Köszönöm, Erdőss Alex, hogy elfogadtad az interjú felkérésemet. Nemrégiben olvastam a Kereszttűzben könyvedet, és azt kell,
hogy mondjam, egyetértek a mondanivalójával. Egyszerre éreztem dühöt és
szomorúságot, hogy az emberek többsége ilyen korlátolt. Ebben a kötetben
nagyon szépen ábrázoltad ezt.
(Erdőss Alex)
Mikor kezdtél el írni? Kérlek, mesélj kicsit magadról?
Elég régóta írok, az első zsengéim még kamaszkoromban születtek. Persze ami az írói pályafutásomat illeti, akadtak benne hosszabb-rövidebb szünetek, aktívan pedig több mint egy évtizede az életem része.
Milyen
érzés a kezedben tartani a megjelent könyvedet? Olyan lett, mint ahogy
elképzelted?
Elég különös érzés. Igen, olyan lett,
amilyennek elképzeltem
Miért pont ezt a
tematikájú történetet írtad meg? Egy híres sztár és a szerelméről szól, de nem
egy átlagos kapcsolat, hiszen meleg regényről van szó. Mit szólt a környezeted
és a családod a témaválasztáshoz?
A Kereszttűzben eredetileg kihívásként született egy pályázatra. Bár ott
a téma nem volt kötött, olyasmi kellett, ami eséllyel indulhat, és az ez volt.
Mármint a sztárság. Egyébként is meleg regényeket írok, de általában
hétköznapibb hátterű szereplőkkel.
A közvetlen környezetem olyanokból áll, akik tisztában vannak a
témáimmal, és nincs vele problémájuk. Ami a családomat illeti, még most se
igazán veszik komolyan, hogy írogatok, így annyira nem is érdekli őket (bár
problémájuk sincs vele).
(Kovács Ági)
Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy elnyerte a kötet a tetszésedet.
Mennyi idő alatt
készültél el a regényed írásával? Hogyan zajlik le ez a folyamat?
Igazából ez regényenként más és más. A Kereszttűzben viszonylag hamar
elkészült, volt benne némi tudatos tervezés, így nagyjából fél év alatt
született meg, bár a munka nagyobb része úgy három hónapot tett ki.
A többi regényemnél, még ha van is benne tervezés, inkább hagyom, hogy az
ihlet irányítson.
Mennyire tükrözi a
történeted a valóságot? Mert amikor olvastam, olyan érzésem volt, mintha ez
valóban megtörtént volna. Hogy tényleg létezik a mai világban is ilyen.
Sajnos ez így van,
még mindig megtörténhet. A regény legtöbb elemét ilyen vagy olyan módon a
valóságból kölcsönöztem, közelebbi vagy távolabbi ismerőseimmel történtek
hasonlók (mint például a támadás, pusztán azért, mert meleg, a kórházi
bánásmód).
Beni és Marcell jó párost
alkotnak. Bár hosszú út áll előttük. A karaktereket mennyire nehéz volt
megalkotnod? Volt kiről mintázni, esetleg ihletet meríteni?
Úgy vélem, a karaktereim mindig kölcsönöznek élő személyektől, bár sosem
tudatosan. Utólag néha ráismerek egy-egy jellemvonásra, de ez is elég ritka.
Akár a valóságból merítek, akár nem, a karaktereim általában könnyen születnek
meg.
Én el tudnék képzelni
egy folytatást Beni és Marcell történetéhez. Mit gondolsz, van rá esély? Vagy
esetleg új történeten dolgozol?
Örülök, hogy ilyen szimpatikusak lettek, hogy folytatást is el tudnál
képzelni, de részemről az ő történetük itt lezárult. Természetesen dolgozom új
történeten, többön is egyszerre. Meglátjuk, melyik lesz a következő befutó.
És egy utolsó kérdés.
Mondd csak, mit tanácsolsz azoknak az íróknak, akik meleg regényt készülnek
írni? Mire figyeljenek?
Ez egy nagyszerű kérdés. Ha az a cél vele, hogy láthatóbbá tegyék a melegeket, és segítsék a regénnyel az elfogadást, akkor a legfontosabb a hiteles ábrázolás. Ehhez szerintem leginkább empátiára és a melegek legalább néminemű ismeretére van szükség.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése