2020. június 8., hétfő

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: Névtelenek (Bolygókeringő 1.) - "Auróra tudta, hogy mit kellene tennie; elő kellene vennie a szalvétát és az elcsent tollat, hogy azokat használva minél hamarabb el tudjon tűnni ebből a szorult helyzetből."

Ha hétfő, akkor jön Aurora Lewis Turner: Névtelenek c. könyve a Bolygókeringő trilógia első részéből egy kis részlete. Hogy tetszett az előző rész? Kíváncsi vagy a következő részére?
Akkor itt a lehetőség, hogy folytasd, de ha egyben szeretnéd olvasni a bejegyzés alatt találhatod, hogy tudod beszerezni.

 Aurora Lewis Turner: Névtelenek 
(Bolygókeringő 1.)


Tartalom:

A Föld halott. Már több mint 2000 éve az. Az emberiség maradéka áldott tudatlanságban él hat Föld-szerű bolygón. Ők nem is sejtik, hogy vannak mások rajtuk kívül… Olyanok, mint én, Auróra. Olyanok, akik különleges erőkkel bírnak… ők a névtelenek. Két út van tehát; vagy az ő érdekeiket szolgálva titkon vadászunk a fajtánkra, vagy futunk, és így mi leszünk a vad. Én így futottam egyenesen Lloyd, egy medveerejű zsoldos karjaiba… Így kezdődött a keringőnk. A Névtelenek a Bolygókeringő trilógia első könyve.


ENGEDÉLLYEL

Auróra tudta, hogy mit kellene tennie; elő kellene vennie a szalvétát és az elcsent tollat, hogy azokat használva minél hamarabb el tudjon tűnni ebből a szorult helyzetből. De egyszerűen földbe gyökeredzett a lába, és nem bírt a félelemtől mozdulni. Hamarosan a sötét alakok vészesen közeledni kezdtek felé körbevéve őt. Az arcukat szinte nem is láthatta a rémülettől és a sötétségtől. Lesütötte a tekintetét, miközben érezte, hogy ismeretlen kezek nyúltak érte, amelyek olyan helyeken is megérintették őt, amitől kirázta őt a hideg.
– Hagyjatok! – nyögte, de ettől csak még hevesebben közeledtek hozzá. Érezte, ahogy egyik a másiknak lökte őt, miközben röhögtek rajta. – Hagyjatok békén! – kiáltotta a lány ismét, de a remegő hangja miatt kevésbé tudott hatást gyakorolni a hahotázó tömegre, melynek tagjai csak tovább röhögtek rajta, majd ezeket, a szavakat mondták neki:
– Na, ez tetszik? Tudjuk, hogy élvezed. Nincs most itt olyan, aki megmenthetne téged. A plüssmackó is elment.
Auróra szinte a csontjaiban érzékelte, ahogy egymás után szakadt le róla a ruha. Tehetetlennek érezte magát, hiszen minél jobban tiltakozott, annál nagyobb lökéseket, ütéseket kapott. Egy felbőszült csordával akadt dolga, amelyre nem hatott a szép szó.
Már-már az ájulás határára került, amikor egy üvöltést hallott előtörni a sötétből. Azt hitte, hogy ez belőle tört ki, de aztán észrevette, hogy még mindig némán tiltakozott a sötétből előnyúló, tapogatódzó kezek ellen. A hang hatására a körülötte lévők megdermedtek. Nem értette, hogy mi történt, még akkor sem jött rá, amikor a pontosan előtte álló ember hasát éles csontkarmok szakították át hátulról. A lány nem bírta már tovább, a földre esett, így szinte csak a szeme sarkából láthatta, ahogy egy magas árnyék az egyik támadóját a másik után tépte szét. Oldalra fordította a fejét, de csak a sárgán villódzó szempárra emlékezett és a sok vérre, ami rá is fröcsögött bőven. Elájulhatott, mert az ezt követő percek kimaradtak az életéből. A következő dolog, amire emlékezett, egy zöld szempár volt, ami fölé hajolt, valamint néhány gyengéd ütés az arcán, amit egy mély hang kísért.
– Hé! Kelj fel! Elmúlt a veszély.
Auróra erre feltápászkodott és körülnézett. Szinte sokkot kapott, amikor megpillantotta a sötétben heverő tetemeket. Egyetlen támadója se maradt egészben, mindent vörös vértócsák borítottak és szétszaggatott emberi maradványok. A következő pillanatban egy gyengéd érintést vett észre az állán, mire azt is tisztán érezte, hogy valaki maga felé fordította az arcát, hogy ezzel ne nézhesse tovább a körülötte lévő pusztítást.
– Jól vagy? – Látta, ahogy a férfi furcsa arckifejezéssel vizslatta őt, miközben ő maga törölte le az arcáról a vért.
– Igen, ez nem az én vérem.
– Akkor jó – mondta szűkszavúan a férfi, majd felállt, hátat fordított neki, és a közelben parkoló autó felé igyekezett. Aurórának eszébe jutott, hogy a szeme sarkából mintha látta volna azt az autót, mielőtt még a férfiak zaklatni kezdték volna őt. Az autó ugyanis sokáig parkolt a kocsma mellett, lámpái világítottak a sötétben, de nem mozdult.
A lány a következő pillanatban felugrott, amitől egy kicsit megszédült. Eközben láthatta, hogy a férfi már eléggé eltávolodott tőle, miközben cigarettára gyújtott.
– Nem hagyhatsz csak így itt a hullákkal!




A könyvet itt tudjátok beszerezni:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.