Gergely Melinda: Új életre ébredve c. könyvből hoztam újabb
részletet. Nemsokára véget ér a történet. De nem végleg. Hiszen Colorcom
kiadónál megvehető a könyv első részét.A részlet 6-ig részét hoztam.
Jó olvasást!
Gergely Melinda: Új életre ébredve
Tartalom.:
Csupán néhány embernek adatik meg az a
lehetőség, hogy tiszta lappal, elölről kezdje az életét. A fiatal és gyönyörű
lány már akkor tudja, hogy egy egészen új életre nyitotta ki a szemét, amikor
felébred a hatalmas, isten háta mögötti birtokon. Emlékek nélkül,
összezavarodva teljesen rá van utalva a megmentőjére, Krisztiánra. Egy komor és
megkeseredett férfira, aki csúf arca ellenére szinte első perctől kezdve
beférkőzik a lány szívébe.
Részlet a könyvből
(Szerző engedélyével)
- Nem. Dehogy. Észre sem vettem,
hogy bejött.
- Mond csak, te szándékosan bosszantani akarsz a magázódással? - kérdezte
Krisztián félig tréfálkozva, félig komolyan, de az arckifejezése semmit sem
változott, mindig komor és halálosan komoly tekintete ugyan az maradt.
- Sajnálom - erőltetett mosolyt az arcára. - Azt hittem tiszteletlenségnek
tartanád a tegeződést azok után, hogy csak egy betolakodónak tekintesz.
- Ez jogos - bosszankodott.- De Magdának igaza van, te vendég vagy itt, nem
pedig betolakodó.
- Igen, vendég - sóhajtott. - Akinek te nem kifejezetten örülsz.
- Ez így igaz - helyeselt.
- Bárcsak azt mondhatnám, hogy megértelek de nem tudlak. Egyszerűen képtelen
vagyok felfogni azt, hogy neked miért vagyok olyan ellenszenves.
- Egyszerűen azért, mert nő vagy - válaszolt komoran a férfi.
- Hogy mi?! - háborodott. -Talán csúnya vagyok?!
- Nem - felelt haragosan.- Inkább az a baj, hogy túl szép vagy - folytatta,
majd a fésülködő asztal fiókjából elő vett egy tükröt, és a lány elé tartotta.
A lány mintha csak egy
idegen embert pillantott volna meg a tükörben, egy ismeretlen nőt, aki talán,
lehet, hogy szép, de ő egyáltalán nem érezte magát annak. Égszinkék szomorú
szempár pillantott vissza rá, ami biztosan ő volt, de a sima, fiatal arca és a
hosszú, enyhén kócos, szőke haja már egyáltalán nem volt ismerős a számára.
Lassú mozdulattal megérintette az arcát, mintha csak meg akarna bizonyosodni
arról, hogy valóban magát látja, nem pedig valaki mást.
- Hát ez lennék én - suttogta szinte csak úgy önmagának. - Még a saját arcomra
sem emlékszem - nézett a férfira keserű mosollyal. - Egyáltalán nem vagyok túl
szép, inkább csak olyan, mint bármely másik nő - sóhajtott.
- Akkor úgy látszik, mi ketten nem ugyan azt a nőt látjuk -mondta komolyan,
szinte meglepetten Krisztián. - Tudod a magadfajta, gyönyörű nők felszínesek és
csak ártani tudnak az embernek, megbízhatatlanok, kétszínűek, nem tudják, hogy
hol a határ - folytatta haragtól szikrázó tekintettel.
Elvette a lánytól a tükröt,
hogy a helyére tegye, és mindeközben megpillantotta saját csúf és torz
tükörképét. Dühösen s mérhetetlenül csalódottan hajította vissza a tükröt a
helyére, majd rácsapta a fiókot.
A lány ez idő alatt csak
hallgatott, majd szinte kitörtek belőle a szavak:
- Miért ítélsz el, holott nem is ismersz?! Miért gondolod, hogy minden nő
egyforma? Honnan tudhatnád, hogy én milyen vagyok?- förmedt rá haragosan. -
Mondd, miért ítélsz el? - kérdezte végül könnybe lábadt szemmel.
- Mert te is úgy nézel rám, mint mindenki más! Akár egy szörnyetegre -
ordította dühösen és kétségbeesetten, aztán becsapva maga mögött az ajtót,
távozott.
Dúlt-fúlt haragjában. Dühös volt a
lányra, hisz sikerül mindig a legrosszabbat kihoznia belőle, de saját magára
is, mert megszegte az orvosnak tett ígéretét, mivel nem tudott uralkodni magán.
A lány viszont hirtelen
mindent megértett. Felvillant előtte egy kép a " Szépség és a
szörnyeteg" című meséből. Végre valami, amire emlékszik. Ennek mégsem
tudott igazán örülni, hisz ez az egész helyzet arra a mesére emlékezteti. Így
hát, rájött arra, hogy a férfi miért nem tud kedves lenni hozzá. Végülis nem az
zavarja, hogy mások szörnyetegnek látják, hanem inkább az, hogy ő saját magát
tekinti annak. Ezért is olyan, amilyen: elviselhetetlen.
Valahogy nem tudta kiverni a
fejéből Krisztián utolsó szavait. Miért hiszi azt, hogy úgy tekint rá, akár egy
szörnyetegre? Talán észrevehette a félelmet a szemében, amikor rá néz? Igen,
biztos ez lehet az oka. De hát hogy is tekinthetne rá félelem nélkül, amikor a
sötét fekete szemében izzik a harag és a gyűlölet? Ez pedig a hangnemét is
jócskán átitatja, főleg, ha vele beszél. Hogy is ne félne tőle, amikor olyan
magas, erős és szikla szilárd akár egy hegy, ő pedig olyan védtelennek érzi
magát, legfőképp ilyen állapotban. Elhatározta, hogy ha csak lehet elkerüli
Krisztián szemrehányó, haragos tekintetét.
Egy óra múlva Magda behozta
a vitamindús zöldség levest, épp ahogy az orvos előírta és a gyógyszereket is,
amiket saját kezűleg adott be a lánynak, felügyelve, hogy mindet beszedje.
Természetesen Krisztián kérésére.
- Krisztián szeretné, ha mihamarabb meggyógyulnál -mondta Magda a vacsora után
a lány fintorgó arcát látva. A négy tabletta látványa is hányingert keltett
benne, mégis elvette őket. A nő megjegyzése viszont felkeltette a figyelmét.
- Hát persze - mondta keserű mosollyal a lány. - Krisztián mihamarabb meg akar
tőlem szabadulni - folytatta szomorúan, miközben elvette a vizet és egyenként
lenyelte a tablettákat. - Rajtam ne múljon - emelte fel a poharát az utolsó
tablettánál, mintha csak tósztot mondana.
- Ne mond ezt, kedveském -simogatta meg kedvesen a nő a lány fejét. - Krisztián
egyáltalán nem akar megszabadulni tőled, csak azt szeretné, ha mihamarabb
rendbe jönnél.
- Hát akkor elég furcsán mutatja ki a jószándékát -panaszkodott. - Csak tudnám,
miért vagyok ilyen ellenszenves neki! Én igazán nem akarok a terhére lenni.
Magda egyenesen megsajnálta,
szerette volna megvigasztalni őt.
- Ez igazán nem a te hibád! Krisztiánnak általában minden idegen ellenszenves.
Adj neki egy kis időt s meglátod, a zord külső igazán nagy és nemes szívet
takar. Lassanként erre te magad is rá fogsz jönni - mosolygott kedvesen.
- Ebben én nem vagyok olyan biztos - sóhajtott.
- Pedig így lesz majd, meglátsd.
A lánynak még elalvás előtt
is a fülében csengtek Magda szavai, bár ő erősen kételkedett abban, hogy valaha
sikerül majd a férfi jobbik oldalát is meglátnia. Szerencsére az álma most
sokkal nyugottabb volt, hála a nyugtatónak, amit az orvos felírt. Mélyen aludt
egész éjjel.
Ennek ellenére reggel mégis
verejtékben úszva ébredt fel. Minden csurom vizes volt körülötte: a párna, a
takaró, az ágy, nem beszélve a hálóruhájáról, amit teljesen átitatott az
izzadtság. Az egyetlen dolog, aminek még igy is örülni tudott az az volt, hogy
már könnyebben mozogott, bár még mindene sajgott. Végre fel tudott ülni és a
végtagjai sem voltak olyan merevek. Talán hamarabb rendbe fog jönni, mint azt
gondolta.
Abban a pillanatban nem
vágyott másra, mint egy jó meleg fürdőre. Csakhogy egyedül még erre sem lenne
képes. Teljesen kiszolgáltatottnak érezte magát.
Nem sokkal később Magda
kopogott és lépett be az ajtón, mosolygós arccal mint mindig. Meghozta a
reggelijét. Csodálkozva látta, hogy már ébren van, így nem kellett felkeltenie.
Miután jó reggelt kívántak egymásnak, a nő elhúzta az ablakról a sötétítőket,
hogy a nap meleg sugara beragyoghassa a szobát. Bár még csak nyolc óra múlt el
néhány perccel, a felkelő nap mégis úgy tündökölt, akár egy drágakő.
Magda azonnal észrevette mi
a baj, s megszólalt mielőtt a lány bármit is mondhatott volna. Kiolvasta
a szeméből, hogy mennyire szégyelli magát emiatt. Ezért oda lépett hozzá és
kedvesen megsimogatva a fejét így szólt:
- Teljesen megszokott dolog, hogy így verejtékezel, hiszen tüdőgyulladásod van.
Ebből láthatod, hogy lassanként meggyógyulsz.
- De annyira sajnálom, hogy ilyen sok gondot okozok -sajnálkozott a lány,
végignézve magán és az ágyon.
- Ugyan már, semmi baj -nevetett Magda. - Ezen ne törd a fejecskéd. Az viszont
biztos, hogy nem maradhatsz így. Ki kell cserélnem az ágyneműt, te pedig biztos
örülnél egy jó forró fürdőnek is.
- Az jó lenne, de sajnos ez, ilyen állapotban nem fog menni - sóhajtott a lány.
- Nem hiszem, hogy elég erős lennék ahhoz, hogy fel tudjak állni.
- Igen, ebben teljesen igazad van, épp ezért fog nekünk Krisztián segíteni.
A könyvet itt beszerezni:
