Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! - Amanda Black ("Szerintem nagyon is hihető, hogy vannak ezen a bolygón a vámpírok, napjainkban simán létezhetnek köztünk, csak nyilván sose akkor, mikor látni lehetne őket. Hiszen megannyi folklórban szerepelnek!")

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Rovatomban Amanda Black írónővel beszélgettem, aki egy számomra kedvenc műfajból ír regényt, a vámpírokról. Eddig két regényt lehet olvasni tőle Minden Vámpírok Atyja és Az Örökkévalók Ura címmel. Kíváncsian várom e két könyvre, hisz nekem is kedvencem a vámpírok. Jelenleg e-könyv formában lehet beszerezni.

Kérlek, kicsit mesélj magadról. Mióta írsz? Hogyan kezdődött az írás?

Amy vagyok, jelenleg 35 éves, és Budapesten élek, valamint állami szervnél dolgozom, mint kiadványszerkesztő. Ez azért is jelentős, mert így magam tudom a saját könyveim gondozását is végezni.

Az írás 11 éves koromban környékezett meg, akkor már volt egy 112 oldalas regényem, ami sajnos elveszett, mikor az akkori winchesterem meghalt. Még nem voltak akkoriban elérhetőek a felhőszolgáltatások, így kénytelen leszek majd újraírni, ha a történetem odaér. Egy klasszikus „mentsük meg a királylányt” sémára épült, nagyon szerettem egyébként. De, mindenképpen szeretném befejezni, mert emlékszem, egy nagyon izgalmas résznél veszett el.

Miért pont fantasy, illetve vámpírok?

Valamilyen misztikus oknál fogva számomra mindig is a kedvenceim közé tartoztak a megmagyarázhatatlan dolgok, és a vámpírok élen jártak ezzel. Akkoriban még nem ismertem Bram Stoker Drakuláját, meg úgy egyáltalán semmilyen vámpírt sem. De az elveszett 112 oldalas regényem mellett volt egy fantasy trilógiám, ami egy szigeten játszódott, elfekkel, varázslókkal, és akkor a gonosz oldalra raktam a vámpírokat. Ennek a trilógiának mai napig megvan az első befejezett része, de annyira gyermeteg még, hogy egy ráncfelvarrás nagyon jól állna neki, ha elengednének a vérszívóim. Ezt úgy értem, hogy modernizálnám, jobban ráfeküdnék a karakterek kidolgozására, mert már ott sem csak két fővel dolgoztam, hanem 14-gyel. Emlékszem, még térképet is rajzoltam a világról.

Szerintem nagyon is hihető, hogy vannak ezen a bolygón a vámpírok, napjainkban simán létezhetnek köztünk, csak nyilván sose akkor, mikor látni lehetne őket. Hiszen megannyi folklórban szerepelnek!

Igazából Darren Shan, később pedig J. R. Ward vitt ebbe a vonalba, és ha még hozzáveszük Bram Stokert és Edgar Allan Poe-t, akkor lehet tudni mire lehet számítani.

Olvastam az instán, hogy négy új címet lelepleztél le, mesélnél róla? Mikorra várhatóak?

Egymásra épülő kötetekről van szó, így szerintem érdemes ismerni az előzőeket is. Évente két könyvben gondolkodom, így ők 2026-2027-ben esedékesek, attól függően, hogy mennyi időt fog elvenni, ha tényleg hozzálátok majd a Drakuláról szóló regényhez. Az nem titok, hogy elég sokat tudok a történelemben élt III. Vlad Ţepeş-ről, akinek a legendák szerint nincs meg a teste. Mi sem kell egy írónak, tudod... Ahogy írtam a vázlatokat róla, annyi szál, annyi történet indul még tőle, hogy két részre kellett bontanom az övét, így a Karóbahúzó bosszúja (The Impaler’s Vengeance) igazából már a második felvonása lesz. A sorrend tetszőleges egyébként, de azt tudom, hogy róla az első rész jövőre szerepel a terveim között.

Rögtön utána tervezem A megváltott lélek (The Redeemed Soul) kötetet, amiben olasz vidékre utazunk, és ennél több spoilert nem szeretnék róla közölni, mert erről a karakterről egyre többen mondják, hogy kíváncsiak a történetére, és én sem szerettem volna olyan sokáig szenvedni, hagyni.

Bár még címe nincsen, azért se került fel, de a 6. részben lesz valaki, akinek itt a 7. részben fogom kidolgozni a történetét, mert ez eddigi cselekményei összeértek annyira, hogy megéri időt fordítani rá. És lehet hozni majd a vikinges témákat újfent.

A többinek ugyan van már címe, de még pontos helyet nem tudok, hogy hányadikként jönne a sorban. Az Elszabadult bestia (The Unleashed Beast) az egy első kötetben felbukkant karakterről szól, már elég szépen alakul a kézirata, míg a Kiválasztott köteléke (The Chosen One’s Bond) utat nyit egy nagyobb és összetettebb réteg felé, mert nekik konkrétan mindkét félre értelmezhető lesz a cím.

Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?

Gyerekeimként szeretem őket, mindegyik fontos számomra, na. Nagyon nehéz választani. Talán a Hóhért tudnám kiemelni, aki mellékszereplőként indult, és nemrég érte el azt a státuszt, hogy egy eredetileg röghöz kötött ötletemet elkezdte felrúgni, hogy az neki nem tetszik. És hajlok afelé, hogy engedjek neki, de akkor nagyon sok minden másképp fog alakulni.

Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan tudni erről a zsánerről, ha valaki bele akar fogni.

Lehet hülyeségeket írni a vámpírokról, mint például, hogy csillognak. Azt mai napig nem tudom elfogadni, és nem is fogom. Az nekem nem vámpír, az tündér maximum. De a tündérek is kikérik maguknak. Főleg az újabb fajták, akiket személy szerint én nagyon szeretek.

Nyilván némi ismeret kell, hogy vért isznak, nem bírják a napot, de kb. ennyi a közös az összes vámpírban, mert utána világonként eltérő. Ha olvastál már más vámpíros könyveket, akkor ott is észreveszed a hasonlóságokat, de azt nem lehet mondani, hogy unalmasak.

Milyen érzés fantasy világot felépíteni? Mennyire nehéz?

Piszkosul nehéz, főleg mivel én szeretek korhű maradni. Nyilván tudtam, mit akarok írni, miben szeretnék változtatni a megszokott vámpír témájú könyvekben, mert tényleg elég sok van belőlük. De hiszek benne, hogy ezzel egy újat mutattam az óceánban.

Szereplőket, hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz hozzá?

Vázlatkönyvem van a komplett világról, három nagy részre osztódik, úgyhogy igen, vannak vázlataim. Könyvenként. És úgy vagyok bele, hogy ami a végleges változatába kerül az InDesignban, az a szentírás, ahhoz már nem nyúlhatok.

Van kedvenc fantasy könyved?

Erre a kérdésre senki sincs felkészülve, mert elég sok. De ha meg kell említeni, akkor nyilván a Gyűrűk ura, a Fekete Tőr Testvériség és a Tüskék és rózsák udvara, de nagyon sok dark romance könyvet olvastam.

Ha valaki elkezdene fantasy történetet írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?

Mindenképpen a témaköréhez legközelebb eső zsánerben kell olvasni először.

Gondoltál arra, hogy fantasy zsáner mellett, mást is kipróbáld?

Egyszer megpróbáltam egy sima romantikus regényt írni, de csakhamar eluntam magam, és a végén belekerültek a vámpírok. Olyan hétköznapi lett volna, és bőven elég az, ami naponta körülvesz minket, legalább regényben ne legyen olyan, ami megtalálható a lapokon kívül is.

A borítók szuperek, ki álmodta meg? Hogyan jön létre a borítók?

Én, és mesterséges intelligencia. De így legalább a borítón szereplő férfiak megközelítőleg hasonlítanak azokra, akik a fejemben vannak. Mert amúgy mindenkinek megvan a maga faceclaimje, vagyis, hogy ki lehetne a tökéletes színésze, ha nem is színész éppen az illető. Vannak köztük ismert nevek is, meg ismeretlenek is, de tudod, az Instagram nagyszerű oldal ilyen téren. Még mielőtt Areh könyvét elkezdtem volna megírni, pont az előtte levő hetekben fejeztem be a tablót, amin mindenki szerepel. Addig egyszerűen képtelen voltam írni. Sokkal jobban látom így a karaktereket, hogy látok igazi arcot hozzá.

Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben más a többi zsánertől?

Szabadabb, nincsenek röghöz kötések, és csak a saját törvényeinek felel meg. Pont ezért kezdtem írni, mert itt a saját törvényeim érvényesek.

Mit tanácsolsz annak, aki esetleg fantasy történetet szeretne írni?

Olvass, olvass, olvass. Nézelődj, kutakodj, beszélgess, ötletelj, vázlatolj.

Amanda Black instagram oldala

Megjelenések Navatlon és KNW Kiadó!

Májusban három könyv megjelenését szeretném nektek bemutatni a blogomban. Három zsáner, három magyar író. Egy történelmi romantika, egy ifjúsági és egy ifjúsági urban fantasy kötetek a Navatlon és KNW Kiadónál.

Kőrös András: A szerelmes lelkész (Szadai történet 1.) (Történelmi romantika)

Darvas Petra: Figyelek rád (Ifjúsági)

Gáspár Virginia Olimpia: Légkavarodás /Lélekboszorka 2./ (Ifjúsági urban fantasy)

Gáspár Virginia Olimpia

Légkavarodás

(Lélekboszorka 2.)

Tartalom

A ​kalandok folytatódnak a mágiával átszőtt Újpalotán.

Holda, a gimnazista tűzboszorkány és barátnője, Laura igyekszik visszarázódni a mágiával átitatott mindennapokba, de nem sok idejük marad a pihenésre. A Marina kastélyából megmentett testvérpárral, Vincével és Vandával a Jel után kutatnak.

Félnek, vajon mikor csap le megint a megátalkodott Marina. Ám a boszorkány bujkál. A hatalmas és gonosz Éjisten elől menekül. Menekülne. De az istenség olyan feladatra kényszeríti, amelynek nincs jó megoldása. Vagy ő hal bele, vagy pedig… vagy pedig ki? Létezik olyan személy, akivel Marina zsarolható? Lehetséges, hogy Marina emiatt még szörnyűbb tettekre képes, mint valaha?

Holdának nagy szüksége lenne Áron támogatására, de a fiú egyre furcsábban viselkedik. A lány a sok teher miatt egyedül érzi magát, ám a semmiből megjelenik a szobájában egy lepke, aki mintha üzenni akarna valamit…

Közben Romániában is zajlik az élet. Az őrzőikrek a szülőfalujukba utaznak. Kevin és Tamara a tanácsnok kérésére tér vissza egy megemlékezésre. Akkor még nem sejtik, milyen meglepetések várnak ott rájuk. És hogy a szálak összeérnek…

Az álomfogó mindennek a kulcsa. Komoly veszélyt jelent Holdára, és erről nemcsak neki hanem Laurának is van látomása. A csapat tehát összefog, hogy a kisebbik rosszat választva szembeszálljanak a boszorkánnyal.

Mit jelentenek az álomfogók?

Mi köze Marinának a Romániában történtekhez?

Na és mit keres egy lepke a tizedik emeleten?

Mi köze mindehhez a levegőnek?

A mágia szélcsendben sem nyugszik.

Darvas Petra

Figyelek rád

Tartalom

ALVIN ​FIGYELEMZAVAROS ÉS UTÁLJA A MATEKOT.

Végzős egy budapesti gimiben, egy zűrös osztályban. Szeptemberben új matektanár érkezik hozzájuk Sólyom Szabolcs személyében. A kapcsolatuk Alvinnal nem indul zökkenőmentesen.

LEXI MATEKTAGOZATOS ÉS FIGYELEMRE VÁGYIK.

Ő a matektanár lánya. Tizenegyedikbe jár két legjobb barátnőjével, de egy új osztálytárs befurakodik közéjük, így a lányok barátsága veszélybe kerül.

És akkor még a családja is bonyolult. Lexi egyik kisöccse ADHD-s, és dobolni tanul. Mivel gyerekkorában Alvin is dobolt, Sólyom tanár úr felkéri őt, hogy gyakoroljon a kisfiával. A család gyorsan megkedveli a vadóc külsejű, ám barátságos srácot.

AZONBAN LEXINEK NEM TETSZIK, HOGY A FURA ALVIN MOST KI-BE JÁRKÁL NÁLUK.

Ráadásul a céltudatos lánynak mostanában semmi nem jön össze. Amikor a várva várt fellépése a táncos eseményen meghiúsul, Alvin vigasztalja meg. Ekkor a fiú fejében már óriási a káosz, mert Lexi tölti ki a gondolatait, és minden mást hanyagol.

A lány mégis attól fél, hogy az ADHD-ja miatt Alvin lelkesedése hamar elmúlik. Szép szavakra vágyik, a fiúnak viszont ez az egyik legnagyobb nehézsége.

ALVIN ALKALMATLANNAK ÉRZI MAGÁT A SZERELEMRE – ÉS ÚGY ÁLTALÁBAN AZ ÉLETRE.

Lexi meg akarja őt érteni, de ezúttal nem engedhet a vágyaiból.

Lehetséges, hogy valójában ugyanarra van szükségük?

Kőrösi András

A szerelmes lelkész

(Szadai történet 1.)

Tartalom

1871-et írunk. Tamássy István, a fiatal kálvinista lelkész fel van háborodva.

Az új népiskolába katolikus tanítót hívott a gróf úr!

Hogyan terelje be a kálvinista falu gyermekeit így az iskolába?

A magas, széles vállú Istvánnak nem elég bosszúság ez, még az összecsapott kaptárakkal is meggyűlik a baja. Ugyanis lelkészi hivatása mellett vállalkozó: egy méhészet társtulajdonosa.

És talán nem is az új tanító hite a legfőbb gondja.

István gyönyörű felesége, Izabella egy kiadós veszekedést követően hazautazik szüleihez. Szerelmi házasság volt az övék, de az úri viszonyokhoz szokott fiatalasszony nem találja helyét a falusi környezetben, hiába nemesi származású maga István is. A hirtelen haragú férfi és a törékeny, fiatal lány…

István mivel győzze meg, hogy térjen haza?

A szerelmes lelkész körül gyűlnek a viharfelhők. A falu életében egyre nagyobb gondot okoznak a pápista tanító, Gyurász Ferenc módszerei. A konfliktus elkerülhetetlen a két férfi között.

Vagy István mégiscsak barátra lel a bajban?

A háromkötetes regény helyszíne Szada, a gödöllői koronauradalom szomszédságában fekvő falu. A helytörténeti és életrajzi ihletésű sorozat valódi helyszíneken játszódik, alapja a szerző kutatásai során felbukkant valós személyek igaz története.

 A könyveket itt tudjátok előrendelni:

Kőrösi András: A szerelmes lelkész

Gáspár Virginia Olimpia: Légkavarodás

Darvas Petra: Figyelek rád

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sándor István - ("A valóság és a fantázia tehát kéz a kézben járnak nálam – csak néha az egyik kicsit hangosabban nevet.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Sándor István írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Eddig két megjelent regény van A fecni és A vébé címmel mely Limcsi ügyvédsztori 1-2 részét képezi. A könyvek Limcsi Kiadó oldalán szerezhetők be.

Kérem, meséljen magáról, mit lehet tudni?

Gyerekkoromtól kezdve nagy szenvedélyem az olvasás – számomra ez nemcsak szórakozás, hanem egyfajta kaland is. Mellesleg jogász és politológus végzettséggel rendelkezem, körülbelül harminc éve veszek részt a jogi felsőoktatásban és az ügyvédi hivatást is aktívan gyakorlom.

Történeteiben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A regények történetei alapvetően fiktívek, a szereplők sem valódi személyek. Ugyanakkor a cselekmények során olyan élethelyzeteket, karaktervonásokat jelenítek meg, amelyeket a való életből merítek – így könnyen lehet, hogy az olvasó is ráismer egy-egy ismerős típusra. A valóság és a fantázia tehát kéz a kézben járnak nálam – csak néha az egyik kicsit hangosabban nevet.

Mikor kezdett el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszer majd nemcsak jogi szakkönyveket és tanulmányokat írok. Miután megszereztem a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet, úgy éreztem, hogy ideje lenne egy kis kikapcsolódásként valami teljesen mással is foglalkozni. Így született meg az első regény gondolata – és azóta teljesen beszippantott az írás világa. Esténként, munka után, kellemes kikapcsolódásként élem át az alkotást, ráadásul kifejezetten élvezem is.

Milyen érzés, amikor kész a kézirata?

A kézirat átnézése egyszerre felemelő és nyugtalanító, de elsősorban izgalmas. Egyrészt jó érzés, hogy valami elkészült, másrészt ott motoszkál bennem a kérdés: „Vajon működik? Tetszeni fog az olvasóknak? Átjön a humor, a mondanivaló, amit belecsempésztem?” Ezért izgatottan várom a reakciókat, a visszajelzéseket.

Mindig is ebben a zsánerben szerettet volna írni?

Határozottan igen. Számomra az írás célja az, hogy az olvasót szórakoztassa – és ha lehet, egy kicsit el is gondolkodtassa. Nagy példaképeim közé tartozik többek között például P. G. Wodehouse, Rejtő Jenő és Heltai Jenő – tőlük tanultam meg, hogy a humor mögött komoly tartalom is húzódhat.

Limcsi ügyvédsztori kétrészes, hány részesre tervezi?

Azt hiszem, ezt még a jól informált Sanyi sem tudná pontosan megmondani... Terveim szerint lesz folytatás, és remélhetőleg több is. Az biztos, hogy még jó pár történet kavarog a fejemben, amit türelmetlenül vár a laptopom klaviatúrája.

Milyen érzés volt, amikor a megjelent mindkét kötet?

Álomszerű. Amikor először vettem kézbe mindkét könyvet, őszintén meglepődtem – leginkább azon, hogy ezt tényleg én írtam? A Tankó Anita tervezte borító már messziről jelzi, hogy nem komor bírósági jegyzőkönyvekről van szó, hanem valami sokkal könnyedebbről. És amikor beleolvastam, hirtelen újból benne éreztem magamat a főhős ügyvédek kalamajkájában és eszembe jutottak az alkotás pillanatai. Vagy valami ilyesmi...

Mennyire volt nehéz ön számára az írást és az ügyvédi munkát összeegyeztetni?

Nem jelent gondot, mivel az írás számomra nem kötelező penzum, hanem öröm. Csak akkor írok, amikor ihletet érzek, így inkább feltölt, mint kifáraszt. Különben is: az ügyvédkedés néha olyan szürreális élmény, hogy ihletnek sem utolsó… És ezt igyekeztem a regényekben is visszaadni.

Tervezett és tudatos folyamat számára az írás vagy impulzív?

Mindkettő. A vázlat, az alapötlet előre adott, de az egyes jelenetek, karakterek gyakran szinte maguktól alakulnak ki. Néha még engem is meglepnek.

A kötetekben vannak kedvenc jelenetei? Vagy volt olyan, amit nehezen tudott megírni?

A kedvenceim általában azok a jelenetek, amelyekben a szereplők emberi gyarlósága vicces vagy megható módon jelenik meg. Olykor eltúlozva, máskor finoman odaszúrva. Néha egy-egy hasonlat annyira adja magát, hogy már írás közben is mosolygok. 

Hogyan születik meg egy-egy történet? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúl?

Leginkább az életből – ügyvédként és oktatóként sokféle emberrel, helyzettel találkozom. Ezeket persze „feldúsítom” egy kis iróniával, humorral, hogy végül megszülessen a regények sajátos világa. Görbe tükröt tartok az ügyvédi hivatásnak és az ügyfelek gondolkodásmódjának – néha egy kis szatirikus szűrőn keresztül.

Kik láthatják először a kéziratot? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Két ember véleményére különösen adok: Nádasi Krisz íróéra, aki szakmai szemmel nézi át, illetve a feleségemére, aki kiváló „első olvasó”. Mindkettejük észrevételei nagyon sokat segítenek abban, hogy végül azt nyújtsam, amit szeretnék.

Mit üzen az olvasóinak, várható az idén folytatása a Limcsi ügyvédsztorinak?

Igen, dolgozom a harmadik részen! Ha minden jól alakul, az ősz folyamán meg is jelenik. Remélem, hogy az olvasók legalább annyira élvezik majd, mint én az írását.

Limcsi Kiadó

Instagram

KNW Kiadó

Segítség a hazai íróknak és szerzőknek!

Ezt a posztot már megosztottam az instagram oldalán. Én ezeket tudom ajánlani hazai íróknak és szerzőknek. Amiben tudok, segítek.

2017 óta segítek a hazai íróknak és szerzőknek, hiszem, hogy az olvasóim általam találják meg a kedvenc könyvüket.

Keress fel bátran! Érdeklődj!

Email címem

Willy Duraffourg: Tolkien - Fény a sötétségben / Megjelenik május 2-án!

Willy Duraffourg

Tolkien – Fény a sötétségben

 

Megjelenik május 2-án!

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2025

Fordította: Tarcsa Zoltán

Rajzolta: Giancarlo Caracuzzo

 

Fülszöveg

Igaz történet J. R. R. Tolkien gyermekkoráról, az első világháborúban szerzett fájdalmas harctéri élményeiről, és arról, hogyan lett belőle a fantasy irodalmat forradalmasító, legendás író. A Gyűrűk Ura és A hobbit alkotójának képregényben elbeszélt élettörténete.

Iskolai évei alatt a fiatal J. R. R. Tolkien szoros barátságokat alakított ki. Amikor ő és barátai 1915-ben csatlakoztak a brit hadsereghez, a franciaországi front poklában találták magukat, ahol folyamatosan levelezve tartották egymásban a lelket. Valamennyien részt vettek a somme-i ütközetben, a történelem egyik legvéresebb csatájában. A háború borzalmai kitörölhetetlen nyomot hagytak Tolkienben és mély hatást gyakoroltak irodalmi univerzumának megteremtésére is.

A Gyűrűk Ura és A hobbit alkotójának képregényben elbeszélt élettörténete

Magyarországon jó idők járnak a Tolkien-rajongókra. Ütemesen halad a „Középfölde históriája” sorozat kiadása, sorra jelennek meg a szerző ismert műveinek szép kiállítású kötetei, és akkor a világát megidéző filmekről még nem is beszéltünk. Érdekes módon kevesebb figyelem jut magára az alkotóra. Pedig a róla a köztudatban elterjedt kép – egy csendesen éldegélő és szájában pipával szorgosan írogató angol professzor – meglehetősen hamis. Tolkien huszonhárom évesen, 1915-ben önkéntesként csatlakozott a brit hadsereghez, és megjárta az első világháború poklát. Részt vett a somme-i ütközetben, a nagy háború egyik legvéresebb csatájában. Az értelmetlen pusztítás, a szörnyű öldöklés, a halál közelsége olyan lenyomatot hagyott személyiségén, amelynek hatását akkoriban formálódó írásaira aligha lehet alábecsülni. Willy Duraffourg és Giancarlo Caracuzzo alkotópárosa ezt a hatást igyekszik a legalaposabban bemutatni a Tolkien – Fény a sötétségben című képregényben. Tolkien a hadseregben eltöltött napjait a barátaival és feleségével folytatott levelezése alapján naplószerű részletességgel tárják elénk, miközben arról is képet kapunk, miképpen tükröződött mindez egy pályakezdő író gondolataiban. A képregény így nem csupán egy életrajzi alkotás, de annak az alkotói folyamatnak is érzékletes bemutatása, amelynek során Tolkien ifjú éveiben megformálódott az a grandiózus mitológia, amelyből néhány évtized múltán kiemelkedett Középfölde árnyakkal és fényekkel teleszőtt, varázslatos világa.

Előrendelhető a kiadó webáruházában:

Multiverzum Kiadó

Szeles Judit: Világatlasz – Megjelent!

 Szeles Judit

Világatlasz

Megjelent!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2025

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Fülszöveg

Áfra János ismertetője: Egy térkép komplexitása az ábrázolás mikéntjének és a tematikus rétegzettségnek a függvénye. A Világatlasz azt a térképet részletezi tovább, amelyet Szeles Judit az Ilyen svéd és a Szextáns verseiben kezdett el felvázolni, iróniával mutatva rá a kultúra- és személyközi viszonyok közvetítésének megejtő bonyodalmaira. A versbeszélő és ismeretlen ismerősei némelykor hajóval, máskor vonattal, mikrobusszal, Trabanttal vagy épp Campinggel, olykor pedig repülővel szelik át a városrészek, országok, sőt, kontinensek határait. Előfordul, hogy a képzelet vagy a Google Maps erejével küzdik le a távolságokat, és nem egyszer versről versre vándorolnak. Nemcsak térben utazhatunk velük, hanem korszakokon és kultúrákon át, identitáslehetőségek és értékszemléletek között. A természeti jelenségek, a történelmi és irodalmi emlékezettel kapcsolatos információk, életesemények rétegződését figyelve beleközelítünk helyzetekbe, majd madártávlatra váltunk. Az idegennel újra meg újra szembenéző én nem nyugszik a neki kijelölt határok között, navigálatlan kalandozásait, átváltozásait látva rendre elbizonytalanodunk, meddig tart az övé, és hol kezdődik el valaki másnak a története. Na és mi vajon merre lehetünk ezen a magyar-svéd torzító tükörrel elrajzolt térképen? A vers beszélője tévelyedett el úton hazafelé, vagy pedig bennünket vezet félre, rakosgat ide-oda, akárha egy terepasztalon lennénk?

A szerzőről

A szerző portréját Martin Larsson készítette.

Szeles Judit 1969-ben született Csengerben. 2003 óta Svédországban él. Művei: Ilyen svéd (2015, FISZ), Szextáns (2018, JAK, versek), Ibsen a konyhában (2022, Prae Kiadó), Libegő (2023).

2019-ben Szextáns című verseskötetével elnyerte a Merítés-díjat.

Versek a kötetből

Betelepítés

Fókákat fogok telepíteni a Tiszába,

meg kunkori farkú garnélát,

a tájba applikálom a fjordokat,

gránitot rajzolok, hegyet Szegedre,

Debrecenbe meg Nyíregyházára,

hogy a pulyák is megtanuljanak síelni,

vitorlázni, nagy tankereket vezetni,

homárcsapdát kihelyezni a Békás-tóba,

a Sóstóba és a Tisza-tóba, bele

a vízbe a sót, besózom, mint a levest,

medúzákat rajzolok bele, fehéret, pirosat,

olyat is, amelyik csíp ezer csápjával,

megfűszerezem a magyar költészetet,

betelepítem sarki fókákkal, rókákkal,

olyan állatokkal, emberekkel, növényekkel,

amelyek egyelőre ismeretlenek,

láthatatlanok, kitapinthatatlanok,

kiszagolhatatlanok, a sorok közé

vörös áfonyát ültetek, tengeri sást,

meg olyan füveket,

amilyeneket még nem láttatok.

Egykori boltokban

A Sós bácsi boltja

a vasútállomás felé volt.

Finom cukorkákat árult,

párizsit, paprikát,

szemben a kenyérgyárral,

ahol hosszú sorokat

álltunk a friss kenyérért,

a vasútállomás felé,

ahonnan a tehenek jöttek

esténként a legelőről,

maguk után friss

tehénlepényeket hagyva.

Sose szerettem este

biciklizni, amikor

a tehenekkel találkozhattam,

mert féltem tőlük.

A kenyérvásárlásban is

csak a kifliket szerettem,

Sós bácsinál pedig

a finom cukorkákat.

A Dianás cukorka

volt a kedvencem.

Azt a trafikbn vettem,

mint később apámnak a Fecskét

vagy a Szimfóniát.

Öt ötven volt a Szimfónia.

Annyi, mint egy tubus

Globus mustár

a nagyboltban.

Onnan Emőke csokit loptam.

Volt, hogy tíz-tizenöt elfért

a piros dzsekim bélésében.

Esténként ettem meg,

amikor tejért küldtek

a szomszéd utcába.

Esténként az apámtól ellopott

Szimfóniát is szívtam.

Senki nem érezte rajtam

a cigarettaszagot.

Később a sörszagot sem.

A kertben dugtam el a sört.

Egyszer egy üveg pezsgőt

vettem a nagyboltban.

Egyszerre ittam meg

a kert végében a szalmakazalnál.

Bele is vetettem magam a szalmába,

csukást ugrottam örömömben.

A trafikban mindig ugyanaz

a néni ült.

Össze volt nőve a trafikkal,

alig fért el benne.

És tíz Dianás cukorkát adott

öt forintért.

A fagylalt gömbjét ötven fillérért vettük.

A csavaros fagyit többért.

A csavaros fagyiban a csokit

és a puncsot szerettem,

de legjobban a Dianás cukorkát.

Sós bácsinál Tibi tejcsokit lehetett kapni,

meg párizsit és paprikát,

delikátot és jaffát.

Utána sorban álltunk a kenyeres előtt.

Sokszor háztól hordtuk a tejet,

és nem a tejcsarnokból.

A tejcsarnok is a Sós bácsi

boltja mellett volt.

Meg kellett várni, hogy

a tehenek hazamenjenek,

megfejjék őket,

és elhordják a tejet a csarnokba.

Hétvégén volt, hogy

elbicikliztünk a szomszéd faluba,

hogy megmutassuk magunkat

a házak előtt álldogáló fiúknak.

Szép, hosszú combja volt

a barátnőmnek.

Neki mindig hamarabb sikerült

barátot szerezni.

Nekem maradt az uborkaszedés.

Őt elengedték szombaton

a videódiszkóba.

Hiába, két évvel idősebb volt.

Ma szappant árul,

mint valami fürdőskurva,

vagy mint Sós bácsi.

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó

A varázslók-trilógia szerzője fantasyként írta újra az Artúr-mondakört

 Lev Grossman: 

A fényes kard

„Ezen a királyságon lovagolt keresztül Arthur király, és akárhová ment, a nyomában visszatért a rend és a béke. Ő volt az utolsó fénysugár a sötétségben.”

A varázslók-trilógia szerzője fantasyként írta újra az Artúr-mondakört

Megjelenés: május 6.
Fordító: Kleinheincz Csilla
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás, 608 oldal

Leírás

Lev Grossman, A varázslók-trilógiával világhírűvé vált szerző, új regényében, a A fényes kardban merészen újraértelmezi az Artúr-legendát. A történet középpontjában Collum, egy ifjú lovag áll, aki Camelotba érkezik, hogy csatlakozzon a Kerekasztalhoz, ám megdöbbenve tapasztalja, hogy Artúr király már halott, és a birodalom romokban hever. A megmaradt lovagok – Sir Palomides, a bagdadi muszlim; Sir Dinadan, egy transznemű harcos; és Sir Dagonet, a bohóc, akit tréfából ütöttek lovaggá – mind kívülállók, akik most új küldetésre indulnak: visszaállítani Camelot dicsőségét egy olyan világban, ahol a mágia és a hit egyaránt megrendült. ​

Grossman tíz éven át dolgozott a regényen, amelyben a klasszikus legendák elemeit modern témákkal ötvözi. A történetben a kereszténység és a pogány hagyományok, a mágia és a valóság, valamint a társadalmi kirekesztés és az identitás kérdései egyaránt megjelennek. A regény különös figyelmet fordít a mellőzött karakterekre, új perspektívát nyújtva az ismert történetekhez. ​

A fényes kard nem csupán egy újabb Artúr-mese; ez egy mélyen emberi történet az összetartozásról, az önazonosságról és arról, hogyan találhatunk reményt egy széthulló világban. A regény számos elismerést kapott, többek között a The New York Times, a TIME és a Vox is az év legjobb könyvei közé sorolta. ​

Grossman új regénye a klasszikus mítoszok újraértelmezéséről, a társadalmi sokszínűségről és a kortárs fantasy irodalom fejlődéséről is tanúsítványt állít ki. Friss, releváns és mélyen emberi történet.

Fülszöveg

Egy ​Collum nevű, tehetséges ifjú lovag érkezik Camelotba, hogy felvételt nyerjen a Kerekasztal tagjai közé, de már elkésett: Arthur király két héttel korábban elesett a camlanni csatában, és csupán maroknyi lovag maradt életben.

A túlélők azonban nem legendás hősök, mint Lancelot vagy Gawain, hanem a Kerekasztal különcei, köztük Sir Palomides, a szaracén, és Sir Dagonet, Arthur udvari bolondja, akit csak tréfából ütöttek lovaggá. Mellettük pedig csak Nimue áll, Merlin egykori tanítványa, aki elárulta és egy domb alá zárta mesterét.

Rájuk hárul a feladat, hogy újjáépítsék Camelotot ebben a kibillent világban: bár a kereszténység Istene magára hagyta Britanniát, Morgan le Fay vezetésével visszatértek a királyságba a tündérek és a régi istenségek. A lovagoknak fel kell kutatniuk az Excaliburt, hogy a romokban heverő ország ismét egyesülhessen, ám előtte még meg kell fejteniük, hogyan bukhatott el a magányos és nagyszerű Arthur király.

A fényes kard az új évezred első nagy arthuri eposza, a hagyományokhoz hűen tele párbajokkal és kalandokkal, csatákkal és lovagi tornákkal, varázskardokkal és halászkirályokkal. Ugyanakkor esendő és mégis erős férfiak és nők története, akik annak ellenére próbálják meggyógyítani széttört világukat, hogy őket magukat is megtörte az élet.

A szerzőről

Az 1969-es születésű Lev Grossman közel 15 évig főállású munkatársa és könyvkritikusa volt a TIME-nak, mellette pedig szinte az összes többi jelentős amerikai magazinban is publikált vendégszerzőként. Az első könyveit a szabadidejében írta, mára azonban főleg ebből él: legjelentősebb műve A varázslók-trilógia, melynek mindegyik része New York Times Bestseller lett, lefektette a 21. századi fantasy alapköveit, és ötévados sorozat készült belőle. Az eddigi legutolsó műve 2024-ben jelent meg A fényes kard címmel, mely eredeti módon értelmezte újra az Arthur-mondakört.

Grossman többnyire Brooklynban él, de sok időt tölt Sydney-ben is, ahonnan felesége származik. Három gyerekük és évről évre egyre több macskájuk van.

Mások a kötetről

„Újszerű és lebilincselő történet az Arthur-mondakörről a Kerekasztal azon színes lovagjainak szemén keresztül, akik máskor nem kapnak elég figyelmet a mesékben. A varázslók szerzője ismét varázslatot hajtott végre.” - George R. R. Martin

„Mindenkinek, aki szeretett volna a Kerekasztal mellett ülni. Egyszerűen elbűvölő.” - Rebecca Yarros

„Gyönyörűen megírt, kellőképpen fura, ám rettentő emberi megközelítése Arthur királynak, ami egyszerre érződik modernnek és ősinek. Arra az örömre és ámulatra emlékeztet, amit gyerekként éreztem, mikor Arthur királyról és azokról az időkről olvastam, amikor még a világ fényes volt, tele izgalmakkal.” - Joe Abercrombie

„Ez a regény legalább annyira szól az Arthur-mondakörről, mint a róla alkotott elképzeléseinkről. Könnyedén szövi egybe a hit, a kötelesség és az identitás témáit a klasszikus kalandregények erényeivel – az ilyen történetek miatt olvasunk fantasyt.” - Ava Reid

„A leginkább A varázslók című sorozatról ismert Grossman csúcsformáját hozza A fényes kardban.” - The New York Times Book Review

„Az Arthur-legenda izgalmas, új megközelítése… Káprázatos.” - The Washington Post

Részlet a kötetből

„És ló meg páncél nélkül Collum senki és semmi. Egy árva fattyúkölyök, szegény, mint a templom egere, aki igen messze vetődött az otthonától. Vissza soha nem mehet. Arról alaposan gondoskodott, nem igaz?

Még csak azt sem tudta, kivel mérkőzik. Pusztán a véletlen vagy Isten akarata – ezúttal is hála érte! – sodorta útjába ezt a férfit, aki egy görbe kőris alatt ült a réten, fejét kezébe temetve, mintha a napfény súlya elviselhetetlenül nehezedne rá. Felnézett, és kihívást intézett Collumhoz, márpedig ki tesz ilyesmit manapság? Mintha csak a mesékből lépett volna elő. Akárki volt is ez a lovag, a régi iskola hívei közé tartozott.

A páncélja is ódivatú, mellvértje damaszkolt fekete acél, finom ezüst csigákkal és egy rózsával a közepén. Egy gazdag ember páncélja. Egy nemesé. Sisakjának csőrszerű, hegyes orra volt, és Collumhoz hasonlóan vergescut hordozott, a tapasztalatlan lovagok egyszerű, fehér pajzsát. Collum azért használta, mert valójában – mint azt megkísérelte elmagyarázni – egyelőre még egyáltalán nem volt lovag, nem tette le az esküket, de más okai is lehettek a vergescunak, mint például ha valaki megszégyenülése miatt el akarta rejteni kilétét. Sir Lancelot is olykor vergescut használt, máskülönben senki nem állt volna ki ellene.

Ugyan ez a férfi nem Lancelot volt, de ő is átkozottul jól küzdött. Igencsak tapasztalt. Collum magasabbra nőtt, ám a titokzatos lovag gyorsabban mozgott – alig látta mozdulni, aztán a csuklója – csatt! – elzsibbadt, és – peng! – lepattant páncélkesztyűjéről egy apró rögzítőszeg, mindörökre eltűnve a fűben. Ellenfele ügyesen Collum közelébe lépett, és bal kezével a csuklója után kapott, mire az ifjú kovácsfújtatóként zihálva hátraszökkent, azonban megbotlott. A férfi ekkor máris bedöfte kardját a résbe, ahol a karvértje nem illeszkedett tökéletesen, és lekanyarított egy élesen kunkorodó, fényes acélforgácsot.

Kihasználva előnyét, visszakézből lesújtott Collum fejére, hajszálnyival vétve csak el…”

Agave Könyvek