BL könyvek? Magyar? Naná?! S. A. Locryn

Az S. A. Locryn írónőnek eddig négy meleg regénye jelent meg. Első regénye a Gyufaláng volt, egyik kedvencem a másik pedig Edinburgh kék fényei címmel. Aztán két fantasy regényt írt az Éjfekete és Hugó című meleg regényt.

S. A .Locryn könyvei

Gyufaláng

Tartalom

Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.

1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.

Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?

Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?

Edinburgh kék fényei

Tartalom

Pokolian indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Méghogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén.

Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében.

Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell.

Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Sejtelmük sincs, hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy Davis elveszítse a munkáját?

Éjfekete

Tartalom

Váratlanul a fák közül egy alakot látott kilépni. Magas volt, határozottan emberi, de sugárzott belőle valami ijesztően állatias. A vér is meghűlt a látványától az ereiben, miközben az a lény felé tartott. Szél támadt körülötte, ahogy elő‐elő villanva a feketeségből egyre közelebb siklott a fiúhoz. Az a valami felé nyúlt, szíve irányába kapott.

Ez a regény nem pusztán egy romantikus YA fantasy, hanem egy olyan történet, amiben léteznek még a mesék csodái. Elliott Baxter gyakran céltáblája iskolatársai zaklatásának. Amikor egy kis éjszakai sétára invitálják a közeli erdőhöz, még senki nem tudja, milyen szörny figyel fel a fiúk mókázására. Fogalmuk sincs, hogy csínyük kis idő múlva fenekestől forgatja fel mindannyiuk életét. Az erdőből már nem ugyanaz az Elliott tér vissza.

Hugó

(Ősföldi legendárium)

Tartalom

„Amint a mágus ujjai a csuklója köré záródtak, Hugó maga mellé rántotta, és úgy ölelte meg, mintha egy rég elvesztett ikertestvért szorítana a mellkasára. Nem volt köztük semmi különbség, csak az őket elválasztó ezer év.”

Végel sosem engedte, hogy az érzelmei átvegyék felette az uralmat. Elld királynő Első Mágusaként mindent el kellett követnie, hogy győzedelmeskedjenek az akkor már majdnem kétszáz éve folyó háborúban. Ebben a szigorú szabályok által gúzsba kötött világban egy katonatársa ébreszti fel addig elnyomott érzéseit, amivel próbára teszi hűségét a Birodalomhoz és uralkodóhoz, talán még a világot is képes lenne átformálni maguk körül.

Hugó gyerekkora óta tudja, valami nincs rendben vele. Amikor az a hang megszólal a fejében, megmagyarázhatatlan dolgok történnek körülötte. Doktor Oberstorm megszállottan kutatja a fiú állapotát, saját céljai elérése érdekében semmitől sem riad vissza. Hugó a menekülés mellett dönt, de egyedül esélye sem lenne. Eleinte nem hisz a hangnak, azonban rádöbben, mindent kockára tesz, ha nem bízik benne. Ezzel a döntéssel élete összefonódik Végel sorsával.

Vajon mennyire hasonlíthat egymáshoz két idegen egy évezreddel maguk között?

Smaragd Kiadó

Sajni Patel: Fények között Dubajban - ("Ez a könyv, kedvencem lett, kiemelkedett a sok tinis könyvek között, mert nemcsak tinik égető problémáiról szólt, hanem magáról a Dubajról, az ünnepségről, családi hagyományról is. Olyan kevés ilyen történet van, nagyon örülök, hogy elolvashattam és szerintem ez újra olvasós lesz.")

Év első könyves véleményemet fogom nektek megírni. Ezúton is köszönöm Lumira Kiadónak, hogy Lumira Kör tagjaként elolvashattam Sajni Patel: Fények között Dubajban című tini romantikus könyvét. Kedvencem lett. Imádom!

Sajni Patel

Fények között Dubajban

Tartalom

 Nikki és Yash régen elválaszthatatlanok voltak.

A barátságukat egy ideje beárnyékolták különböző félreértések, viták, sértődések. Aztán miután a hősnő kamerája eltörött, a szilánkok – átvitt értelmben – a kapcsolatukban is megmaradtak.

Amikor családjaik közös útra indulnak Dubajba a dívalira, azaz a Fények Ünnepére, egyikük sem sejti, hogy ez az út sokkal több lesz egy egyszerű vakációnál. Vagy mégis? A város ragyogása, a tűzijáték és az ünnep fényei alatt régi sebek nyílnak fel… de talán a megbocsátás és az újrakezdés is lehetségessé válik.

A Fények között Dubajban egy igazi gasztrokulturális utazás, humorral átszőtt, érzelmes, mégis könnyed történet barátságról, családról, tiniszerelemről és arról, hogyan találhatjuk meg újra önmagunkat – és egymást – a világ legfényesebb városában.

Véleményem

5/5

Amikor meghirdették a Lumira Arc programot, akkor nem gondoltam, hogy bekerülök, azt meg végképp, hogy egy nagyon klassz tini romantikus könyvet fogok kapni. Bár rég kinőttem már ebből, de olykor-elcsábulok, és szívesen olvasok.

Néha jól esik a lelkemnek egy könnyed, humoros, szórakoztató történet. Főleg egy olyan történet, mely két tiniről szól. Hormonoktól, feszültségektől és minden mástól felpörögnek. Sokszor nem is tudják, mi miért történik. És itt kezdődik a történet, az ő történetük Niki és Yash.  Történet elején összevesznek, ez adja alapot az egésznek, hogy kibékülnek? Mi történik velük? Mi fog megváltozni a kettejük közt. Izgalmas végig olvasni.

Ez a könyv nemcsak tinikről szól, hanem magáról a Dubajról, Dívali eseményről, amiről sajnos halvány gőzöm sem volt, hogy létezik. Nagyon tetszett az egész. Ez pluszt adott a sablonos tini történeteknek. Sajnos nagyon kevés van, amire azt mondhatom, hogy egy a többi közül. Szeretem az olyan történeteket, mely bemutatja, hogyan épül egy kapcsolat, miként birkóznak meg egymással, az érzéseikkel és a körülöttük történt dolgokkal. S így olvasás közben óhatatlanul eszembe jutott, hogy milyen volt tininek lenni. Hát nem volt rossz… Azt hiszem.

Igazából nincs kedvencem, mindegyik szerethető, aranyos család akár Niki, akár Yash családja.

Ez a könyv, kedvencem lett, kiemelkedett a sok tinis könyvek között, mert nemcsak tinik égető problémáiról szólt, hanem magáról a Dubajról, az ünnepségről, családi hagyományról is. Olyan kevés ilyen történet van, nagyon örülök, hogy elolvashattam és szerintem ez újra olvasós lesz. Egyszerre szórakoztató, elgondolkodtató és kicsit ismeretterjesztő is egyben. Sajni Pateltől szívesen olvasnék későbbiekben. Remélem még több ilyen szuper történettel fog jönni hozzánk.

Szívből ajánlom minden tininek és felnőttnek, könnyed kis történet, abszolút kikapcsol, mesés helyekre varázsolja az olvasót.

Lumira Kiadó 

 Lumira Kiadó oldal

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Pásztor András - ("Vannak jelenetek, amelyekhez a személyes élményeim hasonlóak, de mindent átalakítottam annyira, hogy ne egyértelműen rólam szóljanak. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Pásztor András írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónak nemrég jelent meg Gyémántfelhő Kiadó gondozásában Kalitkába zárva című regénye.

Kérlek, mesélj magadról! Mit lehet tudni rólad?

Budapesten születtem, és jelenleg is itt élek. Zuglóban nőttem fel két lánytestvéremmel. Végzettségemet tekintve alap- és mesterszakon is szociálpedagógus vagyok, emellett sport mentáltréner képesítést is szereztem, ami a saját életemben is nagyon hasznos. A sport mindig is fontos része volt az életemnek, és ez ma sincs másként.

A nyári időszakban szezonálisan esküvőkön dolgozom ceremóniamesterként, így valóban sokféle területen mozgok, sok impulzus ér nap, mint nap. A sportot nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is aktívan űzöm: sokáig fociztam igazolt játékosként, ma már ritkábban és csak hobbi szinten, viszont heti 4–5 alkalommal futok. Tavasztól őszig kerékpárral közlekedem, télen pedig a feleségemmel rendszeresen fallabdázunk.

Nagyon szeretünk túrázni és utazni, világot látni – rengeteg gyönyörű hely van, amelyek inspirációt is adnak. Ugyanakkor a „benti” programokat is kedveljük: szívesen nézünk filmeket, sorozatokat, és mindketten sokat olvasunk. Az időm eléggé beosztott, ezért leggyakrabban utazás közben – buszon, metrón, villamoson – kerül könyv a kezembe. A két nagy kedvencem Agatha Christie és Steve Berry.

A Kalitkába zárva című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A kézirat első változata meglepően gyorsan, nagyjából két hónap alatt elkészült. Egyik éjjel megálmodtam a történet egy részét, ami három napig motoszkált a fejemben, míg végül le nem ültem írni. Onnantól a szavak csak jöttek, szinte megállíthatatlanul.

Ezután Laci barátom elolvasta és lektorálta a szöveget, az ő javaslatai alapján javítottam, bővítettem, így néhány plusz fejezet is bekerült. Ezt követően kiadót kerestem, és amikor a Gyémántfelhő Kiadóval megállapodtunk, a szerkesztő is elolvasta a kéziratot. Az ő észrevételei alapján is történtek módosítások, de az eredeti szöveg nagyjából 90%-ban megmaradt.

A maradék 10% viszont rengeteget javított rajta – Petra nagyon lelkes és segítőkész szerkesztőm volt, amiért hálás vagyok.

Történeteidben mennyire van jelen a fantázia és a valóság?

A valóság nagyon erősen jelen van. A helyszínek többségében személyesen is jártam, ezekből merítettem inspirációt. Vannak természetesen kitalált helyszínek is, de ezek több valós hely összeolvasztásából születtek.

A történet bizonyos elemei fikciók – például az az intézmény, amely a könyvben szerepel, a valóságban nem létezik, inkább egy ideális világ lenyomata. A szereplők mindegyikében megjelenik belőlem is valami, (olykor a jó és néha rossz tulajdonságaim is) valamint azokból az emberekből, akik hatással voltak rám az életem során.

Mikor kezdtél el írni? Hogyan indult ez a szenvedély?

Őszintén szólva sosem gondoltam, hogy az írás az életem része lesz…sőt! Mindig jobban szerettem beszélni, talán ezért is lettem ceremóniamester. Az írás 2024 őszén indult egy álomból, ami végül valósággá vált.

Más zsánerben is kipróbálnád magad?

Az első könyvem romantikus kalandregény. Szeretném folytatni a történetet, de a folytatás már erősebben krimi- és nyomozós elemeket fog tartalmazni. Emellett önálló bűnügyi történet írása is szerepel a terveim között. Sok ötletem van, rengeteg jegyzetem, és persze benne van az is, hogy egyszer megint egy álom teljesen más irányba visz.

Milyen érzés befejezni egy kéziratot?

Nehéz pontosan meghatározni, mi számít valódi befejezésnek. A végső pont számomra az, amikor a kézirat nyomdába kerül – ott már tényleg nincs visszaút. Ez nagyon jó érzés volt, de már a nyers kézirat befejezése is örömmel töltött el, bár akkor még nem gondoltam arra, hogy ez hamarosan kézbe vehető könyvé válik.

A Kalitkába zárva esetében tudtam, honnan hová szeretnék eljutni, a köztes út kidolgozása volt a feladat. Úgy érzem, ez sikerült. Nem titok, hogy a folytatás első verziója már elkészült, bár ott az elején még nem láttam tisztán a befejezést. Ezért volt egy rövid szünet, amikor inkább átgondoltam, mit szeretnék az olvasóknak átadni.

 

Miért nem használsz írói álnevet?

Nincs írói álnevem. Bár a feleségemmel egyszer kitaláltunk egyet, végül csak poén maradt. Szeretném, ha az olvasók engem ismernének meg, és büszkén vállalom a nevemmel együtt azt, amit írtam és alkottam.

Mindig ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Egyáltalán nem. Azt sem gondoltam, hogy írni fogok, azt pedig végképp nem, hogy romantikus könyvet. Ez számomra is meglepetés volt, de úgy gondolom, minden okkal történik.

Milyen érzés volt, amikor megjelent az első könyved?

Leírhatatlan boldogság volt először kézbe venni a könyvemet. Az egész folyamat nagyon gyorsan zajlott. A Kalitkába zárva 2025 októberében jelent meg, és még most is nehezen hiszem el. Külön öröm, hogy érkeznek visszajelzések, amelyekre a jövőben is számítok, ugyanis tényleg minden vélemény érdekel, legyen pozitív vagy negatív.

Az írás nálad inkább tervezett vagy impulzív folyamat?

Az első könyvem teljesen impulzív volt: ahogy jöttek a gondolatok, úgy írtam. A második kézirat már sokkal tudatosabb. Mivel az első történetére épül, figyelnem kell az összefüggésekre, és mivel sorozatban gondolkodom, előre is tervezek. Tudatosabban írok, és más műfaji elemekkel is kísérletezem.

Vannak kedvenc jeleneteid? Volt olyan rész, amit nehéz volt megírni?

Vannak jelenetek, amelyekhez a személyes élményeim hasonlóak, de mindent átalakítottam annyira, hogy ne egyértelműen rólam szóljanak. A futás például fontos szerepet tölt be az életemben, így nem meglepő, hogy a könyvben is többször megjelenik és ezeket a részeket kifejezetten szerettem írni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted?

Minden egy álomból indult, és ezt az álmot viszem tovább. A főszereplő, Niki történetét már hosszabb távra megalkottam, és remélem, lesz lehetőségem arra, hogy az olvasók előtt is kibontsam.

Kik olvassák elsőként a kézirataidat?

Elsőként mindig a feleségem, aki nagyon kritikus – sokat olvas, így számomra is biztos pont a véleménye. Laci barátom lektorálja a szöveget, már írás közben is folyamatos visszajelzéseket ad, ami rengeteget segít. Emellett egy másik barátom, Barbi is olvassa a nyers kéziratot, az ő észrevételei szintén nagyon hasznosak.

Hogyan fogadta a családod a hírt?

A feleségem kezdettől fogva tudta és támogatott. A szüleim és testvéreim a kézirat elkészülte után értesültek róla, és nagyon meglepődtek, főleg azért, mert inkább beszélős emberként ismernek. Szüleim és anyósom az elsők között olvasták el a könyvet, apukám pedig már kétszer is elolvasta a Kalitkába zárva című regényt.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Először is azt, hogy olvassanak könyveket, hiszen rengeteg jó történet van, még ha néha nehéz is választani. Ha valaki az én könyvemet is elolvasta, annak nagyon örülök és várom a visszajelzéseket. Facebookon, Instagramon és TikTokon is elérhető vagyok. És azért is érdemes bekövetni, mert információkat adok a megjelent és a folyamatban lévő könyvem kapcsán.

Tudom, hogy nem mindenkinek fog tetszeni, és ezt elfogadom. Az írás célja számomra az, hogy legalább egy olyan rész legyen a könyvben, ami megérinti az olvasót, ami benne marad, vagy később eszébe jut. Így szeretnék nyomot hagyni.

Végül azt üzenem mindenkinek: ajánlják az elolvasott könyveiket és ne ítélkezzenek előre. Ha valamelyik könyv nem népszerű vagy negatív értékeléseket kapott, az ne tartson vissza másokat, mert lehet, hogy épp az lesz valaki kedvence. Ha pedig tetszett a könyv, akkor különösen fontos az ajánlás, ugyanis ebben a zajos világban e-nélkül nehéz eljutni az olvasókhoz.

Pásztor András írói oldal

Gyémántfelhő kiadó

5 év szünet után érkezik Christopher Moore vadonatúj regénye a magyar olvasókhoz

 Christopher Moore: 

Múzsa a díványon

„Klimt nyelvén már ott volt, hogy ő Gustav Klimt, a kurva életbe, a bécsi szecesszió mozgalmának alapítója és vezéralakja, a leghíresebb festő az egész Osztrák–Magyar Monarchiában, a bécsi előkelő közönség kedvence, akinek Európa minden jelentős múzeuma udvarol, hogy kiállíthassa a képeit, és akkor rajzol cickót, amikor csak kedve szottyan.”

5 év szünet után érkezik Christopher Moore vadonatúj regénye a magyar olvasókhoz

Megjelenés: február 10.
Fordító: Pék Zoltán
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 400 oldal

 

Leírás

 

Christopher Moore Múzsa a díványon című regénye pontosan azt nyújtja, amit a szerző legjobb műveitől várunk és megszoktunk: szellemes irodalmi játékot, kulturális utalásokkal sűrűn átszőtt történetvezetést és egy olyan alapötletet, amely egyszerre provokatív és meglepően emberi. A viktoriánus kor tudományos megszállottságait és erkölcsi képmutatását kifordító regény középpontjában az élet mesterséges teremtésének vágya áll, de Moore-t nem a horror, hanem az abszurd és a morális következmények érdeklik.

 

A Múzsa a díványon különleges erénye, hogy a klasszikus Frankenstein-mítoszt nem újrameséli, hanem újragondolja: finom iróniával, váratlan nézőpontváltásokkal és egy szerethetően groteszk szereplőgárdával. A regény egyszerre intelligens paródia és komoly kérdéseket felvető próza az emberi felelősségről, a teremtés etikájáról és arról, mit jelent „élőnek” lenni.

 

Moore humora ezúttal is pengeéles, de sosem öncélú: a poénok mögött valódi irodalmi tudás, ritmusérzék és karakterépítés húzódik meg. A Múzsa a díványon ideális belépőpont új olvasóknak, miközben a régi rajongók számára is frissnek hat. Egy regény, amely egyszerre szórakoztat és gondolkodásra késztet.

Fülszöveg

  

Bécs, 1911. Gustav Klimt, a világhírű festő, a bécsi felső tízezer kedvence észrevesz egy meztelen nőt, aki holtan hever a Duna-parton. Tudja, hogy hívnia kéne a rendőrséget, de nem bírja megállni, hogy előbb ne rajzolja le. Ám miközben rajzol, a nő felköhög. Életben van!

 

A műtermében Klimt és az egyik modellje/múzsája, Wally gondoskodnak a vízbe fúlt lányról, aki nem emlékszik, kicsoda, vagy hogyan került a vízbe. Klimt a Judith nevet adja neki az egyik leghíresebb képe után, és elhatározza, hogy segít neki emlékezni.

 

Sigmund Freud és Carl Gustav Jung segítségével Judithnak eszébe jut, hogy száz éve az északi sarkvidéken volt egy ládába zárva, köszönhetően egy Victor Frankenstein nevű embernek, és hogy többször is járt az Alvilágban.

 

De akkor hogyan kerül ide, Bécsbe? És miért üldözik annyian, köztük Geoff, a croissant-zabáló északi ördögkutya?

 

Legújabb regényében Christopher Moore a századelő európai művészvilágát tárja elénk a tőle megszokott különc karakterekkel, szellemes leírásokkal és persze sajátos humorral.

A szerzőről

 

Christopher Moore 1957-ben született az ohiói Toledóban. Az édesapja autópályarendőr volt, az édesanyja pedig bolti eladó. A tanulmányait az Ohio Állami Egyetemen kezdte, majd a Santa Barbara-i Brooks Fotográfia Intézetben folytatta. 19 éves korában költözött Kaliforniába, 2003-ban pedig Hawaiira. Jelenleg San Franciscóban él. Az első könyvének – Ördögöd van – 1992-es megjelenése előtt ácsként, bolti eladóként, éjszakai portásként, biztosítási ügynökként, pincérként és rock and roll DJ-ként dolgozott. Azóta sikert sikerre halmoz a regényeivel, melyek közül a legismertebb a Biff evangéliuma, illetve a Vérszívó démonok, Totál szívás és Csak egy harapás című kötetekből összeálló Love Story-trilógia. Moore eddigi legutolsó regénye 2025-ben jelent meg Múzsa a díványon címmel.

A szerző köteteiről írták

„Ezt nem lehet csak úgy kitalálni – kivéve Christopher Moore esetében.” - Washington Post

 

„Az amerikai humor egyik legeredetibb hangú alkotója.” - Kirkus Reviews

 

„Christopher Moore egy nagyon beteg ember – a szó lehető legjobb értelmében.” - Carl Hiaasen

Részlet a kötetből

 

„Elektromos tűz révén született jégbe és gyötrelembe, soha nem volt hozzá hasonló. Egy évszázaddal később egy hajnalon Bécsben a híres festő, Gustav Klimt éppen hazafelé tartott az Operából egy gazdag özveggyel töltött élvezetes este után, és holtan találta a Duna-csatornában.

A cilinderes-frakkos Klimt megtorpant a Rossauer hídon a rakpart betonlépcsőjén heverő halvány levendulaszínű alak láttán. A nő a hátán feküdt, meztelen felsőteste a lépcsőkön, karja széttárva, csípője és lába csupán illékony-fehérnek tűnt a sáros víz felszíne alatt. Sárga haja tincsekben kígyózott le a lépcső szélén, lebegtette a lassú áramlat.

Klimt körülnézett, hátha talál valakit, akinek szólhatna, de ebben az órában senkit sem látott, pedig a távolból hallotta lovak patáinak kopogását és a Ringstrassén közlekedő villamosok elektromos zúgását. Lekapta a fejéről és a hóna alá vágta a cilinderét, majd lesietett a hídról a csatornaparti lépcsőhöz.

Negyvennyolc éves volt, eleve robusztus testalkatát még jobban megerősítette a vívás és a festőállvány előtti ácsorgás. De nem leplezhette középtáji domborulatát, amelyet a Café Tivoliban reggelire nagy adagban fogyasztott, jó sok kuglófnak meg tejszínhabnak köszönhetett. Kopaszodó üstökén szőke hajszálak elszánt szigete árválkodott, rövid, hegyes szakálla pedig illett a huncut mosolyhoz, mely oly gyakran húzta ráncba szeme sarkát.

Szaporán lépkedett lefelé a lépcsőn, bár a legcsekélyebb sejtelme sem volt, mihez kezd majd, amikor odaér. A nő mintha az ő valamelyik festményéből csusszant volna ki: a Vízikígyókból vagy az Aranyhalakból, azokból a fantáziamotívumokból, amelyekben sápadt, hajlékony nők siklanak közömbösen a vágy medencéiben. Azokból a festményekből, amelyeket több ezer vázlatrajz és fiatal modellekkel a műteremben eltöltött több száz óra eredményezett, mégis csak ebben a pillanatban, a holttest fölött állva ötlött fel benne, hogy akárcsak ez a szegény, vízbe fúlt lány, a festményeken szereplő egyik nő sincs tudatában az ő jelenlétének.

Tudta, hogy rendőrt kellene hívnia, vagy még inkább orvost, de csak állt és bámulta a nőt. Bőrének levendulaszín foltjain hajszálnál is finomabb fehér vonalak rajzolódtak ki, mintha egy művész gondosan felskiccelte volna az alakját, végtagjainak körvonalait, majd kiradírozta volna. Vagy inkább akvarellel pingálta viaszos papírra. Különös volt. Ugyanakkor lenyűgöző. Az életben nem lehetne látni a vonalakat, futott át a fején, mert a lány az életben sosem lenne ilyen színű. Ezzel a gondolattal előhúzott a kabátja belső zsebéből egy bőrkötésű jegyzetfüzetet, és egy ceruzacsonkkal nekilátott felvázolni a lány alakját.”

Agave Könyvek

Ljuba Jakimcsuk: Donbaszi sárgabarackok – Megjelent!

 Ljuba Jakimcsuk

Donbaszi sárgabarackok

Megjelent!

Donbaszi sárgabarackok – Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2026

Fordította: Vonnák Diána

Szerkesztette: L. Varga Péter

A kötetterv és az illusztrációk Okszana Joris és Nazar Hajducsik munkája.

A borító a 2023-as ukrán kiadás alapján készült.

Fülszöveg

Meddőhányók, tárnák, gyárkémények. És BTR harckocsik. Ljuba Jakimcsuk szemével a Donbasz keserédes, tágassággal teli modern mese, a helyszín, ahol az ukrán avantgárd elejtett fonalát újra fel lehet venni – és immár egy évtizede elvesztett, megszállt otthon. A Donbaszi sárgabarackok pimasz, játékos és bátor szembenézés az addig ismert világ összeomlásával, egy költő számvetése azzal, hogy eszköze, lételeme, a nyelv kifordul magából, széthullik, elnyűvi a valóság. Ahelyett, hogy újra egésszé erőltetné, Jakimcsuk a dadogásokból, nyelvbotlásokból, szójátékokból gyúr új nyelvet, és ezen az új hangon követi, naplózza végig az évet, amikor minden megváltozott. Kevés ilyen erős és eltéveszthetetlen hangot találni a kortárs európai költészetben.

A szerzőről

Ljuba Jakimcsuk (1985) ukrán költő, újságíró, forgatókönyvíró. A donbaszi Pervomajszkban született, bányászcsaládban. Luhanszkban és Kijivben tanult, Kijivben él. Verseit tucatnyi nyelvre lefordították, hazájában többek között a Bohdan-Ihor Antonics-díjat és a Szmoloszkip-díjat nyerte el, az USA-ban a Kovalev Foundation nemzetközi költészeti díját. 2022-ben a Grammy-gálán szavalt John Legend műsorában. A Szó háza: befejezetlen regény (2021) című játékfilm dramaturgja, számos zenei és színházi projekt alkotója.

A szerző portréját Alina Ruda készítette.

Versek a kötetből

nem érkeznek meg a levelek

hozzám a levelek már rég nem érkeznek meg

nem azért, mert a fronton meghalt valakim

vagy mert a küszöbön átlépve összeesett

mint egy bögre, ami nem tudja tartani magát

mint a levágott haj

bogárral virággal teli széna

nem ezért

 

a krónikát költők írják

így főképp a szív dolgairól szól

a szív meg csak ketyeg mint a falióra

kamrás félhold-óra

kinyújtott csillagkezekkel

azt kérik, mindent éljek meg

azt kérik, éljek még

hogy emlékezzek Mária mamára

aki szeretett nagybetűkkel írni

füzetek esővonalába

 

de hozzám a levelek nem érkeznek meg

sem szálló pitypanggal

sem postagalambbal

 

a galambok most csak influenzát hoznak

a pitypang csak szellőt

 

még a postásnő is

részmunkaidős, csak a nyugdíjat hozza

az én kedves postásnőm

elkezdett leveleket írni nekem

az utolsó apostol ebben a világban

aki az összes betűt ismeri

 

Ivan Velikovszkijnak

hogyan öltem

most minden családi kapcsolatom telefonos

és minden családi kapcsolatom kihallgatják

tudni akarják, kit szeretek jobban, anyát-e vagy apát

tudni akarják, mitől beteg a mamám, aki a kagylóba kiált: jaj, jaj

kíváncsiak arra is, mit gondol a húgom a barátjáról

aki korábban az én barátom volt

 

most minden telefonos kapcsolatom vérrokonság

a vérem mindenből kihallható

tudniuk kell, hány százalék benne az ukrán,

a lengyel, az orosz és hogy van-e benne cigány

és tudniuk kell, hogy kinek adtam belőle

hogy a hemoglobinszintem zuhant-e le vagy a tető

és hogy lehet-e sejtfalból határfalat húzni

 

köztem és anyám közt sírhalmok százai

és nem tudom, hogyan ugorjam át őket

köztem és apám közt száz lövedék repül

és nem tudom madárnak látni őket

köztem és a húgom közt fém pinceajtó

középen ásónyéllel kitámasztva

köztem és a mamám közt imából paraván

vékony selyemfal, nem ereszt át semmit, de semmit

 

annyira egyszerű telefonon tartani a kapcsolatot a családdal

annyira könnyű a számlát inszomniával és nyugtatókkal kiegyenlíteni

és mint a részegség, olyan hallgatni ahogy a másik vére a fejhallgatón dobol

főleg, hogy közben az enyém sörétté csomósodik és kilő

puff!

!

Megvásárolható a kiadó webáruházában: 

Donbaszi sárgabarackok – Prae Kiadó

Politika, technológia, egészség – Az Agave Könyvek új, ismeretterjesztő imprintet indít

 Politika, technológia, egészség – Az Agave Könyvek új, ismeretterjesztő imprintet indít

LUMEN – BEMUTATKOZIK AZ ÚJ IMPRINTÜNK!

 

Egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk. Lumen néven egy új, ismeretterjesztő könyvekre fókuszáló imprintet indítunk, melynek keretében elismert szerzők és szakemberek változatos témákban írt könyveit hozzuk el nektek. Az egyik legfontosabb célunk a sokszínűség, megmutatni, hogy milyen világban élünk, milyen lehetőségekkel és kihívásokkal állunk szemben, legyen szó akár politikáról, technológiáról, egészségről vagy sok minden másról. Hol vagyunk ebben mi, és mit tudunk tenni, hogy naprakészek és tájékozottak legyünk a lehető legjobb mentális és fizikai formánkban? Ezekre a kérdésekre keressük a választ izgalmas és elgondolkodtató könyveken keresztül.

 

Idén 12 címmel készülünk, melyekből az első hármat már most be is mutatjuk nektek:

Alexander Stubb:
A hatalom háromszöge: Az új világrend egyensúlyának helyreállítása

 

(megjelenés: február 24.)

Finnország jelenlegi elnöke, aki diplomataként, akadémikusként és politikusként is évtizedeket töltött a nemzetközi porondon, személyes tapasztalatait és szakmai meglátásait ötvözve írt könyvet arról, hogyan került veszélybe a világrend, és milyen új nemzetközi rendszer körvonalazódik. Stubbról sokszor olvashatunk a hírekben, kulcsszereplő európai és transzatlanti diplomáciában, például ő golfozhatott Donald Trumppal, ahol politikai és stratégiai kérdések informális megbeszélése zajlott. E könyvében arra figyelmeztet, hogy ha a Nyugat nem tanul meg újra figyelni és hallgatni a világ többi részére, elveszítheti a helyét abban a világrendben, amelyet valaha ő maga épített fel.

 

Cory Doctorow:
A nagy elszaródás: Miért romlott el hirtelen minden, és mit tehetünk ellene?

 

(megjelenés: március 17.)

Cory Doctorow-t a sci-fi olvasóknak nem kell bemutatni, hiszen több könyve megjelent már magyarul az évek során, ugyanakkor a neves gondolkodó az utóbbi években inkább ismeretterjesztő műveket ír, és egyelőre úgy tűnik, hogy ezekkel még nagyobb sikert arat. Ő állt elő az “enshittification” (elszaródás) szóval, amit az Amerikai Nyelvészeti Társaság 2023-ban az év szavának választott, és amivel az életünket átszövő, fontos online szolgáltatások lassan teljesen használhatatlanná és élvezhetetlenné válásának folyamatát írja le. Doctorow egyenesen kimondja: az internet pocsék hely lett, ugyanakkor megoldása is van a problémára. Ezt taglalja ebben a provokatív könyvben, ami a címe ellenére komoly írás arról, hogy mi történt az online közösségi terekkel az elmúlt évtizedekben.

 

Dr. Sara Gottfried:
Nők, hormonok, táplálkozás: 4 hetes program a hormonális egyensúlyért, az egészséges testsúlyért és a jó közérzetért

 

(megjelenés: április 14.)

Dr. Sara Gottfried orvos, kutató, oktató és egészségügyi tanácsadó. Kutatási és szakmai fókusza a mentális és fizikai egészség határterületeire, a személyre szabott molekuláris profilalkotásra, a viselhető egészségügyi eszközök alkalmazására, valamint ezek egészségügyi kimenetelre gyakorolt hatására irányul. Ebben a könyvben egy forradalmi, nők számára kifejlesztett diétás programot mutat be, amely figyelembe veszi a női szervezet egyedi hormonális igényeit. Úttörő módszere hormonális egyensúlyteremtéssel támogatja a zsírégetést és a közérzet javítását. Az olvasók így nemcsak könnyebben szabadulhatnak meg a felesleges kilóktól, de az elért súlyt is könnyebben megtarthatják, miközben hangulatuk kiegyensúlyozottá válik, erőnlétük, állóképességük növekszik, fizikai és szellemi frissességük fokozódik.

 

Az új imprintünk első kötetei a hét második felében felkerülnek előrendelésbe is!

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Julia RedHood - ("Ez a tevékenység segített erősnek maradnom. Így megszerettem. Az én utam nem olyan pozitív és kedves, mint másoké. Inkább szomorú. Egy kapaszkodó volt, egy önkifejezési forma, egy csendes kiáltás.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Julia RedHood írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a két megjelent könyvéről. Az egyik sci-fi regénye In Flames-Égess el címmel, a másik pedig valós események alapján íródó történet a Kötődés.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Átlagos életet élek egy kis faluban, nevelek egy négyéves kisfiút, aki a mindenem. Nincsen diplomám és még szakmám se. Legtöbbször gyárban dolgoztam egyszerű szalagmunkásként. Az írás gyerekkorom óta az életem része. Sokat jelentett nekem már 12 évesen is. Elrepített engem egy álomvilágba. Kamaszkoromban arra szolgált, hogy kifejezzem az érzéseimet a történetemen keresztül. A későbbiekben is ezzel a céllal alkottam. Majdnem tíz éve vagyok online felületen íróként, azóta rengeteg dolog történt. Nem csak tanultam és tanultam írni, emellett értem el helyezést pályázaton, nyertem irodalmi díjat, pár könyvemről érkezett szakember által pozitív vélemény, több antológiában megjelentem novellával. Ennek ellenére fájdalmas visszatekintenem írói múltamra, mert minden könyvemre rátelepedett a gyerekkoromban átélt trauma. Kerülni akartam a témát, azonban nem lehet, ha az írásaimról van szó.

In Flames-Égess el című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem kutattam sokat. A férjem segített pár kérdésben. Nagyon nehéz volt a főszereplő, Dustin által használt kesztyű megtervezése, ami a képességét fegyverré változtatja. Próbáltam fejleszteni őt, hogy igazi szuperhős legyen.Nem ilyennek terveztem, a romantikus oldalt szerettem volna erősíteni, de rengeteg lehetőség rejlett még a történetében. A sci-fi zsáneren kívül fantasy és krimi elemeket is tartalmaz. Szeretem a kevert zsánerű történeteket. Egy év alatt készült el, és izgalmas volt új vizekre evezni.Végül összejött egy kalandos történet, egy fiúról, aki nem csak különleges, megtalálja önmagát, a bátorságát, a szerelmet és felfedezi, hogy a képességével harcolni is tud, ha kell. Sosem írtam ehhez hasonló mozgalmas írást. Imádtam dolgozni rajta. Második kötetét 2026-ra tervezem. Remélem, belefér. Szórakoztató, izgalmas regény egy unalmas délutánra.

A másik könyved a Kötődés pedig valós események alapján íródott, miért?

Hú...ez nem olyan erős írásom, mint az In flames, de többet nem tudtam volna kihozni belőle, mert ezek az esemény legfontosabb pillanatai. Sok-sok emlékem van a könyvben leírtakon kívül is. A Kötődés az én igaz történetem. 12 éven át próbáltam elmondani, de nem emlékeztem, csak éreztem, hogy valami nincs rendben bennem. Minden könyvemben át akartam adni az érzéseimet, mintha kiáltanék, hogy hátha meghallja valaki. Aztán 28 éves koromban eszembe jutott. (Kicsit több mint egy éve.) Az olvasóimtól kértem segítséget a facebook csoportomban. Kértem, aztán kitöröltem. Megint kértem, és töröltem. Később kiderült, hogy a környezetemben lévőknek el kellett volna venniük tőlem a telefont. A családommal se beszélhettem pár napig, nehogy újra traumát szenvedjek. Egy elég összetett, súlyos trauma, amely során mentális, testi és szexuális bántalmazást is kaptam. 12 éves lehettem az elsőnél, és 17 az utolsónál. Több személy (fiúk, férfiak) követték el. Az egyikük velem egyidős volt, és bármennyire furcsa, ő ártott nekem a legjobban. Sosem éreztem annyira extrém gyűlöletet senkin. Én is pont így éreztem iránta már a végén. Erőteljes megfélemlítéssel (néha mások segítségével), manipulációval létrehozta nálam a traumakötés egy olyan változatát, ami miatt 12 év elteltével istennek tekintettem őt.(bonyolult állapot)Egymásra halmozott rengeteg bántalmazó eseményt, hogy ne tudjam feldolgozni, így a legtöbb részét elfelejtettem. Ráépült arra, ami 12 éves korom környékén történt, és teljes amnéziával gyógyult. Többször felelevenítette, és újra traumatizált. Ekkor mindössze 16 éves volt.Találkoztam vele 2023-ban, és a jelenléte, a hangja, az érintése mély depresszióba sodort. Folyamatos rémálmokat éltem át vele. Egy évre rá, egy üzenetváltás során feltett egy kérdést, aminek a hatására pár nap múlva vissza tudtam emlékeznia tetteire. Csupán annyit kérdezett, hogy „kötődök-e tőle”. Nem igazán értettem. Aztán két napig nem ettem, nem ittam, nem aludtam. Fel-alá sétáltam, mint egy őrült. Majd a párom bevitt a kórházba. És végre, 12 év után valaki hitt nekem. Olyasvalaki, aki meg tudott gyógyítani.

A Kötődés c. könyvem a feldolgozás része. Az a történet, amit mindig el akartam mesélni. Nem csak a történések, a dialógusok 90%-a is eredeti, elhangzott. Így uralni tudom ezeket a szavakat, és soha többé nem vagyok hajlandó elfelejteni. Így uralni tudom az egész eseményt.A regény alkalmazkodik a pszichológiai thriller, dráma zsánerekhez, a helyszín és a szereplők nevének megváltoztatásával.

Van vele egy fontos célom. Úgy örülnék, ha jobban törődnénk egymással. Gyakran alig lehet észrevenni, hogy valakit bántalmaznak. Sokszor el sem hiszik annak, aki segítséget kér. Muszáj legalább egy emberben bíznia a bántalmazottnak, mert ha egyedül marad talán sosem képes a feldolgozásra. Ha valaki eléd áll egy hihetetlennek tűnő történettel, a legjobb, amit tehetsz, hogy hiszel neki.

Szeretném, ha a regény üzenet lenne azoknak, akik szenvednek valamitől. Szeretném, ha tudnád, hogy nincs lehetetlen, csak akarni kell. Lehet, hogy nem hiszed el, mekkora erő van benned addig, amíg az élet meg nem követeli tőled a bátorságot. Megvívható minden harc, és győztessé válhatsz. Soha, soha ne add fel!

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkettő ugyanannyira jelen van. Valós emberi érzésekre, az emberi élet kézzel fogható történéseire alapozom az összes írásom. Szeretem a mélyebb drámai, megindító témákat. Fantasy zsánerben jól alkalmazható az allegória, és a következő könyvem pont annyira valós lesz, amennyire fantáziadús is.

A következő könyvem a Lilith halála darkfantasy, ami már Wattpadon olvasható. Az örökségben lévő világot folytatja, fejleszti egy teljesen új történeten keresztül. Rendkívül sötét, de ugyanakkor érzelemdús írásnak szánom, amiben megjelenik a gyász, a valódi félelem és szerelem egy bátor főszereplő szemén át látva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Anyukám mindig azt mondja, hogy így születtem. Lehet. Nem tudom. Régen én is azt hittem.Valójában csak elmenekültem a valóság elől. Olyankor nem fájt semmi. Akkor voltam 12-13. 16 évesen már azért írtam, hogy büszke lehessek magamra. Ekkor telepedett rá a trauma teljesen a művészetemre.A traumakötés miatt azt hittem, hogy szerelmes vagyok, és írtam egy könyvet a bántalmazómról. Mindent leírtam benne, amire vágynék tőle, közben nem hagyott nyugodni a tudat, hogy meg akarom ismerni őt, kielemezni a cselekedeteit, kideríteni a „miértet”. Talán mégis születtem valamilyennek, de nem kifejezetten az írásra.Már tinédzserként tanulmányozni kezdtem valamit, ami meghaladta a képességeim, megedzette a gondolkodásom, arra késztetett, hogy megértsem a bonyolult dolgokat. Akkoriban minden vágyam volt tudni, hogy miért más, mint a többi fiú. Nem értettem egészen, mert ehhez felnőtt elme kell, de nem akartam feladni. Ilyen célhoz, gondolkodáshoz a legjobb eszköz a regényírás.

Sosem tudtam ennél pontosabban és őszintébben megfogalmazni ezt a választ. Ez a tevékenység segített erősnek maradnom. Így megszerettem. Az én utam nem olyan pozitív és kedves, mint másoké. Inkább szomorú. Egy kapaszkodó volt, egy önkifejezési forma, egy csendes kiáltás. Ilyenkor sokan felteszik a kérdést: Miért nem árultad el? Miért nem kértél segítséget? Kértem. Hú! Nem is akárkitől. Akitől csak mertem. De sokáig a számra se bírtam venni a tetteket. Nem tudtam kimondani, hogy ez velem történik. Közben a megfélemlítés és az érzelmi elszigetelés befogta a szám.

Azóta az írás más eszközzé vált a kezemben. A tapasztalataim tükre, akkor is, ha egészen másról írok. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben lesz még nagy inspirációm, mint a Védtelenül c. könyvsorozatomban ábrázolt betegségek. Bárki sorsát át tudom élni, aki kicsit is hasonlít rám. Illetve az embert nem egy dimenzióban látom, hanem a személyiség összes színét. Így formálok karaktert. Az empátia, amit mások felé gyakorlok segít megértenem az emberi viselkedést. Önismeret során jöttem rá erre, és segített eljutnom a megbocsátásig a saját negatív tapasztalataim tekintetében. Ez volt életem eddigi legnehezebb feladata, és sikeresen teljesítettem. Már önmagában okot ad arra, hogy írjak.Szeretném megmutatni, hogyan lehet megtenni akkor is, ha a bűn megbocsáthatatlan, közben meghagyva a tisztánlátást: nem mentve fel a bűnöst bűne alól.

Más zsánerben is tervezted márkipróbálni magad?

Írtam már szinte mindent. A jövőben fantasy, sci-fi, gótikus thriller várható tőlem. Ezek az eredeti zsánereim, de amíg nem emlékeztem a kamaszkoromra egy burokba zárva éltem, elrejtve az érzések elől. Nem tudtam, hogy milyen a szerelem, a szeretet, és nem éreztem az emberi érintést. Szorongva vettem a közeledést, de minden vágyam volt érezni valamit. Ezért romantikus könyveket írtam. De már nincs rá szükségem, mert érzek mindent. Persze, lesz szerelem a könyveimben, mert jó írni róla. És bocsánatot kérek azoktól, akik szerették a romantikus könyveim. Nem megy. Tényleg. Mert az nem én vagyok. Vagyis én vagyok, de nem csak ennyi. Többet is bele tudok tenni egy könyvbe a puszta szerelemnél. Akkor miért ne legyen így? Vannak nagyon szép fantasy, sci-fi ötleteim romantikával keverve. Így igazán érzelmes regényeket írhatok.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mintha befejeznék egy feladatot. Büszke vagyok, mert létrehoztam valami érdekeset, kreatív dolgot, és csak ámulok rajta. Olyan szerző vagyok, aki sosem ír vázlatot, így csupa meglepetés és izgalom, hogy egy jelenetből egy kerek történetet csinálok.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A Julia név Stephen King egyik regényéből van, a RedHood az eredeti nevemre utal.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nem akartam író lenni. Én csak írni szeretek. Azt hittem, hogy egy megjelenés betölti a lelkemben az űrt. De bennem egy akkora űr volt, illetve van, amit már soha, semmi sem tölt be. Úgyhogy csak örülök annak, hogy vannak könyveim. Sosem arra vágytam, hogy ismert író legyek, hanem arra, hogy elmondhassam az eredeti történetem, ami az összeset inspirálta.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Minden, ami érzelmileg hat rám inspirál. Elgondolkodtat, és egy történetet csinálok köré, hogy kifejezzem a véleményem. Közben minden szóra, írásjelre figyelek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A legutóbbi kettőben nincs. A Kötődés olyan volt, mint egy foghúzás az egész. Nehéz volt minden sora, nem csak egy jelenete, de jólesett. Az In flamest az első sorától az utolsóig imádom.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A zene nagyon fontos nekem. Segít felvenni a hangulatot. Cigi, kávé, hangolódok. Ez a rituálém. Én mindig magamról fogok írni. Annyira sok-sok elgondolkodtató eseményt éltem át, hogy egy élet is kevés lesz megfogalmazni a tapasztalataimat.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első a férjem. Tetszik neki, hogy mennyi világ van a fejemben, amiről eddig nem tudott. Boldoggá tesz, hogy szereti, amit csinálok. Főleg a sci-fi, fantasy ötleteimet kedveli. Ő szokott segíteni, ha bizonytalan vagyok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkék rám, szerintem jobban, mint én magamra. Anyukám az első regényemből készült könyvet olyan örömmel vette át, hogy teljesen meglepett vele. (Az örökség) Amikor a trauma feldolgozásának kellős közepében voltam, szólt a nővérem, hogy írjak már! Egyébként nagyon nehezen sikerült, mert folyton emlékeztetett a negatív eseményekre. Szóval, nem tudnak máshogy elképzelni engem.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Remélem van még valaki. Bocsánatot kérek, amiért eltűntem egy évre, és mert csalódást okoztam. Most érzem azt, hogy élek, mintha újjászülettem volna. Úgy érzem magam, mint egy virág, ami kinyitotta minden szirmát, és így is marad. Színes és boldog. Nagy lelkesedéssel írok, és fontos nekem, hogy jól csináljam. Érzelmes, drámai, mély tartalmú, de izgalmas könyvekre számíthattok tőlem. És köszönöm, hogy maradt néhány ember, aki nem tart őrültnek.

Youtube csatorna

Julia RedHood írói oldal

Wattpad