Szántó Dániel: A hatszög (Budai Viktor 2.) - ("Egy szóval fantasztikus, ha lehetne nem öt hanem tíz, vagy húsz csillagot adnék erre a kötetre. Mostantól tűkön ülve várom a következő részt. Remélem, mihamarabb elolvashatom majd, Szántó Dániel mestere a feszültségkeltésben. ")

Néhány hete kaptam kézhez Szántó Dániel második regényét az A hatszög című kötetet (Budai Viktor 2.) sorozatot. A könyvet Alaxenadra Kiadó gondozásában jelent meg. Számomra ez a kötet elképesztő volt, lendületes, sodródó és izgalmas. Egy percet sem unatkoztam. Szívből merem ajánlani minden krimit kedvelő olvasóimnak a könyvet.

 Szántó Dániel:
A hatszög
(Budai Viktor 2.)

Tartalom.

„- ​Tőlem akarod hallani, hogy egy sorozatgyilkos fekete nőkre vadászik az országban? Ez baromság! Ha sorozatgyilkos lenne az elkövető, aki azt akarta volna, hogy megtaláljuk a holttestet, akkor hátrahagyott volna egy üzenetet vagy egy jelet az áldozatok körül, hogy kérkedjen vele. Érted? Kellene lennie valaminek, ami összeköti a helyszíneket. Valami konkrétnak. Itt viszont nincs semmi. Üres az egész.
– Ez nem az elbaszott Pszicho – rázta meg a fejét Hajnalka.”

Faji indíttatású sorozatgyilkosság Magyarországon.
Egy feltörekvő, fiatal, jóképű rendőr, akiért odavannak a nők.
Egy kiégett, lezüllött, iszákos nyomozó, aki odavan a nőkért, de már az utolsókat rúgja.
Középkorú, fekete női áldozatok, brutális kegyetlenséggel meggyilkolva.
Kétségbeesett hajsza az elkövető után, ami minden szereplő életét gyökeresen megváltoztatja.
Szántó Dániel új regénye pergő cselekményű, lélektani és társadalmi kérdéseket feszegető krimi a mai Magyarországon a Balaton-felvidéki Uzsától Budapesten át egészen Miskolcig.
Ez a történet senkit sem fog hidegen hagyni.

Véleményem
5/5

Atyaúristen!
Gondolkodom mit is írhatnék, szavaim nincsenek. Olyan rég olvastam ennyire jó kirmit. Ennyire zseniálisat, lélegzetelállítót, rejtélyeset, ahogy a darabok kezdenek összeállni... Akár egy puzzle kirakós játék.
Sebők Szilvesztert eleinte ki nem állhattam, annyira lekezelő, pökhendi stílusa volt, akárcsak Viktornak. De végére, minden megváltoztatott. A történtek fényében nem csodálom. Hihetetlen miken ment/mentek keresztül Szilveszter és társai. Azért jó volt olvasni régebbi társakat, Melindát, Rácz Gergőt és Gált is. Na meg Enikőt is.

Egyik csavart, a másikat épített be az író. Nem tudom, mivel lehetett volna még fokozni a hangulatot. Imádom.
Egy szusszanásnyi idő sem volt egy élmény volt elolvasni..
Azt hittem, hogy Enikő és Szilveszter között lesz valami, de aztán… Nem is tudom. Valahogy minden megváltozott. Egyszerre volt jelen valós esemény, és kitalált történet.
Történetben szerepet kap Covid, a rasszizmus, a gyűlölet és Black Life Matter is. Érdekes úgy elolvasni, hogy egyes emberek mennyire ki tudnak kelni önmagukból, író ezt nagyon jól meg is írta.
Az előző Egy Pap vallomása című kötet után nem gondoltam, hogy lehet-e annál jobb történet, de nyilvánvalóan tévedtem. Láttam már sorozatokat, filmeket, hogy az ember mikre képes a másikkal szemben, de mégis mindig meg tudnak lepni, és ez borzalmat kelt bennem. Döbbenet mennyi gyűlölet van a másik iránt. S nem csak ez…

Úgy érzem, hogy sok a nyitott kérdés a történetben, hiszen nem tudni mi lehet Viktorral, Hajnalkával. A történet szálai részben lettek lezárva, hiszen Szántó Dániel újabb gumicsontot dobott nekünk. Most aztán lehet csócsálni, mire megjelenik a következő rész.

Nehéz megírnom, hogy el ne spoilerezzem a történetet, de mindenképpen ajánlom krimi rajongóknak. Kötelező darab. Számomra biztosan, Szántó Dániel rendhagyó, lendületes, csavarokkal teli történetet írt. Egyszerre több szálon is képes megírni úgy a történetet, hogy minden szál a legvégére kössön csomót és derüljön ki az egész. Semmi felesleges sallang, ismétlés nincs a történetben. Magában szippantja az olvasót, és nem engedi el. Mondjuk én direkt lassan olvastam, hogy kiélvezhessem minden pillanatát. Most, hogy vége lett, hiányoznak a szereplők.

Egy szóval fantasztikus, ha lehetne nem öt hanem tíz, vagy húsz csillagot adnék erre a kötetre.
Mostantól tűkön ülve várom a következő részt. Remélem, mihamarabb elolvashatom majd, Szántó Dániel mestere a feszültségkeltésben. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Szántó Dániel írói oldala

Moobius

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lily Defiant - ("Van úgy, hogy olyat álmodok, hogy ébredéskor úgy érzem, ezt, muszáj leírni. Van, hogy filmet, vagy sorozatot nézek, és hirtelen támad egy ötletem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Lily Defiant, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Az Egan krónikák-Történet egy tündér tollából könyve jelent meg eddig, amit Underground Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A nevem Fodorné Lengyel Zsuzsanna. Egy gyermekes anyuka vagyok, egy szerető és támogató férj mellett. Mióta az eszemet tudom szeretek fantáziálgatni. Középiskolában kezdtem a történeteimet papírra vetni, amiket a barátaim örömmel olvastak. Mégis csak a fiam születése után volt elég időm és energiám megírni egy komplett regényt. 

Egan krónikák című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? 

Az Egan krónikák-Történet egy tündér tollából című regényem a kelta mitológiát érinti. Ezért volt szükség kutató munkára, de mivel csak érinti, nem sokra. Mivel a helyszín, és a szereplők is fiktívek, könnyű dolgom volt. Csak pár mitológiai személynek, és elemnek  kellett utána járnom. A regény megírása nagyjából 2 hónapot vett igénybe. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Imádom a fantasy történeteket, ezért nem is tudok a fantázia világán kívül írni. Nagyon szeretek világokat alkotni, és odavagyok a természetfeletti lényekért. Általában vegyítem a fizikai valót és a varázslatos elemeket.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Egészen apró voltam, mikor már rajongtam a mesékért. Épphogy tudtam írni-olvasni, mikor megírtam az első mesémet egy maci és egy nyuszi barátságáról. Középiskolában kezdtem el jobban foglalkozni a dologgal. Magamnak, a barátaimnak és pályázatokra írtam novellákat. Az egyik ilyen „Így írtok ti...” budapesti pályázaton különdíjat nyert a helyben írt sci-fi novellám.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Elég sok zsánerben ki szeretném próbálni magam. Nagy sorozat- és filmőrült vagyok, szeretem a bűnügyi, katonai, sci-fi, thriller, szellemes-démonos filmeket és sorozatokat. Mindben meg akarok nyilvánulni. Tehát, akiknek tetszik az első regényem, nekik üzenem: rengeteg regényt tervezek még írni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Vegyes érzéseket kelt bennem, mint egy sorozat vége. Hihetetlen boldogság járja át a szívem, mégis fáj, mert búcsúznom kell a szereplőktől és a történettől. Ezért is indítottam azonnal egy könyvsorozattal. Már bőven a folytatás mélyén tartok, és elképzelésem sincs arról, hogy hány kötetnél fogom végleg lezárni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói álnevem Lily Defiant. Szerettem volna egy egzotikus, izgalmas nevet. A Lily mellett azért döntöttem, mert az a keresztnevem jelentésének a liliomnak az angol fordítása. A Defiant jelentése dacos. Egy sci-fi sorozatban figyeltem fel rá. A benne szereplő egyik űrhajót hívták így. Eleinte játékokban, nicknévként használtam. Mikor eljutottam a névválasztáshoz, már biztos voltam benne, hogy ez a szó tökéletesen leír engem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ez áll hozzám a legközelebb, de rengeteg olyan novellát írtam már, amik más zsánereket képviseltek. Sci-fi, bűnügyi, misztikus, meleg erotika, romantikus novellákat is írtam már.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan érzés, amikor egymás után több kiadó is azt írja a válaszában, hogy tetszik nekik a kézirat, és szeretnének velem szerződést aláírni. Eleinte el sem hittem, majd mikor kezdtem magamhoz térni, úgy éreztem, hogy megérkeztem a saját utam elejére. Évekig nem találtam a helyem a nagyvilágban. Az első regényem kiadása számomra egy valóra vált álom volt. A herceg a fehér lovon, akire várakoztam a kastély tornyának fogságában.

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Számomra minden impulzív, ahogy a regényírás is. Elkezdem egy mondattal, ami tetszik. Még nem tudom, miről fog szólni, még nem tudom, kik fognak benne szerepelni. Visznek magukkal az érzéseim, és maga a történet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak olyan jelenetek, amiket vissza-vissza olvastam, mert annyira tetszett. Amikor sikerült úgy leírnom mély érzéseim, hogy magamra sem ismertem. És persze vannak olyanok, amik nem sikerültek annyira jól, de azokat is igyekeztem legjobb tudásom szerint megírni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Van úgy, hogy olyat álmodok, hogy ébredéskor úgy érzem, ezt, muszáj leírni. Van, hogy filmet, vagy sorozatot nézek, és hirtelen támad egy ötletem. De olyan is volt már, amikor egy zene inspirált. Az Alice csodaországbannak olyan zenéje van, hogy megfoghatatlan érzéseket kelt bennem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Anyukám nagyon szeret olvasni. Életében rengeteg könyvet elolvasott és nagyon művelt. Neki adtam oda először a kéziratot. Tudtam, hogy ha nem jó, vagy vannak benne, hibák ő megtalálja  és el fogja nekem mondani. Mikor elolvasta azt mondta, hogy küldjem el azonnal kiadókhoz, mert nagyon jó lett.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Végig támogattak. A férjem már az elején is hitt bennem. Azt mondta, biztos benne, hogy sikereket fogok elérni, mind a kiadásban, mind az eladásokban. Ahogy anyukám is és a testvéreim is mindvégig mellettem álltak. Ha falba ütköztem és fájdalom ért, vigasztaltak. A sikereknél velem együtt ünnepeltek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén magamat tervezem fejleszteni. Tanulni fogok ezen a területen belül. Szerkesztés és grafikus tanulmányokat fogok végezni, és a következő kötetet már magam tervezem kiadni, hogy mindent zökkenőmentesen tudjak végig vinni. Már írom az Egan krónikák folytatását, és amint lesz rá lehetőségem, ki is adom.

 

Köszönöm a lehetőséget. Nagyon boldoggá tesz, hogy a közösség része lehetek.

Én köszönöm az interjút!

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Underground Kiadó

Lily Defiant írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Hajdú-Antal Zsuzsanna - ("Előfordul, hogy megihlet egy valós esemény, akár csak egy jelenet erejéig; például az Utánadban az a bizonyos erdélyi stoppolás hasonló jópofa kalandokat tartogatott számomra is, mint amilyeneket a főhős élt át.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az Hajdú-Antal Zsuzsanna írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek három könyve jelent meg eddig Léggömbök, Utánad, Visszatérünk címmel, amiket a Ciceró Kiadó oldalán lehet megrendelni. A következő negyedik regénye az  Erawan kiadónál fog megjelenni, Belvárosi srác címmel.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

 (Fotó: Enessey Melinda-Mosolyra fel)

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

36 éves koromra a Ciceró kiadónál 2016 óta három kötetem jelent meg (Léggömbök, Utánad, Visszatérünk), háromból kettőt a HUBBY az Év Ifjúsági Könyve díjra jelölt, amit mindig örömmel idézek fel.

Kicsit nehéz szigorúan egy zsánerbe sorolni a könyveimet, mert a komolyabb témák és a stílus/írásmód miatt nem kizárólag ifjúságiak; rám, mint szerzőre talán leginkább a kortárs realista jelző illik. Az írás iránti elkötelezettség mellett emellett ember- és állatbarát vagyok, multinál dolgozom, szeretem a folyó- és tópartokat, megszállottja vagyok a tengernek, a nyüzsgő városoknak, a magyar nyelvnek, a zöldséges (főleg a currys, indiai ízvilágú) kajáknak, és néha egyszerűen csak úgy vagyok; lustálkodom, meditálok.

A könyveid sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata?

A Léggömböknek, mivel a gyerekkori regényemet írtam újra, tizennyolc év alatt sok-sok átírása született, ez nagyon sok idő, de ezeket az éveket írásgyakorlatként fogom fel.

Az Utánad viszont mindössze három hónap alatt született (a fejemben mindig is létezett egyfajta folytatása a Léggömböknek), a Visszatérünk pedig nagyjából négy hónap alatt íródott. Utóbbinál szükség volt kutatómunkára, ami eléggé meg is viselt.

A negyedik, megjelenés előtt álló regényem, ha mondhatom ezt, talán a legtudatosabb koncepció az eddigiek közül, mert ez járt a legtöbb kutatómunkával; szülőket és alapítványnál dolgozó szakembereket faggattam, akik türelmesen válaszoltak a kérdéseimre.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Előfordul, hogy megihlet egy valós esemény, akár csak egy jelenet erejéig; például az Utánadban az a bizonyos erdélyi stoppolás hasonló jópofa kalandokat tartogatott számomra is, mint amilyeneket a főhős élt át.

A Visszatérünket két, hazánkat érintő busztragédia emlékére írtam; az érdekelt, hogy hat évvel a baleset után milyen a túlélő fiatalok élete, és mi történik, ha összetalálkoznak egymással, szembe tudnak-e nézni a múlttal, ha arról van szó.

A nemsokára megjelenő kötetemet pedig egy újságban megjelent cikk inspirálta, de hogy pontosan miről és kiről is szólt ez a cikk, azt fedje még egy darabig homály; ígérem, hamarosan elárulom.

Az eredeti események mindenesetre olyanok, mint egy-egy fuvallat: elindítanak bennem valamit, ami némiképp segít hitelesnek maradni írás során, megadják a kezdőlökést, de minden más már a képzeletem szüleménye.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Technikailag jó korán (túl korán?), négyévesen tanultam meg írni és olvasni, már akkor elbűvölt a betűk világa (a számok rovására...); az oviban néha én olvastam mesét a többi gyereknek, tízévesen meg már összefűzött lapokra történeteket körmöltem. A mániát később se nőttem ki, folytatódott általános iskolában és gimnáziumban is, de az egyetem alatt kicsit hanyagoltam az írást, akkoriban inkább az olvasás (magyar-pedagógia szakra jártam) és a szemináriumi dogák kerültek előtérbe, mindenesetre ez a szenvedély nem mostanában kezdődött, és makacsul kitart a mai napig.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre jól érzem magam a zsánerben, amiben írok, és nem tervezem, hogy váltok; azt annál inkább, hogy lesznek még hasonló, leginkább felnőtteknek szóló köteteim, amelyeket remélem, ugyanúgy szeretni fognak az olvasóim, mint a korábbiakat.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Csupa-csupa stressz! Komolyra fordítva a szót, szerintem nincs olyan, hogy befejezni egy kéziratot. Olyan van, hogy most már le kéne, adni, most már el kéne engedni, most már átírtam negyvenszer, kitöröltem, hozzáírtam, alakítgattam, mint egy szobrot, amit tennék talán a végtelenségig, ha nem kellene hamarosan kiengednem a kezem közül. Számomra semmiképpen sem jelent lezárást az a pillanat, amikor leírom az utolsó mondatvégi írásjelet: olyankor kezdődik az igazi munka: újraolvasni, jelölni a hibákat, és bizonyos részeknek akár ismét nekivágni; addig a pontig, amíg valamennyire már én is elégedett vagyok az eredménnyel, hogy na, ezt már én is vállalom, ezt már ilyen formában el merem küldeni a szerkesztőnek.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs írói álnevem, és nem is látom értelmét, hogy legyen.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen is, meg nem is.

Fiatalon nyilván az ifjúsági témákban mozogtam otthonosabban, tanárként pedig érdekelt a diákok lelkivilága. Később magára a felnövés folyamatára helyeztem a hangsúlyt; ahogy az ember érik, úgy találják meg a korosztályát érintő, érdekes témák, a hétköznapiságban rejlő szépségek.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Amikor öt évvel ezelőtt a Ciceró kiadó főszerkesztője felhívott, kiugrottam a bőrömből örömömben, mert addig csak magánkiadásban jelent meg írásom. Épp a munkahelyemen voltam az irodában, de nem igazán tudtam aznap a feladataimra koncentrálni az izgatottságtól: azon agyaltam, hogyan tudnám megvalósítani az ötleteket, amiket a főszerkesztő javasolt.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Egyetértek azzal, hogy fontos a rutin, de ezt egy hozzám hasonlóan kissé szétszórt embernek néha nem egyszerű megvalósítani, ráadásul hétközben a napi nyolc-kilenc óra munka sokat kivesz belőlem, így az esték és a hétvégék maradnak az írásra. Sokakkal ellentétben én tényleg hiszek az ihletben: akkor írok a leggördülékenyebben, amikor rám köszönt. Nekem ez az egész ihlet-dolog kicsit olyan, mint egy vadló: nehéz betörni, hogy akkor jöjjön, amikor nekem is alkalmas, de néha muszáj.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nehéz egyet-egyet kiragadni, spoilerek nélkül; a Léggömbökben talán az egyik, amikor Matyi és Dorka kiülnek a tízemeletes panelház tetejére. Ez valahogy visszahozza a tinédzserkoromat.

Az Utánadban egyértelműen az erdélyi jeleneteket volt a legjobb megírni, a Visszatérünkben pedig az a bizonyos pesti rakparton tartott esti osztálytalálkozó érint meg a mai napig, valahányszor eszembe jut, vagy kinyitom a könyvet.

A megrázóbb részeket inkább érzelmileg nehéz számomra megírni, semmint írástechnikailag, bár igaz, hogy ezeken a részeken dolgozom a legtöbbet; finomítok, alakítom, hogy szépen megformált mondatok mögé rejtsem a mondanivalót; ne csak elmeséljek, hanem a megfelelő hangulatot teremtsem meg; ami néha nem könnyű, de annál jobban szeretem csinálni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ihletet adhat bármi: egy zene, egy álom, egy ismerős által elmesélt sztori; de kell hozzá egy titkos összetevő: ez pedig egy bizonyos érzés, amit nem tudok máshoz hasonlítani, csak a szerelemhez. Hogy ez a téma az enyém, a sajátom. Ha nagy szavakkal akarnék dobálózni, azt mondanám, hogy olyan történeteknél ébred ez fel bennem, amit a magaménak hiszek, amit talán csak én tudok úgy megírni, ahogy más esetleg nem; amiért a végtelenségig tudok lelkesedni, küzdeni, és utólag visszatekintve, a kész könyvet a kezemben tartva néha komolyan nem is tudom, honnan volt erőm mindehhez.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Szakmai oldalról a cicerós főszerkesztőm volt az, aki a megjelenések előtt bátorított, hogy a szövegeimből – és magamból – a legjobbat hozhassam ki. A barátnőm és az édesanyám szintén elolvassák, amiket írok, és ellátnak jótanácsokkal. Ez nálunk már hagyomány.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

2015-ben túl voltam egy csúnya, szövődményekkel járó vetélésén – tudom, félig-meddig tabu ilyesmiről beszélni, de hátha ebben is változunk mi, emberek –, és ezt követően olyanom volt, hogy nekem márpedig maradandót kell alkotnom, tehát mi lenne, ha végre kiadnám magánúton a Léggömbök elődjét. Én ezt a lépést is mérföldkőként tartom számon, mert ekkor láttam először könyv formában az írásomat. A családom szerintem ugyanúgy örült annak a kis kötetnek, mint később annak, hogy a Léggömbök országos terjesztésbe kerülhetett, pedig ez óriási szerencse, nem is mindenkinek adatik meg, csak ezt nem biztos, hogy ugyanúgy éli meg a család minden egyes tagja, mint a szerző maga, akinek fontos szakmai visszajelzés, ha egy kiadó bizalmat szavaz neki. Amikor pedig már látták, hogy csak írom és írom a többit, biztosan rájöttek, nem csak egy múló hóbort ez nálam, hanem tényleg menthetetlen vagyok.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Nemsokára új, felnőtteknek szóló kötettel jelentkezem az Erawan kiadónál Belvárosi srác címmel (annyit talán már most elárulhatok, hogy egy 41 éves, Down-szindrómás kisfiát egyedül nevelő apuka, Balázs bőrébe bújok, aki egy igazi humoros, harcos, önreflektív figura, imádtam az ő szemszögéből írni), és nagyon-nagyon remélem és izgulok, hogy ezt a könyvemet is szeretettel olvassátok majd.

 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök - Utánad

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Belvárosi srác című könyvvel kapcsolatban itt olvashattok bővebben.

Erawan Kiadó

Hajdú-Antal Zsuzsanna írói oldala 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Diana Hunt - ("Mint első könyves író, nagyon vegyes érzésekkel voltam tele. Egyszerre örültem, hogy végre elküldhetem egy kiadónak, ugyanakkor nem akartam elengedni. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt, Diana Huntot, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek a Titokzatos útitárs című könyve jelent meg eddig, amit NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

A párommal és egy zokni tolvaj törpetacskóval élek Budapesttől nem messze, Vácott.  Az írás mellet kézápoló és műköröm építőként töltöm el a hasznos perceimet a hétköznapok során. Idén áprilisban töltöttem be a 29. életévemet. Hobbim nincsen, de igyekszem minél produktívabban elölteni a szabadidőmet. A kreativitásomat élem ki számos területen.

Titokzatos útitárs című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Körülbelül fél év alatt írtam meg az eredeti hosszabb verziót. Néhány dolognak természetesen utána néztem, de nem olyan szinten kellett beleásnom magam a kutatómunkába, mint a most készülő könyvemnél.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Titokzatos Útitárs története teljes mértékben a fantáziám szüleménye. Persze morzsák találhatóak benne, amiket a környezetemből illesztettem be, de 90%-ban természetesen fikció.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Igazából az ötletek mindig is ott lapultak a fejemben, de valahogy sosem volt időm írásban kifejteni. Ez volt az első, amely egy kerek egésszé állt össze. Az életem pedig úgy alakult tavaly a vírushelyzetnek „köszönhetően”, hogy lehetőségem lett ezt több száz oldalban mások elé tárni.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ezzel a kérdéssel nagyon beletaláltál! A készülőben lévő könyvemmel éppen ezt tettem. A Titokzatos Útitárs egy erotikus kalandregény, a mostani viszont egy izgalmas, feszültségekkel teletűzdelt thriller lesz.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mint első könyves író, nagyon vegyes érzésekkel voltam tele. Egyszerre örültem, hogy végre elküldhetem egy kiadónak, ugyanakkor nem akartam elengedni. A lehető legjobb formában akartam kiadni a kezem közül. Ezért beleestem abba a hibába, hogy újra és újra javítgattam. Ezzel csak egy baj van: a végtelenségig lehet csinálni.Végül nagy levegőt vettem és egy nap rányomtam a küldés gombra. Életem legnehezebb kattintása volt….

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Sokáig vívódtam, hogy álnevet használjak-e. Végül hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, szeretném különválasztani az írói és a magánéletem. A keresztnevemet megtartottam, mivel azt mindig is szerettem. A görög mitológia szerint Diána a vadászat istennője, innen jött a Hunt vezetéknév.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A válaszom egyértelműen igen. Abban tudom elképzelni magamat, amilyen könyveket én is szeretek olvasni. Izgalmas, csavarokkal teli regények, amiben egy kis romantika és persze erotika is szerepet kap.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Amikor a futár meghozta a könyvemet lesokkolódtam. Megmondom őszintén, nem tudtam egyből örülni. Kellett egy kis idő, mire eljutott a tudatomig, hogy amit hónapokig a gépem kijelzőjén láttam, az most nyomtatott formában a kezemben tarthatom. Természetesen a sokk hatás mérhetetlen örömbe váltott át.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Határozottan impulzív. Ha éppen nem érzem az ihletet, akkor nem erőltetem magamra.  Viszont ha elkap a gépszíj, akkor nincs mese, írnom kell! Az elképzeléseim az esetek 99%-ban este jutnak eszembe, mikor már aludni készülök.  Amikor leteszem a fejem a párnára, akkor robbannak be új koncepciók. Ezeket még félálomban is lejegyzem magamnak.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kimondottan kedvenc jelenetem nincs, de a vonaton játszódó részeket különösen szeretem. Ami leginkább nehezemre esett, azok a feszültség keltő oldalak voltak. Egy filmben egyszerűbb vizuálisan megjeleníteni az ilyen jeleneteket. Ott segítenek a hangok, a kamera állások és a fények játékai. Ezzel szemben egy írónak mindent pontról pontra az olvasó elé kell tárnia. Pontos leírást kellett adnom arról, ami az én fejemben játszódott. Csak így érhettem el azt, hogy velem együtt izguljanak az olvasók.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Két dolog ihlet meg igazán. A környezetem és a zene. Ha a megfelelő pillanatba talál meg a tökéletes zeneszám, akkor olyan érzelmek, gondolatok, indulatok szabadulnak fel bennem, amiből megszületik a következő történetem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Két ilyen személy van. Az egyik anyukám, a másik pedig a párom testvére. Ők ketten elfogultság nélkül tudnak kritizálni, nekem pedig pont erre van szükségem. A tanácsaiknak rengeteget köszönhetek.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Anyukám és a párom már a kezdetektől tudták, miért ülök órákat a laptopom előtt.A többiek viszont csak akkor szembesültek vele, miben mesterkedtem, amikor a kiadó pozitív elbírálását megkaptam.Természetesen mindenki nagyon örült és büszkék voltak rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Előreláthatóan ősszel szeretném megjelentetni a következő regényem. A történetét tekintve egy elmegyógyintézetben dolgozó pszichiáter izgalmakkal és nem várt eseményekkel teli életébe nyerhet majd bepillantást az olvasó. Akit érdekel az emberi elme sokoldalúsága, a disszociatív személyiség zavar, mindemellett élvezi, ha bonyodalmakat okozó kérdések tömkelegével találja szembe magát, annak ezt a történetet mindenképpen ajánlani tudom.  

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Diana Hunt Szerzői oldala

NewLine Kiadó

Kedvenc idézeteim: Erica Anthony: Találj rám- (" Ajánlom nektek, nyár egyik legszurerebb romantikus könyve.")

Hogy tetszik nektek a Kedvenc idézetek rovatom? Ma Erica Anthony: Talál rám című könyvéből, szemezgettem nektek néhány idézetet. Azt el kell, mondjam, hogy ez a könyv fantasztikus, imádtam minden sorát olvasni. Szívből merem ajánlani nektek, érdemes beszerezni. Hamarosan érkezni fog a folytatása is.Addig olvasgassatok. Többit az instámon tudjátok megnézni, Magyar Szerzők Könyvei Blog néven találhattok meg.

Erica Anthony:
Találj rám



Tartalom:

Beleszeretni ​valakibe egyszerű, ám elengedni őt a legnehezebb dolog a világon.
Erin a New York-i, befolyásos Walsh dinasztia legifjabb tagja. Az örökösen lázadó lány múltját sötét és fenyegető titkok uralják, melyek elől egyetlen kiutat lát: menekülni a fullasztó családi kötöttségek elől.
Egy fotózáson összefut az észvesztően jóképű Jake Valentinivel, aki sármjával és vadító tengerkék szemeivel rést talál a lány védőpáncélján. Erin érzi, hogy kockázatos felfednie magát a férfi előtt, akinek bűvköréből nehezen szabadul, de a sors akkor nem ad zöld utat a szenvedélynek: messze sodorja őket egymástól.
Vajon képes lesz elfelejteni őt egy másik férfi oldalán, vagy a tűz, amit a férfi közelében érzett, örökre megperzselte a szívét és nem ereszti a karmai közül?
Jake, az örök lázadó, szexi tűzoltó képes-e elfelejteni azt a lányt, aki egy pillanat alatt megbabonázta őt? Túllép az érzésein, ahogy mindig is tette, vagy megszállottan keresi azt a zöldszemű lányt, aki megigézte azon a bizonyos fotózáson?

Titkok, örök barátság, szenvedély, és egy igaz szerelem kialakulásának kezdete…

Kedvenc idézeteim

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Erica Anthony írói oldala
NewLine Kiadó

Beleolvasó: Garajszki Rozika: Aminah-A szokás hatalma ("Ezen soha sem fogok túllépni. Ez lehetetlen. Az életem minden egyes pillanatában annak az átkozott napnak az emléke van előttem. Panaszkodna, de közben bejön egy professzor, és kezdődik az előadás.")

Megint jöttem egy újabb beleolvasóval, még hozzá Garajszki Rozika: Aminah-A szokás hatalma című könyvéből hoztam. Köszönöm az írónőnek, hogy megoszthatok részleteket a blogomon. A könyvet Holnap Magazin oldalán szerezhető be.

Garajszki Rozika:
Aminah-A szokás hatalma

Tartalom

 A befolyásos gazdag arab édesapa, Amir megerősített biztonsági kísérettel küldi Aminát vissza a Budapesti Orvosi egyetemre. A lánnyal a nyár folyamán olyan szörnyű dolog történt, ami ezt az őrzést megköveteli. Fényes nappal lőtték le a magyar édesanyját, aki pont a lány társaságában tartózkodott. Ez annyira megviseli Aminát, hogy képtelen a tanulásra. Vissza kell szereznie előző évi tanulótársát, akit az apa egy csók miatt máshová helyeztetett. Nehezen, de eléri édesapjánál, hogy Csaba ismét korrepetálja. Ám Amir olyan szerződést varr a férfi nyakába, ami még a lány érintését is megakadályozza, pedig a közöttük szárba szökkenő érzés nem múlt el. Kamerák hadával ellenőrzi az előírásainak betartását. A szerződés megszegése szigorú büntetéssel jár. Olyan szokás betartását követeli meg a lányától, ami elől maga is Európába menekült. Vajon képesek betartani az arab édesapa által előírt feltételeket? Mi lesz a szerelmükkel? És ki adott kilövési parancsot az édesanyára, Violára? Tud még boldog lenni Aminah, aki úgy kénytelen élni, mint egy kalitkába zárt Madár?

 

ENGEDÉLLYEL

Közben megint meghall valamit a prof.előadásából. Illetve a végéből. A következő előadásra ezt is nézzék meg. Mit?… És hol?… Azt látja, hogy a többiek lassan szedelőzködnek, és elindulnak az ajtó felé. No, majd most figyeli Csabát, hátha olyan helyen ült, hogy nem láthatta. De most sincs sehol. A végén, amikor már teljesen kiürült a terem, őt is felállítja a két megtermett óriás, és átülteti egy másik előadóba. Ott megint a tavalyi segítségét keresi Hasztalanul. Itt sincs. Pedig most nagyon nagy szüksége lenne rá. Már kezdtek nagyon jóbanlenni egymással. Csaba többször átölelte, egyszer meg is csókolta. Az a csók olyan gyönyörű volt. Hosszú és érzéki. Még a bőre is bizsergett tőle. Azóta se tudja elfelejteni. Most is biztosan meghallgatná. Neki kiönthetné a szívét. És még talán kicsit meg is tudná vigasztalni.Egy újabb olyan csók, és felengedne a jéggé dermedt szíve. De valamiért nincs. Pedig nyár óta nem is beszélt vele csak egyszer. Akkor még az édesanyja is élt. Stikában felhívta Londonból. Már nagyon hiányzott a srác neki. Legalább a hangját szerette volna hallani. Érdemes is volt. Még az éteren keresztül is olyan nagyon szépeket tudott neki mondani lágy búgó hangján. Nyugtatólag hatott rá. Boldog volt tőle hosszú ideig. De ez se volt sokáig titok. Legalábbis apja előtt nem. Édesapja gyorsan rájött, és kérdőre is vonta. Talán elhitte, hogy a tanulásról beszélgettek, de ez egyáltalán nem biztos. Fura képet vágott.Most miért nincs itt? Pedig most akkora szüksége volna egy kis megértésre, mint még soha. Az a búgó, meleg hang most talán megnyugvást adna háborgó lelkének. Szüksége lenne rá.  Meg talán Csaba erős ölelő karjára is. Szeretetre. Erre vágyna most nagyon! Mióta nincs édesanyja, nem is kapott ilyet. A bátyjától néha, de az nem ugyanolyan. Megint lehajtja a fejét, és könnyek szöknek a szemébe. Apja egészen más. Kemény ember. Érzi ugyan a szeretetét, de még alig-alig ölelte őt át. És erre most meg elküldte ide tanulni. El Londonból Budapestre. Se apuka, se testvér. Olyan egyedül van, mint még soha életében. Hiába vigyázzák minden lépését a biztonságiak, meg a budai villájukban is vagy húszan őrzik a testi épségét és a villa biztonságát, ő akkor is egyedül van. Még szólni sincs kihez. A testőrök nem nagyon beszélgetősek. Nem az a feladatuk. Megint az ajtó felé emeli könnyes tekintetét. Sóvárogva várja Csaba belépését. Nem jön. Ám mégis felcsillan a lány szeme. A srác helyett valaki mást lát meg az ajtónál. Ennek a személynek legalább ugyanannyira örül.

Mónika tekinget, amint belépett. Aminah felemeli a kezét. Jelez neki, hol van. A barátnő sebes léptekkel közelít, és levágja magát az Aminah mellett lévő helyre. A mögötte lévő arab biztonságis már abban a pillanatban le is fogja. Még Móni feneke szinte le se ért a székre, már mozdulatlanságra lett ítélve. A magyar őr szól angolul, hogy ne, mert ő már ismeri a lányt tavalyról, de addigra Aminah is rákiált a testőrre. Arabul beszél hozzá. – Ne bántsd! Ő a barátnőm! Mónika.
A testőr elengedi a lányt, aki most már üdvözli Aminah-t.
– Szevasz, csajszi! Hogy vagy? Egyébként kösz a fogadtatást!
És a biztonságis felé bök a hüvelykujjával.
– Bocsi az őr miatt. Még nem ismer. Borzasztóan érzem magam!
Ezen soha sem fogok túllépni. Ez lehetetlen. Az életem minden egyes pillanatában annak az átkozott napnak az emléke van előttem. Panaszkodna, de közben bejön egy professzor, és kezdődik az előadás. A lányok csendben lesznek. Móni jegyzetel a laptopjába. Aminah megint nem tud figyelni. Hiába van neki is az ölében a méregdrága gépe, ki se nyitja. Semmit nem ért az egészből. Hallja a hangot, de értelmezni már nem képes. Három nyelven beszél perfekt, mégis olyan érzése van, mintha az előadás egy negyediken menne. Mondjuk kínaiul. Nem képes az elméjébe férkőzni egyetlen elmondott mondat sem. Az egész egy értelmetlen hablatynak tűnik számára. Folyton édesanyja jut az eszébe. Meg a rengeteg rossz, ami azóta történt vele. Állandóan egyedül volt. Bezzeg míg élt az anyukája! Az olyan volt, mintha lett volna még egy barátnője. Mindent meg tudott vele beszélni. Még Csabát is. Mindenhová együtt mentek. Szerettek együtt vásárolni a család férfijainak. Anya volt a praktikusság, Aminah pedig a divat. Ketten együtt nagyon jókat hoztak össze. Azóta meg szinte sehová nem mehetett. Vagy csak díszkísérettel. Apja nagyon féltette, viszont alig ért rá vele beszélgetni, mert a nyomoztatással, és az üzlettel volt elfoglalva. Talán nem is ismeri igazán. Meg ő se tudott volna mosolyt csalni lánya arcára, mert ugyanolyan szomorú volt. Meg a bátyja is. Azelőtt sokat civódtak, hülyéskedtek, és beszélgettek, azóta viszont ő is bezárkózott. Más lett. Megint arra eszmél fel a gondolataiból, hogy ürül a terem. Móni löki meg a könyökével. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni (Ekönyv)

Holnap Magazin 

 

Nyomtatott könyv

Garajszki Rozika írói oldala

 

Kedvenc idézetek-Chris Land: Lélekvesztő I.-(" Hatalmas kedvenc, ajánlom nektek.")

Kedvenc idézetes bejegyzésemmel érkezem, Chris Land: Lélekvesztő I. részéből válogattam nektek. Nagy kedvencem lett ez a könyv, hamarosan a második részéből is hozok majd. Addig is szemezgessetek a kedvenc idézeteim közül. 

Chris Land:
Lélekvesztő I.
(Lélekvesztő 1.) 

Tartalom:

 Christina ​Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is. Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével.
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait.
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak?
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel mindannyiuknak meg kell küzdeniük, akár az életük árán is.
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész…
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.

 

Kedvenc idézetek:

 

 

 

A ha tetszettek az idézetek,itt meg tudod venni a könyvet. Ajánlom nagyon, hamarosan hozom a második részéből is néhány idézetet. 

Chris Land

NewLine kiadó