2020. június 5., péntek

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: Névtelenek (Bolygókeringő trilógia1.) - ("Egy nagyot nyelt, majd megpróbálta kitalálni, hogy a hat közül mégis melyik bolygón lehetett. ")

Hát, íme a 3. rész az Aurora Lewis Turner: Névtelenek c. könyvéből. Hogy tetszett az előző rész? Kíváncsiak vagytok a következő részre? Íme el is hoztam nektek. Jó olvasást!

Aurora Lewis Turner: Névtelenek


Tartalom:

A Föld halott. Már több mint 2000 éve az. Az emberiség maradéka áldott tudatlanságban él hat Föld-szerű bolygón. Ők nem is sejtik, hogy vannak mások rajtuk kívül… Olyanok, mint én, Auróra. Olyanok, akik különleges erőkkel bírnak… ők a névtelenek. Két út van tehát; vagy az ő érdekeiket szolgálva titkon vadászunk a fajtánkra, vagy futunk, és így mi leszünk a vad. Én így futottam egyenesen Lloyd, egy medveerejű zsoldos karjaiba… Így kezdődött a keringőnk. A Névtelenek a Bolygókeringő trilógia első könyve.


Engedéllyel

– Gyere, menjünk! – A kopasz egyik haverja hátrahúzta őt, aki nagy káromkodások közepette engedett a többieknek.
– Bölcs döntés. – Amint azok visszavonulót fújtak, a férfi visszatért korábbi külleméhez, odalépett a bárpulthoz, majd a pultoshoz intézte következő szavait:
– Elmegyek pisálni, addig tölts nekem még egy whiskyt!
Aurórát szinte észre sem véve sétált el előtte, hogy a mosdó felé vegye az irányt. A lány ekkor végre levegőhöz jutva körülnézett, majd észrevette, hogy csodálkozó tekintetek kezdték méregetni őt. De aztán a kocsma hamar visszatért szokásos állapotába. Auróra, amint odaért a pultoshoz, odafordult hozzá, és ezt mondta neki:
– Annak az úrnak a whiskyjét én fizetném. – A pultos öblös hangon elnevette magát, majd ennyit fűzött hozzá magyarázatként:
– Nem úr ez, csupán Lloyd. – Miközben kitöltötte a whiskyt, ennyit mondott a még mindig ijedt tekintetű lánynak:
– Ha elfogad egy tanácsot, egy magafajta lánynak nem kellene ilyen helyen kóborolnia. Még túl fiatal, és sok itt a bunkó.
– Ki ez a Lloyd? – érdeklődött a lány a tanácsot szinte meg sem hallva.
– Ő? – kérdezett vissza a pultos hangosan nevetve. – A legbunkóbb mind közül. Ügyet se vessen rá! Jobb, ha elkerüli.
– De mégis, miért? – tudakolta Auróra érdeklődve, mire a pultos felegyenesedett, és látszott rajta, hogy nem fog a kérdésre válaszolni. A lány ugyanis megfordulva látta, hogy a magas férfi éppen visszafelé tartott a mosdóból. Emiatt egy kicsit távolabb húzódott a kitöltött whiskytől, miközben a Lloydnak nevezett fickó elfoglalta a bárszéket, ahol az előbb is ült, majd az ingén lévő mellzsebéhez nyúlt, hogy onnan egy köteg pénzt előhúzva fizesse ki az italért való tartozását. Erre a pultos Auróra felé mutatva mondott neki valamit, amit a lány a zsivaj miatt nem hallhatott. Lloyd egy pillanat erejéig ránézett a lányra, elfordította a tekintetét, majd otthagyva a whiskyjét leszállt a székről, és elhagyta a bárt. Auróra szívébe egy csapásra keserűség költözött. Nem értette, hogy miért nem lehetett elfogadni a meghívását, miért kellett így megalázni őt annak visszautasításával. Egy darabig még a bárpultnál üldögélt, majd úgy döntött, hogy megnézi, mégis milyen helyre keveredett.

Auróra a kijárathoz indult, de, amint kilépett az éjszakába, nem jutott szóhoz. Az éjjel csillagai fent ragyogtak az égen szinte megnagyobbítva a teret, hiszen a semmi közepén találta magát. Csak egy elhagyatott buszmegállótábla állt némán a sötétben. A bár körül motorokat látott és egy poros utat, mely a semmibe vezetett. Ahogy felnézett az égre, azonnal megértette, hogy mi történt vele; egy másik bolygón találta magát, hiszen egy hatalmas, idegen hold szinte beterítette az egész látóteret. Az viszont egészen halványan világított a többi háromhoz képest, amelyek távolibbak és fényesebbek voltak annál, ami szinte az egész eget elfoglalta.
Egy nagyot nyelt, majd megpróbálta kitalálni, hogy a hat közül mégis melyik bolygón lehetett. Gondolataiból halk léptek zökkentették ki, mire rájött, hogy nem volt egyedül. Megfordult, így észrevette, hogy azok a férfiak közeledtek felé kaján vigyorral arcukon, amelyek a bárban próbálták inzultálni őt. A kopaszt legalábbis egyértelműen felismerte.
– Nézzétek, kit sodort elénk az éjszaka! A vöröske az – mondta a kopasz nevetve.
– Most nincs itt az a mutáns, hogy megmentsen téged – szólt egy másik


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.