2021. június 3., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Velencei Rita - ("A könyvek, az irodalom, az olvasás már kiskoromtól a mindennapjaim részévé váltak. Mégsem jutott eszembe egész gyerekkoromban, hogy író legyek. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Velencei Rita az írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek kilenc könyve jelent meg eddig, amiket az EZ-Könyvek Kiadó, valamint a weboldalon lehet megrendelni

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Velencei Rita néven írok nőknek, nőkről szóló történeteket, elsősorban regényt és novellát. 2015-ben jelent meg az első regényem Kávé és krémes címmel, amelyről több olvasó is azt jelezte vissza, hogy Bridget Jones naplójára emlékeztette őket. Idén jelent meg a történet folytatása Tiramisu – Lánykérés meg egyéb finomságok címmel. A kosztümös romantika is közel áll hozzám, két regényt írtam ebben a zsánerben Gwendolyn, illetve Camelia címmel (a két történet összetartozik, e-könyvben egy kötetbe fűzve Titkok és vétkek címen is elérhető). Az Édes meglepetés egy humoros karácsonyi kisregény, egyelőre csak e-könyvként lehet olvasni. A novelláskötetem, a Levendulaméz 42 rövidebb írást tartalmaz, amelyek elsősorban hangulatképek, témájukat és helyszínüket tekintve igen változatosak, de a nők mint téma, a női élethelyzetek összekötik őket. A történeteim többsége romantikus, és a legtöbbször humort is bőven adagolok hozzájuk.

Polgári foglalkozásomat tekintve pedagógus vagyok, egy szép kis faluban élek a családommal a Velencei-tó közelében. Húsz éve kezdtem el írni. A könyveimből névre szólóan dedikált példányok a  weboldalon, e-könyvek a nagyobb értékesítőknél kaphatók.

Camelia című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez a regényem a Gwendolyn – Manor House titka „testvérregénye”, egy másik szereplő szemszögéből mutatja be a történetet, és választ ad sok olyan részletre, ami az első részben homályban maradt. Sokkal rövidebb ideig tartott megírnom, mint az első részt, habár ez több mint kétszer olyan hosszú lett – kb. fél év munka van benne. A történet az 1870-es évek vidéki Angliájában játszódik, és egy olyan családról szól, amelynek életét titkok és cselszövések szövik át. Ahhoz, hogy jól tudjam érzékeltetni az akkori mindennapi élet hangulatát, utána kellett olvasnom sok mindennek: pl. annak, hogy mennyibe került akkoriban a hús vagy a cukor, milyen teát ittak az angolok, milyen ételek kerültek az asztalukra a mindennapokban. Mivel az előző kötet már felvázolta a cselekményt, a vezérfonalam már megvolt, csak ki kellett egészítenem a kirakós hiányzó darabkáit. Ez a két történet igyekszik visszaadni a korszak klasszikus stílusát, nyelvezetét, erre is figyelnem kellett.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság? 

Alapvetően fikció, amit írok, de sok személyes történetet is beleszövök az írásaimba. A Kávé és krémes c. regényemben pl. akadnak teljes jelenetek, amelyek a valóságban is megtörténtek velem. Az Édes meglepetés főhősnője egy gimnáziumi tanárnő – én is tanítottam gimnáziumban -, valamint fontos szerephez jut egy női kórus, ebben is sok személyes részlet akad, mivel én is énekeltem kórusokban, fiatalabb koromban. Egy rövid ideig könyvtárban is dolgoztam, a Közkönyvtár című novellám például ebből született.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

A könyvek, az irodalom, az olvasás már kiskoromtól a mindennapjaim részévé váltak.

Mégsem jutott eszembe egész gyerekkoromban, hogy író legyek. A gimnáziumi olvasmányok, elsősorban Stendhal tehet róla, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve belevágtam egy romantikus regény írásába. Sosem készült el, de ettől kezdve valami izgalmas kalandként gondoltam az írásra. Néhány novella volt már a fiókomban, amikor rábukkantam egy kiadói pályázatra, amelyre elküldtem az írásaimat. Legnagyobb meglepetésemre tetszettek nekik, két antológiában is szerepelhettem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

Alapvetően a romantikus-humoros az a zsáner, amit olvasni is, írni is a leginkább szeretek. Kedvelem a stílusgyakorlatokat is. Most egy olyan kisregényen dolgozom, amely tíz írónő stílusában mesél el fejezetről fejezetre egy kis történetet. Nagyon szeretek ezzel foglalkozni. Szívesen írok át történeteket más végkifejlettel, esetleg új szereplőkkel - ilyen pl. a nemrég elkészült Hamupipőke fellázad című novellám. Nagy álmom egy misztikus meseregény megírása, ehhez még gyűjtöm a bátorságot és az ötleteket. Amit biztosan nem tudnék írni: horrort, sci-fit, krimit, thrillert, valamint sajnos verset és drámát sem. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hogy egy hasonlattal éljek: ilyesmi lehet egy maratoni futóversenyen célba érni. Megkönnyebbülés és büszkeség egyszerre. Sok munka van egy regény elkészítésében, általában több ezer óra. Amikor sok-sok vajúdás után végül kikerekedik az egész, az olyan, mint egy gyermek megszületése – igazi csoda. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Olyan nevet szerettem volna, amihez valamilyen módon kötődöm érzelmileg. A Velencei-tó egész gyerekkoromban fontos szerepet játszott, ez volt az elsődleges ok, amiért tőle kölcsönöztem vezetéknevet - nem mellékesen az olasz Velence is kedves a szívemnek, egyszer volt szerencsém meglátogatni. Hogy az írói nevem magyar és nem külföldi (mint az igen divatos hazánkban), annak az az oka, hogy az első könyvem Magyarországon játszódik, furcsán nézett volna ki a borítón egy angol név.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mindig is a romantikus zsáner vonzott – ez esetemben nem jelent erotikusat vagy csöpögőset, egyszerűen az emberi érzések, kapcsolatok, az emberi történetek érdekelnek. Civilben is emberekkel foglalkozom, semmi sem véletlen. 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Éveken át dolgoztam az első regény megírásán, szerkesztésén, tördelésén, magam intéztem a magánkiadás minden részletét. Nagyon büszke voltam arra, hogy meg tudtam csinálni. Az első kiadás elég hamar elfogyott, ez pozitív visszajelzés volt számomra. 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív? 

Elsősorban impulzív, mindig olyasmit írok, amihez éppen kedvem, ötletem, hangulatom van. Ezért is jelent kikapcsolódást számomra az írás. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Sok kedvenc jelenetet fel tudnék sorolni, amelyeknek sikerült jól megragadnom a hangulatát, a párbeszédeit, vagy elég humorosra sikeredtek. A másik félére is akad példa. A Gwendolynban és a Cameliában vannak börtönben játszódó részek, valamint egy jelenet, ahol egy angol nyomozó kérdezi ki a főhősnőmet. Kicsit sem értek a rendőrségi témákhoz, ezért ezeket nehéz volt kitalálnom. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 

Inspirációként bármi szolgálhat számomra, egy érdekesség, ami velem történt meg, egy hír a rádióból vagy az újságból éppúgy, mint egy jól elkapott fényképfelvétel. Bármitől meg tud lódulni a fantáziám, ha írós hangulatban vagyok. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Néhány kedves ismerős olvassa el először a kéziratot, a visszajelzéseikre mindig odafigyelek. Kedvenc lektoromat, szerkesztőmet is meg kell említenem: Nádasi Krisz véleményére sokat adok. A tanácsai nyomán mindig sokkal jobbá válnak az írások. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Egyik nagynénim és anyukám is könyvtárosként dolgozott, temérdek könyv vett körül mindig. Nálunk mindennapos a szójátékgyártás, és gyerekkorunk óta szokás, hogy családi ünnepeken saját versekkel köszöntjük fel egymást. A húgom ugyan csak az asztalfiókjának ír, de több svéd regény az ő fordításában jelent meg magyarul. A tizennégy éves fiam is becsatlakozott már a szerzők közé, vers- és regényírásban próbálgatja magát.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Egy karácsonyi kisregény-kötettel készülök, szeretném az év végéig befejezni. Hosszabb regényre is van pár ötletem, de még nem köteleztem el magam egyik mellett sem – ez még számomra is meglepetés lesz.


A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Velencei Rita Szerzői oldala

Bookline 

Ez-Könyv Kiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése