2023. április 19., szerda

Különleges gyerekek, modern mitológiák Joe Hill által ajánlott viktoriánus rémregényben - megjelenés: május 9.

J. M. Miro:
Hétköznapi szörnyetegek

„A csillagok kitartóan keringtek a pályájukon, majd keleten kivilágosodott az ég alja, de a lángok csak faltak és faltak, s nem hunytak ki.”

Különleges gyerekek, modern mitológiák e Joe Hill által ajánlott viktoriánus rémregényben

Megjelenés: május 9.

Fordító: Bosnyák Edit
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 608 oldal

Leírás

J. M. Miro nagy fába vágta a fejszéjét, és monumentális, mondhatni eposzi léptékű gótikus horror-fantasyt alkotott, mely nagyszerűen használja fel az nagy elődök, Lovecraft, Stephen King vagy épp Joe Hill hatását. A Hétköznapi szörnyetegek amellett, hogy fordulatos, saját idővonalán előszeretettel ugráló, akciódús történet, tulajdonképpen egy klasszikus coming-of-age regény is, melyben a főszereplőink, Charlie, Marlowe Komako, Ribs és a többiek, miközben birtokba veszik és megtanulják használni saját különleges képességeiket, megteszik első lépéseiket a felnőtté válás és a teljes felelősségvállalás felé is.

Miro művének másik fontos motívuma a mitológiaépítés, ahogy megkísérel szembe menni a horrorirodalom megszokott túlvilágábrázolásaival, valamint olyan képességeket, és lényeket teremt, vagy inkább teremt újra, melyekkel egy gyakorlott olvasó ugyan találkozott már, ám a szerző ezúttal új perspektívát kölcsönöz nekik.

Hétköznapi szörnyetegek bátran ajánlható Stephen King, Joe Hill vagy épp Dan Simmons rajongóinak, de vélhetően V. E. Schwab, sőt Veres Attila olvasói is megtalálhatják majd vele a számításaikat. 

Fülszöveg

„A ​Hétköznapi szörnyetegek kiemelkedő alkotás: a vad találékonyság, a dickensi különcség, a természetfeletti horror és a lebilincselő feszültség káprázatos keveréke. Vigyázzatok… ha egyszer beléptek a rémregények rémregényébe, sosem akartok majd távozni innen!” - Joe Hill

1882-t írunk. Edinburgh-tól északra, egy elszigetelt tó szélén található a Cairndale Intézet magányos kőépületeivel, ahol egy különös doktor természetfeletti képességekkel rendelkező árváknak nyújt otthont. Hamarosan két új gyerek érkezésére számít Londonból, azonban egy veszedelmes figura vadászni kezd rájuk – egy férfi, akiből korom és sötétség árad.

A tizenhat éves Charlie Ovid kegyetlen és erőszakkal teli gyermekkora során fedezte fel, hogy a teste magától meggyógyul, ha akarja, ha nem, míg Marlowe-ra egy tehervagonban találtak rá, és furcsa, kék színű fénnyel ragyog, ráadásul képes megolvasztani az eleven húst.

Két tapasztalt nyomozó feladata lesz biztonságos helyre vinni a fiúkat, ám hamarosan mindannyian a legszörnyűbb borzalmakkal kénytelenek szembenézni. Élők és holtak világa kerül összeütközésbe egymással, és miközben mélyen eltemetett titkokra derül fény, Charlie, Marlowe és a többi árva megismeri képességük valódi természetét – ráadásul nem csak arra jönnek rá, hogy mi fenyegeti őket, hanem, hogy a legádázabb szörnyetegek olykor a legkáprázatosabb ajándékokkal érkeznek.

A szerzőről

J. M. Miro az álneve Steven Price kanadai költőnek és regényírónak. Price 2000-ben végzett a Victoria Egyetemen, jelenleg ugyanott angol irodalmat és költészetet tanít. Több szépirodalmi regény és verseskötet szerzője, műveiért 2007-ben elnyerte a Gerald Lampert-díjat, 2013-ban pedig költészetéért átvehette a ReLit-díjat. Feleségével, a szintén prózaíró Esi Edugyannal a Brit Columbia állambeli Victoriában nevelik két gyermeküket. A Hétköznapi szörnyetegek az első szórakoztatóirodalmi munkája, egy nagyszabású trilógia nyitódarabja.

Mások a kötetről

„A ​Hétköznapi szörnyetegek kiemelkedő alkotás: a vad találékonyság, a dickensi különcség, a természetfeletti horror és a lebilincselő feszültség káprázatos keveréke. Vigyázzatok… ha egyszer beléptek a rémregények rémregényébe, sosem akartok majd távozni innen!” - Joe Hill

„A Hétköznapi szörnyetegek szerteágazó cselekménye lenyűgöző helyszíneken játszódik, viktoriánus világa magával ragadó. Mocskos, mégis ragyogó; varázslatos, mégis halálos; változatos és elbűvölő szereplői pedig mintha a modern kor emberei lennének.” - Cari Thomas

„Felejthetetlen, burjánzó és gondolatébresztő – egy lendületes és részletesen kidolgozott gázlámpás fantasy, ami hihetetlen utazásra hívja az olvasókat. Mirónak köszönhetően belemerülünk az élet mocskába, és elhisszük, hogy mind a szörnyek, mind a csodák lehetségesek.” - A. C. Wise

„Kísérteties, feszültséggel teli és eget rengető. A mágia és iszonyat letehetetlen keveréke.” - Tamora Pierce

Idézetek a kötetből

„Komako tudta, hogy ezek az emberek babonásak. Hisznek a démonokban meg a gonosz szellemekben, és attól félnek, hogy a kolera azért csapott le rájuk, mert boszorkányok vannak közöttük. Azt is tudta, hogy mindig gyanakvóan méregették Tesit, és félt. Egyik karjával védelmezőn átölelte a húga vállát.”

„Amikor Charlie először látta a fekete kocsit, már csaknem két hete volt az intézetben, és rosszul aludt. Kiderült, hogy ekkor pillantotta meg a másik Cairndale-t, az intézet láthatatlan ikertestvérét, ami pontosan úgy nézett ki, mint a folyosókon lógó, poros akvarellek, de vészjósló volt, mintha sötét szándékokkal lett volna tele. Ezután kezdett el azon töprengeni, hogy vajon mi folyik itt valójában, és mennyi mindent titkoltak el előtte.”

„Charlie hallotta, amint Ribs odamegy a nagy irattartó szekrényhez, és a zárral babrál. Egyszer csak egy dossziékkal teli rekesz kicsúszott a levegőbe, bizonytalanul ingott, végül remegve földet ért. Persze, hisz nem látta a lányt, csak a mappák tömegét. Most egy akta a levegőbe siklott, és kitárult. Nem volt benne semmi. A mappa visszalebegett a helyére, majd kinyílt egy második – az is üres volt.”

„Negyedórával később, a sűrű ködben, ahogy Alice hallgatta a csizmája csikorgását a macskaköveken, a szomorú, mogorva hang a koporsókat megjelölő krétát juttatta eszébe. Feszülten hallgatózott, hátha más zaj is megüti a fülét. Nyugtalanság, sőt aggodalom gyötörte. Mrs. Harrogate lehajtott fejjel, elgondolkodva lépdelt mellette. A két fémkulcs az özvegy táskájában lapult, de nem azok aggasztották. Alice néhány méterenként hátranézett a válla fölött, a tarkóján felborzolódtak a pihék. Valami követte őket.”

„Valóban Londonban voltak, de mégsem. Charlie ebben teljesen biztos volt. Mindenfelé zöld gyomokat, csöpögő vizet és bokáig érő, mérgező pocsolyákat látott. Mindent elborított a fehér köd, olyan sűrű volt, mint egy fal. Charlie-nak eszébe jutott, hogy Berghast azt mondta, a köd a holtak lelke, és behúzta Marlowe-t a kapualjba. A némaságtól, az emberek, a lovak és a patkányok hiányától kellemetlen érzés kerítette hatalmába. Charlie nyelt egy nagyot. Felpillantott a barna homokkövekre, a zöld színű, bársonyos ablakkeretekre és a rothadó, síkos, fekete gerendákra. Az volt a legfurcsább az egészben, hogy a városnak nem volt szaga.”

„Évekkel később, jóval azután, hogy megszűnt létezni annak, ami volt; miután az orzin mögötti szürke szobákban állt, gőzölgő bőrrel, és a gyászos tekintetű jelenések összegyűltek az üdvözlésére; igen, miután az lett belőle, amivé a sorsa elrendelte, a draugr kiterjesztése, és úgy növekedett benne a por, mint az izzó sötétség, amíg végül már a saját nevére sem emlékezett; miután megölte azt a két gyereket a folyónál, és ettől alapvetően megváltozott, s abban a pillanatban világossá vált számára, hogy az intézetben elárulták és hazudtak neki; de legfőképp azután, hogy vadászni kezdett a Cairndale-ben arra a csecsemőre, a ragyogó fiúra – mindezek után is, a szíve mélyén lévő, bezárt kis szobában Jacob emlékezett erre a napra, az indulásra és az azt követő útra. Mert számára ez volt a második kezdet.”

Agave Könyvek 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Elena Honoria - ("A valóság pedig mennyire van jelen nálam? Amikor egy-egy történetet életre keltek, mindig beleteszek valami apró személyes dolgot az életemből. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Elena Honoria írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Cukorfalat című e-könyve illetve nyomtatásban nemrég A Varázslónő címmel, amit a Smaragd Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A könyvek iránti szeretetem általános iskola felső tagozatában robbant be az életembe, méghozzá egy romantikus történet olvasásakor. Heather Graham; A hódító viking című könyve annyira elvarázsolt, hogy együltő helyemben kiolvastam. Addig a napig, nem is gondoltam, hogy egy könyv annyira magába tud szippantani, hogy teljesen elfelejtem a körülöttem lévő világot. Onnantól pedig nem volt megállás. Az írónő összes könyvét, amit csak meg lehetett kapni, kiolvastam. Évekig csak a romantikus zsánert részesítettem előnyben. Egy nap azonban kölcsön kaptam Stephen King; Tortúra című regényét, és egy új világ tárult elém, ami szintén nagy hatással volt rám. Innentől pedig szintén nem volt megállás, jöttek az újabb és újabb zsánerben íródott könyvek. Én pedig imádtam mindegyiket, éppen milyen kedvem volt, annak megfelelően választottam történetet. Számomra a fülszöveg és a borító együttes hatása adja meg a végső döntést, hogy egymásra találunk-e.

A könyvek mellett a másik nagy szenvedély az életemben sokáig a balett volt. Közel 10 évig táncoltam egy amatőr társulatban. Rengeteg fellépés, versenyek, nyári közösségi programok színesítették azokat az éveimet.

Cukorfalat és A Varázslónő  c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Cukorfalat e-bookom egy rövidebb írásom. Ez a művem nem igényelt sok kutatómunkát. Amikor összeállt bennem a történet, egy rövid vázlat után azonnal nekiálltam a megírásának. Annyira beszippantott a három főszereplő gondolat és érzelemvilága, hogy néhány hét alatt elkészült a nyers kézirat.

A Varázslónővel már egészen más volt a helyzet. Mivel itt egy regényről van szó, ráadásul nekem ez az első könyvem, így sokkal több időt vett igénybe az alkotómunka, mint az előzőekben, amikor novellákat írtam. Az elején nagyon lassan haladtam, főleg amíg részletesen kitaláltam a karaktereket, helyszíneket. A Varázslónő kezdetben novellának indult, egy rövid történetnek szántam csupán. Néhány részt követően fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ebből akár több is lehet. Ekkor újra terveztem mindent és ténylegesen elindult az a folyamat, aminek a végén megszületett a regény. Nagyjából egy fél évet mondanék, mire a nyers kézirat összeállt. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság? 

Nagyon nagy százalékban a fantáziámra hagyatkozom, de ahhoz, hogy megszülethessen bennem egy történet alapja, kell hozzá egy gondolatcsíra. Valami apróság, ami felkelti az figyelmemet, hogy tovább tudjam szőni a cselekményeket, karaktereket, amiket aztán életre keltek a papíron. Ilyenkor amint lehet lejegyzetelek mindent, nehogy elfelejtsem őket. Sajnos jártam már úgy, hogy nem volt nálam semmi, amibe bele tudtam volna írni, mire hazaértem, addigra meg már elszállt az ihlet.

A valóság pedig mennyire van jelen nálam? Amikor egy-egy történetet életre keltek, mindig beleteszek valami apró személyes dolgot az életemből. Személyek, helyszínek, események, amik számomra sokat jelentnek, és ezzel emléket állítok nekik. Apróságok, ami az olvasónak nem tűnik fel, de engem boldoggá tesz, hogy látom a történetben megelevenedni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2020 augusztusában kezdődött írói pályafutásam. Addig leginkább a fióknak írtam a történeteimet, amik rövidebb novellákban öltöttek alakot. Azon a bizonyos nyár végi napon, az egyik barátnőm felvetette, mi lenne, ha nemcsak a családomnak mutatnám meg az írásaimat, hanem létrehoznék egy Facebook oldalt. Napokig álmatlanul forgolódtam, amikor azt mondtam „Miért ne!”. Ha nem próbálom meg, sosem derül ki, mennyire működne ez nekem.

Nagy lelkesedéssel és izgalommal aztán 2020.szeptember 5-én létrehoztam Elena Honoria írói oldalát. Kezdetben döcögősen indult, nem ismertem még ezt a világot. Úgy éreztem, nem elég, ha kirakom egy-egy írásom, a marketingre is nagy szükség van. Hiszen enélkül nem találom meg azt a közönséget, aki szívesen olvasná a történeteimet. Az első fél év volt az igazán tanuló időszak. Sajnos belefutottam egy-két rossz döntésbe. Nem jó helyen jelentek meg írásaim, így sajnos megtapasztaltam azt is, milyen, amikor a sárga földig lehordják az embert. Hetekig magam alatt voltam, annyi bántó kritikát kaptam. Egyszerűen felfoghatatlan volt számomra, hogy mivel érdemeltem ezt ki. Aztán rájöttem, talán csak annyi történt, hogy rossz helyen lettek publikálva.

Sejtésem beigazolódott, mert nem sokkal később rátaláltam különféle írócsoportokra/közösségekre, és ott már barátságos és segítőkész emberekkel hozott össze a sors. Azóta nagyon jó irányt vett az írói életem, mert egyre több olvasóhoz jutnak el a webes novelláim, történeteim és verseim. Tavaly a Smaragd Kiadó jóvoltából kiadtam Cukorfalat e-bookomat, idén Valentin-napon pedig megjelent A Varázslónő.


Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre maradok a romantikus vonalnál. Bár az e-bookomat és a regényemet nagyon különbözőnek látom, annak ellenére, hogy mind a kettő romantikusnak számít. A Cukorfalat egy házasságba enged betekintést, míg A Varázslónő egy romantikus mese felnőtteknek, fantasy elemekkel. Széles a skála ebben a zsánerben, úgyhogy igyekszem még ezt a területet boncolgatni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Leírhatatlan. Egyszerűen elöntött a teljesség érzése, amikor leütöm az utolsó pontot a billentyűzeten. Bár ekkor még közel sem vagyok kész a kézirattal, hiszen még előttem áll a szerkesztés, korrektúra és nyomdai előkészítés. A mai napig viszont ez a legmeghatározóbb pillanat számomra.

Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved? Te miért döntöttél úgy, hogy mégsem saját néven jelenjenek meg az írásaid?

Sosem szerettem volna a civil nevemen írni. Nem mintha bajom lenne vele, nagyon is szeretem. Ahogy a történeteimben is szeretek a fantáziámra hagyatkozni, úgy döntöttem írói létemben is arra hagyatkozom. Az írás számomra egy teljesen más világ. Ebben a világban csak az alkotásra fókuszálok. A soron következő könyvre, novellára vagy versre. Éppen ezért nem szerettem volna egybemosni a privát életemet az alkotói énemmel. Amennyire lehet elválasztottam a kettőt egymástól.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ösztönösen jött, hogy a romantikus zsánerben kezdjem az alkotást. Sokan azt mondják, hogy mást nem is tudtak volna hozzám elképzelni. Fiatalkorom első és legmeghatározóbb könyve megadta az alapot ahhoz, hogy a romantika legyen az én irányvonalam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyon boldog voltam, hogy eljutottam egy fontos mérföldkőhöz, ahol kézzelfoghatóvá vált az álmom. Sosem felejtem el az első találkozást a regényemmel. Amikor megláttam a nyomdában a raklapra rendezett gyönyörű példányokat, annyira elérzékenyültem, hogy örömömben elsírtam magam. Fantasztikus érzés volt végigsimítani a könyveken.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mivel eléggé sűrűek a napjaim, így próbálom tudatosan megtervezni a feladataimat. Az írásra is próbálok külön időpontokat kijelölni, de többször belefutottam, hogy az ideálisnak tűnő pillanatban vagy nem jött az ihlet, vagy túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy egy épkézláb mondatot leírjak. Máskor meg előfordult, hogy várakozás közben egy zsúfolt, hangos helyen bevillant egy jelenet, akkor gyorsan előkaptam a mobilom és amennyire tudtam lejegyzeteltem az ötletemet. Úgyhogy a tudatosság mellett, van hogy impulzívan alkotok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Cukorfalatban nincs kedvenc jelenetem, egyben az egész a kedvencem. Mind a három karaktert izgalmas volt megírni. Maga a történet is hamar teljessé vált, gördülékenyen ment a munka végig.

A Varázslónő már egy kicsit összetettebb. Ebben a regényben már vannak kedvenc jeleneteim, de senkit sem szeretnék befolyásolni, így nem mennék bele a részletekbe.

Szerencsére itt sem emlékszem olyan fejezetre vagy történetszálra, amit nehezen írtam volna meg.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nagyon gyorsan ki tud bennem bontakozni egy-egy történet, ha rátalálok egy gondolatmorzsára. Ennek elindítója lehet egy film, zene, könyv vagy egy beszélgetés. Sosem erőltetem az ötleteket, hagyom, hogy kószáljon bennem a téma. Aztán ha jónak, izgalmasnak ítélem és szívesen foglalkoznék vele részletesebben, akkor nem engedem el. Előkapom a jegyzetfüzetem vagy a telefonom, és néhány mondatban felvázolom az alapját.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kéziratomat először a szerkesztőm és a kiadóvezetőm látják. A munkafolyamat alatt is csak velük beszélek át egy-egy fontosabb kérdést, amennyiben szükségét érzem ennek. Olvasni is ők olvassák először, a véleményük nagyon fontos számomra, ők az első szűrő a kézirat életében. A szerkesztőm csak javasolni szokott változásokat, a gördülékenyebb történetvezetés vagy a hatásfokozás miatt. Ilyenkor átgondolom vagy átbeszéljük és ezek után javítom a kéziratot.

Amikor túlvagyok a szerkesztés/korrektúra körön indul a nyomdai előkészítés. Ebbe a folyamatba néhány barátomat és családtagomat is bevonom. Amellett, hogy segítenek az előforduló helyesírási, gépelési hibákat kiszűrni, a történetet is véleményezik.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nyitottak és támogatóak. Örülnek nagyon, hogy megtaláltam azt a területet, amiben kiteljesedhetek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Nagyon sok történetötlet van a fejemben, ami arra vár, hogy kidolgozzam őket. Idén még készülök egy megjelenéssel, de ennek részleteit majd kicsit később osztom meg az olvasókkal. Az írás egy gyönyörű kreatív alkotás. Az olvasás pedig egy nagyszerű módja annak, hogy kiszakadjunk a hétköznapok szürkeségéből. Minden könyv hozzánk tesz valamit, akár íróként, akár olvasóként vagyunk jelen a könyv életében.


A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Elena Honoria írói oldala

2023. április 15., szombat

Szollár Bence: Otthagyod a fogad - ("Végre egy izgalmas krimiről lehet olvasni, nyomozásról, gyilkosságokról, a tettesről és legfőképpen a nyomozópárosról. Ez az igazi krimi! Ilyen egy hazai krimi történet.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszöni Szollár Bencének és Talentum House Kiadónak, hogy lehetőséget adtak, hogy elolvashassam Bence legújabb könyvét, az Otthagyod a fogad címmel.

Szollár Bence:
Otthagyod a fogad

Tartalom:

Megölte őket. A fogaikért…
Robert Wilson nyomozót sztárként ünnepli a média, miután kézre kerítette a Fogtündér nevű rettegett sorozatgyilkost, ám ő a hajszából semmire sem emlékszik a tettessel vívott küzdelem során szerzett fejsérülése miatt. Fiatal társa, Morton nyomozó a titkosított akták segítségével igyekszik feleleveníteni Robert emlékeit. Miközben a hősként tisztelt zsaru szembenéz a múlt szörnyűségeivel, újabb rejtélyes bűntények történnek a kórház falai között…
Vajon a kegyetlen gyilkos visszatért a halálból? Ki állhat a rémtettek mögött? Vajon miért tépte ki a gyilkos az áldozatok fogait?
A válaszok sokkal rémisztőbbek, mint azt bárki gondolná…


Véleményem
5/5

Jesszuskám, micsoda történet ez, alig másfél nap alatt olvastam ki. Ezúton is nagyon köszönöm az írónak, hogy megírta és számomra, kedvencem lett! A legjobb krimi, az első helyen van nálam.

Egyszerű, letisztult sallangoktól mentes történetet kaptam, amire azt mondhatom, hogy igen ez újra olvasós lesz. Semmi üresjárat, unalmas rész nem volt benne, sőt inkább még jobban fokozta azt, hogy vajon mire fog emlékezhet a rendőr, aki elfogta világ legelvetemültebb gyilkosát.

Engem először a borító fogott meg, aztán a történet. Te jó ég! Akarok még, többet. Nagyon kevés volt ez a 230 oldal, elbírt volna még 100-at is. Mindenestre ez egy ütős krimi, s remélem, innen folytatja is tovább. Bízom benne, van még ötlete a tarsolyában.

Szeretem a krimiket, kevés olyan könyv van, ami ilyen rövid idő alatt kiolvastam volna. S még kevés, amiért oda meg vissza vagyok ettől. Eltudnék képzelni egy sorozatot a páros nyomozókról Wilson és Morton történetei vagy valami ehhez hasonló.

A vége jó nagy csattanó volt számomra. Nem is számítottam ilyen végre. Pont ez a jó, hogy nem számítunk erre. Végre egy izgalmas krimiről lehet olvasni, nyomozásról, gyilkosságokról, a tettesről és legfőképpen a nyomozópárosról. Ez az igazi krimi! Ilyen egy hazai krimi történet.

Szóval Bence, írj minél több krimit. Kellenek az ilyen krimik a könyves piacon! Várom a következőt, tuti elolvasom.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Líra

Talentum House Kiadó

Szollár Bence 

2023. április 13., csütörtök

Mészáros Dorka: Filter nélkül - ("Szívből ajánlom minden fiatalnak a Filter nélkült, ne szégyelljük segítséget kérni. Beszélgessetek a problémátokról. Ezt a könyvet minden iskolai könyvtárba betetetném és papír zsebkendőt mellé, én bizony végére sírtam is. Annyira megfogott érzelmileg ez a történet.")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Mészáros Dorka írónőnek, hogy elolvashattam Filter nélkül c. ifjúsági regényét. Ez a könyv több, mint szórakoztató, elgondolkodtató. Bízom benne, hogy nem az utolsó olvasásom lesz az írónőtől.

Mészáros Dorka:
Filter nélkül

Tartalom:

Hosszú, szőke haj, kék szem, babaarc: Írisz egyszerűen tökéletes. Az Instagramján több ezren követik, a modellügynökségek kapkodnak utána. Ám a lány másra vágyik, gyerekkori álma, hogy mikrobiológus legyen.

Amikor sikeresen pályázik egy neves külföldi egyetemi ösztöndíjra, ez a cél egészen közelinek látszik, csakhogy olyan akadályok állják útját, amelyek egy részét önmagában kell leküzdenie.

Írisz meg akarja mutatni, hogy ő sokkal több egy csinos arcnál, ugyanakkor görcsösen igyekszik megfelelni a felé támasztott elvárásoknak, a szorongás csaknem felemészti.

Első szerelem, mozaikcsalád, bántalmazó kapcsolat, szexuális ragadozók, online zaklatás, kényszeresség, szorongás: Mészáros Dorka szókimondóan ír a felszín mögött rejtőző valóságról.

Véleményem:
5/5

Nagyon elgondolkodtató volt a történet. Eleinte nehezen indult ez a történet, valahol a 10. vagy a 11. fejezetnél durrant be nagyon, onnantól kezdve faltam a betűket, magával ragadt a történet. Nagyon együtt tudtam érezni Írisszel. Annyira sajnáltam, sokszor éreztem azt, hogy át ölelném őt. A szépség relatív kérdés. Miért ne lehetne szép, aki okos és sikeres? A szépségnek belülről kell, hogy fakadjon. Sokan nem tudják, nem értik meg, hogy aki szép az okos is lehet. Butácskának gondolják, holott valójában okosak. Ez a történet iskolapéldája annak, hogy egyes emberek miként viselkednek a másikkal. A történetben sok mindent felsorakoztat, ami mai korunkban, világban előfordul. Nem eleget beszélünk róluk, sajnos.

Számomra ez a kötet sokat jelentett, mert tudom miken ment keresztül Írisz, bár én nem a szépségemmel voltak gondjaim, inkább más jellegű, de a helyzet ismerős volt. Az előítéletnek nagyon sok féle van, mindig ítélkezünk, holott, ha volna 5 percünk arra, hogy megismerjük a másikat, máris szebb lenne a világ. Ki tudja, mi lehet közös a másikban.

Sajnáltam, hogy vége lett az olvasásnak, szívesen olvastam volna még. Esetleg elbírt volna pl:5 évvel későbbi történetnek a végén. Kíváncsi lettem volna, mi lett velük később. Mindenestre nagyon tetszett. Szerintem Dorkától nem ez lesz az utolsó olvasásom. Írónőtől meg van másik kötete Nem biztos, hogy visszajövök címmel. Azt hiszem, elkezdem olvasni.

Szívből ajánlom minden fiatalnak a Filter nélkült, ne szégyelljük segítséget kérni. Beszélgessetek a problémátokról.  Ezt a könyvet minden iskolai könyvtárba betetetném és papír zsebkendőt mellé, én bizony végére sírtam is. Annyira megfogott érzelmileg ez a történet.

Köszönöm Dorka az élmény!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Mészáros Dorka írói oldala

Libri

Kérdések az illegális könyvletöltés jelenségről beszélgettünk FairBooks Kiadóval és szerzőivel - ("Esetleg kötelezővé lehetne tenni azt, hogy minden eladott e-könyv névre szólóan kerül a vásárlóhoz. Így lehetne követni, hogy ki tette ki az illegális oldalakra.")

Az elmúlt napok eseményei arra késztettek, hogy újra indítsam ezt az interjúsorozatot Kérdések az illegális könyvletöltés jelenségről címmel. Korábban is készültek ilyen cikkek a Magyar Szerzők Könyvei Magazin oldalán, így arra gondoltam, hogy a saját blogomon indítom újra ezt, és megkérek néhány kiadót, szerzőt, hogy mondják el mit gondolnak erről a jelenségről, mit lehet/lehetne tenni illetve mennyire káros ez. Vajon milyen feladatai/kötelességei vannak ezzel kapcsolatban a kiadóknak? Van egyáltalán bármi, amit megtehetnek? Elsőként FairBooks Kiadót és szerzőit fogom megkérdezni, hogy mit gondolnak erről. Ahogy mindenkit, őket is érinti az illegális letöltés. Nemrég értesültem arról, hogy tíz nappal a megjelenés után már felkerült egy e-könyvük. Teljes mértékben megértem az érzéseiket. Szavak nincsenek arra, hogy a letöltők ilyenkor mennyire semmibe veszik az írói munkát.

Ezzel a cikksorozattal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy semmi sincs ingyen. Az e-könyv is ugyanolyan, mint a papír könyv, ennek is van költsége. Köszönöm FairBooks Kiadónak, hogy elfogadta felkérésemet.



Mit gondoltok az illegális e-könyv terjesztéséről?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Szerintem nagyon káros mind a kiadókra, mind az írókra nézve, és igazából hosszú távon az olvasóknak is. Azért nem jelenik meg még mindig nagyon sok könyv elektronikusan idehaza, mert a legális vásárlások száma alacsony. Sokan illegálisan terjesztik és töltik le az e-könyveket, ami nem csak hasznot nem hoz a kiadóknak, de nincsenek is tudatában ezeknek az olvasásoknak. Vagyis azt látják, hogy nincs elég kereslet e-könyvekre. Akkor meg minek adják ki őket? Szóval ez egy ördögi kör, ami igazából senkinek sem jó.

Alba Ferro: Ez a kérdés sokkal összetettebb dolog, mint hogy ki és mit terjeszt, mert igen, lopásnak minősül. A kérdés másik fele azonban az, hogy miért ilyen drágák sok esetben az e-könyvek, és miért nem népszerűsítik a kiadók. Részben kényelmes a régi jóban maradni (kiadókra és olvasókra is értem), másrészt a digitális könyv vásárlásánál mindenki valahogy úgy érzi, hogy nem kapott semmit, pedig máshol is fizetünk élményért, pl. ha beülünk a moziba, nem kapunk mást, mint élményt, egy tanfolyamon gyakran nem kapunk mást, mint tudást, tehát nem megfogható dolgokat.

 Sue Dylen: Azt gondolom, az ingyennél nincs olcsóbb, ezzel nem lehet versenyezni. Ha egyetlen megállót megyek a villamoson, akkor is lyukasztok jegyet, nem várom el, hogy ingyen utazzak. Aki hasonlóan gondolkodik, megveszi, kiveszi könyvtárból vagy kölcsönkéri valakitől a könyvet.

Eddig hány könyvetek jelent meg, és megtalálható-e már ezek közül valamelyik illegális oldalon?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Tíz könyvem jelent meg, ebből kilenc elektronikusan is. Általában amint megjelenik egy e-könyvem, azonnal ki is kerül az illegális oldalakra, ezért azt a taktikát követem, hogy néhány hónapos csúszással jelentetem meg csak az e-könyveket a nyomtatottakhoz képest. Van olyan sorozatom is, ami csak elektronikusan jelenik meg. Azoknál annyit tudok tenni, hogy akkor jön a következő rész, amint volt belőle elegendő – legális – fogyás. Ez talán kicsit elveszi a kedvet attól, hogy illegális oldalakról töltsék őket le, de persze nincsenek illúzióim, sokakat ez sem tart vissza.

Alba Ferro: Egy e-könyvem van forgalomban, A Gyémánt szívhúr, és a megjelenés után két héttel már fenn volt egy ilyen oldalon. 

Sue Dylen: A római szerető, Enzo és Tilda, Khalo és Törékeny lelkek címmel jelentek meg.


Mit gondoltok, minek kellene változnia ahhoz, hogy ne kerüljenek fel az illegálisan a könyvek?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Egyrészt idehaza az e-könyvek áfáját kellene lejjebb vinni, hogy olcsóbban lehessen tartani az árakat. Másrészt törvényi változtatás is kellene, hogy jobban fel lehessen lépni az olyan oldalak (pl. nCore) ellen, akik teret engednek a szerzői jogok megsértésének. Külföldön ez egyébként jobban működik. Néhány hónappal ezelőtt például az FBI lefoglalta az egyik legnagyobb amerikai illegális letöltő oldal szervereit. Ezenkívül az olvasókat is jobban kellene edukálni a szerzői jogokról, és arról, hogy ezzel kárt okoznak. Sajnos sokakban még mindig van egyfajta hamis elvárás azzal kapcsolatban, hogy joguk van ingyenesen olvasni. És nyilván mindenkinek joga van hozzá, csak ezt úgy hívják, könyvtár.

Alba Ferro: Az emberi értékrendszernek. De úgy érzem, kifogások mindig lesznek, amivel bármit ki lehet magyarázni.

Sue Dylen: A fejekben kell megérkeznie a változásnak, addig nem történik semmi. A világon minden változás bennünk kezdődik, hiába várjuk a környezetünktől, a pénztárcánktól vagy bármi mástól. Én sok jómódú embert ismerek, aki letölti a könyveket, szóval ez nem feltétlenül pénz kérdése.

Az írótársaitok mit szóltak az ingyen beszerezhető könyvekhez? Mennyire foglalkoznak a problémával?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Nem nagyon hallottam még olyan íróról, akinek ne okozna problémát az illegális letöltés kisebb-nagyobb mértékben. Sokan próbálják leszedetni a kalózoldalakról a könyveiket, ha kikerülnek, de ez leginkább szélmalomharc. Egy helyről leszedetjük, máris másik háromra kikerül.

Alba Ferro: Úgy érzem, a vélemény elég egyöntetű. Erről a problémáról beszélhetünk, megkérhetjük az adott oldalt, hogy vegye le a könyvünket, ennyi.

Sue Dylen: Ha épp rátalálok valahol az egyik könyvemre, levetetem, ha tudom. De képtelenség ezt egyfolytában monitorozni.  

Mit gondoltok, esetleg összefogással lehetne valahogyan enyhíteni a problémát?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Összefogással azt biztosan jobban el lehetne érni, hogy a kormány csökkentse az e-könyvek áfáját.

Alba Ferro: A probléma megoldása az lehet, hogy a e-könyvet olyan szinten le kell védeni, hogy másolhatatlan legyen, vagy olyan rejtett kódot beletenni, ami visszavezet ahhoz, aki feltöltötte.

Sue Dylen: Erre nem tudom a választ, csak azt látom, hogy látszólag mindenki egyetért azzal, ez mennyire helytelen és illegális dolog, mégis virágzik az illegális letöltés.

Törvényileg hogyan lehet fellépni az online terjesztéssel kapcsolatban? Van esetleg bármi ötletetek, vagy tippetek?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Esetleg kötelezővé lehetne tenni azt, hogy minden eladott e-könyv névre szólóan kerül a vásárlóhoz. Így lehetne követni, hogy ki tette ki az illegális oldalakra. Most az a legnagyobb baj, hogy IP címeket kellene lenyomozgatni, és amennyi könyv kikerül naponta, azoknak a lenyomozására nyilván nincsen elég forrása a hatóságoknak. Ha pedig meg is lenne az, aki kitette, hosszadalmas jogi procedúra következne. Erre nincsen a kiadóknak kerete. Ezért lenne egyszerűbb, ha azok ellen a szolgáltatók ellen lehetne hatásosan fellépni, akik az illegális tartalomhoz biztosítják a szervereket és a háttért. Sok azonban ezek közül nem magyarországi, tovább nehezítve a jogi fellépést. 

Alba Ferro: A törvényhozók gyakran csak kullognak a technológiai fejlődés után, nem tart lépést a törvényhozás a fejlődéssel. Mondanám azt, hogy járjon pénzbüntetés a feltöltésért, letöltésért, de úgy érzem, hogy ezzel is gond van, mert annyi minden nagyobb vétek van a társadalomban, olyan sok minden van, ami komolyabb gond, hogy kellemetlenül érzem magam még a javaslattól is.

Sue Dylen: Nekem az a tapasztalatom, hogy Magyarországon sehogy.

Meséljetek el, kérlek, mennyibe kerül átlagos egy könyvkiadás? Vagy, hogy az írónak mennyi munkája van még azon kívül, hogy befejezte az írást? Mit gondoltok a kifogásokról, hogy manapság drága a könyv? Mihez képest drága?

Megyeri Judit/ Jud Meyrin: Nálam általában négy hónap - fél év az, amíg megtervezem, majd megírom a regényt. Ha nehezebb a téma, és több utánajárást igényel, lehet ennél több is. Ezután jön még néhány hónapnyi javítás, szerkesztés. Szóval fél-háromnegyed évnyi munka legalább van egy regényben. Egy regény 1000 példányban, normális szerkesztéssel és szöveggondozással, profi borítótervezővel, igényes nyomdai munkával minimum egy, de inkább másfél millió forintba kerül. Szerintem ez rengeteg pénz, és ezért nem csoda, hogy kiakadunk azon, amikor szinte azonnal kikerül illegális oldalakra.

Azt gondolom egyébként, hogy nem a könyv drága. Még mindig ez a legolcsóbb kikapcsolódási lehetőség, ha a kulturális szférát nézzük (mozi, színház, koncert stb.). Minden drágult az elmúlt egy évben, ahhoz képest a könyvek ára nem ment annyira fel. Az én e-könyveim például 1000-2000 Ft között mozognak. Ez manapság két kávé vagy egy doboz cigi ára. És még így is rengetegen töltik le illegálisan őket.

Ahhoz, hogy ez a jelenség megszűnjön, szerintem az emberek mentalításának is drasztikusan változnia kéne. Jobban meg kellene becsülniük azt a munkát és pénzt, amit egy író, egy kiadó és annak dolgozói beletesznek egy könyvbe.

Alba Ferro: Úgy gondolom, a költségeket majd elmondja a kiadó, nem szeretném ismételni. Úgy érzem, hogy íróként az írás a munkám legkisebb része, rengeteg az utómunka és a marketing.

Nem tartom jogtalan kifogásnak a könyvek árát. Ezzel magam is küzdök.

A könyvek mondjuk ahhoz képest drágák, hogy egy hagyományos kiadás esetén egy átlag író kb 100-200 forintot kap egy kötet eladása után.

Sue Dylen: Egy könyv lektori véleményezése, szerkesztése, korrektúrája többszázezer forintra rúg. A nyomtatás szintén hasonló összeg, míg a borító 25-200.000 forint között mozog átlagosan. Szóval, minden költséget egybevetve nagyjából egymillió forintba kerül egy regény megjelenése. Ez persze függ a darabszámtól és az író véges költségvetésétől. De én itt még beszúrnék a költségeken kívül egy nagyon fontos dolgot. A könyv ára, amiért az olvasó fizet, messze nem az író bevétele. A legnagyobb terjesztőknél az árrés 65%-ra rúg. Tehát egy háromezer forintos könyv esetében az író nagyjából ezer forintot kap meg. Ebből kell adózni és állni a következő regény megjelenését.

 A könyveket itt tudjátok megvásárolni, kérlek támogasd a kiadót, legális vásárlásoddal.

FairBooks Kiadó

2023. április 10., hétfő

Csapó Ádám: Hotel California - ("Ezzel a történettel már rég meg kellett volna mutatkoznia. Hogy, hogy nem hallottam még?"

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Smaragd Kiadónak és Csapó Ádámnak a lehetőséget, hogy elolvashattam Hotel California című első kötetét. Számomra nagy élmény volt elolvasni. Bízom abban, hogy nem az utolsó olvasásom lesz az írótól.

Csapó Ádám:
Hotel California


Tartalom:

Ez egy ponyva…
Mi történik, ha minden, ami eddig keretet adott az életnek, megszűnik, és csak az erő számít? Hogyan lehet túlélni ott, ahol az erősebb bármit megtehet? Dikéd Erik mindent elveszített, életének a bosszú ad értelmet. A magányos bosszúálló, bár nem akarta, szép lassan legendává válik. A regény komoly társadalmi, morális, etikai kérdéseket vet fel, lebilincselő stílusban, nem nélkülözve a humort sem. Zseniálisan építi be a zene, az irodalom és a filmművészet egyes elemeit a történetbe, mindig többet adva az olvasónak, mint amit várna.

Véleményem
5/5

Hűha! Nem is tudom, hogy írjam meg a véleményemet, anélkül, hogy el ne spoilerezzem. Egyébként hol volt eddig az író? Hm? Ezzel a történettel már rég meg kellett volna mutatkoznia. Hogy, hogy nem hallottam még? Ésatöbbi,ésatöbbi.

Kedvencem lett ez a könyv, ebben minden megtalálható. Humor, tragédia, harcok, lelki fájdalom, társadalom összeomlása és kivetkőzése, erkölcsi rombolás. Pont, mint az egyik sorozat The Walking Dead, csak ebben a sorozatban zombikkal harcolnak. Történetben pedig az emberekkel.

Erik a kedvenc karakterem a könyvben. Olyan ember ő, aki nem akarta, hogy az ő vállán legyen a felelősség, a vezetői státuszt nem kívánta. Akit utáltam nagyon az Dénest. Meg is érdemelte, amit kapott.

Az biztos, hogy nem egy könnyű olvasmány, vannak olyan jelenetek a történetben, amitől kissé felfordult a gyomrom. Amilyen világot teremtett az író, nem csodálkozom. Élethűen, elgondolkodtató volt számomra, hogy mi van, ha ez valóságban is előfordulna. Mivé válunk majd? Ez a könyv tükröt tart elénk, hogy mivé válhatunk, ha ilyen katasztrófa súlytana le ránk.

Nekem sokat adott, szórakoztatott, de el is gondolkodtatott, voltak filmes és zenés utalások is benne, ami nekem filmes résznél tetszett nagyon. Némelyiknél kuncogtam is, mert egy kettőt fel ismertem.

Erik mellett bírtam Rókust is, aki később érkezett a táborba. Anyám, tudnám, honnan szedi a vicceket. Olyan voltam, mint Erik. Fárasztóan hatott.

Szóval mindenesetre ez a könyv kedvencem lett. Elképzeltem Eriket Rick Grimes-ként, kalappal a fején. Háát.. Érdekes lenne. Ki tudja. Viszont szívből ajánlom azoknak, akik oda vannak az apokaliptikus világért, én nagyon. 

A  könyvet itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Csapó Ádám írói oldala

2023. április 9., vasárnap

Interjú Aurora P. Hill írónővel - ("Egyik pillanatban nem is hiszem el, hogy már a negyedik kötetre készülhetnek az olvasóim, a másikban pedig nagyon büszke vagyok magamra, mert tényleg mindent egyedül tartok a kezemben, szervezem a kiadást.")

Aurora P. Hill, köszönöm, hogy újra elfogadtad az interjúfelkérésemet. Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomba. A legutóbbi beszélgetésünk óta sok minden történt veled. Bekerültél a Smaragd Kiadóhoz mint szerkesztő és korrektor, és lassan befejezed a Serbeniai Krónikákat is. Ezúton is gratulálok, és sok sikert kívánok neked.

Érdekes interjút hozok nektek, Aurora sok mindenről fog nektek mesélni, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj kicsit magadról azoknak, akik esetleg nem ismernének téged!

Az igazi nevem Preiml-Hegyi Hajnalka. Kapuváron születtem, de már 13 éve Ausztriában, Tirolban élek. Van két gyermekem (4, illetve 6 évesek), akiket kétnyelvűen nevelünk az osztrák férjemmel. Eredetileg tanár vagyok, magyar szakos diplomám van, mellette pedig rádiózást és újságírást tanultam. Ornitológus szerettem volna lenni, imádom a madarakat, és úgy általában a szárnyakat. Nem véletlen a két fehér szárny Serbenia címerében sem, ahogy Aslios vándorlelke, Hanalin sem ok nélkül egy májbarna szőrű szárnyas paripa.

Nagyon érdeklődő és nyitott vagyok, szeretek beszélgetni, ismerkedni. Szeretem a humort, szoktam venni a lapot. (*nevet)

Ha lenne szabadidőm (az utóbbi időben elég kevés van), akkor kirakóznék, hímeznék, kórusba járnék, rajzolnék. Az olvasás a mindennapjaim része, szóval már nem kifejezetten szabadidős tevékenység.

Mi történt veled az első interjú óta? Tudtommal készül a negyedik, befejező regényed, mesélsz róla?

Az első beszélgetésünkkor még csak a Csillagos ösvényent tarthattam a kezemben. Valóban nagyon sok dolog történt azóta. Kiadtam a Serbeniai Krónikák második és harmadik részét, megjelent három írásom három különböző antológiában, valamint elindultam a szerkesztés és a korrektúra felé. Azóta már máshogy is közöm van a könyvekhez, átálltam a „sötét oldalra”, a könyvkiadás kevésbé ismert felére, ahova az olvasó nem mindig lát be. Nagyon élvezem, pont nekem való ez a fajta munka, a pepecselés a szöveggel.

A sorozat negyedik kötetének kéziratát gyűröm, pillanatnyilag az írás fázisában vagyok. Tudtam, hogy több idő kell ehhez a részhez, elvégre szálakat kell elvarrnom hiánytalanul, magyarázatokat kell adnom nyitott kérdésekre, a karaktereket kell úgy elrendeznem, hogy ha lesz rá lehetőség, újra felvehessük a fonalat egy másik történetben. Szerencsére a tavalyi NaNoWriMo-n sikerült nagyjából a kézirat felét megírnom nem egészen egyetlen hónap alatt, és ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy haladni tudjak. Picit kirakózom még, mert képtelen vagyok lineárisan történetet létrehozni, így kulcsjeleneteket, gondolatokat és hangulatokat írtam le egy 108 oldalas dokumentumba, amit igyekszem legalább a duplájára gyarapítani.

Milyen érzés három, illetve lassan négy kötetes szerzőnek lenni?

Egyik pillanatban nem is hiszem el, hogy már a negyedik kötetre készülhetnek az olvasóim, a másikban pedig nagyon büszke vagyok magamra, mert tényleg mindent egyedül tartok a kezemben, szervezem a kiadást. Amikor az első rész megjelent, úgy gondoltam, ezt már nem lehet ennél jobban csinálni, pedig dehogynem. Minden kötettel egyre többet tudok én is a kiadásról, a marketingről, és a saját határaimat is gyakrabban feszegetem. Rájöttem, hogy ha kigondolom, elvezet oda az út is, amin keresztül megvalósíthatom a következő projektet. (Igen, lesz következő projekt.)

Smaragd Kiadónál szerkesztőként és korrektorként dolgozol, mesélsz erről? Mi vezetett arra, hogy erre az útra lépj?

Valahogy adta magát a helyzet. Szeretem a magyar nyelvet, tanári végzettségem van, olvasni pedig imádok. Eleinte kezdő és profi írók szövegeit bétáztam, és a visszajelzések azt mutatták, hogy a szerzők nagyon elégedettek a mindenre kiterjedő visszajelzéseimmel. Már korábban kerestem a megfelelő kurzust, de valahogy nem akadtam rá olyanra, ami megragadta volna a fantáziámat. Egy véletlen folytán érkezett a Neves Írók Iskolájától egy felhívás, hogy szerkesztőkurzusra keresnek résztvevőket. Azonnal jelentkeztem, és már hónapok óta lelkes hallgatója vagyok a képzésnek. Emellett élesben is dolgozom különböző kéziratokon, az eddigi tapasztalataimat összevegyítem a tanultakkal, a szerzők pedig értékelik a lelkesedésemet és az alaposságomat.

A könyvek miatt már volt egy futó vállalkozásom, így mindössze annyi volt a teendőm, hogy a szerkesztői és korrektúrával kapcsolatos szolgáltatásokat hivatalosan is bejegyeztettem a tiroli kamaránál.

A Smaragd Kiadó a terjesztés miatt jött a képbe. Ausztriából Magyarországra drága és fáradságos a könyveim terjesztése, így hozzájuk fordultam ebben az ügyben. A kiadóvezetővel, Zsiros-Petróczki Kittivel a 93. Könyvhéten találkoztam először, és már akkor nagyon jól megértettük egymást. Idén felajánlottam neki, hogy ha kell, szívesen kisegítek náluk, amennyiben szükséges, mire a végén ott találtuk magunkat Kittivel, hogy szívesen dolgozunk egymással, és igent mondtam a felkérésére. Így lettem szerkesztő és korrektor a Smaragd Kiadónál, mellette párhuzamosan szabadúszóként is dolgozom, vagyis a szerzők privátban is kereshetnek a saját projektjeikhez.

Beszélgessünk kicsit a könyveidről! Gyermekeid nem kérdezték meg tőled, hogy elolvashatják-e a könyveid? Vagy túl fiatalok még?

A Serbeniai Krónikák korhatáros sorozat, nem ajánlom 14 éven aluliaknak, de ez valójában egy szubjektív kijelentés. Vannak 12 éves olvasóim is, akik teljesen belehabarodtak a történetbe, és szülői beleegyezéssel olvashatják a részeket. Az én gyermekeim még túl kicsit az olvasáshoz is. A kisfiam idén kezdi az iskolát Ausztriában, és amint megtanul olvasni, beleépítjük a tanulmányaiba a magyar nyelvet is. A beszéddel nincs gond, az írással pedig megbirkózunk. A kislányom pedig még csak 4 éves.

Azt viszont már látják, ahogy a laptopon dolgozom, és „csinálom a betűket”, de még nincsenek vele tisztában, mit is jelent ez. Egyszer kinyitották a könyveket, de túl uncsinak találták, mert nem voltak benne képek…

Mindkettejüknek tettem félre az eddigi összes megjelenésemből, és ezt teszem egészen 18 éves korukig, amikor egy időkapszula mellé megkapják az összes könyvemet csomagban. Személyes üzenettel, dedikálva és a legnagyobb örömmel. Kíváncsi vagyok az arcukra, mit szólnak majd a terjedelmes kupachoz, elvégre már most 5 nyomtatott kötet és egy e-könyv várja őket fejenként.

Lassan a végéhez közeledik a történet. Hogy érzed magad? Nehéz lesz elválni a kedvenc karaktereidtől? Mi lesz ezután?

Nagy elhatározásra jutottam, ugyanis most már biztos, hogy nem fogom elengedni ezt a világot. Két évtizede az életem része, és nem vagyok képes rá, hogy soha többé ne lépjek be Serbeniába. Mivel az általam megálmodott univerzum elég tágas, a szereplők közül sokban van potenciál egy esetleges új sorozathoz vagy csak egyköteteshez, így nyitva hagyom a folytatás lehetőségét.

Gabriela és Aslios szála kap egy bizonyos befejezést, amivel mind az olvasóim, mind én elégedettek leszünk. Egy időre. (*nevet)

Mennyire volt nehéz ezt a világot felépíteni?

Az első kötetben már lefektettem az alapokat, hogy az olvasó bele tudjon helyezkedni az általam megálmodott világba. Minden kötettel tágítottam a látóteret, de leginkább a második rész, az Adelin és Ettran volt az, ahol elindítottam a hőseinket egy csillagközi utazásra, és Gabriela szemén keresztül az olvasó is megismerhette a Serbenián kívüli világot. A Gyöngyös Koronáról sok olvasó pozitívan nyilatkozott, mivel olyan érzésük volt, mintha hazatértek volna a csillagra.

Szerintem ez a világ sosem lesz kész. Mindig lesznek olyan elemek, amiket bele tudok építeni, és a mai napig, még a negyedik kötet írása közben is felmerülnek bennem olyan gondolatok, amikkel érdemes valamit kezdeni. Serbenián kívül ráadásul ott van még egy csomó más helyszín, így tényleg végtelenített a világépítés.

Voltak kedvenc jeleneteid? Vagy esetleg volt olyan karakter, akit sajnáltál kiírni a történetből?

Ha most leírnám, kiktől búcsúztam/búcsúzom el, akkor elárulnám a csattanókat, ezért nem nevesítek. A negyedik kötetben sok sors, életút lezárul, és bár még nincs kiforrva teljesen, kik lesznek azok, már előre félek a saját érzéseimtől, ugyanis rémesen érzékeny vagyok, és ha nem muszáj, nem zárok le véglegesen semmit. Viszont úgy érzem, néhány karakternek ez a kötet lesz az utolsó fellépési lehetősége, és ehhez tartani fogom magam. Olyan nincs, hogy egy ilyen volumenű sorozatban ne legyen veszteség.

Kedvenc jeleneteim még mindig azok, amikben Aslios jelen van. Ő az egyik kedvenc karakterem. Emellett a párbeszédeket imádom nagyon, teljesen mindegy, kik a jelenet szereplői, ha beszélgetnek, akkor abban élem ki magam.

Tudtommal molyon szoktál kihívásokkal is foglalkozni. Melyik volt az a könyv számodra, amit nehezebben olvastál? Volt olyan, amit könnyebben teljesítettél?

Eleinte minden érdekes kihívásra jelentkeztem, de rá kellett jönnöm, hogy ez számomra nagyobb nyomást okoz, mint örömet, így csak azokat csinálom, amiket valóban szeretnék. Nem is olvasok olyan könyveket, amiket nyűgnek érzek, mert csak az időt veszem el azoktól, amiket valóban szívesen olvasnék. Ilyen például a Harry Potter-sorozat (nemtudomhanyadik) újraolvasása. Emellett a Serbeniai Krónikák eddig megjelent részeihez is csináltam egy kihívást, ugyanis a befejezésen dolgozom, így már volt értelme plecsnit is gyártani az olvasásokat teljesítőknek. Ide szeretettel várok mindenkit.

Milyen könyveket szeretsz olvasni? Van kedvenced?

A fantasy minden mennyiségben jöhet, azokat nagyon szeretem. Természetesen a szerkesztés és korrektúra miatt sokszor olyan műfajban olvasok, ami kívül esik a komfortzónámon, viszont sok esetben pozitív csalódás ér, és a végén örülök, hogy olvashattam egy adott művet.

A horror áll tőlem a legtávolabb, egyetlen könyvet sem olvastam például Stephen Kingtől. Lassan azonban a körmömre ég a saját magamnak tett ígéretem, hogy legalább egyet mindenképpen olvassak majd tőle.

Végezetül mi várható most tőled? Mit üzensz az olvasóknak?

Amit mindenképpen idén szeretnék, az a Serbeniai Krónikák negyedik, befejező részének kiadása. Ezzel párhuzamosan szeretnék jobban kiteljesedni a szerkesztésben és a korrektúrában, ugyanis ez a másik, amivel az írás mellett nagyon szeretek foglalkozni. Minden projektbe beleteszem a lelkemet, máshogy nem is tudnám ezt csinálni.

Azoknak, akik nagyon várják már a negyedik kötetet, üzenem, hogy köszönöm a türelmüket és a lelkesedésüket. A visszajelzéseikből merítek erőt, ha nehezebben megy az írás. Akik még kerülgetik a regényeimet, őket csak biztatni tudom, hogy ne féljenek valami újat kipróbálni, az élet túl rövid a halogatáshoz.

Köszönöm szépen az interjút!

 A könyveit itt lehet beszerezni:

Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen

Aurora P. Hill:Adelin & Ettran

Aurora P. Hill: A Gyöngyös korona