2023. október 27., péntek

Sátánizmus, boszorkányság és egy titokzatos robot... - Hamarosan megjelenik John Dickson Carr Az Aranyboszorka című újabb kötete!

John Dickson Carr legújabb története a krimiirodalom egyik remekműve!

 

John Dickson Carr

Az Aranyboszorka

 

Megjelenik november 7-én!

Multiverzum Kiadó

Fordította: Illés Róbert

Sorozatszerkesztő: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna


A kötetről


„…az Aranyboszorka. Ha megfejtjük, hogyan működött az automata a tizenhetedik században, máris megoldottuk az ügy mélyén lapuló titkot.”

A harmincas években egy angol vidéki kastélyban felbukkan egy férfi, aki azt állítja magáról, hogy ő a birtok ura, akinek személyazonosságát, feleségét és javait egy szélhámos bitorolja évek óta. Hamarosan kiderül, hogy mindkét férfi részletes ismeretekkel rendelkezik olyan tényekről, amelyeket csak a valódi örökös tudhat, így az igazság kiderítése nem egyszerű. Vajon melyikük a csaló?

Dr. Gideon Fellnek nemcsak ezt a kérdést kell megválaszolnia, mert a bűnügy felfejtése során hamarosan egy megmagyarázhatatlan haláleset történik a birtokon, amit hárman is látnak, mégsem egyértelmű, hogy öngyilkosság vagy gyilkosság történt. A rendőrségi nyomozást rendszeresen segítő tudóson nem fognak ki a rejtélyes körülmények, noha lépésről lépésre fény derül arra, hogy az események szoros kapcsolatban állnak a sátánizmussal, a boszorkánysággal és a kastélyban megbúvó titokzatos robottal – az Aranyboszorkával.

Az Aranyboszorka (eredeti címén The Crooked Hinge) klasszikus krimi, és nemcsak John Dickson Carr, hanem az egész krimiirodalom egyik remekműve.

 

A szerzőről


John Dickson Carr 1906-ban született a pennsylvaniai Uniontownban, egy ügyvéd fiaként. Az iskolában és az egyetememi tanulmányai alatt már írt szellem-, detektív- és kalandtörténeteket. Jogi tanulmányait követően 1928-ban Párizsba költözött, ahol felhagyott a jogi pályával, és hamarosan sikeres krimiszerzőként debütált. Első regénye, az It Walks by Night 1930-ban jelent meg. Két évvel később Angliába költözött angol feleségével, és minden idejét az írásnak szentelte. Megírta Sir Arthur Conan Doyle életrajzát, emellett rádiójátékok, több tucat novella és folyóiratkritika szerzője. 1977-ben halt meg Dél-Karolinában.

Részlet a kötetből

 


„Az igénylő felállt a székéből. Annak ellenére, hogy a könyvtár egyik fala gyakorlatilag üvegből volt, amely osztott ablaktáblák sokaságából állt, a fák sötét árnyékokat vetettek a lenyugvó nap fényében. A kőpadlót helyenként szőnyeg borította. A nehéz, tetejüknél összecsavarozott könyvespolcok egy kripta belsejét idézték. Zöldes fény szűrődött be odakintről, és ablaktáblák százainak sziluettjét rajzolta a padlóra, árnyékuk majdnem elérte az asztalt, amely mellől a férfi felemelkedett. Molly később bevallotta, hogy szíve a torkában dobogott, amikor kinyílt az ajtó, mert attól tartott, hogy férje élő hasonmását fogja megpillantani mögötte, akár egy tükörben. A két férfi azonban nem sokban hasonlított egymásra. A könyvtárban várakozó úr nem nyomhatott többet Farnleighnél, de kevésbé volt szikár. Sötét, ápolt haja nem őszült, a feje tetején azonban kezdett ritkulni. Arcbőre sötét volt, ám frissen borotvált, és nem látszottak rajta barázdák. A homlokán és a szeme környékén megjelenő ráncok alapján úgy tűnt, inkább szórakoztatja a helyzet, semmint túl komolyan venné. Az igénylő egész viselkedéséből ugyanis irónia és nyugalom áradt, mint akit mulattat ez az egész. Sötétszürke szeme fölött két szemöldöke vége kissé felfelé kanyarodott. Elegáns, városi ruhát viselt, szemben Farnleigh régi tweedjével.
– Elnézését kérem! – mondta. Még a hangja is bariton volt, ellentétben Farnleigh érdes, csikorgó tenorjával. Nem sántított, de kissé ügyetlenül mozgott.
– Elnézését kérem! – mondta udvariasan, de egyfajta tagadhatatlan derültséggel a hangjában, amiért látszólag ennyire ragaszkodom ahhoz, hogy visszatérjek régi otthonomba. De remélem, megérti indítékaimat. Ööö… hadd mutassam be a jogi képviselőmet, Mr. Welkynt! Kövér, kissé dülledt szemű férfi állt fel az asztal másik oldalán. De alig figyeltek rá. Az igénylő nemcsak őket tanulmányozta érdeklődéssel, hanem úgy hordozta körbe tekintetét a szobában, mintha felismerne és magába szívna minden egyes részletet.
– Térjünk a tárgyra! – mondta Farnleigh nyersen. – Azt hiszem, Burrowszal már találkozott. Ő itt Mr. Page. Ő pedig a feleségem.
– Már találkoztam… – felelte az igénylő habozva, majd Molly szemébe nézett – …a feleségével. Bocsásson meg, amiért nem igazán tudom, hogyan szólítsam meg! Nem hívhatom Lady Farnleigh nek. És Mollynak sem, mint régen, amikor még szalagot hordott a hajában. Egyik Farnleigh sem reagált szavaira. Molly nyugodt maradt, de arca kipirult, a szeme pedig égni kezdett.
– Valamint – folytatta a férfi – szeretném megköszönni, amiért ezt a kínos és kellemetlen ügyet ilyen jó…
– Nem! – csattant fel Farnleigh. – Átkozottul rosszul viselem, aminek nyilván megérti az okát. Kizárólag azért nem hajítom ki a házból, mert az ügyvédem úgy gondolja, diplomatikusan kell viselkednünk. Ám legyen: beszéljen! Mi mondanivalója van? Mr. Welkyn megkerülte az asztalt, és megköszörülte a torkát.
– Az ügyfelem, Sir John Farnleigh… – kezdte.
– Egy pillanat! – szólt közbe Burrows ugyanilyen nyájas hanghordozással. Page szinte hallotta a halk csikorgást, ahogy a jogi szekercék egymásnak feszülnek, ahogy feltűrik a törvényszéki ingujjakat, a beszélgetést pedig olyan mederbe terelik, ahogyan ez a két úriember az ügyeket intézni szokta. – Megkérhetem, hogy az egyszerűség kedvéért hivatkozzon egy másik néven az ügyfelére? Az imént a „Patrick Gore” nevet adta meg.
– Inkább egyszerűen csak úgy hivatkoznék rá, mint az ügyfelemre
– felelte Welkyn. – Ez így megfelel?
– Tökéletesen.
– Köszönöm. Itt van nálam – folytatta Welkyn, kinyitva aktatáskáját
– egy indítvány, amelyet ügyfelem kész bíróság elé terjeszteni. Ügyfelem tisztességesen kíván eljárni. Kénytelen rámutatni, hogy a cím és a birtok jogtalanul van jelenlegi tulajdonosa nevén, ugyanakkor ügyfelem emlékszik azokra a körülményekre, amelyek között a szélhámosság kezdődött. Azt is elismeri, hogy a jelenlegi tulajdonos hozzáértő földbirtokos, és kizárólag dicsőséget hozott a családi névre. Ezért, amennyiben a jelenlegi tulajdonos hajlandó lemondani anélkül, hogy az ügyet bíróság elé kellene vinni, ügyfelem természetesen eltekint a vádemeléstől. Ellenkezőleg, még anyagi kompenzációt is kínál a jelenlegi tulajdonosnak: évi ezer font járadékot élete hátralévő részére. Ügyfelem tisztában van vele, hogy a jelenlegi tulajdonos neje – leánykori nevén Miss Mary Bishop – örökölt egy kisebb vagyont a saját jogán, ezért szűkös anyagi helyzet nem fenyegeti őket. Természetesen, ha a jelenlegi tulajdonos felesége megkérdőjelezné a házasság érvényességét… Ismét Farnleigh arcába szökött a vér.
– Uramisten! – kiáltott fel. – Micsoda arcátlan, pimasz… A hang, amelyet Nathaniel Burrows kiadott, túl udvarias volt ahhoz, hogy lepisszegésnek lehessen nevezni, de sikerült elhallgattatnia vele Farnleigh-t.
– Ha nem tévedek, Mr. Welkyn – mondta Burrows –, azért vagyunk most itt, hogy megállapítsuk, ügyfele követelésének van-e jogalapja. Amíg ezt nem állapítjuk meg, más szempontok nem merülnek fel.
– Ahogy kívánja. Ügyfelem csupán el akarta kerülni a kellemetlenségeket
– felelte Welkyn egy lekicsinylő vállrándítás kíséretében.
– Mr. Kennet Murray néhány percen belül csatlakozik hozzánk. Attól tartok, utána az eredmény már nem lehet kérdéses. Ha a jelenlegi tulajdonos kitart mostani hozzáállása mellett, a következmények…
– Ide hallgasson… – szakította félbe Farnleigh ismét. – Elég a locsogásból, térjünk a tárgyra! Az igénylő elmosolyodott, mintha valami bennfentes tréfát hallott volna.
– Látják? – kérdezte. – Annyira magáévá tette színlelt nemesi származását, hogy képtelen kimondani: „Elő a farbával!”
– De legalább tartózkodik az olcsó sértésektől – jegyezte meg Molly, és ezúttal az igénylő pirult el alig észrevehetően.
– Elnézésüket kérem! Ezt nem kellett volna mondanom. De ne felejtsék el – mondta az igénylő kissé megváltozott hangon –, hogy erkölcstelen tájon éltem, nem ott, hol a Dove ered. Előadhatom az ügyemet a saját szavaimmal?
– Igen – felelte Farnleigh. – Maguknak csönd! – fordult a két ügyvédhez. – Ez most már személyes ügy. Mintegy közös megegyezéssel mindnyájan az asztalhoz léptek, és leültek egy-egy székre. Az igénylő a nagy ablaknak háttal foglalt helyet. Egy ideig gondolataiba mélyedt, és közben szórakozottan megtapogatta a ritkuló foltot sötét haja tetején. Azután felnézett, szeme körül gúnyosan összeszaladtak a ráncok.
– Én vagyok John Farnleigh – kezdte egyszerűen és látszólagos őszinteséggel. – Kérem, ezúttal ne szakítsanak félbe jogi szócsépléssel! Előadom az ügyemet, és ha úgy tetszik, hívhatom magam akár a tatárok kánjának is. Történetesen azonban tényleg John Farnleigh vagyok, és elmondom, mi történt velem. Gyerekként egy fiatal gazember voltam, bár most sem vagyok biztos benne, nem ez volt-e a megfelelő viselkedés. Néhai atyám, Dudley Farnleigh pont annyira nem tűrte el viselkedésemet, mint amennyire ma sem tudná, ha élne. Nem, nem állítom, hogy hibáztam, inkább csak azt, hogy meg kellett volna tanulnom kompromisszumokat kötni. Vitatkoztam a szüleimmel, mert felhívták rá a figyelmem, hogy fiatal vagyok. Vitatkoztam a tanáraimmal, mert utáltam minden tárgyat, ami nem érdekelt. Hogy a lényegre térjek: tudják, miért mentem el innen. Murray társaságában felszálltam a Titanicra."

John Dickson Carr

A sorozatos öngyilkosságok esete

 

Megjelent!

Multiverzum Kiadó


Fordító: Bart István

Sorozatszerkesztő: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

 

„Elképzelhetetlen, hogy öngyilkosságot követett volna el, viszont meggyilkolni képtelenség volt.”

 

Egy csavarosnál is csavarosabb krimi tele humorral, már amikor éppen nem meghal valaki… A múlt század negyvenes éveiben egy skót család tagjai egy ódon kastélyban gyűlnek össze, hogy fényt derítsenek a rejtélyes halálesetre, amely mindegyikük életére más-más módon, de jelentősen kihat… A történet nyomozója, dr. Gideon Fell – a termetes és éles elméjű tudós – segít felderíteni a Campbell családban bekövetkezett titokzatos, öngyilkosságnak tűnő, ám sok kérdést felvető halálesetet. A rejtélyek száma azonban egyre csak nő, így dr. Fellnek számos gubancot kell kibogoznia, mert a legendás detektívet nem az igazságszolgáltatás, hanem az igazság kiderítése érdekli. Ennek megtalálásához minden szereplő hozzásegíti valamivel, így lépésről lépésre derül fény a rejtélyekre, hogy aztán a végén egy igazán bonyolult helyzet álljon elő.

John Dickson Carr a „bezárt szoba rejtélyének” igazi mestere, a krimi halhatatlan klasszikusa. A sorozatos öngyilkosságok esete című bűnügyi története az egyik legagyafúrtabb krimije.

 

John Dickson Carr két krimije kapható a kiadó webáruházában!

Novemberben érkezik Richard Osman világhírű Csütörtöki nyomozóklubjának negyedik része.

Richard Osman:
Az utolsó ördög

„Azt hiszem, most innom kellene valamire, úgyhogy igyunk a gyilkosságmentes új évre!”

Negyedszer térnek vissza kedvenc nyugdíjas nyomozóink Richard Osman világhírű sorozatában


Megjelenés: november 7.
Fordító: Orosz Anna
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás és keménytáblás, 368 oldal

Leírás

Mikor boltokba került Richard Osman A csütörtöki nyomozóklub című kötete, a siker azonnali volt, ám az ezt övező felhangok egyetértettek abban, hogy ahogy minden nagyobb könyvsiker, ez a sorozat sem fogja tudni megtartani az olvasóbázisát. A tévésből és producerből lett író azonban kétségkívül eltalált valamit nyugdíjas és önkéntes nyomozócsoportjának kalandjaival, a széria további kötetei ugyanis éppen hogy növelték az egyes epizódok olvasóbázisát.

A széria eddigi első három kötete immáron több mint 150 hetet töltött a brit sikerlistákon, és világszerte összesen 9,5 millió példányban talált gazdára, már a tavaly megjelent harmadik epizód, Az eltévedt golyó is átlépte a milliós eladási határt, és minden idők egyik leggyorsabban fogyó felnőtteknek szánt könyve lett.

Természetesen a negyedik kötet, Az utolsó ördög is a brit és nemzetközi listák élén nyitott, és azóta is kimozdíthatatlan onnan, ráadásul a kritikák szerint Osman történetei egyre-egyre jobbak, és ebben a magyar olvasók is egyetértenek a nemzetközi véleményekkel. Hogy mi a gigászi siker titka? Osman a WMN.hu újságírójának, Fiala Borcsának adott interjújában két évvel ezelőtt így fogalmazott: „Azt hiszem, az, hogy olykor megnevettet, máskor megkönnyezed, és van benne rejtély. És mivel a főhősök mind elmúltak hetvenévesek, azaz egy olyan generáció tagjai, amit gyakran nem vesznek számításba, vagy egyenesen alábecsülnek, az olvasók szerették ezeket a szereplőket. Talán arra gondoltak, „amikor megöregszem, én is ilyen szeretnék lenni! Én is lehetnék egy ilyen banda tagja, készen új kalandokra.” Úgy hiszem, a könyvem optimizmusra buzdítja az olvasót, arra pedig nagy szükségünk van mostanában.”

Fülszöveg

Karácsony napján veszélyes szállítmány érkezik Angliába, és amikor köddé válik, a csütörtöki nyomozóklub sokkoló hírt kap: valaki megölte egy barátjukat.

A banda a gyilkos nyomába ered. Műkincshamisítók, internetes csalók és drogdílerek keresztezik útjukat, ráadásul a halottak száma is egyre nő, de az eltűnt csomagnak továbbra is hűlt helye.

Vészesen fogy az idő, egy gyilkos tart Coopers Chase felé, a csütörtöki nyomozóklubnak pedig fel kell tennie a kérdést: végül mégiscsak kifogytak a szerencséből?

És vajon ki lesz az, aki utoljára marad?

A szerzőről

Richard Osman író, producer és televíziós műsorvezető. Az első három regénye, A csütörtöki nyomozóklubA férfi, aki kétszer halt meg és Az eltévedt golyó világszerte több millió példányban kelt el, és több könyveladási rekordot is megdöntött. Az utolsó ördög a negyedik könyve, mely folytatja kedvenc nyugdíjas nyomozóink történetét. Osman jelenleg Londonban él a barátnőjével és Liesllel, a macskával.

Mások a kötetről

“Rafinált, emberséges, szívet melengető, megható és NAGYON vicces.” - Marian Keyes

“Izgalmas, megható történet, amin hangosan nevettem.” - Mark Billingham

“Egyszerre humoros és megható.” - Harlan Coben

“Igazán szórakoztató.” - Kate Atkinson

“Szívet melengető, bölcs és rafinált.” - Val McDermid

“A szerzőre jellemző megnyerő stílus az utolsó oldalig.” - Lee Child

“Zseniálisan csavaros.” - Jeffery Deaver

“Letehetetlenül jó.” - Ian Rankin

Részlet a kötetből



„Az áldozat egy Kuldesh Sharma nevű férfi, akinek a holtteste egy ideje már itt volt. A pasas régiségkereskedő Brightonból. Reggel fél hét körül találta meg a kocsiját egy helybeli férfi kutyasétáltatás közben. A sötétben sétáltatta a kutyáját újév napján? Aha, na persze, ha te mondod, haver. De ez nem Chris problémája. Neki most a hullával kell foglalkoznia.

Ezért vannak most itt. Szinte már szép a kilátás, gondolja Chris, akinek látni a leheletét a csípős hajnali levegőben.
Mély göröngyökkel teli, keskeny út hatol keresztül a ködbe burkolózó kenti erdőn, és egy fakerítésnél ér véget, amely a birkák téli lakhelyét fogja körbe. Generációk óta sértetlen, évszázados életkép. Ezüstfehér ágak nyújtóznak felfelé, berácsozva az égszínkék eget.
Karácsonyi képeslapra illő látvány, ha nem rondítana bele a brutális kegyetlenség.

Chris pár napig szabadságon volt karácsonykor. Patrice lejött Londonból, Chris pulykát készített neki, ami túl nagy volt, és túl sokáig tartott megsütni, mégis nagyon jó fogadtatásban részesült. Ha jól emlékszik, A muzsika hangja alatt, amikor Patrice-nek potyogtak a könnyei, Christ kis időre elfogta a kísértés, hogy megkéri a kezét, de az utolsó pillanatban visszakozott. Mi van, ha Patrice nevetségesnek találja? Ha túl korai? A gyűrű ezért továbbra is a kabátzsebében lapul, otthon. Kéznél lesz majd, ha Chris összeszedte a bátorságát.
Donna viszont dolgozott karácsonykor. Igaz, a karácsony elég szórakoztató szokott lenni az őrsön. Süti, néha egy-két letartóztatás, dupla fizetés. Este mentek át Chrishez és Patrice-hez Bogdannal. Chris hirtelen bepánikolt, hátha Bogdan megkérte Donna kezét. És ha még a gyűrű is szebb? Nem, ez tényleg túl korai lenne.
Chris lába alatt ropog a dér.
Ha a madarakat megzavarta is az eldördülő pisztoly, riadalmuk réges-rég elfelejtődött, és most vidám csivitelésük visszhangzik odafentről. Még a birkák is tették tovább a dolgukat. Minden nyugodt és békés, a helyszínelők hófehér overallja ragyog a derengő téli napfényben. Chris és Donna átbújnak a rendőrségi szalag alatt, és a duci kis autóhoz sétálnak, ami szedervörösen virított ebben az idilli zugban.

A földút egy olyan sövénnyel szegélyezett útról nyílik, amely lustán és békésen kanyarog egy kenti faluban. Annyira gyönyörű volt ez a falu, hogy Chris egész végig a Rightmove-ot böngészte, amíg oda nem értek a bűntett helyszínéhez. 1,8 millió font egy parasztházért. A falut úgy jellemezték, hogy „nyugodt”.
Még a legkiválóbb kenti ingatlanügynök se merte volna ezt állítani ma.”

A könyvet itt tudjátok előjegyezni:

2023. október 26., csütörtök

Mi a markting? Mit is jelent? 2.rész Aurora P.Hill - ("Szerintem manapság marketing nélkül az író és könyve olyan, mintha nem is léteznének.")

Az előző Marketinges bejegyzésem folytatásaként Aurora P. Hill írónővel beszélgettem. Az írónő maga adta ki a Serbeniai Krónikák regénysorozatot, oly módon, hogy nem volt a háta mögött kiadó, mindent egyedül csinált. Ez alkalomból kérdezgettem a marketinggel kapcsolatban, meséljen, ő mit gondol, érez ezzel kapcsolatban.



Mi a véleményed a marketingről, mind íróként, mind magánemberként?

Szerintem manapság marketing nélkül az író és könyve olyan, mintha nem is léteznének. Olyan sok könyvet adnak ki manapság, hogy ha valaki nem fektet energiát a marketingbe, elveszik a tömegben. A kínálat hatalmas, az olvasókat minél gyorsabban meg kell győzni arról, hogy épp a MI könyvünket kell olvasnia. Szerzőként ezért mindenképp ajánlott energiát belerakni a marketingbe, még akkor is, ha egy kiadó esetleg végzi ugyanezt.

Magánemberként szeretem a reklámokat, főleg a könyveseket!  Engem egy jó borítóval meg lehet venni, utána az adott könyv műfaját nézem meg, majd ha az is klappol, jöhet a fülszöveg. Ha az ár is elfogadható, akkor a könyv a kívánságlistámon landol.

Jót tesz-e a marketingkényszer a könyvpiacnak?

Ahogy már írtam, ennyi könyv között elvesznek azok, akik nem reklámozzák magukat. Valahogy ez a mai társadalom mindennapos kényszere is: látni és látva lenni. Ha az olvasó nem szerez tudomást egy könyvről, ami nemsokára megjelenik, a könyv máris a lista alján landol, lehet akármilyen nagyszerű a történet, a stílus. Sokszor látom, hogy ügyes marketinggel egy kevésbé jó történet is az élen van, mert az emberek szeme elé tolják a létezését. Nincs is ezzel semmi baj, mert ami figyelemfelkeltő, arra rákapnak az emberek. Aztán az első olvasás után úgyis kiderül, hogy jobb lett volna másra költeni a pénzt.

Néha bennem van, hogy én is lehetnék jobb, aktívabb, szerepelhetnék ilyen-olyan platformokon, de a közösségi médiában elég sok helyen megtalálható vagyok, illetve többször biztosítok lehetőséget a személyes találkozásokra is. Legutóbb házhoz mentem egy olvasómhoz. Vittem neki a rendelt könyveket, kávéztunk, beszélgettünk. Szeretem, ha az emberek rájönnek, nem egy karót nyelt személy vagyok, hanem egy nyughatatlan, izgága, humort értő és szerető könyvmoly.

Mit gondolsz, íróként mennyire kell támaszkodni a kiadóra?

Mivel nincs kiadóm, erre a kérdésre csak a saját szemszögemből tudok válaszolni. Bár magánkiadásban adtam ki három könyvet, mindent egyedül intéztem, nincs kiadó logója a műveimen. Akit szidhattam vagy dicsérhettem, az én magam voltam. Ausztriában élek, innen irányítottam másfél évig a kiadást, a szöveggondozást, a marketinget, sokszor német nyelven intézve az ISBN-szám lekérését, a nyomdát vagy a vállalkozásom igazgatását. Minden simán ment, majd a harmadik könyvnél be kellett látnom, hogy a postázás költsége Magyarországra magasabbra emelkedett, mint a könyvek ára, valamint nem utaztam olyan sűrűn haza, hogy mindig időben eljussak az olvasóimhoz. Ők annyira türelmesek voltak, hogy nem tudom eléggé kifejezni, mennyire hálás vagyok ezért.

A terjesztést végül átadtam a Smaragd Kiadónak, hogy a könyveim végre ne hetek, hónapok után jussanak el az olvasókhoz, és a kis példányszám ellenére kikerülhessenek a boltokba is. Nagyon jó döntés volt, mert a Smaragd átgondolt marketingjének hála tényleg sokkal gyorsabban fogynak a könyveim. Az ausztriai rendeléseket továbbra is én rendezem, ahogy az e-könyvek terjesztését is én csinálom.

Magánkiadásban adtad ki mind a három köteted, milyen érzés? Nehezebb menedzselni a könyved?

Bár nem szoktam erről beszélni, de nagyon nehéz volt teljesen egyedül bábáskodni a saját könyveim születésénél. Voltak, vannak mellettem nagyszerű olvasók, szakemberek, akiktől tanácsot kértem, de minden, ami mellett döntöttem, az én vállalásom volt. Szerencsére úgy érzem, nem hoztam rossz döntéseket, mindenesetre többet nem állnék neki egyedül, vagy nem pont egy többrészes sorozattal indulnék neki a szerzői világnak. Egy egykötetes történetet azonban már csuklóból végigvinnék egyedül.

Meg azért valahol büszke is vagyok magamra, mert az akkor még pici gyerekeim, háztartás, egyéb tennivalók mellett, ráadásul nem is az anyanyelvemen intéztem a kiadást. A Csillagos ösvényen esetében szürreális volt minden, hisz egy álmom vált valóra, az Adelin és Ettran megjelenése ugyanúgy szíven ütött, A Gyöngyös Korona pedig olyan váratlanul gyorsan érkezett meg a nyomdából, hogy aznap nem is számítottam rá. Gőzölgő kávéval a bögrémben és értetlenül ballagtam le a postáshoz Mikulás napján, aki csak forgatta a fejét, mert még sosem szállított ki több száz könyvet senkinek. Nevettünk rajta, hogy a csizmámba nem fér ennyi meglepetés, majd amikor legközelebb összefutottunk, mondta, hogy szeretné a történetet németül látni, mert elmondása szerint a lánya nagy rajongója a hasonló sztoriknak. Nos… Nem vagyok semmi jó elrontója, tervben van, hogy a Serbeniai Krónikák megjelenik idegen nyelven is, méghozzá a közeljövőben. Hoppá, marketing!



 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Aurora P.Hill írói portálja

2023. október 24., kedd

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Soie - ("Ezt a munkát több százan olvasták naponta, a kommentek között akadt egy-két negatív, de építő kritikaként fogadtam, viszont többségében olyanok érkeztek, hogy „várom a kövit, imádom a munkád” „jaj, de jó rész volt, mikor tudom meg mi lett a főszereplővel?” ez adta a lendületet, hogy minden nap tegyek fel epizódot.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Soie írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Ikerháború c. könyve jelent meg, amit az Helma Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is szeretném megköszönni a felkérést. Minden ilyen egy külön mérföldkő a „karrieremben”. Hogy mit kell tudni rólam? 1994.12.14.-én születtem Veszprémben katonagyerekként majd később Pápára költöztünk és itt kezdtem meg tanulmányaimat is mely nem volt éppen leányálom. Nem titok, hogy diszlexiám van, ami eléggé megnehezítette a diákéveimet, hiszen lassabban és nehezebben tanultam a társaimnál ráadásul a tanáraim közt is akadtak olyanok, akik nem akartak foglalkozni velem. Mivel a felolvasások lassan mentek és dadogva, az írásom pedig olvashatatlan volt nem szerettem az irodalmat, könyveket olvasni pedig egyenesen utáltam, mert annyira koncentráltam arra, hogy jól olvassak, hogy nem maradt kapacitás a tartalom megértésére. Később szerencsére rengeteget javult a problémám és szavalóversenyeken vettem részt, jobbára első vagy második helyen végeztem, habár írásnál a mai napig megvan, hogy felcserélem a betűket az olvasással már nincs gondom.

Ikerháború c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az Ikerháború valóban igényelt valamilyen szinten kutató munkát, azonban ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a google-ba mindent beírtam vagy, hogy bevetettem magam egy könyvtárba, hanem rengeteg hasonló témájú filmet néztem meg, illetve mivel ez egy akció jeleneteket is tartalmazó mű megkérdeztem néhány ismerősömet, akik jártasok a verekedésben, mármint sport szinten. Tőlük kértem tanácsot egy-egy jelenetet illetően, valamint az elképzeléseimet a mozdulatok leírásához megmutattam nekik és kikértem a véleményüket, hogy mennyire reális, amit írok, mennyire kivitelezhető egy igazi utcai bunyóban. Maga az írás talán félévig tartott és az igazat megvallva, ha nem kínálkozik a Helma kiadó lehetősége talán még tovább írtam volna, hogy tökéletesítsem.


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteimben éppen annyira van fantázia, mint valóság és fordítva. Az Ikerháború c. munkám azon része, hogy egy fiú és lány ikerpár annyira hasonlítanak egymásra, hogy a környezetük nem tudja őket megkülönböztetni inkább fantázia, hisz bár ebben az esetben az ikrek hasonlóak egyértelmű különbségek vannak már csak a testi adottságokból kiindulva is. Azonban a történet további szála valós társadalmi problémákkal foglalkozik. Voltak olvasók, akik megkérdezték, miért éppen lány a fő főszereplő? Nos, erre a válasz egyszerű. Mindig is annak a híve voltam, hogy az esetek többségében szerintem egy lány is képes arra, amire egy fiú. Régen elhanyagolták a nőket és csak a háztartás vezetése, illetve utód biztosítása miatt jöttek jól a férfiaknak, azonban később belátták törvényileg is, hogy a nők bár gyengébb nemnek vannak titulálva igenis képesek rossz fiúk elfogására, fegyverhasználatra vagy az úgynevezett női logika és női megérzés miatt akár nyomozónak se lennének utolsók. Tény, hogy egy átlagos lány/nő nem fog egy kétajtós szekrényt kiütni az alsónadrágból, de nem kizárt, hogy megfelelő edzéssel képes lenne rá. Nyilván nem egy ütéssel, de megteheti, hisz átlagban kisebbek vagyunk és mozgékonyabbak, ami egy ökölharc esetében nem egy utolsó szempont. Viszont, sok mindent nem tudnánk megtenni férfiak nélkül, hisz a lányok nem járnak naponta konditerembe súlyzózni, hogy izmosak legyenek és erősek ezért férfi a többi főszereplő. Ezzel is szemléltetni szeretném azon nézetemet, hogy egy bandaháborúban a lányok is lehetnek hasznosak a fiúknak és fordítva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás szenvedélye gyerekkoromra nyúlik vissza, mivel, mint mondtam, nehéz diákéveim voltak rendre elvonultam a fejemben egy másik világba, ahol az lehettem, amihez éppen kedvem volt. Hercegnő, énekes, Pokemon mester (Haha). Valójában ezeket a világokat az aktuális problémáim alkották meg. Nem voltak barátaim, de a fejemben igen. Nem tudok énekelni a botfülem miatt, de a fejemben én lehettem a színpad sztárja és persze volt szőkehercegem fehér lovon. Emlékszem az első éppen Ferenc herceg volt a Sissi kalandjai c. Disney meséből. Mondjuk, ha jól emlékszem neki barna haja volt és Károly herceg volt szőke. Lényeg a lényeg, hogy a gimnáziumi éveim alatt annyi történet született meg a fejemben, hogy egy élet is kevés lenne ennek megszámolására. Aztán egy szép napon felkerestem egy olyan oldalt, ahol meglehet osztani az efféléket, hisz akkoriban a facebook még nem volt annyira elterjedt, mint manapság. Így akadtam a blogger.hu oldalra, ahova naponta posztoltam a The Dreams című történetem fejezeteit. Ez a sztori egy fanfiction volt és igen, saját vágyaim megírása. Egy amerikai rockbandáért nagyon oda voltam és megírtam a történetben a képzeletbeli találkozásunkat. Ezt a munkát több százan olvasták naponta, a kommentek között akadt egy-két negatív, de építő kritikaként fogadtam, viszont többségében olyanok érkeztek, hogy „várom a kövit, imádom a munkád” „jaj, de jó rész volt, mikor tudom meg mi lett a főszereplővel?” ez adta a lendületet, hogy minden nap tegyek fel epizódot. Plusz a szobatársam, akinek minden este felolvastam az aktuális részt. Nem tudom azért aludt-e el mert szépen olvastam vagy mert unalmasnak találta, de a mai napig emlegeti, hogy a legszebb része volt a napjainak. Ezután ahogy befejeztem a sulit dolgozni kezdtem és már nem foglalkoztam a blogommal. Több történetbe is belekezdtem, de sosem írtam végig őket. Ennek ma már nyolc éve. Később újra fellángolt az írás utáni vágyam a történetek pedig ott voltak a fejemben, de arra gondoltam, hogy ennyi év után feléleszteni a blogomat nagyon nehéz lenne, az olvasóimat már elveszítettem talán nem is emlékeznek rá így maradt a laptopom. Megírtam az Ikerháborút aztán édesapám elhunyt. Tudni kell róla, hogy apukámnak mellettem a könyvek voltak a mindene, imádott olvasni és ez a munkám volt az utolsó könyv, amit elolvasott. Ez akkor annyira megtört, hogy képtelen voltam egy betűt is leírni így végleg felhagytam az írással. Viszont a barátaim minden nap azt szajkózták, hogy folytassam, próbáljam folytatni, mert jól csinálom, de úgy éreztem mi értelme, ha apukám nem tudja már elolvasni őket. Sok száz, ezer könyv csak az enyém nem. Szép, lassan ahogy a gyász elült a szívemben elkezdtem könyveket olvasni melyek újabb és újabb ihletet adtak és fokozatosan visszatértek a történetek a fejembe viszont még mindig nem tudtam merre menjek ezzel. Írni a laptopnak nem sok értelmét láttam, még ha jól eső hobbi is. Ekkor botlottam bele a Legyél te is író! pályázatba két héttel a határidő vége előtt. Gondoltam próba szerencse, de nem volt használható kéziratom. Az Ikerháború kész volt bár – hogy egy kicsit nagyot mondjak – csiszolatlan gyémántnak tekintettem, hisz az alap megvolt, de tudtam, hogy rengeteg javítás kell neki viszont az idő szorított így elküldtem a pályázatra. Két opció volt: vagy visszadobják, vagy azt mondják nem rossz. Mindkettő megtörtént, visszadobták, mert a pályázati kiírásnak nem felelt meg (igen, apróbetűs rész) azonban tetszett nekik így megegyeztünk a kiadásban. Mostanra lelkileg is mondhatjuk, hogy felépültem így írok, amikor csak tehetem.

Gondoltál már arra, hogy nyomtatott formában add ki?

Persze, hisz minden író, aki kiakarja adni a munkáját, szeretné, ha az ott lenne minden polcon bárhová is megy, azonban a Helmánál eleinte csak e-bookra és hangoskönyvre volt lehetőség. Nem bántam, mert egyetértem az okokkal. Az e-bookot praktikusnak találtam, hisz modern korokat élünk és az emberek a telefont mindenhova viszik, azonban annak, aki imád olvasni néha külön táska kell a könyveknek, ha nyaralásra megy, ráadásul a mi házunkban annyi könyv van, hogy külön kamion kéne, ha költöznénk. Az e-book pedig ott van a telefonon, a hangoskönyvek pedig valóban nagyszerű ötlet a látáskorlátozottaknak, hiszen nekik is kijár a könyvek adta élmény, de nem mindegyik tudná elolvasni azokat. Viszont most, hogy a Helma kiadó is megkezdte a nyomtatott könyvek forgalmazását így az eredeti kívánsága is teljesül azoknak, akik a boltokban szeretnének belefutni a saját könyvükbe.


Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Valójában nincs, kifejezett zsánerem csupán azt írom le, ami eszembe jut, és a végén átgondolom, hogy melyik műfajba sorolnám igazán. Nem volt másképp ez az Ikerháborúval sem. Nem tudtam, hogy minek is nevezzem igazán, végül rájöttem, hogy akció és krimi. Nem mindig egyértelmű még számomra sem. Azt hiszem én is mindenes leszek, hisz az első munkám tini fanfiction volt az Ikerháború krimi és vannak a kis mappámban fantasytől elkezdve a horroron át minden.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nos erről még elég nehéz egyértelmű választ adnom, hiszen a blogom bár kész mű nem hivatalos kézirat. Azonban mikor elkészült és lezártam a történetet egy hatalmas élmény volt. Az Ikerháború esetében, pedig mint mondtam, a kézirata volt az utolsó, amit édesapám olvasott így keserédes érzés, azonban mikor a kiadó visszajelzett, hogy tetszik nekik az egy meglepetés. Nem gondoltam, hogy az a nyersanyag tetszeni fog bárkinek is abban a formában, de mégis így lett.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Annak idején akár a többi kamasz én is rengeteg felhasználó néven szerepeltem már különféle platformokon. MSN, MYVIP, IWIW stb. Úristen, a mai fiatalok tudják egyáltalán mik ezek? Lehet, most úgy érzik magukat, mintha nem magyarul beszélnék. Nos, habár nekem nem voltak XYVOKCSŐ neveim, de szerettem olyan neveket kitalálni, amik nem, vagy csak részben hasonlítanak a sajátomra. 2015-ben Vicy néven kezdtem blogolni, ami azért lett így mert a Viktória név marhán tetszik a mai napig így végül ez lett a nevem nagyon sokáig sok felületen. Persze ez is csak átmeneti volt és lassan el nőttem, főként mivel abbahagytam a blogolást mikor kikerültem az iskolapadból. Mivel nem akartam, hogy az olvasóim hol egybe kapjanak, mindent hol hetekig várakozzanak egy egy posztra, úgy voltam vele, hogy így nem tudom jól csinálni, de írni viszont szeretek így magamnak irkáltam itthon. Van, aki a zuhany

Alatt énekel, van, aki a fióknak ír. Viszont ezeket kézirat formátumban készítettem és Sophia Fei néven. Az ismerőseimnek is meséltem, hogy egyszer én leszek Sophie Fei írónő. Ez azért lett így, mert imádom keletet és ott a Fei repülést/szárnyalást jelent kínaiul, meg, mert tetszett a hangzása, na. Később rájöttem, hogy sokaknak nehéz lehet megjegyezni így mikor arra került a sor Soie lettem. Beletelt pár napba kigondolni valami épkézláb használható nevet, de arra gondoltam, hogy mivel elég nagy trend lett mostanában a felhasználó nevek esetében a magánhangzók vagy a mássalhangzók kivétele a névből én is eljátszottam az enyémmel így lett Sophie névből Soie. Mindenképpen olyat akartam, ami sem a magyaroknak, sem a külföldieknek nem okoz, nagy nehézséget mivel rengeteg külföldi ismerősöm van. A Soie bevált, ráadásul utólag megtudtam, hogy ez egy francia szó és selymet jelent, ami mondjuk vicces, de rendben. Tehát a lényeg, hogy így lettem Vicy bloggerből Soie írónő.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mint mondtam, nincs zsánerem. Írom, ami szembe jut, és a végén meglátjuk mi lesz.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hatalmas öröm és büszkeség. A barátaimnak viccelődtem is, hogy: Úton vagyok afelé, hogy sztáríró legyek. Persze Ők figyelmeztettek, hogy ha nagy sikerem lesz, se felejtsem el, hogy ki vagyok, honnan jöttem és, hogy a szívemmel írjak ne haszonlesésből, mert a hírességek többsége hajlamos rá ha a karrierje eljut egy bizonyos pontra.

Hogyan jutottál Helma Kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni, mit kell tenni?  

Helma kiadóhoz a Legyél Te is Író! pályázaton keresztül küldtem el az Ikerháború nyers változatát, ami megtetszett nekik és felajánlottak egy lehetőséget, amit elfogadtam. Akik szeretnének bejutni, azoknak azt javaslom, küldjék el Ők is bátran a munkájukat, ha nem elég magabiztosak, akkor is nyugodtan elvégre egy kiadónál azért dolgozik annyi ember, hogy segítsen javítani az esetleges hibákat. Ha pedig úgy érzik nem elég jó a munkájuk ehhez, akkor se féljenek. Minden könyv egy érték függetlenül a minőségtől, mert benne van valakinek a szíve, az elméje, az érzései, a vágyai és a munkája. Ne féljenek ezt megmutatni. A Helma kiadó nem hinném, hogy annyira szigorú lenne, hogy visszadobja, mert nem elég jó, de ha ez meg is történik akár nálunk, akár máshol ne úgy érezze, hogy akkor Ő, mint írójelölt alkalmatlan erre a pályára, hanem inkább próbáljon fejlődni. Olvassa el újra és újra a munkáját, kérjen meg ismerősöket, akikre számíthat, hogy segítsenek és próbálja meg újra. Egy pofára esés még nem a világ vége, fel kell tudnunk állni a földről különben nem, tudjuk meg mi lesz az út végén.

Milyen Helma kiadónál lenni, illetve támogató íróként jelen lenni?

Itt lenni a Helma kiadónál egyedülálló élmény. Azt gondolom akármelyik kiadó, aki vállalt volna, mindegyik más érzéseket keltett volna bennem. A nagy nevek nyilván azért, mert „nem akárki” azonban a Helma még új, és nem rossz valaminek az elejétől kezdve a tagja lenni és velük együtt végig menni azon az úton, hogy a legnagyobb kiadók közé tartozzon. Ráadásul a Helma olyan nézeteket képvisel, melyek egyedülállóak ezen a területen és ennek a része lenni kivételes élmény. Bízom benne, hogy több és több író jelölt csatlakozik ehhez a folyamathoz, mert ez tényleg egy kivételes dolog, valamint csatlakoznak az MKMT mozgalomhoz akár írók, akár nem mert tényleg egy olyan dologról van szó, mely rengeteg embert érint.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív, hiszen a fejem tele van ötletekkel, a korábban megkezdett műveimről nem is beszélve. Egyszerűen muszáj leírnom őket plusz kiváló terápia is.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kedvenc jelenet? Persze! A blogomat illetően (mivel kamasz vágyaim tükre) találkozni a crushommal. Bevallom felnőtt létemre is vannak „kedvenc hírességeim” és a mai napig elgondolkodom, milyen lenne találkozni velük. Habár lehet, kicsit bízom benne, hogy ha ez megtörténik nem olyan vicces módon fog, mint a főszereplőmnek. Az Ikerháborúban pedig mondjuk, hogy kb. minden, amit Zoey csinál. Szeretnék én is ilyen kalandos, akciódús életet, mint ami neki van. Lássuk be a lapokon vagy a filmvásznon az ilyenek elég csábítóak tudnak lenni, akkor is tudja az ember, hogy ott abban a világban bármelyik sarkon lelőhetnek vagy ilyesmi.  A nehezen megírható jelenet közé inkább az Ikerháború befejezését sorolnám, de mivel nem akarok spoilerezni nem mondok róla többet. Aki viszont olvasta már, sejtheti miért volt igazán nehéz jól megírni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Inspirálódni a kedvenc sorozataimból és könyveimből szoktam meg persze az életemből. Hogy ebből, hogy lesz történet? Beleképzelem magam egy bizonyos szituációba és elképzelek több lehetőséget a történet mozgatására. Például elképzelem, hogy nézem a lottósorsolást. Van pár lehetőség, például nyerek pár ezer vagy pár százezer forintos vagy akár a főnyereményt, de az is lehet, hogy semmit. Ha megnyerném, a főnyereményt gazdag lennék ez magától értetődő, de vajon mivel járna ez? Illetve, ha nem nyertem, akkor megint mehetek vissza dolgozni és reménykedem, hogy egyszer megtalál a szerencse, de vajon milyen szerencse? Találok egy lottószelvényt, ami nyertes, vagy valakit, aki jóképű és gazdag? Szóval kábé így néz ki nálam egy-egy történet megszületése.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nos, ez egy picit érdekes válasz lesz ugyanis a kéziratom teljes egészét a mentorom. Azonban fokozatosan nézve a dolgot, mivel egy történet több típusú jelentből áll ezért a szakértő barátaim. Mint említettem, van két ismerősöm, akik küzdő sportolnak így az ilyen jeleneteket mindig elküldöm nekik, hogy segítsenek benne és így a többivel is. Ezeket persze történetbe építem és a mentrommal részről részre nézünk át mindent, hogy szerkezetileg is tökéletes legyen, illetve a fogalmazás is jó legyen. Sajnálom, hogy az Ikerháború írásakor még nem ismertem Halász Emese írónőt, általa sokkal profibb munka lett volna, viszont soha nem késő így most két projekten dolgozom egyszerre, melyben az egyik a Kiscsillag című mű a másik pedig a Hajts! melyet, Emesével közösen készítünk, hogy igazán átütő élmény legyen az olvasónak.  

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Gratuláltak és sok sikert kívántak a későbbi munkáimhoz is. Édesapám még tudott adni tanácsokat az írásra nézve és ezeket a tanácsait betartva készítem a többit. Bízom benne, hogy mindenkinek tetszeni fognak a munkáim. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén a Kiscsillag c. könyvem várható, amely a blogom remake-je. Mivel az a munka volt az első és egyben az, mely ráébresztett az írás szeretetére úgy döntöttem, hogy felélesztem poraiból és felújítom. Akkor a The Dreams volt a címe, ami most is helytálló lenne, hisz az álmommá vált az írás azonban úgy érzem meg akarom hagyni az önállóságát. Ha úgy nézzük, amikor egy sorozatot Remake-el egy stúdió akkor nem írják át az eredeti verziót semmilyen formában sem, ahogy én sem teszem a The Dreamssel. Azonban azoknak, akik akkor olvasták talán nosztalgikus élmény lesz a Kiscsillag, illetve önálló műként talán azoknak is tetszeni fog, akik a The Dreams-et nem olvasták. Ennyi év után Instagramon megtaláltam az egyik régi olvasómat, aki emlékezett a munkámra, neki és a többieknek ajánlom ezt a könyvet és bízom is benne, hogy eljut majd hozzájuk és újra napról napra fogják olvasni a fejezeteket. A Kiscsillag azonban tartogatni fog meglepetéseket a The Dreams-hez képest így biztosan nem lesz számukra „jó ezt már tudom” érzés.  Az új olvasóknak pedig szívből remélem, hogy tetszeni fog, és Ők is épp úgy lelkesen fogják majd várni az újabb és újabb munkámat, ahogy a blogom olvasói régen.

Mindemellett pedig Halász Emesével, gőzerővel dolgozunk, a Hajts! című könyvön, mely valamikor 2024-ben fog megjelenni, a pontos dátumot pedig mindenképp látni fogja mindenki a social media platformjaimon, sok más érdekesség mellett is.

A könyvet itt lehet megrendelni.

Helma Kiadó

Soie írói oldala

Mi a marketing? Mit is jelent? - ("A marketingkényszer újradefiniálta az író-kiadó kapcsolatot is.")


Az előző témám Mi a különbség az előolvasás és a béta között? volt, mely itt olvashatjátok el. Most pedig a Marketingről fogok írni, a témában felkértem Gombos László írót, hogy válaszoljon néhány kérdésemre. Gombos Lászlónak, akinek A hidegháború és még 30 év című könyve jelent meg Smaragd Kiadónál, beszélt a marketingről és annak hatásairól.

De mi is a marketing? Mire jó? Marketing mindenkinek kell, ha ki akar tűnni a tömegből. Bloggerként, kézművesként fontosnak tartom, ha meg akarok mutatni valamit, kell a marketing, reklám. Ebben az a szép, hogy sok lehetőség van.Ilyen pl: Fizetett reklám/hirdetés, bloggerek felkérése, csoportokba való bemutatkozása, csoportot/oldalt  hozhatsz létre, Insta, Tiktok, Twitter, Youtube többek között.  Szervezhetsz író-olvasó találkozót.  Sok mindent lehet, igazából a pénztárca szabhat határt. Lehet rosszul és jól csinálni. Lehet túltolni a marketinget is. De lehet lassan is.

Jó magam több platformon fent vagyok. Insta, Tiktok, Fb és csoportok. Érdemes valamelyiket kipróbálni, megtalálni a megfelelőt. Saját maguknak kell kipróbálni melyik áll közel hozzánk, mi hozza elvárt eredményt. Nem szabad túlzásba esni sem a ezeken a platformokon, mert előfordulhat, tiltanak vagy nem hozza azt az eredményt,amit szeretnénk.

Érdemes utánanézni, hogy az egyes platformoknak mik a szabályai. Sajnos én belefutottam abba, hogy az insta törölte a képeket, amiket megosztottam. Sejtéseim vannak, de tiltás helyett töröltem és teljesen új fiókot hoztam létre. Mindent nulláról küzdöm fel. Ha olyan fotót osztasz, kell a forrás megjelölés, ha nem tudsz, engedélyt kérni.

Számomra Tiktok és az Insta a jobb, bár az instát nulláról kezdem, sajnos. Tiktoknál lehet naponta háromszor videót feltölteni. Ennél többet és gyorsan nem érdemes. Mivel a téma elég tág fogalom és minden benne van, amiről érdemes beszélni legközelebb Social Media lesz a téma. Ez a bejegyzés bevezető volt a téma folytatáshoz, szerintem érdemes beszélni róla.

Köszönöm Lászlónak, hogy időt szánt a témának.

Mi a véleményed a marketingről, mind íróként, mind magánemberként?

Néztem YouTube-on egy sorozatot, amiben megszólaltatták a régi kiadók rendszerváltás utáni vezetőit. Egybehangzóan állították a kiadóvezetők, hogy a rendszerváltás után egy hatalmas könyv-bumm alakult ki. Egyrészt rengeteg új író tűnt fel, új könyves műfajok jelentek meg, és rengetegen olvasták a könyveket. Több sikerkönyv 100-200 ezer példányt is megélt. Pedig már akkor is volt rádió és televízió. Utána a könyvpiac árai elkezdtek emelkedni, 2005-2010 között tömegessé vált a számítógépek és egyre inkább az internet használata is. Ami nem egyoldalúan, de ártott a könyvpiacnak. Ma már, ha egy könyvből 2-5 ezer fogy el, az már sikersztori. 10 ezer fölött Te vagy a könyvpiac ura és parancsolója. De legfőképpen bankot robbantottál (a mai viszonylatban, főleg átvitt értelemben).

Én a Smaragd Kiadónál vagyok, Kitti, a kiadó vezetője szokott olyanokat sztorizgatni, hogy amikor meglátják az írók, hogy a könyv megírása a feladatuknak az 50%-a, és 50% lesz a marketing, akkor rengetegen hátrahőkölnek. Én is úgy látom, hogy még mindig sokakban él az a kép az „íróságról”, hogy rágyújtasz egy pipára, megírod a könyvedet, és ha jó, akkor a tehetség majd utat tör. Ilyenkor jönnek a meglepetések: a dohányzás nagyban elősegíti a rák kialakulását, nincs otthon pipád, nem te vagy Popeye, és a tehetség önmagában fura irányban tör utat. Ha nem marketingezed a könyvedet, akkor a kinyomtatott példányok a nagyáruházakból a lakásod irányába törik az utat, mert visszaküldik azzal, hogy: „bocs, de nem tudtuk eladni”.

Mik a jó utak? Egyértelmű, hogy íróként másképp kell gondolkodni. Az ember egyszerre lesz insta sztár, facebooker, pinterest mester, twitter-huszár, sajátkönyv blogger, a saját könyvemet ettem reggelire ön-youtuber, tik-tokon próbál harminc másodpercben figyelemfelkeltő/szexi/okos és egyéb lenni. Együtt kell működnie a kiadóval, ami normális kiadó esetében tartós kapcsolat, nem normális kiadó esetében rémálom a book utcában. Vannak kiadók, amik állami támogatásokból élnek, tapasztalatom szerint ezek a legrosszabbak, mert nulla százalékban vannak kiszolgáltatva a pénzt befizető íróknak, inkább állami/politikai vezetőkkel haverkodnak, ott keresik a barátokat. Ez az írókkal nagyon csúnya konfliktusokat tud generálni. Főleg, amikor kiderül, hogy nagyon nem törik magukat a marketing terén (mert nekik úgyis az államból jön a pénz). Úgyhogy könnyű rossz kiadót választani, nehéz igazán törődő kiadót találni. Én Smaragdnál tökéletes biztonságban érzem tizenöt éves munkám könyves gyümölcsét A hidegháború és még 30 év című könyvet.

Emellett vannak olyanok, akik nem saját könyvet reklámoznak, hanem külső segítői az íróknak abban, hogy az előző bekezdés elején leírt marketing káosz ne egy agyatlan önreklámozás legyen. Így külsős/semleges, de segítőszándékú emberek rendszerbe foglalják a hazai könyvpiacot. Erre a Te blogod egyébként látványos példa, mert a bal oldalán valóban témák szerint fel vannak osztva az írások: írók megszólaltatásától, a könyvajánlókon át minden egyébig. Vannak úgymond semleges youtuberek, akik videókat készítenek és/vagy elmondják a könyvek szűk tartalmi részét vagy kritizálják (pozitívan is) a könyveket. Bár az én történelmi, tényirodalmi műfajom nagyon távol áll tőlük, ahogy látom, de legalább a romantikus, fantasy, krimi és egyéb műfajok videós bemutatása megtörténik, és kritika alá kerülnek a könyvek. Ez segít az íróknak, a kiadóknak és az olvasóknak is.

Könyves nagyáruházak szerepe a reklámozásban óriási jelentőségű, mert nekik bőven van pénzük fizetett reklámokra. Volt, hogy rákerestem a könyvemre, hogy éppen hol található meg, rákattintottam több nagy könyveladó honlapjára és onnantól kezdve hónapokig minden létező reklámfelületen ajánlották nekem a saját könyvemet (kedves tőlük). – Úgyhogy minden szép volt, amíg a kormányzat nem vette meg az egyik nagy könyveladó vállalatot. Ha volt valami, ami nem hiányzott a könyvpiacnak, az ez. Persze égre-földre esküdöztek, hogy nem fognak politikai pusztítást véghezvinni, de anno az M1 esetében is esküdöztek, hogy nem fogják a szakembereket kirúgni. Amikor már biztosan ültek a székükben, kirúgtak mindenkit, és a kormányzat megkezdte az agymosást. Úgyhogy, jobb időben alternatívák után nézni, mint akkor csodálkozni, amikor elkezdik az önálló gondolatokat is lefóliázni.

Link Napi.hu oldal

Jót tesz-e a marketing kényszer a könyvpiacnak?

A rendszerváltás nagy könyveladási hulláma idején rengeteg szemét került a piacra, amit utána tízezer számra vásároltak fel, így nem tekinteném az 1990 utáni éveket valamiféle aranykornak, mert nem volt az. Anno, ha egy egyetemi tanárnak vagy egy neves kritikusnak tetszett a könyv máris vitték, mint a cukrot, úgy kellett kivenni az emberek kezéből, hogy ne vegyék meg egyszerre az összes példányt, hagyjanak másnak is. Ma viszont rengeteg kritikusnak kell megfelelnie a könyvnek, hogy azt mondhassuk, jó a reputációja. Így kevésbé korrumpálható a rendszer, mint anno.

Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra?

Egy jó kiadó előre tisztázza a marketing lehetőségeket és marketing költségeket. Továbbá a kiadó figyelmezteti az írókat a különböző marketing szabályokra, többek között azokra, amikről a cikk bevezetője is szólt. Lehet egyedül is ügyeskedni íróként, de ahhoz, hogy valaki jól csinálja, egész ember kell, be kell vállalnod, hogy csak a könyvvel foglalkozol, érteni is kell a reklámozáshoz és rengeteg pénzt kell befektetni - mert mindennel egyedül erőlködsz - ennek az alternatívája a jó kiadó.

Mennyivel jobb két nyelvet használni? Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra? Kiadó is besegít?

 Mivel a könyvem angol nyelven e-könyvként is megjelent, így nekem kell az angol nyelv, ez számomra része a reklámozásnak. Egyébként lehet jó országimázs is, hogy ha angolul is felkerül egy pár szó a hazai könyvekről, nehogy a külvilág azt gondolja, hogy Magyarországon csak a sötétség tenyészik (lásd fent). Nemzetközi szinten a magyar nyelv egy közepes méretű piac, mutatni kell magunkat kifelé is.

Hogy mennyire kell íróként támaszkodni a kiadóra? Ha a kiadó egy jó csapatot hoz össze az íróiból, ha segítik egymás könyveinek reklámozását, ha mi írók és a kiadók is összezárunk, akkor nagyon szép eredményeket érhetünk el közösen. Az ellenségeskedésnek haszna nincs, nem is jellemző a könyvpiacon belül, ilyenre pénze senkinek nincs (mármint negatív fizetett reklámozásra). A magyar könyvpiac folyamatosan változik, igyekszik igazodni a vásárlói igényekhez és új igényeket teremteni a vásárlókban.

Íróként, ha valaki egyedül marad, elbukik. Ez ennyire egyszerű. Ahhoz milliárdosnak vagy megfontolatlannak kell lenni, hogy valaki azt mondhassa, hogy íróként nem érdeklik a kiadók. Arról nem is beszélve, mennyire jó buli tud lenni az együttműködés, ha a kiadó nem a pénzre fókuszál, hanem az íróinak a személyiségére (hogy együtt lehet-e velük működni). A marketingkényszer újradefiniálta az író-kiadó kapcsolatot is.

A könyvet itt lehet beszerezni:

Smaragd Kiadó