Tartalom:
A könyvet itt tudod megrendelni:
Tartalom:
A könyvet itt tudod megrendelni:
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Majd húsz éves médiakarriert hagytam ott a regényírásért. Dolgoztam rádiós és tévés műsorvezetőként, riporterként, újságíróként, előbb a szülővárosom, Miskolc médiumainál, majd az országos csatornáknál. Legutóbb az RTL Híradó riportere voltam tizennégy évig. Mellette 2019-ben elindítottuk a lakásszínházunkat, TeátRoom Lakásszínház a neve, ahol fő profilunk a kísérleti irodalmi estek. Ezek mellé jött az írás.
Sorsod Borsod c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A vágy egy
regionális krimire már motoszkált a fejemben, de a Prae Kiadó 2020-as krimiíró
pályázata kellett hozzá, hogy ténylegesen elkezdjek ezzel foglalkozni. A
versenyre írtam meg a szinopszist és az első nagyjából 20 oldalt. Nem folytattam
rögtön, egyrészt, mert akkor kezdett tombolni a Covid és egészségügyi híradó
riporterként elárasztott a munka, másrészt esélytelennek gondoltam magam. Mikor
kiderült, hogy egyetlen amatőrként bekerültem a döntőbe, akkor kezdtem komolyan
venni, kértem két hónap fizetés nélküli szabadságot, és neki álltam. Mire
elkészült a kézirat, eltelt három év. Mindig bővítgettem, átdolgoztam. A
szerkezete alapvetően nem sokat változott, a terjedelme nagyon. Rengeteg
kutatómunka kellett hozzá, volt, hogy napok teltek el úgy, hogy alig írtam,
mert annyi mindennek kellett utánajárni. Hat nyomozóval készítettem interjút,
volt, akivel többször is, különböző területekről, hogy minden információ,
körülmény hiteles legyen. Emellett pszichológussal, kutyakiképzővel, informatikusokkal,
háziorvossal és onkológussal is beszéltem.
A történet fiktív, de a helyszínek, rendezvények valódiak, így mindent alaposan meg kellett nézni. Sok újat tanultam közben Miskolc és a környék történelméről, múltjáról is. De egészen apró dolgokat is folyamatosan ellenőrizni kellett. Végig lehet-e menni egy bizonyos utcán, hány perc elérni egyik pontból másikba, csak néhány példa.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Sok valós elem van a regényben azon túl is, hogy a környezet az. Például a nyomozók karaktereit is valós, miskolci nyomozók inspirálták, többen közülük még mindig a városban élnek és dolgoznak. A szereplők vezetékneve is, három kivétellel, létező borsodi helységnévre utal. A cselekmény azonban száz százalékban kitalált.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Mindig is fontos volt számomra az önkifejezés, a teremtő, kreatív tevékenységek. Gyerekként ezt színészkedésben, éneklésben, versmondásban éltem meg, illetve akkor is állítottam már össze kisebb műsorokat. Később a tánc volt a vezető ezen a téren. De mindig is írogattam. Ha több volt bennem a feszültség, vagy érzelmi túltengésem volt, kiírtam magamból egy-egy novella, vers formájában. Hat éve kezdtem tudatosabban foglalkozni írással. Tanfolyamokra, workshopokra jártam és műhelyekre. A regény előtt is, és a jövőben is folytatom. Szeretek tanulni és fontosnak is tartom.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Egyelőre a Sorsod Borsod folytatásait szeretném megírni. A következő két rész ötlete már megvan, egyikkel már el is kezdtem a munkát.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Őszintén? Nem volt olyan pont, amikor úgy éreztem, befejeztem és kész. Csak olyan pillanat volt, amikor úgy éreztem, tudom még jobbá tenni. Mindig örültem, ha valamiért visszakaptam, és volt lehetőségem csiszolgatni picit.
Nem gondolkodtál még írói álnéven?
Nem, egyáltalán,
sosem fordult meg a fejemben. Tudom, hogy sokaknál működik, és hallottam, hogy
külföldi álnévvel jobban el lehet adni egy-egy könyvet, de szerintem itt az
ideje, hogy szembesüljenek az olvasók azzal, a magyar írók tudnak jó könyveket
írni. Nem csak szépirodalmat, krimit, romantikus regényt, sci-fit is.
Egy Miskolcról szóló regionális krimi esetében szerintem furán is venné ki magát, ha a szerző helyén például Amanda Smith állna. Én legalábbis nem tudnám neki elhinni, hogy hitelesen be tudja mutatni Miskolcot.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Mindig is imádtam a krimiket, és amikor kijött a pályázat, úgy tekintettem rá, mint egy lehetőségre. A krimi nagyon jó műfaj, elbírja a romantikát, történelmet, társadalomkritikát és széles réteghez eljut.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Azt hiszem, erre akkor fogok tudni válaszolni, ha túl leszek a bemutatókon, dedikálásokon és visszatekintek. Most nagy a pörgés, mióta befejeztem a kéziratot, nem volt szabadnapom, mindig dolgozom valamin, intézkedek, egyeztetek, szervezek, interjúkérdésekre válaszolok, és ez így van jól. Most még fel sem fogtam, hogy a könyv elkészült.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Eddig impulzív volt, de a jövőben tudatosabban szeretném csinálni. Bármennyire nem szeretek tervezni, eldöntöttem, a következő regényt, még ha nehéz is lesz, alaposan meg fogom tervezni. Persze, ez csak a vázra igaz, a karakterek, a szöveg nagy része ihletként jön, még csak ötletelgetni sem kell hozzá, hallok egy zenét, sétálok az utcán és elkezdem érezni az egyik szereplőt és beszélni kezd bennem. Először nem értem jól, amit mond, csak a hangulatát tudom elkapni, de aztán leülök a gép elé és jönnek a kulcsmondatai.
A kötetedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Kedvenc figuráim vannak, mellékszereplők. Egy bűnöző banda három tagja. Nagyon szeretem őket, imádtam írni róluk minden jelenetet. A főszereplő bizonyos részeinél adódtak nehézségeim. Bár könnyen bele tudom élni magam mások érzéseibe, amikor ő nagyon szenvedett, csak úgy tudtam hitelesen megírni, ha én is szenvedtem. Megfelelő zene kellett hozzá, le kellett vinni magam a mélybe, hogy megtaláljam az ő érzéseit magamban. Sikerült, de azért nem volt könnyű.
Hogyan születik meg egy-egy történet? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A keretek gyorsan kialakulnak bennem. Látom a közeget magam előtt, a számomra fontosabb karakterek gyorsan megtalálják a hangjukat és megszólalnak bennem. Persze, nem szó szerint kell érteni, de tényleg nem érzek erőlködést ilyenkor. Hagyom egy kicsit, hogy az elképzelt karakter hangulata vigyen. Ehhez nekem a legjobb eszköz a zene.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Van egy szuper online műhely, sok részletet vittem a regényből és rövid prózákat is oda, Tallér Edina író, szerkesztő tartja. Építő jelleggel, de szétszedjük egymás szövegét, ha kell szavakra. Nagyon jót tesz, garantált a fejlődés és inspiráló. Természetesen az ötleteim először a hozzám legközelebb állókkal beszélem meg, a férjem, a testvérem és néhány barát van ebben a körben. De olyan nincs, aki mindent tud, ahogy olyan sem, aki szava szent. Nyitott vagyok mások véleményére, de azt az újságírói munkámból tudom, hogy nem tetszhet minden mindenkinek, így inkább abban számít mások véleménye, hogy valami életszerű-e, helyén való-e.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Megszokták, hogy mindig valami új dologba kezdek, így mondhatni, nem lepődtek meg. Apukám biztos fogta a fejét és azt mondta, jaj, már megint mit csinál ez a gyerek, és ezt most már biztos le is tagadja, miután elkészült a könyv. A férjem épp ezt szereti bennem, hogy spontán és lelkesedő típus vagyok, új dolgokba kezdek, nem hiszem, hogy bármin meg tudna még lepődni velem kapcsolatban. De mindig támogat.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
~~~ Recenzió ~~~
Szeretném, megköszöni DiBooknak a lehetőséget, hogy elolvashattam Párkányi Zoltán: Barlabássy és az előre nem tervezett gyilkosság (Kakasvári történetek 1.) című könyvet. Kiváló detektívregény. Nagyon tetszett a stílus, könnyen olvasható történet. Az e-könyvet, nemcsak DiBooknál, de Helma Kiadónál is beszerezhető
Tartalom:
1932 novemberében Kakasvár erdős vízpartján gyilkosság történik. Barlabássy, a körzet detektívje akkor még nem is sejti, hogy egy szövevényes bűncselekmény-sorozatot kell kinyomoznia. Higgadt, logikus gondolkodásával, egy általa kitalált új módszer alkalmazásával és jó csapatmunkával fokozatosan felgöngyöli a szálakat, melyek elvezetik az indítékhoz és a tetteshez. A bűnügyi történet egy izgalmas krimisorozat első része. Keresse a folytatást a HELMA Kiadónál!
Újra hoztam nektek, Amiket el szeretnék olvasni rovatom harmadik részét. Most krimi, thriller könyveket válogattam össze, amiket majd szeretnék beszerezni. Ezt a rovatot igyekszem majd frissíteni, új ajánlót hozni.
~~~ Recenzió ~~~
Tartalom:
Megölte őket. A fogaikért…
Robert Wilson nyomozót sztárként ünnepli a média,
miután kézre kerítette a Fogtündér nevű rettegett sorozatgyilkost, ám ő a
hajszából semmire sem emlékszik a tettessel vívott küzdelem során szerzett
fejsérülése miatt. Fiatal társa, Morton nyomozó a titkosított akták
segítségével igyekszik feleleveníteni Robert emlékeit. Miközben a hősként
tisztelt zsaru szembenéz a múlt szörnyűségeivel, újabb rejtélyes bűntények
történnek a kórház falai között…
Vajon a kegyetlen gyilkos visszatért a halálból?
Ki állhat a rémtettek mögött? Vajon miért tépte ki a gyilkos az áldozatok
fogait?
A válaszok sokkal rémisztőbbek, mint azt bárki
gondolná…
Jesszuskám, micsoda történet ez, alig másfél nap alatt olvastam ki. Ezúton is nagyon köszönöm az írónak, hogy megírta és számomra, kedvencem lett! A legjobb krimi, az első helyen van nálam.
Egyszerű, letisztult sallangoktól mentes történetet kaptam, amire azt mondhatom, hogy igen ez újra olvasós lesz. Semmi üresjárat, unalmas rész nem volt benne, sőt inkább még jobban fokozta azt, hogy vajon mire fog emlékezhet a rendőr, aki elfogta világ legelvetemültebb gyilkosát.
Engem először a borító fogott meg, aztán a történet. Te jó ég! Akarok még, többet. Nagyon kevés volt ez a 230 oldal, elbírt volna még 100-at is. Mindenestre ez egy ütős krimi, s remélem, innen folytatja is tovább. Bízom benne, van még ötlete a tarsolyában.
Szeretem a krimiket, kevés olyan könyv van, ami ilyen rövid idő alatt kiolvastam volna. S még kevés, amiért oda meg vissza vagyok ettől. Eltudnék képzelni egy sorozatot a páros nyomozókról Wilson és Morton történetei vagy valami ehhez hasonló.
A vége jó nagy csattanó volt számomra. Nem is számítottam ilyen végre. Pont ez a jó, hogy nem számítunk erre. Végre egy izgalmas krimiről lehet olvasni, nyomozásról, gyilkosságokról, a tettesről és legfőképpen a nyomozópárosról. Ez az igazi krimi! Ilyen egy hazai krimi történet.
Szóval Bence, írj minél több krimit.
Kellenek az ilyen krimik a könyves piacon! Várom a következőt, tuti elolvasom.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
2021-ben Richard Osman kapta az év írójának járó elismerést a British Book Awards (Brit Könyvdíjak) díjátadóján.
A férfi, aki kétszer halt meg című második regénye eladási rekordjaival ismét felrobbantotta az angol könyvpiacot.Az elmúlt öt év egyik legnagyobb nyitó fogyását jegyzi.
Osman harmadik könyve, Az eltévedt golyó újabb hatalmas kereskedelmi robbanás a könyvpiacon.
Megjelenik november 22-én!
Karácsony előtt limitált példányszámban díszdoboz
kiadásban is
megvásárolható!
Fülszöveg
Egy újabb átlagos csütörtöki nap, amikor a dolgoknak végre vissza kellene térniük a megszokott kerékvágásba.
Csakhogy a csütörtöki nyomozóklub mágnesként vonzza a bajt. Egy tíz évvel ezelőtti megoldatlan bűntény szálai egy helyi híradós sztárhoz vezetnek, és egy olyan gyilkossági ügyhöz, amely holttestnek és magyarázatnak is híján van.
Eközben egy váratlanul felbukkanó új ellenség keresztezi Elizabeth útját, és választás elé kényszeríti: gyilkolnia kell, vagy meghal.
Miközben a megoldatlan bűntény újabb és
újabb fordulatokat tartogat, Elizabeth a lelkiismeretével (és egy pisztollyal)
viaskodik, Joyce, Ron és Ibrahim pedig régi és újdonsült barátokkal együtt
nyomoznak. Vajon képesek lesznek megoldani a rejtélyt és megmenteni
Elizabethet, mielőtt a gyilkos újra lecsap?
A szerzőről
Richard
Osman író, producer és
televíziós műsorvezető. Az első két regénye, A csütörtöki nyomozóklub és
A férfi, aki kétszer halt meg világszerte több millió példányban kelt
el, és több könyveladási rekordot is megdöntött. Az eltévedt golyó a
harmadik könyve, Angliában újabb htalmaskereskedelmi robbanás a könyvpiacon.
Osman jelenleg Londonban él barátnőjével és Liesllel, a macskával.
Részlet a kötetből
Előrendelhető a kiadó
webáruházában!
Richard Osman: Az eltévedt golyó ( A csütörtöki nyomozókluk 3.)
Richard Osman kötetei az Agave Kiadónál
~~~ Előolvasás ~~~
Szeretném megköszönni Abby Winter és Veda Sylver írónőnek, hogy elolvashattam megjelenés előtt a közös könyvüket, a Miami ál(ar)ca címmel.Mikor olvastam, hogy közösen neki fognak egy történetet írni, akkor még nem tudtam, hogy ez a kötet nagy kedvenc lesz. Szintén e kötet olvasását is megcsúszva olvastam el, de hamar ki is végeztem.Hogy mit gondolok róla? Alább olvashatod a véleményemet
Abby Winter - Veda Sylver
Miami ál(ar)ca
Tartalom:
Lisbet Spencer élete maga az amerikai
álom. Hegedűművész anyjával és sorozatsztár apjával a háta mögött mindene
megvan, amire mások csak vágyakoznak. Aztán az eddig tökéletesnek hitt világa
egyik pillanatról a másikra kártyavárként omlik össze, míg végül már saját
magában is kételkedni kezd.
A kriminálpszichológus, Craig Wilson az FBI profilozójaként, híres kimért
távolságtartásáról és hűvös profizmusáról. A munkája a szenvedélye. S bár
minden esete más és más, még soha nem vallott kudarcot. Legújabb megbízása
azonban olyan megpróbáltatások elé állítja, amire nem készült fel. Mit tesz, ha
az igaz érzelmek – amiket régóta kizár az életéből – most kíméletlenül
lecsapnak rá?
Mi történik, ha Miami álarca lehull és olyan mocskos dolgok látnak napvilágot,
amik mindenkit térdre kényszerítenek?
Abby Winter és Veda Sylver közös regényéből minden kiderül.
Véleményem
5/5
Ahogy az oldalamon írtam, nem is tudom miért nem hamarabb, kezdtem el olvasni. Talán azért, mert két kedvenc írónőm írt közös könyvet, kicsit féltem milyen lesz.
De kár volt félnem! Elképesztő, fenomenális egy könyvet tettek le. Egy este alatt olvastam ki, alig bírtam letenni, még a vacsimat is kihagytam, nem tudtam letenni.
Tudni akartam mi történt Lisbettel, és hogy halad a nyomozás Craig-el és Greta-val, ők FBI ügynökök. Gretát, de megtudtam volna tépni. Még így sosem éreztem egy karakter iránt. Utáltam, na.
Craig, hát igen őt imádom. Ki ne imádná. Ugye? Ahogy olvasgattam, eszembe jutott egy sorozat ott is FBI-osok a szereplők kriminálpszichológusok. Van egy színész, akire illene rá Craig karaktere, Daniel Henney színész. Végig ő rá gondoltam. Nem is lenne rossz ötlet, ha meg is filmesítenék a történetet.
Igazából nem is tudom, hol kezdődik Abby és Veda írása, és hol fejeződik be. Pedig olvastam mindkettőjüktől könyvet. Ez a történet annyira megfogott, imádtam minden sorát. Izgalmas, szenvedélyes, de ugyanakkor tele van csavarokkal, és kibogozhatatlan rejtéllyel, ami csak végére nyer értelmet az egész. Egészen addig nem lehetett tudni ki a tettes, amíg, az utolsó oldalakig el nem jutottam. Pörgős, letehetetlen, filmszerű cselekmény. Igazi vérbeli krimi-psziho történet. Senki sem az aki! Történet vége sem piskóta ám. Az egyszer biztos. Rejtélyes az egész ügy. Tuti egy csomó sorozatot, filmet néztek az írónők... Innen a jó történet.
Az tetszett, hogy végig fenntartotta a figyelmemet, izgultam mi lesz a az egésszel, mik fognak kiderülni még, hogyan lesz vége.
Ráadásul nem volt elnyújtva a veszekedés, és a "nem szólok hozzá"rész sem. Pont annyi, amennyi kell. Sehol nem volt unalmas részek, tartogatott némi meglepetéseket.
Ebben a kötetben finoman belefért a romantika és egy kis erotika is, lassan, szépen csúszott bele a történetben. Észrevétlenül azt veszed észre, nem is a nyomozás szálai érdekel már, hanem a páros.
Ahogy fentebb írtam Gretát nagyon utáltam, annyira karrierista, Fernando kissé dinka, Mollyt egyenesen imádom, igaz jó barát, ahogy a családja is. Bajban ismerszik meg ki az igaz barát, tartja a mondást.
Szívből ajánlom minden olyan olvasónak, akik vágynak egy kikapcsolódásra, keresnek letehetetlen, izgalmas krimi könyvet, mely szenvedéllyel, titkokkal teli történet van benne. Számomra ez a könyv a legjobb, mehet is többi közé az év legjobbjai közé, mert ez a kötet az.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
~~~ Recenzió ~~~
Köszönöm Trivium Egyesületnek és Eve Rigel írónőnek, hogy lehetőséget adtak elolvasni Kelepce c. könyvet. Igazán meghozta a kedvemet, hogy más krimiket is olvassak. Izgalmas, humoros és belevaló krimi. Ezek után szívesen olvasnék további krimi könyveket az írónőtől, ezzel a könyvvel, a kedvencemmé vált.
Eve Rigel:
Kelepce
Tartalom:
Miranda Foster, a milliárdos örökösnő, a férjével
nyomozóirodát működtet San Franciscóban. Egyik nap a húga azzal hívja
fel, hogy az apjukat meggyilkolták, és ő a gyanúsított. Miranda, bár
tizenöt évvel ezelőtt úgy hagyta ott az Eagle-szigeten lévő szülői
házat, hogy soha többé nem tér vissza, a húga kérésére mégis odarepül a
férjével, és a rendőrségi tiltás ellenére nyomozásba kezd. Az első
gyilkosságot később még több követi, és Mirandáék egyre mélyebbre
merülnek egy régmúltba visszanyúló, de a jelenre is kiható, szerteágazó
játszmába. Versenyt futnak az idővel, hogy még azelőtt elkapják a
gyilkost, mielőtt rájuk kerülne a sor.
A történet a megtagadott múlt, elfojtott érzelmek és meghasonult lelkek nyomában vezeti az olvasót Alaszka varázslatos földjére.
Eve Rigel (Czinkos Éva) tíz év után először jelentkezik új regénnyel, egy filmszerűen pergő, páratlan atmoszférájú környezetben játszódó, szövevényes krimivel.
Vélemény:
5/5
Számomra ez a könyv év egyik legjobbja. Nagyon szeretem a krimi könyveket, főleg azokat ahol jelen van humor is. Ebben a könyvben minden meg van, amivel az olvasót székhez kötözze. A történetben senki sem az aki, s pont ettől volt jó. Lehet agyalni ki is a gyilkos, a gyilkos kilétére sokáig nem derült fény, pedig felsorakoztattam ki kinek, van indítéka. Pechemre egyik se az volt. Jól megcsavarta a történetet az írónő. Nem semmi krimi!
A másik, amit nagyon bírtam, hogy voltak benne beszólások, pikírt megjegyzések, amiken jókat kuncogtam. Kedvencem Daniel volt, imádom ezt a palit. Másik két kedvencem Eric és Tania. Szívesen olvasnék róluk külön történetet, biztosan izgalmas életük lehet.
Miranda... Fura egy nő, az egyszer biztos. Mindenesetre erős személyiség, imponáló. Olvasás közben eszembe jutott, hogy mi lenne, ha sorozatként folytatódna Miranda és Daniel nyomozásai. Sokszor úgy éreztem, mintha egy sorozatot néznék, filmszerűen pörögtek az események a szemem előtt. Amikor véget ért, egészen elszontyolodtam. Olyan hamar véget ért, egy élmény volt olvasni. Viszont nem tudok elmenni az utolsó oldalon olvasott résznél, a Háromszázhatvanhatodik napnál, az valahogy összecsapottnak érzem. Lehetett volna hosszabb, részletesebb. Többre is kíváncsi lettem volna, de nem írom le mi, mert az spoileres lenne.
Nem tudom mikor fog írónő újabb könyvet írni, de én mindenképp figyelemmel kísérem, mert megéri. Ez a kötet nem volt unalmas, végig fenntartotta a figyelmemet, nem kalandoztak el a gondolataim. Folyton azon agyaltam ki lehet a gyilkos. Legeslegvégén derült ki, hát pont rá nem gondoltam, ráadásul egy döbbenetes csavart is tedd bele. Bravó! Így kell ezt! Áhh, imádom.
Szívből ajánlom minden olyan olvasómnak, aki szereti a krimit pont, mint én. Ez a te könyved, ha szereted a rejtélyeket, a titkokat, izgalmakat, a humort. Mindenképp olvasd el!
Ha kíváncsi lettél a történetre, itt tudod beszerezni:
Gráczer L. Tamás: A háromfa hölgye
Krimi
Az izgalmas történelmi krimiben kín és gyönyör, bűn és bűnhődés kéz a kézben jár. Gráczer L. Tamás regényében a Mátyás koronázására készülő, középkor végi Buda elevenedik meg zsibongó piacaival és utcáival, ragyogásával és nyomorával, bűnre csábító nőivel, ügyeskedő politikusaival, a társadalom megannyi kitaszítottjával és a korszak számos, közismert alakjával.
A háromfa hölgye a Prae Kiadó krimipályázatának első díját nyerte el 2021-ben. A regény A budai hóhér sorozat első kötete.
Előrendelhető a kiadó webáruházában!
Megjelenik május közepén!
412 oldal, 3890 Ft
Szerkesztette: Péczely Dóra
Fülszöveg
1464, Buda. Fiatal nő holtteste függ a vesztőhelyen emelkedő háromfán.
Külseje előkelő származást sejtet, kilétét és halálának körülményeit
azonban homály fedi. Öngyilkos lett? Megölték? Ha az utóbbi, akkor miért
tették közszemlére az ismeretlen szépséget, felakasztva a háromfára?
Miért nem ásták el, vagy hagyták vadak prédájának? Marcus, a kíváncsi
hóhér minden kérdésre tudni szeretné a választ, ezért napi teendői
közepette, saját szakállára nyomozni kezd. Minél mélyebbre ássa magát az
ügyben, annál több lesz a halott, annál jobban összekuszálódnak a
szálak. Ám a hóhért sem Isten, sem ember nem tántoríthatja el céljától:
eltökélt szándéka, hogy megtalálja a bűnöst, és vérpadra juttassa,
igazságot szolgáltatva ezzel a háromfa hölgyének.
Az izgalmas
történelmi krimiben kín és gyönyör, bűn és bűnhődés kéz a kézben jár.
Gráczer L. Tamás regényében a Mátyás koronázására készülő, középkor
végi Buda elevenedik meg zsibongó piacaival és utcáival, ragyogásával és
nyomorával, bűnre csábító nőivel, ügyeskedő politikusaival, a
társadalom megannyi kitaszítottjával és a korszak számos, közismert
alakjával.
A háromfa hölgye a Prae Kiadó krimipályázatának első díját nyerte el 2021-ben. A regény A budai hóhér sorozat első kötete.
Részlet a kötetből
2. Elvarratlan szálak
1464. február 29. szerda
Marcus kutyaugatásra ébredt. Odakint már pirkadt. Az asztalra borulva nyomta el az álom, de túl sokat nem alhatott. Kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, majd átment a hálószobájába. Valamelyik segédje befűtötte estére a kandallót, mert a kancsóban lévő víz nem fagyott be. Hideg volt, de ez most pont jól jött, hogy magához térjen. Megmosta az arcát, testét is átdörzsölte egy vizes szivaccsal, majd újra felöltözött.
– Jó reggelt, Mester! – köszöntötte Balthasar a konyhában. Egyedül volt.
– A többiek? – kérdezte Marcus nagyot ásítva.
– Caspar a kutyákat eteti, és felkészíti a lovakat. Menyhért most ment le a pincébe, hogy összeszedje a szerszámokat. Te pedig tartozol egy történettel, Mester – emlékeztette Balthasar. – Caspar mutogatását nem értettük meg teljesen.
– Mielőtt elmegyünk, beszélek róla. Úgyis lesz emiatt még egy feladatotok.
– Mintha nem lenne elég így is – forgatta Balthasar a szemét.
Marcus elmosolyodott, de nem válaszolt. Sarkon fordulva elindult a pince felé.
*
A pincében volt egy szerszámoskamrának nevezett, lekerített helyiség. Marcus itt végezte a boncolásokat, és itt tárolták a munkájukhoz szükséges szerszámokat, a kínzóeszközöket is. A falon ott függött a majd négy láb hosszú (ebből három láb a penge) pallos fekete bőrrel bevont hüvelyébe dugva, fenyegető jelenlétével uralva a teret. Keresztvasán hetvennégy rovátka: elődei tevékenységének summázata. Egy vonás, egy halál. Hetvennégy vonás, ugyanannyi levágott fej.
A pallos hüvelyének két oldalán négy kisebb tokban kések sorakoztak, egy ötödikben fenőkő a pengéhez. A különböző formájú és nagyságú kések alkották a Henkerbestecket, a hóhérkészletet. Ezek csak akkor kerültek elő, ha meg kellett kínozni a vérpadon az elítéltet, vagy nem alakult megfelelően a kivégzés: bőrt, ínakat, húst kellett átvágni, félig lifegő végtagot, ujjat amputálni. Egyébként a tokban pihentek. A pallos maga csaknem öt fontot[1] nyomott, mindkét oldalán megélezett pengéje Solingenben készült. Lekerekített végén három apró nyílás sorakozott egymás mellett: ezekbe, a sújtóképességet növelendő, ólomgolyókat préseltek.
Pallosból akadt a városházán is, de az csupán ceremoniális célokat szolgált. Az évenkénti bíróválasztás alkalmával azt hordozták a megválasztott bíró előtt, hatalma jelképeként, azt függesztették ki a piacnapokon, ott pihent párnákon az ítélkezések alkalmával, de azt vitték akkor is, amikor új bitófát ácsoltak a múlt évben.
Mintha csak tegnap lett volna az a júliusi, verőfényes nyári nap, amikor a város apraja-nagyja elindult a városházától a Galgenberghez. Ő maga vezette a menetet vörös palástjában, lóháton, a pallossal a vállán. Három segédje háromlábú bitót formázó, vörös szövettel fedett baldachint tartott föléje. Néhány lépéssel lemaradva következett a jegyző a város címeres zászlajával, utána a céhek vonultak jelvényükkel és zászlójukkal, mögöttük csendben, ünnepélyes komolysággal a városi tanács tagjai kocsikon, majd Buda kíváncsi lakói következtek.
A Galgenbergnél Münzer bíró rövid beszédet mondott jogról és igazságról, hogy aztán átadja helyét az ácsoknak, akik zeneszó és a tömeg üdvrivalgása közepette fejszékkel-kötelekkel ledöntötték a régi akasztófát. Recsegés-ropogás helyett inkább halk, sóhajoknak tetsző nyikorgások közepette adták meg magukat a napszítta, esőverte, megfeketedett oszlopok, mintha a rajtuk meghaltak lelkei szabadultak volna ki fogságukból. S míg tartott a népünnepély, a dobok és trombiták harsogása, és kiosztották a céhek tagjai között az elvégzendő munkákat, a jegyző a város címerével díszített zászlót meglobogtatta a négy égtáj felé, majd megérintette vele mind a már kidöntött, mind a jó előre odakészített új oszlopokat. Ezzel a szertartással jelképesen megtisztította a vesztőhelyet, és az iparosok becsületét is megóvta a bitóépítés jelentette gyalázattól.
A munka három napig tartott, és ezalatt a város ingyen kosztoltatta a céhtagokat. Mindhárom nap sok százan voltak kíváncsiak az építkezésre, melynek végén ünnepélyes szertartás keretében rozmaringból font koszorút vontak fel az elkészült háromfa keresztgerendájára. Oszlopai erősek és vaskosak voltak, egy férfiember kevés lett volna ahhoz, hogy átkarolja őket, és fél öllel magasabbra nyúltak, mint a régi bitó oszlopai. Elegyengették körülötte a talajt, az előbukkanó régi csontokat és egyéb maradványokat a háromkirályok földelték el kicsit távolabb, jeltelen tömegsírban. Az építkezés hatalmas lakomával zárult, az új akasztófát pedig két héttel később avatták fel, amikor három zsidó meg a velük együtt felakasztott kutyák ismerkedhettek meg szakértelmével és a fentről nyíló kilátással.
Mit nem adtak volna, hogy inkább ez a pallos vessen véget életüknek! Rajta és segédein kívül senki nem érinthette – miként a többi eszközt sem. Kések, nyársak, kalapácsok, ostorok, botok, peckek, szégyenmaszkok, ujjszorítók sorakoztak a polcokon, ahogy egy tisztes mesterember is rendben tartja az eszközeit. Az egyik sarokban serpenyők, néhány zsákban faszén volt felhalmozva. A köteleket, deszkákat, létrákat az istállóban tartották. Ott könnyebben hozzáfértek.
– Jó reggelt, Mester! – üdvözölte Menyhért Marcust. Kalapács, korbács, csomókba kötött vesszők, botok, ollók, kések sorakoztak előtte az asztalon. – Kell még valami? – mutatott végig széles ívben elhúzva karját a kínzóeszközök felett, mint egy áruját kínáló kereskedő.
– Lesz egy csaló kockásunk, két nőt megvesszőzünk, és ha a kofák megint hajba kapnak, körberugdossuk őket a piac körül.
– Karlevágás? Vagy ujjak?
– Tudtommal nem lesz. De készíts oda egy bárdot. Biztos, ami biztos.
– Serpenyő és szén kell, hogy kiégethessük a szerencsejátékosunk sebét – tűnődött hangosan Menyhért, rövid szakállát simogatva. – Neki itt van a kocka, a nőknek még odakészítem a szalmakoszorúkat, a maszkokat, a szégyentáblákat, és akkor megvagyunk. Casparral beszéltem, összeszedi a köteleket és láncokat. Gyolcsot szokás szerint kapunk a városházától, a sebek bekötéséhez.
Marcus bólintott. Menyhérttel sokat vesztett a mészáros céh. De ami az egyik félnek veszteség, a másiknak nyereség. Remek hóhérsegéd volt. A legjobb a háromkirályok közül.
– Régen használtad a pallost – vetett egy pillantást Menyhért a súlyos fegyver felé. Olyan vágyakozás látszott a szemében, mintha csak egy kívánatos nőszemélyt méregetne.
– A tolvajunk felakasztása, úgy látszik, elég elrettentő erővel bírt másokra.
– Ó, igen – szakította el tekintetét Menyhért a pallostól, és Marcus felé fordult. – A mi kis tolvajunk. Szép pénzt hoztak az ujjai. De mi van a társával, Mester? Akit eltemettetek tegnap Casparral?
– De kíváncsi vagy.
– Lásd be, nem minden nap történik ilyen.
– Végeztél tegnap a csontfőzéssel?
– Ügyes elterelés – csettintett az ujjával Menyhért, jelezve, nem ostoba, viszont kötelességtudó, mert válaszol. – Egy darabka sem maradt egészben. Formákba öntöttem a löttyöt az utolsó cseppig.
– Helyes. Ha végeztél, gyere fel! Akkor mesélek.
– Remélem, izgalmas történet lesz.
– Csak amennyire a halál izgalmas lehet.
'[1]Egy budai font kb. 0,5 kg.'