Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Négyéves koromtól számítom a tudatos életemet, amikorra megtanultam írni és
olvasni (na meg számolni is). Életem ezutáni első huszonnyolc évét a
tudománynak szenteltem, geofizikusnak tanultam, dolgoztam is a szakmában.
Családot alapítottam, két szép, ma már felnőtt lányunk van. A család miatt
kiköltöztem Csehországba, most is ott élek.
A következő huszonnyolc évben igyekeztem sikeres üzleti karriert befutni. Két
éve visszavonultam, és a családon kívül csak az írásnak szentelem magam –
szeretném azt hinni, hogy még legalább egy jó huszonnyolc évig.
Leosztott lapok c. könyved sok
kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Talán tudod, hogy a Leosztott
lapok-hoz édesanyám rám hagyott memoárja adta az ihletet. Ungváron és
Kárpátalja több részén sokszor voltam gyerekkoromban, de sikerült még 2019-ben
is meglátogatnom az ottani rokonokat, és ez a látogatás sokat segített az
ottani helyszínek leírásában. Rengeteget kellett azonban utána olvasnom,
kutatnom, hogy történelmi hitelességgel tudjam ábrázolni a világháborús idők
Ungvárját és Észak-Magyarországot. Google a mindennapi haverom lett. Több
nyelven olvasok, és ez rendkívül hasznos volt eredeti forrásmunkák
tanulmányozásában, hogy minél pártatlanabb véleményt tudjak alkotni és közölni.
Ez volt az egyik oka annak, hogy a könyvet eredetiben angolul írtam – a
neutrális nyelvvel hangsúlyozni akartam a szemlélet pártatlanságát is. A könyv
angol verziója (The Hand We Are Dealt címmel) mintegy másfél évet
vett igénybe, és a szerkesztői munkálatok alatt már a magyar fordításon is
elkezdtem dolgozni. Az utóbbi egy további jó félévig évig tartott.
Forrás: Bordás Róbert szerzői oldala |
Történeteidben mennyire van jelen fantázia
és valóság?
Anyám fiatalkori sorsa mintegy mementóként
szolgál a háborúk miatt hazájukat vesztő, menekülni kényszerülő, és az
idegenben magukat keresők emlékének. A könyv nyolcvan százaléka valóságos
eseményeken alapul, de hogy egy jó regény legyen belőle, azzal a húsz
százalékkal meg kellett toldanom. Ezért ez nem egy életrajz, hanem egy regény,
igaz történet alapján.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez
a szenvedély?
Az első verseim még gyermekkoromban
születtek, és mire felnőtt lettem, már százötven fölött is volt a számuk. Két
kisregényt és jó néhány elbeszélést is írtam kamaszkoromban és az egyetemi évek
alatt. Mindig voltak történetek, amiket el szerettem volna mondani, és mivel
kicsit introvertált vagyok, inkább leírtam, mint valakinek elmondtam volna
őket. Nyomtatásban azonban csupán pár írásom jelent meg egyetemi lapokban, nem
számítva tudományos publikációimat.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Egész életemben imádtam a történelmi
regényeket. Aktívan kutatom családom történetét, és ez adta az ötletet, hogy
egy kicsit a történelmi rejtélyek felé orientálódjak. A történelmi
regénysorozatot, amelyen most dolgozom, ebbe a zsánerbe lehetne talán
besorolni. Egyébként nem vagyok híve a skatulyázásnak, hiszen maga a Leosztott
lapok lehetne nemcsak történelmi regény, hanem dráma, romantikus,
háborús, vagy női regény illetve fiatal felnőtt (new adult) is.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a
kéziratod?
Elképzelhetetlen megkönnyebbülés, hogy a
történet végre papíron (értsd: számítógépben) van. Hamar átvált azonban ez az
érzés pánikba, hiszen akkor kezdődik az igazi rabszolgamunka: szerkesztés,
ellenőrzés, szövegsimítás, átírás, ezt kivágni, azt hozzátenni… és ez nem megy
fájdalom nélkül.
Nem gondolkodtál még írói
álnéven?
Nincs szükségem rá. Tízegynéhány évvel
ezelőtt álnéven írtam egy a tényirodalomban mozgó könyvet, ugyanis nem fért
össze ez a tevékenység az akkori foglalkozásommal. Ma már szabad vagyok.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél
volna írni?
Azt hiszem, anyám története adta az igazi
ihletet, és ha már annyira szeretem a történelmet, miért ne próbálkozhatnék
ezzel a zsánerrel alkotói módon? Közben felfedeztem, hogy a családom története
további ihletet adhat, hát ez a zsáner, úgy tűnik, valameddig nekem még kitart.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved
megjelent?
Mindenki szeretne maga után hagyni valami
maradandót, valamit önmagából. Gyönyörű érzés.
Forrás:Bordás Róbert szerzői oldala
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Tervező típus vagyok. Fejezetek szerinti
cselekményváltozatot írok, de aztán elengedem a szereplőimet, és néha magam is
meglepődöm, merre veszi útját a történet. Úgyhogy mind a kettő.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid?
Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Egyik kedvenc jelenetem a Leosztott
lapok-ban, mikor Anna furfangos ötletével megmenti férjének szülőfaluját
attól, hogy a szovjetek elhurcolják a lakosság egy részét „málenkaja rabóta” kényszermunkára. Talán azért, mert ez
valóban megtörtént, persze pontosan hogyan, abban volt módom írói fantáziámat
szabadon ereszteni.
Talán a legnehezebb volt lírai módon
leírni egy főszereplő legintimebb pillanatait, akit édesanyámról formáztam.
Hogyan születik meg egy-egy történeted?
Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Mint említettem, amatőr genealógiai
kutatásom sok érdekes tényt, lehetőséget, fordulatos sorsokat kínál fel, ami
inspirál regényes történetek alkotásához. A múlt maga egy végtelen lelettára az
inspirációnak. A kérdés, hogyan és miért történt valami, vagy még hogyan
történhetett volna engem felcsigáz, nemkülönben a szereplők belső indokainak
elképzelése, feltárása. A történelmi környezet tanulmányozása pedig sok
hitelességet kölcsönöz az ilyen történeteknek.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik
olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet
alakulásába?
Természetesen a család, akik véleményére
sokat adok, és ők sokat segítenek egyes kételyek eloszlatásában vagy bizonyos
cselekvénygondok megoldásában. Egy éve kezdtem el egy négy fős írócsoporttal
dolgozni, akikkel hetente kölcsönösen kritizáljuk egymás újabb fejezeteit
online. A harmadik kör egy szélesebb körű, szintén online íróközösség
véleményezése. Az utóbbi két kör komolyan hozzájárulhat a történetnek, a
cselekmény fordulatainak esetleges megváltoztatásához, egy tisztább, jobban
élvezhető és akadálytalanul folyó regény megalkotásához. A negyedik kör egy
professzionális szerkesztő, aki nemcsak a nyelvhelyességet ellenőrzi, hanem a
cselekvény menetét, a stílust, a szóválasztást is segít a legjobbá tenni. Az
ötödik kör az előolvasók, akiknek szíves segítségét a Leosztott lapok-hoz
is igénybe vettem: heten az eredeti angol verziót, négyen a magyar verziót
olvasták, de itt már inkább csak kisebb hibák felleléséről és kijavításáról van
szó. Nem csoda, hogy a Leosztott lapok megírása két évig
tartott.
A családod miként fogadta a hírt, hogy
könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Büszkék voltak rám, és mindenben
segítettek. A könyv videotrailerjét családi együttműködésben készítettük:
feleségem írta a forgatókönyvet, kisebbik lányom játszott benne, nagyobbik
lányom pedig filmezte, vágta, rendezte és a hangját kölcsönözte. A könyv
borítója is nagyobbik lányom, Dominika munkája, ahogy a honlapom is.
Forrás: Bordás Róbert szerzői oldala
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még
tőled az idén?
Készülőben lévő háromrészes történelmi
regénysorozatom (munkacíme: Will Blood Tell? – Vízzé válik a vér?)
első kötetét még idén tervezem megjelentetni angolul, és talán a jövő évi
könyvhétre sikerül a magyar verziót is kiadni. Ez a sorozat az 1880-as években
kezdődik, és egy magyar család több ágának Amerikába való kivándorlását,
sorsukat, boldogulásukat követi, összekötve a jelen generációkat az óceán két
oldalán egy genealógiai kutatás alapján. Remélem, hogy a magyar olvasóknak is
tetszeni fog.
Ekönyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése