A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sorozat része. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sorozat része. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. február 11., vasárnap

Interjú Gréger Csabával, akinek tavaly jelent meg a mesekönyve, Mozaikvándorok és Varázslatos utazás címMind a gyerekek, mind a szülők nagyon szeretik a könyvet. A gyerekek azért, mert valóban elvarázsolja őket, a szülők pedig azért, mert örülnek, hogy végre van egy izgalmas regény, amit a gyerekük olvashat, és nincs tele borzalommal.")mel. - ("

Köszönöm Gréger Csabának, hogy újra interjút adott a blogomnak. Ezúttal egy gyerekeknek, ifjúságnak szóló mesekönyvéről beszélgetünk. A könyv címe Mozaikvándorok és a Varázslatos utazás (Mozaikvándorok 1.) címmel. A könyvet Marysol Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A kötet gyönyörű illusztrált kép van, mint belsőleg, mint külsőleg.

Kérlek, mesélj magadról? Tudom, egyszer egy másik interjú során beszéltél magadról. Pár sort, ha lehet. 

Autodidakta írónak tartom magam, hiszen sosem tanultam írást, de mindig is csináltam. Gyerekkorom óta élek-halok a fantasy könyvekért, így nem csoda, hogy felnőttként pont ebbe az irányba indult el az írói karrierem. Hiszek benne, hogy a mese örökérvényű, és nem csak a gyerekeké, hanem a felnőtteké is. És hát mi a felnőtteknek szóló mese? A fantasy…

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Írtam már hagyományos gyerekmesét is, de a Mozaikvándorok szerintem nem az. Sokkal inkább egy olyan minden korosztályhoz szóló kalandregény, ami az izgalmas történetet, szereplőket és fordulatokat éppenséggel a gyerekek számára is fogyasztható nyelvezetben tálalja. Én magam hiányoltam egy olyan komolyan vehető ifjúsági fantasy-t a piacról, ami átmenetet képez a klasszikus mesekönyvek és a nagyobbaknak szóló, már jóval félelmetesebb regények között. És mivel nekem is kisiskolás korú gyerekeim vannak, akiknek rendszeresen olvasok fel esténként, úgy döntöttem, hogy magam írok egyet. 

Van egy mottód: „Nagy küldetésem, hogy a gyerekek rávegyék az olvasásra”. Honnan ez a mottó, lelkesedés? Mit gondolsz, ma olvasnak eleget a gyerekek?

Úgy gondolom, hogy ma van egy átalakulás ebben a kérdésben. Volt egy generáció, aki szerintem nem, vagy alig olvasott, és akik esetében a tv és a videójátékok teljesen átvették a könyvek szerepét. Azt veszem észre azonban, hogy van egy olyan szülői korosztály – amibe én is tartozom -, aki kifejezetten fontosnak tartja, hogy a gyerek ne csak passzív, hanem aktív fogyasztója is legyen a történeteknek. Ez alatt azt értem, hogy egy animációs filmet nézve sokszor azt vehetjük észre a gyermekünkön, hogy csak bambul a képernyőre, ami nem meglepő, hiszen készre tálalva kap meg mindent. Ezzel szemben az olvasás gondolkozásra készteti a gyereket, szárnyal a képzelete, és nem utolsó sorban bővül a szókincse, ami a digitális kommunikáció túlsúlyos korunkban úgy gondolom, hogy alulértékelt dolog. A könyvemmel szerettem volna olyan eszközt adni a hozzám hasonlóan gondolkozó szülők kezébe, amivel le tudják ültetni a kanapéra a gyereket, mert a történet annyira varázslatos és izgalmas, hogy fel tudja venni a versenyt a képernyőn vibráló képekkel.

Gyerekkorodban volt kedvenc meséd?

Hagyományos értelemben vett mese nem annyira, bár én magam is nagyon szerettem a különböző klasszikusokat, amiket sokszor diafilmként ismertem meg. Viszont nyolc éves voltam, amikor a bátyám hazahozta a Gyűrűk Urát, és bár sokat nem értettem belőle, de megfertőzött a világa.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

Szerencsésnek tartom magam, mert a felnőtteknek írt fantasy könyveim révén kiváló illusztrátorokkal ismerkedhettem meg. Közéjük tartozik Nagy Gergely festőművész is, aki rég óta dolgozik fantasztikus témájú műveken. Hamar kiderült, hogy remekül rá tudunk hangolódni a másik gondolataira, ami nagyon megkönnyíti a közös munkát. Amikor elkezdtem írni az első Mozaikvándorok könyvet, rögtön megkerestem Gergőt, hogy van-e kedve részt venni a projektben, és szerencsémre igent mondott, habár neki is az újdonság erejével hatott ez a könnyedebb, gyerekbarát stílus. Ráadásul ez esetben a szokásosnál is nagyobb kreatív szabadsággal dolgozhatott, hiszen rá bíztam, hogy melyik jelenetet és hogyan akarja megrajzolni, én már csak az első tervek elkészülte után kapcsolódtam be a munkába. Kivételt képet a borító festmény, amiről nagyon konkrét elképzelésem volt. Szerencsére pont olyanra – vagy inkább még jobbra – sikerült, mint ahogy azt gondoltam.  

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Ahogy említettem, én inkább regényként tekintek a Varázslatos Utazásra, mint mesekönyvként. Ezt egyébként a hossza is alátámasztja, hiszen körülbelül 280 oldal. Ennek fényében a megírása is inkább hasonlított egy felnőtteknek szóló könyvhöz, mint egy klasszikus meséhez. Az első draft megírására jó pár hónap elment, de ehhez hozzájárul, hogy munka és család mellett nem annyira könnyű időt találni az írásra, mint ahogy szeretném. 

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Azt gondolom, hogy ma minden írónak nehéz a helyzete Magyarországon, függetlenül attól, hogy milyen zsánerben alkot. A magánkiadás térnyerésének köszönhetően rengeteg új könyv jelenik meg, ami egyrészt remek dolog, mert lehetőséget ad a hozzám hasonló friss nevek számára, de egyúttal túlterheli a piacot. És sajnos a könyv megírása a könnyebbik része az egyenletnek – hiszen a könyv önmagában nem sokat ér, ha nem tud eljutni az emberekhez. Ez pedig – főként hagyományos kiadói hátszél nélkül – hatalmas energiát és tőkét igényel, amit magánemberként nem sokan képesek beletenni. Nem lehetetlen érvényesülni, de nagyon nehéz, és csak akkor lehet az ember sikeres, ha nem csak íróként, hanem marketinges szakemberként, sőt mi több szinte influenszerként is jelen van. Ez is izgalmas munka, de egyáltalán nem biztos, hogy mindenki képes ezt a felét önmaga is menedzselni. Én szerencsére a végzettségemből kifolyólag egyelőre még bírom a strapát.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Lekopogom: szerencsére kizárólag jó dolgokat kaptam vissza. Mind a gyerekek, mind a szülők nagyon szeretik a könyvet. A gyerekek azért, mert valóban elvarázsolja őket, a szülők pedig azért, mert örülnek, hogy végre van egy izgalmas regény, amit a gyerekük olvashat, és nincs tele borzalommal. Folyamatosan kapom a kérdéseket, hogy mikor jön már a második rész, és bevallom ez adja a legnagyobb motivációt ahhoz, hogy valóban el is készítsem. 

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Mindenképpen szeretném, ha még 2024-ben megjelenhetne a második rész, de ez sok dolog függvénye. Egy ilyen könyvnek a finanszírozása nem kis tétel, tehát ezért is örülök minden egyes vásárlónak, hiszen általuk válik lehetővé, hogy kifizessem a pompás illusztrációkat például. Emellett írtam egy ténylegesen a legkisebbeknek és az óvodásoknak szóló klasszikusabb mesekönyvet is, aminek a megjelenése szintén egyeztetés alatt van. Ezt is nagyon várom, ugyanis egy újabb nagyon tehetséges illusztrátorral dolgozhatok együtt ebben a projektben. Emellett a terveim szerint idén visszatérek a felnőtt közönséghez is, és új megjelenésekkel tovább építem a „Halhatatlanok” brand alatt futó fantasy könyv sorozatomat. Szerencsére ez utóbbiban már kiváló szerzőtársaim is akadnak, így nem csak tőlem olvashatnak majd történeteket az olvasók. Illetve van egy még titkos projekt is a fejemben, ami kicsit eltér a tőlem megszokottól, de ha összejön, pont ezért lesz nagyon izgalmas. Ezt is nagyon várom, csak legyen időm mindenhez…

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Azt, hogy legyenek nyitottak, és adjanak esélyt a könyveimnek. Azt gondolom, hogy hatalmas szükség van minőségi magyar fantasy könyvekre, mert bár ma már nyelvi korlátok nélkül elérhető szinte minden nagy külföldi „név”, az mégsem ugyanaz, mintha valaki a saját anyanyelvünkön, a saját kulturális gyökereinkre építve ír egy fantasztikus regényt. Bízom benne, hogy minél több emberhez eljut majd a híre annak, amit csinálok, és remélhetőleg a legtöbbeknek tetszeni is fog. És ha egy emberrel több – legyen az gyerek, vagy felnőtt – fordul általam a magyar fantasy irodalom felé, már megérte az egész. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Marysol Könyvkiadó

Gréger Csaba írói oldala


2023. március 15., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Virginia Sol - ("Közel áll hozzám ez a műfaj, mind az irodalom, mind a filmek világát tekintve.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Virginia Sol írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A belső vad 1.rész című, korábban megjelent könyvéről lesz szó, melynek első része a Fogság alcímet viseli. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Elsődlegesen azt, amit ilyenkor mindig elmondok, hogy nem szeretem ezt a kérdést. Hitvallásom, hogy az embereknek a művész munkái alapján kell dönteniük, hogy kedvelik-e az alkotót, nem pedig fordítva. Ebből kiindulva én nem magamat szeretném megismertetni az olvasókkal, hanem az írásaimat, azokban szívem-lelkem benne van. De, hogy némileg válaszoljak is a kérdésre, egyszerű halandó vagyok, aki az írás mellett fotózással is foglalkozik. Szabadidőmben leginkább az erdőket járom és madarakat fotózom, illetve állatorvosi rendelőben dolgozom asszisztensként. Idén leszek harminc, de már a húsznál is pánikoltam. 

A belső vad 1.rész - Fogság c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Jellemző rám, hogy minden írásomhoz kutatómunkát végzek. A belső vad esetében leginkább a maffián belüli hierarchiának néztem utána, illetve sok filmet néztem róluk, hogy jobban megértsem a hálózatukat. Nem tagadom, hogy számomra izgalmas ez a téma, még ha nem is pozitív. Semmi esetre sem szerettem volna másolni a filmekben látottakat, így saját „családot” alkottam meg, akik egyéni módon tartják a karmaik között a különböző területeket. A másik, ami kutatómunkát igényelt, az a disszociatív identitászavar, mellyel két szereplőm is küzd. Igen megosztó ez az elmeállapot, még a szakemberek között is vannak tagadói. Én nem vagyok szakmabeli, így ehhez a részéhez nem tudok hozzászólni, mindenesetre a mélylélektan és az elme különc viselkedési formái mindig is érdekeltek. Nem titok, hogy magam is depresszióval élek, ami minden téren megnehezíti a munkámat, mégis előszeretettel olvasok erről és az ehhez hasonló elmeállapotokról, mert amennyire képesek megtörni és az élettől ellehetetleníteni az embert, annyira izgalmas is az agynak ezen képessége.

Maga az regény megírása nagyjából 5-6 évig tartott, leginkább azért, mert nem voltam elégedett a végeredménnyel. Ennyi idő alatt kb. ugyanennyiszer is írtam újra a történetet az elejétől a végéig. A második részt már ennél jóval egyszerűbb volt megírni. Abban az egyik szál egy road movie-hoz hasonlít, s bár a szereplők által bejárt utat nagyjából én is bejártam már, nagy segítségemre volt a „guglimap”, hogy se a karaktereim, se én ne tévedjek el. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Még egy teljesen fiktív történet esetében is elkerülhetetlen, hogy az író némileg a már átélt eseményeire, tapasztalataira támaszkodjon, ugyanígy a karakterekkel kapcsolatban is meríteni fog a közeli vagy távolabbi ismerősei jelleméből. A belső vad például teljes mértékben kitaláció, olyannyira, hogy még a városka sem létezik, ahol játszódik, ellenben ezt a városkát már egy létező tájon, az Őrségben helyeztem el annak varázslatos volta miatt. De csak, hogy tetézzem, én még nem jutottam el az Őrségbe, ellenben bakancslistás hely számomra. A karaktereket viszont mind létező személyekről mintáztam, persze alakítottam rajtuk, egyeseket összegyúrtam, másokat teljesen átformáltam. A második regényem esetében, mely leginkább egy népmesére hasonlít, a történetet a nagyapám ihlette, akitől nagyon sokat tanultam, főként az állatokról. A regény mégsem erről szól, hiszen egy mítoszokat, legendákat és népmeséket alapul vevő történet, melynek középpontjában egy egymástól távol élő unoka és nagyapa áll. Én egész gyermekkoromban a nagyszüleimmel voltam, sosem kellett arra várnom, mikor utazunk már hozzájuk.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tizenegy éves korom óta írok, azelőtt nem nagyon próbálkoztam ezzel, bár szóban is nagy mesemondó voltam. Akkoriban kezdtem el könyvmollyá válni, és némelyik történet annyira magával ragadott, hogy egyből tovább szőttem az élményeket. Emiatt eleinte elkerülhetetlenül másoltam az írókat, sőt volt olyan, hogy egy-egy rajzfilmet vagy filmet is átköltöttem és papírra vetettem. Amíg nem tanultam meg gépen írni, addig kézzel szántottam be több kétszáz oldalt.

Más zsánerben is tervezed kipróbálni magad? 

Igazából A belső vad is elég vegyes felvágott, bár tény, hogy elsősorban lélektani kriminek tartom. Közel áll hozzám ez a műfaj, mind az irodalom, mind a filmek világát tekintve. A másik könyvem, Az utolsó mesemondó viszont egy ifjúsági kisregény, mely népmese volta miatt a kicsiknek, míg a felnövés történet lelki része miatt inkább a nagyoknak szól. A jövőt meg majd meglátjuk.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Bár nincs gyermekem, azt hiszem pont ilyen érzés lehet, amikor végül elengeded a felnőtt gyermek kezét.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Virginia Sol annyit tesz, „tiszta lélek”. Ez egy emlékeztető a számomra. Az első regényem írása során, mely meglehetősen sok karaktert mozgat, és ahányan vannak, annyi félék, arra jöttem rá, hogy az életben a legnehezebb feladat embernek, s ezzel együtt „tiszta lelkűnek” maradni, de mindenáron meg kell próbálnunk. A Sol egyébként az angol soul-ból származik, de nem akartam ennyire konkrétan beleszőni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Bevallom, sosem gondolkozom a műfajon. Én csak elkezdem a történetet, aztán majd az eldönti, hogy mi áll jobban neki az adott cselekményszálakkal és szereplőkkel.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az első vázlatok mindig spontán születnek, emiatt sosem erőltetem az írást. Nincs olyan, hogy leülök órákra a gép elé, és agyalok, hogy vajon, miről is kellene most írnom. A téma és a történet valamilyen úton-módon úgyis mindig megtalál. Onnantól viszont, hogy megvan a vázlat, tervezni kezdek, bővíteni és színesíteni, ameddig úgy nem érzem, hogy elég. Nem szeretem túlhúzni a dolgokat, ezért tart sokáig egy-egy regény megírása. Mindig találok benne olyasmit, amit inkább kihúznék vagy átírnék. Ennek ellenére, az első regényem esetében okkal lehetne mondani, hogy „ámokfutó” a cselekménye. Pedig ez is szándékos volt.

A regényeidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kimondottan kedvenc jelenetem ritkán van. Általában vagy egészben szeretem a regényt vagy sehogy, s ez utóbbi esetben bajban vagyok, mert az azt jelenti, hogy még magamnak sem tudtam megfelelni. Ilyenkor kezdődik az „újratervezés”. Másoknál ez nem jellemző, ha mások műveit olvasom, még be is jelölöm a kedvenc részeimet, amiket szívesen újra olvasok. Az, ha nehezen írok meg egy-egy jelenetet inkább a tálalás miatt van. A nehezen íródó részeket többször és több stílusban is megírom, amíg elég hatásos nem lesz.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nehéz kérdés. Mindegyik történetemet más valami ihlette. Sokszor előfordul, hogy egy-egy álomfoszlány növi ki magát idővel egy egész történetté, máskor az erdőben járva szövődnek a gondolataim novellává vagy esetleg regénnyé. Olyankor magam vagyok, fenyőkkel körülvéve, a madarak dalolnak, és ilyenkor hagyom, hogy a fantáziám szabadon szárnyaljon. Az erdőbe nem viszem magammal a hétköznapi gondokat, csakis magamat, az élményeimet, az emlékeimet, és előbb-utóbb ezekből valami új kerekedik.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nagyjából három olyan ember van jelenleg, akiknek minden további nélkül elhiszem, ha azt mondják egy írásomra, hogy ez most nem sikerült. Mindhármuknak más-más művemet szoktam megmutatni függően attól, hogy épp verset, novellát vagy regényt szeretnék véleményeztetni. Ketten szintén írók, egyikük a városi költő, míg másikuk korábban újságíróként dolgozott, jelenleg pedig szintén költőként működik. A harmadik személy pedig egy olyan barát, aki nem fél a szemembe mondani, ha valamin változtatnom kellene, és én ezért hálás vagyok neki.

Milyen érzés volt az első könyved megjelenésére készülni?

Sokáig fel sem fogtam, hogy ez megtörténik. Tizenöt évesen kezdtem el először a kiadáson gondolkozni, végül tíz évet kellett várnom rá, de azt hiszem, megérte. Tíz év alatt rengeteget komolyodott és ért nem csak a személyiségem, de a stílusom is. Persze még mindig nem az igazi. Ezt a fajta követ egy életen át csiszolni kell. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható tőled az idén?

Nem vetítenék előre semmit, hiszen nagyon nagy szerencse kell ahhoz, hogy az ember művét kiválasszák és megjelentessék. Én bizakodom, mert szeretném, ha idén megjelenne A belső vad II. része, mely a Szabadulás alcímet kapta, s mely a történet zárórésze is egyben, de ez a kiadón is múlik, akiknek elküldtem a kéziratot.

Könyv Guru Kiadó

Libri

PennaPrizma

Viginia Sol weboldala

2022. június 9., csütörtök

Előolvasás: Sáfrán Judit: Az írisz emlékei ( Örökölt királyság 1.) - ("Ahogy haladtam a történet olvasásával, néha úgy éreztem, mintha filmet néznék, filmszerűen peregtek az események.")

Szeretném megköszönni NewLine Kiadónak és Sáfrán Judit írónőnek, hogy elolvashattam megjelenés előtt a könyvet Az írisz emlékei (Örökölt királyság 1.) címmel. Mit is mondhatnék egy elképesztő, izgalmas és eseménydús könyvet kaptam kézhez. Már most nagyon várom, hogy elolvashassam a második részt. Kíváncsian várom, hogy hány részesre tervezi a kötetet az írónő. Mindent akarom!

 

  Sáfrán Judit:
Az írisz emlékei

(Örökölt királyság 1.) 

Tartalom: 

Egy ​lány, aki mindent elfelejtett.
Egy férfi, aki sötét titkot őriz.
Két lélek, mely örökre összeköttetett.

A tizenhat éves Cylia öt évvel ezelőtt elveszítette minden emlékét, s azóta sem sikerült azokat visszanyernie. Az éjszakánként rátörő rémálmok miatt pszichológushoz jár és az ő segítségével, igyekszik helyretenni zavaros világát, ám ezt a szülei nem nézik jó szemmel.
Amikor egy rémisztő támadás alkalmával a valóságban is szemben találja magát álombeli megmentőjével, Keinnal, ráébred, hogy képzelgéseinek köze lehet a múltjához, és senki sem az, mint akinek mutatja magát.
A válaszok után kutató lány szembesül az igazsággal, miszerint egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja, akit ellenségei, a hitetlenek üldöznek. Döntésre kényszerül; választhatja szülei bujdosó életét, vagy visszatérhet szülőhazájába, hogy megismerje a múltját, és vele együtt felvállalja a trónörökös szerepét.
Vajon képes beteljesíteni a sorsát egy párhuzamos világban, ahol mindent áthat az istenek ereje?
El tudja fogadni, hogy az életével mostantól nem csak ő rendelkezik?

Az Örökölt királyság lendületes, lebilincselő első kötete egy nem mindennapi világba kalauzol el, ahol az emberi életek szétszakíthatatlanul összekapcsolódnak. Bele mersz vágni az utazásba?

 

Véleményem
5/5

Bár a molyon 14 éves kortól ajánlott olvasni, de szívből ajánlom minden felnőtt olvasóimnak a könyvet. Igazán szórakoztató, egyedi színvonalas történetet olvastam.. Nem gondoltam volna, hogy fantasy zsánerben lehet még újat alkotni, és mégis, Juditnak sikerült. Szeretem a leírós történeteket, ahol elmerenghetem, hogy milyen is lehet az adott világ, az emberek stb. Ebben a könyvben akad ám leírás, ami nagyon tetszett. Sok mindent kiemelhetnék, de inkább csak egyet mondanék. A zene. Ez nagyon tetszett. Hogy miért? Mert nekem is fontos a zene, szeretem. Illetve a kötődés, ez új számomra. Nagyon tetszik.

Eleinte Cylia-t nem bírtam, annyira idegesítő és zavaró volt számomra, de később történet másik felében kezdtem megkedvelni, ahogy Eriket is a nagy pof… akarom mondani a szájával együtt. Kein a kedvencem Héronnal együtt. Imádom őket. Sophie-ról nem igazán tudok róla mit írni, kissé semleges karakternek tartom, ott is van, de nincs is. Mindenesetre a csipet csapat a kedvencem.

A királyi családokkal, nincs gondom, igazából nem sokat lehet tudni róluk, ahogy Cylia szüleiről sem. Megkockáztatnám, kijelenteni, hogy szerintem (személyes véleményem) még többet írhatott volna a családokról, mindenről. Hiszen csak picikét kaptunk mindenből. Jó pár szereplő felbukkant, és kicsit hiányolom ki kicsoda igazándiból. Chlodvig-ról sem sokat lehet tudni, Solóról sem, csak Klein vissza emlékezéseiből lehet tudni ki is ő valójában.

Maga a történet egyedi volt számomra, feszültséggel teli kezdés, már rögtön az elején. Nem volt felesleges járat. Ahogy haladtam a történet olvasásával, néha úgy éreztem, mintha filmet néznék, filmszerűen peregtek az események. Sok mindent megtudtam, de mégis, sok minden nincs tisztázva, ahogy fentebb is írtam, de bízom benne, hogy folytatásban sok mindenre fény derül majd. Sok érdekességet olvastam, ami számomra új volt ebben a kötetben. Ahogy az elején írtam, Sáfrán Judit egyedi világot épített fel, nem is gondoltam, hogy lehet ilyen szép, gyönyörű. Egyszerű, olvasmányos nyelvezettek íródott az egész, ez tetszik. Szeretem az ilyen könnyedebb hangvételű könyveket olvasni.

Az biztos, hogy mindenképpen szeretném, ha nyomtatott formában kezembe tudni ezt a kötetet, biztos vagyok, hogy újra olvasós lesz ez a könyv. Szívből ajánlom, minden fantasy rajongónak. Érdemes beszerezni, elolvasni. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Sáfrán Judit szerzői oldala

NewLine Kiadó

2022. június 1., szerda

Alice Oseman: Heartstopper - Fülig beléd zúgtam (Fülig beléd zúgtam 1.) - ("Gondolkodtam, hogy lemondom, de aztán eszembe jutott Tibor szavai "Hátha így is beleszeretsz." Beleszerettem. Igaza volt. ")

Hát igazság szerint a nagy hype miatt rendeltem meg a könyvet a Alice Oseman: Heartstopper - Fülig beléd zúgtam (Fülig beléd zúgtam 1.) c könyvet, kíváncsi voltam milyen lehet. Aztán megláttam TikTokon Tibor oldalán a könyvet, akkor kétségbe estem, ugyanis képregény formájában volt a kötet. Gondolkodtam, hogy lemondom, de aztán eszembe jutott Tibor szavai "Hátha így is beleszeretsz." Beleszerettem. Igaza volt. Meg aztán esélyt adtam valami új dologra. Kedvencet avattam.


 Alice Oseman:
Heartstopper - Fülig beléd zúgtam

(Fülig beléd zúgtam 1.)

Tartalom:

KÉT FIÚ TALÁLKOZIK.
KÉT FIÚ ÖSSZEBARÁTKOZIK.
KÉT FIÚ EGYMÁSBA SZERET.

Charlie és Nick egy suliba járnak, de nem ismerik egymást… mígnem egy napon
egymás mellé ültetik őket. Egykettőre összebarátkoznak, Charlie pedig hamarosan belezúg Nickbe. Kár, hogy semmi esélye nála: Nick tipikus rögbis fiú, és biztos, hogy csak a lányok érdeklik…
Ám a szerelem útjai kifürkészhetetlenek, és mintha Nick egyre közvetlenebb lenne
Charlie-val…

Lehetséges, hogy Charlie érzései viszonzásra találnak? Derítsd ki te is!

 

 Véleményem
5/5

Nem gondoltam volna, hogy én képregényt fogok venni, el is olvasom és ráadásul tetszeni is fog a történet, nem beszélve, hogy kedvencem lesz. Már most nagyon várom a második részt. Igazság szerint a nagy hype miatt rendeltem meg, kíváncsi voltam, miért vannak úgy oda ezért a két srácért vagy a történetért. Hát megtudtam, nagyon aranyosak, helyesek mindketten.

Nagyon jó kis kamasz történet, könnyű kis olvasmány, gyorsan lehet haladni, hiszen képregényből áll a történet. Fura más által rajzolt történetet olvasni, s nem a saját képzeletünkre hagyatkozva olvassuk el. Bejövős.

Csak sajnos az volt a bajom, hogy röpke két óra alatt kiolvastam, alig hogy megvettem. Így várhatok a következő könyvre. Gondolkoztam azon, hogy megnézem sorozatként is ezt a történetet, olvastam, hogy szintén nagy sikernek örvend a sorozat és be is, rendelték a további évadokat.

Ha esetleg ódzkodsz a vásárlástól, kérlek, ne tedd. Vedd csak meg, olvasd el. Adj esélyt, ahogy én is ezt tettem. Már nem bántam meg, hogy megvettem. Tűkön ülve várom a folytatást-folytatásokat. Remélem a kiadó, nem fogja elkaszálni a sorozatot. Srácokat imádom róluk többet, de többiekről keveset tudunk. Azért a folytatásban többet tudunk majd.

Innen is köszönöm Rácz-Stefán Tibornak a megjegyzésért, tényleg szeretni fogom. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

 Alice Oseman: Heartstopper - Fülig beléd zúgtam 1.

2022. május 26., csütörtök

Előolvasás: Jud Meyrin: Gyilkosság krimifesztiválon ( Felföldi rejtélyek 2.) - ("Jud Meyrinnél sosem félek, mert tudom mit fog adni, mit tartogat számomra, hiszen olvastam már tőle kisebb nagyobb történeteket. S tudom, hogy nem egy zsákbamacskát vettem kezemben. ")

~~~Előolvasás~~~

Szeretném megköszönni Fairbooks Kiadó és Írói Műhelynek és Jud Meyrin írónőnek, hogy elolvashattam a Gyilkosság a krimifesztiválon (Felföldi rejtélyek 2.) c. könyvet, Tristan és Lottie, nem mindennapi történetét. Meyrin, a második kötettel szinte bebetonozta nálam a kedvenceim listáján, még hozzá első helyen. Nem hiába ajánlom őt több helyen, ha megkérdezik melyik krimi írót, mondanám. Mindig ő jut eszembe elsőként

 

 Jud Meyrin:
Gyilkosság a krimifesztiválon

(Felföldi rejtélyek 2.)

Tartalom:

A minden lében kanál újságírónő és a mogorva nyomozó visszatér egy újabb, még halálosabb nyomozásra.
Montrose békés, skót kisváros. Egészen addig, amíg Lottie Kelsey, a helyi újság újdonsült riportere hullára nem bukkan a tengerparton. A halott férfi egy irodalmi kritikus, aki előszeretettel írt gúnytól csöpögő véleményt a kezébe kerülő könyvekről. Sok a gyanúsított, és jó részük a városban tartózkodik az épp zajló krimifesztiválon, ráadásul a gyilkosság titokzatos módon kapcsolódik egy másik ügyhöz. Ahhoz, amin Tristan Hunter, a kiugrott zsaru hónapok óta dolgozik.
Egymásnak feszülő írók
Egy felbolydult város
Egy kilátástalan szerelem
Egy veszedelmes ellenfél
Lottie-nak és Tristannek túl kell lépnie a múlton, hogy élve megússzák az újabb közös nyomozást, és elkapják a gyilkost, akinek egyetlen célja van: a végső bosszú. De vajon zárulhat happy enddel a történetük?

Véleményem
5/5

Azta, nemjóját neki. Hát ez nem semmi volt. Az első részhez képest sokat fejlődött az írónő, még több izgalmat, rejtélyeket, csavarokat varázsolt bele. Sajnáltam, hogy minap befejeződött a történet, de bízom, hogy lesz folytatása. Annyira szeretem olvasni Lottie kotnyeleskedését, Tristan idegrohamait. Egészen jól elszórakozom rajtuk. Van is egy találó mondat, mely Tony szájából hangzik el, ezen jót nevettem.

„ Az kurva biztos, hogy őrületbe fogjátok kergetni egymást Tristannel.”

Tudjátok mindig féltem, hogy második részek nem fognak tetszeni, nem lesz olyan jó, mint az első. Jud Meyrinnél sosem félek, mert tudom mit fog adni, mit tartogat számomra, hiszen olvastam már tőle kisebb nagyobb történeteket. S tudom, hogy nem egy zsákbamacskát vettem kezemben. Ő azaz írónő, aki tudd fejlődni, elfogad tanácsokat, és nem fél a negatív véleményektől sem.

Gyilkosság krimifesztiválon kötet olvasása közben nem győztem ingatni a fejem, hogy micsoda fordulatok vannak benne. Egy perc nyugalom nem volt, sem üresjárat, felesleges szócséplés. Egyébként azt hittem a könyvtáros lesz a gyilkos. Ejj, Jud Meyrin… Megtévesztettél…

Szeretem az olyan krimiket, amiken lehet gondolkodni, agyalni, teóriákat felvetni, s nem rögtön az elején derül ki a tettes. Váltson ki bennem izgalmat, döbbenetet… Jud Meyrin ezt adja meg a történetein keresztül.

„Ó, a póktetkós pasinál, aki olyan, mintha hegylakót keresztezték volna egy szexi vikingge?”

Nem mondom itt aztán bőven, gondolkodhattam, egyik csavarból, másikba estem. Két szálon fut a történet, és mégis hihetetlenül záródott le. Nem erre számítottam végén. Örültem, hogy egy-két titokról fény derült. Viszont a „A nagy beszélgetést” hiányoltam. A másik nagy kedvenc Tony, Tristan társa. Róla szívesen olvasnék külön történetet, hátha van mit mesélni nekünk olvasóknak, és szerintem is van.

Van egy karakter, akit nagyon nem bírtam. Annyira irritáló, unszimpatikus volt. Nem tudom, hogy Meyrin, hogyan tudta megírni, hogy hajam is égnek álljon tőle.Mindenesetre nem volt kedvencem, ahogy a helyi zsaru sem. Ez van!

Összességégen egy izgalmas, szuper történettel folytatta Lowdeni boszorkányhajszát. Ez a kötet méltán lehet egyik legjobb írása Jud Meyrinnek. Szívből ajánlom minden krimi kedvelő olvasóimnak. 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Megyeri Judit-Jud Meyrin
Fairbooks Kiadó és Írói Műhely

2022. február 10., csütörtök

A military scifi nagymesterének legújabb kötete Marko Kloos: Mentőakciók Frontvonalak 6. (Points of Impact) - ("Megjelenik február 22-én! az Agave Könyvek Kiadónál.)

A military scifi nagymesterének legújabb kötete 


Marko Kloos: Mentőakciók
Frontvonalak 6.

(Points of Impact)

Az emberiség megnyerte a csatát a Marson, de minden eddiginél nagyobb veszéllyel néz szembe.

Megjelenik február 22-én!

Agave Könyvek Kiadó


Fordította: Farkas István

Fülszöveg

A nyurgák invázióját visszaverték, hajóik elhagyták a Naprendszert. Andrew Grayson a Marson teljesít szolgálatot, bevetésein a bolygón még megbúvó, kisebb-nagyobb nyurgafészkeket számolja fel. A Naprendszeren kívüli helyőrségeken azonban továbbra sem nyugodhatnak meg az egységek, az idegen faj jelenléte állandó a közelükben.

Graysonra és deszantgép-pilóta feleségére, Halley-re egy új küldetés vár. Olyan, amilyenben eddig nem volt részük. Ráadásul mindkettejükre parancsnoki feladatot ruháznak, így már nem csak a saját életükért felelnek. A nyurgák pedig készülnek valamire, és úgy tűnik, hogy ismét sikerül alaposan meglepniük mindenkit.

Grayson hamarosan a káosz és pusztítás kellős közepében találja magát. És ezúttal már nem csak a túlélésért fizetendő súlyos árat kell mérlegelnie, hanem szembe kell néznie a végtelen háború pszichés hatásaival is.

 

Idézet a kötetből

„Felnőtt életem legnagyobb részét háborúzással töltöttem. Amikor még gyerek voltam, a szociális lakóövezetekben nemigen lehetett mást csinálni, mint bajba kerülni, vagy a tévét bámulni. Mivel abban nem voltam elég jó, hogy kimásszam a csávából, az utcákon csatangolás helyett inkább olvastam, és vadul néztem a sorozatokat.

A kedvenceim a háborús sorozatok voltak, amelyek évekig mentek. Ugyanaz az állandó szereplőgárda, akiket közelebb éreztél magadhoz, mint a saját családodat, akik összeszorított szájú altiszteket és tiszteket játszottak, és akik folyamatosan az Ellenséggel csatáztak, minden évadban másikkal. Néhány sorozat, ma már tudom, hiperhazafias maszlag volt, mások viszont nyersebbek, sőt néha akár kritikusak is a háborús gépezettel szemben, de volt egy közös vonásuk: mind győzelemmel végződött. Lehet, hogy elképesztő áron vívták ki azt a győzelmet, rengeteg áldozattal, de soha nem férhetett hozzá kétség, hogy az Ellenséget térdre kényszerítették.
Amint az kiderült, lószar volt az egész.

A valódi háború, na, az piszokul nem ilyen. A valódi háborúban a legtöbbször nem ennyire egyértelmű, hogy ki nyert. Néha összeméritek a fegyvereiteket az Ellenséggel, és mindketten elcsigázva, kimerülve, mentálisan összeverve vonultok vissza a harcból anélkül, hogy a tiszta győzelmet bármelyikőtök is felmutathatná. Nem lesz egy földdarab, egy célkitűzés, amire rá lehetne mutatni, hogy „ez az, amit katonák és tengerészek tízezreinek életét feláldozva kiérdemeltünk”. Néha mindkét oldalnak egyszerűen csak le kell már állnia, mert nem képesek folytatni a harcot – annyira kivéreztették ugyanis a másikat, hogy egyszerűen nincs tovább, de túl sok áldozatot hoztak, hogy elismerjék a vereséget. Így aztán mindkét fél visszavonul a szorítóban a saját sarkába, épp csak annyi időre, hogy összeszedje magát egy következő menetre.” 

A szerzőről 

Az eredetileg német származású, de egy ideje már az USA-ban élő Marko Kloos korunk egyik legnépszerűbb military sci-fi-írója. Fiatalon hosszú ideig szolgált katonaként a hazájában, de miután leszerelt és a tengerentúlra költözött, egyre több időt szentelt a könyveknek és az írásnak. 2008-ban elvégezte a Viable Paradise nevű workshopot, ahol többek közt John Scalzi is tanította az írás fortélyaira. 

A Frontvonalak című első regénye először magánkiadásban jelent meg 2013-ban, és váratlan sikerének köszönhetően a folytatásokra már lecsapott az Amazon imprintje, az SF regényekkel foglalkozó 47North. A sorozat jelenleg hét részből áll, a szerző a hatalmas sikerére tekintettel folytatja az eredetileg hatkötetesre tervezett sorozatát. Már a nyolcadik köteten dolgozik.Kloos New Hampshire-ben él a feleségével és két gyerekével.

BELEOLVASÓ
 1.
AZ OLYMPUSI JÁRŐR


– Kontaktus relatív negyven foknál, százados.
A pilóta udvarias figyelmeztetése kizökkentett a félálomból, amiben az elmúlt negyedórát töltöttem. Felegyenesedtem a lehajtható ülésben, és szemügyre vettem az előttem lévő konzolkijelzőt. A deszantgépet dobálta kicsit az erős szél, de három hónapnyi végtelen atmoszferikus járőrözés után a Mars felett bármit képes voltam átszundikálni, ami kisebb volt, mint egy négyes fokozatú hurrikán.
– Pillanat – feleltem. – Nézem az optikán.
Ez a gép is egy Dragonfly volt, de nem a szabványos „harcitaxi”- változat. Egy Dragonfly-SR volt: módosított modell, amelyet kifejezetten erre a feladatra optimalizáltak. Az SR külső páncélzatát telepakolták nagy nagyítású optikai szenzortömbökkel. A nyurgák nem látszanak sem a radaron, sem az infrakeresőkön, de a kamerák lencséi elől nem tudnak elbújni. A dolog hátránya, hogy mivel a Marson folyamatosan pocsék az időjárás, hosszú és dögunalmas járőrküldetéseket kellett repülnünk az alacsony felhőtakaró alatt, hogy kiszúrjuk a kószáló nyurgákat. Nyolc- órás szolgálatok kijelzőket bámulva egy alacsonyan repülő, szél dobál- ta deszantgépen. Az SR-ek rakéták helyett póttartályokat hordoztak a szárnypilonokon, így aztán majdnem tizenkét órát lettek volna képesek a levegőben tölteni, de az emberi személyzet állóképessége korlátozta a lehetőségeket.

– Nocsak, nocsak, Nyurga úr – dünnyögtem, amikor megláttam az ismerősen hórihorgas sziluettet pár kilométerre előttünk, kicsit balra elvonulni. Pillanatokkal később az optikai szenzortömb szoftvere is fel- ismerte, és kiemelte körvonalait. Egy második nyurga is felbukkant az első után a ködből.
– Célpont! – igazoltam vissza a pilótának. – Két nagy ellenséges organizmus, irányuk nulla-öt-nulla, távolságuk négyezer-ötszáz, sebességük ötven kilométer per óra.
– Igencsak sietnek valahova – jegyezte meg a pilóta. – Mintha kicsit ijedősek lennének.
– Maga is az lenne, ha minden egyes alkalommal irányított rakétákat kapna az arcába, valahányszor kidugja az orrát egy kis sétára.
– Mi a terv, parancsnok? – kérdezte a pilóta.
Egy pillanatra elgondolkodtam. A felszínjáró nyurgákra általában kérdezés nélkül lövünk, de ez a kettő nem úgy mozgott, mintha csak megijedtek volna a hajtóműveink zajától, hanem mint akiknek valami céljuk van. A Dragonfly csöndes gép, de azok a nyurgák, akik mostanáig életben maradtak, minden bizonnyal a legóvatosabbak és legijedősebbek az összes közül, és ki tudja, észrevettek-e bennünket, miközben több mint négy kilométerre voltunk tőlük, kilencszáz méter magasan.
– Csináljunk szűken egy teljes jobb fordulót, aztán meg egy nagyívű balos hurkot – adtam ki az utasítást a pilótának. – Tartsuk a négy kilométeres távolságot. Látni akarom, hogy hová mennek.
– Parancs értettem.
A deszantgép jobbra dőlt a fordulóhoz, ami pillanatnyilag növelni kezdte a távolságot a nyurgák és közöttünk, de a kameratömböket számítógépes precizitás irányozta továbbra is az ellenségeinkre. Elképesztően unalmas és munkaigényes dolog kizárólag az optikára hagyatkozva levakarni a nyurgákat a bolygófelszínről, így viszont az aktív elektromágneses sugárzás nem árulja el nekik, hogy jövünk.
Három évvel ezelőtt, a Második Marsi Csatában alaposan megszórtuk a bolygót nukleáris töltetekkel. Minden egyes nyurga település gyakorlatilag egy épülő maghajót rejtett a marsi sziklába ágyazva, mi pedig minden ilyen hajóépítő településre bunkerromboló atombombákat dobtunk.

 

Előrendelhető kedvezménnyel

Agave Könyvek Kiadó

A szerző és a sorozat korábbi kötetei az Agave Kiadónál

Marko Kloos kötetei

2021. november 8., hétfő

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Aurora P. Hill - ("Szeretem a csavarokat a történetekben, és kihasználom a fantasy adottságait. A váratlan helyzetek általában abból adódnak, hogy egy teljesen átlagos szituációt megborítok egy nem odaillő történéssel.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Aurora P. Hillt, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen (Serbeniai krónikák 1.) könyve jelent meg eddig, amit Aurora P. Hill oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Édesanya vagyok. Van két kicsi gyermekem, akik a napom nagy részében velem vannak, és akiket kétnyelvűen nevelünk a férjemmel. Itt már azt is elmondhatom, hogy Ausztriában élek, de rendszeresen hazalátogatok a családomhoz, a barátokhoz.

Ikrek jegyű vagyok, sok minden érdekel egyszerre: zene, nyelvek, a természet, űrkutatás, a csillagképek, rajzolás, de ebben az időszakban az írás áll az első helyen.

Rengeteget tudok beszélni, és még annál is többet írni.

Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen című könyved sok kutatómunkát igényelt? 
Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel az ötlet teljesen saját, nem igazán volt szükség kutatómunkára. Az eddig megírt könyveimben (amik még a fiókban lapulnak) sosem használok nagyon kötött helyszíneket vagy karaktereket, mert jobban szeretem, ha szabadon mozoghatok az általam teremtett világban. Néha utána kell néznem valaminek, de komoly kutatómunka nincs a történet mögött. Azt természetesen megnéztem, hogy léteznek-e az általam kitalált csodálatos lények máshol is, és megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy még senki nem említett hasonlókat a műveiben.

A történet már majdnem két évtizede létezik, ám a köztes időben elég sok minden közbejött, ami miatt letettem a tollat és félretoltam a kéziratot. 2003-ban keletkezett az ősregény, ha szabad így mondanom, ami 2009-ben harminc fejezetre bővült. Végül 2020 őszén fejeztem be az első kötetet, amit 3 hónapig tartott megírni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Szeretem a csavarokat a történetekben, és kihasználom a fantasy adottságait. A váratlan helyzetek általában abból adódnak, hogy egy teljesen átlagos szituációt megborítok egy nem odaillő történéssel. A Csillagos ösvényen épp egy ilyen körülményre épül: egy hétköznapi lány, Gabriela sodródik csillagokon túli kalandokba.

A valóságból csak ötletet merítek, de senki nem ismerné fel a várost, ahol a történet a kezdetét veszi, vagy mondaná egy karakterre, hogy egy bizonyos személyre emlékeztet. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2002-ben, tizenhat évesen ültem le először azzal a gondolattal, hogy könyvet fogok írni. Akkor természetesen még meg sem fordult a fejemben, hogy tényleg ki is adom, csupán engedtem a kíváncsiságomnak és a nyomásnak, ami már egy ideje bennem volt. Az egyik akkori televíziós sorozatom vége nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, ezért befejeztem magamnak máshogy. Lényegében fanfictiont írtam.

A vicces az volt az egészben, hogy az első regénnyel nem ért véget a folyamat, mert már írás közben bevillant egy újabb téma, ami kikívánkozott, így amint befejeztem egy könyvet, már kezdtem is a következőt. Percre pontosan ott van a kézirataimban az írás kezdete és vége, így látható, hogy sokszor 1-2 perc eltelte után már írtam is az újabb regényt.

Nyolc kézirat van a fiókomban, amiből az egyik a Csillagos ösvényen alaptörténete. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Inkább azt mondom, ami nem vonz. Horrort, krimit vagy sci-fit nem hiszem, hogy valaha írni fogok. Egyelőre a fantasyban érzem jól magam, de a humorosabb műfajok is szóba jöhetnek a későbbiekben.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amíg tinédzserként egymás után születtek a regények, nem igazán volt szívfájdalmam, ha vége lett a történeteknek. A Csillagos ösvényen azonban már két évtizede a fejemben van, a szereplők lényegében hozzám nőttek, és amikor arra gondolok, hogy már a harmadik kötetet írom, elfog a szomorúság és a kétségbeesés. Négy részt tervezek, így lassan tényleg a végére érek majd.

Most értem meg, miért van az, hogy egyes szerzők szinte végtelen sorozatokat írnak: Valószínűleg képtelenek elengedni a történetet vagy a szereplőket, ezért inkább újabb és újabb szituációkba helyezik őket. Talán számomra is követendő példa lenne.

Olyan nincs, hogy befejezett kézirat. Még mielőtt leadtam tördelésre a szöveget, egy kisebb bekezdést fűztem az egyik fejezetbe. Azóta sem olvastam el újra, mert attól félek, hogy találok benne átírnivalót. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Sokat gondolkoztam rajta, mi legyen. Maradjon a magyar verzió, vagy legyek inkább nemzetközi? Mivel külföldön élek, valahogy adott volt, hogy egy megjegyezhetőbb, kimondhatóbb álnevet választok magamnak. Nem zárkózom el az idegen nyelvű lehetőségektől sem, így egyszerűen lefordítottam angolra a férjezett nevemet. Ki tudja, mi vár rám a jövőben.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen. A nyolc kézirat közül van több olyan, ami egyáltalán nem fantasy. Úgy gondolom, egy történet már a születésekor megsúgja, hogy mi akar lenni, és az íróban fel sem merül más lehetőség. A Csillagos ösvényenről például azonnal tudtam, hogy csakis fantasy lehet, mert más műfaj nem bírná el a benne rejtőző potenciált, és nem akartam határt szabni a saját fantáziámnak.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Elég lassan esett le a tantusz, hogy őszinte legyek. Többnapos csúszásban voltak a könyvek, és már inkább mérgelődtem, hogy pont az utolsó métereken gördül elém az akadály. Így amikor megérkezett a szállítmány a ház elé, kirohantam a zuhogó esőbe, hogy szóljak a sofőrnek, hova álljon. A szomszédhoz sikerült parkolnia egy tízméteres kamionnal, úgyhogy siettem, nehogy ebből gond legyen.

Amikor végre egyedül maradtam a dobozokkal, akkor zúdult rám a felismerés, hogy elsőkönyves szerző lettem. Bevallom, a mai napig emésztem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Elég vegyes. Ha tudom, hogy írni fogok, akkor már előre bennem van, hogy épp melyik jelenet kerül sorra. Napközben, amíg a gyerekekkel vagyok vagy házimunkát végzek, többször lejátszom gondolatban a történéseket, és este több oldalt írok. Vannak olyan helyzetek is, hogy bevillan egy szituáció, egy mondat, amit azonnal le kell írnom, mert bár pillanatnyilag nem illik az éppen írt fejezethez, de később még jó lehet. Van egy ilyen dokumentum a gépemen, ami negyvenöt oldalt tesz ki. Ebből szoktam válogatni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nagyban segít egy jelenet megírásában, hogy épp melyik karakterrel van dolgom.

Aslios az egyik kedvencem. Az ő személyisége nagyon összetett, és mégis könnyen beleilleszkedik a jelenetekbe, amikben szerepel. Ha felbukkan a történetben, általában megnő a motivációm, és egyszerűbben  írok.

Gabriela már kicsit nehezebb, mivel az ő felfogását kell beleszőnöm egy olyan világba, ami nem létezik. Hogy viselkedne? Mit mondana? Kiakadna? Örülne neki? Volt, hogy többször átírtam egy-egy jelenetet, mert nem volt életszerű a hozzáállása az egész szituációhoz. Egy éles szemű bétaolvasóm nagyon kitért erre, és tökéletesen igaza volt.

A jelenetek közül talán a legnehezebbek azok, amiket már most úgy kell megírnom, hogy az olvasó a harmadik kötet fogyasztása közben visszacsatoljon egy korábbi történéshez. Erre majd nagyon kell figyelnem a többi rész íráskor. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egy karakter az, ami meghatározza nálam a kiindulópontot. Az egyik regényemben például egy ló adta az ihletet, végül mégsem ő lett a főszereplő. Az állat megmaradt mellékszereplőként, de más irányt vett a történet.

A zenét nagyon szeretem. Sokszor történt már, hogy egy-egy dallam hallgatása közben elevenedett meg előttem a történet egy részlete. Ilyenkor addig hallgatom többször egymás után a dalt, amíg összeáll a fejemben a kép.

A brainstorming is nagyon jó dolog, sokszor alkalmazom, ha elakadok. Többféle módon eljátszom az adott szituációt, és a leginkább nekem tetszőt tartom meg.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Volt, hogy gimis, korszakomban egy barátnő, osztálytárs elolvasott egy-egy regényt, de akkor még nem volt ezzel célom. A családom például egyik kéziratot sem látta. Akkoriban nem voltam kész megmutatni senkinek, hogy mit tudok.

Amikor belevágtam a kiadásba, tudtam, hogy szükség lesz valakire, aki idegen, hideg távolságtartással nézi meg a kéziratot. Így jutottam el nyolc emberhez, akik mind elmondhatták a véleményüket, és onnantól kezdve csak rajtam múlt, hogy mit fogadok meg a tanácsokból, és mit engedek el. És igen, volt, hogy átalakult a jelenetek kimenetele egy-egy vélemény miatt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az egyik alkalommal úgy mentem haza látogatóba, hogy a táskámban volt az első két kötet kinyomtatott változata. Előhúztam őket, elmondtam, mi a tervem, és anyukám csak annyit mondott, hogy „Na, végre!” Apukám és az öcsém sem voltak nagyon meglepve, mintha már várták volna, hogy mikor lépek ebbe az irányba.

A férjem nem beszél magyarul, de amikor rájött, hogy mit csinálok, azonnal támogatott, és teszi is a mai napig.

A megjelenést izgalommal várták, és velem együtt örültek, amikor végre megjöttek a könyvek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Mivel az évnek lassan vége, idén már nem sok mindent tervezek. Egyelőre az első kötet népszerűsítése, terjesztése a célom, szeretnék minél több emberhez eljutni. A harmadik kötet kéziratát szeretném még az ünnepekig befejezni, és utána nekilátok a második rész kiadási munkálatainak. Tavaszra tervezem a megjelenést. Ha minden jól megy, 2022-ben két kötetet is megjelentetek. A negyedik már nem fog beleférni.

Az olvasóimnak csak azt üzenem, hogy köszönöm az eddigi támogatásukat és a türelmüket. Továbbra is számítok rájuk!

 Köszönöm az interjút!


Én köszönöm a lehetőséget!


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Aurora P. Hill írói oldala

Aurora P. Hill weboldala