkkal gazdagított munka méltó emléket állít annak a fantasztikus tehetségnek, akit egy egész ország gyászolt 1993 nyarán.

„Határozott meggyőződésem, hogy generációm legtöbb tagja úgy érezte Péter halálakor: egy részünk nekünk is meghalt azon a velencei hajnalon. Idolunk, példaképünk, fiatal lelkünk eszményképe volt Kunos és az általa megtestesített életérzés. Kun Péter volt a mi James Deanünk, Jimi Hendrixünk, vagy épp Freddie Mercurynk. Olyan zseni, aki nagyon korán távozott”.

 

(Szabó Ákos)

 

A kötet előrendelhető a kiadó webáruházában:

Multiverzum Kiadó

 

Kotányi Attila: Éberen kutató élet – Könyvbemutató a Nyitott Műhelyben március 21-én

 Kotányi Attila

Éberen kutató élet

Megjelent!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2025

Felelős szerkesztő: Tillmann J. A.

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter

A borítót Kotányi Attila rajza felhasználásával Szabó Imola Julianna készítette.

Könyvbemutató a Nyitott Műhelyben március 21-én 18 órától

Kotányi Attila könyvét és munkásságát Kurdy Fehér János, Tábor Ádám és Tillmann J. A. mutatja be.

A kötetről

Kotányi Attila szokatlan művet hagyott hátra: jegyzetek ezreit, amelyeket cédulákra és könyveibe írt, továbbá mondatokat, amelyek kitörölhetetlenül barátai emlékezetébe vésődtek. Építész volt, aki szinte semmit sem épített; várostervező volt, aki azt tanította, hogyan kell a világban élni; szituacionista, akit rövidesen kizártak a mozgalomból, mert a vallást nem akarta kizárni; filozófus volt, aki Castanedát vagy Krishnamurtit ugyanolyan komolyan vette, mint Nietzschét és Lévinast; tanár volt művészeti főiskolákon, aki inkább lakására hívta a diákjait, és véget nem érő beszélgetésekbe bonyolódott velük.

E könyvben betekintést nyerhet az olvasó Kotányi Attila írásaiba, és azt is megtapasztalja, hogy az ő munkáját lényegesnek tartó gondolkodók – Hannes Böhringer, Erhardt Miklós, Tillmann J. A. és Wendriner Aladár – hogyan vélekednek a világban betöltött szerepéről.

A könyv előszavából

„A vasfüggöny kettévágta életét: az 1956-os felkelés után Magyarországról Brüsszelbe menekült, majd később tovább, Düsseldorfba. Az ottani művészeti főiskolán tanított a szovjet birodalom összeomlásáig. Ekkor ismét Budapest vonzásába került, ahol a Képzőművészeti Főiskola értelmes, fiatal főit gyűjtötte maga köré. A kétszeres emigrációt megszenvedte. A szellemi hagyomány, amelyben élt és gondolkodott, időközben Magyarországon is megszakadt. Hasonló veszteség érte korábban Nyugaton. A vasfüggöny innenső és túlsó oldala mélységi tapasztalataiban nem sokat tudott egymásról. Kotányi Attila azonban fáradhatatlanul folytatta „mestere”, Szabó Lajos munkásságát, nem főiskolákon, hanem a peremeken. Képes volt arra, hogy távol az iskolák konformizmusától, de élénk közelségükben, tanórákra és heves vitákra gyűjtsön egybe fiatalokat, és az eleven szó, a konkrét személyekre és helyzetekre vonatkozó beszéd és gondolkodás kultúráját ápolja.

2011. áprilisában „Kotányi Attila: a mondott szó elkötelező ereje” címen szerveztünk egy konferenciát. Nem emlékművet akartunk neki állítani, hanem megbizonyosodni szellemi alapimpulzusáról, amit újra és újra a tánc analógiájára írt le. Táncban a filozófia megszabadul akadémikus kényelmességétől, és elevenné válik. Táncban a filozófia olyan közel kerülhet a művészethez és a valláshoz, hogy csaknem hasonul hozzájuk.

Ám Kotányinak a filozófia, a művészet és a vallás „együvé gondolása” során a társadalom, a történelem és a világpolitika elemzését, az általános és a személyes helyzetet, másként mondva: a nagy és a kicsiny mizériát is tekintetbe kellett vennie. A fenségesnek és a nyomorúságosnak a nüanszokról folyó vitaként minden beszélgetésben meg kellett jelennie, találó kifejezésekben, szavakkal megragadva és prizmatikusan megvilágítva. Szellemes villanásokban, fényfoltok táncában. Ennél alább Kotányi nem adta.”

Hannes Böhringer – Tillmann J. A

Részlet a kötetből

Kotányi Attila: Van‑e médiumkritika, amely nem öngyilkos?

Valamelyik első amerikai elnöktől ezt kérdezték: lehetséges volna az Egyesült Államok elnök nélkül is? Talán Jefferson volt az, aki így válaszolt: elnök nélkül igen, el tudom képzelni. De nem sajtó nélkül. Ha egy európai gondolkodó ember a mai Amerikában él egy ideig, belátja, hogy a mai világ leghatalmasabbb államában a politikai témák és a döntések a metropoliszok sajtójának, televíziójánakés rádiójának a függőségében működnek.

Ezeket a médiumokat pedig nem cenzúrázza az állam. A nyilvánosság ellenőrzése alatt csak azáltal vannak, hogy az, amit meghirdetnek, mindenki számára hallható dobolás, aki hallani, olvasni és látni tud. De hát a médiumokat a felhalmozott tőke meg tudja vásárolni, és ha kell, ki tudja tartani, még ha veszteséges is. Pénzért vásárolható szubtilis hatalom az, amit liberális, a piac korlátozását tiltó államokban médiumoknak hívnak. A klasszikus demokrácia (Montesquieu) az igazságszolgáltatás, a közhatalmi adminisztráció és a törvényhozás különválasztásával jött létre. (Tehát nem görög népuralom, jóllehet a szó ezt jelenti.) A pénzért vásárolható hatalom neve: korrupció.

Vajon azt kell-e gondolnunk, hogy a liberalizmus azért veszítette el régi hitelének zömét, mert ha nem is kedvez a közszolgálat a korrupciónak, de a média a hatalom megvásárolhatósága miatt adás-vétel tárgyává, áruvá változtatja azt, ami nem az, aminek nem szabadna áruvá vagy a parancsuralmi rendszerek, de még pártok eszközévé se válnia?

Van-e erre válasz? Azt hiszem, hogy amerikai körülmények között a válasz az, hogy ott a piaci alapon létrejött kutatóintézetekben, civil, nem állami ügynökségekben és a médiumok szerkesztőségében is valamennyi szabadságuk van ellentmondó szellemű embereknek is, ha tehetségesek. Még ha nem is sztárok. Ez azért van ott és talán Angliában is, mert az állam és a nagy egyházak szervezett ellenőrző hatalma sokkal szétszórtabb, mint akár a mai piacosodó Nyugat-Európában. Ne is beszéljünk Kelet-Európáról.

Az alábbi cikket három évvel ezelőtt írtam.

Az előző sorokban vázolt kérdés ez volt: El lehet-e választani a médiumok szerkesztőségét a kapitalista termeléstől úgy, hogy ne azoknak a hatalma érvényesüljön a médiumban, akikre az állam rábízná az elválasztás ellenőrzését?

Hiába égető a kérdés. A legjobb, ha az is marad.

A szervezők meghívását azzal próbáltam elhárítani, hogy félő, számomra a médiumok még sokkal kritikusabb színben tűnnek fel, mint amit egy kritikusan hangolt konferencia még megvitatásra érdemesnek tart.

A túlfeszültség okát nem érdemes másutt keresni, mint az élettörténetemben. Három félelmetes diktatúrát éltem meg úgy, hogy abból kettőnek szem- és fültanúként már a felemelkedését is megéltem a médiumok szárnycsattogásai közepette. Az olasz korai fasizmus teoretikusai és olyan futuristák, mint Marinetti mutatták meg – már talán az első világháború előestéjén –, hogy mit lehet elérni egyetlen hangszóróval, amit teherautóra szereltek, és a szónokok azon a nyitott teherautón álltak. Egy kisvárosban is tömeget lehetett összecsődíteni.

Ezt persze még nem saját szememmel és fülemmel tapasztaltam, de Horthyt már igen, aki ezen olasz fascio tanítása szerint szervezte meg a Tanácsköztársaságot leverő ellenforradalmat. Meg hát Hitler és Sztálin médiumpolitikáját már jócskán felébredt korban éltem át. Ráadásul az összeomlott Németországban a liberális piac médiumparadicsomának harminc év óta bennlakó polgára voltam és vagyok. Minthogy ez is hatalmi centrumok, gazdasági és politikai diszpozíciós csomópontok függvényeként működik, így ez a harmadik diktatúra: a liberális nyugat-európai és részben amerikai hidegháborús médiumvilág, amelynek igen intenzív fogyasztója voltam és vagyok.

Sőt 1961-ig még magam is munkatársa voltam az Internationale Situationiste nevet viselt francia nyelvű, avantgárd folyóirat főszerkesztőjének. A folyóirat arról lett később közismertebb, hogy az 1968-as diákmozgalmak jelszavainak nagy része tőlünk származott. Jelszavak a tekintélyuralmi állam, család és iskola ellen, valamint az így berendezkedett közállapotokat kiszolgáló médiumok ellen. Az európai közállapotok azóta erős hasonlóságot mutatnak az Egyesült Államok viszonyaival. Termelési és társadalmi viszonyaival, beleértve azt is, hogy a kettő közötti ellentmondások is hasonlóak, mint ahogy ezt a klasszikus marxista irodalom mondaná.

Ezen ellentmondások legkiválóbbika arra vonatkozik, hogy a médiumok a hatalomnak egy olyan új formáját testesítik meg, amely kívül esik a régi hármas hatalmi szférán. A modern demokrácia a három szféra egymástól való elválasztása nélkül nem működik. E század félelmetes politikai elnyomó rendszerei a szóval és képpel, azok hatalmával való visszaélést aknázták ki. Hitler a ’33-as hatalomátvétel után futószalagon gyártatta a néprádiót, hogy beszédeit az egész család hallgathassa. Hallgatta is. Hitler rövid öngyilkossága előtt, Berlinben, egy asztali beszélgetés során azt mondta: „Mindent, amit elértem, rábeszéléssel értem el.” Tudjuk, hogy ennek titka a milliószoros megsokszorozódás, az egyidejűség és a rendezés. A közélet és a hatalom gyakorlása áttelepül egy minden lakásban hallható és minden moziban látható színpadra.A mai médiumok szerepét betöltő házi színpad, napi színház lehetősége után kutattak már a 19. század második felében.

Hitler kritikusainak azt vetem a szemére, hogy nem ismerik el fölényes tisztánlátását a szó hatalmát illetőleg. Jóllehet, a Biblia lényege is ezen tudás megújulása. A Földön minden hatalom az élő, a minket éltető és szárnyaló szónak adatott. Ez az evangélium, az örömhír.

A diktatúrák médiumai a saját ideológiáik halott szavait ismétlik, mozgatják így és úgy azért, hogy élőnek tűnjenek a halott szavak és képek. És ezt kitartóan teszik. Egészen a pusztulásuk végső órájáig. Ezen felismerés és keserű elismerés nélkül még sok szóbeszédet, üres magyarázatot kell elhallgatnunk a náci és bolsevik hatalom eredetéről.

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó

Apának lenni - Meghívó könyvbemutatóra a Hadik Kávéházba - Március 25-én 18 órára

  „A legnagyobb kaland, amit férfi átélhet” 

Tillmann Prüfer

Apának lenni

Miért van égetően szükség új apákra

Szeretettel várunk könyvbemutatónkon a Hadik Kávéház galériáján

március 25-én, hétfőn 18 órától

Esemény

(Budapest XI., Bartók Béla út 36.).

Tallai Gábor fordító beszélgetőtársa Süveges Gergő újságíró, az Apakulcs alapítója.

A belépés díjtalan.

A kötet a helyszínen 30 % kedvezménnyel megvásárolható.

A népszerű ismeretterjesztés gyöngyszeme Prüfer az apa-gyermek kapcsolatról, a modern apa új szerepalternatíváiról írt humoros könyve.

Líra

Libri

Multiverzium

Multiverzum Kiadó, 2024

Fordította: Tallai Gábor

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Bukodi Attila

A szerző személyes élményeit feldolgozva mesél a szülői szerepek és a családi élet mai dilemmáiról és új perspektíváiról – a hagyományos apaszerep mellett felvázolva az apák mai új lehetőségeit, bemutatva azt a szülői szerepegyüttest, amelyben a férfiak is aktív résztvevői gyermekeik életének.

Fülszöveg

Apának lenni az élet egyik legnagyobb kalandja, és nem mindegy, hogyan vágunk bele. Tillmann Prüfer, aki a ZEIT magazin főszerkesztő-helyettese, olyan apa, aki ágyba viszi a reggelit a lányainak, és aki elfogadja, hogy a kamaszok „rendetlensége” afféle egészséges lázadás. Prüfer Apának lenni című könyvében végiggondolja a hagyományos apaszerepeket, hogy felmutasson helyettük újakat, melyek mindegyike egyetlen célra irányul: légy része gyermeked életének, ne csak érzelmileg nehezen elérhető, a távolból gondoskodó apaként élj! Az a „szerszámosláda”, aminek eszközeit minden apának kínálja, meggyőző és inspiráló. A szerszámok használatának végeredménye, hogy gyermekeink önállóvá válnak, miközben egy életen át képesek kötődni az apjukhoz. Az új apák nemzedéke itt kopogtat az ajtón. Ők már nem csupán arra vannak rendelve, hogy megteremtsék a család anyagi hátterét, hanem teljes szívvel és lélekkel vesznek részt gyermekeik nevelésében. Persze ahhoz, hogy előlépjen az apák új nemzedéke, szükség van a nők támogatására. Nélkülük nincsen új apa.

Ajánlások 

„Ennek a könyvnek az elolvasása után legszívesebben újrakezdeném apaként.”

Jan Weiler író, színész 

„Tillmann Prüfer Németország legismertebb apukája.”

Perspective Daily 

„Tillmann Prüfer szerint, akinek négy lánya van, itt az ideje, hogy megteremtsük az apaság pozitív képét.”

perlentaucher.de

A szerzőről

Tillmann Prüfer (1974) a ZEIT magazin főszerkesztő-helyettese, író, négy lány édesapja. A magazin hasábjain 2018 óta heti rendszerességgel jelenteti meg nagy népszerűségnek örvendő cikksorozatát, a Prüfer lányait. Két korábbi könyve, az Ez apáé, vagy dobjuk ki? és a Tedd már le végre azt a kütyüt! hamarosan a sajtó és az olvasóközönség kedvence lett. Tillmann Prüfer Berlinben él családjával. Az Apának lenni című könyve a híres Rowohlt Kiadónál jelent meg 2022-ben.

 

A szerző portréját Max Zerrahn készítette.

Idézetek a könyvből

„Miképp találjuk meg saját utunkat a sokféle apamodell között?”

„Hogy férfiként az apa mit képvisel a társadalom és a gyermek számára, nagyon különböző dolgok.”

„Végre magunk írhatjuk meg az apa szerepét az élet nagy forgatókönyvében!”

„Képtelenség annyi ostobaságot elkövetni, amit egy apa ne tudna helyrehozni.”

„Az ifjú apa gyakran magányos vándor a babakocsi mögött.”

„Lemondunk mindenről, szexről, alvásról, étvágyról, de cserébe értelmet nyer az életünk.”

„Ugyanúgy végződik a gyerekekkel való foglalkozás, mint ahogy kezdődött: kevés alvással.”

„A legnagyobb büntetés minden férfi számára, ha saját tükörképével kell elboldogulnia.”

„Soha nem érezzük magunkat annyira erősnek, mint amikor gyermeket nevelő apák vagyunk.”

Részletek a kötetből 

„Csak egyvalaki létezik a világon, aki megtaníthat, milyen is a jó apaság. A saját gyereked.”

„Arra rábírni a gyerekeket, hogy azt tegyék, amit mi szeretnénk, amúgy is hosszadalmas folyamat. Például jómagam nagyon örültem volna, ha lányaim a következőképpen eszik a spagettit: végy egy villát, majd annak forgatásával legföljebb három vagy négy tésztát tekerj fel! Ezután vezesd a villát a szádba! Ezen a projekten, mondjuk, tizenöt éve dolgozom. Ezzel szemben gyerekeim spagetti evéskor bal könyökükre támaszkodva fejüket a tányér magasságáig eresztik le, majd az evőeszközt egy trágyavillához hasonlóan használva a szájukba lapátolják a tésztát, amilyen gyorsan csak lehet. Elég gyakran főzünk tésztát.”

„Minderről lemondani csak azért, mert apák lettünk, hát ez elsőre elég szörnyen hangzik, és lássuk be, igenis vannak rettenetes pillanatai. Ami mégis megdöbbentő, hogy ez az egész ijesztően boldoggá tesz. Semmink nincsen, és mégsem érezzük a hiányt. Olyan ez, mintha egy másik országba költöznénk, ahol a boldogság pénzneme valami egészen új dolog. Ami korábban még feltétlenül szükségesnek tűnt, semmivé foszlott, és hirtelen olyasvalakivel vagyunk együtt, akiért minden erőfeszítés kész nyeremény. Lemondunk mindenről, szexről, alvásról, étvágyról, de cserébe értelmet nyer az életünk.”

„Ha azonban a férfiak apák lesznek, elmagányosodnak. Jól mutatja ez, milyen mélyen határoznak meg bennünket a társadalmi szerepek. A bélyeggyűjtés, a fociszenvedély vagy a hétvégi kertmánia mind identitások, melyek egy tevékeny férfira jellemzőek, aki más férfiakkal (és nőkkel) ugyanazon szenvedélyben osztozik. Ezzel szemben az apaság nem tűnik olyan tulajdonságnak, olyan jellemző sajátságnak, amelyről másokkal beszélgethetünk. Egy bébi apja ezért egyúttal mindig magányos apa is. Hacsak valami meg nem változik végre!"

A fordító utószava 

Tillmann Prüfer szívből apa. Mindent tud, amit egy apának tudnia kell. Hogy csak egyet mondjak: aki mindennap reggelit visz kamasz lányainak az ágyba, az a szeretetnek, a gondoskodásnak és az alázatnak kivételes magasságaiban mozog. Bár e könyv témája az új típusú apa, szögezzük le, ilyen apák mindig is voltak, ha nem is oly sokan. A megszólítható, mindig jelen lévő, figyelmes és szelíd, szerető apa típusa nem új keletű. Legfeljebb ritka. Tillmann Prüfer megküzdött azért, hogy közéjük tartozhasson. Ebben, mint megvallja, felesége volt tanítómestere, ahogy jómagam sem lehetnék feleségem nélkül olyan apa, amilyen vagyok. Ez a könyv sok apának segíthet. Megértővé, rugalmassá, beszédképessé tehet bennünket. És nekünk szükségünk van erre.

            Apám a régi iskolához tartozott. Keveset beszélt, jelenlétével szeretett. Most is érzem a hiányát, azt, hogy milyen csodás lett volna, ha többet mond el vívódásaiból, tapasztalataiból. Jobb lett volna. Neki is, nekem is. De a tanulás, a felismerés csodákat hoz. Ahogy jómagam felismertem, min kell változtatni, hogy „elég jó apa” lehessek, úgy teheti meg ezt minden apa, aki közel engedi magához ezt a könyvet. Elsőre könnyűnek tűnik, hiszen a könyv fő üzenete, hogy legyünk jelen a gyermek életében, figyeljünk rá, töltsünk vele annyi időt, amennyit csak tudunk. De a régi minták bizony makacsok, tipikusnak és ideálisnak vélt apai és anyai feladatokat közvetítenek, melyeket jól ismerünk, hiszen mi magunk is megélhettük őket gyerekként. Hazudnék, ha azt mondanám, rám nem voltak hatással ezek a régi beidegződések. Évtizedeken át kora reggel mentem dolgozni és későn értem haza. Az, hogy a gyerekeket sokáig én vittem oviba vagy az iskolába, nem számít, mert reggel fél nyolc körül szinte aludtunk útközben. Prüfer könyvét olvasva sok mindent másképp csinálnék ma. Egy dologra azonban büszke vagyok: rengeteget meséltem nekik este, fejből kitalált történeteket, sőt, néha azt kértem, adják meg a szereplőket, én meg történetet faragok köréjük.

            Fontos könyv ez. Igazság szerint minden leendő apának (és anyának) jó volna elolvasnia. Őszinte, szívet melengető vallomás. Prüfernek igaza van, számomra sincs nagyobb örömforrás, mint a gyerek. A gyereknevelés pedig élethosszig tartó feladat. Ha a nebulók megkezdik felnőtt életüket, mi akkor is a szüleik maradunk, mint szülők pedig valahogy úgy működünk, mint egy biztonságos kikötő. Ha a tenger viharos, ha a hullámok átcsapnak a vitorlán, ott vagyunk mi, akik megmutathatjuk gyerekeinknek, mit és hogyan kell tenni ilyenkor. Például egymással szemközt leülni egy fotelbe és beszélgetni.

Tallai Gábor

Megvásárolható a kereskedelmi hálózatokban és a kiadó webáruházában:

Líra

Libri

Multiverzum Kiadó

Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon – Vendégünk Kayla Czaga augusztus 25-én

Kayla Czaga

Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon

Megjelent!

Prae Kiadó

Fordította: Kis Orsolya

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Prae Kiadó, 2023

 

A fordítás a Canada Council for the Arts támogatásával készült.

Könyvbemutató és dedikálás a Kis Présházban augusztus 25-én, pénteken 19 órától

(Budapest XI., Bartók Béla út 44.)

 

A könyvbemutatóra Budapestre érkező szerzőt a kötet fordítója, Kis Orsolya kérdezi költészetről, a kanadai és észak-amerikai líráról, magyar gyökereiről és sok másról.

Az esten angolul és magyarul is elhangzanak versek.

 

Fülszöveg

 

A Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon versei egy lány életútját követik nyomon. A gyerekkortól a felnőttkorig terjedő, izgalmakkal teli, egyúttal ijesztő időszakban a világhoz, a léthez fűződő viszony és a személyes kapcsolatok érzékeny átalakulásokon mennek keresztül. Az apa, az anya, a nagyszülők alakja, a közeli-távoli rokonok ugyanúgy ott kavarognak, szót kérnek, jelen vannak, majd eltűnnek ebben a kiszámíthatatlan világban, mint a barátok és ismerősök, vagy éppen a szűkebb és a tágabb környezet jellegzetes helyszínei: az otthon, a kisvárosi miliő, a végtelen kanadai országutak, a nagyvárosi kávézók. És persze a legbensőbb tapasztalatok: az emlékek, szorongások, félelmek és örömök.

A versek Czaga élénk, friss és összetéveszthetetlen hangján szólalnak meg. Szellemes, zsigerekig hatoló, ugyanakkor játékos költészete őszintén és humorral vizsgálja a személyiség legbonyolultabb rezdüléseit és azokat a titokzatos hajtóerőket, amelyek az élet sötét pillanataiban is továbblendítenek bennünket.

 

A szerző fotóját Erin Flegg készítette.

Kayla Czaga 

A szerzőről

 

Kayla Czaga Lethbridge-ben, Albertában született 1989-ben, és Kitimatban, British Columbiában nőtt fel. Jelenleg Victoriában, Vancouver közelében él. Édesapja 1956-ban menekült Magyarországról Kanadába. Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon című első verseskötete 2014-ben látott napvilágot, mellyel rögtön elnyerte a rangos Gerald Lampert-díjat. Jelölték többek közt az Angol Költészet Governor General’s-díjára, valamint a Dorothy Livesay Irodalmi Díjra. Versei önállóan is számos elismerésben részesültek.

Versek a kötetből

APÁM ÉLETRAJZA

Anya veséi cserben hagynak minket.

Miután a helikopter elindul vele Prince George-ba, apám

megkér, hogy csomagoljak szendvicseket és csendet.

Apám fekete pickuptruckjávalutánaindulunk. Égve hagyjuk

a villanyt a nappaliban.

Egyszer egy sebész bennfelejtett egy kis tükröt apám belsejében.

Benzinkúti alma, feketekávé.

A többi átutazó fáradt és gyanakvó.

Apámat nem zavarja a meztelenség.

Az 1970-es évet a Stanley Parkban töltötte, fogatlanul.

Úgy nézett ki, mint ez a pihenőhely Topley-től délre, ahol

varjak kárognak az áthaladó lakókocsikra. Pottyantós vécék

papír nélkül, de ő hozzá van szokva. Saját monogramját

tetoválta a kezére.

A sávelválasztó vonal, mint egy migrén, egész reggel.

Kávé papírpohárban. Rádióállomások

a városokban ‒ dalok szerelemről

vagy arról, hogy kevesebbért is ölnek embert.

Vett anyámnak két kitömött baglyot.

Vett egy fogsort is, mert feleségül akarta venni.

Egy lepke fennakadt az ablaktörlőn. Szarvas

a leállósávban. Tizenhét rendszámtábla

különböző tartományokból, mióta elhagytuk

Kitimatet. Apám semmit nem vesz félvállról. Tízéves

korom előtt nem beszélt. A bőre lefelé húzza, a föld felé.

Újabb kisváros, még egy kávé

a helyi egységben egy Ruth nevű pincérnővel.

Apám találta fel a krokodilokat. Az országa

fedezte fel a bánatot.

Mielőtt megszülettem, zálogba adta

az árnyékát. Mást nem tudott eladni,

hogy megszerezze anyámat.

A fenyők lilák a fenyőszútól.

Egy tarajos sült a hátára fordított egy piros teherautó.

Az ég a Burns Lake felett úgy néz ki, mintha

betörték volna. Eső veri a vizet.

Késő van. Apám keze nem tudta megtartani

a napot. A nap lemegy, figyelmen kívül hagyja az erőfeszítését.

Kivesz nekem egy szobát, de ő a kocsiban alszik

a Skeena mellett. Gyerekkorában egy Eaton’s

katalógusból tanult meg angolul ‒

hálózsák és horgászcsali ‒, és azért beszél,

hogy egyben tartsa a világot.

Jön a reggel, mint az influenza,

nem mentegetőzik ‒

utálom a nappali fény ízét

utazáskor.

Láb a műszerfalon. Alvás a műszerfalon.

Van egy emlékem apámról, amikor leborotválta a szakállát.

Van egy emlékem apámról, amikor egy gumicsirkét fog.

Azon az éjszakán, amikor megszülettem, megnyert egy bowling bajnokságot.

Van egy emlékem apámról ‒

mindkét vállán oltási hegek vannak,

és alumínium égette sebek mindkét karján.

Mielőtt a mentők elvitték anyámat,

apám megcsókolta a kicsi fülkagylóit.

Vanderhoof után úgy vezet,

mint egy olyan férfi, akinek tele van vérrel a szája.

A szemüvege komikusan nagy.

A haja ősz, és csendben szereti anyámat

az összes építési területen keresztül,

végig a 16-os Highway vonalán.

APÁM NYERT NEKEM 242 $-T A KITIMATI GOLF & COUNTRY CLUBBAN TAVALY KARÁCSONYKOR

Rendelj bármit, amit akarsz. Mondd nekik, hogy

Johnnak lesz. Ez George Chow, a kórház

igazgatója. Láttad, hogy elárulta magát? Két királya van.

Danny az osztó – igazi nagyágyú, nagy fejes valahol.

Anyád nem kedveli túlságosan. Tartja.

Tartom. Egy club sodát jéggel, szívószál nélkül. Ez Pooga. Komolyan.

Ez az igazi neve. Ez pedig Ken, Gus fia. Minden évben játszunk

a Gus emlékére rendezett tornán. Ken

valószínűleg az egyetlen az asztalnál, aki nem játszott

az apjával. Vannak esték, amikor én érek ide először,

és csak nézem a golfozókat ott lent. Meséltem már, hogy

az első munkám az volt, hogy golflabdákat szedtem ki a tóból? – Lethbrigde-ben volt.

Eladtam őket, a golfozók visszavásárolták. All in – ma csak

szórakozásból játszom, mert itt vagy a városban. Szóval

semmi gond, már vagy tucatszor, százszor elvesztettem az ingem. Először akkor,

amikor Kanadába jöttem, miután elszöktünk Magyarországról. ʼ56-ban,

a forradalomkor. Éjszaka utaztunk. Az oroszok

kiabáltak. Gyertek elő, nem lövünk. Szóval a nagybátyám

azt mondta, Add a kezed, John! – és én úgy is tettem –

Gyerekre nem lőnek. Aztán lőni kezdtek.

Bár csak ötéves lehettem, de emlékszem a puskagolyókra,

ahogy a hajamhoz értek, a nagybátyám elbújt mögöttem. Aztán nagyanyád

visszahúzott a bokrok közé, és futottunk – a nagybátyám

vére a hátamon, Kanadáig nem váltottam inget.

MEGFIGYELÉSEK

A tévé villogott, meginterjúvolta

saját magát. Keresztülbámultam apám szemüvegén. A szemei olyanok voltak,

mint a sporthírek. Só a dohányzóasztalon, só

a szódájában, a chipsben. Három altató éjszaka.

A macskája, hamvakká gömbölyödve, egy urnában a kandallópárkányon.

Nehéz elhinni, hogy ezért az életért

szökött Kanadába, ezért a virágos kanapéért egy olyan házban, ami túl nagy

három embernek. Az egész fiatalkoromat azzal töltöttem, hogy

Magyarországról kérdezgettem, egy padon a házunk előtti udvaron,

miközben a szomszéd nő a beton kocsifelhajtóján

napozott. Minden beszélgetésünk elfért volna

a hamutartóban. Az élete helyett apám

pénzügyi beszámolókról, az NDP-ről, a világ más részein zajló

háborúkról beszélt – a jelenlegi helyzetről,

ahogy nevezte. Egy olyan nyelven, amit nem ismertem,

apám a száján át kifújt füstadagokban beszélt.

MÉG EGY VERS APÁMRÓL

Nekem se jönnek át a versek. A barátaim jönnek át,

vagy a macska a szomszédból. Egyszer átjött apám,

és hozott ajándékba ezeregyszáz dollárt apróban.

Azt mondta: Meg kell dolgoznod a pénzedért ‒

azaz el kell cipelnem a bankba

a kétméteres hóban, Hajrá, itt a zacskó.

Az apám sokkal inkább vers, mint amennyire ez a legtöbb versről

elmondható. Egyszer a kabátja alá tömködött egy élő búvármadarat

és hazahozta, hogy elkápráztassa anyámat, aki imádja

a madarakat, főleg a meglepett hangú madarakat,

főleg a baglyokat. Nosztalgiareceptoraim őrült cikázásba

kezdenek, amikor apámra gondolok, ahogy tolja maga előtt a fémdetektorát,

keresztül csodás nemzetünk parkjain, iskolaudvarain,

folyópartjain, előre-hátra mozgatva ‒ mint valami

hobó, mondaná anyám ‒, amíg az el nem kezd ünnepélyesen pittyegni

egy ötcentes felett. Vajazókéssel

légiesen vékony metaforákat vág ki a világból.

A kötet megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó